Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

1973. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Kalocsa várja a vendégeket- Interjú Geri István tanácselnökkel Az idén negyedszer rendezik meg a Duna menti folklór­fesztivált. Az eddigiek során úgy alakult, hogy a töbk hely­ségre kiterjedő, s egyre népesebb közönséget vonzó rendez­vénysorozatnak Kalocsa lett az igazi központja. A fesztivál idei rendező bizottsága elkészítette a terveket; ezekről olva­sóinkat már tájékoztattuk. Miként, hogyan készült fel Kalocsa város a nagy esemény­re? Melyek az idei találkozó jellemző sajátosságai? Mik a to­vábbi tervek? Ilyen és hasonló kérdésekről faggattuk Geri Istvánt, Kalocsa város tanácselnökét, a fesztivál leendő házi­gazdáját. Tizenkétezer új diplomás Az idén 12 060-an végeztek hazánk 55 felsőoktatási intéz­ményének nappali tagozatain — közöttük néhány száz külföldi ösztöndíjas. Összesen 3302 peda­gógusjelölt, továbbá 1239 leendő orvos, fogorvos, gyógyszerész, és 464 közgazdász fejezte be tanul­mányait, A műszaki egyeteme­ken és a természettudományi karokon frissen végzettek száma eléri a 2100-at. Az ifjú szakem­berek elhelyezkedésének tapasz­talatairól a Művelődésügyi Mi­nisztérium illetékesei elmond­ták, hogy a friss diplomások kö­zül 1776-an már korábban elkö­telezték magukat: társadalmi ösztöndíjasként munkaviszonyt létesítettek különböző üzemek­kel, vállalatokkal, intézmények­kel. Pályázattal, vagy egyénileg tehát körülbelül 10 000-en Tép­hettek munkába. Számukra ösz- szesen 15 542 álláshelyet hirdet­tek meg, a végzősök számánál 55 százalékkal többet. Változatlanul jelentős a pedagógushiány: főleg a vidéki általános iskolákban, továbbá az óvodákban. A pályakezdő pedagógusok szá­mára a különböző felsőoktatási intézményekben együttvéve 4697 álláshelyet hirdettek meg, ki­sebb hányadában a fővárosban, nagyobb részben vidéken. A pe­dagógusképző felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatán ugyanakkor az idei tanévben 3302 hallgató fejezte be tanul­mányait: közülük 3061-en pá­lyázhattak, 241 hallgató ugyanis társadalmi tanulmányi ösztöndí­jas volt. Száz frissen végzett pe­dagógusra tehát nagyjából 150 állás jutott. Változatlanul - keresettek a mérnökök. Ebben az esztendő­ben ugrásszerűen megnövekedett — elsősorban vidéken — a ke­reslet a jogászok iránt, össze­sen 1023 hely várta az állam- és jogtudományi karokon végzett 267 fiatal diplomást. Az agrártu­dományi egyetemeken 745 fiatal diplomázott, közülük 240 társa­dalmi ösztöndíjasként. A 490 el­helyezhető fiatal agrárszakem­ber 1295 állás közül választhat. Az új diplomások zöme augusztusban áll munkába. (MTI) — Mi indo­kolja, hogy e város legyen a kétévenként is­métlődő ren­dezvénysorozat központja? — Először is azt kell leszö­gezni : 'szüksé­ges, hogy a fesztiválnak le­gyen központ­ja. \Az ünnepi rendezvényso­rozat ebben az évben már az egész megyére kiterjed. Egybekapcsolódik a kecskeméti népzenei találkozó­val, a majsai, kecskeméti, bajai kiállításokkal s egyébb figyel­met érdemlő rendezvényekkel, eseményekkel. Természetesen a fő profilja a népzene, néptáúc. Gondolom, Kalocsa mellett el­sősorban az szól, hogy ezen a környéken él és , virágzik legin­kább a népművészet, a maga eredetiségében és tisztaságában. Ez persze nem kissebbítheti az egyéb tájak, helységek népi kul­túráját. —• Honnan várnak vendége­ket? — Valamennyi Duna menti országból. De jönnek Franciaor­szágból is. Elsődleges cél kez­dettől : azok vegyenek részt el­sősorban a fesztiválon, akiknek folklórja a miénkével rokon. Megmondhatom előre: sajátosan eredeti művészeti élményt ígér az idei találkozó. Nem fog csa­lódni a közönség. — Eltér vajon