Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

lí>73. július 1». • PETŐFI NEFE • 5 KÖNYVESPOLC Fáklyavivők A kötet speciális célokra ké­szült: kísérleti tankönyv az 1972/73-as KISZ-oktatási évre. Az emberiség történelmének nagy hőseit és nagy fordulópontjait kí­vánja bemutatni gazdag szemel­vény- és képanyag, valamint tö­mör. mégis élvezetes összekötő- bevezető szövegrészek segitségé- vel, Prométheusztól, a mitikus hőstől a mai űrhajósokig. Ot fe­jezete az antik világ, a korai ui- kor. az iparosodás és a polgári forradalmak, a szocialista forra­dalom és a közelmúlt baloldali mozgalmainak, nemzeti felszaba­dító harcainak hőseivel foglalko­zik. A korok és személyek meg­közelítése árnyalt és sokoldalú: szükségtelen deheroizálás nélkül villant fel emberi portrékat, ér­zékelteti tevékenységük jelentő­ségét, amely nem mindig felel meg méltán kivívott rokonszen- vünknek. Kitűnő ..történelmi lec­ke” ez a könyv, rendeltetésénei lényegesen tágabb körben hasz­nosítható. (összeállította. Kigo Béla. Simon László és Stenczer Ferenc.) A felújított Attila a Margitszigeten Adatok Székely Weiss Ernőről Lengyelországból Dunavecsére A Kossuth-szobrokra vonatko­zó adatokat kutatja dr. Adám- }y József nyugdíjas szegedi, egy­kori bácsalmási, tompái orvos. Ez ügyben ötezernél több le­velet kapott, összegyűjtötte 107 Kossuth-emlékmü alkotójának életrajzi adatait. Hosszú ideig hiába kereste azonban az érsek­újvári Kossuth-szobrot készítő Székely Weisse Ernőre vonatkozó dokumentumokat. Munkáját az elmúlt hetekben — amint erről lapunknak megküldött cikkében beszámol — váratlan siker ko­ronázta. * A Bydgoszcz nevű lengyel vá­rosban született Weisse Ernőt Dunavecsén temették el 1928. áp­rilis 5-én. Fia édesapja emléké­re írt versében „A föld legfájóbb szívű vándorának” nevezte a húsz éves korában Magyarországra költözött képzőművészt. Előbb Budapesten élt Weisse (a Szé­kelyt művésznévként használta), majd a Duna menti nagyközség­be költözött. Itt nősült meg, itt élt családjával. A plasztika különféle ágaza­taiban ért el sikereket. Faszob­rai a barcelonai világkiállításon díszoklevelet kaptak. Épületszob­rászként is számon tartották. Különösen sikerültek a budapesti Hermina úti leányiskolát díszítő figurái. Egy általa faragott gyö­nyörű képkeretet Munkácsynak ajándékozott. A Kossuth-szobrot készítő 65 magyar művész közül ő az egye­düli, aki külföldön született. Szeretném hinni, hogy ez a né­hány sor is segíti nevének fenn­maradását. Dr. Adámfy József A véletlen úgv hozta, hogy éle­tem első Verdi-operáját, a Tru­badúrt. szabadtéri előadásban lát­tam. A romantika zenei szárnya­lásának nem állta útját semmi, szabadon hömpölygött a csillagos égig. Verdi így is maradt meg bennem: a szenvedély szabad, fa­lakat. gátat nem ismerő, áramlá­sában. a hold ezüstjébe mártott fák elvarázsolt valódiságában, a zenei hangulatteremtés és a ter­mészet sikeres összetalálkozásá­nak nagy. csillagokat ostromló fortissimójában. A tavalyi előadásnál még za­vart. hogy az első felvonás két képe között több mint 20 perces díszletezési szünetet tartottak, ezt az idei felújításnál — néztem az órámat — tényleg sikerült lecsök­kenteni 3 percre. A rendező, Gian Carlo dél Monaco úiabb változta­tásokkal is igyekezett szebbé, ért­hetőbbé. látványosabbá tenni az Attilát. Ez sikerült is. A tavalyi bemutató és az idei felújítás nagy értéke Lamberto Gardelli remek vezénylése. A ki­váló olasz karmester egyébként öt évre vállalta a budapesti nyári játékok főzeneigazgatói tisztét, ami garancia arra. hogy zenei re­mekműveket láthat majd a kö­zönség, mivel Lamberto Gardelli a vezénylésen kívül a műsorter­vezésben is részt vállal. • Hun nő: Márk Tivadar jcl- á méit er ve.-f>rrti> .B'tzBfaiíto iiocuiya9.i'v(»i Az Attila főszerepeit egy kivé­telével. a tavalv hallott művészek éneklik: Attila — Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház éne­kese, Ezio: Kónya Lajos, a ko­lozsvári operaház tagja, Forestó szerepét egy nálunk még isme­retlen. tehetséges olasz tenorista, Nicola Martinuzzi énekli. Odabella — Marton Éva, a frankfurti operaház tagja. Két felvonás között az öltöző­jében pihen. A hunoktól legyő­zött uralkodó lányának büszke, szenvedélyes, szerepét egyenest „rászabták”: — megjelenése de­koratív, játéka átélt, hangja hi­bátlanul, fénylőén csengő. Párizs­ból érkezett, ahol Verdi Falstaff- jából adott elő részleteket azon a nemzetközi gálaesten, amelynek a bevételét a rákkutatás céljaira fordították. — Egv héttel korábban jöttem haza. hogy pihenni tudjak, de alig hogy megérkeztem, csengett a telefon. Arra kértek, ugorjak be Laczó Ildikó helyett Verdi: Requimjébe. Mi tagadás, féltem, mivel egy éve énekeltem ezt a szólót utoljára Firenzében, de a csábításnak nem tudtam ellen­állni. Hát így kezdődött a pesti ven­dégszereplés: egy váratlan „fejes­sel”. ami nagy sikert hozott. Az Attila premierje után is percekig zúgott a taps. Miiven érzés ide­haza vendégnek lenni? — Ó. én nem érzem magamat vendégnek — tiltakozik. — Ab­ban a városban, ahol születtem, ahol az Operaház tagja voltam 4 évig. ott mindig otthon vagyok. Ez csak egy olyan átmeneti álla­pot. hogy egy éve Frankfurtban dolgozom. Egyébként éppen most hosszabbították meg újabb két évre a szerződésemet, és nagyon hálás vagyok a magyar kormány­nak. hogy ezt lehetővé tette szá­momra. Régen a mesterek is jár­ták a világot, nem? így vagyok ezzel én is. a hátamon egy kis batyu, abba mindig teszek vala­mit. és vigyázok, hogy ki ne es­sen belőle semmi. Mit jelent egy magyar énekes­nőnek a külföldi szerződés? — Először is tágul a látóköre, rengeteg neves énekessel, kar­mesterrel ismerkedhet meg, sőt. együtt is dolgozhat velük, tanul­hat tőlük. Szóval jó iskola ... Bíznak-e komolv feladatot ott kint a vendégre? — Igen! Most például nagyon boldogan készülök az új évadra. Harminc év kerékpáron Egy tanyai pedagógus portréja 9 Lamberto Gardelli karmester. • Odabella — Marton Éva. mert a Nürnbergi mesterdalno­kok Éváját kaptam meg. Ez lesz az első komolyabb Wagner-sze- repem, meg is maradok mellette, egyelőre. Ügy érzem, számomra változatlanul legvonzóbb és leg­ideálisabb a Puccini- és Verdi- operák szerepköre. Tehetséges, nagy reményekre jogosító fiatal énekesnő. A zene kedvelőket talán az is érdekli, hogy most készül itthon egy le­mezfelvétele: „Ritkán hallott Haydn-oratóriumokat veszünk fel. Nagyon szép lesz, remé­lem! ...” Az Attila még július 21. és 28-án — rossz idő esetén július 23-án és 31-én — tekinthető meg a Margitszigeti Színpadon. ■ V. Zs. r'ÍOSÖJi S >lí Bállá Gyula, a tisiakecgkel külterületi iskolák icaisatöia Buday Dezső-díjat kapott az idei pedagóguanapon. Űjkécskén született. 1914-ben. Harminchét évvel ezelőtt kezdett el tanítani jelenlegi munkahe­lyén. A felszabadulás után leve­lező úton megszerezte a tanári diplomát. Közben egy évig járási földrajz-biológia szakos szakfel­ügyelő, majd általános tanulmá­nyi felügyelő volt. Ezt a néhány évet leszámítva, legszűkebb hazá­jában, a kécskei tanyavilágban nevelte a rábízott gyerekeket. Harminc évig kerékpárral jár­ta a tanyákat. Csak az utolsó hét esztendőben engedhette meg ma­gának, hogy a számára könv- nyebbséget jelentő motorkerék­páron utazzon. Sokoldalú társadalmi elfoglalt­ságára jellemző, hogy jelenleg is tanácstag, a népfront elnökhe­lyettese, tagja a község kulturális bizottságának, az ÁFÉSZ döntő- bizottság elnöke, pártvezetőségi tag. Szorgalmas propagandista: telente tanfolyamot szervez a helybeli lakosoknak. S e sok el­foglaltság nemcsak formális, amolyan ..álláshalmozás". ha­dern mögötte elismert, eredmé­nyes munka van. A tanácselnök véleménye: — Bállá Gyula rengeteg társa­dalmi munkát vállal, s azokat el is végzi mindig becsülettel. Kü­lönösen sokat fáradozik a hátrá­nyos helyzetű tanvai gyerekek nevelése érdekében. — Jövőre már olyan gyerekek kerülnek az iskolapadokba, akik­nek a nagyszüleit is én neveltem. Az idő mindent megszépít. Az egykori „problémás” gyerekek most. mint szülők, legtöbbször példásan illeszkednek az iskola életébe. Talán furcsának tűnik, de nem cserélnék lakóhelyet ma sem. Volt idő. amikor néma mozdulat­lanságban szunnyadt a határ, alig változott valami. Mára olyan élénk lett az élet. mint a körü­löttem hancurozó unokák. — örült az újabb kitüntetés­nek? Hallottam, hogy néhány év­vel ezelőtt is magas elismerésben részesült. — Tíz éve kaptam meg az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója kitün­tetést. örültem-e? Nem vártam, meglepett. Természetesnek ve­szem. hogy dolgozom. — Kedvenc időtöltése? — Eddig mindig volt intézni­valóm. Jövőre nyugdíjba megyek. Itt éltem le egész életemet, a Ti- sza-parton. Most végre horgászni is fogok. Varga Mihály Római katonai tábor a Fényes Adolf utcában 0388 A HALASI FIATALOK NYÁRI PROGRAMJA Balatonakaliban június 30-a és július 7-e között kereken száz tompái, harkakötönyi. jánoshalmi fiatal üdült a járási úttörő- és KISZ-váltótáborban. A járásból hetven fiatal vett részt a horto­bágyi lovasnapok rendezvényein. A mélykúti alapszervezet csak­nem hetven fiatalja üdül az Ex­pressz nógrádverőcei táborában, augusztusban pedig száznyolcvan járásbeli KISZ-est várnak a Ba­laton partján levő KISZ-táborok. Július 29-én rendezik meg Kuníehértón a járási ifjúsági na­pokat, amelyen gazdag sport- és kulturális program várja a fia­talokat. A járási, városi kerék­páros napok döntője után a tó­parton levő sporttelepen rendezik, meg a járási VIT-kupa döntőit. Közben a színpadon szovjet és magyar népitánccsoportok, pol- beat énekesek, irodalmi színpa­dok és beat-zenekarok non-stop műsort adnak. Délután a határ­őrség tart bemutatót. Augusztus 5-én Kiskunhalas— Kiskőrös—Szalkszentmárlon— Szelidi-tó útvonalon motoros tú­rát szerveznek a halasi fiatalok. A mezőgazdasági szakmai ve­télkedőket augusztus 12-én a szántóversenv zárja. A nagysza­bású seregszemlét a tompái KISZ-csúcsvezetőséggel és a tsz területi szövetséggel közösen ren­dezi meg a járási KISZ-bizottság a tompái Szabadság Tsz-ben. Kovács Gábor Óbudán ház­alapozás kÖZr ben III. századi épületek ma­radványai ke- . rültek elő. A Budapesti Tön* téneti Múzeum régészei megál­lapították, hogy a napvilágra került falrész az egykori ró­mai katonai tá­bor egyik bás,- tyájának része.' A Flórián té­ren megtalál­ták a katonai tábor erődítmé­nyét is. Képün­kön: Leletmen­tés a Fényes Adolf utcai fel­tárás színhe­lyen. (MTI foto—Csikós Gábor felv. — KS) Nikola szerint a halott nagvon <3.) Bolyongásuk harmadik napján érte őket a szerencsétlenség: csónakjuk két jégtábla közé ke­rült, és mint egy tojáshéj, ösz- szeroppant. Éppen csak hogy fel tudtak ugrani egy jégtáblára­Megkésve bár, de beteljesült Nikola apjának jóslata: elcsitult a parti szél, hamarosan érezték Észak egyenletes, hideg lehele­tét. A jégtábla a part felé úszott, csakhogy a part messze volt. Most már az éhség gyötörte a hajótörötteket. A hal odaveszett a csónakkal együtt. Kézzel pe­dig nem könnyű halat fogni. Az éhség legyengítette őket. A szél­irány változása felkorbácsolta a tengert. Tetőtől-talpig nedvesek voltak a jeges vízcseppektől. Olykor átcsaptak felettük a hul­lámok. — Erősen rassz volt. meghal­ni kellett — mondta Nikola. Egyik éjszaka — akkor már eltűnt a nap a látóhatár mö­gött, de az éjszakák mégis na­gyon világosak voltak — meg­láttak egy „erősen nagy hajót”. A kivilágított hajó egyenesen fe­léjük tartott. Olyan nagy hajó volt, ami­lyent Nikola még életében nem látott. A halászok kiáltozlak és integettek. A hajó közeledett, de teremtett lelket sem láttak raj­ta. Mivel egyenest a jégtábla felé tartott; úgy vélték, hogy észrevették őket. Ahogy a hajó közeledett, egyre nagyobbnak látszott. ..így kellett nézni rá” — magyarázta Nikola. és az ég leié emelte arcát. Örömük hamarosan ódáiéit. Elszörnyedve látták, hogy az óriás hajó orra már csak né­hány méterre van tőlük, de a fedélzetén még egyetlen ember sem tűnt fel... A következő pillanatban a hajó orra bele- túródott a jégtáblába és ketté­törte. Iszonyú reccsenés hallat­szott, a jeges víz elborította Ni- kolát, érezte, hogy a jégtábla ki­csúszik a lába alól. Mire fel­bukott a vízből, az apját és a bátyját sehol sem látta. A jég­táblának azon a felén álltak, amely a hajó bal oldalához ke- i ült. Nikola viszont a jobb ol­dalra .. • Azóta nem látta őket és nem tudja, mi van velük. Nikola rúgkapált, a ha jótest elúszott mellette. Tudta már, hogy a hajósok nem vették őket észre. .. Halálra volt ítélve, ha­csak nem segít önmagán. A víz elsodorta a hajótól, de Nikola jó úszó volt, összeszedte min­den erejét és a közelében ma­radt. Most a kivilágított hajó­ablakok suhantak el előtte. De hiába ordítozott Nikola, senki sem jelent meg az ablakokban. S akkor megpillantotta a fe­délzetről lebocsátott hajókötelet. Félő volt, hogy ha megragadja, a kötél kitépi a karját, de azért utánavetette magát. Egy hul­lám azonban elsodorta, és a kö­tél a kezétől fél méternyire úszott el. Kétségbeesett, de még nem jött el a halál órája. A víz felett a kötélhágcsó himbálózott. Nikola felmászott egy jégda­rabra. és felugrott, hogy elkap­ja a fedélzetről lelógó kötél­hágcsót. A jégtábla átfordult alatta, de a hágcsó akkor már a kezében volt- Megmenekült. Gyorsan felkapaszkodott a fe­délzetre: szentül hitte, hogy cset- dálkozó matrózokkal fog talál­kozni. De csak ő csodálkozott, mert a fedélzet üres volt. Sehol egy lélek! Halálhajó! Csak a hatal­mas gépek dübörögtek a hajó mélyében . . . Nikola hírből sem ismerte a Repülő Hollandit, de a szegény jakutot olyan rémület fogta el, mintha erre a legendás hajóra került volna lel. Annyira megrémült, hogy az első pillanatban kis hiján visz- szaugrott a vízbe. De amint le­nézett a háborgó tengerre, meg­gondolta magát. „Talán láznak az emberek, és behúzódtak a kabinokba” — gondolta és szemügyre vette a hajót: óvatosan lelopakodotl a lépcsőn, mint egy tolvaj, végig­osont a folyosókon. A kaoinok- ban. a parancsnok kajütjében, a kormányfőikében a fedélközben, de még a hajókonvhán sem ta­lált senkit. Rémületét lassan értetlenség váltotta fel. Ha mindenki meg­halt. hol van azoknak a hullá­ja, akik túlélték a többieket? Ha elmenekültek, hogyan megy a hajó? Ha pedig megy. akkor a gépésznek, a fűtőnek és a kormányosnak okvetlenül a he­lyén kell lennie. Lement a kazánházba, de nem talált senkit. Üres volt a gép­ház is. mintha egy kísértet lát­hatatlan keze kormányozta vol­na a hajót. Nikola érezte, hogy minden hajaszála az égnek áll. A félelemtől remegve visszatért a fedélzetre és belépett a kor­mányosfülkébe. Sehol senki! Ré­mülten rohant a hajó orrába. S itt végre meglátott egv em­bert: lehorgasztott fejjel állt. — Hé. én vagyok!... Te ki vagy? — kiáltott rá Nikola re­kedt hangon. Az ember nem mozdult. Fur­csa volt ez is. mint minden ezen a hajón, de Nikola már annyi­ra szeretett volna látni legalább egyetlen élőlényt, hogy legyőzte rémületet, odalépett a hajó orrá­ban álló férfihoz, belenézett az arcába- Halott volt! Most vette csak észre, hogy vékony kötél­lel a mellvédhez erősítették .. hasonlított az angolhoz, akit a mocsárból húztunk ki. Ugyan­olyan borotvált arcú volt, ugyan­olyan ruhát viselt. Most már értettem Nikola komor hangula­tát: ez a találkozás az angollal élete legtragiKusabb eseményét juttatta eszébe. — No és. mi történt aztán, hogy megláttad a halottat? — Én üvöltöz, mint farkas — válaszolt Nikola. S folytatta a történetet Soha életében nem látott szörnyűsé­gesebbet ennél a „halálhajónál”. De itt legalább meleg volt Vé­gül is éhsége legyőzte rémüle­tét, és Nikola elindult, hogy en­nivalót keressen. Talált is né­hány hordó édesvizet, az éle­lemmel azonban rosszabb volt a helyzet. Csak egy zsák kétszer- sültet lelt az üres ládák mögött. De az igénytelen jakut ezt is nagyszerű zsákmánynak találta. „Ügy látszik, a halottak ke­veset esznek, csak isznak” — gondolta Nikola, s nem minden félelem nélkül bekapott egy két- szersültet. Attól tartott, hogy a háta mögül ~ egyszerre előnyúlik egy élettelen kar. és a halott rászól: „Add vissza a kétszer­sűltemet!” De a halottak engedékeny fic­kóknak mutatkoztak, nem za­varták Nikolát, aki egyszerre tiz kétszersültet falt be. s megivott rá két merítőkánál vizet. Most, hogy evett és megszá- rítkozott, egészen tűrhetően érez­te magát. Kiválasztott egy ké­nyelmes kabint, minden esetre megdicsérte a halottakat jósá­gukért, majd ruhástul belefe­küdt a puha ágyba. Utolsó gon­dolata az volt, hogy a hajót nyilván egyenesen neki küldte egy jó szellem. Szomorú, hogy apja. bátyja odaveszett, de ilyep az élet: az egyik életben ma­rad, a másik meghal!... Mélyen és sokáig aludt: re- csegésre-ropogásra ébredt fel. A hajó himbálózott. Mikor felnyi­totta a szemét, hosszú ideig fel sem fogta, mi történt vele. Az­tán eszébe jutott, hogy egy „htc lálhajón” van, és felpattant- Ügy látszik, a hajónak valami baja esett: mintha a halottak támadtak volna fel és táncol­nának csontjaikat zörgetve. Ni­kolát megint elfogta a rémület. Felsietett a fedélzetre. A viha­ros, hideg északi szél kis híján ledöntötte a lábáról. A dülön­gélő hajóról lenézett a vízre és meghűlt benne a vér. Hatalmas jégtáblák úsztak, ütköztek egy­másnak, törtek össze recsegve a hajó körül. Csakhogy Nikola nem ettől ijedt meg. Az erős áramlás elkapta a hajót, s őrült iramban repítette egy keskeny öböl kél meredek sziklafala kö­zött egy harmadik, hasonlóan meredek kőfal felé. Ugyancsak rossz vicceik vannak a halottak­nak ; a hajót tehát nem egy jó szellem küldte • .. Odarohant a hajó orrában ki­kötött hullához, megragadta a vállát, és úgy rázta, hogy min­den bizonnyal ki is rázta volna a lelkét, ha valaki más nem tet­te volna már meg jóval előbb. — Mit te csinál? Nem Iától? — ordítozott Nikola. — Hátra! Vissza! (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents