Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
1973. június 13. • PETŐFI NÉPE , • 3 HEGYEN-VÖLGYÖN PARASZTLAKODALOM III. A rádió mellett Vőlegények versengése A következő nap a vőlegényeké. Kranjban, ebben az élénk, lendületesen iparosodó szlovén kisvárosban találkozunk velük, miután úgy-ahogy kipihenték, az előző napi mulatozás „fáradalmait”, díszes szekerek, lovas bandériumok sorakoznak az új szálloda betonkolosszusa előtti füves térségen, majd a menet is elindul a hegyék arányába, zászló lengedez — sárga alapon esernyővel átdöfött piros szív —, nyelét az élen haladó lovas a csizmaszárához erősítette, így jutunk el egy aprócska település kultúrháza elé, ahol a vendégeket énekléssel, borral és fánkkal fogadják, közben szitálni kezd az eső, így a rögtönzött táncra a különteremben kerül sor, de máris megyünk tovább, mert a következő helység, Preddvor, már a versengés színhelye. De az eső már zuhog, s amíg nem csendesedik, a cséphadaró- verseny kilátástalannak látszik, ezért jócskán van alkalmunk, hogy körülnézzünk a kétszáz éves, és most is működő vízimalomban. Rozman Franc, a tulajdonos, idős ember, 73 éves, apja nagyapja is itt őrölte a helybeliek által termesztett rozsot, s azt mondjá, még manapság is szívesen hordják ide a terményt, mert a vízimalom- öreg kövei tökéletesebben őrölnek, miint a modern malmoké... És mert így szokták meg, tehetnénk hozzá, de ebben a dologban úgy sem jutnánk messzire a vitával. Valami baj azért lehet a megrendelésekkel, mert a tákolmány közel álll a széteséshez, felújításáról rég nem történhetet: gondoskodás, s működésére legfeljebb addig lehet számítani, amíg tulajdonosa él... ' Szerencsére az eső hamar alábbhagy, így a szétbontott kévék mellett felsorakoznak a vőlegények, s párosával állnak ki versenyre. Egy t díj es percen át kell csépelni, s a győztes az, aki ez idő alatt a legtöbbször sújt oda a kévének. Megkezdődik az eszeveszett csapkodás, a tömeg körüiállja a térséget, bíztatja a versenyzőket... Vörös (Ferenc az ausztrál-szlovén vőlegénnyel áll ki... A magyar fiú 76 leütést teljesített, s ezzel a versenyzők között is első helyre került. Innen is tovább megyünk, egészen a másfél-, kétezer méter magas hegyek lábaihoz. Eső utáni metszőén tiszta levegő, feszíti tüdőnket, s amikor a hegyi tó partjára, az aggtelekihez a megtévesztésig hasonló alpesi szálló elé érünk, a színek kavargásába szinte beleszédül a tekintet. Hegyek visszhangozzák az üdvözlő beszédet, a vőlegényeket hosszú asztal mellé ültetik, kenyeret, kolbászt, aszalt gyümölcsöt raknak eléjük, az, amerikai két' marokra fogja a kancsót, abból iszik, felszállnak és tó- valllannak a különböző együttesek melodikus dallamai, de a fűrészbakokra helyezett rönkök már a következő versenyszámra figyelmeztetnek. Megzendül aztán a fűrész a vőlegények kezében, egy-egy karikát vágnak le a rönkökből, a győztes az, riúnek ez a legrövidebb. idő alatt sikerül, az egyik párosnál ugyanabban a másod- percnyi tört részben esik le a két korong, az ő idejük a legrövidebb, így holtversenyben ők a győztesek. Hátra van még a szögbeverő verseny, ez is látványos, 300-as szögeket kell belekalapálni a rönkökbe, bizony nem mindenkinek sikerül, a szög * főleg az utolsó kiáilló harmadnál hajlamos az elgörbülésre. De véget ér ez is. A hangulat • A* Alpok lábainál... • A cséphadaró győztes magyar vőlegény. • „Kercsztelés” a rostán átszűrt borral. fokozódik, a vigalom a mulatozó- kat egymás mögé sorolja, kéz a vállon, s a