az eddigiektől az idei fesztivál? S ha igen, milyen új vonásai lesznek? — A rendezvényeknél első­sorban arra törekedtünk, hogy az eddig bevált módszerek ér­vényesüljenek. Elsősorban ai néphagyományokat igyekszünk bemutatni, de mellette néprajzi és többféle népművészeti jelle­gű eseményekkel próbálják gaz­dagítani a programot. Új dolog lesz a népművészet mestereinek húszéves találkozója. S ilyen új vonása lesz az' idei fesztiválnak az úttörőcsoportok találkozója is. Első alkalommal kerül sor a külföldi csoportok részére szer­vezett tanfolyamra. — A nagyszabásúnak ígérke­ző ‘ találkozón fontos helyet fog­lal el az államunk részéről is tervszerűen .támogatott nemzeti kultúra is, ugye? — Hangsúlyozni kell: a feszti­vál nem megyecentrikus! Orszá­gos találkozóról van szó, ezt ne feledjük! Magyar és nem ma­gyar, hazai és külföldi szólisták, együttesek reprezentatív találko­zójáról. Ez mindent megmagya­ráz. Csak örülni tudunk, hogy erre igény van., A népek kultú­rája jól megfér egymással, nagy­szerű összekötő kapocs lehet. — Minden jel szerint sok ven­déget várnak. — Tizenkét országból tizen­négy csoport érkezik, s húsz hazai együttes, összesen mint­egy kétezer táncos, hatszáz éne­kes, és legalább kétszázötven néprajzos. S természetesen számtalan érdeklődőre, népes kö­zönségre is számítunk. — Hogyan készültek fel a vendégek fogadására? — Az együtteseket kollégiu­mokba helyezzük el, kulturált körülmények között. A külföl- x dieknél a sajátos igényeket — például az étkezési sajátossá­gokat —• messzemenően figye­lembe vesszük. A finneknek például sok tejet s tejterméket adunk majd. Alkalmi éttermeket állítunk fel. Ilyen lesz a Fórum Ifjúsági Klub termeiből átalakított étte­rem is. A napközi otthonos konyha ebédlőjét szintén szol­gálatba állítjuk. Lacikonyhák, sátrak, egytálételek árusítására, pecsenye- és lángossütők fel­állítása ugyancsak azt szolgálja, hogy zavartalan legyen a ven­déglátás. — Az alapos előkészítő és szervező munka nyilván meg­hozza majd a gyümölcsét. Éppen ezért jogos a kérdés: gondol­koztak-e már azon, hogyan to­vább? ^ , — Nem is /keveset. Legfőbb törekvésünk: megszilárdítani a fesztivál programját. Bizonyos állandóságot biztosítani neki. Kikeresni az igazi, legcélrave­zetőbb feladatokat. Olyanokat, melyekkel • erőnket figyelembe véve elbírunk. Azt. szeretnénk, ha széles körben elismernék igyekeztünk életrevalóságát. Eddig bizonyos szempontból befelé fordulás volt tapasztalha­tó nálunk. Nagyobb körben szeretnénk hatni. Ehhez többek között az kell, hogy a vendég­csoportok több alkalommal kö­zönség elé kerülhessenek. Úgy gondoljuk, ez elsősorban szer­vezés kérdése. — A fentiekből következtet­jük, hogy erősen bizakodó a fesztivál sikerét illetően. —> Több okom is van erre. Egyrészt a megyei párt- és ta­nácsvezetők rrynden erejükkel támogatják ezt a közös, szép ügyet; másrészt városunkban elegendő azoknak a száma, akik érzik al rendezvénysorozat jelentő­ségét, s alkalmasak is arra, hogy mindezt végigcsinálják. Ezért vagyok én derűlátó. Varga Mihály panoráma Mihail Poszohin - Moszkva főépítésze Mihail Poszohin 1910-ben, Tomszkban született, 18 éves ko­rában építőmunkásként került a Kuznyecki Kohászati Kom­binát építéséhez. Ez volt az első ötéves terv egyik legnagyobb szibériai létesítménye. A munka mellett tanult, építészmérnök lett, de a fiatalembert igazán a tervezés vonzotta. Az első lé­péseket e téren a Kuznyecki építkezés tervezőirodájában tet­te. 1935-től Moszkvában Suszev akadémikus tervezőintézeté­be került. Az alkotó munka mellett a Moszkvai Építészeti Fő­iskolán folytatta tanulmányait és 1938-ban végzett. Poszohint tehetsége, hihetetlen energiája rövid idő alatt a veze­tő moszkvai építőművészek sorá­ba emelte. Ö tervezte a magas­építésű lakóházat a Felkelés té­ren. s ezért a munkáért Állami Díjat kapott. A szovjet építőművészet törté­netében a 60-as évek az új meg­oldások keresésének időszaka volt. Az útkeresés fontos állomá­sa lett a Kongresszusi Palota építése. A terveket Poszohin ve­zetésével készítették. A méretek és a kompozíció helyes megvá­lasztása révén az úi épület szer­vesen illeszkedik a Kreml pano­rámájába. A szovjet városépítészet jelen­tős alkotása — a moszkvai re­konstrukciós terv egyik fontos szakasza — a Kalinvin sugárút megteremtése, amelyet ugyancsak Mihail Poszohin vezetésével épí­tettek. Az egységes kompozíciós elv szerint tervezett sugárút nem­csak közlekedési szempontból je­lentős. hanem művészeti feladatot is teljesít a városközpont úi arcu­latának kialakításában. A világ közvéleményének figyelmét is fel­keltették a Poszohin tervei alap­ján készült pavilonok az 1967-es montreali és az 1970-es osakai v ilágkiállításon. Munkásságának újabb eredmé­nyeit jelzik a Fekete-tenger kau­kázusi partvidékén létesült. Pi- cunda nyaralótelep és az 1966-os földrengés után helyreállított Taskent tervei. Legjelentősebb munkája azon­ban a 2000-ig szóló moszkvai re­konstrukciós tervet előkészítő tervező kollektíva irányítása. E terv alapvető vonásai közül ki­emelkedik, hogy milyen nagy fi­gyelmet szentel az ipar fejlődé­sének. Moszkvában az ezredfor­dulóig 65 nagyipari csoportot ala­kítanak ki. így azonos termelő­csoportokká egyesíthetnek egy sor gyárat és üzemet, megoldhat­ják a lehetséges kooperációt az alapvető és a kisegítő termelő- egységek között. A rekonstrukciós terv másik fontos vonása, hogy csak a város jelenlegi alapterületével, az autó­körpályán belül fekvő 87,5 ezer hektárral számol, a lélekszám pedig Zelenográdot és a parker­dő övezet településeit is beleért­ve 8 millió lesz. A hagyományos egyetlen vá­rosközpont helyett a több közpon­tú városfejlesztési elképzeléseket vették alapul. Moszkvában 8 öve­zettel számolnak, amelyeket vá­rosközpont rendszer köt össze egymással. Minden egyes övezet­ben mintegy 1 millió ember és majd. Az övezetek 250—400 ezer lakost magukban foglaló kerüle­tekre oszlanak, ezek további 30— 70 ezer lakosú alkerületekből te­vődnek össze, ahol líulturális és szolgáltató létesítmények, sport­pályák. parkok lesznek. így min­den övezetben biztosítják a meg­felelő élét-, munka- és pihenési feltételeket. Ezzel jelentősen csök­ken a tömegközlekedés utasainak száma és csökken a „közlekedési fáradtság”. A rekonstrukciós terv rendkí­vül nagy figyelmet szentel a la­kásépítésnek. Most készül az Egységesített építőipari elemek katalógusa, és ennek alapján ter­vezik a lakóházakat és a középü­leteket. A katalógus bevezetése nagy gazdasági megtakarítást eredményez és jelentősen javítja az építkezés minőségét. Nők a gépek mellett Meg mérőszobák műszerei előtt, szabóasztaloknál, szerelő- szalagoknál. Száz ipari foglal­koztatottból 44 leány vagy asz- szony. Száz munkás közül 42. A szakmunkások esetében százból húsz. A népgazdaság keresőinek 42 százaléka, több mint 2,1 mil­lió fő a nő. A sokat emlegetett nőkérdésnek nemcsak politikai, társadalmi jelentősége van. Ha­nem gazdasági is. egyenlő súly- lyal. Mert ma már túljutottunk azon, hogy elég munkát adni. A munkával, a munka mellett ezer minden jár még az ipar­ban dolgozó nők hatalmas sere­gének. A cselekvés rétegei 1970. február 18—19-1 ülésén átfogó határozatot fogadott el a nők helyzetének további javítá­sáról a párt Központi Bizottsá­ga. A X. kongresszuson — 1970 novemberében — Kádár János elvtárs megállapította: „A Köz­ponti Bizottság a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szo­cialista fejlődés általános mene­tére való hatása miatt, különös figyelmet fordít a nők helyze­tére.” Minisztertanácsi rendelke­zések, ágazati szabályozások so­ra bizonyította azóta a fokozott törődést. S a legfrissebbet em­lítve: a SZOT elnöksége május 28-án tartott ülésén kimondhatta, hogy a március elsején végre­hajtott központi bérintézkedés legnagyobb mértékben a szak­munkásnők keresetét növelte. A cselekvésnek sok rétege van, ' s mindegyiknek meghatá­rozott jelentősége. Van, amit or­szágosan kell megoldani. S még több, amit helyben, a vállala­toknál, az üzemekben. Mert pél­dául a vállalati szociálpolitikát nem lehet helyettesíteni semmi­vel. Eltartottakból keresők Nem árt visszatekinteni. 1949- ben kétmillió munkaképes korú eltartott nő volt az országban Ma számuk a hatszázezret is alig haladja meg. Száz ipari foglal­koztatottból 21,5 volt a nő 1949- ben, ma 44. A textilruházati iparban a munkások 84, a kéz­mű- és háziiparban 80, a textil­iparban 71, a nyomdaiparban 54, az élelmiszeriparban 50, de még a vegyiparban is 40- százalék a nők aranya. S hogy eloszlassuk a tévhitet, ami szerint a nők csak a „női” iparcsoportokban vannak otthon, írjuk le: a hír­adás- és vákuumtechnikai ipar minden száz munkásából 57 leány vagy asszony. Jó néhány iparterületen tehát a nőkhöz kell igazítani a fejlesztési, technoló­giai terveket épp úgy, mint a munkásvédelmet, a szociális gon­doskodást, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők alkotják az ott tevékenykedők többségét. Heti 44 óránál többet ma már csak az ipari munkásnők négy százaléka dolgozik. Jó ez? Ter­mészetesen. Ám vegyünk szem­ügyre egy másik adatot: száz munkásnőből 60 betanított, 21 segédmunkát végez, s csupán 19 érte el a szakmunkás rangot. Rossz ez? Igen. Arra figyelmez­tet, hogy nem lehet, nem sza­bad a nők helyzetét, a teendő­ket leegyszerűsítve megítélni. A legfőbb utánpótlás öt év alatt a szocialista ipar­ban 150 ezerrel bővült a foglal­koztatottak száma. Ebből mind­össze 30 000 a férfi, a „meg­maradó” 120 000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati tervek szerint arányuk az iparban jelentősebben mar nem növekszik — ez az úgynevezett tercier ágazatokban, a szolgaita­tásokban, a kereskedelemben, az igazgatásban, az egészségügyben stb. megy végbe —, de számsze­rűen újabb tízezrek keresik majd kenyerüket gépek mellett. Nem mindegy, mekkora, milyen ízű ez a kenyér. A munkahelynek, a szűkebb közösségnek döntő szerepe van abban, hogy számottevően válto- zik-e a nők helyzete. A műsza­kok helyes megosztása, a mun­kaidő alatti szakmai továbbkép­zés lehetőségének megteremtése, a részmunkaidőben való foglal­koztatás, a nehéz fizikai^ tevé­kenységek gépesítése, az egészség­telen munkakörülmények foko­zatos fölszámolása — egy-egy állomás a járt és járandó úton. Ezt „fentről” nehéz elérni, ha „lent” a tettekre hivatottak a vállukat vonják. Kezdve a képzéssel Segédmunkás az élelmiszer- iparban dolgozó nők ötven szá­zaléka; 42 százalékuk betanítót! munkás, s csak nyolc százalék a szakmunkások aránya. Igaz, a textilruházati iparban ez utóbbi 53 százalékra emelkedett. Terü­letenként tehát nagyok az elté­rések, de az ipar egészének cse­kély szakmunkásnői aránya már a nyolc általános utáni tovább­tanulásnál megsejthető. A szak­munkástanulóknak pusztán ne­gyede lány, a gimnáziumot vég­zettek csak „végső esetben" ad­ják fejüket szákma elsajátításá­ra, inkább — átmenetként — segéd- és betanított munkát vál­lalnak. Sűrűn, szándékaikkal el­lentétben, nem átmeneti időre szól választásuk. Mert vannak teendők — ki­váltképp a szemlélet megváltoz­tatásában — ezen, azaz a lá­nyok, asszonyok