Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. június 10. 1 A maguk hasznára és a köz javára Szedik a szamócát a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. Tizenöt hektár termőterületük van, s ugyanekkora ak új telepítés. Van olyan nap, amikor százan is dolgoznak a szamócaföldeken. Révész Ferencné brigádvezető elmondja, hogy naponta mintegy 20 mázsát raknak ládába. A termés jelentős része exportra megy, a korszerű, a hűtést és a szállítást jobban bíró fajtákból. A termelőszövetkezet ugyanis jó kapcsolatot alakított ki a Kertészeti Kutató Intézettel, amely ezeket a fajtákat a gazdaság rendelkezésére bocsátotta. Érdemes megjegyezni, hogy a szövetkezet a megye legnagyobb bogyósgyümölcs-termesztő gazdasága. Jelenleg százan szedik a köszmétét is, amelyet 27 hektáron termelnek. Ezenkívül 13 hektár ribizliültetvényük van. Szüreteléséhez rövidesen hozzákezdenek. Ebből a gyümölcsből is a korszerű, új fajtákat, telepítették, van olyan köztük, amelynek termőképessége 140 mázsa hektáronként. A tervek szerint további új ültetvényeket létesítenek. Tizenkét hektáron feketeribizlit telepítenek. Szamócából, köszmétéből és ribizli bői mintegy 2 és negyedmillió forint bevételre számít a gazdaság. Ez azonban a kertészet jövedelmének csak kis része. Jelentős ültetvényük van csonthéjasokból is. ötvenhét hektár termőkajszisuk van. Ez a kertészet legnagyobb felületű és egyben a legnagyobb értéket adó ágazata. 1969-től mind több bevételt hot a gazdaságnak. A termelés technológiáját tovább fejlesztik, többek között öntözik a gyümölcsöst, ezzel emelik a terméseredményeket. A kajszi- ültetvény területét 250—300 hektárra növelik az évek során. Kialakítják a zárt rendszerű termesztést. Másik fontos csonthéjasuk a meggy melyből 23 hektár van jelenleg, és további ötven hektárt telepítenek. A csonthéjasok az idén több, mint 3 millió forint bevételt adnak a gazdaságnak. Az egész kertészet több, mint 14 millió forint árbevételt hoz • Szedik a szamócát. Ez a munka főként fiatal lányoknak és asz- szonyoknafc ad elfoglaltságot. jPásztor Zoltán felvételei.) az idén a tervek szerint. A további telepítések eredményeként keresett bogyósokból és csonthéjasokból több kerül a gazdaságból a hazai és a külföldi piacra. Szólni kell a zöldségtermesztésről is. A tervezett eredmény 1972-höz viszonyítva jóval magasabb, 51 százalékos növekedést mutatnak a számok.-A paradicsom- és a cseresznyepaprikán kívül petrezselymei termesztenek. Tizennyolc hektárnyi paprikaterületen a koraisá- got befolyásoló tápanyag-utánpótlási kísérlet folyik.. A kertészet fejlesztéséhez nagy segítséget ad az utóbbi években kialakult jó kapcsolat a Kertészeti Kutató Intézettel, valamint az ültetvénytervező vállalattal. A termelőszövetkezet igyekszik alkalmazni a legkorszerűbb technológiát, amely párosul a nagyobb termőképességű fajták kiválasztásával. A művelés, a szedés gépesítése az egyik legnagyobb gond. A napokban készült el többek között egy köszméterázó gép a termelőszövetkezet műhelyében. A berendezést sikerre"! próbálták ki. K. S. A félegyházi talicskagyárban Enyhe túlzással ugyan, de nyugodtan nevezhetjük talicskagyárnak a’ kiskunfélegyházi Vas-Fémipari Szövetkezet faipari részle- , gét. Miklós Károly irányításával tizennégyen — közülük három kovács — dolgoznak itt... — Sokan azt hinnék — mondja mosolyogva a részlegvezető, — hogy a mai gépesített világban már nem használják ezt az ősi szállítóeszközt. Pedig nem így van. A vasútnál, az építkezéseken még nagyon sok kisebb szállítást kell elvégezni talicskával. Igaz — teszi hozzá —. néhány évvel ezelőtt még hat, sőt nyolcezret is gyártottunk egy év alatt. az idén azonban már csak 4500- at rendeltek. A legnagyobb megrendelőnk a MÁV, évente még most is 1500- at szállítunk a különböző pályafenntartási főnökségekre. Legutóbb Debrecenbe, Szombathelyre, Sopronba és Szegedre küldtünk 150—150 talicskát. A MÜÁRT útján jut a ..szentesi kubikos" és a ,.pesti építési" típusú talicska főleg a 20. és a 43. számú Építőipari Vállalathoz. Aki nem tudja, három fafajta kell a jó talicskához. Szilfából van a keréklalp, akácból a küllő és nyárfából a ládája. — Mást nem készítenek a bognárok? — Dehogynem. Évente átlag 7—8 ezer kalapácsnyelet a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár részére. A Vegyiműveket Szerelő Vállalat tiszakécskei gyára az idén 800—900 fakalapácsot kap tőlünk. Sorolhatnám tovább a gyártmányokat — szerszámnyeleket. malteros ládákat — és egyebeket. örülünk annak — mondja büszkén a részleg vezetője —, hogy sikerült megvalósítani a selejtmentes termelést: Rövid sétát tettünk a részlegben, s néhány képen megörökítettük a szorgalmas bognárokat, akik munkájukkal évente átlag 2,8 millió forinttal növelik a szövetkezet árbevételét. • A gyártószalag „végén" Lajos Jenő dolgozik, viszonylag könnyű munkája van, a gondosan megmunkált alkatrészekből kell összeállítania a talicskákat. • Vízhányó Mihály ifi tanulta a bognármesterséget és mint szakmunkás, egyike a legjobbaknak. A talicska kerekének megmunkálása még megköveteli a régi jó vonókés használatát is... • Az, hogy a megrendelőknek nincs minőségi kifogása, nem utolsó sorban a gondos meózás- nak köszönhető. Felvételünkön éppen egy csavart ,,húz utálta” Csenki Tibor, elektromos kéziszerszámával. Jobb oldalt Miklós Károly, részlegvezető. (Opauszky László felvételei.) TESSÉK BESZÁLLNI: Indul a bugaci kisvasút! Találkozás a hajdani madzagvasút első vezetőjével Ül a kertben, a kis ház előtt, fején a hovatartozás megbecsült jelképe, emléke: a szolgálati sapka. Hallgatja a ház előtt sippan- tó-zakatoló. érkező-távolodó vonatokat. Ennyi maradt a múltból. Meglenni sem tudna enélkül. Sávolt János, nyugdíjas mozdonyvezető. 83 esztendős. Kecskeméten lakik, az alsópályaudvar mellett. A hajdani bugaci kisvasút. népszerű nevén madzagvonat legelső mozdonyvezetője nyugdíjasán is a vasút levegőjére vágyik, de az emlékeiről nehezen beszél. Felesége fürge segíteni- akarással hordja ki a szekrényben őrzött régi fényképeket, biztatja. kérleli a férjét: „szóljon már ő is. mondjon valamit.” A képekre alig pillant. Benne vannak azok úgyis, élesen, pontosan a fejében. Nem kell ahhoz előszedni őket. hogy lássa magát az 1928-as. legelső kisvonat mozdonyvezetői fülkéjében, vagy a többin. nincs szüksége botra a visszafelé vezető úton. De ahogy régen, a mozdonyok sem indultak gombnyomásra, idő kellett, amíg felfutották őket. ő sem indít váratlanul. megfontolatlanul. Lassan melegszik fel. messzire kell mennünk. Vissza a gyerekkorba. — Már gyerekkoromban kimentem a vasúti sínek mellé, integettem a vezetőknek és arra gondoltam. de jó volna, ha én is ott lehetnék. Oda is kerültem, az Északi Fűtőházba. Abban az időben hogyan lehetett valakiből mozdonyvezető? — Protekció kellett hozzá, szigorú orvosi vizsgálat, iskola, vizsgák. korhatár. Nem ülhettem előbb mozdonyra, csak miután betöltöttem a 24. évemet. Addig lakatosként dolgoztam. Az első világháború alatt élelmiszert. lőszert, katonákat vitt Galíciába és sok veszélyes utat tett meg akkor is amikor a Tanácsköztársaságot megtámadták. Élelmiszert, muníciót vitt Szolnokra, Debrecenbe és sebesülteket hozott: egyszer még a vasúti hidat is kilőtték előtte, kis híján beleszaladt a vízbe. Amikor 1928- ban megindult a bugaci kisvasút, éppen munka nélkül volt. a sztrájkban volt részvétele miatt Budapesten elbocsátották. így hát Kecskemétre iött mozdonyvezetőnek. — Kecskeméttől Majsáig jártunk. először 35—40. később 50 km-es sebességgel. Szép munka volt. Mindenki mosolygott rám, a gyerekek, meg a lányok integettek. Nagy szenzáció volt, amikor megindult a vonat, az emberek kiálltak a megállókba és tudakolták. mikor jövök vissza? Naponta kétszer mentünk: reggel 7 órakor indultunk és fél kettőkor jöttünk vissza és délután 2 órakor indultunk megint. A vonaton leginkább földművesek, parasztemberek, munkásemberek utaztak, meg aztán városi kirándulók. Érdekes híres emberekre nem emlékszik? — Voltak külföldiek is. akik Bugacra jártak, jött egyszer valami osztrák főherceg is. nem tudom hogy is hitték, már elfelejtettem a nevét, az személyesen engem kért meg. hogy mutassam meg neki az erdőt. Amikor Bu- gacon forgatták A beszélő köntöst. Jávor Pál is ült a vonaton. Még a mozdonyba is bekukkantott. mint mindenki, de szépek is voltak ezek a kis mozdonyok. Ezek szerint nem unatkozott soha? — Nem én. Még kalandok is adódtak. Egyszer bikát hajtottak Bugacra. de az útközben megvadult. felszaladt a vasúti sínekre, a motor meg fel lökte, és beleesett az árokba. Az utasoknak nem lett semmi baja. de a bika nem élte túl a vonattal való találkozást. Már nem is tudom, melyik évben volt. amikor meg a hóba fulladtunk bele. szerencsére a közelben volt egy tanya, ott tölthettük az éjszakát. A nyár volt a legkellemesebb, télen nagyon huzatos volt a mozdony és a táj is barátságtalan. Baleset? — Volt az is. Egyszer tengelytörésem volt. a motor belefordult egy négy és fél méteres árokba, én meg benne, a kocsik pedig a másik oldalra szaladtak. Itt csak az ijedtség volt nagy, de az orgo- vánvi vonalon egyszer elütöttem egy embert. Nagyot hallott, én pedig nem bírtam megállni. Egy másik pedig öngyilkos lett, hát ezek megviseltek nagyon. — Még enni sem bírt akkoriban — szól közbe a felesége —, annyira nem tudott szabadulni a látványtól. Aztán a fiúnk is annyi idős lehetett, mint az. amelyik öngyilkos lett. Milyen élete volt akkoriban a mozdonvvezetőnek és a családjának? Sávolt János hajnalban kelt, este jött. amikor nem vezetett, akkor maga javította, karbantartotta a mozdonyát. Olyan hozzá• Sávolt János, amikor még vezette a mozdonyokat. • Indulás előtt 1928-ban, a legelső bugaci kisvasút. A mozdony mellett áll Sávolt János. (Tóth Sándor felvételei.) • Ez a motoros-kocsi váltotta fel 1935-ben az első mozdonyt. értéssel, szeretettel, hogy a fel- szabadulás után Kiváló Dolgozó jelvényt is kapott. Felesége 3 gyereket nevelt, s vitte a reggelit. ebédet a férje után a Rávágy térre. —t Baromfit neveltem, disznót hizlaltam. így aztán egy kis beosztással meg lehetett élni valahogyan. Még egy kis tartalék pénzem is volt mindig, de szükség is volt rá. mert 1932-ben például a város egy fillért sem tudott fizetni. még a tűzoltóknak, és a rendőrségnek sem. Az volt a legszebb. amikor kimentünk a gyerekekkel kirándulni, felültünk a kisvasútra. de rajta nem látszott sem büszkeség, sem öröm. Komoly volt. mint mindig. Sávolt János 41 évig járt a mozdonyokon és több mint egy millió kilométert vonatozott. Csak arrafelé ment, amerre a sínek engedték, de így is sok mindent látott, megélt. A II. világháború idején még akkor is dolgozott, amikor már a bugaci vasutat is lőtték. Katonákat vitt, sebesülteket, utasokat, akik kenyérért jöttek Kecskemétre. Amikor betöltötte a 65. évét szóltak, hogy most már neki is biztonságosabb lenne, ha leszállna a mozdonyról. 1956-tól nyugdíjas, de a lelke mélyén még szolgálatban áll. Minden új típusú vonatról tud, s ha lehetne még a vezetésüket' is megpróbálná, dé egyébként ki nem mozdulna a városból. A felkínált jutalomüdülést sem fogadta el. Pihen odahaza, egy kis gvújtós-t aprít. 15 éve tanácsi megbízott és ellenőr az ELEKTROMETAL-nál. Néhaösszetalálkozik a régi munkatársakkal — egyre ritkábban, mert sok elment már közülük —, és ilyenkor megkérdezik egymástól, „hogy van a család", de a múltról nem igen beszélnek. Minek? Ami elmúlt, arra felesleges a szót vesztegetni. Ul a kertben, a virágok között. Fején a szolgálati sapka. Nem szakadt el a vasúttól, a vonatoktól. Ott járnak el a háza előtt, mindig hallhatja őket. Beszélnek hozzá,, üzennek neki, ő pedig jól érti a nyelvüket. Ez volt a szakmája, hivatása, s az is marad, a nyugdíjban is, egészen addig, amíg csak él. Vadas Zsuzsa VÁLASZ CIKKÜNKRE Az érem másik oldala A Petőfi Népe május 27-i számában Bürokrácia címmel cikk jelent nteg, melyben a megyei rendelőintézet laboratóriumának tevékenységét bírálja a cikkíró egy panasz kapcsán. Szóvá teszi, hogy a laboratóriumban tpy vérvételi csövecske munka közben eltörött. A beteget új vérvételre rendelték be, s állítása szerint a körzeti orvosához is visszaküldték újabb beutaló végett. A panaszt kivizsgálva a következő tájékoztatást tudom adni : ...Megeshetett, és a jövőben is előfordulhat — a munka természetéből kifolyólag — ilyen törés. A vizsgálat technológiájához tartozik, hogy a frissen vett vért centrifugálni kell, majd megfelelő vegyszerekkel tartósan fór íalni, és végül a benne lévő cukormennyiséget meghatározni. A folyamat végzésé közben bekövetkezhet a kémcső eltörése, amit természetesen az itt dolgozók — saját érdekükben is — igyekeznek a lehető legkisebb mértékűre csökkenteni. Ismert tény, hogy a laboratórium az egyes szakrendelések kiegészítésére szolgál és nem önálló rendelés, ízért kell beutalás a laboratóriumba. De ezt mégegyszer nem kell beszereznie a betegnek. Évek óta az a szokás a rendelőintézet laboratóriumában, hogy törés, vagy zavar esetén a beteget ugyanazzal a beutalóval másnapra előjegyzik, és soron kívül elvégzik a vizsgálatot. Semmiképpen nem kérnek újabb beutalót. Az említett panasz tehát félreértésből adódhat, amit azonnal orvosolni tudtam volna, amennyiben a beteg hozzám fordul. De reklamáció esetén, bizonyára ott a helyszínen is azonnal kiderül mindez. A betegek tájékoztatása céljából ezúttal is elmondom, hogy sajnos újabb, azonnali vérvételre nincs lehetőség. A lelet átadásakor, tehát délben már nem vehetnek újabb vért a betegtől, mert az addig már feltehetően evett, ezért biológiai értékei is megváltoztak. A vért sem lehet másnapig tárolni, mert az élőanyag lévén, a levétel után is még megváltozik, é^ a kapott eredmény hamis lenne. Szakmai szempontból kell tehát vitatnom és helyesbítenem a cikk kitételeit, megjegyezve, hogy a laboratórium dolgozói komoly hivatásszeretetből, s áldozatkészen végzik fáradságos munkájukat. A napi 400-450 beteggel való foglalkozás és átlagban napi 80 vércukor vizsgálat elvégzése kimerítő szellemi és fizikai munka. A „bürokrácia” cím és jelző tehát semmiképpen sem illik az esetre és az intézet munkájára, őszintén sajnáljuk, hogy a cikkíró, mielőtt tollat fogott volna, nem győződött meg — legalább telefonon az „érem” másik oldaláról is. Dr. Faragó Kálmán a megyei rendelőintézet igazgató főorvoshelyettese
