Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

1973. június 8. • PETŐFI NÉPE • 3 AKONZERVGYÁRTÁS SZEZONJELLEGŰ A pártmunka folyamatos A verseny szelleme Május 31-én Kiskunfélegyházán zárult az 1972. évi megyei településfejlesztési verseny; Ez az ünnepség már a pecsétet tette rá azokra az eredményekre, amelyeket a városok, nagy­községek és községek értek el a múlt év során. A verseny el­érte célját, hiszen — amint arról lapunkban tájékoztattuk ol­vasóinkat — a terven felüli eredményeket, a társadalmi mun­kát csak milliókban lehet kifejezni. Ez a kézzel fogható ered­mény. „ Van azonban ennek a 15. éve folyó vetélkedőnek egy másik, nem kevésbé fontos és figyelemre méltó eredménye, ponto­sabban szólva közhasznú velejárója is. Ez pedig nem más, mint az az egészséges versenyszellem, amely hajtja, serkenti és buzdítja a megye valamennyi településének lakóit. Két­ségtelen, hogy ez a szellem olyan hajtóerő, amelynek kimu­tatható köze van az imént említett, milliókkal kifejezhető eredményekhez is. J Június első napjaiban kezdő­dött a nagy szezonmunka a Kecskeméti Konzervgyárban. Az előkészület minden eddiginél na­gyobb körültekintést követelt, hiszen az évek óta rekordnak számító 42 vagon helyett az idén 8—10 napon át napi 50 va­gon borsót dolgoznak fel. A munka jó megszervezése, a gépi berendezések kifogástalan üzembiztonsága fél siker. Ennek jegyében végezte előkészítő munkáját az üzemi pártbizott­ság is, felhasználva a pártmun­ka évek során jól bevált tapasz­talatait. A munka feltételei Elsősorban azt vizsgálták meg, megvannak-e a munka műszaki feltételei. A párt végrehajtó bi­zottsága beszámoltatta a műsza­ki főosztály kommunista veze­tőjét, aki elmondotta, hogy a szezonban mintegy 1100 vagon zöldborsó fogadására a nagyja­vítással elkészültek, megtörtént a hideg és meleg vizes járatás, hogy az esetleges hibákat még időben kijavíthassák. Ezután azt nézték meg, hogy a szakmunkás és kisegítő lét­szám elegendő-e, ugyanis a „vo­nalaknál” további szalagokat építettek be, hogy folyamatosan fel tudják dolgozni a beérkező szállítmányt. Amikor meggyőződött a párt- bizottság e fontos feltételek tel­jesítéséről, kibővített pártcso- port-értekezletet hívott össze, melyen részt vettek a szakszer­vezeti bizalmiak, a műhelybi­zottsági titkár, a KlSZ-bizalmi- ak, a KISZ-titkár, a szocialista brigádvezetők, valamint a szál­lítási osztályvezető. Okulás a tapasztalatokból Az üzemvezető beszámolt a borsófeldolgozás részletes tervei­Szórakozásból, hobbyból, vonzalom- ból a művészet iránt sok ember fa­ragja éles késsel a fát, hogy gondo­latait, érzelmeit „beleöntse”, kifejez­ze. A fafaragóbicskát több, mint hatvan éve vette kezébe Gellért Ká­roly. — Pusztai tanító voltam Tolnában — mondotta. — Pásztorok, falusi kéz­műves emberek között éltem. Egy bognárműhelyben került kezembe a faragószerszám. A puszta levegőjével szívtam magamba az ott élő nép ha­gyományos díszítő népművészetét. Ezeket a motívumokat használom mindmáig kanalak, pásztor- és ga- mósbotok, fatányérok faragásakor. A tanítói munkát tizenhat éve fe­jezte be a bajai központi iskolában. Amikor a szakmaközi bizottság díszí­tőművész szakköre megalakult, ő is tagja lett a fafaragók csoportjának. Több száz tárgyat készített, melyek közül a legszebbeket szakköri bemu­tatón állították ki a napokban- 4 Baján a szakmaközi bizottság nagytermé­ben. Gellért Károly sokféle fát for­mált élete 8Ő éve alatt. — Az ártéri erdőket járom, s ha rá­találok egy-egy jó rönkre, nagy az örömöm. Ka és a barátaim, ismerő­ről, ismertette a munkahelyekre vonatkozó közvetlen feladatokat. Az egyik pártcsoportbizalmi ele­mezte a tavalyi borsószezon jó és rossz tapasztalatait. Ez utób­biról elmondotta, hogy tavaly a szezon kezdeténél előfordult olyan eset, hogy az egyik bor­sóvonalnál a régi dolgozók — „szakmai féltékenységből” — nem akarták betanítani az úja­kat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hetente két-három esetben cserélendő munkaköpe­nyekért csak egy dolgozó men­jen el, mert így sok időt taka­ríthatnak meg. Az idei nagyobb mennyiségű borsó már megindult feldolgo­zására technikai változtatást is kellett végezni. A nyolc vona­lon a töltő és záró gépek fordu­latszámát növelték, s így mint­egy 10 százalékos termelékeny­ségnövekedést érnek el. Erre a két munkahelyre a leg­gyakorlottabb dolgozókat állítot­ták, akiknek — tekintettel a több munkára — mintegy 10— 12 százalékkal emelték a bérü­ket. A csúcsidőszakban egymás után több vasárnap is teljes ka­pacitással dolgozik a feldolgozó üzem. A párttagok ismerik en­nek fontosságát és már jóval előtte beszélgetnek a közvetlen környezetükben dolgozó párton- kívüliekkel, akik szívesen vál­lalják velük együtt a sürgős munkát. A pártalapszervezetek saját területük gazdái, s / meggyőző szóval végzik szervező munká­jukat, emellett messzemenően figyelembe veszik a dolgozók javaslatait. Ezek a javaslatok gyakran ér­vényre jutnak a műszaki terv­ben is. Tavaly például kevés volt az üzemben a víz. A konzerv I. üzemben a kol­lektíva javasolta, hogy a beér­kező borsót szárazon fogadják és a vizes szivattyúzás helyett seim is megajándékoznak. A juhar az jó fa, félkemény, nem is reped, legszívesebben ebből faragok. Odahaza Gellért bácsi készítette el a satupadját is. Ezen alakította, fűré­szelte, vágta, ahogyan ő mondotta a „komplett magyaros szobagarnitúrát”, amely otthonának dísze. Vékony, tö­rékeny alkata nem is árulkodik, mennyi erőt rejt. Tovasuhanó napjai nem telnek tétlenséggel. — Bírom még a munkát, ha nem is rendszeresen ... A házam renoválá­sakor és az, egyéb otthoni dolgok el­végzésekor még a kezem erejét pró­bálgatom. A pihenés olvasással telik. Nem múlik el nap könyv nélkül. He­tente hármat-négyet ..elhasználok”. A Finomposztó Vállalat szakszervezeti könyvtárából legszívesebben Mik­száth, Móra, Jókai és Veres Pé^er művei közül válogatok, és nagyon szeretem még Szabó Magda írásait. Nyolcvan- esztendő emlékét, szoron­gását, vágyódását rejtik tompán csil­lanó szemei. Elfogódott boldogság hallik halk hangjából, a köszönet sza­vai, hogy most bemutathatta a népi ihletésű, sok napon, «éven át készített fába faragott tárgyait. Cs. I. száraz állapotban elevátorral szállítsák a felsőbb szintre. E javaslat megvalósításával az üze­mi vízszükségletnek mintegy 5 százalékát takarítják meg. Egy másik jó javaslat — me­lyet a pártbizottság is messze­menően támogatott — az autó- klávok áttelepítése a régi kon­zervüzemből a „konzerv I”-be. Ezzel jelentős szállítási költsé­get takarítottak meg, szállítási kapacitást szabadították fel és biztonságosabb technológiát ala­kítottak ki. A pléiium ellenőriz A Kecskeméti Konzervgyár­nál bár most indult a szezon­munka — a pártmunka koránt­sem szezonjellegű. A gyár dol­gozóinak egyharmada szervezett párt-, illetve politikai oktatásban vesz részt. Evekkel ezelőtt egy-egy sza­bad pártnapon „foghíjasak” vol­tak az előadóterem széksorai, ma pótszékeket kell beállítani, de még az „állóhelyek” is zsú­foltak. A pártbizottság munkatervé­ben rendszeresen szerepel a kü­lönböző posztokon dolgozó veze­tők' beszámoltatása, amely min­dig úgy kezdődik, hogy a kér­dezett elmondja mennyiben tel­jesítette az előző beszámoltatása alkalmából kapott feladatokat. Ez a módszer nem hagy „elkal­lódott” megbízatásokat, de nem nélkülözi az erkölosi elismerési sem. Április 4-én mintegy 500 mun­kás jelenlétében adták át a ki­váló dolgozó jelvényt az összes létszám mintegy 3 százalékának. A párt szava, a párttagók közvetítésével eljut minden munkahelyre, s ez a legfőbb hajtóerő a közös cselekvésre a Kecskeméti Konzervgyárban. Szabó Ferenc Megyénkben jelenleg a legna­gyobb, legforgalmasabb gyógy­szertárként tartják számom Kecs­keméten a Szabadság tér 1 szám alatti 12/4-es gyógyszertárat. Forgalmát tekintve az egytized részét bonyolítja le annak, mint amit a megye nyolcvan gyógy­szertára együttvéve, míg a me­gyeszékhely forgalmából kis hí­ján 40 százalékkal veszi ki a részét. Az egészségügyi létesít­mény jelenlegi helyiségeit 1950- ben alakították ki, annak a táv­lati célnak a szem előtt tartásá­val, hogy alkalmas legyen havi 150—200 ezer forintos forgalom lebonyolitására. Napjainkbah azonban ' a gyógyszertár ennek mintegy tízszeresét teljesíti, s így sem a lakosság, sem az ott dolgozók szempontjából nem tudja ellátni feladatát. A ren­delkezésre álló munkahelyek az évek során kevésnek bizonyul­tak. A forgalom zavartalan le­bonyolítása több munkaerő fog­lalkoztatását követeli meg, de erre nincs elég hely. Most például 18 munkahelyen ötvenen dolgoznak, s ezt a zsúfoltságot súlyosbítják a raktározás mostoha körülmé­nyei. A Bács-Kiskun megyei KÖJÁL már három évvel ezelőtt meg­állapította, hogy a gyógyszertár nem felel meg a korszerű köve­telményeknek, hiányoznak az egészséges és biztonságos mun­kavégzés feltételei. A fenti okok miatt előbb a KÖJÁL, majd az idén áprilisban az SZMT mun­kavédelmi felügyelője is felfüg­gesztette a gyógyszertár műkö­dését, a halározat érvényesíté­sétől azonban egyrészt megfele­CSEKKFÜZET A KOCSIMOSÁ SHOZ Autószerviz a csúcsforgalomra Noha még nincs itt a nyári idegenforgalmi főidény, a külföl­di és a hazai autós csúcsforgalom már állandósult. Az AFIT-szervizhálózatának bővítésével, fejlesztésével — Kecskeméten, Komáromban, Vá­cott, Mohácson, Ajkán, Hatvan­ban, Makón, Szentesen és Gyu­lán, valamint a fővárosban — részben már az idényre 1,7—1,8 millió órával bővíti szolgáltatási kapacitását, s gyarapítja a gép- kocsimosó-állomások számát is. Vidéken 31 kocsimosó-állomás áll az autósok rendelkezésére. Üi kedvezményes szolgáltatás­ként vezette be az AFIT az autómosó-csekkfüzetet — a 10 darabos füzet ára 250 forint, így alkalmanként 4 forinttal olcsóbb a mosás —, amely időkorlátozás nélkül az ország valamennyi AFIT „kocsimosodájában” be­váltható. A szervizállomások speciális autóival, 37 darus autómentő és szállítókocsijával megerősített nyári ügyeletet tart az AFIT méh tőszolgálata. Az állomások többsége az ide­genforgalmi és a nyaralóhelye­ken, valamint a kirándulótelepe­ken és a környékbeli útvonalak mentén a munkaszüneti napok előtti napokon este 8 óráig tart nyitva. VasárnaDonként és mun­kaszüneti napokon vidéken 20 AFIT-üzem tart ügyeletet és za­varelhárító készenlétet. KÖZSÉGFEJLESZTÉS 350 ezer forintot fordítottak tavaly Soltiszentimrén a község egyik központi útvonala alapo­zási munkáinak elvégzésére. Emellett társadalmi munkában jó néhány kisebb utca rendbeté­telére is sor került. lő helyiség hiányában, másrészt sok sürgős gyógyszerellátási fel­adat végrehajtása érdekében el kellett tekinteni. A Kecskeméti Városi Tanács VB igazgatási osztálya már 1972. áp­rilisában kiutalta a Gyógyszer­tári Központ részére a BljK szomszédos rádió-villamossági szakboltját, amelynek átadását, mind ez ideig halasztgatták. A na­pokban végre az üzlet másik he­lyiségbe költözött át, s igy meg­kezdődhet a gyógyszertár felújí­tása is. A feladat meglehetősen bonyo­lult, hiszen gondoskodni kell mindenekelőtt a gyógyszerkész­let elhelyezéséről, ideiglenes szétosztásáról a többi gyógyszer- tárakba és -raktárakba. Tájékoztatásul említsük meg, hogy abban a néhány hónapban, amelyben a Szabadság téri gyógy­szertár működése szünetel, a Csongrádi úti gyógyszertár 7 órától 20.30-ig tart majd nyitva és látja el az éjjeli ügyeletet is. A Kada Elek utcai — a szalag­házban levő — gyógyszertár 8- tól 20 óráig, míg a Jókai utcai, a Schönherz Zoltán téri (lenin- városi) és laz SZTK épületében levő gyógyszertár 8-tól 19 óráig tart nyújtott szolgálatot. A 12/4-es nagypatika június 11-én már nem nyit ki. E napon megkezdődik a gyógyszerek át­telepítése, a leltározás, majd az átalakítási munkáik. A tervek szerint a november 1-ét követő napokban újjáalakítva, bővítve és korszerűsítve ismét megnyit­ják a Szabadság téri gyógyszer- tárat. J. T. Mi jellemzi a településfejlesz­tési versenyek egészséges szelle­mét? A megyei, tanács általános elnökhelyettese a következő meg­fogalmazásban adott kifejezést ennek: „A városok, községek fej­lesztését, szépítését nem magáért a versenyért, nem az elérhető he­lyezésekért végezzük, hanem a lakosság jobb ellátásáért, életkö­rülményeinek javítása érdekében. Ez a tanácsok alapvető feladata és kötelessége ...” Tegyük hozzá, hogy ezzel a feladattal, ezzel a kötelességgel a tanácsok mellett tisztában van a megye egész la­kossága. hiszen ha nem így lenne, akkor a tanácsok sem volnának képesek teljesíteni, az előirányza­tokat. sőt az azokon túli, terven felüli beruházásokat. És ez az a pont, ahol leginkább érzékelhető a településfejlesztési verseny jó szelleme: nem csupán azok a városok, községek lépnek ringbe, amelyeknek esélyük van a győzelemre, a helyezésre, ha­nem minden település. A ver­senyben természetesen minden megtörténhet, olyan értelemben, hogy az utolsókból is lehetnek elsők. Hogy ennek mi a titka, azt nem egy eset példázhatná a tizenöt év történetéből. Minden esetnek azonban közös nevezőre kellene jutnia akkor, amikor a módszereket kutatná' az ember. Nevezetesen csakis úgy lehet ki­magaslóan jó eredményeket fel­mutatni. elsősorban a társadalmi munkában, ahogyan azt a kun- peszériek tették: az egész köz­ség ott volt. amikor el kellett dönteni, mit és mennyit dolgoz­zanak. s természetesen akkor is ott volt a falu apraja-nagyja, amikor ennek a döntésnek a vég­rehajtására, a munkára került sor. De nemcsak a lakosság, ha­nem a különböző állami, társa­dalmi szervek is hozzájárultak erejükhöz mérten a sikerhez. Annakidején olyan döntés szü­letett, hogy a verseny feltételeit öt évre szabják meg. s ezen le­A felsőszentiváni Új Élet Ter­melőszövetkezetben a szarvas- marha- és sertésállomány biz­tonságos takarmányellátására lucernát 213, baltacímet 93 hek­táron termesztenek, 20 hektáron pedig édesfűfélék telepítésével mesterséges legelőt alakítottak ki. A takarmánynövények első hetőleg nem is változtatnak a IV. ötéves terv végéig. Sokan egyetértettek viszont Tiszakécske tanácselnökének azzal a javasla­tával. hogy a versenyben, kate­góriánként hozzanak létre egy- egy társadalmi ellenőrző bizottsá­got, amely a helyszínen győződne meg minden egyes településen árról, hogy valóban mit végeztek, s az hány pontot ér. Nem azért javasolta ezt a nagyaklívaülésen Miskó István, mintha eddig ba­jok lettek volna az értékeléssel. Dehogy! Inkább azért, hogy de­mokratikusabb legyen a döntés, többen beleszólhassanak az elbí­rálásba. A verseny feltételeit azonban nem lehet változtatni 1975. december 31-ig. Ugyanakkor egyre sürgetőbben vetődik fel a településfejlesztési versennyel összefüggésben egy olyan feltétel közbeiktatása is, amely a város, a község lakói­nak szellemi, tudati felemelkedé­sét jutalmazná. Természetesen ez rendkívül nehezen, vagy alig mér- ■ hető. de nem szabad belenyu­godni abba, hogy bármilyen szint- különbség legyen egy-egy telepü­lés külső képe és az ott élő em­berek gondolkodásmódja, szelle­mi érdeklődése, értelmi színvona-«, la. kulturális igénye között. Va­lahogyan ezt kellene beleszőni a versenyfeltételekbe, ami ha ne­héz is. de nem lehetetlen, s ta­lán könnyebben megoldható, mint gondolnánk. Nem akarunk itt módszereket javasolni, hiszen a verseny feltételeit nem mi állít­juk össze. A településfejlesztési verseny szelleme jó. egészséges, a megye egész lakosságát összefogó, köz­hasznú rivalizálás jellemzi. Nem véletlen, hogy Bács-Kiskun me­gye az egy lakosra jutó társadal­mi munka értékét illetően évek óia országosan az első helyen áll. Hogy ezt a rangot megtarthassuk, ápolni és fejleszteni kell ezt a szellemet. G. S. kaszálását rövidesen befejezik; a termés legnagyobb részét zölden adják az állatállománynak, ki­sebb részét pedig silózzák. A szövetkezetben még az idén el­készül a forrólevegős szárító is, amellyel óránként 15—20 mázsa zöldlucernalisztet tudnak készí­teni. (Szabó Ferenc felvétele.) A nyolcvanéves fafaragó VÁLTOZÁSOK A GYÓGYSZERELLÁTÁSBAN Mi lesz a »nagypatika« sorsa? VÁGJÁK A BALTACIMOT . m*» .. * >XvZvKw*V*V*V«V Sípol a lopott jószág Olvasom,. hogy feltalálták azt a furfangos elektromos szerke­zetet, amely — egyelőre könyv­re szerelve — sípoló hangot ad. ha a könyvet ki akarják vinni a könyvtár területéről. Röviden: sípol a lopott könyv. Mint bibliofil egyéniség, a hír vétele utáni pillanatban üdvri­valgásban törtem ki. Végre egy qkos találmányi Az elektromos fémlamella felszámolja azt a tűrhetetlen állapotot, hogy nyak­ra-főre büntetlenül lehet köny­vet lopni. Odajutottunk, hogy szinte nem is számít olvasott embernek, akinek könyvespol­cain nem rejtőzik tucatnyi lo­pott jószág. Mert, hogy minálunk is akko­ra már a könyvéhség, hogy ha némelyek másként nem jutnak egy-egy megáhított példányhoz, tisztességet félretéve csórnak olyat az első adandó alkalom­mal. Milyen jó is lesz, ha ak­kora szériákban gyártják majd ezt a sípoló micsodát, mint mondjuk a gemkapcsot, s mivel olcsó lesz, bárki könnyen hoz­zájut. Felruházza vele könyveit, és azontúl nyugodtan alszik. Tudni fogja az ember, hogy ha felharsan a sípszó, lopják a könyvét. Ugrik a furkósért, hogy elégtételt szerezzen a tolóajtó­sért. Mondom, elsőre az öröm-szim­fónia zengett fel bennem, mikor az elmés szerkentyűt a civilizá­ció új áldásai között üdvözöl­hettem. Néni gondoltam végig a talál­mányban lappangó perspektívát. Hogy tudniillik mi lesz, ha ezt a lamellás izét — megfelelő módosításokkal — minden más olyan encsembencsemre felsze­relik, ami könnyen ragad az em­berek kezéhez? Kivész az élet­ből minden romantika. Eddig abban a tudatban jár- tunk-keltünk a világban, hogy akire az utcán, a luxusszállodá­ban, a természet lágy ölén sza­badon süt le isten áldott napja, s orrát fennen hordozva szívja napjaink fűszeres levegőjét, — az mind makulátlan ember. Más­képp nem látnánk kószálni, ron­gyot rázni, teliszájjal élvezni az életet. S akkor jön ez a sípoló hogy­hívják. Nem azért a hat fillérért, de el tudom képzelni, hogy ez az elektromos fémlamella nem is­mer majd se istent, se embert. Nem törődik vele, kinek milyen magas polcon ül a keresztpapá­ja, meddig ér el a keze; kímé­letlenül sípol, ha... Andalgunk a Balaton partján, nem hogy szürcsöljük, hanem egyenesen faljuk a boldogságot, örülünk az expresszcsattogástól visszhangos erdőnek, madárcsi­csergésnek, a kék eget tükröző selymes víznek, s akkor oda­érünk egy kacsalábon forgó vil» lácskához. Észnélkül tapasztjuk tenyerünket a fülünkre, akkorát sipol a csodálatos lak. Futunk a sípoló exkluzív put­ri tájáról is, engedve ősi ösztö­nünknek, hogy „jobb ha az em­ber nem keveredik zavaros ügyekbe tanúként sqm”. Csen­desebb tájon, villasoron végre megnyugodva adjuk át fülünket a világ csodálatos hangjainak. Nem győzünk betelni a villa­építő művészet formai találé­konyságával, míg meg-megál- lunk egy kedvünkre való bun­galó szemrevételére. Mígnem ismét dobhártya hasító sípolás­ba nem kezd egy teljesen ártat­lan küllemű nyaraló. Nem, nem lesz ez jó. Ha ritka kivételként sípolnak is ránk ba­latoni (velencei, rózsadombi, netán ilyen-olyan tó-i) üdülők, mégiscsak illúziót rombolnak. Míg nem sípoltak attól a fur­mányos készüléktől, megvolt a lelki békességünk. Egészen a bírósági tudósításig. Mert ugye nincs olyan titok, amire előbb-ulóbb fény ne de­rülne. S addig jár a korsó ... Ügy, hogy ez a sajnos ebben a lopásjelzőben. Csak zavart okoz majd a köz­lekedésben is, ahol éppen elég frász kerülget bennünket amúgy is. Sétálunk, sétálunk a flaszte­ron, majd a saroknál készülünk átkelni a túlsó oldalra. Ügy lé­pünk le a járdáról, ahogy a KRESZ előírja. Egyszer csak úgy ugrunk vissza a roppint sípszó­ra, mintha görcs rángatna ben­nünket. Sehol egy rendőr, de meg nem is szabálytanul közle­kedtünk. Hát egy Volvo közeledik messziről, de akkora éktelen sí­polással, mintha mellénk ért volna , már. Igen, rajta van ezen is az elektromos fémlamella. Mit szól majd a rendőr a kö­vetkező sarkon, mikor a Volvo odaér? Bizonyára értetlenül for­gatja majd a fejét, keresi, me­lyik kollegája bolondozik, hogy belesípol az ő füttyébe. Mire észbekap, a Volvo már két utcával odébb sípol. Lehet, hogy ott már egy Mercedes is belekontrázik. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents