Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

1973. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Elmélkedés a vízfakasztásról Mennyi idő szükséges egy új kút fúrásához? Bevallom, nem va­gyok járatos e szakterületen, s így elfogadható választ aligha tudnék adni erre a kérdésre. Gyanítom viszont, hogy négy, vagy öt év semmiképpen sem szük­séges egy kút elkészítéséhez. Vagy talán mégis? A dunavecsei nagy­községi tanácsnál számlák, levelek, szerződések sokasága bizonyítja, hogy — lehetséges. A tanács 1968-ban a Kiskunhalasi Vízmű Vallalatnal megrendelte a település II. számú kútjának megépítését. Egy év után — a fúrás befejezésekor kifizették az árát, mintegy félmillió forintot. A kivite­lező 1971-ben elvégezte a kútfej kiképzését, de a műszaki átadás el­maradt, azon egyszerű ok miatt, mert a kút üzemképtelen volt. A következő év elején mégis történt valami: a helyi tanács, üzem­ben tartás céljából átadta a „kútat” a vízmű vállalatnak — vagyis a kivitelezőnek. Van tehát kút, van üzemeltetője is — csak éppen a víz hiányzik. Ez utóbbi eset óta, jó néhány levélváltás zajlott le a megrendelő és a kivitelező között. A sovány eredmény mindössze ennyi: talán egy hónap múlva megállapítják, hogy érdemes-e javít­gatni a szóban forgó kutat — vagy pedig újat kell fúrni helyette. A Duna menti település lakói tehát még jóidéig szűkében lesznek a víznek. A jelenleg is használt egyetlen kút, percenkénti három­százötven literes teljesítményével a csúcsidőben jelentkező víz­igénynek, csak 40—50%-át képes kielégíteni. Azért reménykedhetnek: ha netán új kutat kell fúrnia a vízmű vállalatnak, ezúttal talán már jóval rövidebb határidőre teljesítik vállalásukat. Igaz a közismert szólás-mondás: a jó murtkához idő kell. De ennyi...? Szabó Attila Minden lakótelep korszerű rendelőt kap • Tetők és tornyok. A magyar és az ausztrál—szlovén pár a Hotel Lev tetőteraszán. Kecskemét Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága az elmúlt napokban foglalkozott az egész­ségügyi ellátás helyzetével és a fejlesztés soron levő feladataival. A témát tartalmazó jelentést a tanács vb. egészségügyi osztálya készítette el. Dr. Kuthy István osztályvezetőtől kértünk tájé­koztatást a megyeszékhely egész­ségügye, legfőképepn pedig a körzeti orvosi ellátás alakulásá­ról, helyzetéről és távlatairól. — Tíz esztendőre visszatekint­ve jól érzékelhetjük egészség­ügyünk változásait — kezdte a tájékoztatást az osztályvezető. — 1963-ban például Kecskemé­ten csupán 17 körzeti orvos mű­ködött, s egy körzetre átlagban 3820 lakos jutott. Ezzel az aránnyal az ellátottság szem­pontjából a vidék városai kö­zött az utolsó előtti helyen áll­tunk. — 1965-ben kezdődött a ta­nács nagyszabású programja, a körzeti orvosi rendelők felépíté­se érdekében. Ennek első lépése volt a Czollner téri rendelő lét­rehozása, amelyet — a lakótele­pek rohamos fejlődése, miatt il­letve az. egészségügyi ellátás to­vábbi javítása céljából r-r a hu­nyadivárosi ideiglenes rendelő kialakítása követett. Mondjuk el mindjárt, hogy a fejlesztési alap jóvoltából azóta már tető alá került a városrész régvár.t, végleges rendelője, s mellé — a városi tanács és a gyógyszer­tári központ közös beruházása­ként — gyógyszertár is épül. — Három évvel ezelőtt nyílt meg a Madách téri rendelő. Eb­ben négy felnőtt és két gyermek körzet betegeit látják el. Az ugyancsak a tanácsi fejlesztési alapból életre hívott egészség- ügyi intézményt hasznosan és célszerűen egészíti ki a közeli Jókai utcai gyógyszertár. — Az elmúlt év tavaszán a Műkertvárosban, 1973. május 1- én pedig a Széchenyivárosban létesítettünk körzeti orvosi ren­delőt, ez utóbbit ugyan ideigle­nes jelleggel. A széchenyivárosi lakásprogram járulékos beruhá­zásaként a jelenlegi tervszakasz végére készül el a végleges ren­delő, amelyben négy felnőtt és két gyermekkörzeten kívül — gyógyszertárral kiegészítve — körzeti fogászat is működik majd. — Napjainkban milyen a vá­ros körzeti orvosi ellátottsága? — Most 22 felnőtt és 10 gyer­mekkörzet látja el az egészség- ügyi tennivalókat. Az előbbiek számát már a negyedik ötéves tervidőszakban 28-ra növeljük, s a gyermekkörzetek számát is kettővel gyarapítjuk. — Mennyiben viszi előre a gyógykezelés munkáját az úgy­nevezett sáv-belgyógyászati rendszer? — Fővárosi minta nyomán valósítottuk ezt meg. Lényege, hogy a táppénzes felülvizsgála­tot, most egy-egy körzetben esetről-esetre mindig ugyanaz a belgyógyász szakorvos végzi. Jól képzett, hivatásuk magasla­tán álló múnkaerők, akik egy részt konzilium-szerűen látják el a táppénzes betegeket, más részt a rendszeres kapcsolat ré­vén — a körzeti orvossal egyet­értésben — megnyugtatóbban dönthetnek a páciens állapotáról. — Szóljunk röviden a gyer­mekkörzeti orvosi rendszer be­vezetésének előnyeiről is. — Feltétlenül célravezető, az ifjú nemzedék egészségét a szer­vezés jó módszereivel is foko­zottan óvó megoldás ez. A gyer­mekek mindegyike születésétől 14 éves koráig ugyanazon szak­orvosnak a felügyelete, gyógy­kezelése alatt áll. Ök látják el a bölcsőde-, óvoda- és iskolaor­vosi feladatokat is. — Végezetül, bár nem kap­csolódik szorosan a témához, megkérjük az osztály vezetőjét: nyilatkozzék a Szabadság téri gyógyszertárral kapcsolatos tud­nivalókról. A lakosság jó részét közelről érintő probléma ez, s így a közérdekkel találkozik, ha felvetjük a kérdést: milyen in­tézkedések várhatók? — Tisztában vagyunk azzal, hogy a lakosság gyógyszerellá­tásában nem kis gondot okoz majd a kecskeméti 12/4-es — ismertebb nevén a Szabadság téri, központi — gyógyszertár június 11-ével kezdődő átmeneti bezárása. A létesítmény hosszú éveken át mostoha körülmények között működött. Most végre le­hetőség nyílik a bővítésére, kor­szerűsítésére. Addig, amíg az át­alakítás munkái folynak, a la­kosság nélkülözni lesz kénytelen e legforgalmasabb kecskeméti patika szolgáltatásait, amely azonban a szerződés értelmében november 1-én az eddiginél al­kalmasabb formában és jóval előnyösebb körülmények között fogadja majd a gyógy,szerigény- lőket. J. T. Jó fórum A szövetkezet tagjai szorgal­masan dolgoznak, csak éppen a közgyűléseken kevés a felszólaló — panaszkodott a napokban egy termelőszövetkezet elnöke. — A véleményüket nyilvánítók több­sége is jelentéktelen ügyekkel foglalkozik — folytatta — és a közgazdasági tudományokban já­ratlan tagság nem ismeri fel az összefüggéseket. Így azok is hall­gatnak, vagy tévednek, akik fe­lelősséget éreznek a dolgokért, tudnának okosat mondani. Bevallom ez a beszélgetés ju­tott eszembe, amikor megtudtam, hogy gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről szervez fórumot a te­levízió. Lefordíthatók-e minden­ki számára érthető nyelvre a szakmai kifejezések, képletek. A szövevényes, bonyolult ügyek lé­nyege néhány perc alatt meg­mutatható-e? Miként válaszoljon „kapásból” felelős politikus ösz- szetett, a világpoitika széljárásai­nak kitett, a nemzetközi gazdasá­gi élet alakulásától is függő ter­vekkel kapcsolatos kérdésekre. A rendelkezésre álló idő szorí­tása nem okoz-e torzító leegy­szerűsítéseket? A péntek esti fórum osztatlan sikere maradéktalanul eloszlatta az előzetes aggályokat. A közvet- ve-közvalenül megnyilvánuló, a beküldött kérdések nagy számá­ban is tükröződő érdeklődés azt bizonyítja, hogy a lakosság biza­lommal fordult tájékoztatásért pártunk egyik vezetőjéhez. Az emberek gondolkodnak, keresik a jelenségek, döntések okait, a gaz­dasági folyamatok jellegét és megehatározóit. A beküldött ézer kérdés kö­zül negyvenre válaszolt Nyers Rezső elvtárs, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bizott­ság titkára. A Fórum jó vissz­hangja a lényegében helyes, ki­próbált gazdaságpolitikán kívül Nyers Rezső felkészültségének, a jót és a rosszat egyaránt tar­talmazó válaszainak tulajdonít­ható. Ezúttal is sokoldalúan képzett államférfinek bizonyult me­gyénk országgyűlési képviselője. Két rokonszenves tulajdonságát szeretném kiemelni. Néhány esetben nemet mondott indo­koltnak látszó javaslatokra, mert tudta, hogy a népgazdaság je­lenlegi helyzete a kérések telje­sítését nem teszi lehetővé. Ép­pen ezáltal növekedett igenlő, egyetértő válaszainak a súlya. Természetesen néhány részlet- kérdést ő sem ismert eléggé. Semmitmondó feltételek helyett kertelés nékiül megmondta, hogy a felhozott ügyekben kik a leg­jobb szakértők. A tv-kritikusnak engedtes­sék meg, hogy végezetül' ne a politikusról, hanem egy tv-mű- sor főszereplőjéről szóljon. Fi­gyeltem: egyetlen idegen kiféje- zést sem használt feleslegesen. — ellentétben a „precizírozó” riporterrel, — remekül gazdálko­dott a kiszabott idővel, szemlé­letesen, tömören fogalmazott. Valóban ezúttal is teljesítette —r ahogyan tréfásan meg is jegyez­te — vállalt feladatát. Heltai Nándor T anya villamosítás Szánk környékén jól halad a tanyavillamosítás: eddig össze­sen 150 házba jutott el a villany­fény. A továbbiakban az egymás­hoz közeli épületek lakói össze­fognak, 8—10 ezer forinttal hoz­zájárulnák a légvezetékek kiépí­téséhez. Körös-körül a Szlovén Alpok hegykoszorúi. Május utolsó heté­nek elején harsány fényekben tündöklő koranyár köszönt Ljubl­janára. A város építkezik, mint­ha csak önmagán akarna túlnő­ni; toronynál is magasabb daruk vascsőrei forognak méltóságtelje­sen a hegyek felől előbotorkáló felhők alatt, de a tekintet ha­mar eltelik az irdatlan fém- és üvegnégyszögek szemhunyorogta- tó káprázatával, a Maximarket — a Balkán országainak legna­gyobb áruházaként emlegetik — futurista elrendezésű betonido­maival, tüntetőén látványos áru- zuhatagával. Atszűrtebb, merengésre készte- több a vár környékének hangu­lata, ahol az ódon palotasorok tükröződnek a Ljubljaniea vizé­ben, s átballagva a velencésen míves, kis hidakon, a szűkülő ut­cák kanyarulataiban lépésenként változik a városkép látványa. De a magasban kifeszített transzpa­rensek itt sem hagynak kétséget afelől, hogy a szlovén főváros ünnepre készülődik. Kmecka ohcet — ezt a két szót, ha akarjuk, ha nem, egy­hamar megjegyezzük. Azt jelen­ti: parasztlakodalom. A néphagyományok ápolásának egészen különleges módját éb- resztgetik itt már kilencedik éve. Május utolsó hetében a világ leg­különbözőbb országaiból érkez­nek a népviseletbe öltözött fiatal párok, hogy itt kössenek házas­ságot. Mi sem természetesebb, hogy ez együtt jár az országra, de legalábbis a Szlovén Szocia­lista Köztársaságra szóló lagzi megrendezésével, a lagzi pedig a népszokások felelevenítésével. Tánccal, dallal, mulatsággal, mó­kával. Hagyomány, népiség, nem­zetköziség, együvé tartozás — csu­pa fennkölt és elvont fogalmak válnak egyszeriben valóságossá, érzékszervekkel felfoghatóvá. Magyar pár most érkezett elő­ször a ljubljanai parasztlakoda­lomra. A rendezőség az IBUSZ-t kérte fel az alkalmas, az egyéb­ként is menyegzőre készülő fia­tal pár Felkutatására. A „nyomo­zásban” a kecskeméti IBUSZ iga­zán jeleskedett: pár nap elég volt ahhoz, hogy rátaláljanak a szakmár-résztaleki Török Mag­dolnára és Vörös Ferencre. Az anyagkönyvelő menyasszony és az agranómus vőlegény egy­hamar megbarátkozott a gondo­lattal. Bőröndbe csomagolták a tündökletes kalocsai hímzésű ru­hákat, s levonatoztak Ljubjanába. S egy két nap alatt ideérkezett mind a tizenhat pár, amely meg­hívást kapott a népi menyegző­re — Ausztriából, Szlovákiából, Nyugat-Németországból, az Egye­sült Államokból, Olaszországból és Ausztráliából. Az ötödik kon­tinensről két pár is érkezett; kö­zülük az egyik — mind a meny­asszony, mind ' a vőlegény — szlovén kivándorlók leszármazot­tai. Természetesen a fogadó or­szág, Jugoszlávia mind a hat szo- ' cialista köztársasága képviselteti magát, egy vagy két párral is. Zászlósor lengedez a városháza homlokzatán; közöttük ott a pi­ros-fehér—zöld trikolór. > Megérkeznek az első turista- csoportok — az . Egyesült Álla­mokból három autóbuszra való rokonság „fut be”. Harsány be­szédükből hangos az Unió Szálló hallja. Az amerikai vőlegény még vacsora közben is aráját fo- tografálja. Sor kerül a párok első nyilvá­9 A polgármester fogadja a pá­rokat. nos bemutatkozására — a tizen- valahány emeletes Hotel Lev tetőteraszán. A díszes, cifra nép- viseletes párokkal hangtalanul siklik felfelé a gyorslift. A hiper­modern környezet és a hagyomá­nyos öltözék ellentéte az első oda- pillantásra drasztikusan felold­hatatlannak látszik, ám a kont­raszt egyhamar afféle népi va­rázslattá szelídül. A nyitány az egyik parkban folytatódik, a partizánemlékmű megkoszorúzásával, ezután a pol­gármester fogadja a párokat; a reprezentálás pazar és előkelő, s még az üdvözlés sem hosszabb három-négy mondatnál, Amíg a Hotel Union melletti mozihoz vonulunk, észrevétlenül beesteledik, ám az eget egyszeri­ben a tűzijáték színes virágpa­macsai borítják be, s fent a vár­falakat is reflektorok világítják meg. A moziterem színpadán fel­sorakozik az énekkar, hogy mind­egyik párt külön énekszámmal üdvözölje. És mindegyiket az ere­deti nyelven.­A szlovén dalárda tagjainak ajkán így csendül fel Kodály egyik népdalfeldolgozása. (Folytatjuk) (Hatvani Dániel és Pásztor Zoltán riportja.) Mélyfúrású kutak, termálkutak fúrását és javítását, aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat Ceglédi Üzemvezetősége, CEGLÉD, III. Rákóczi út 72. Telefon: 83-14. Telex: 22-4804. (10.) Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sokszor elmúlt, de visszajött. Csak a mu- cusokat kell figyelni, hogy meg­tudjuk. miként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behú­zott nyakkal járnak, fejüket sál­lal kötik át. oldalt se néznek, csak műszak után megcélozzák a villamos megállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a hap, az sem­mi. A mucusok tudják, hogy visz- szajön a tél és még siettükben is összeszorítiák térdüket. Van ilyen. Most már nincs sál a fejükön, a gallért csak divatból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra-balra. hogy jobban hall­ják. ha valaki kocog utánuk, ak­kor aztán jól meghúzzák a lé­pést. Mert ha meghúzzák a lé­pést. jobban mutat a láb, és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjszakának, mintha soha nem akarnának felszállni a villa­mosra. Mégis felszállnak, mert fel kell szállni. Kitekintenek a villamos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló éjszakai tócsákra. Ilyenkor igazítják meg hajukat, de hátul igazítják. És ha jó he­lyen állnak a villamoson, akkor két utcai lámpa között, ahol egy villanásnyira tükör az ablak, be­lenéznek, hogy flörtöljenek az éjszakával. A mucusok tudják, hogy mikor van igazán tavasz, nekik valami jelez, ha beáll az idő. Nyáron a békák, tavasszal a mucusok. Vállalati buli bán. Nyereség után minden évben bulit rendez­nek a kultúrteremben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fújják és a- nagy fújástól a gőz, meg ,a füst, meg a virsli párája kicsapódik az ablakréseken. Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha Uombitával várják őket. Megkerülöm a kultúrtermet, belesek az ablakon. Figyelem a lányok csípőjét elől hátul. Ha hosszabban nézhetném, még sok mindent tudnék erről mondani. De nemigen lehet ácsorogni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól: — Gyere be Gáspár, fizetek egy féldecit. — Nem lehet. Szolgálatban csak a csapos iszik. — Féldeci az egészségedre, az is valami? — Nem köhögök én — mon­dom. Megindulok, aztán mégis meg­állók a két homályos lámpa közt, távolabb a kultúrától. A haverok szeme ide már nem követ, nem látnak a homálytól, ami a gyár­udvaron kerülgeti az éjszakát. Az ablakréseken, meg a szellőztető ventillátorok lyukain át kihallat- szik, ahogy fújják, meé a cso- szogás, ahogy lábuk nyüszít a parkettán, meg a nagydob, ahogy belevág a trombitába, mintha a zenekar közé ütne. Aztán fújják, meg dobolnak és amikor újra fújják, újra csak hallatszik, ahogy a talpukkal surrannak és mint a porszívók, úgy szippantják a virs­ligőzt. meg az illatokat, amivel a lányok bekenik magukat, a két mellük között. A büfében fröcs- csen a debreceni és a szódavíz. Van, aki konyakkal önti le ma­gát, aztán kisfröccsel búcsúzik. Minden évben ugyanaz a buli. Nyereség után. A mucusok ilyenkor már ki­takart fejjel járnak, a fodrászok is jobban keresnek. Élni kell. A Nelli is el akart jönni a bu­lira. de minek. Az éjjeliőr nem szállhat be a táncba. Ki látott már éjjeliőrt táncolni? Előző es­te beszéltünk erről, hogy itt járt. Hozott nekem fasirtot mustárral, túrósrétest, meg két deci bort, rizlinget. Ilyenkor leoltjuk a nagylámpát, minek az a nagy ki­világítás, van gyertya a fiókban, elég. ha a sarokban az ég. Ettől ugyan a portásfülke nem lesz eszpresszó, de Nelli nem is sze­reti a presszót, csak a táskará­diót. Halkra csavarja, épphogy zümmögnek a táncdalok. A priccsen ülünk, szorosan, fogjuk egymás kezét.. Bevágom a fasir­tot a mustárral, borozgatunk. Vak szöveg, hogy az éjjeliőr szolgálat­ban nem iszik. Nem is lehetne kibírni, anélkül. Szemközt a raktárépület, a kor­mos falakról már leolvadt a hó. Most már csak úgy emlékszem az egészre, hogy a tűz időnként masnikat kötött a lángokból és a masnikból tornyokat épített. Sza­ladták egymás elől körben az épületen, aztán az épület tetején összefutottak a lángok, hirtelen megcsókolták egymást és nevetve szétszaladtak. Később, mikor a tűz megkomolyodott és önállósí­totta magát, körülnyalta a szem­ben levő épület ablakait, de vé­gül is megmaradt a raktárnál Az tetszett neki a legjobban. (Folytatjuk) | HEG YEN-VÖLGYÖN PARASZTLAKODALOM Tizenhat pár Ljubljanában t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents