Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. július 17. • • Szereti On a konzervet? Dolgozó nő: „Igen, főleg a zöldborsót, zöldbabot és a befőtteket. A készételek olcsóbbak lehetnének . . .” Turista, külföldi út előtt: „Ez tartja bennünk a lelket két hétig . . Külföldi: „Kitűnőek, ízletesek a magyar konzervek, csak szebb lehetne a csomagolásuk ...” Férj: „A házikoszt híve vagyok. Igazán jóízű ételt csak friss termékből lehet főzni...” Feleség: „Néha bizony hazacsempészek egy-egy üveg kon- zervet, mert megkönnyíti a munkámat. Ha nem mondom meg, észre sem veszik, Szerintem még nagyobb lehetne a választék ...” Magyarországon tavaly az egy lakosra jutó főzelék- és gyü- mölcskonzerv-fogyasztás 13 kiló volt, s ezzel Európában a 12. helyen állunk. Előkelőbb helyet is szerezhetnénk, hiszen a tavaly megtermelt 562 ezer tonna áruból, mindössze 170 ezer tonna fogyott el, vagyis többen vannak azok. akik a hagyományos módon vezetik háztartásukat A konzerv természetesen nem vész kárba, a magyar konzervipar termékeinek kétharmada exportra megy. Külföldi vevőink tavaly mintegy 400 ezer tonna zöldséges gyümölcskonzervet vásároltak. ' — Világjelenség, hogy a tartósított élelmiszerekre egyre nagyobb az igény — mondja a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézetben, Szabó Pál tudományos munkatárs —, a friss, primőr áru mindössze néhány hónapig kapható és ősszel, télen, kora tavasszal bizony nehéz volna egészségesen, változatosan táplálkozni gyorsfagyasztott élelmiszerek, konzervek nélkül. A cél, hogy minden évszakban egyenletes legyen az ellátás, erre konzerviparunknak megván- nak az adottságai. A magyar konzervek minősége külföldön is elismert, az egyedüli észrevétel, hogy tetszetősebb lehetne a külsejük — ezzel is foglalkozunk. A mezőgazdaság és a konzervipar kapcsolata ma már természetes- egyik sem tud meglenni a másik nélkül. A nagyüzemi zöldségtermesztés megbénulna, ha az ipar nem szippantaná fel az évente több százezer tonnára tehető árumennyiséget. Mi a szerepe a kutatásnak? — Az, hogy bővüljön a választék, mindig jobb, korszerűbb áru kerüljön ki a gyárakból, s egyre gazdaságosabb jegyen a termelés. Intézetünk szorosan együttműködik az iparral, rendszeresen lejárunk az üzemekbe, segítjük meghonosítani az új módszereket, technológiákat, sőt a közönséget is rendszeresen tájékoztatjuk az újdonságokról. Mióta van szervezett konzerv- kutatás hazánkban? — Az ipar államosítása, vagyis 1948 óta. Kezdetben még több iparágat foetak össze egy intézetben, később a jelentősebb iparágak külön intézetet kaptak. A miénk 1959-ben alakult. Milyen a kapcsolatuk Bács- Kiskun megyével? — Azt . mondhatnám, szinte teljesen odakötődünk. A konzervgyárak miatt is, meg Kalocsán van a Zöldségtermesztő Kutató Intézet paprikanemesítő osztálya, velük igen szoros kapcsolatban állunk. Intézetünk feladata a fű- szerpaprika nemesítésének és feldolgozásának országos szervezése és irányítása. A beszélgetés napján szinte kiürült az intézet. A munkatársak egy csoportja éppen Kalocsán tartózkodott. Mi foglalkoztatja most a legjobban őket? A gépi betakarítás megoldása. Kalocsán már 2—3 éve üzemel egy paprikaszedő gép. Az intézet szakemberei sokat fáradoztak a gépi betakarításra alkalmas. új fajta kitenyésztésén, és ezeket folyamatosan bekapcsolták a termelésbe. A kísérletek biztatóak, néhány éven belül várható, hogy a kalocsai körzet nagyobbik részén már gépek végzik a betakarítást. Kell is az „őrségváltás”, hiszen _ lassan elfogynak a kéziszedők. kevés a munkaerő! Ezért nagy jelentőségű a gépesítés. Ugyanakkor arra is ügyelni kell a kutatóknak, hogy az új fajta ugyanolyan kiváló minőségű legyen. mint a hagyományos. A magyar fűszerpaprika — világmárka, paprikaexportban az első helyen állunk. Sőt, az egy főre eső paprikafogyasztásban is a világon az elsők vagyunk: egy emberre 35 deka paprika jut évente. — A világpiacon a* őrlemények mellett nagy sikert‘aratott a tömény paprikakivonat, szaknyelven: oleorezin. Ez a „paprikaolaj” kalocsai specialitás, a paprika összes hatóanyagát magába sűríti. Készítésére néhány éve vásároltunk egy francia berendezést. amely azóta is Kalocsán ■ üzemel. Erre a választék bővítése miatt volt szükség, de máris megérte, hogy annyi munkát és pénzt fektettünk a vállalGépkocsivezető-képzés és kereseti aránytalanság • A laboratóriumban a paradicsompor minőségét vizsgálják. kozásba, 'mert évről évre emelkedik az új termék exportja. A piacon megszerzett első helyünket csak úgy lehet tartani, ha új árukkal is jelentkezünk. A választékot gazdagítja a Kecskeméti Konzervgyár új terméke, az idei BNV díjával jutalmazott paradicsompor — „világra hozatalában” az intézet munkatársai is odaadóan segédkeztek. — A felfokozott izgalom állapotában élt mindenki — meséli lelkesen Szabó Pál —, amikor a paradicsomporlasztót beállították Kecskeméten. A berendezés ‘szerelésétől a próbaüzemelésig hónapokat töltöttünk a gyárban. Általában ahhoz, hogy új eredményeket lehessen elérni, a kutatóintézet és a gyári szakgárda szoros együttműködésére van szükség és ez nem is hiányzik. Az eredmények Is ezt mutatják. Még sok példán lehetne érzé-. keltetni, hogy a Konzerv és Paprikaipari Kutató Intézetet, milyen szoros szálak fűzik me- gyénkhez. Együtt, karöltve munkálkodnak azon. hogy az ipar jóvoltából konzerv iében is tovább éljen a megye mezőgazdaságának jó híre. A tudomány éberen őrködik, hogy minél kevesebb tápav nyag menjen veszendőbe az ipari feldolgozás során, s bár bizonyos veszteséggel számolni kell, kevesen tudják, hogy a konzervált élelmiszerek jóval több tápanyagot tartalmaznak, mint az otthon főzött ételek. Az intézet kísérleti üzemében pedig azon törik a fejüket, hogyan lehetne „forradalmasítani’’ a hagyományos táplálkozást, megkönnyíteni a dolgozó nők „harmadik” műszakját. Azt szeretnék, hogy minél több _ egészséges, a táplálkozást új izekkel gazdagító készés félkész étel kerüljön az- asztalunkra. Vadas Zsuzsa Fotó: Kotroczó István • A budapesti kutatóintézet kisérieti üzeme kívül — 9 ... és belül. PETRE BOKOR: Atyai tanács — Figyelj rám, fiacskám! Engem nagyon aggaszt a viselkedésed. Kész mérnök vagy és egyedül élsz, nem udvarolsz... na, persze, te mindig a gyermekem maradsz . . . Mosolyogsz rajtam,? — Nem, papa, csakhogy te tévedsz. Soha még lányt nem szerettek úgyj mint én őt. Ha a nevét hallom is, szinte sírva fakadok .... — Szegénykém! Nem is tudtam. Na és ő? — Fél tőlem... — Honnan gondolod?■ — Vettem neki huszonhárom szál azáliát és nem akarta elfogadni. — Miért éppen huszonhárom szálat? — Mert annyi volt a boltban. — De hát csak mondott valamit? — Nem, semmit. — Talán szentimentális akislány. írj hozzá verset! — Ugyan! Ódákat írtam már. Négyezer versszakot. Te tudod, mit jelent négyezer versszakot megírni? Hát még, hogy rímeljen is! — Szegénykém! És ő? — Semmi! Abszolúte semmi! — Nem válaszolt rá? — El se olvasta! — Figyelj hát ide! Ha nem szereti az irodalmat, talán a zenéért rajong. Adj neki szerenádot. — Már adtam. Este kilenctől teggel négyig. Elektromos gitárral, akkumulátorral, ötven este énekeltettem neki, esőben, hóban ... — Na és? — Semmi... Azazhogy; az egyik este gyertyát gyújtott az ablakban. Később kiderült, hogy rövidzárlat volt náluk! — Telefonja van? — Van... Akkor hívd fel néha és mondd, hogy várod vacsorára vagy, hogy új magnód van, szalagjaid ... meg mondjuk egy üveg konyakod. Mondd, hogy hozzon magával pizsamát, fogkefét... — Jó tanácsaid vannak ...! * * * — Te vagy az, fiam? Miért zavarsz éjnek idején ... ? — Nem éjszaka van, hanem hajnal... — Na és? Mi történt? — Tudod. papa ... nem akar elmenni... (Oroszból fordította: Antalfy István) Tréfásan azt szokták mondani, hogy napjainkban Magyar- országon az emberek két típusát különböztethetjük meg: aki- nek van már gépjárműve, s aki venni szeretne. A járművásárlásra való törekvés tulajdonképpen helyes dolog, hiszen ez hozzátartozik az életszínvonal emelkedéséhez, a modern kor követelményeihez. S miután sok ember gyűjt, várja a kiutalást, vásárol gépkocsit, fokozott kereslet jelentkezett a járművezető-képzésben. Az emberek jogosan igénylik ezt a szol- galtatast, ám a különböző, ezzel foglalkozó intézmények — Autóközlekedési Tanintézet, MHSZ — ezeket az igényeket a múlt evben például képtelenek voltak teljes egészében kielégíteni. • Ennek okai abból erednek, hogy az MHSZ ilyen irányú tevékenységének fő célja a sorköteles fiatalok kiképzése, az Autóközlekedési Tanintézetek — kettő működik a megyében — oktatói létszáma, gépjármű-parkja, tantermi és bemutató eszközellátottsá- Sa elenyészően kevés a jelentkezők hihetetlenül nagy számához képest. Ezért adódott aztán olyan helyzet, hogy a gépkocsivezetői, motorkerékpár-vezetői képzésre jelentkezőket kénytelenek voltak elutasítani, illetve távoli határidőben megjelölni a tanfolyam megkezdését. A jogosítvány megszerzésére törekvő járműtulajdonosok minden lehetőséget megaragadtak annak érdekében, hogy volán mögé ülhessenek, s nem riadnak visz- sza még a szabálytalanságoktól sem. Mire gondolunk? Az „úrvezetők” sem pénzt, sem fáradságot nem sajnáltak, s régi, hivatásos gépkocsivezetőket kértek fel az oktatásra, köztük olyanokat is. akik nem rendelkeztek oktatói bizonyítvánnyal. Azok az oktatók, akik ilyen képesítést szereztek, havonta egy gépkocsivezetőt képezhettek ki, bocsáthatták vizsgára. Mondani sem kell, hogy ez nem egészen a szabályoknak megfelelően történt, s olykor visszaélésekre is fény derült. Adott volt a helyzet: egyik oldalon a jogosítványt megszerezni akarók tömege, a másik oldalon pedig arányaiban kevés oktató, a minimális gépkocsipark, a tanteremhiány. Ezen az áldatlan állapoton segített aztán a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium, amely 1971-ben lehetőséget teremtett arra. hogy gépjárművezető-képző munkaközösségeket hozzanak létre. Ez tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy a gépkocsivezető-jelölteknek ne kelljen hosszú hónapokig vára- kozniok, ne legyenek kiszolgáltatva az egyéni, magánoktatók kapzsiságának. s ellenőrizhető keretek között szerezzenek gyakorlatot, közlekedési és műszaki ismereteket. Tulajdonképpen azt a távlati célt tűzték a KPM illetékesei e munkaközösségek elét hogy később a magángépjármű-ve- zetés alappiléreivé váljanak ezek a jó szakembereket tömörítő. gyakorlati és elméleti ismeretekkel felvértezett munkaközösségek. Így jött létre Kecskeméten az 1-es és 2-es számú gépjárművezető-képző munkaközösség 1972. áprilisában, illetve 1972. szeptemberében. A két munkaközösség a velük szemben támasztott követelményeknek teljes egészében megfelelt, hiszen olyan szakemberek kerültek a közösségek élére, oktatói gárdájába, akik korábban is foglalkoztak gépjárművezetőképzéssel, sok éves tapasztalatuk. szaktudásuk biztosítékot jelentett, hogy a „kezük alól” kikerülő járművezetők nem csak a vizsgán, de az országúton is foglalkoztak gépjárművezető- nyok közepette megállják a helyüket. A két munkaközösség tevékenysége már az első hónapokban éreztette hatását, ugyanis az addigB tömegesen várakozó gépjárművezető-jelöltek „felszívódtak”. s a munkaközösségek sem jelentettek konkurrenciát, versenytársat sem az Autóközlekedési Tanintézetnek, az MHSZ- nek, sőt, még az Autóklubnak sem. Ezzel talán elkönyvelhetnénk, hogy minden rendben van, folyamatosan képezik ki a személy- gépkocsi- és motorkerékpár-vezetőket, az egyensúly helyre állt, s már nincsenek gondok. A dolog — sajnos — nem ilyen egyszerű. A jelentkező igények és a szolgáltatás arányában akad még egyenlőtlenség, amely a gépjárművezető-képző munkaközösségeknek kedvezett aHv törvényes jogaikkal élve ezt ki is használták. Gémes Gábor (Folytatása következik) Válaszol az illetékes Kecskeméti játszóterek A Petőfi Népe 1973. június 17- én megjelent számában közöttük azt a cikket, amely a kecskeméti játszóterek kifogásolható állapotával, az ott elhelyezett hinták, mászókák stb. veszélyességével, hiányosságaival foglalkozik. A cikkre levélben válaszolt a Kecskeméti Városi Tanács Kommunális Költségvetési Üzemének vezető főmérnöke, Pólyák Péter. A levelet az alábbiakban közöljük: „A Kecskeméti játszóterek című cikk megállapításaival tartalmi szempontból teljes mértékben egyetértünk. A tényleges helyzet szempontjából tájékoztatni kívánjuk a lap olvasóit arról a majdnem megoldhatatlan helyzetről, amely a játszótereken uralkodik. Az ott elhelyezett felszerelések ugyanis a tíz éven aluli gyerekeknek készültek, de sajnos, a húsz év körüli fiatalemberek és fiatal lányok rendszeresen és szándékosan megrongálják azokat. A kicsiknek méretezett lengő- és láncoshinták nem bírják a túlzott terhelést, különösen ha egyszerre ketten, hárman kapaszkodnak rájuk. Így az idő előtti elhasználódást nem tudjuk megakadályozni, annak ellenére, hogy a kezelésünkben levő összes játszótéri berendezés javítását és telújítá-. sát folyamatosan végezzük. Ettől függetlenül azonban — tisztában vagyunk vele — szükséges sokkal nagyobb gondot fordítani a játszótéri felszerelésekre, s ennek anyagi és egyéb lehetőségeink figyelembe vételével igyekszünk eleget is tenni. Ami a parkokban, található kutyákat illeti, szeretnénk hivatkozni a Petőfi Népében május 17-én megjelent Legyen rend a Vasútkertben című cikkre és az arra adott válaszunkra. Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét és egyidejűleg közöljük, hogy a legsürgősebb intézkedéseket fogjuk megtenni a felszerelések rendbetételének , céljából.” Metrók műiden mennyiségben A Szovjetunió a zágrábi metró építéséhez műszaki segítséget nyújt Jugoszláviának. Szovjet közreműködéssel épült a budapesti metró és így készül a prágai is. A földalatti pályák építésében szerzet* «•»«wW tapasztalatok iránt Bulgária. Finnország, Ausztria, Olaszország Franciaország és sok más ország is érdeklődik. A Szovjetunióban jelenleg Moszkvában. Leningrádban, Ki- jevben. Tbilisziben. Bakuban van metró, s készül már a taskenti és a harkovi földalatti is. (BUDAPRESS—APN) ' * -1 Kiskunhalasról a VIT-re A VIT-delegáció tagjai közül az -egyik Iegfiatalabbnak, Mester Katalinnak még szülői beleegyezés kellett ahhoz, hogy elutazhasson Berlinbe. Augusztusban lesz 18 éves. Az ifjúsági szervezet kiskunhalasi városi bizottságán találkoztam vele. Éppen arról vitatkoztak, milyen ajándékot vásároljanak. Végül is a halasi csipkekönyv mellett döntöttek. A barna hajú, szép arcú Mester Kati a Ganz gyárban dolgozik Halason. Irodában, a programcsoportnál. Persze, ennek története van. Valahol ott kezdődik, hogy amikor a félsőszállási tanyai iskolában befejezte a nyolcadik osztályt, odahaza összeült a család: mi legyen Kati sorsa? Nagyobbik testvére akkoriban már benn dolgozott a városban a Ganz-nál, hegesztőként. ö határozott Kati dolgában — hív- ta. menjen, nézze meg az üzemet. Kati el- ™ ment. tetszett neki a munka, különösen a marósoké. Mert az nem csak változatos, hanem ész is kell hozzá, gondolkodás. Felvették, tavaly kapta ímeg a szakmunkás-bizonyítványt. Kezdetben nem volt könnyűddé a szívből nevető, minden iránt érdeklődő gyereket hamar megszerették a munkatársak, sokat segítettek neki. Jó maróssá nevelték, még ebben a hagyom*á- nyosan férfiszakmában is kiválóan megállta a belvét. Mint mondja, a három és fél év alatt csak egyszer „sikerült” selejtet gyártania. Pár hónappal azután, hogy bekerült az üzembe, felvették a KISZ-be is. Eljárt a rendezvényekre, becsülettel elvégezte, amit rábíztak. Hamarosan észrevették, hogv hallgatnak rá a többiek, ügyesen szervez, így aztán tavaly megválasztották szervezőtitkárnak. Időközben a család házat épített Kiskunhalason. Katinak nem kellett tovább ingáznia. A hirtelen szabaddá lett órákat — úgy gondolta — kár lenne elvesztegetni. Gyorsan beiratkozott a gépipari középiskolába. Fél évig még marós maradt, de a két műszak miatt nehezen ment a tanulás, a hetente egyszer tartott előadásokra sem'mindig tudott elmenni. Ekkor került el a gép mellől a- termelési osztály prog- ramcsoDortiához. Ezt a munkát is szereti, de igazán mégis a műhely vonzza, a gép. És ha befejezi a középiskolát, kezében lesz az érettségi bizonyítvány, újra visz- szamegy — legalábbis mostani tervei szerint — a műhelybe. Az utóbbi hónapok sok újat hoztak Kati életébe. Még a vizsgaidőszakban a tanulás és a drukk közepette szólt a gyár ' csúcstitkára: mit szólna hozzá, ha kimehétne a VIT-re? Válaszolni csak pár perc múltán tudott, annyira megörült, és olyan hihetetlen volt az egész, hogy a város több mint kétezer fiatalja közül pont őt választják. Aztán hónapokig nem történt semmi, azon kívül, hogy sikerrel vizsgázott. A berlini útról is csak édesapjának szólt, másnak nem mert — hátha nem sikerül. Magában sokat foglalkozott az úttal. De valahogy álomnak tűnt. Mígnem három héttel ezelőtt csengett a telefon az irodában, a csúcstitkár üzent, hogy menjen Kati a pártbizottságra, próbálni kell a VIT-egyenruhát. Ezután már otthon és az ismerősöknek is el merte mondani. Sokan gratuláltak neki, — a gyárbeliek, a barátok, a szomszédok. Megígértetfék vele, hogy pontosan beszámol mindenről. És az első ilyen kérés elhangzásakor kezdett félni: ekkor döbbent rá, milyen nagy a felelőssége. A többiek, az itthonmaradók helyett is látnia, hallania tanulnia kell. Még el sem indult, de már vagy száz KlSZ-alapszerve- zet, úttörőcsapat várja, hogy előadást tartson nekik. Próbaképpen ő vezette a Bem utcai általános iskolában a VIT-vetélfcedőt. Ügy mondják — kiválóan. Szóval, most vége-hossza sincs a tanulásnak, olvasásnak. Ismerkedik az NDK-val. Berlinnel, a más országbeli ifjúság életével; szervezeteivel. Mindezt a tőle — a halasiak által már megszokott alapossággal teszi. Mint mindig, most is szeretné megállni a helyét. és hallani maid ha visszatér ■ nem választottak rosszul, mikor őt küldték el a Világifjúsági Találkozóra. Dénes Éva
