Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. július 19. PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTIRÁNYÍTÁS A körzeti munka Gazdag tapasztalataink vannak arra, hogyan lehet az üzemi, területi pártszervezetek erejét bizonyos célok elérésére összpontosítani. Bár minden pártszervezetnek megvan a sajátos feladata, a gyárkerítés, a körzet nem zárhatja el egymástól az azonos elvek alapján dolgozó szervezeteket. Különösen a társadalmi problémák megoldásában gyakori a különböző pártszervezetek együttműködése. Ezer szállal kötődik össze tehát a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezet munkája. A közös cél érdekében A kölcsönhatás is nyilvánvaló. Elég, ha az egyik helyen nem mennek rendjén a dolgok, máris érződik a másikon. Mert az emberek. viszik-hozzák a gondjaikat, örömeiket, munkahelyről otthonukba, és vissza. Együttes érdek tehát, hogy munkában és otthon egyaránt jól érezzék magukat az emberek. Hatékony helyi politika kialakítása nem is oldható meg másként. A politikai összefüggések felismerése azonban önmagában kevés. Sok jelenség arra figyelmeztet: korántsem tettünk meg mindent a jó együttműködésért. Több helyütt ez még nem egyéb, mint valamiféle szívesség a gyengébb számára. Kétségtelen, hogy a területi pártszervezetek bizonyos értelemben valóban segítségre szorulnak. A tagság általában az idősebb korosztályból tevődik össze. Közöttük gyakoribb a betegség is. A feladatok így többnyire meghaladják a tagság erejét... Az együttműködést mégsem helyes csupán szívességként felfogni, még kevésbé „segélyakcióként” egy-egy eseményre korlátozni. A közös érdek állandó, rendszeres kapcsolatot igényel a pártszervezetek között. Annyi bizonyos, hogy esetenként, átmenetileg ez többletmunkát jelent az üzemi pártszervezeteknek, de hosszabb távon és tágabb értelemben már nem. Ahol ezt érzékelni tudják, könnyebben megtalálják az együttműködés olyan útjait. amely több mint alkalmi segítség, több mint az erősebb- gyengébb kapcsolata. A tapasztalatok hasznosítása A 'jobb együttműködést a párttagok személyes érdeke is sürgeti. Ma az átjelentkezés az üzemi pártszervezetből a területi pártszervezetbe szinte válságos helyzetet idéz elő egyeseknél. Egyszerűen azért, mert korábban szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt. az üzemiek nem ismerik a lakóterületi munkát, egymást sem igen. S új embernek lenni öitven-hatvan éves korban? Emberileg tehát érthető a szorongás. Ténylegesen kellemetlen, ha akkor kell bemutatkozni, amikor már kézben az átjelentkező lap. Apróság ez? Látszatra igen, de a beilleszkedést ilyen „csekélységek" segítik, vagy hátráltatják. Sőt, nemegyszer elhamarkodott döntéshez, a pártból való kilépéshez is vezetnek. A politikai tevékenység hatékonysága mellett tehát a lakóterületi pártéletre „szoktatás” is igényli a munkahelyi és lakóterületi pártszer-. vezetek kapcsolatainak fejlesztését, bővítését. Ez utóbbinak feltétele az is, hogy az átjelentkező párttag már ismerősként menjen a körzetbe. Tudjanak érkezéséről, s arról: milyen pártmunkával bízható meg. Ha a törődés erre iránvul. akkor a párttag nem érzi feleslegesnek magát, nem a ..kiközösítés” gondolata gyötri, hanem az a belátás, hogy az új helyzet, a nyugdíjas évek másfajta pártmunkát igényelnek tőle. A kapcsolat formái Számos útja-modja van annak, hogy az üzemi pártszervezetek megismerjék a körzeti pártmunkát és fordítva. Mind gyakoribb például, a jobb kifejezés híján, patronálásnak nevezett együttműködés. Ez ma már tervszerű politikai kapcsolatot jelent első- soban. Több helyütt külön program készült az együttműködésre, amely az üzemi pártbizottság munkatervének része. Ebben megtervezik: mikor tartanak közös politikai rendezvényt, pártnapot, politikai vitaköröket, miben segítik egymást. Gyakori az is, hogy a pártbizottság egy tagja feladatul kapja a körzettel való kapcsolat segítését, fejlesztését. Jó dolog, hogy a megbízatást gyakorta ellenőrzik. Azzal is segítik a területi pártszervezetet, hogy havonta információt kér a végrehajtó bizottság: milyen politikai feladatok. akciók vannak a lakóterületen, s ehhez milyen segítséget adhat az üzem. Az igazsághoz ta„rtozik, hogy ez a forma még főleg a kiemelkedő feladatoknál érezteti hatását, legutóbb például a tanácstagi választásoknál. Most az szükséges, hogy állandósítsák ezt a módszert: mind több párttagot bízzanak meg azzal, hogy vegyen részt a lakóterületi pártmunkában. . Sem a pártszervezetnek, sem a párttagnak nem lehet közömbös, mi lesz a nyugdíjasok sok évtizedes tapasztalatával: megőrzik-e szép emlékként, vagy átadják az újabb generációknak, hasznosítják a mindennapok munkájában. Kapcsolatot jelent az is, hogy az üzemi pártszervezet meghívja a körzeti vezetőséget arra a taggyűlésre, ahol a nyugdíjas párttag munkáját értékelik, ahol a volt munkatársak elköszönnek egymástól. Ez újfajta „búcsú” lesz, ahol már a lakóterületi feladatokról is szót válthatnak. A pártmunkából ugyanis nem lehet nyugdíjba menni. Csupán arról van szó, hogy a párttag más alapszervezetbe kerül. S hogy ez ilyen természetes legyen a valóságban is, sokoldalú kapcsolatot kell teremteni a munkahelyi és területi pártszervezetek között. B. M. seket vesszük bonckés alá. A főállásban levő oktatók havonta maximálisan 210 órát dolgozhatnak — a gyakorlati és elel méleti oktatás ez esetben nem választható külön —, amely 7 tanuló gyakorlati kiképzését biztosítja. A főállású oktató a munkaközösség anyagi helyzetének függvényében kapja az órabért. A 2-es számú munkaközösségnél például az órabér 15—17 forint között változik, így átlagosan Ki forintot számolhatunk. Egy főállású oktató tehát a 2-es számú munkaközösségnél 3360 forintot keres, akár gyakorlatot, akár elméletet oktat. Az 1-es számú munkaközösségnél már 3780 forintot, ugyanis ott 18 forintos az órabér. Általában a főállású oktatók saját gépkocsijukat használják a kiképzésre, amely után a hivatalosan megállapított 2 forintos kilométerpénzt fizeti a munkaközösség. Az előírások szerint egy óra alatt egy gépkocsi 15 kilométert tesz meg, tehát óránként 30 forint használati díjat kap az oktató. Érdemes ez esetben is számolni. Az oktató a kocsi használatáért 6300 forintot kap havonta. A két illetményt összeadva: a havi jövedelem meghaladja a 9500 forintot. Igaz, a gépkocsihoz benzin, olaj is szükséges, sőt kopik is. Durva számítások szerint egy gépkocsi üzemeltetése 100 kilométeren — benzint, olajat, amortizációt szála jdonképpen minden kilométeren az oktató — ha a biztosítást, az adót, a garazsirozást, szervizi is számoljuk — 50—60 fillért keres. Ez azonban elhanyagolható, ha összehasonlítást teszünk egy, az Autóközlekedési Tanintézetnél, vagy az MHSZ-nél hasonló beosztásban, ugyanilyen kvalifikáltsággal dolgozó oktató fizetése között. Az Autóközlekedési Tanintézetnél egy oktató fizetésé 2500— 2700, az MHSZ-nél 2700—2800 forint között van. Amíg az oktatói munkaközösségeknél az elméleti órák díja egyenlő a gyakorlati órák díjával, addig a tanintézetnél egy technikusi képesítésű 14, mérnöki diplomával rendelkező 16 forintot kap elméleti óránként. A differencia a két gyakorlati oktató között kereken 1000 forint, az elméleti foglalkozások díjainak különbsége 30 órát véve alapul, egy oktatónál 300 forint. A másodállásban dolgozó oktatók a munkaközösségnél jobban járnak. Elméletileg 3 tanulót — 90 órában — oktathatnak havonta. Az óradíj ez esetben is a munkaközösség anyagi erejének függvénye, vagyis 18, illetve 16 forint. Átlagosan tehát a munka- közösségben másodállásban oktatók havonta 1620. illetve 1440 forintot keresnek. Az aránytalanságok tehát, mint a lentiekből is kiderül, nagyok, nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Távol all tőlünk, hogy a gépjárművezető- kégző munkaközösségek működése ellen emeljünk kifogást. Szó sincs erről, csupán azokgt az aránytalanságokat vetettük fel, amelyek bizonyos vonatkozásban megnehezítik az ilyenfajta állami intézmények munkáját, oktatását, oktatói létszámának biztosítását. Ez azonban csak az egyik ilyen gond. A másik már előreveti árnyékát: az állami intézményeknél kevesebb az oktatásra jelentkező, s bizonyos mértékig megcsappant a városban lakó, jogosítványt szerezni szándékozók száma a munkaközösségeknél is. Számukra ampában megvan a lehetőség a vidéki, községekbeli oktatásra, amelyet az állami intézmények nem vállalnak. összegezve az eddig elmondottakat: bizonyos mértékig a közlekedési tanintézetekre nehezedő nyomás az oktatói munkaközösségek létrehozásával csökkent, de ugyanakkor egy fizetésbeli, keresetbeli aránytalanság is jelentkezett, amelynek kiegyenlítése feltétlenül célravezető lenne. Szükséges ez azért is, mert — bár ilyet még konkrétan nem tapasztaltunk — a jogosítványt megszerezni vágyók olykor nem riadnak vissza bizonyos anyagi ellenszolgáltatásoktól, oktatási óra megvásárlásától, fuvarozástól, amelyek nem ellenőrizhetők, s később visszaüthetnek. Erre pedig sem az oktatói munkaközösségeknek. sem a tanulóknak nincs szüksége. (Vége) Gémes Gábor Kaposvár 100 éve Somogy megye székhelye, a 42 ezer lakosú Kaposvár hazánk egyik legdinamikusabban fejlődő települése. Kaposvár 1873 óta a megye politikai, gazdasági, kulturális központja. A felszabadulás után meggyorsult Somogy „fővárosának” fejlődése. Azóta épült a Textilmű, az Egyesült Izzó Elektroncsőgyára, a Hűtőház sok új lakás, és számos kommunális létesítmény. A városnak igen élénk a kulturális élete. i 1 4 tó i • A Kaposvári Ruhagyárban • Üj lakótelepek épülnek. (MTI Fotó — Horváth Péter — KS) Uborkaszedés Száz asszony szedi az uborkát a dusnoki Munkás- Paraszt Termelőszövetkezetben. A munkaigényes növényt családi művelésre adták ki. Egy személy 300 négyszögölt vállalt. Az öntözés eredményeként ■ió termést ígér az uborkaföld Most szedik harmadszor. Átvételére a Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalattal kötöttek megállapodást. (Pásztor Zoltán felvétele) Gépkocsivezető-képzés és kereseti aránytalanság (3) Legutóbb a gépjárművezető-képző munkaközösségek elnökeinek és pénztárosainak jövedelméről szóltunk, most a fő és a mellékállásban dolgozók fizetésével, részesedési arányával foglalkozunk, illetve az ezzel összefüggő kérdémolvu — 86 forintba kerül. TuAratnak Miközben a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kö; pontjában autóba szállunk. erősödő gépzúgás n zegteti fölöttünk a levegőt. — A ti helikopteretek'.’ Kurszery Miklós főmezőgazdász föl se tekint s egre. — Nem. Mert hogy saját helikopterét már a hangján megismeri a gazdaság bármelyik jó fülű dolgozói Útközben. Kecskeméttől Halasig többszőr végigsö] rajtunk az eső. A kunfehértói kerület fölött is i kényszeredetten sárgállik az ég a hamuszürke hók mögött. Körös-körül lóg az eső lába A főmezőgazdász. — Csak eddig essen máma — jelzi egy kézm dulattal a kivanság-Jiatárt”. - Akkorára végzi itt a búzával. Hallgat egy sort. Talán mert nagyot huppan alattunk a kerék. Aztán finom mosollyal hozza- Utána essen csak ... Ha rossz néven is vés a vikendezők ... A kukoricára nagyon kell rr A hintáztató útról eszébe jut. " Aligha átkoztak jobban embert, mint eng< mikor a filmeseket kalauzoltam errefelé Mekko kát döccent a Csajka a kátyúkban! Persze ez csak tréfa. A filmesek is tudják h< a „szezacioért” megpróbáltatásokat is el' kell selni. Bokros akácokkal árnyékolt dűlőn állunk meg. Az áinyéket inkább idekepzeljük. Borongás az idő, bár felettünk elég nagy kőiben derülőben az ég. 136 hektárnyi búzatábla sárgállik előttünk. A lénvtelen világosságban kicsit fakó. Mint amilyen régi levelezőlapokon Ha kézikaszával menne, kellene ide vagy háromszáz pár arató — saccolja Gróf István munka- védelmi felügyelő. Nem szolnak hozzá. Minek számitgalni. mikor a tény szemünk előtt van. Három SZK—4-es és három E 512-es kombájn borotválja fáradhatatlanul a termést. Felénk éppen a három NDK-kombá.jn ..úszik”. Lépcsőzetesen követik egymást, mint három világoskék óriásszöcske Motollájuk elől elfektetett tízszintes csáp. Ahogy közelednek, megadóan hajt- lak meg előle fejüket a kalászok milliói, hogy mi- 1 * a következő milliók ..bebújnak", a kombájn Oldalából messze kinvúló. lefelé fordított „pipából" ?. roagvezető csőből aranyesőként zuhogjon elő az elet. Bele a kék masina mellett guruló, billentős HA tehergépkocsiba. Háromszáz aratópárt emlegetett a felügyelő Itt most „cakumpakk” tizenkét ember arat. A hat n°?’ } szállító az irgalmatlan széles kerekű 4 1 ‘ A-v<il es 2 szerelő, akinek műhelykocsija ott áll a tabla sarkánál. Vékonypénzű, de szívós, szikár férfi lépdel hoz- zank. Lába alatt recseg a törzs. Körösi József bri- gadvezető, a kerület párttitkára. Esőköpenyét csapkodja a szel. Az ám, mi meg csak róvidujjú ingben legenykedünk. Pedig mintha hidegborogatást csapnának a derekunkhoz. — Tegnap négyszáz mázsát vágott Körösi Lajos int az egyik E—512-es irányába. — Mennyi eddig az átlagtermés? Negyven mázsa búza hektáronként. — Holdra számítva? — Huszonnégy. A főmezőgazdász kissé felemelt kézzé] nyugtatja a párttitkárt, aki jókedvűen korrigálná, hogy... Na. meglesz az azért húszon . .. — Még menet közben vagyunk. Jobb azt nem .el kiabálni”. , — Igaz. igaz. Gról István és Zentai Imre munkavédelmi felügyelő „észrevétlenül” intézi a hivatalos tennivalókat. Sok más egyéb közt érdeklődik az ellátásról. Amire írásos dokumentum van. mint gépszemle, oktatás, biztonsági beiéndezések ellenőrzése, odabent megtekinthető. Az ebédet — rnelegétell — helyszínre hozzák. A fák alól ideiátszik a kék kanna: hűtött. citromos tea van benne. Akkor isznak belőle, amikor akarnak. Délben gyümölcsöt is kapnak a komba jnosok. Munka végeztevei meleg vízzel tusolhatják le magukat. — Csak az ebédért fizetnek. Hat forintot. Az egyik felügyelő nagy lelkinyugalommal pu- hítgut újjai közt egv cigaiettát. Szeme sarkából Géczi Ferencre. a tűzrendészre les. aki cipője orrával egy bakhátai porlaszt. A főmezőgazdászt nem lehel becsapni. — Nézd csak. Géczi elvtárs! Engednéd, hogy rágyújtson a felügyelő? Gróf István nevetve teszi el a „csalétket". Gyönyörű jószág közelről is ez az E—512-es. Oldalról is olyan, mint a szöcske. Fedett mindenütt, nem veszélyezteti a sok bonyolult gépezet. Megáll az egyik. A pilótafülkéből fürgén hág alá a vaslétrán Papp András kombájnvezető. Odaíönt valóságos kis vezérlőkabin. Csontszín zománcbevonatú minden, mint egy rendelőben. Míg mindenkivel parolázik, írjuk fel kollégái nevét. Az. NDK-kombájnokon ő — Körösit említettük — és Gáspár Lajos. Az SZK—4-esekkeI: Mólnál- Imre. Cönzsik Péter. Kovács János. Nagyon bevág már a hideg az ingem alá. A fák védelmébe húzódunk Papp Andrással. — Mióta, kombájnos? — Hatvanhárom—hatvannégy óta? Nem is tudom. — Emlékszik-e az első esztendőre? Akkor a testvérbáfvárp mellett voltam segédkombájnos. Látástól vakulásig hajtottunk, ebéd vagy reggeli alatt se állt a gép. A karbantartást is mi végeztük. Olyankor, ha napközben adódott kisebb hiba. bekaptunk valamit, aztán indíts! A főbb javításokat éjszaka tudtuk megcsinálni... Ma? Odapillant a műhelykocsira. — Eszébe jut-e, milyenek voltak akkor a termésátlagok? Nem sokai gondolkodik. — Árpából tizennyolc, búzából is körülbelül tizennyolc mázsa. Hal hétig vágtuk. Mázsánként 65 fillér járt. plusz 10 fillér tarlópénz. ha szépen volt lerakva a sor. Ezer mázsánként 10 fillér növekedéssel felment 95 fillérig. Tízezernyolcszáz forintot kerestem... De mondom, négykor, ötkor kellünk. s ameddig láttunk. — Azóta mennyi jött ki egy-egy idényben havi átlagban'’ — öt-öt és félezer forint igen megvolt. — Még azt akarom mondani, hogy annál az elsőnél augusztus 21-én fejeztük be az aratást, pedig ilyentájt kezdtük, mint most. — Es most mikor végeznek? Ha rendkívüli időjárás nem jön közbe, szombaton. Hányadika is lesz, várjunk csak... Huszonegyediké. Egy nőnappal hamarabb, mint akkor ... — Tegnap mennyit teljesített? — Tizennyolc ürítést számoljon — tizennyolc mázsájával. Számolom: 324 mázsa. — A testvét bátyja kombá jnos még? — Nem, a tőzegeseknél van ió ideje... Én még szeretem ... Csak tudja, a szemem érzi . A sok por .. — Mit „szerzett” azóta'.’ — Egy házat építettem Halason — Kézikaszával aratott-e valaha” — Hogyne. Azzal kezdtem itt a gazdaságban. Ötvenkettőben. Szinte gyerek voltam még. tizenöttizenhat esztendős... Na de megbocsásson... Haladni kell int szemével a kék masinára. Kezet fogunk. Mielőtt felpattan az első vashág- c-sora. vigyázva körüldörzsöli a szemét behajlított csuklójával. Ott nem olyan törekporos a keze. Tóth István
