Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

1973. július 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetések a tűzvédelemért A kiváló tűzrendésze« szerve­ző, irányító és végrehajtó mun­ka elismeréséül a belügyminisz­ter által adományozott Tűzren­désze« Érem különböző fokoza­tait nyújtotta át a közelmúltban Dudás István tűzoltó alezredes, a megyei tűzoltóparancsnok he­lyettese ipari, mezőgazdasági ve­zetéknek, tűzrendészeti előadók­nak, önkéntes tűzoltóparancsno­koknak, és tiszteknek. A Tűzren­désze« Érem arany fokozatát kapták: Galicza József tsz-elnök Tataháza, Deák István tsz-elnök Lakitelek, Hajba Ottó igazgató Kiskunfélegyháza, Kocsis János önkéntes tűzoltó százados Tata­háza, Lévai István' önkéntes tűz­oltó .százados Lakitelek. Egy év-- tizedes propaganda-tevékenysége elismeréséül lapunk főmunkatár­sát, Gémes Gábort szintén eb­ben a kitüntetésben részesítet­ték. A Tűzrendészeti Érem ezüst fokozatát kapta: Kovács Ferenc tűzrendészeti előadó Baja, Káro­lyi József önkéntes tűzoltó száza­dos Érsekcsanád, T. Szabó Ist­ván önkéntes tűzoltó hadnagy Érsekcsanád, Horváth László ön­kéntes tűzoltó alhadnagy Kiskun­félegyháza. E kitüntetés bronz fokozatában, részesült: Páncsics István önkéntes tűzoltó hadnagy, Csávoly, Erdélyi Imre önkéntes tűzoltó alhadnagy Baja. ,V*v. # Egyelőre négy 81 mázsa csemegepaprikát szállít a József Attila Termelőszövetkezet Kalocsa ellátá­sára. A cecei paprikafajta most érik a hajósi határban, s néhány nap múlva már nemcsak bön­gészni lehet a félszáz hektáros paprikatáblában, hanem általánosságban szedni az öntözéssel tér mesztett, jól fejlett paprikacsöveket. Képünkön: Szettele Ignácné és Ruff József né adogatja a papri­kával telt ládákat Szanter Andrásnak,. a hajósi termelőszövetkezet fogatosának. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák Országszerte befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizs­gák valamennyi — nappali, esti és levelező — tagozaton. Az első, nem végleges adatok szerint ösz- szesen 63 724-en írták meg írás­beli dolgozataikat, illetve felel­tek a szóbeliztető felvételi bi­zottságok előtt. Mindössze né­hány százan nem jelentek meg a jelentkezők közül az írásbeli fel­vételi vizsgákon. Legtöbben — szám szerint 41 128-an — a nap­pali tagozaton felvételiztek. (Az 1973—74-es tanév nappali tago­zataira ugyanakkor több mint 15 000 első évest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények. A túljelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenetlen pályá­zati megoszlás. Most is előfor­dult. például, hogy azokon a ka­rokon és szakokon, ahová túl so­kan pályáztak, viszonylag-magas pontszámmal is el kellett utasí­tani jelentkezőket, míg más ka­rokon és szakokon kisebb pont­szám is elegendő volt a felvétel­hez. Az elmúlt napokban 11680 nappali tagozatra pályázó hall­gató kapta meg postán a felvé­telről szóló kedvező értesítést. Most döntöttek annak a további, közel háromezer műszaki főisko­lás „gólyának” a sorsáról, akik szeptemberben ugyancsak meg­kezdhetik tanulmányaikat a nap­pali tagozatok első évfolyamain — az erről szóló értesítést ugyan­csak a napokban kapják kézhez az érdekeltek. Azok a jelöltek, akik a felvé­teli vizsgákon elérték a felvétel­hez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaik­kal a jövő évben ugyanazon á szakon — újabb felvételi Vizsga nélkül — pályázhatnak. A felső- oktatási intézmények felvételi bi­zottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgá­zott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbesítéstől számított 8 napon belül — az illetékes miniszter­hez fellebbezhetnek. A fellebbe­zéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériu­mok, s az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt hat százaléknyi helyet. E bizott­ság határozata ellen további fel­lebbezési lehetőség nincs. Az egyes karok felvételi bi­zottságai döntöttek arról is, há­nyán és kik kezdhetik meg ta­nulmányaikat a következő tanév elején, illetve kik nyernek elő­felvételi az 1974—75. tanévre. A műszaki egyetemek nappali ta­gozataira például 4400-an adták be pályázatukat, itt összesen 2055 diákot vehetnek majd fel — ed­dig 1890 hely sorsáról döntöttek. Az orvostudományi egyetemekre együttvéve 4056-an felvételiztek, 1240 lesz az első évfolyam vég­leges létszáma, jelenleg 1165 pá­lyázó kapta meg felvételéről a végleges, kedvező döntést. Több­szörös volt a túljelentkezés a tu­dományegyetemek különböző fa­kultásaira: a nappali tagozato­kon égyüttvéve 7831-en adtak számot tudásukról a felvételi bi­zottságok előtt, közülük több mint két és fél ezren lehetnek majd elsőévesek. (MTI) Falajtáplálékok A nagyberuházással párhuzamosan nagyszabású kutató munkával gondoskodik az egyre növekvő mennyiségű termékének választékbővítéséről a Péti Nitrogénművek. Az üzemi méretű kísérletek­hez a bányászati kiírató intézettel együttműköd­ve, előállították a Műkomposzt elnevezésű szer- vesanyag tartalmú műtrágyát. Az új talajtáplá­léknak a humuszban gazdag tőzeg és a lignit az alapanyaga. Ugyanakkor új 'terméknek ígérkezik a klór nélküli műtrágya, amelyben a káliumhoz kötődő klórt nitrogének helyettesítik. Előállításá­hoz új eljárásra van szükség, amely alapján a rendkívül nagy adagú műtrágyázáshoz adnak majd kiváló anvágot. A nagy mennyiségű műtrágyá­zásnál ugyanis olyan sok klór kerülőét a földbe, hogy a2 már zavarokat okozhat a növényeknél. A kísérlettf.T ezt próbálják elkerülni.’ , Libamáj Megkezdődött a májliba feldolgozása a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat üzemeiben. A vágni- való korai érkezése — eddig az ősz volt a kövér­liba szezonja — jelzi, hogy a hbahizlalásnak is megszűnik az idényjellege. A nversáru folyamatos érkezését, mint az egyéb aprójószágféléknél, a nagyüzemi tenyésztés, hizlalás tette lehetővé. A kövérliba nagy része továbbra is a híres Télegy- házi tenyésztőktől érkezik a feldolgozóba. Eddig mintegy száz vagon májlibát fogadtak a vállalat telepein, négyszer többet a múlt év hasonló idő­szakánál. Nőtt a libamáj átlagsúlya is: átlag öt dekával súlyosabb a libamáj, de a kiskunfélegy­házi libatömők 40—50, sőt 80 dekás „májaslibá­kat” is értékesítenek. A korai libafeldolgozás le­hetővé tette a májexport bővítését is. Az idén összesen 400 000 májlibá felvásárlására számit a kecskeméti vállalat. A KRIMSZKAJA PRAVDA ÍRJA TJ2STVÉRMEGYÉNKBEN a kedvezőtlen időjárás, ellenére jól haladnak a gabona betakarításá­val. Július közepéig 162,3 ezer hektárról aratták le a gabonát, 94,2 ezer hektár termését csépel­ték ki. Az állami szervek eddig 57,637 tonna búzát vásároltak fel. * A KR1M-FÉLSZIGETEN gya­kori természeti csapás a jégve­rés, melynek értékes termények — dohány, illóolaj tartalmú nö­vények, szőlő — esnek áldoza­tául. Három éve működik a leg­veszélyeztetettebb területen, Zo- lotopolje mellett az Ukrán SZSZK egyetlen jégelhárító osz­taga, melynek tagjai rakétákkal harcolnak a természeti csapás ellen. Ebben az évben tizennégy­szer kellett akcióba lépniök és 78 kisebb-nagyobb rakétát lőt­tek fel. Ez évben még egy állo­mást hoztak létre a Krímen, így 210 ezer hektár területet véde­nek a rakéták. -A befektetés — a kárstatisztika erről tanúskodik — bőven megtérül. A JALTAI telefonközpont dol­gozói új szolgáltatással kedves­kedtek a legkisebbeknek: ha feltárcsázzák a 2-88-01 számot, meghallgathatják kedvenc me­séiket vagy dalocskáikat. * SZÁZNEGYVEN személyes óvodát avattak a Krasznopere- kopszkij. járás „Novopavlovszkij” nevű szovhozában. Az emeletes épület hatalmas kertjében pan­csoló, homokozó és sokféle játék várja a gyermekeket. A nyári szezonban egész napos csopor­tot is szerveztek azoknak a gye­rekeknek, akiknek szülei éjsza­kai műszakban dolgoznak. * KELLEMETLEN meglepetés­ben volt részük a nyizsnyegorsz- ki elevátor építőinek. Az egyik épület alapozásakor német lő­szerraktárra bukkantak. A nagy mennyiségű tüzérségi lőszert valószínűleg visszavonulásukkor rejtették föld alá a fasiszták. A iszimferopoli helyőrség tűzszeré­szei semmisítették meg a veszé­lyes háborús „emléket”. ÜJ LAKÓNEGYED építését kezdték el Jevpatorija nyugati részében. A városrész legjelen­tősebb létesítménye az 1460 sze­mélyes, korszerű iskola lesz. Eredeti megoldást választottak az egyik 160 lakásos ház terve­zői: az épületet cikk-cakk alak­ban építik, így a lakások több napfényt kapnak. * A „JUG” elnevezésű gépkocsi- .szerviz-állomást, melyet az „Avtoszerviz—73” kiállításon mutattak be Moszkvában test­vérmegyénk tervezői, a Szovjet­unió ipari és kereskedelmi ka­marája elismerő oklevéllel tün­tette ki. A szervizállomás gyor­san összeszerelhető vagy lebont­ható, három, kilenc, vagy tizen­nyolc gépkocsi egyidejű karban­tartására építhető. Jelenleg a terület három városában üzemel a „Jug”, folyamatban van a szimferopoli építése is, melyet Zsiguli típusú gépkocsik karban­tartására specializálnak. (Összeállította: Sávolt Béla) ELLENŐRZÉSEK AZ ÉLELMISZER- IPARBAN A megyei (fővárosi) élelmi­szerellenőrző és vegyvizsgáló in­tézetek az elmúlt hetekben — a nyári szezonra való tekintet­tel — fokozták az ellenőzéseket. Általános panasz, hogy a poli­etilén zacskóba csomagolt por­cukor szóródik, és emiatt káro­sodik a vásárló. Megálapítot- ták, hogy hegesztéskor a fóliát sokszor elégetik, és emiatt nyí­lik ki az átlátszó műaryag a szállítás vagy a raktározás so­rán. Az egyik gyárat figyelmez­tették, 'hogy ne küldjön a rak­tárakba rosszul záródó porcu- korcsőmagot. A vizsgálatoknál megállapítot­ták, hogy a húsipari termékek egy vésze nem felel meg a kö­vetelményeknek, a szabványok­nak. és kiderült, hogy a jogos reklamációk száma — az előző ellenőrzés-sorozathoz képest — megnőtt. A budapesti intézet el­lenőrzése kiderítette, hogy az egyik gyárban készített gyulai kolbász „rágós” és sok esetben nem - megfelelő a disznósajt öszetétele sem. Bebizonyosodott, hogy a ba­romfiipar sokszor rosszul tisz­títja a csirkeaprólékot; ezért több gyárat, illetve kirendeltsé­get felelősségre vontak és intéz­kednek a hiányosság megszün­tetéséről. Emberek aratnak • Kétségtelen: a gabonabetakarítás, az aratás a Rádió, a Tv, a napilapok rendszeresen visszatérő témája. Megnyugtató beszámoló­kat hallhatunk, olvashatunk arról, hogy a tavaszi aggodalom elle­nére jó a termés, az elképzelt ütemnél is jobban halad a munka, ha nem is kifogástalan, de kielégítő az alkatrészellátás, a terményfel­vásárlás, az üzemanyag-utánpótlás. Jó dolog ez, de aki évtizedek óta figyeli ezt a témát, mégis bizo­nyos hiányérzettel teszi le a napilapokat. Az aratás^ kapcsán ugyanis 'alig, vagy egyáltalán nem esik szó a munkát végző emberről. A tünet magyarázata kézenfekvő és több oka van. Ezek közül két­ségkívül legfontosabb, hogy míg korábban az aratáshoz valóságos népmozgósítás volt szükséges, addig ma határonként, közvetienül ieg- feljebb néhány tucat ember elfoglaltsága ez a tevékenység. Legalább ilyen jelentőségű, hogy korábban az aratást mindig nagy kérdőjelek kísérték. Mennyi termett és azt vajon sikerül-e időben, szolid vesz­teséggel betakarítani? És ha betakarították, mennyi kerül állami raktárakba a termésből? Ami központi’ készletbe kerül, elegendő lesz-e az újig, vagyis megtermett-e népünk kenyere? • Ilyen kérdőjelek ma már álig akadnak. Bizonyosak lehetünk ab­ban, hogy a megtermett szemet — ha csak valami különleges ter­mészeti katasztrófa nem következik — betakarítják, kielégítő minő­ségben raktárakba gyűjtik. És ez bőségesen fedezi egyébként is csökkenő kenyérszükségletünket. Talán ezért is beszélünk keveset az emberről. .Pedig az arátás minden gépesítés ellenére ma is az emberek egy­re nagyobb felelősséggel járó munkája. Ha a teljes folyamatot néz­zük, nem is kevés emberé. Dolgoznak a kombájnosok, a szállítók, szükség esetén a szárítók; embereknek ad munkát a tarlók letaka- rítása, a szalma biztonságba helyezése, a szem átvétele és tárolása, valamint a gépek karbantartása is. Mindezt elnökök és igazgatók, mérnökök és brigádvezetők népes gárdája hangolja össze, irányítja. Nem kevés munka az aratás és ma sem könnyű. Aki víkendre vagy szabadságra utazik, meghökkenve szemléli, hogy micsoda por­felhőben dolgozzák magukat előre a kombájnok. Aki éppen a vízparton hűsöl, nemritkán gondol arra, milyen nehéz lehet most, rekkenő hőségben egy gép nyergében ülni, vagy az egyébként is meleg szárítóüzemben dolgozni. Viszonylag új kísérőjelenség, hogy az aratás nem csupán meg­feszített ‘ fizikai munkát, de erős idegfeszültséget is jelent a résztvevők. számára. Szinte felfalják a gabonát a hatalmas Kolasz- kombájnók; órák alatt tüntetik el a tarlót a szupertejjesítményu Kirovec-traktorok. Egy-egy ilyen gép azonban súlyos százezrekbe, nemegyszer milliónál is több forintba kerül. Akinek kezébe a gé­pet adták, szüntelenül érzi a felelősséget, micsoda vagyont bízott a kezére a közösség, micsoda kiesés származhat abból, ha gépe akár csak néhány órára is leáll. • Nem kisebb az idegi terhelés a gazdaságok másik csoportjá­ban sem, ahol még nem a legmodernebb gépek végzik a munkát. A tegnapi kombájnok meglehetősen elhasználódottak, a hagyomá­nyos traktorok száma csak kevés helyen optimális. Az alkatrész- ellátás jó ugyan, de nem annyira, hogy percek alatt lehetne cse­rélni az eltörött darabot. Hajszálra számították ki majd’ mindenütt a kapacitást, valóban látástól vakulásig tartó munka, személyes odaadás szükséges ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. A vezetőket viszont az teszi próbára, hogy a modern aratás se­regnyi „fogaskerék” tökéletes illeszkedését kívánja. Leáll a kom­bájn, ha nem jön a szállító traktor, nem jöhet a traktor, ha a szá­rítóüzem kapacitása nem bírja, illetve várni kell, ha fennakadt az átvétel. Egyszerre minden láncszemre figyelni, az adódó problémá­kat úgy kijavítani, hogy a baj ne gyűrűzzön tovább, végsőkig pró- * * bára teszi még a gyakorlott organizátor képességeit is. Gépek falják fel a lábonálló gabonát, gépek viszik a termést, jó­részt gépek szippantják-fújják tárolóhelyére is a szemet. Mégis emberek munkája ez. Embereké, akik a gépeket működtetik, akik­nek ezért fizetnek. Embereké, akiket ma már megkülönböztetett figyelemmel látnak el. Nem beszélünk már aratási pálinkáról, in­kább coca-coláról. amit kivisznek a tarlóra, nem fogalom az aratási szalonna, de jellemző az esetleg naponként kétszeri főtt étel, ami szervezetten jut el a vezetőfülkéig. Akik aratnak, a betakarításban részt. vesznek, mégsem egyszerűen pénzért dolgozó emberek. Tevékenységük több figyelmet, több tár­sadalmi elismerést igényel. Vegyük észre ne csak a mázsákat és hektárokat, de a porfelhőket és a megfeszült idegeket is, ne csak tárgyi, dologként beszéljünk az aratásról, de ejtsünk szót az embe­riek személyes, odaadó helytállásáról, egyáltalán az emberről, mint személyről. • Megérdemlik. Kevesebben vannak, de a felelősségük nagyobb. Munkájuk biztonságosabb, de eredménye több, mint valaha volt. F.B. A RIPORTER VISSZATÉRT Még mindig áll a hodály! A múlt év kora tavaszán elkísértük á peremszéli választókerületébe, a Szeleifaíuba Kecskemét egyik tanácstagját, Lovas Bélát, akinek az idén ismét bi­zalmat szavaztak választói. A látogatás alkalmával szerzett tapasztalatainkat néhány észrevétellel együtt „Ez a falu is Kecskemét” címmel adtuk közre. A riportban felemlített gondok közül szá­mos, nem kevés anyagi ráfordítást igénylő meg­oldódott azóta a peremkerületiek örömére. Ismételt elismerés például a KPM megyei köz­úti igazgatóságának és dolgozóinak a Kiskőrösi út mintegy félkilométeres szakaszon való kiépíté­séért. Es köszönet a városi tanács megannyi tet­téért. A Délibáb utcai új járdáért, amelyet hangu­latos virágsávval csinosítanak azóta a házak lakói; az egészséges vizű kútért, a vízhálózatért, a par­cellázásért. A hasonló tettek sora, az ott élők kí­vánságainak teljesítése — a város anyagi lehető­ségeihez mérten — bizonyára folytatódik. Egy valami azonban szemet szúrt, amikor a na­pokban a riporter ismét a Szeleifaluban járt. A széles — és parkosításra érdemes — Frankel Leó utca elején változatlanul ott éktelenkedik, bűzlik a már eddig is sok panaszra okot adó, egyéni ju­hász bérelte hodály és környéke. Látogatásunkkor délidé lévén éppen, nem az utcát uralta, hanem a csúf tákolmányban delelt a 60 gyapjas „lakó”. Ennek az egészségügyileg is erősen kifogásolha­tó, s mindenképpen a közösség érdekébe ütköző hodálynak a felszámolása, megszüntetése anyagia­kat sem igényéi d városi tanácstól. Csupán határo­zott intézkedésre lenne szükség. Miért késlekedik hát vele? —y —n (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents