Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
.... .4. . ....... ,. .... .. ...... .... . .'■<?. MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZEI Könyvekről — könyvek között Major Mátéval Amikor bemegyünk egy ismeretlen lakásba, először az összkép érint meg bennünket: rideg, lakályos, keresett, otthonos, divatos vagy hangulatos. Aztán figyelni kezdjük a benne élőkre jellemző részleteket : személyes tárgyakat, a bútorok formáját, elrendezését és máris rengeteget tudunk arról, akivel még csak ezután kezdjük az ismerkedést. -Major Máté Kossuth-díjas professzor, akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem építészet- történeti és elméleti intéMajor Máté professzor. zetének igazgatója, az Építészkar Tudományos Tanácsának tagja, széles körű tevékenységét a különböző építőművészettel kapcsolatos szervezetekben, tudományos testületekben felsorolni is nehéz volna. Jövőre lesz 70 éves, de nem nézné senki többnek 50-nél. Budapesti lakásának összképére és részleteire egyetlen dolog a jellemző: a könyvközpontúság. A kötetek vadul burjánzó növényzete, miután felfutott a polcokra és kevésnek találta a helyet, visszakanyarodott a földre, utat tört mágának a bútorok között, s benőtte, elárasztotta az egész lakást. A tulajdonos 7—8 ezerre taksálja, ezt a mindent elborító házi könyvtárat és folyóiratgyűjteményt, amely állandóan növekszik, és amelynek egyetlen darabjától sem tudna megválni. Hamarosan új lakásba költöznek, ott majd rendezettebb keretek közé szorítják vissza ezt az óriási szak-, és szépirodalmi áradatot, bár Major Máté felesége nem sok reményt fűz a könyvfolyam szabályozásához. A férje ugyanis csak akkor és úgy érzi igazán jól magát, ha mindenütt könyvek veszik körül, kötethalmok tornyosodnak az íróasztalán, az ágya mellett, hogy elalvás előtt csak kiemeljen egyet közülük, találomra és a kedve, aznapi hangulata szerint — mert számára az a nap szép, amelyik olvasással kezdődik és azzal is ér véget. * Mi a könyv? Kenyér. Sok fajta étel van a világon, amelynek az íze, örökre ismeretlen marad a számunkra. De a kenyér alapétel, egyetlen asztalról sem hiányozhat, vagy ha mégis, ott nagy baj van. Éhínség, háború, nyomorúság, pusztulás. Mire emlékszem legtisztábban a gyerekkorból.? A hatalmas karéj zsíroskenyerekre — és Verne-hősökre, May Károly regényekre. Egyforma, csillapíthatatlan kamaszéhséggel faltam őket. Major Máté hisz abban, — többször meg is írta, — hogy a gyerekkori emlékek, élmények döntő hatással vannak az egész élet alakulására. Kíváncsi lennék, mi volt gyermekkorának első olvasmánya, lionnét érkezett ide, a könyvtornyok, könyvfelhőkarcolók közé? — Első olvasmányaim a mesekönyvek voltak. Később nagyon szerettem Verné'" Gyulát, May Károlyt, soha akkora izgalmat nem éreztem, mint olvasásuk közben, akkor nagyon régen. Ezeknél kezdtem az olvasást, s aztán jöttek a Jókaiak, Vörösmarty, Arany — így szélesedett, bővült a kör a magyar, majd később a világirodalom rangosabb alkotásaival. „Besegítettek” az osztálytársak is, egyik Romain Rolland Jean Christopheját adta a kezembe, majd rábeszélt a Magyar írás c. folyóirat tanulmányozására, így ismerkedtem meg az akkori magyar írókkal, sőt ebben a folyóiratban jelentek meg első verseim, 1923—27. között. Az olvasásra otthon nem nagyon biztattak, sőt rejtve kellett olvasnom. Apám könyvtárában ugyan kezdettől