Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-26 / 173. szám
Bács-Kiskunból a Kék tó partjára Riport Lengyeltótiból A ffenyveserdő övezte kis tó partján modern, háromemeletes épület áll. Azt hinné az ember, hogy legalábbis egy jóhírű SZOT-üdülő. A beutaló azonban eltérő a szokványostól: jelentkezési lap nyári önkéntes építőtábori munkára. Két hétig — immár harmadszor ezen a nyáron '■*— háromszáz Bács-Kiskunból és Baranya megyéből érkező középiskolás lány népesíti be a tóparti „Kállai Éva” KISZ- építőtábort. Nem érdeklődtem a tábor munkasikereiről. Annyit mégis megtudtam, hogy az elmúlt turnusban a lányok kétheti átlagteljesítménye 150 százalék volt. Ez önmagáért beszél. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy mi késztette építőtáborba jönni a most érkezőket. Néhányukat erről kérdeztem. Molnár Gizi a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumból érkezett. ö ezt mondja. — Most jöttem először építőtáborba. Akik tavaly már voltak, mesélték, hogy milyen jól érezték magukat. Remek társaság volt, jó programok, és hogy a két hét tulajdonképpen üdülés is. No, és persze dolgozni kell, de hát attól még senkinek sem lett baja. — És ti valóban önként vállaltátok a két hetet? — Persze, hogy önként. Ezt egyébként itt a táborparancs- nok is megkérdezi mindenkitől, s ha valaki nem önként jött volna, vagy meggondolta magát, az nyugodtan hazamehet. Senki sem csinál belőle ügyet. Rigó Erzsi a kiskunfélegyházi Varga Jenő Szakközépiskolából jött. Ő viszont éppen azért mérgelődik, mert két osztálytársa az utolsó pillanatban cserbenhagyta őket. ígéretük, jelentkezésük ellenére sem jöttek el. így aztán nincs ki a nyolcfős brigád, nem vehetnek részt a munkaversenyben. Tőle azt kérdeztem, hogy jelent-e valamiféle előnyt az iskolában az, hogy építőtáborba jelentkeztek. — Szerintem semmiféle előnyt nem jelent — mondja szűkszavúan, de határozottan, A beszélgetés során azután megtudtam, hogy másféle előnyt azért jelent. Azt ugyanis, hogy itt két hétig olyanok is egymás mellett dolgoznak — osztálytársak —, akik, hogy úgy mondjam, nem bírják egymást. S ez a kényszerű munkaközbeni együtt- lét előnyösen hat az ottani súrlódások elsimítására. így vannak ezzel valameny- nyien. Molnár Gizi eddig a nagymamájának segített kukoricát kapálni. Rigó Erzsi Kiskunfélegyházán az Építőipari Vállalatnál dolgozott egy hónapot. Mindezt önként vállalták, csakúgy, mint a mostani két hetet. Lengyeltótit előre betervezték szünidei programjukba. K. Z. \ v ’ Kecskemét - Széchenyiváros ID. Nappal az alvóvárosban Üj. alvóváros .., mondotta az egyik megkérdezett. Bizonyosan azért, mert a keresőképes korosztályúak igencsak a napi műszak után térnek otthonaikba. A sok gyereken, kismamán kívül még nyugdíjasok láthatók a városnegyedben. Az egyik pádon idős pár élvezi a napsütést. A VII—VIII— IX-es épülettömbök közötti játszótér szélén az árn.yékadáshoz még túlon-túl csemete akác alatt nagymama ügyel két lurkóra. Mellettünk is éppen nagymama kocog — bizonyára boltba — kezében kerek vesszőkosárkával. S érdekes: általános iskolás korú gyerek sehol... — Tegyünk próbát, csengessünk be találomra néhány lakásba. Vajon otthon találunk-e valakit? — indítványozom a Xl-es számozású épülethez érve. Néhány másoderc múlva a földszint 73. számú ajtón — a névtáblán: Földi Ferenc — csengetünk be. Szerencsénk van. Kedves, kerekarcú lányka nyit ajtót, s a jó- ízléssel, új bútorokkal berendezett kétszobás lakás előszobájából a saját külön „birodalmába”, a kisebbik szobába tessékel bennünket. A dohányzó asztalkát könyvek, számtan- és mértan példákkal tele papírok borítják. — Tetszik tudni, apukám köszörűs a Reszelőgyárban, az anyu a Vas- és Fémipari Ktsz-ben segédmunkás. Hatra járnak dolgozni, így csak magam vágyót itthon. Egv kicsit gyakoroltam a mértani, mert az ősszel kereskedelmi szakmunkásképzőbe megyek. Éppen be akartam fejezni a számolást, mert főzni kell. Zöldbablevest és krumplistésztát csinálok. De azért szívesen beszélgetek. csak tessék kérdezni. S miután kérdeztük. Földi Erzsiké egy . felnőtt komolyságával sorolja: — Tavaly márciusban költöztünk ide. mert az épülő házgyár helyén, egy villában voltunk bérlők. De a házat le kellett bontani. Apunak most jóval távolabb esik a munkahelye. Eleinte néhéz volt itt. pedig minden olyan szép és jó. Most már azért megszokjuk. . . Szórakozóhely nemigen van. bár én még nem is járok sehová. De mondják, hogy az bizony jó volna. Egy presszó, vagy il"o«mi. Én bisztróra gondolnék, akkor anyuék is tudnának reggelizni. . . Tetszik tudni, mire gondoltam? Miért ne lehetne ide hozni a gyümölcsöt. például a barackot felezésre? Sokan vagyunk ám itt iskolások, akik szívesen dolgoznának a szünidőben. Én a MEZÓ- TERMÉK-hez készülök, mert olvastam az újságban, hogy diákok, figyelem, nyári foglalkoztatás ... De innen minden, az a MEZÖ- TERMÉK is olyan messze van ... Meg azon is gondolkoztam, hogy miért nincs itt. ezekben a nagy házakban egyiknek a földszintjén sem üzlet. Például író-_ szerbolt. Ez örökké így marad, hogy az itteni gyerekeknek a városközpontba kell bejárni iskolaszerekért? Hogy az anyuéknak vannak-e barátaik? Jaj, de sok van!. Délutánonként az anyu apuval, vagy énvelem kimegy tollasozni. Aztán épphogy megkezdődik a játék, máris annyi a barát! Itt mindenki barát. És folyik odakint a beszélgetés ... Én kevésnek találom itt a helyet. Anyu mindig mondja, a fűre nem szabad lépni. Mi. apuval azért rámegyünk. Vagy beton, vagy valami nagy füves térség kellene a tollasozóknak. Mert itt mindenki azt játszik. De a járdán akadályoznak, az úton az autósok miatt nem jó, a játszótéren meg a kisgyerekeket taposnák el... El ne késsen az ebédfőzéssel, búcsúzunk Erzsikétől, aki az ajtóból még utánunk szól: — Jaj. van nekem egy problémám is! Tetszik tudni, a kerékpár-tároló ... Tiszta ruhában megyek az anyu kerékpárjáért és abban a pillanatban piszkos vagyok. Borzasztóan zsúfolt az a kis helyiség! Én nem is tudom, hová teszi, ha a lépcsőházunkban még valaki biciklit vásárol... (Kövekezik: A közérzet általában jó...) Perny Irén 1973. július 26. A • PETŐFI NÉPE. • 5. »Ebből akarsz kocsit venni?« Mozgalom és valóság - portréval \ Az ízig-vérig mozgalmi em bért, aki képes áldozatokat hozni a közösségért, sokhelyütt, és még elég sokan — a kívülállás, az individualizmus vélt magaslatáról — leintik, megmosolyogják: „mit buz- gólkodsz, teszed itt magad ..Viszont egyre többen vannak olyanok, akik ez ellen tettekkel, közösségi maga- tartásukkal, egyéni példa- mutatásukkal felveszik a harcot. Heisler Géza is közéjük tartozik. Amikor megismertem, beton- keveréket lapátolt egy saroglyá- ra. Száz társával együtt a tűző nyári napon a Szelidi-tavi úttörőtábor új épületének alapozásán dolgozott. Fajszon, a KISZ-alapszervezel titkára, klubvezető, a művelődési ház igazgatója is; munkásőr, párttag és tanácstag. — Miben látod a társadalmi munka értelmét? — kérdeztem. — Azzal kezdem, hogy az ifjúsági klubunkat is Fajszon, társadalmi munkával építettük. Most mindeneié, s aki verejtékezett, mondhatja, hogy itt van, tessék, ezt én is csináltam. Be lehet menni, le lehet ülni, nézheted a tévét, hallgathatod a lemezjátszót, táncolhatsz és találkozhatsz barátaiddal, ismerőseiddel — élhetsz. Közösségben voltál, abban dolgoztál akkor is, amikor építetted, s akkor is közösségben vagy, amikor használod. — Az a véleményem — folytatja —, hogy a társadalmi munkáról nem kell sokat beszélni a fiataloknak, főként nem patetikusan, hogy a szólamokon nevessenek. hanem tényeket kell (Klima Győző felvétele) és ezen belül a klubmozgalom is, ma még sok ellentmondást hordoz. Ennek talaja a változó falu valósága. Az elszigeteltség még ma is tény, s ezen is alakítani kell — többek közt ez is a feladatunk. — Sokat vállalsz magadra — mondom, miután elfoglaltságairól beszélt. — Én ilyen vagyok. Különben, mint müvelődésiház-igazgató- nak kétezer forint a fizetésem, de ebben benne van a mozivetí- lés díja is; nekem senki sem mondhatja, hogy pénzért teszem, mert a téeszber. egy segédmunkás is többet keres. Különben nem érdekes, de az bántja az embert, amikor például társadalmi munkázunk, vagy megygk munkásőrszolgálatba — hogy azok, akik soha nem tettek semmit a közösségért, legfőbb elfoglaltságuk, hogy vasárnap hússzor végighajtanak apjuk kocsijával a főutcán, tízszer bemennek Kalocsára meg vissza: barátian megkérdezik: „Ugyan. te ebből akarsz kocsit venni, ezzel nem keresel!’' Ezeknek a fiataloknak a pénz, a gazdagság fitogtatása tölti ki szabad idejük legnagyobb részét. — Őket is meg kellene valaközölni; ezért és ezért számi- hogy nyerni az ügynek! de é? tunk a munkátokra, ezt és ezt építjük, csak ennyi pénz van rá! És akkor jönnek! Akik most itt vannak velem, ennek a labornak az építésén, mind munkások, feláldozták a szabad szombatjukat és vasárnapjukat. Tőlünk csak négy lány van itt... — A szülők (nem idegenkednek attól, hogy ilyen megmozdulásokra elengedjék fiaikat, lányaikat? — Van ilyen is, mert így igaz, de ez rajtunk, fiatalokon is múlik. Például előfordult már, hogy egy igen aktív klubtagunk összeütközésbe került a szüleivel amiatt, hogy estéit nálunk tölti, s bizony elhangzott, hogy „menj a klubba aludni, meg enni is!” Az ilyen konfliktusokat fel kell oldani. Az ifjúsági mozgalom, nehéz, nagyon nehéz — folytatta rövid szünet után. — Most negyvenen vagyunk az alapszervezetben, de mondhatom, hogy aki nem veszi ki részét a mun-, kából, a felelősségből, azt kinézik, nehezen tűrik meg maguk közt. Heisler Géza 25 éves, tizenegy éve KISZ-vezető, ebből öl év óta Fajszon. Ismeri a mozgalmat, a fiatalokat, a mai falu valóságát, s azt alakítani is tudja, akarja. Közéleti ember. — Bizonyára keveset vagy otthon. A feleséged mit szól hozza? — kérdezem befejezésül. — A családi élet nálunk ehhez igazodik. Én nem tudok otthonülő lenni, de az az igazság, nem is tudnám elviselni. Csaló Károly <9-) — A cseppfolyós levegő előállításának módja? ... Km . Előállítható — kezdtem a felelést, s közben a haját nézegettem, amely kicsúszott a fehér kendő alól — ... előállítható hűtéssel, ami a levegő dilatációjával érhető el. Fokozatosan sűrítik kétszáz atmoszférára, azután hirtelen húsz atmoszférára csökken a nyomása, s ekkor, a dilatáció következtében, mínusz harminc fok alá süllyed a hőmérséklete. Ezt az eljárást többször megismétlik, mígnem eléri a mínusz száznyolcvan fokot. Ekkor húsz atmoszféra nyomás alatt cseppfolyóssá válik .. . „Milyen szép haja van...” — ezt persze csak gondoltam. Eleonóra észrevette pillantásomat, megigazította ,a haját, tartózkodóan elmosolyodott, és fontoskodva megszólalt, ami egyáltalában nem illett hozzá. — Felületes, nem egészen pon- tQS. de kezdetben jó. Ismeri ezt a készüléket? — Linde-íéle légsűrítő — vágtam rá, úgy örültem tudásomnak mint egy diák. Bólintott. „ Ifién, de ez gyerekjáték. Majd megismeri a bonyolultabb gépeket is, amelyeket apám szerkesztett. A vizsga folytatódott. önnek még elméleti ismereteket kell szereznie. A cseppfolyósított levegő előállítása ... Folytatta a munkáját, s közben megtartotta az első órát. Igyekeztem odafigyelni, de gondolataim minduntalan elkalandoztak. Ebben a pillanatban sokkal inkább szerettem volna azt megtudni, hogyan került apjával együtt e, föld alatti „városba”, hogyan * pusztult el az Arctic, ki volt az a halott, akit Nikola a hajó orrában látott, mire kell Bayleynek a cseppfolyósított levegő, milyen viszonylatban áll Engelbrekt- tel... Ezernyi kérdés kavargóit a fejemben, de nem szántam rá magamat, hogy tanítónőmet zaklassam velük. — • A cseppfolyósított levegő áttetsző, halványkék folyadék, normális atmoszféranyomáson mínusz százkilencvenhárom Celsius fok hőmérsékletű — folytatta Eleonóra. — A berendezésből kikerülő anyag rendszerint zavaros a levegőben elenyésző mennyiségben található szénsavtól. Ha átengedjük papírszűrőn, áttetszővé válik .. . „Szegény lány. Bizonyára nem szívesen lakik ilyen eldugott helyen. Vajon önként vállalták ezt a száműzetést?” — gondoltam magamban. — ... A cseppfolyósított levegő lepárlásakor először a forrásban levő nitrogén válik ki. forráspontja mínusz százkilencvennég.V Celsius fok. azután az argon ... Mi válik ki a lepárláskor? — kérdezett vissza váratlanul, mert észrevette szórakozott tekintetem. — Az árgon — vágtam rá gépiesen; még a fülemben csengett az utolsó szava. Eleonóra összevonta a szemöldökét. — Nem figyel — mondta szemrehányó hangon. — Bocsásson meg, de csak néhány órája pottyantam ide az égből. Gondolom, belátja, hogy egy ilyen légiutazás után kissé váratlan fordulat belecsöppenni a cseppfolyós levegőről tartott előadásba. Végre felderült a szigorú tanító néni arca, nem bírta tovább, vidáman felkacagott. — Igaza van. Valóban pihennie kellene, hogy kissé összeszedje magát. Nagyon megörültem ennek a „szünetnek”, és sietve megkérdeztem. — Mondja már, hogyan maradtam életben? — Véletlenül észrevették magukat. Leállították a ventillátorokat, így viszonylag puhán estek rá a felső rácsra. A kürtőben több törmelékszűrő rács is van. Majd megérti, ha megtekinti a berendezést. Holnap vasárnap lesz. megmutatom... — Még egy kérdést... Eleonóra azonban már munkájába merült. — Menjen és pihenje ki magát — szólt rám erélyesebben. Nagyon elkeseredett képet vághattam, mert ahogy rám nézett, kedvesen mosolyogva sietve hozzátette: — Ma még v találkozunk a könyvtárban, hat után. Második emelet, negyvenegy. — Biccentett és folytatta munkáját. Én pedig visszatértem a szobámba. A föld alatti telep „Fogságom” második napján közelebbről is megismerkedtem a teleppel. Eleonóra készségesen magyarázott. Legfelül voltak a vezetők lakószobái. Itt lakott Mr. Bayley, Engelbrekt, rajtuk kívül itt laktak a mérnökök és ... és a tisztek. — Tisztek? — néztem meglepetten a lányra. Eleonóra zavarba jött. Úgy látszik, a kelleténél többet árult el nekem, s most nem tudta, hogyan hozza helyre baklövését, — Ilyen fontos telep nem maradhat őrizet nélkül — magyarázta. — Afféle rendőrségünk, illetve őrségünk van, ennek a vezetőit nevezzük tiszteknek . . . Kérem, nehogy elárulja valakinek, hogy megmondtam. Mr. Bayley a lelkemre kötötte, hogy az őrségről ne beszéljek önnek, én meg fecsegek, mint valami vénasszony! — mondta bosszankodva. Megígértem, hogy néma leszek, mint a hal. — S hány tagú a rendőrségük? — kérdeztem. Eleonóra azt bizonygatta, hogy semmi többet nem tud a fegyveres erőkről. — Az emeleteket felülről számítjuk — folytatta a különös telep felépítésének ismertetését. — A második emeleten, a két külső gyűrűben laknak a középfokú képzettséggel rendelkező alkalmazottak. Engem is itt szállásoltak el. Meg is jegyeztem ékelődve: — A magamfélék? — Igen, csakhogy ők valamivel többet tudnak önnél. A belső gyűrűben a könyvtárak és a laboratóriumok vannak. A harmadik emeleten munkások laknak. Ezen a szinten találhatók az élelmiszerraktárak, konyhák, ebédlők, fürdő, klubok a mozi ... — Mozi is van?! — És színház. Miért lepődött meg? Ha nem volna szórakozási lehetőségünk, sokan talán meghalnának az unalomtól. — Nem lenne egyszerűbb megszökni az unalom elől? Eleonóra mintha nem is hallotta volna kérdésemet. — A negyedik emeleten, vagyis az első föld alatti szinten üzemelnek azok a gépek, amelyekkel ammóniák, nitrogénsav és ciánamid formájában nitrogént nyerünk a cseppfolyós le- s végűből; ezek rendkívül fontosak az ipar és a mezőgazdaság számúra. — Megállás nélkül beszéli, attól tartott, hogy újból félbeszakítom. — Több mint egymillió tonna nitrogénsavat állítunk elő évente és egyre bővítjük a termelést. Azonkívül oxigént is állítunk elő. Az egyik negyedik emeleti részlegen válogatják azt az. anyagot, amely kívülről a kürtőn át érkezik Szűrőrendszer van itt a kürtőben, olyan rácsok, amelyeken átfér egy ember és olyan sűrűk is, hogy a porszemet sem engedik át. (Folytatjuk.)
