Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1#Í3. július 20. Nemzetközi tapasztalat­csere A kormány határozata szerint az országos mező­gazdasági és élelmiszeripari kiállításokat, vásárokat a jövőben az ötéves tervek időszakaihoz alkalmazkod­va. a terv fordulókon ren­dezik A közbeeső években az élelmiszergazdaság egyes ágazatainak fejlesztését se­gítő szakkiállításokat, vásá­rokat szerveznek. Az idén nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari gép, mű- szerkiállítás lesz Bu­dapesten. Ilyen jellegű ren­dezvény meg nem volt ha­zánkban. Szervezését indo­kolja az a közgazdasági és műszaki adottság, hogy a magyar élelmiszer és fa­gazdaság fejlesztése jelen- s tős mértékben támaszkodik a külföldi technikára. En­nek fejlődése és eredmé- nveinek bemutatása a ha­zai célok megvalósítása szempontjából rendkívül fontos. A KGST-onszágok között is megvalósul a gyártmányszakositás, szá­mos kooperáció alakult ki és a műszaki együttműkö­dési forrnák több változata. Nemrégen sajtótájékozta­tót tartottak az előkészüle­tekről. Az előadók hang­súlyozták: a kiállítás célja és feladata bemutatni a mezőgazdasági termelés, termékfeldolgozás, valamint a forgalmazás korszerűsíté­sét segítő gépeket, beren­dezéseket. valamint az e té­ren folvó műszaki fejlesz­tés legújabb eredményeit és irányait, előmozdítani a tudományos tapasztalatok nemzetközi cseréiét. Lehetőséget nyújthat ez a kiállítás a nemzetközi munkamegosztás fejleszté­séhez. Széles körű tapaszta­latcsere lehet, hiszen részt vesz rajta a szocialista és a tőkés országok valameny- nví jelentősebb gépgyártó es forgalmazó vállalata. Egyik legnagyobb kiállító a Német Demokratikus Köztársaság. Bemutatásra kerülnek a legkorszerűbb szovjet mezőgazdasági ^gé­pek' is. A Német Szövetsé­gi Köztársaságból a Claas cég új gabonakombájnokat, kukorica- és napraforgó betakarító gépeket hoz. Az említett cég gépei jó ered­ménnyel dolgoztak eddig is. a Bábolnai Állami Gazda­ság által kezdeményezett kukoricabetakarítási-rend. szer gépsorainak egy része, az ő gyártmányuk. A me­gye több állami gazdasága, termelőszövetkezete csatla­kozott már ehhez a kor­szerű termelési módszerhez, amelv CPS néven vált is­meretessé. A svéd Alfa- Laval cég fejőberendezései és tejipari gépei szintén ismertek a megyében. A vaskúti Bácska, a tisza- kecskei Oj Élet Termelő­szövetkezetben sikerrel al­kalmazzák. Üzemi bemutatókat is rendeznek, amelyek közül érdemes megemlíteni, hogy toki Egyetértés Termelő- szövetkezetben a baiai ku­korica termesztési-rendszer eredményeivel is megis­merkedhetnek a szakembe­rek. Sok új hazai gépet is be­mutatnak majd, újdonság­nak számít. hogy a háztáji és kisgépbemutatón kiállí­tott berendezéseket azonnal meg is vásásárolhatiák a gazdák. A szeptember 7 és 17 kö­zött megrendezendő kiállí­tásra az előkészületek már nagyban folynak, s az ed­digi érdeklődés felülmúlja a várakozásokat. K. S. Telnek a gabonatárolók Kiskunhalason 700 vagonos be- tonsiló-tárolóba gyűjtik a jövő évi kenyérnekvalót, de az idei átlagon felüli termés elhelyezé­sére ez kevésnek bizonyul. Tóth László, a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiskunhalasi körzeti üze­mének vezetője elmondotta, hogy több mezőgazdasági üzemmel kö­töttek tárolási szerződést, s így a 700 vagonon felül további 460 vagon gabonát tudnak fedél alá helyezni. A kiskunhalasi járásban hol­danként egy-két mázsával több termett az idén mint tavaly, s emellett jobb a sikértartalom is. Jobb oldali képünkön: mielőtt a gabonával megtelt pótkocsi be­kanyarodik a gabonatároló udva­rára, mintát vesznek, hogy meg­felelő-e a nedvességtartalom. Csak az előírásnak megfelelő ga­bona kerülhet a betonsilóba. Lenn: a szállítókocsikról gyor­san ürítik a búzát, amely gépi úton kerül a tárolóba A harmadik képen: a kiskun- halasi betonsiló A »DUPLA PÉLDA« A baromfitenyésztés kérdőjelei Ügy szoktuk mi a szakmában emlegetni, hogy a magyar mezőgazdaság történetében a baromfitenyésztés „dupla pél­da”. Példa arra, hogy milyen gyönyörűen fel lehet futtatni megfelelő törődéssel egy üzemágat, de példa arra is, hogyha megszűnik ez a figyelem, akkor a már elért komoly eredmé­nyek birtokában is gondok adódhatnak. Tíz esztendő csupán, de ma már történelem: a baromfite­nyésztési ágazat volt az első, amelyben a magyar mezőgazda­ság igazán korszerű, majd fo­kozatosan iparszerü módszere­ket alkalmazott. Az e célból elő­állított hibridek szaporítása a nagy tojóházak, baromfinevelő telepek berendezése, a"1 Baromfi- gondozó sziíMlfmmáMóK leképzé­se mutatta meg, hogy egy ha­gyományos mezőgazdasági ága­zat rövid néhány esztendő alatt a szó teljes értelmében kicserél­hető. Ezután jött a törés A hatvanas évtized kezdetén a magyar fogyasztó — és a külke­reskedő — még igencsak a pa­raszti udvarokból kapta a csir­két, a tojást, a hízottlibát. És a hatvanas évek végén már ter­mészetes volt, hogy két és fél kiló takarmánytól egy kilót nő­jön a csirke, magától értetődött, hogy évente 200-nál több tojást adjon egy tojótyúk. A barom­fitelepek szinte függetlenedtek évszaktól és időjárástól egy ipari ciklus ritmusában zú­dították piacra az ennivalót. (Talán egy kicsit bizonyítsunk: 1962-ben a magyar baromfiipar 4600 vagonnyit vásárolt fel, 1969- ben már tízezer vagon, 1970-ben 12 és fél ezer vagon volt a fel­vásárlás.) Ezután következett a törés. A hetvenes évek elején elbizony­talanodtak ja hatóságok és a külkereskedők. Olyan hangok kezdtek hallatszani, hogy talán túl is futtattuk már a barom­fitenyésztés fejlesztését, talán nem is tudjuk ezt a rengeteg árut idehaza elfogyasztani, il­letve nem érdemes külföldön le­nyomott, árakon eladni. Meg­szűnt az állami dotáció, eseten­ként' csökkentek a felvásárlási árak, nem volt hitel. A terme­lő elbizonytalanodott és más irányokba kezdett figyelni. A hetvenes évtized kezdetén új konjunktúrák ígérkeztek. A leg­fejlettebb gépekkel és módsze­rekkel önteni kezdték a búzát és a kukoricát a szántóföldek, ki­emelten támogatta az állam a sertéshizlalást . Félreértés ne essék, ez az el­bizonytalanodás, ez a más irány­ba fpfdulp érdejclődps. nem csök^ ken tette nálunk ai baromfihús, a libamáj '.vagy a tojásterme­lést. Csupán megállt a növeke­dés. Űj baromfitelepeket többé nem épített senki és a meglevők karbantartását is elhanyagolták. A legtehetségesebb szakembere­ket lassanként más területekre irányították át; ha egy gép el­romlott, úgy ahogy kijavították, de nem vásároltak újat. Az egyébként kötelezően szigorú technológiai fegyelem is megla­zult, ’• az egy kiló baromfihús előállításához szükséges takar­mány a 2 és fél kilós szintről lassan a 3 kiló felé kezdett kö­zeledni. Mindezek nyomán a ba­romfiágazat korábban magas színvonalú jövedelmezősége le­csökkent, egyre több gazdaság­ban már veszteséget mutatott. Finom a pipihús És ekkor, ebben a hangulat­ban, nagyjából az 1972-es esz­tendő közepén jött a keserű po­hár. Egyrész bebizonyosodott, hogy a sertéstelepek nem min­denben tudják igazolni a róluk terjengő legendát. Másrészt a sertés- és szarvasmarha-ága­zatban járványos betegségek ütötték fel a fejüket. Nagy kör­zetekben kellett zárlatot elren­delni, egyre kevesebb csatornán érkezett a disznóhús, a marha­hús a hentesüzletekbe. Helyen­ként már kimondottan akado­zott az ellátás. Ez a helyzet megmutatta, hogy bizony finom az a „pipihús” és ha nincsen karaj, nincsen felsál, akkor ke­resi a háziasszony a baromfit, megveszi szívesen. Változott a világpiaci helyzet is. Az élelmiszerek iránt általá­ban fokozódott a kereslet, ese­tenként duplájára nőtt a barom­fihús dollár-ellenértéke is. Vagyis kénytelenek voltunk belátni, hogy kár volt levenni figyelő tekintetünket a baromfi- tenyésztésről. Szükség van erre az ágazatra, tartós az igény mind belföldön, mind külföldön. Mi a helyzet ebben a pilla­natban? Azokban a gazdaságok­ban, ahol nem hanyagolták el a folyamatos karbantartást, nem tűrték a fegyelem és a figyelem lazulását, ha kellett kicserélték a gépeket; a baromfitenyésztés ma is jövedelmező ágazat, állja a versenyt a többiekkel. Kétség­telen, hogy a tójást nem mindig lehet úgy értékesíteni, ahogy a termelő képzelte. Bizonyos, hogy a nagyüzemi pulyka- és libane­velés útjai nem egészen kitapo­sottak még. De jól megy a bojler, megjavult a pecsenyekacsa piaca, bombaüzlet a gyöngyös, és ha nincs libainfluenza, akkor gyö­nyörű pénzeket hoz a libamáj. (Az idén alig lépett fel a beteg­ség.) Ismét támogatás A termelő ma már éberen fi­gyeli a piacot. A téeszek és ál­lami gazdaságok, sőt a jelentő­sebb tételekben " termelő háztá­ji gazdaságok figyelmét nem is kerüjte el a konjunktúra meg­élénkülése. Pillanatnyilag ennek elsősorban az veszi hasznát, aki­nek termelőberendezései tökéle­tes rendben vannak, szakértői nem széledtek szét. A boromfi- tenyésztés újabb tartós fellen­düléséhez ez a keret azonban túlságosan szűk. Szükség lenne a többiekre is, akik korábban termeltek, de berendezéseik „le­robbantak” és azokra is, akik komoly méretekben ezután kez­denének. A régiek visszahódítása és az újak megnyerése sok pénzbe kerül. A termelőnek sok pénze nincs. Ha tehát azt akarjuk, hogy a „dupla példa” második fordulóját is sikerrel oldjuk meg, akkor a baromfitenyész­tőknek ismét támogatásra lenne szükségük. Csak így remélhető, hogy a hazai baromfiellátás, va­lamint az érdekelt külkereske­delem az igényeknek megfele­lően fejlődhessen. F. B. A politikai munka műhelyei Keresztes Ferenccel, a szalk- szentmártoni Petőfi Tsz párt­titkárával nemrég a pártmunka aktuális tennivalóiról beszélget­tünk Elmondta, hogy náluk is a Központi Bizottság tavaly no­vemberi határozatának eredmé­nyes végrehajtása a napirenden levő legfontosabb feladat. Részletes feladattervet készí­tettek, melyet a taggyűlés alapos vita után egyhangúlag elfoga­dott. Kidolgozták a végrehajtás mikéntjét is, a munka során alkalmazandó módszereket. Sok­oldalúan foglalkoztak a pártcso­portok tartalmi munkájával je­lezve, hogy az alapszervezet előtt álló feladatok megvalósí­tásában jelentős szerepet szán­nak a párt legkisebb egységei­nek. Milyen módon kívánják ja­vítani, fejleszteni a pártcsopor­tok munkáját, hogyan véleked­tek ezekről a kérdésekről a szó­ban forgó legutóbbi taggyűlés résztvevői ? Folyamatos politikai munka A taggyűlési vita alapján ké­szített több oldalas feljegyzésben lapozgatunk. A fogalmazás nem afféle „fésült” szöveg, inkább őszinte, kritikus helyzetfeltárás. Az első lényeges megállapítás: folyamatossá kell tenni a párt­csoportok politikai tevékenysé­gét. Hosszú ideig jóformán csak a tagdíjfizetéssel kapcsolatos fel­adatokat végezték és a pártren­dezvényekre történő mozgósítást. Most ennél sokkal többről van szó. A hétköznapok mindegyikén érvelni, ha szükséges vitatkozni, agitálni a párt politikájának jobb megértéséért, a szőkébb munka­hely politikai közérzetének for­málásáért. Az ilyen követelményeket nem lehet kampányszerűen teljesíte­ni, ezek állandó feladatok, s természetszerűen mozgékony munkastílust feltételeznek a pártcsoportokban. Több konkrét megbízatás kell, személyre sza­bott feladatok és a végzett mun­ka rendszeres értékelésére is szükség van. Jó- gyakorlat, hogy az év végi értékelő taggyűlések beszámolóihoz a pártcsoport-bi- zalmiak kiegészítő jelentést ké­szítenek. A folyamatos politikai munka velejárója: a kölcsönös tájékoz­tatás. A pártvezetőség nem nél­külözheti á csoportokból jövő friss napi információkat. Tudnia kell. hogy hol tartanak az egyes határozatok végrehajtásában. Mindez fordítva is érvényes: a pártcsoportot rendszeresen tájé­koztatni kell az aktuális felada­tokról, a központi pártszérvek és a kormány határozatairól. Ar­ról is tudniuk kell a pártcso­portban, hogy milyen fontosabb gazdasági intézkedések megtéte­le előtt áll a szövetkezet veze­tősége. A tanácskozás kötetlen A program egyik szakasza e pártcsoportok tanácskozásaival foglalkozik Milyen módon ta­nácskozzanak a pártcsoportok? Kézenfekvő a válasz: kötetlen formában, de rendszeresen — igazodva a munkahelyi körül­ményekhez. Keresztes Ferenc piros tollal aláhúzta a kötetlen szót. Sze­rinte ez a megfogalmazás sok mindent takar. Például: szakí­tani kell azzal a gyakorlattal, hogy a pártcsoporti tanácskozá­sokon nem ritkán három-négy napirendi téma is szerepel. Ese­tenként annyi, hogy gondos meg­vitatásukra két taggyűlés sem lenne elegendő. A pártcsoport- összejöveteleken csak egyetlen problémával foglalkozzanak, de azt érdemben, teljes alaposság­gal vizsgálják meg. A pártcsoportok nem valami­féle „kis pártszervezetként” te­vékenykednek, jianem á sajátos munkahelyi tényezők sokoldalú elemzésével, felhasználásával se­gítik elő az alapszervezet előtt álló politikai feladatok megol­dását. A kötetlen beszélgetés lehető­vé teszi azok véleménynyilvá­nítását is, akik a taggyűléseken ritkábban hallatják szavukat, így a bizalmi olyan közös állás­pontot továbbíthat a pártveze- lőséghez, melyben valamennyiük észrevétele,- javaslata benne van. A csoporttanácskozásokra nem feltétlenül szükséges írásos előterjesztéseket készíteni, hi­szen ez némileg ellentétes a kötetlen beszélgetés módszerével. Arra kell törekedni, hogy a vi­táról készített rövid feljegyzé­sek tartalmazzák a közösség tényleges véleményét egy-egy vitatott kérdésben. Befolyásolni, mozgósítani A pártcsoportok megbeszélé­seit időnként fel kell használni a szervezeti szabályzat tanul­mányozására — olvasható a pártvezetőség javaslatában. A cél mindenekelőtt az, hogy egyre jobb feltételeket teremtsenek a párton belüli demokrácia érvé­nyesüléséhez, a pártélet normái­nak betartásához. Ennek egyik legfontosabb feltétele éppen az, hogy a csoport tagjai alaposan ismerjék és egységesen értel­mezzék a párt tagjaira vonatko­zó jogokat és kötelességeket. Tovább gondolva a kérdést: a pártcspport tagjai csak akkor tudnak érvényt szerezni a tag­gyűlési határozatoknak; ha sze­mélyes magatartásukkal, mun­kafegyelmükkel példát mutat­nak a brigád, a műhely vagy üzemegység dolgozói előtt. Ak­kor dolgoznak jól a pártcsopor­tok, ha alakítani, befolyásolni képesek a munkahely politikai légkörét, a közhangulatot, ha mozgósítani tudják az embere­ket a párt politikájának végre­hajtására. A szalkszentmártoni Petőfi Tsz kommunistái is ezen az úton járnak — ezt a célt állí­tották a traktorosok, a gépsze­relők, az állattenyésztők és más munkahelyeken működő párt- csoportok elé. Szabó Attila ÉRC A BORSODI KOHÓKNAK Már egy éve a Borsodi Érc­előkészítő Mű látja el vasérc­cel a borsodi kohászati üze­meket. Az érc 80—90 százalé­ka a Szovjet­unióból szár­mazik. a többi Rudabányáról. Képünkön: Az ércelőkészítő mű. (MTI-foto — Érczi K. Gyula felv. — — KS) Jön! BEROLINA CIRKUSZ Jön! Kiskunfélegyházára július 23—25-ig a Romhányi térre Kecskemétre július 26—29-ig a Széktói stadionba a BELORINA EXPRESSZ szenzációs műsorával! Világhírű artista programok, világhírű bohócok, szenzációs állatszámok Magyarországon március 23-tól 300 000 ember szórakozott a BEROLINA EXPRESSZ műsorán! HÍVJUK, VARJUK ÖNT IS EUROPA LEGMODERNEBB CIRKUSZÁNAK ELŐADÁSAIRA!

Next

/
Thumbnails
Contents