ott voltak a magyar klasszikusok sorozatai, köztük a százkötetes < jubileumi Jókai-so- rozat de ez a könyvtár már az én gyerekkoromban sem gyarapodott, jogi műveken kívül nem is igen láttam Apám kezében más könyvet. Ha egybevetjük élete nagy fordulópontjait akkori olvasmányaival, kimutatható az összefüggés. ön is így érzi, így találja? — Az olvasás mindenkiből kivált valamilyen érzést, mindenkiben hagy valamilyen nyomot. Megváltoztatja az embert. És a változás fordulópont mindenki életében; Ilyen értelemben az enyémben is. Mindenesetre nagyon sokat köszönhetek dr. Bö- röcz Marcelnek, aki a bajai főgimnáziumban hét esztendőn át volt az osztályfőnököm, aki nemcsak felhívta figyelmemet az építészmérnöki pálya szépségeire, hanem az 1918—19-es tanévben kezembe adta a Nyugat X. évfolyamát, benne Ady, Babits, Kosztolányi és a többi nagy Írásaival. A hatás — megrendítő volt. Hiszem és vallom, hogy tulajdonképpen az irodalommal kezdődött, — a Nyugattal és Kassákkal — „balra” fordulásom folyamata is. Mi az olvasás? Táplálkozás! Ahogy a test elsatnyul, visszamarad a fejlődésben, ha nem táplálják megfelelően; — a gondolkodás. az ember egész élete vérszegény marad, kiszárad a hiányos. már-már koplalásig fajuló, vagy rendkívül egyoldalú szellemi táplálkozás következtében. Miért jutott eszembe ez a vulgáris hasonlat? Mert arra ma már a legegyszerűbb ember is igényes, hogy asztalára a legjobb falatok kerüljenek. Nem tagad meg a szájától, gyomrától senki semmit. És ez jól is van így. A jó étel szeretete. élvezete a szép élet egyik velejárója. De csak az egyik és nem az összes. Major Máténak tetszik a hasonlat. Véleménye szerint az emberek akkor jutnak igazán közel az olvasáshoz, ha nemcsak a tudásuk növelése miatt tartják fontosnak, hanem ráébrednek az élvezetére is. — Ha az ember idejében megszereti a könyvet, nemcsak mint olvasmányt, hanem mint formát, esztétikumot, akkor nem is tud sohasem lemondani arról az örömről, amit egy szép kötet megszerzése, fellapozása, birtoklása jelent. Belőlem egy szép kötet ugyanolyan gyönyörűséget, elragadtatást vált ki pusztán a formájával. mint egy szép épület. Van egy olyan érzésem is. hogy a tv sok könyvolvasástól fosztja meg az embereket, ezért is félek tv-t venni. Mint ' építész, mit tart fontosabbnak: a jó könyvet, vagy a jó lakást? — Jó lakásba jó könyveket. Mert akinek nincs jó lakása, azt sok mindenért kárpótolja a könyv, de nincs annál kellemesebb érzés, mintha az ember, a maga számára kedves lakásban olvashat. Elfoglaltsága közismert. Hogyan tud mégis időt szakítani az olvasásra? — Ma már úgy vagyok, hogy mindent megnézek, de kevesebbet olvasok. Jobban válogatok. Elsősorban azoktól olvasok, akiket ismerek, mert hiszen annyi új író és költő jelentkezik,' hogy nem lehet győzni az olvasásukat. Megnehezíti a dolgot, hogy nagyon sokféle az érdeklődésem, pedig már maga a szakirodalom olyan hatalmas és hallatlanul izgalmas is. hogy az ember egész nap bújhatná a könyveket, folyóiratokat. Szeretem rábízni magamat a véletlenre. így akadt a kezembe Francsics Károly borbélymester emlékirata, a Magvető kiadásában. Jól van megírva, színesen, érdekesen, nem lehet letenni a kézből. Arról a nagy rakásról emeltem le nemrég Jorge Ama- do Zsubiabáját, Déry Tibor kötetét. a Napok hordalékát biztos, hogy újból elolvasom. MÍa már nem végez tervezői munkát, utoljára