Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

1973. július 2«. • PETŐFI NÉPE • 5

Népművelés és vagyonvédelem

I. Múzeumi értékek, műkincsek

Témájában és megállapításaiban egyaránt érdekes és figyelemre méltó vizsgálatot fejezett be nemrégiben a megyei népi ellenőrzési bizottság. A cél annak kiderítése volt, hogy miként kezelik megyénkben a múzeumi értékeket, az adományozott műkincseket, megfelelő-e a nyilvántartásuk és védelmük, továbbá — ehhez kapcsolódva — kielégítő-e a művelődési otthonok és népművelési jellegű intézmények berendezéseinek,

Négy hét alatt

egymillió forint értékű munka

A Televízió nyári tervei

A Magyar Televízió nyilvánosságra hozta a harmadik negyedévi — nyári — terveit. Az immár kétmjjliót jóval meghaladó előfizetőtábor részére ebben az időszakban sok érdekes műsorszámmal szolgálnak. Első pillantásra is meglátszik az a törekvésük, hogy a legkülönfélébb igényeket is kielégítsék, hogy egyformán szóljanak a különböző rétegekhez.

Bizton számíthat érdeklődésre a népszerű Kék fény, a Nyitott boríték és a mindenkor „telt házat” vonzó Fórum. Kecskeméti szerző írta a forgatókönyvét annak a háromrészes dokumentumfilmnek, melynek Ingázók a elme. Kunszabó Ferenc író-szo- ciográfus ebben azokat az embereket ábrázolja, akik naponta négy-öt órát vonatoznak a munkahelyükre — és vissza.

A Kaláka című kétrészes műsor a vállalati lakásépítéssel, a Tapasztalatcsere elnevezésű sorozat következő része a zöldség- termesztéssel foglalkozik majd.

Vasárnapi vendégségbe megy • tévé Déry Tibor íróhoz; úgy gondoljuk, erre a „vendégjárásra” fel kell hívnunk a figyelmet. A Mesteriskola sorozatban a megyénkből elszármazott Kos- suth-díjassal, Farkas Ferenc zeneszerzővel ismerkedhetünk

meg, munka közben. A Maszk nélkül sorozatban Jeanette Pilou, majd Giandpiero Mastromei énekel a képernyőn. Megismerkedhetünk ebben az időszakban Budai Sándor citerakészítővel is.

A Színészalbum egy hosszabbra tervezett sorozat lesz. Az első négy részben közelebbről megismerkedhet a néző az egykor oly híres és népszerű Jávoi Pállal, Rajnay Gáborral, Gózon Gyulával és Rózsahegyi Kálmánnal. Biztosak lehetünk előre is a sikerben.

Tizenkétrészes angol filmsorozat, Múzeum, falak nélkül címmel, háromrészes szovjet kalandfilmsorozat (a címe: Az albatrosz utolsó útja) és a tizenkétrészes NDK-sorozat a francia ellenállási mozgalomról, Salut German címmel: ezek adják a filmműsorok gerincét e negyedévben.

Az irodalmi adások közül a Nyitott könyv és a Színházi album is jelentkezik. A negyedév alatt két vidéki és hét fővárosi színház műsorát közvetítik, felvételről. Zelk Zoltán költő műsorának„a /címe: Buda, Újpest; Piripócs. Kedves verseit. Zolnáy Zsuzsa möniSjä^i; 's eg.y foáfikuv alkalommal Takáts Gyulával készítenek lírai riportot. Több tévéjátékot Ls bemutatnak a harmadik negyedévben.

S természetesen a sportkedvelőkre is gondoltak. A magyar- japán röplabdamérkőzés közvetítése Kecskemétről, az augusztusban sorra kerülő magyar— angol úszóviadal közvetítése a Margitszigetről, s szeptemberben megújuló labdarúgómérkő- zés-közvetítések: íme, sebtiben

felsorolva ízelítőnek.

E néhány példa mutatja, hogy a nyári hónapok alatt sem unatkozunk a képernyő előtt.

V. M.

felszerelésének védelme?

Természetesen a cél ennél a vizsgálatnál sem az volt, hogy valamiféle nagy leleplezést produkáljon a NEB, hanem az, hogy felderítve a valóságos helyzetet, segítséget, szakmai tanácsot, javaslatot adjon az akadályozó tényezők elhárítására, a jobb megoldásokra. A vizsgálatot végző munkabizottság vezetője dr. Sólymos Ede kandidátus, a Bajai Türr István Múzeum igazgatója és Bánáti Tibor, a bajai József Attila Művelődési Központ igazgatója volt. Nézzük azonban, mit állapítottak meg az ellenőrök, s majd azt, hogy milyen, a megoldást szorgalmazó javaslatokat tettek.

Kiselejtezett érmek

öt múzeumot, négy helytörténeti gyűjteményt és húsz különböző intézményt — művelődési központ, klubkönyvtár stb. .— vizsgáltak meg az ellenőrök, s elsődleges megállapításuk az volt, hogy kevés a szakember. Ez a tény a múzeumoknál például arra vezet, hogy vannak olyan tárgyak, amelyeket a megyében nem is tudnak restaurálni, de más, fővárosi szakembert sem tudnak megfizetni. Ezért olyan értékek indulnak enyészetnek, mint a félegyházi szélmalom, a bajai lövésztáblák, céhzászlók, és képzőművészeti alkotások. A raktárakra a nagy hőingadozás a jellemző, s ennek következtében rozsdásodnak, szuvasodnak az ott elhelyezett tárgyak, más részük molyos, nedves, penészes. Restaurátor műhely csak Kecskeméten és Baján van, de ezeken a helyeken „bérmunkát” nem tudnak vállalni, csupán a saját anyaguk megmunkálását győzik.

Az elmondottakat objektív körülményeknek is nevezhetjük.

Találtak azonban az ellenőrök olyasmit is, amiért már a múzeumokban dolgozók a felelősek. Kiderült, hogy a legtöbb helyen bajok vannak a leltárakkal. Igaz, a vizsgálat liberálisan leszögezi, hogy a „ ... múzeumok szakemberei... nem szívesen foglalkoznak nyilvántartások vezetésével...” Viszont megállapítja: ezért fordulhat elő, hogy a vásárolt, vagy adományozott értékek leltározat- lanul kerülnek a raktárba, őrzé- * sük sokszor a múzeum dolgozóinak megbízhatóságára van bízva.

Például: a kiskunfélegyházi

Kiskun Múzeumban az 1972. évi leltárban nem szerepelt az 1678 darabból álló éremgyűjtemény. Érdekes az is, hogy még 1962- ben ugyanez a múzeum a teljes éremgyűjteményét (7778 fődarab és 2314 duplum) elküldte a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak tudományos feldolgozásra. Onnan 1964-ben küldték vissza, s ekkor Félegyházán 1521 darabot selejtnek nyilvánítottak. A selejtek sorsáról senki nem tud semmit. Szintén Félegyházán, a múzeumban 1968-ban 238 darab, úgynevezett Nagy Lajos ezüstérmét tasakoltak, de ezeket a leltárkönyvbe a mai napig sem vezették be. Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a múzeum mostani igazgatója 1972-ben került jelenlegi munkakörébe, s az elmondottakért egyáltalán nem hibáztatható. Elődei annál inkább.

Füzetbe, ceruzával

Beszéltünk már a leltározások körül tapasztalt kuszaságokról, hiányokról, felületességről. Tudni kell azonban azt is, hogy ahol van leltárkönyv, az is többnyire szabálytalan. Ezekből egyértelműen következtetni lehet a már idézett megállapításra, amely szerint nem szívesen adminisztrálnak a múzeumok vezetői, noha •. ez a társadalmi tulajdon védelmének egyik — ha nem is a legfontosabb — alapvető módszere. A megvizsgált öt múzeumban

1972. december 31-én a 85 ezer leltározott tárgy mellett, 9 ezer nem leltározott darabot találtak. A kecskeméti Katona József Múzeumban például a 46 ezer leltárban feltüntetett tárgyon kívül további 4 ezer olyan darab van, ami nem szerepel a leltárkönyvekben. Különösen jelentős ezek között a régészeti és a néprajzi gyűjtés. A már említett félegyházi múzeumban viszont az úgynevezett előleltárkönyvnek egy iskolai füzetet használnak, minden hitelesítés nélkül.

Kanyarodjunk vissza a kecskeméti múzeumhoz. Itt a régészeti anyagról készült szakleltárkönyv utolsó bejegyzésénél 102 darab tárgy hiányát állapították meg az ellenőrök, ebből 82 darab hiányát még 1962-ben jegyzőkönyvezték. Kiskunfélegyházán viszont a raktárban olyan tárgyak is találhatók, amelyek 1945 óta nyilvántartásba vétel nélkül hánykolódnak. Mindez annak ellenére van így, hogy a minisztérium évenként, rendszeresen felhívja a múzeumok Vezetőinek figyelmét a leltározási és karto- nozási hiányok pótlására, erre határidőt is megjelölnek, A megvalósításra ói.szónr nem kerül sor, mert a népi ellenőrzés vizsgálatáig azt senki nem ellenőrizte, de azért is, mert a muzeológusok mellett kevés a kisegítő személyzet, nincs, vagy alig van különböző — néprajzi, numizmatikai — szakember.

Ha lehet még rosszabb a helyzet a helytörténeti gyűjteményeknél. Ezek jogi hovatartozása ugyanis tisztázatlan. Általában egy-egy lelkes pedagógus a helyi tanács támogatásával gyűjti az anyagot, s ehhez a tanulók nyújtanak segítséget. De a gyűjtemények többsége nincs leltározva, s így a helytörténeti gyűjtemények értéke nem állapítható meg.

Gál Sándor (Folytatjuk)

A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a Kiskunfélegyházán épülő 152 személyes tanyai diákotthon építésébe bekapcsolódott a helybeli Egyesült Lenin Termelő- szövetkezet építőbrigádja, s megfogadta: mindent elkövet azért, hogy szeptemberben már innen járhassanak iskolába a tanyai kisdiákok. Most ismét körülnéztünk az építkezésen és arról érdeklődtünk Lenkefi János építés- vezetőtől: Hogyan haladnak?

— Alig négy hét telt el az itteni munkák megkezdése óta, de máris számottevő eredményeket értünk el — mondta az építés- vezető. — Gvors számítások szerint már mintegy egymillió forint értékű munkát végeztünk. Ez nem utolsósorban azért sikerült. mert dolgozóink reggel hattól este hatig, szombaton és vasárnap is megfeszített erővel dolgoznak. Ezen az építkezésen a részlegből átlag 50—60-an találnak munkát. A kőművesek már elkészítették a felső két szint aljzatbetonját, ez mintegy 450 négyzetméter és 4—8 centiméter vastag „betonszőnyeget” jelent. Ugyancsak végeztek az emeleteken 2300 négyzetméternyi vakolással. a 700 négyzetméternyi mennyezettel és az 1500 négyzet- méternyi válaszfalépítéssel.

Felépítettük az állványokat, s a kőművesek megkezdték az épület külső vakolását. Bízunk abban — mondotta befejezésül az építésvezető, hogy vállalásunkat határidőre teljesíteni tudjuk.

O. L.

Madách-illusztrációk a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Á HÉT KÖNYVEI

:ga ős*rnrjoeyo; hí v,m _vn£.,j ^cr. s ^ <(íj,boriaisiv.flo>

általános iskolában -- Tanári kézikönyv az Iskolatelevízió műsoraihoz — Borús Rózsa—Miklós Gyu- láné: Magyar irodalom

Bernáth Aurél—Szobor Zénó: Lássuk, mire megyünk ketten! — Garai Gábor: Elférünk a földön — Szabó Pál: Nyugtalan élet — Németh László: Emberi színjáték — Obraczov—Kocsetkov: Egy pingvinfióka törénete

MŰVELŐDÉS, TÖRTÉNELEM, MŰVÉSZET

Zádor Anna- Az esztergomi főszékesegyház — Robertson, A.: A kereszténység eredete — Dömötör—Katona—Muraközy Borivóknak való •— Miskolc Útikönyv Szerk.: Csorba Zoltán. — Magyar utazók, földrajzi felfedezők Szerk.: Havasné—Somogyi — Nagy Katalin: Tizennégy éves tanulók erkölcsi ítélete. — Péter József: Zenei nevelés az

MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS MÜVEK, SZAKKÖNYVEK

Berend T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. — SZOT határozatai és a szakszervezeti mozgalmat érintő állami jogszabályok — Élelmiszeripari munkavédelmi kézikönyv Szerk.: Léderer Andor — A magyar sport évkönyve — Krist, Th.. Mérés- és irányítástechnikai táblázatok és képletek — Pelle József né: Jó ételek, jó ötletek — Prohászka Ferenc: Szőlő és bor — Balázs-Filius: Zöldségkülönleges- ségek — Mátyás Antal: A modern polgári közgazdaságtan története — Katona Lóránt: Orosz—magyar műszaki szótár — Hencz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon

• Madách Imre születésének 15« éves évfordulójára a muzeum képzőművészeti kiállítása részben a már korábban készült Madách- illusztrációkból nyújt válogatást, részben az emlékünnepségek idején megjelent művészi grafikákat, emlékplaketteket mutatja be. A grafikai anyagok között különösen Kondor Lel a és Martyn Ferenc állít méltó emléket a költő-drámaíró Madách Imrének. A kiállítás szeptemberig megtekinthető.

(4.) A halott előrebukott, ellenzős sapkája beleesett a vízbe. És persze nem hallgatott Nikolára. A hajó rohant egyenest a sziklának. Nikola a kormányhoz ugrott, de nagyon hamar megértette, hogy a .kormánykerék már nem segít ebben a szűk szorosban. Aztán felvillant előtte az utolsó leménvsugár. berohant a parancsnoki fülkébe, s beleordított a hallócsőbe.

— Hátramenet! — kiáltotta le a gépháznak, ahogy a Lénán hallotta a hajóskapitánytól.

De a szellemgépész nem akart engedelmeskedni. a gépek tovább dohogtak. . .

— Erősen bolondok! — szidta Nikola nem létező útitársait.

Nikola hozzászokott, hogy gyorsan döntsön. Látva, hogy hiábavalók erőfeszítései, a katasztrófát nem akadályozhatja meg, minden lehetőt megtelt menekülése érdekében: lerohant a kabinba, felhozna a kétszer- sültes zsákot, bebajította egy mentőcsónakba, s utánaugrott maga is. Aztán várta, mi lesz. Az események gyorsan peregtek. A hajó olyan erővel rohant a szikjának,, hogy Nikola csónakostul együtt a fedélzetre repült. Az iszonyatos recsegést elfojtotta a kazánrobbanás sokkal szörnyűségesebb robaja, s a hajó süllyedni kezdett. Jobb oldalára dőli, a hullámok átcsaptak a fedélzeten. Nikola ezt a pillanatot használta ki, hogy belök.ie a vízbe a csónakot.

Az örvény megpörgette. A jégtáblák miatt nem tudott evezni. Márpedig a süllyedő hajó magával rántja, ha nem távolodik el tőle. Nagyon veszélyes pillanat volt. Nikola figyelte a hajót, s nagy nehezen eltávolodott tőle. Végre belekerült a szikla tövében sodródó áramlásba. Szinte repült a meredek kőszirt mentén. S elérte a végét, mielőtt a süllyedő hajó iszonyatosan kavargó örvénye a mélybe rántottá volna.

Megmenekült. Két nap múlva csónakjával elérte a Makar szigetet. onnan már a jég hátán — időközben ugyanis beköszöntött a tél — gyalogolt ki a partra..

Ez. volt hát Nikola Odüsszeiájának története. Hogy mindezt elmondta, elhallgatott. Egy botot faragott mammutcsont nyelű vadószkésével. mely feszülő nyakú, hosszú jávorszaivasfejet mintázott. Nikola bámulatosan értett a csontfaragáshoz.

Magam is gondolataimba merültem ... Ez. a ..halálhajó” történet olyan különös volt, mintha a képzelet szülte volna. Én azonban ismertem Nikolát: ki tudta színezni az eseményeket, de nem volt nagyotmondó. S ekkor váratlanul eszembe jutott valami.

— Mi volt a neve annak a hajónak?

Nikola vállat vont és megrázta a fejét.

— Láttad a feliratot a mentőöveken? Gondolkodj, hátha emlékszel legalább az első betűre. Mire hasonlított?

Nikola hosszú töprengés után a kés hegyével tenyerére rajzolt egy ábrát, amely eléggé hasonlított az A betűhöz.

Helyes lenne a leltevesem? .. .

Az jutott eszembe, hogy három éve angol expedíció indult el az Arctic jégtörőn. Mr. Bayley nagytőkés finanszírozta. Az. expedíciót gondosan készítették elő, s az volt a tervük, hogy végighajóznak a szibériai partok mentén, egészen Alaszkáig. Több nagy tudós is a hajó fedélzetén tartózkodott.

De az. expedíció tragikus véget ért. Az utolsó rádióadásokat a Borhaja-fok közeléből sugározta. Ezután néhány napig nem adott hírt magáról, majd SOS jelzéseket küldött. Azóta nyoma veszett. Egy évvel később találták meg a halászhajók a jégtörő két összetört csónakját az egyik kisebb szigeten, s a Léna torkolatánál fedeztek fel egy partra sodort mentőövet. Ennyi maradi a jégtörőből. A bátor hajósokról méltóképpen megemlékezlek, nevüket bejegyezték a tudomány áldozatainak hosszú listájára, az Artic nevét pedig törölték a hajók jegyzékéről. Ezzel az ügyet lezárták.

S most, ezen az „elátkozott vidéken”, egy jakuttól olyan történetet hallok, amely némi fényt vet ugyan a jégtörő sorsára, de még titokzatosabbá tette az eseményeket. Hová tűntek a hajó utasai? Hogyan mehetett a hajó teljes gőzzel, irányítás nélkül? A gépek nem működhettek csak úgy maguktól. A kazánoknak vagy fel kellett robbanjuk, vagy ami még kézenfekvőbb, fűtés nélkül ki kellett volna hűlniük.

No és, ki ez az angol férfi, akit kimentettünk a mocsárból ? Azt mondta, hogy az angol sarkkutató expedíció tagja. Csakhogy nem úgy festett, mint aki néhány éve hajótörést szenvedett, és sokáig élt a világ egvjk legelhagyatottabb pontján. Végül mit jelent a figyelmeztetése? Miért lennék halálfia, ha arra megyek, amerre a szél fúj? Valami titok lappang a figyelmeztetése mögött! Engem ugyan riem ijeszt meg! „Kövessük a szél irányát!” — ez. expedíciónk feladata.

Óvatosnak kell lennem. A józan ész azt diktálta, hogy térjek vissza Verhojanszkba és az expedícióval együtt kutassak tovább. S ha a józan eszemre hallgatok, sok minden másképp történi volna. Csakhogy kiváncsi és nyughatatlan természetem nem hagyott békén, űzött tovább. Azzal nyugtattam magam, hogy csak néhány kilométert megyek még előre, hadd lássam, milyen veszek fenyegethet.

— Kész van tea — mondta Nikola, és leemelte a tűzről a forró fözőt.

Aj-Tojon „orrlika”

A bolyongásban alaposan elfáradtunk, a szúnyogok ellen fejünkre húztuk a takarót és mélyen elaludtunk mindketten. Amikor Nikola lelrázott. a látóhatár sz.élén a nap már megint keletre ért. Reggel újból feltámadt a szél. Egyenletesen, szünet nélkül fújt, s fokozatosan erősödött.

— Arra megyünk — mutattam Nikolának a szél irányát.

Meredek kövonulat előtt álltunk.

— Mindig arra? — nézett rám Nikola; jól láttam, hogv nyugtalan. — Visszafelé kell. Én nem megyek tovább.

Válasza meglepett. A félelmet nem ismerő, szolgálatkész Nikola nem akar tovább jönni?! Ennyire ráijesztett az angol?

— Miért nem jössz? — érdeklődtem.

— Egy társam, meg még egy másik társam mentek, de nem jöttek vissza — felelte elkomo- rodva. — Onnan senki sem jön vissza. Az. ott Aj-Tojon orrlika.

Akkor már tudtam, hogy Aj- Tojon — a „szent aggastyán” — a jakutok főistene. De az ..orrlikat.” eddig még sohasem hallottam emlegetni.

— Te még hiszel a jó meg a rossz szellemekről szóló dajkamesékben? Velem leszel, miért télsz?

— No. no. . . Tudom én, te erősen nagy ember vagy. Bolsevik. De onnan senki nem jött vissza.

Nikola nem hízelgett, amikor „erősen nagy embernek’, bolseviknek nevezett. (Egyébként minden embert bolseviknek tartott, Oroszország bármely nagyvárosából jött is.) Szavai őszinték voltak. A jakut kereskedelmi tröszt megszabadította őt is, társait is a hal- és vadnagykereskedőktől. akik előbb vodkával leitatták a jakutokat, aztán potom pénzért felvásároltak tőlük mindent. Nikola gyermekei iskolába jártak, kigvó- gyitották feleségét a betegségből (amelyet a gonosz szellem küldött rá). Ezek Nikola számára is érthető, beszédes tények voltak. Ahol pedig kétségessé válik az istenek mindenhatósága, ott megrendül a hit is. Azt gondoltam, Nikola már elvesztette eleven hitét, .s csak költői kitalálásnak tekinti a/, isteneket, ahogy mi is emlegetjük a „Fortunát”, meg a „Nemezist', feledve rég e szavak vallásos eredetét, csak a közismert jelentést tulajdonítva nekik. Nikola istenei szemlátomást agonizáltak már, de még nem haltak meg a tudatában. S fel is támadtak, mihelyt Nikola érthetetlen. félelmetes jelenséggel találkozott. Így történt a halálhajón, és úgy látszik, most is. A félelem elfojtotta az ész szavát, s életre keltette az ártó szellemekbe vetett ősi hitet...

— Tulajdonképpen mi az Aj- Tojon orrlika?

— Hát rendes orrlik. Aj-Tojon lélegzik. S az ott — mutatott Nikola a hegy felé — az orrlika.

(Folytatjuk)