Petőfi Népe, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
4 • PETŐM NÉPE * 1978. július IS. \ A megyei főkertész tájékoztatója Előkészületek a szőlőtermesztés korszerűsítésére Megyénkben a szőlő- és a bortermelés adja az összes mezőgazda sági árbevételnek mintegy 25 százalékát. A hagyományos ültetvények ma is csaknem 30 ezer hektár gyenge termokepességű homokot hasznosítanak. Jelentős foglalkoztatási és eltartási gondokat is megoldanak. A mezőgazdasági főfoglalkozású lakosság nagy részének fő vagy kiegészítő jövedelmet nyújtanak. Az összes szőlőterület megközelíti a 60 ezer hektárt. Saj- no.?» 196*5 ®ta az ültetvények csaknem 10 ezer hektárral csökkentek. A viszonylag korszerűnek tekinthető üzemi szőlőterület csupán 15 ezer hektár. Ebből következik, hogy a megye összes szőlőinek háromnegyed részén a kisüzemi termelési módszer az uralkodó. Jelenlegi üzemi ültetvénye- mk jelentős része is átalakításra szorul, mivel a telepítés óta bekövetkezett technikai fejlődés következtében elavultak. KÉKFESTŐK - BÁCSALMÁSON A háziipar körébe tartozó kékfestés évszázadokon át hoz- zájárult ahhoz, hogy a falu szegényei olcsó, de tartós textíliához jussanak. Időközben megváltoztak az öltözési szokások is, a modern gyáripar termékei meghódították a vidéket. A csökkenő kereslettel bealkonyult ennek a nagj múltú mesterségnek; s ma már alig tehető húsznál többre a hazánkban fellelhető kékfestő műhelyek száma. Közülük öt Bács-Kiskunban működik. Az egyik Bácsalmáson, a Kostalálható, 1868-ban alapítot,suth utca 41-es számú házban ta Skorutyák János. A mesterséget az unoka. Skorutyák Géza, és a dédunoka, János folytatja. A fiatal Skorutyák János Budán, majd a fővárosi Patyolat Vállalatnál igyekezett gyarapítani tudását. Nemrég elnyerte a népi iparművész címet. Mint elmondta, az utóbbi években feltámadt a kékfestő anyagok iránti érdeklődés. Hazai és külföldi divatlapokat mutatott, amelyeknek a lapjain valóban ott pompáznak az ilyen kelmékből készült tunikák, miniruhák és egyéb tetszetős női ruhadarabok fotói. Azt még nem tudni, hogy igazán tartós* lesz-e ez a fellángolás. Az ifjú mesteren mindenesetre nem múlna, hiszen erősen bízik a jövőjében. Meggyőződését alátámasztja az, hogy a hazai kereskedelem máris 8—10 ezer méternyi anyagot rendel náluk évente, és a népművészeti ipar termékeit exportáló vállalatok képviselői ugyancsak felkeresték őket. A kékfestés egyszerű kézn- ipari technológiája az idők folyamán alig változott. A fejlődésre inkább az utal, hogy a régi faedények helyett betonkádban tartják a festékoldatöt, s indigó helyett Intand.rehn festéket használnak, amely színtartóbbnak bizonyult. A festés, mintázás hengerekkel történik, de ezek — akárcsak a mintázó- gép — több mint száz esztendeje készültek. Hasonló korú az utolsó műveletet végző, tíz tonna súlyú mángorló monstrum is, amelyet lóerő helyett villanymotor hajt. A cím fölött az első képen látható, amint rézüstben, rézmerítő kanállal készítik elő a festéket. A másik képen a több mint százéves mintázógépet mutatjuk, amelyre a vászon kerül. Ságod i Győző • Több száz gépi és kézi minta közül választhatja ki a fiatal népművész a megfelelőt. Az ntolsó munkaművelet: a mángorlás. • Három méter mély betonkád rejti az Intandreha festéket. A megyei tanács termelési és ellátási bizottsága nemrég tárgyalt a szőlőtermesztés és a borászat helyzetéről. A tanácskozást Pfening Gyula, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály csoportvezetője, megyei főkertész vezette. Öt kértük meg, hogy foglalja össze a jelenlegi - helyzetet és a vita tanulságait. — Az utóbbi években tapasztalható kedvezőtlen változásoknak, amelyek főként a terület és a régi szőlőültetvények terméscsökkenésében jelentkeztek, számos oka van. Szőlőterületünk 70 százaléka ötven, sőt száz éven felüli, amelynek termőképessége egyre csökken. Másik nagy gond, hogy kevés a korszerű fajta, a tápanyagellátás nem kielégítő, sok esetben csupán minimális. Alacsony színvonalú a gépesítés, magas a kézi munkaerő igény. A korszerű növény- védelem csak lassan terjed. Mindezek miatt nem jövedelmező a szőlőtermelés. Néhány mezőgazdasági szövetkezetben különösen rossz a helyzet. A szövetkezetek nagyobb része nincs felkészülve a feldolgozásra és a borkezelésre, ami viszont jövedelmezővé tenné ezt az ágazatot. Megjegyzendő az is, hogy új ültetvények létesítése sokba kerül. Ugyanis 150—160 ezer forint hektáronkénti befektetés és amellett öt évi várakozás szükséges ahhoz, hogy a szőlő termőre forduljon. Az üzemek inkább gyorsabban megtérülő beruházá- ' gplifa ’fóKlTfjlik fejlesztési *álá'p-'ü jaikat. — Milyen lehetőségeket lát a termelés fejlesztésére? — Egyik legsürgősebb feladat az üzemi ültetvények gyors korszerűsítése és termőképességük növelése. Gondolok többek között a sor és tőtávolság megváltoztatására, ami által gépi művelésre alkalmassá tehetjük a szőlőskertet. 1975-ig mintegy 6 ezer hektár üzemi szőlő korszerűsítésére számíthatunk. A kiöregedett veszteséges ültetvények helyett újakat telepíteni. Természetesen új üzemi ültetvények létesítésé is fontos feladat azokon a területeken, amelyek szőlőművelésre alkalmasak- A nemrég megjelent miniszter- tanácsi határozat szerint átlagosan 30 százalékos állami támogatást kapnak az üzemek a szőlőültetvények korszerűsítésére és hektáronként 50 ezer forintot az új telepítésekhez. Jelentős segítség ahhoz, hogy meginduljon a szőlők újjászületése. Kedvező a szaporítóanyag-bázis megteremtéséhez nyújtott állami támogatás is. Ezen leiül várhatóan számíthatnak üzemeink hosszúlejáratú hitel folyósítására is, melyek törlesztését a termőre fordulás után kell megkezdeni. Gondot okoz a magas kamat, ami a hitel lejártáig csaknem felemészti a támogatás összegét. — A megye vezetői eddig is sok.at tettek már a szőlőtermesztési gondok alapos feltárásáért és a lehetőségekhez mérten segítették az üzemeket. Kaphatnánk erről tájékoztatást? — Valamennyi méigemlítésére njncs lehetőségünk. Szakbizottságok vizsgálták felül a megye szőlőtermesztésének helyzetét. Ennek alapján csaknem ezer hektár üzemi szőlő került kiselejtezésre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyásával. Tavaly a meliorációs keretből 3 millió forintot fordítottunk a gyenge termőképességű üzemi ültetvények korszerűsítésére. Az idén i millió forint állami támogatást kaptak az üzemek, a szőlőültetvények talajának javítására. Említést érdemel az is, hogy több szakszövetkezetben a tagság saját területein megkezdte a rekonstrukciót a megyei, valamint a területi szövetségek által javasolt korábbi irányelvek alapján. — Mostanában sok szó esik a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egységének megteremtéséről, az üzemek összefogásáról; Milyen fejlődésre számíthatunk e tekintetben? ,, -— Tanácskozásunkon is többször hangsúlyozták a felszólalók az együttműködés fontosságát. Valamennyi szőlőtermesztő állami gazdaságunk kapcsolatot teremtett a környező termelőszövetkezetekkel a .szőlő feldolgozására és bor palackozására, tárolására. Az együttműködés során azonos a kockázatvállalás. Több gazdaságnak jelentős és eredményes anyagi segítséget nyújtott a boripar is az üzemi ültetvények korszerűsítéséhez. Az eddigi kooperációkat az idén tovább bővítik. Több állami gazdaság növeli a feldolgozási lehetőséget és a tárolóteret. A termelőszövetkezetek részéről egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen típusú együttműködés iránt — hangoztatta végezetül a megyei főkertész. . A szőlőfelújítási és telepítési program gondos, alapos előkészületeket kíván. Elsősorban szaporítóanyagról kell gondoskodni. Ennek első lépéseként a Hosszúhegyi, a Kunbajai és a Kiskunhalasi ■ Állami Gazdaság társul egy oltvány termelő telep létesí- i ősére. K. S. TÚL AZ ÉV ELSŐ FELÉN A KECSKEMÉTI TEJÜZEM Töpreng az igazgató Amikor május közepén véletlenül összetalálkoztam Klingl Józseffel, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemének igazgatójával, csak úgy, futólag megkérdeztem: mi újság a tejüzemben? A következő választ kaptam: — Megnövekedett a tejkínálat, a fogyasztás pedig kezdi megközelíteni az áremelést megelőző mennyiséget. A tejfelesleget egyelőre feldolgozzuk gomolyának és raktározzuk. Aztán majd meglátjuk. Nagyon kellene már az eső, én mégis félek tőle. Azt tartom ugyanis, hogy minden csepp eső, öt csepp tejet jelent. A napi szállítmányok pedig máris túlszárnyalják üzemünk feldolgozó kapacitását ... * Ezúttal célzatosan látogattunk el a tejüzembe, megtudakolni, milyen tapasztalatokkal szolgált, hogyan zárult az első félév. Klingl József így kezdte a tájékoztatást: — Noha a félévi mérlegünk, a szükséges elemzésekkel együtt most készül, a legfontosabb tapasztalatok eléggé kézenfekvőek. A 26 millió liter évi felvásárlási tervünkből az esztendő első felére ütemezett hánynád 11 millió liter. A felvásárolt mennyiség viszont 12,1 millió liter volt. A túlteljesítés zöme áprilisban, májusban és részint júniusban jelentkezett. Azt hiszem, elég nyilvánvaló: a szarvasmarhaprogram kezdi éreztetni a hatását; az áremelés kedvet csinált a kínálatra — a felvásárlás jóval meghaladta a tavalyit. — Hogyan alakult vajon az értékesítés, a fogyasztás? / — Nos, itt kezdődnek a gondjaink: a tervezetthez képest 1,1 millió literrel több tejet vettünk át az első félévben. A fogyasztásban viszont az áremelést követően némi visszaesés (következett be. Ez aztán fokozatosan javult, kezdjük közelíteni a korábbi szintet. Májusban például 97,9 százaléknál tartottunk. Ez annyit jelent, hogy a múlt év májusi 606 hektoliterrel szemben ez év májusában 593 hektoliter volt az értékesítés. S ha már itt tartunk, hadd említsem a vajat is: ennek forgalma 70 százalékra esett vissza. Ezt természetesen nem szabad csupán az áremeléssel ösz- szefüggésbe hozni. A vajnak ugyanis konkurrenciá- ja ma már az osztrák licenc alapján gyártott Ráma margarin, amely egyre közkedveltebb, s főleg ahol több gyerek van, gazdaságosabb is. — Kérem, térjünk vissza még egy kicsit a tejhez, a tejfogyasztáshoz. Mégpedig a sűrűn — s legutóbb a kecskeméti kereskedelmi fórumon — hangoztatott lakossági igény miatt. Ez ugyanis mintha kissé ellene szólna a tejfogyasztás csökkenésének, illetve stagnálásának. Az üzemi büfékben, s egyáltalán a büfékben szinte sehol sem kapható poharas tej iránti nagy érdeklődésre gondolok. Klingl j>.Ivt&rs tejfelesleget említeti, a poharas tej viszont hiánycikk... Nincs ebben ellentmondás? — Érdekes téma ez, jó, hogy szóba hozta. Az említett fórumon magam is részt vettem, csakugyan felvetődtek ilyen igények. Kellene a poharas tej a strand büféjében és másutt is. A közelmúltban a konzervgyárban tett látogatásakor például Nyers, elvtársnak is felvetették a dolgozók: jó lenne, ha az üzemi büfében a poharas tejet is megtalálnák. Nos, a lényeg az, hogy üzemünk minden büfébe, bárhol vannak is, készséggel szállítaná a 'kétdecis adagolású tejet, de nem veheti át a kereskedelem szerepét. Ha az élelmiszer-kjskereskedelem, a vendéglátó vállalat és a szövetkezeti kereskedelem kérné, naponta 10 ezer poharat tudnánk szállítani. Ennyire futja az adagoló kapacitásunkból. Itt említem meg, hogy július 1-től a zsírdús tej forgalomba hozásával bővítettük a választékot. Az első napon 100 litert szállítottunk ebből — az úgynevezett fogyasztói tej 2,8 százalékával szemben — 3,6 százalékos zsírtartalmú tejből, s máris 400— 500 liter fogy el belőle naponta. A zsírdús tej literje 5,80 forint és mégis. Ugye, érdekes? A vásárló igényeihez kell igazodnunk. — A jó néhány héttel ezelőtti találkozásunkkor említette igazgató elvtárs, hogy a tejfelesleget gomolyának dolgozzák fel és egyre nagyobb meny- nyiségben raktározzák. Vajon mi lesz a gomolya sorSa? — Ezzel kapcsolatban ismét a kínálat megnövekedésére utalók. A naponta felvásárolt tejmeny- nyiség egy részét Budapestre szállítjuk. Ám éppen a kínálat miatt — hiszen a fővárosba más tejüzemek is szállítanak — Budapest sem kér mindennap.' Vállalati központunk a tavasz folyamán ezért is indítványozta: készítsünk gomolyát a kimaradó tejből. Majd a nagykőrösi üzem feldolgozza go- molyatúróniak, aminek ősszel van a főszezonja. Elkezdtük tehát a gorriolyakészítést. Igen ám, csakhogy napjainkig mintegy 20 vagonnyit tárol belőle a kecskeméti hűtőház, természetesen, nemcsak a mi üzemünkből. S mivel a gomolya sem tárolható biztonságosan beláthatatlan ideig, kénytelenek vagyunk újabb lehetőségek után kutatni. így tértünk át a közelmúlt napokban a takarmányozásra szolgáló — zsírmentes és dús fehérjetartalmú — .kazeintúró gyártására. Meghívásunkra épp ma járt nálunk a Városföldi Állami Gazdaság főállattenyésztője. Fantáziát látnak ugyanis benne, a modern sertéstelepükön megpróbálkoznak vele. Egyébként a Magyar Mezőgazdaság című folyóirat július 4-i számának mellékletében épp az ipari sav-kazein takarmányozási előnyeiről jelent meg nagyon érdekes tanulmány a jeles szakértő, dr. Baitner Károly, nyugalmazott egyetemi tanár tollából... Próbálkozunk tehát. Részint a városföldi gazdaság szegődött partnerül, másrészt a Kecskeméti Konzervgyárral megszáríttatjuk a kazeintúrót, s majd úgy kínáljuk a fehérjedús takarmányt... Gond és kérdőjel persze, így is marad még. Talán inkább csak hangos gondolkodásként említem meg: a kazein zsírmentes. A tejszínből vaj lesz. De a vajfogyasztás a tavalyi 70 százalékánál tart. Nos, nem akarom végigvinni a sort, nyilván vannak nálamnál avatotttabbak. Inkább még egy információt a lakosság számára: megérkezett, üzemünkben van a tejföl minősége szempontjából eddig nagyon nélkülözött homoge- nizátor. Az új berendezést várhatóan augusztus első felére üzembe helyezzük, s ezzel remélhetőleg végleg megszűnnek — a szabványnak ugyan megfelelő, de az aludttejhez hasonlatos közege miatt — a tejfölünket ért kifogások Perny Irén