négy, soklakásos bányászlakóház épült Tatabányán, 1948-ban, a tervei szerint. Annál többet ír. Széles körű szakirodalmi tevékenységére jellemző. hogy ez ideig mintegy 400 cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai, társadalmi és irodalmi lapokban, itthon és külföldön. Építészettörténet c. háromkötetes könyvének most készíti elő. második, átdolgozott kiadását. És még ebben a félévben eljut a könyvesboltokba új könyve. amelyet a neves tudós^ építész művészettörténész szülővárosának. Bajának szentel. Címe: Egy gyermekkor és egy kisváros emléke. A kötetben felelevenedik Baja múltja, a szerző gyermekkora.' az 1904-től 1922-ig terjedő években. Major Máté a könyvek szerelmese, most másokat ajándékoz meg egy értékes kötettel; élvezet kézbe venni, érdemes elolvasni. Major Máté meggyőződése, hogy egyedül a szocialista társadalom képes nemcsak az új épí- lészet. hanem az új művészet ideáljainak fokozatos megvalósítására. Ézen munkálkodott, ezért dolgozik fáradhatatlanul ma is. Ez adott a kezébe tollat, hogy írásban keresse meg az utat azokhoz. akikből előbb olvasót kell nevelni, mert csak így értik meg és fogadják majd el az új társadalom művészetének ideáljait. V. Zs. 9 Baja látképe a múlt században. Antal fi István: Négysorosak Lassan a nyár is végetér. Sűrűsödik a felhő. Elválik: tűnt tavasz mit ér? A fákból lesz-e erdő? Tűzpiros színük odalett. Parányi szivük megszakadt. A kerti leandereket megölte a hajnali fagy. Harangoznak. Valaki meghalt. Harang jelzi; most temetik. Elénekelnek egy sereg dalt, és szép lassan — elfeledik,.. Kontra Gyögy: Számok Bozsó János festménye. A számok törvényei és a stratégia Tegnap kikiáltották az általános harcot nevetséges . de nem akadt vezér mire a pályázatra jelentkezett valaki az ellenség számokká változott Számok ellen pedig nem érdemes küzdeni Kiss Dénes: Madách „Mondottam ember: küzdj...” ismétlem százszor magamnak Papírra dermedt szavakból nyerek vérmeleg hatalmat szívok éltető szép erőt ráncaid közt történelem Egekig kiáll a nagy előd s ha mondom hiszem szavait újra süvíti most velem „Mondottam ember: küzdj.. / legyen a zás; n felirata ez s a csk. isajditó küzdelem szándéka célja szent, nemes Egyedül sem marad magára ki mások sorsát felveszi Az nem lehet tragédiája de az lesz tündöklő ruhája Gyötrelmében is emberi! Gustav Krklec: Rózsák Nyúltam halom dús sárga rózsáért mint. a koldús Igéző piros rózsa bokrához térdre hulltam, élet adósa Ahány szál őszirózsa mind hazug vallomásom azóta És? végül mind a három hullt szirma — ifjúságom! 9 Bodor Miklós rajza. (Dudás Kálmán fordítása) Heinrich Böll: Csoportkép hol el A családregény cselekménye a huszadik század kezdetétől a hetvenes évekig játszódik, színhelye pedig ezúttal is Köln, a friss Nobel-díjas iró szülővárosa. Az események brechti, ironikus narrátora — a szerző — egy 48 éves hölgy, Leni Pfeiffer — leánynevén : Gruyten — életét kívánja felderíteni. A nyomozás során persze számos bűntény is lelepleződik és érdekes keresztmetszetet kapunk a német nép különböző rétegeinek a hitleriz- mus alatti életéről. A főhős, „Leni az érzékiség félreismert zsenije”. No, nem „örömlány”, mint barátnője, Margret; bár a férfiakkal kapcsolatos tartózkodó magatartása némileg módosul a regény végének kissé indokolatlan happy end-sorozata folyamán. Szerelme, Pelzel az első világháború végén ’ hullarablással alapozza meg vagyonát, majd telekspekulációkból és koszorúkészítő műhelye jövedelméből él, belép a náci pártba is — nem gyilkol, leendő áldozatait futni hagyja, aranyért... Gruyten Leni apja építési vállalkozóként erődítményeket tervez a fasiszta Németországnak, egészen 1943-ig; amikor katonafiát, aki a gondjaira bízott tankot ócskavasként kiárusítja a megszállt Dániában, főbe lövik. Gruyten izza vállalatát, szélsőségei. .conykodik, internálják, , a felszabadulás után romeltakaritóként dolgozik, míg egy munka közbeni baleset következtében meg nem híd. A regényben sok az ironikus és groteszk, sőt naturalista részlet. Böll könyve igen erősen bírálja a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi rendszerét, érdekes meglátásai vannak a vendégmunkásokról és a nyugatnémet baloldal belső ellentéteiről is. A totális társadalmi képet adó „nagyrealista” regény megteremtése azonban ezúttal nem sikerült. Kisjó Sándor: Őrangyal a vártán A bajai Főtér. (Ez a két kép és még számos korabeli fénykép, rézkarc teszi színessé Major Máté Bajáról szóló új könyvét.) Jellegzetes külvárosi kép: szürkéslila esti ködben őrizetlenül hagyott ló az italbolt előtt. — Aha, persze — mondom. fejcsóválva — bent iszik a szó- dás, aki verni szokta a lovát. Es máris lesek be az üvegen, de most látom, nem italbolt, hanem szódatöltő üzlethelyiség. Mindegy, a ló örizetlen és fázik. Ámbátor letakarva pokróccal. Akkor is, a szódás hanyag, és nicsak, nyugtalan a ló, és most fogom látni, amint a szódás veri a lovát, mert a szegény ló hátra-hátranéz, és egyszerre csak kifordul az úttest felé. És hangzik már döngő lépte a szódás- nak ... No, szódás, most megleslek, amint verni fogod a lovadat, ám csak akarod verni majd. Mert tudd meg, szódás, hogy itt vagyok, az érző szívű lóbarát, kit vérig forral a látvány, amikor a szódás veri az ő lovát. — Laci! — ordít a szódás. ámbár nem ordít, csak olyan félhangosan mondja. A ló megáll. Ö a Laci. Megáll a szegény ló, és várja busa fejével az ütlegéket. És gyön már a szódás, aki verni szokta a lovat. Nem az a borvirágos orrú garázda, akit vártam. Jól öltözött, nyurga fiatalember. Ostora sincs, amit kicsavarhatnék a kezéből, és durva csizmával a ló vékonyába rúgni sem igen tud, mert félcipője van. De ez mindegy, attól ő még lehet cserzett lelkű állatkínzó, aki most majd ököllel vág orrába az oktalan jószágnak, avagy belemarkol a cimpájába. De csak azt merje, itt vagyok, a társadalom élő lelkiismerete a ló őrangyala, és meg fogom védeni a szegény lovat. Már itt is a szódás. Megfogja a rúd végét, visszahúzza a szegény lóval együtt, és a szegény ló némán tűri a visszahúzást. Ámbár valami nagyon durva ez sem volt, az igaz. Aztán indulna vissza a durva szódás. ám a szegény ló újra nyugtalan, és újra . kifordul. A durva szódás szó nélkül húzza vissza. A szegény ló ismét kimegy. A durva szódás most hozzálép, és szól: — Laci, az ég áldjon ... légy szíves és ne hülyéskedj. Aztán megigazítja rajta a pokrócot, meghúzza elől a hámot, leakasztja az istrángot, megveregeti a szegény ló nyakát. A szegény ló dobol, topog, aztán kirúg a szódás felé, aztán harapni akar, a durva szódás meg csak neveti és csittítgatja. Sürgősen otthagytam a durva szódást a szegény lóval, mert ha el nem megyek, a következő pillanatban odalépek és úgy megcsapom a büdös dögöt, hogy be- legebed.