oldalán is. Ha már ipar, akk^r le­gyen iroda; az adminiszt­ratív alkalmazottak 78 szá­zaléka nő... Mond ez valamit. S a baj nem ez, hanem az. hogy nagyobb a becsülete — amint a szakemberek mondják, társadal­mi presztízse — a műhely írnok - ságnak, az anyagkönyvelésnek, bérelszámolásnak, mint a szak­mának, a köszörűsségnek. esz- tergályozásnak, műszerészségnok,. fonásnak, szövésnek, szabásnak. Bér és . . . Napjainkban már ritkán akad példa arra, hogy az> egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a nők esetében kirívóan megsért­sék. Kirívóan. Van itt még teen­dő — például az órabérbesoro­lási úgynevezett tól-ig határok kihasználásában, hogy ne csak férfiak érjék el a maximumot —, hiszen vizsgálatok szerint a fér­fiak legalacsonyabb és legmaga­sabb órabére közötti különbség ötszörös, míg a nőknél csak há­romszoros . . . Ahogy az ágazatok közötti bérkülönbségek is vizs­gálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességének megfelelően — változtatásra. Központi és helyi teendők öt­vözete szilárdítja és hosszabbítja azt az utat, ámely az ipari mun­kásnők jobb helyzetéhez, megbe­csüléséhez vezet. Ám nagy hiba lenne úgy vélni, hogy ahol igaz­ságosan megfizetik a nők mun­káját, ott már megtettek min­dent. A kötelességek közül is csupán egyet hajtottak végre. A többi még ott sorakozik, a köte­lességeken túli, de szükségszerű cselekedetekről nem beszélve. M. O. • A modern Moszkva. (APN—KS) MINISZTERI UTASÍTÁS Megszűnik az átlagosztályzat Ugyancsak fontos helyet foglal el a rekonstrukciós tervben a közlekedés. Ez ma a világ min­den nagy városának egyik legna­gyobb problémája. Moszkvában ez kétségtelenül kisebb gond. de létezik. A rekonstrukciós terv ezt alapvetően figyelembe veszi. Elő­irányozza a meglevő főútvona­lak felújítását, új gyorsforgalmi útrendszer éoítését a központból a város minden övezetébe. Külön útvonalakon kívánják lebonyolí­tani a Moszkván átmenő forgal­mat. Nagv távlatokat nvit a terv a tömegközlekedés fejlesztésében is. Külön terv készül a Metró gyor­sított ütemű fejlesztésére, hiszen ez a legkényelmesebb és leg­gyorsabb közlekedési eszköz. A moszkvai földalatti vonalainak hossza a jelenlegi 140-ről 450 ki­lométerre növekszik Mihail Poszohin alkotó ereié­nek teljében dolgozik. A moszk­vai főépítészeti és tervezési igaz­gatóság élén nagy építészcsoport munkáját fogja össze. Nissz Pékárévá Az oktatáspolitikai feladatok maradéktalan megvalósítása ér­dekében — szoros összhangban a Központi Bizottságnak az ál­lami oktatás továbbfejlesztéséről hozott elmúlt évi határozatával — jelentős miniszteri utasítás lá­tott napvilágot. A művelődés- ügyi miniszter utasításának ér­telmében az alsófokú oktatási intézményekben, a gimnáziu­mokban, a szakközépiskolákban, valamint a dolgozók általános és középiskoláiban a tanulmányi eredmények átlagosztályzatban való kifejezése megszűnik. - Az iskolai bizonyítványban, anya­könyvben, osztályozó naplóbari, ellenőrző könyvben és egyéb hi­vatalos iratban tanulmányi át­lagosztályzat nem tüntethető fel. A gimnáziumi és szakközép­iskolai érettségi vizsga fokozatai is megszűnnek. Az érettségi bi­zonyítványban a vizsga általá­nos fokára utaló szövegrészt a jövőben törölni kell, a vizsga anyakönyvébe „érettségi vizsgát tett” bejegyzést kell bevezetni. Az általános iskolák ötödik osztályában magatartásból, szor­galomból és valamennyi tan­tárgyból, a második osztályban nyelvtan-, helyesírásból és rajz­ból, harmadik osztályban fogal­mazásból, a hatodik osztályban fizikából, a hetedik osztályban pedig kémiából nem kapnak fél­évi osztályzatot a diákok. Az utasítás 1973. szeptember 1-én lép hatályba.

Next

/
Thumbnails
Contents