Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

1973. július 17- • PETŐFI NÉPE • 3 kl TI.RW () Távoli országokról Az ismeretlen mindig izgatta az embereket. Ezzel 'magyaráz­ható az útleírások népszerűsé­ge. A tévé erősen differenciált közönsége kedveli a távoli tá­jakat, embereket bemutató mű­sorokat. A jnűsor szerkesztőség igyekszik is eleget tenni az ilyen igényeknek. Elküldi ripor­tereit sok ezer Kilométeres tá­volságokra, expedíciókat szer­vez, ilyenekhez csatlakozik. Át­vesz kitűnő külföldi filmeket. Közülük hadd hivatkozzunk a Rá útját bemutató kétrészes alkotásra, a Keresztül Etiópián című remek sorozatra. .,4 kiküldetés és a vásárlás egyaránt költséges, mulatságos keretei adottak. Dicsérendő, hogy a televízió ügyesen, olcsón bőiúti az úti beszámolók szá­mát. Kitűnő magyar tudósok (sportvezetők, művészek olykor) töltenek el hosszabb-rövidebb időt egzotikusnak mondott tája­kon, kevéssé ismert országokban. Okos, művelt, mindenre fi­gyelő emberek ők, éppen ezért esett rájuk a választás. Sokat, jellemzőt, számtalanszor — a rö­vid idő alatt készített riportok­nál érdekesebbet, , hitelesebbet mondanak el az adott országról, vidékről. A személyes élmények pótolják az olykor — mint most vasárnap is — szegényes kép­anyagot. A magyar szemmel Burmában így tanulságos, hasz­nos, szórakoztató műsor volt. örültünk annak is, hogy meg­ismerkedhettünk egy kitűnő ma- • gyár tudóssal, dr. Simon Jó­zseffel. Pálfy József műsorveze­tő megtalálta a kellő hangot, arányokat Várjuk Az emberi­ség kenyere sorozat folytatását. Ügy véljük, hogy az effajta riportok még érdekesebbekké válhatnak, ha a távolban hóna­pokat, éveket eltöltő tudóst elő­re, elindulásakor felkérik- egy- egy beszámolóra. Arra bíztat­ják, hogy csináljon minél több fényképet, szerezzen be képes dokumentumokat, csináljon jegyzeteket. Uram bocsá —eset­leg fotózni is megtanítják, ha nem tudná kezelni a masinát. Olcsó és jól kamatozó befekte­tés lenne. Azért gondoltam erre a lehetőségre, mert szinte a burmai riporttal egyidőben érdekes cikket olvastam a Magyar Nemzet vasárnapi számában. Zay László mutatta be dr. Temesi Alfrédül, a táná- rók tanárát, Madagaszkár mo­dern oktatási szervezetének ki­alakítóját. A Malgas Köztársas- ságban több évet eltöltő tudós óriási zenei gyűjteménnyel, szí­nes filmszalagokkal tért haza. Repülőn, dzsipen, gyalog járta az őserdőket. Most Jamaicába hívják. Nem. emlékezem rá, hogy .. a Tananariveben látottakról tud­na a tévé közönsége. Érdemes lenne megkeresni őt. És máso­kat, akik jó hírünket is ter­jesztik idegen országokban. Szí­vesen látnok a képernyőn — további példaként — a kecske­méti Kiss Árpádot, aki indiai tanulmányút járói izgalmas, ér­dekfeszítő, elgondolkodtató elő­adásokat tartott Bács-Kiskun megye székhelyén. Fél aktatás- kányi remek fotót hozott haza. A televízió szerkesztőségeinek ez irányú eredményeit, sikereit, törekvéseit ismerjük és ezért bízunk javaslataink megfonto­lásában. Heltai Nándor Örömhír Kecelen Néhány nappal ezelőtt számol­tunk be arról, hogy egy keceli kislány ,első lett egy lNDK-beli nemzetközi gyermekrajz-kiállítá- son. Nos, máris megérkezett az újabb sikernek a híre. Jakabü Márta nyolcadikos tanuló „Szü- retelők” című batikjáért Indiá­ban Nehru-díjat kapott. Jelenleg a világ legnagyobb, legtekintélyesebb gyermekrajz- kiállítása az, ahol e kitüntető díjat a keceli kislány megszerezte, minden bizonnyal értékes mun­kájával. New-Delhiben rendezik meg minden esztendőben, immár huszonnégy év óta. Amikor gratulálunk a boldog nyertesnek, s mellette Baloghné Boros Ilona szakkörvezető tanár­nak, akkor egyben megjegyezzük: nem véletlen, hogy ebben az iga­zán felszabadult, alkotó légkörű szakkörben ez már a harmadik Nehru-díj. Olyan szívós és kö­vetkezetes munka