táncoló-ricsajozó menethez mind több amerikai turista csatlakozik, a zene épp úgy az összevisszaság jegyében kígyózik, akárcsak a menet. És ami még hátra vpn ... Már széthömpöilyög az alkonyat, amikor az épület falához létrát támasztanak, s az emeleti ablak irányába sorra elindulnak a vőEniber a skatulyában „Intrikusok egymás közt. Tom- kai Judit riportja” — írta a rá- dióújság. A színész utazik a villamoson, leszáll, egy nyomozó félrehívja, és gyanakodva nézegeti a megszeppent művész igazolványait. Miért? Mert előző este egy „kétes” illetőt alakított a színművész, egy úgynevezett negatív hőst — s a fenti kis történet bizonyítja, hogy az alakítás mesterien sikerült. Hasonló sztorik, skatulyába bújtatott „ügyeletes” negatív szereplők vallomásai hangzottak el a vasárnapi riportban. Színes, hangulatos beszélgetés folyt So- mogyvári Rudolf, Szatmári István, Bakó Márta, és a műsort finom érzékkel a „háttérből” irányító Tomkai Judit között. Kár, hogy a rádióújság a cikk elején említett szűkszavúsággal tájékoztatta a rádióhallgatókat erről a kedves, tanulságos riportról. Irodalmi kávé, kevés cukorral Milyen volt egy irodalmi kávéház? A fiatalabb korosztály csak írói memoárok, esszék nyomán kaphat képet a húszas, harmincas évek pesti irodalmi kulisz- száiról, a Japán, a New York írói asztaltársaságairól. A kávéházak sziporkázóan szellemes, csevegő, és ugyanakkor komoly világát idézte fel a hétfő esti Kossuth-műsor címe — Irodalmi kávéház a budai Korona Cukrászdában. A végig várakozva figyelő rádióhallgató a költőházigazda Garai Gábor verseit élvezhette Bitskey Tibor és Keres Emil tolmácsolásában; megismerhette a Hattyúdal című film Villa Negra kezdetű betétjének születési történetét; klasszikus muzsikát és spanyol dalokat hallgathatott, beszélgetést Indiáról, megemlékezést Váci Mihályról... Szóval igényes, jól előkészített összeállítás volt (az előzetes megbeszélésekre a műsor több résztvevője is hivatkozott), talán túl- rágosan is megszervezett kávé- zi óra. Sediánszkv János szerkesztő- műsorvezető ügyesen kormányozta az asztaltársaság hajóját a nem túlságosan mély vizben, mígaem a „lekonferálás” zátonyra futtatta a sajkát... Legközelebb talán édesebb lesz az irodalmi kávé. Kontra György ÖSSZHANG Aki valamelyest is járatos a tanácsi igazgatási munkában, nem lepődik meg azon, ha a nagy közösség érdekében hozott döntéseket nem mindenki fogadja szívesen. Gyakran még az sem mondható, hogy az ellenzők rosszhiszeműségből kötözködnek vagy kritizálnak. Egyrészt az egészségesen fejlődő * szocialista demokratizmus nemcsak jogot ad a beleszólásra, hanem igényli is azt, másrészt sokan a beleszólási jogotT abszolutizálva értelmezik, mintegy vétójognak tekintik. Gyakran az állami, társadalmi szervek, vagy a munka- kahelyi vezetők intézkedéseit kizárólag aszerint bírálják: közvetlenül hasznos-e számukra vagy sem. Ritkán születik olyan döntés, amely szinte mindenkit' előnyben érint. Előfordul, hogy még a gyermekgondozási segély, államunk humanizmusának e nagyszerű vívmánya is ellenérzést vált ki ott, ahol e jogával élni kívánó anya távolléte munkaerőgondot okoz az üzemben, hivatalban. Hivatkozhatunk olyan példára is, amikor a közérdek élesen szembekerül az egyéni érdekkel. Nem ítélhető el persze az, aki emiatt felszisszen vagy megpróbál hadakozni ellene. Ám éppúgy hiba volna azokért perbe szállni, akik az élet sodrával szemben úsznak. Somogy megyei községből panaszolta levelében az egyik tsz-tag, hogy víztársulási díj fizetésére „kényszerítik”, noha a portáján egészséges vizű kútja van. A község adott utcájában, de másutt is, több háznak egyáltalán nincs kútja. Közóhaj volt tehát, hogy épüljön törpe vízmű. ,A helyi tanács jelentős áldozatot vállalt létrehozásában, az utcabeliek többsége szívesen csatlakozott a társuláshoz. Később az is kiderült, hogy a mi derék panaszosunk hosszú időn át „verte az asztalt”, kövezzék ki közpénzen az utcájukat. Igaz, közérdek volt ez is, de lankadatlan igyekezete mögött az munkált, hogy az őszi-téli időben jó márkájú motorkerékpárja tengelyig süppedt a sárba. Ugyancsak Dunántúlról való a következő példa: s. S. Balázs fuvaros belterületi ingatlan telkéből 200 négyszögöl Leninvárosi szerenád legenyek. Zörgetnek a csukott ablakon, az lassan megnyílik, de még jóformán be sem lépnek, csak behajolnak, annyira, hogy az ott levő lányok egy jármot akasszanak a nyakukba. Ha nem is túl gyöngéd, de kifejező figyelmeztetésként. Hatvani Dániel és Pásztor Zoltán riportja (Folytatjuk) Kecskemét, Leninváros nevű lakónegyedében mostanában különös „műélvezetben” lehet része a lakóknak. A hajnali órák csendjét ordítb- zás, kiabálás, részeg üvöltözés veri fel. Ezek a hangok a Toronyház étteremből jönnek, ahol ilyenkor nyár idején a nyitott ajtók, ablakok nem nagyon fogják vissza a duhaj vendégek hangzavarát. Egyesek kiülnek a teraszra, s ott mulatoznak a szemben levő házakban aludni próbálók nagy gyönyörűségére. Mások már hazafelé igyekezve akarják kivágni az ablakok alatt a magas C-t, de az is előfordul, hogy veszekedő egyének rajonganak, egyesek a játszóterek billenő hintáin élik ki késői játékos szenvedélyüket. S mindez történik éjjel három és négy óra felé. Joggal kérdezheti a tájékozatlan olvasó, hogy miként kerülnek ide ilyenkor ezek a részeg egyének, hiszen a Toronyház étteremnek ez Időben csak a bárrészlege van nyitva, s a bárban területet — tisztes árú kártalanítással — kisajátított a tanács. Az intézkedés a falukép szebb kialakítását célozta. Egy, már kiépült új. utca nem is terjeszkedhetett volna más irányban. A fuvaros levelek, beadványok zömét intézte a különféle hatóságokhoz, intézményekhez. Nem nehéz kimondani a szentenciát: ha van klasszikus példa rá, hogy a közérdeknek mikor nem kell — mert nem lehet —; tiszteletben tartani a magánérdeket, hál az ő esete az. Ha mind ritkábban, azért még manapság is előfordul, hogy egyes helyeken úgy járnak el, mint annak idején Egerben, amikor magánterületből két-háromszáz négyszögöleket hasítottak ki, s a virágzó kertrészek felparcellázása után magánszemélyeknek házhelyeket juttattak a vételárnak többszöröséért. Ürügy volt a közérdekre hivatkozás annál az alföldi AFÉSZ-üzemegységnél is, ahol a társadalmi tulajdont becsülettel óvó és gyarapító dolgozót — mint összeférhetetlen! — egv „megértő” családtaggal akarták főicserélni. A felsorolt negatív példák több mindenre bizonyítékul szolgálnak. Egyrészt arra, hogy a közérdek címkéjét még ma is íel lehet használni inkorrekt célok elérésére, tisztátlan szándékok takarójaként. Másrészt — és ez örvendetes —, a közérdek fogalma immár törvényerejű, mind inkább első helyre kerül a dolgok rendjében. Gondunk ma is az, s ez lesz a jövőben is, hogy nagy terveink, fontos céljainak kitűzésekor szüntelenül keressük, s találjuk is meg a közérdek és az egyéni érdek összhangját. Általános, minden bajra használható receptet ehhez nem lehet adni. Azt is tudomásul kell venni, hogy ezután is lesznek ellenkező előjelű érdekek, s ilyenkor a közösség java a meghatározó. Ám ahol a közösség érdekében több előrelátással, a törekvésünkkel jól egyetértő, ember iránti figyelmességgel oldjuk meg soros feladatainkat,' ott megértésre számíthatunk a magánérdek védelmezői részéről, is. A. E. tudvalevőleg legfeljebb táncolnak az emberek, s nem magyar nótákat énekelnek artikulátlan hangon. Az igazság az, hogy az úgynevezett „csoportos rendezvények” alkalmából ennek a vendéglátóegységnek is átalakul a jellege, s nem nevezhető bárnak, hanem — különösen két óra után — inkább kocsmának, ahol duhaj vendégek mulatoznak, üvöltöznek. Sajnos, ez olykor előfordul ifjabb vendégekkel is, különösen így évzárók idején, amikor illik kimaradni hajnalig, nem éppen csendes mulatozás közepette. Az egyébként kellemes hangulatú és jó konyhájú étterem hírnevét sajnos, az efféle rendezvények vendégei nem öregbítik. Az igazsághoz tartozik még, hogy a városban másutt korábban bezáró vendéglők „törzsközönsége”, vagyis tovább mulatozni óhajtó vendégserege is részben ide áramlik, ahol a „bár” még ilyenkor Is nyitva van. Mivel a városközponttól kintebb esik ez a vendéglátóhely, mi tagadás, nem nagyon tartanak a hatósági ellenőrzéstől sem az ilyen egyének. A jelzett időpontban való gyakoribb ellenőrzés bizonyára jó hatással volna az illetők szesztől gőzös kedélyvilágára. Felmerül természetesen az a kérdés is, hogy egy lakótelepen van-e szükség egyáltalán reggel négy óráig nyitva tartó mulatóhelyiségre. Nem volna-e célszerűbb más módon — például bisztróvá alakítva — növelni a forgalmat. Hiszen nem valószínű, hogy annak idején a költségvetésben ilyen célból fordítottak jelentős ösz- szeget egy lakótelepi vendéglátóegység létrehozására. S ha igen, nem ártana ezt felülvizsgálni. Éjfél után ugyanis már az átmenő idegenforgalomnak sincs szüksége erre, annál inkább kellene nappali gyorsbüfé vagy más hasonló létesítmény. összefüggenek tehát a dolgok. Érdemes volna a városi hatóságoknak gondolkozni ezeknek a vendéglátóhelyeknek a „profilján”, s helyére ten. ni azokat. Ügy ahogyan azt a környező lakótelep lakóinak érdeke, nyugalma, s a vonatkozó csendrendelet is megkívánja. (T-l.) KEREKES IMRE kisregénye: (12.) Ahogy múlik a tavasz, barátságosabbak az éjszakák, jab- haik az éjjeliőr idegei. Van ilyen irányzat. A sötét ezen már mit sem változtat. Ha én mondom, ez így igaz. De itt a környéken van még egy irány. A temető. Jó irány. Ha kiállók a sötét sarokra, onnan jobbkézről a város felé, tiszta időben látszana egy magas szürke Dal. Na, ez a temető. Ha éjszaka onnan fúj a szél, az mindiig a legkomiszabb. Állj meg már, mondom neki, mármint a szélnek, fújj ide a szemembe, és válaszolj nekem, becsületes dolog-e vaksötét éjszaka így ráltámadnii az éjjeliőrre? Az ilyen éjszakai szélnek be nem áll a szája, de nekem mégse, válaszol. Elwiháncol, neki az éjjeliőr semmi, egy közröhej. Fordulok utána, ököllel fenyegetem, az anyád ... ! De akkor már átugrotta a gyárkerítést, itt is, ott is, mi az neki, a konzervgyáron túl felsöpri a fűrésztelepet és lassan bicegve elvonul a vágóhíd felé. A marhák ott alig várják a hajnalt. Regigei 'tagiózzák őket. Az ilyen éjszakától rozzant az éjjeliőr. Ha nem zúg a szél és •csak úgy magától hempereg az éjszalka, lehet hallani, ahogy a nagy utasszállító gépek elhúznak a temető fölött, mindig mindig alacsonyabban villognak a kipufogó mérges lángjai. Üdvözlet a földön álmodóknak. Szép üzenet. Én ugyanis aizt tartom, meg is mondtam a Nellinek, miféle dolog az, minden hadgyakorlatról azt írni, hogy jól sikerült. Duma. Vagyishogy ezzel azt akar: ják mondani, a katonák jól megtanulták, hogyan kell egymást levágni. Emberek vagyunk, nem igaz? Egy bicskája még az utolsó tolvajnak is lehet. Mii nem jut eszébe az embernek éjszaka a temetőről! De mi jut eszébe a kora estéről? Amikor már sötét van ugyan, de a műszak még javában üti a vasat. Vagyis forrpon- ton van a munka, a haverok még kapkodják a fejüket a futószalag után és a mucusok a futószalag végén rángatják a váltókart; és az udvaron még javában cikáznak a targoncák és szállítják aiz anyagot a gépekhez és a küldöncök futkároznak a művezetők blokkjaival. A kutyás Elza ilyenkor dugja ki a fejét a műhelyajtón és szippant, hogy tiszta-e a. levegő. A kutyás Elzáról eleinte persze azt se tudták a haverok, hogy létaz.vk-e a világon, a mucusok még úgy se. Csak annyit láttak, hogy még a jó bakancs talpát is spárgával kötötte át. Ez tény és való. Télen meg barna kendőt viselt a fején és a vállán, a keblein csomózta, övnek egy kötél- darabot kunyerält a felvételező- től, vagy a takarítóktól, mert ezek mindent felkutatnak. Ha nem tiszta a levegő, a kutyás Elza ki se láp a gyárudvarra. És ha mégis rajtacsípik, hogy átinal egyik műhelyből a másikba, megzendül a kutyakórus. Egy kutyaszakértő szerint, aki egyszer innen a portásfülkéből fülelte a kórust, hangerőben legalább száz eb csaholt a gyárudvaron. Az úgy kezdődött, hogy Pe- recz Vince valahol a városban látta meg az önéglányt, amint egy ebet húzott maga után. Esküszik, hogy vizsla volt, ronda vörös szőrrel, lelógó és rongyos lapátfülekkel. EI 25 szoknyájának alsó szélét szimatolta. Perec'z Vince persze már a gyárból ismerte Elzát és minthogy azonnal felismerte a helyzetét is, ott az utcán nyomban el ugatta magát. A dög rögtön felkapta a fejét, de Elza nem vette a lapot. Nem nézett az ugatás irányába, pedig ahol ugatnak, arra oda kell figyelni. A vizsla rántott egyet a pórázon, aminek Elza egy pillanatig engedett is, de aztán egy szemrehányó pillantással visszahúzta az ebet. Még egy rövid vakkantás hallatszott a távolból, de a vizsla akkor már leszerelve érezte magát és csak lapátfüleivel jelezte, hogy mindent hallott. Ahogy legközelebb Perecz Vince meglátta Elzát a gyárudvaron, ha akart volna, se tud ellenállni az ugatásnak. Szerintem olyan ez, mint az ének, ha ezzel nem szélesítem a tudatlanságom. Természetesen ezzel azt akarom mondani, hogy van eset, amikor az éneknek sem lehet ellenállni’. Ha nem hazudnak a szesztesvérek. Elég az hozzá, hogy minden ember tud ugatni, ha akar. Jócskán akarnak, mert most már hiába is próbálnék mellébeszélni, ezt a cirkuszt a gyárban megállítani nem lehet. Nem létezik. Ha kutyás Elza megjelenik a műhelyajitóban és körülötte nem tiszta a levegő, a gyárudvaron úgy szólal meg a kutyakórus, mint a holdvilágos faluvégen. Vakuljak meg, ha nem így van. Natiról napra mindezt ezzel a két saját fülemmel hallom. Még azit ds hozzáfűzöm, pusztán a tárgyilagosság kedvéért, hogy engem is szinte elkap ez a láz, ahogy Elzárt; látom egyik műhelyből a másikba átslisszol- ni az udvaron. Mint megfigyelő állítom, már amennyire az éjjeliőr az esti órákiban láthatja a terepet, az első vakkantásra végig a gyársciron kivágódnak az ablakok, megtelnek a műhelyajtók, megáll a targoncás az udvaron és a levegő remeg az ugatástól. Pillanatnyilag a kutyás Elza a legnagyobb szám a gyárban. Egy üzemnek is megvan a magánélete. (Folytatjuk)