folyik ott egy népszerű művész-tanár irányítá­sával, hogy az évről évre ismét­lődő hazai és nemzetközi siker tökéletesen érthető. A tízéves jubileumát ünneplő keceli szakkör ezzel a mostani eredménnyel is igazolja életre­valóságát. V. M. Nem csökkent a telekspekuláció Utóvizsgálatot tartott a NEB Két évvel ezelőtt, 1971. második felében vizsgálatot foly­tatott a megyei népi ellenőrzési bizottság annak érdekében, hogy feltárja, milyen Kecskeméten a telekellátás, a telek­gazdálkodás. Elsősorban a város fejlesztéséhez, ipartelepí­téséhez szükséges telkekről tájékozódott, s azt elemezte, hogy az ilyen területeken milyen ingatlanforgalom indul meg a kisajátítást megelőző időszakban, s a tulajdonos vál­tozások befolyásolják-e az ingatlanok forgalmi értékét, s végül, hogy a kisajátítás a jogszabályok előírásainak meg­felelően lörtémk-e. Amint annak idején rnegirtuk, megállapította a vizsgálat, hogy az említett célra kisajátítandó területeken, a kijelölést köve­tően, de a kisajátítási eljárás előtt jelentős ingatlanforgalom indult meg, s ennek fő célja a területek elaprózása volt, ami egyben azt is jelentette, hogy az ajándékozással, adás-vétellel gazdát cserélt telkek — mert 400 négyszögölnél nem voltak nagyobbak — kártalanítási ösz- szege ugrásszerűen megnőtt. Így azok, akiknek az érintett terü­leten ingatlanuk volt, jelentős munka nélkül szerzett jövede­lemre tettek szert. Változott-e a helyzet a két év­vel ezelőtti állapotokhoz képest, megelőzték-e az illetékes ható­ságok a telkek elaprózásának le­hetőségét azzal, hogy elidegení­tési tilalmat rendeltek el? Mert a népi ellenőrök ezekre az in­tézkedésekre hívták fel a váro­si tanács figyelmét. Nos, az utóvizsgálat során új­ból azt kellett látniuk az ellen­őröknek, hogy a telekspekulációs törekvések nem csökkentek. Nem azért, mintha á tanács nem in­tézkedett volna, hanem mert a megtett intézkedések, s ezen túl a kisajátítással kapcsolatos jog­szabályok még mindig nem al­kalmasak arra, hogy meggátol­ják a spekulációt. Ezáltal az ál­lamnak több millió forint a vesztesége, a nyerészkedésre hajlamos polgároknak pedig százezres, munka nélkül szer­zett jövedelemre van lehetősége. Akik fellebbeznek Egyik legszembetűnőbb visz- szásság éppen a bírósági eljárá­soknál tapasztalható. Mert azt talán mondanunk sem kell, hogy igen magas azoknak a száma, akik fellebbeznek a kisajátítási kártalanítás ellen, az összegsze­rűséget illetően: kevésnek talál­ják. Bár az államigazgatási el­járásban szakértő állapítja meg az ingatlan értékét, s annak megfelelően döntenek az összeg­ről, ezt a szakértői véleményt a bíróság nem veszi figyelembe. Nem is látja a bíróság a szak- véleményt, hanem igazságügyi szakértőt kér fel vélemény- nyilvánításra, s ezt a véleményt veszi az ítélkezés alapjául. Meg­állapította a vizsgálat, hogy ezek az igazságügyi szakértői véle­mények igen gyakran szubjek­tív mérlegelés alapján szület­nek, s így nem ritka, hogy a bí­róság 20—30 százalékkal emeli a kártalanítás összegét. Az igaz­ságügyi szakértő a telek forgal­mi . értékének megállapításánál egyszerűen figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az illető mi­kor és mennyiért vette a telket­Például: Kecsemét Város Ta­nácsa 1972. november 20-án ho­zott határozatával a Műkertvá- ros fejlesztése érdekében kisa­játította B. B. és neje 1163 négy­szögöl szántóját házzal és ud­varral együtt, s ezért összesen 187 ezer forint kártalanítási ősz- szeget ajánlott fel. Az összegei; a házaspár nem fogadta el, bí­rósághoz fordult annak feleme­lését kérve, noha az ingatlant 1971 januárjában vásárolták 80 ezer forintért. Lehet, hogy a bí­róság felemeli a 187 ezer forin­tot? Vannak jólértesültek Érthetetlen az is, hogy a la­kosság hamarabb szerez tudo­mást a város belterületén terv­be vett kisajátitásokról, mint a tanács illetékes osztályai. A mű­szaki, a pénzügyi, valamint a tervosztály és a beruházási vál­lalat között nincs olyan irányú együttműködés, amely a speku­láció csökkentésére tervszerűen hatni tudna. Az együttműködés hiányából fakad, hogy nincs egy­séges joggyakorlat sem. Azokra a területekre, amelyeknek ren­dezési feladataival a beruházási vállalatot bízta meg a városi ta­nács tervosztálya, még késedel­mesen sem történt meg az el­idegenítés; tilalom feljegyezteté- se, s így a telekspekuláció egé­szen a kisajátítási tárgyalásig háborítatlanul folyhat. Annak idején, amikor először vizsgálta a témát a NEB, javas­latai között szerepelt, hogy a ta­nács műszaki osztálya követke­zetesebben éljen az elidegeníté­si tilalom elrendelését lehetővé tevő jogszabállyal. Az osztály mindössze egyszer élt ezzel a jogával, amikor 1973-ban elren­delte Kecskeméten az alsószék- tói Petőfiváros építésére kije­lölt ingatlanoknál az elidegení­tési tilalmat. Ekkorra azonban az 1970—72-ben jól tájékozódott állampolgárok. már mintegy 25 jogügyletet lebonyolítottak. Így a tilalom elrendelésének gya­korlati jelentősége nem volt. Már eddig is érzékelhettük a spekulációt elősegítő, már-már támogató hiányosságokat, a szer­vezetlenséget, a „mindenki ma­ga dolgozik” megengedhetetlen gyakorlatát. Hogv ez mibe ke­rül a városnak, s közvetett mó­don az államnak, arra nincs pontos adat, de hogy milliókról van szó, az kétségtelen. Nem túlzás, ha felelőtlenségről beszé­lünk ezzel kapcsolatban. Legyen összhang a hatósági eljárásban A spekuláció megelőzését igen hasznos javaslatokkal, ésszerű megoldásokkal igyekszik segíte­ni a népi ellenőrzés- Javasolja többek között, hogy a városok, községek belterületén tiltsák meg a mezőgazdasági művelésre alkalmas terültek adás-vételét, ha az a tulajdoni részarányok műszakilag meg nem oldhat- aprózásával jár. Kivéve termé­szetesen a hagyatéki eljárásokat. Ezen túl, minden esetben vizs­gálni kellene, hogy a kisajátí­tást szenvedők mikor, hogyan és mennyiért jutottak az ingatlan­hoz. összhangot kell teremteni az államigazgatási eljárás során és a bírói eljárásban szerzett szakvélemények között, s a ki­sajátítást kérők minden esetben olyan szakértői eljárást kérje­nek, amelyben a szakértője nem szubjektíve, hanem részletes számításokkal dolgozzák ki á kártalanítás összegét. Amint említettük is, milliók­ról van szó. Nemcsak a hatósá­goknak, de minden becsületes állampolgárnak is érdeke tehál, hogy ne jussanak munka nélkül százezres jövedelemhez a, speku­lánsok, az üzérkedők. Ne kapja­nak többet, mint amit a kisajá­tított ingatlanért fizettek, illet­ve amennyit az a szabad forga­lomban a valóságban ér. G. S­Játék közben tanulnak A vakáció ideje alatt is mozgalmas az élet a főváros centenáriumára épített és át­adott XX. ke­rületi Kresz- parkban. A parkot a Ha­zafias Népfront «kezdeményezé­sére a kerületi KISZ-szervek és kisiparosok építették. A közlekedési eszközöket —* 10 kerékpárt, 10 rollert, 3 kisautót — kü­lönböző társa­dalmi szervek és üzemek ajándékozták a gyerekeknek , (MTI foto — KS) • Harcsa, csuka, ponty HÚSZEZER »IGEN« . . . A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövet­kezet vizein előrelátó, terv­szerű hal­gazdálkodás fo­lyik. Évente több tízezer harcsa-, amúr-, csuka- és pontyivadékot helyeznek el a keltetőkből az utánpótlás megteremtésé­re: Kárászból is van bőven. A Nagybaracska melletti Fe­renc-csatorna szakaszán és annak mellékvizein is ered­ményes a halászat. Az it­tenni brigád évi terve csaknem 400 mázsa hal. Az itt fogott Somogyi Gábor és Farkas zsákmányt mustrálgatják. József halászok a zsákmányból nagy mennyiség ke­rül a nagybaracskai halászcsár­dába, amely a Haladás Termelő­szövetkezet kezelésében van. • Baján az egy személyre jutó halfogyasztás csaknem tízszerese az országos átlagnak. Amikor megérkezik a szállítmány, már hosszú sor áll a halértékesitő vállalat üzlete előtt. Nem titkolt megilletődöttséggel lépem át olykor-olykor a hűvösen félhomályos, ün­nepélyesen méltóságteljes helyiség — a Kecskeméti Városi Tanács házasságkötő ter­me — küszöbét. Sorsokat eldöntő, az életet másító pillanatok tanúi ezek a falak, le­gyen az aktus akár két, egymást választó ember szövetségének hivatalos megpecséte- lése, akár pedig tágra nyílt szemű csöpp­ségek névadója, az örvendező família ko­szorújában. S az ünnepi megmozdulások ,,karmestere” — ha nem is éppen a főszereplője, mégis nélkülözhetetlenül fontos tényezője — egy asszony aki a Népköztársaság címerével ékes szalaggal övezve, államhatalmunk kép­viseletében hitelesíti a kimondott szavakat: dr. Juhász Imréné. Bizonyára kevesen vannak Kecskeméten, akik ne ismernék. Azt azonban nem sokan tudják, hogy az idei esztendő számára jubileumi éV: két évtizede öltötte magára először az anyakönyvvezetői tisztség jelképét. Lajosmizsei születésű, s az ottani tanácsnál indult közéleti pályája. Kecskeméten hetedik esztendeje tevékenykedik, de e rövid idő alatt is már ezrek sorsához „volt köze”. — Legalább tízezer házasságot kötöttem meg anyakönyvvezétői működésem során. S emellett otL vannak még az egyre sokasodó névadó ünnepek, meg az ezüst- és aranyilakodalmak. Valamennyi nemcsak az ünnepeltek számára marad emlékeze­tes, de a hivatal emberét is gyakran megkönnyez- tető alkalom. Büszke vagyok például arra, hogy részese lehettem egy olyan ünnepségnek, amikor egyszerre került sor a .fiatalok házasságkötésére, a szülők ezüst- és a nagyszülők aranylakodalmára. Nem hiszem, hogy sok tisztségviselő életében fordul elő ilyesmi. Akadnak persze szomorú kötelességek is. Egy sú­lyos baleset sérültjének házasságkötése a lakásán történt. Pár nap múlva a halálesetét kellett anya­könyveznie. Annál szívderítőbbek a névadó ünnepségek, közü­lük is a csoportosak. Kedélyes, hangulatos, valóban családias percek ezek. S egyre több üzemünkben — így a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a konzerv­gyárban stb. — alakulnak ki az üzemi kollektíva részvételével e családi ünnep szép és szívet melen­gető hagyományai. Aki azt hiszi: elég csak feltenni a szalagot, s pár szót mondani — mélységesen téved. Juhászné izgal­ma, mint mondja, egy-egy ünnepi eseménynél ma is szinte a „premierjével” azonos; lámpaláza rend­szeresen vissza-visszatér. De közreműködését talán ez teszi még fénylőbbé, bensőségesebbé. Fizikailag is fárasztó munka ez, hiszen van úgy, hogy 30 há­zasságkötés is jut egy napra, s bizony, nemegyszer feljönnek már a csillagok, amikor otthonába térhet. Ahol várja a férje és két szép nagylánya. Talán rájuk és a hivatására egyszerre gondolt, amikor ajkára tolult ez a vallomás: — A boldog emberek sorába tartozom ... Végezetül arról beszélgetünk: mi tesz valakit az anyakönyvvezétői teendők gyakorlására alkalmassá. Nem vitás, a munkabíró képességre is szükség van ezen a pályán. Ennél is több azonban — és szinte elengedhetetlen feltétel — az érzelmi többlet. Amit juhászné valahogyan így fogalmazott meg: — Szívvel-lélekkel foglalkozni az ügyfelekkel. Szeretni az embereket, megtanulni mindenkor szót érteni velük, nemcsak a boldog, de a szomorú, tra­gikus pillanatokban is. A szorgalom és a jóindu­lat — szép hivatalnoki erények. De ide jóval több kell ennél. Csak az vállalkozzék erre a szolgálatra, aki együtt tud örülni és sírni másokkal! Jóba Tibor • Egy a „boldog” pillanatok közül: dr. Juhász Im- réné a házasságkötés után gratulál a KSC két neves sportolójának, Magyar Mártának és Mak- kay Györgynek. 'Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents