Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-07 / 131. szám

1973. június 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Az árleszállítás tapasztalatai Néhány cikk forgalma ugrásszerűen megnövekedett KECSKEMÉT — KISKUNHALAS — BAJA — BÁCSALMÁS Könyvheti pillanatképek Az idei második ruházati ár- leszállítás egy hónappal ezelőtt, május 2-án lépett életbe, s azóta egyes gyermekruházati cikkek (pelenka, szintetikus fehérnemű, szintetikus és műbőr alapanyagú felsőkonf ékeié, valamint a. hur­kolt alapanyagú szabott felnőtt, bakfis és kamasz felsőruházati konfekció) árat- lTri-3Q ; százalék­kal olcsóbb. : i: , ' A Belkereskedelmi Minisztéri­um ruházati -kereskedelmi fő­osztálya országosan ellenőrizte az árleszállítás kezdeti tapasztalata­it, Az MTI munkatársának el­mondották, hogy igen kevés ki­vételtől, egyedi esetektől eltekint­ve a boltok jól felkészültek a megyékben, s a fővárosban az olcsóbb cikkekből várható na­gyobb forgalomra. A jó ellátás érdekében többféle termék ex­portját leállították, s külföldről is szereztek be alapanyagot. Az árleszállítást követő 8—10 napban igen élénk volt az ér­deklődés az érintett cikkek iránt. Elsősorban a női jersey és nyá­ri ruha volt kelendő, a forga­lom átlagosan 30 százalékkal nö- vekedett. Májusban mintegy 30 százalékkal több pelenkát adtak el, mint az előző év azonos idő­szakában. A Ruházati Bolt Vál­lalat üzleteiben másfélszeresére nöyekedett a női jersey ruha ér-; tőkésítésé, nyári ruhából pedig a' tavalyi ezerrel szemben , most öt­ezret adtak el. ' Az első napok, ugrásszerűen megnövekedett forgalma, nyomán pelenkából vidéken egyes helye­ken csökkent a kiskereskedelmi készlet, s a gyors utánpótlásról csak a helyi felügyeleti szervek intézkedésére gondoskodtak a boltok. A szokatlanul meleg na­pok ellenére egy-egy üzletben kevés volt a nyári jellegű nyl- print, triprint női ruha, több boltban nem volt elegendő fér­fi és fiú jersey öltöny és nadrág. A nagykereskedelmi készletek és a folyamatos ipari szállítások megfelelő utánpótlást biztosíta­nak, amennyiben a boltvezetők időben megrendelik a fogytán levő cikkeket. A minisztériumi ellenőrzés ki­terjedt a pamutszövetek és a függönyök március 1-1 árleszállí­tására is. Ennek alapján megál­lapítható, hogy változatlanul hagy a függönykereslet, a me­legebb idő beálltával élénkült a pamutáru forgalma, s kielégítő az áru-utánpóflas is. A minisz­térium azonban kifogásolta, hogy nem megfelelő a leszállí­tott árucikkek propagandája,: a közönség tájékoztatása. A mi­nisztérium kívánatosnak tartja az üzletekben az érintett cikkek régi és új árának szembetűnő kiírását, s azt, hogy a nagymér­tékű termékek — például hur­kolt alapanyagú konfekció —ár­céduláján a kettős árat az egész szezonban alkalmazzák. MEGJEGYZÉS Telekvásárlás apróhirdetések útján kapunk apróhirdetései között naponta olvashatunk ilyeneket: Házhelynek alkalmas, 156 négy­szögöl szőlő eladó. Kecskeméten, a békéscsabai betonút mellett... Eladó egy hold 400 négyszögöl szőlő megosztva is. Kecskemét, Szarkás, betonúthoz, buszmegál­lóhoz közel... Eladó 1100 négy­szögöl szőlő két részben is, építő­anyaggal ... és így tovább. A ' gyanútlan szem elsiklik e hirdetések felett. Akinek nincs vételszándéka, legfeljebb, ha any- nyit gondol: lám, kínálják a par­cellákat. biztosan a telekjogi korlátozás miatt igyekeznek sza­badulni sokan a földingatlanuk­tól. * Csakhogy az avatottabb ember­ben felötlik az is, hogy a külte­rületi földingatlanra nem vonat­kozik a telekjogi korlátozás! El­lenben épp ezekre a földekre ér­vényes az a rendelkezés, amely külterületen nem engedélyez a 833 négyszögölnél kisebb telekmeg­osztást, mint ahogyan lakás épí­tését sem. S á hirdetésekben kínált öreg­szőlők ennek ellenére „megoszt­va” is, házhelynek alkalmasan” is, építőanyaggal együtt is eladók. Sokan pedig hitelt adva az eladó szavának, kifejezetten építkezési szándékkal megvásárolják. Aztán, amikor annak törvényes rendje- módja szerint építési engedélyért folyamodnák, akkor1 kapnak a fe­jükhöz, hogy jaj, rászedték őket; hogy van ugyan külterületi tel­kük, de nincs hová építeniök! Nem egyszer előfordul azon­ban a rosszabbik eset. Nevezete­sen az. hogy a törvényt jól is­merő ügyvéd közreműködésével lebonyolított adás-vétel nyomán „zöld utat” érez a vevő, s az épí­tési hatóság előzetes megkérde­zése, engedélyezése nélkül meg­kezdi a házépítést. S a kétségbe­esés akkor következik be, amikor a hatóság felfedi a törvényellenes cselekedetet, s kilátásba helyezi, sőt elrendeli annak jogi követel­ményeit: a bírságot, a bontást stb. Pedig a legtöbb ilyen keserves ügy megelőzhető lenne, például oly módon, hogy nem jönne létre a külterületi telek adásvétele. Eh­hez azonban nem mellékes a tör­vény ismerete. Éppen ezért — megítélésünk szerint — a szocia­lista ügyvéd mintegy kötelesség­szerű feladatai közé kellene, hogy tartozzon az ilyen adás-vé­teleknél a vevő felvilágosítása, a jogpropaganda. Mint ahogyan azt is az ügyfelek értésére kellene adni. hogy a megoszthatatlan külterületi telekre a társtulajdo­nosként! bejegyeztetéssel sem szerzik meg a házépítés jogát. Bizonyára hasznos lenne pél­dául olyan gyakorlat bevezetése is, hogy a telekkönyvi hatóságnál mindenkor álljon rendelkezésre az építésügyi hatóság részletes tá­jékoztatója az engedély nélküli építkezés jogi követelményeiről, s ezt kapja meg minden, a kül­területen telket vásárló ügyfél. Alighanem sok keservesen vég­ződött ügyet lehetett volna meg­előzni ilyenformán már eddig is. De még mindig jobb a késő, mint a soha... —y —n Boraink a nagyvilágban Szovjet kereskedelmi szakember Izsákon Növekszik a magyar borexport. Tavaly, a nagy mennyiségű hor­dós boron kívül 45,3 millió pa­lackot forgalmazott a MONIM- PEX. Az idén tovább élénkült a magyar borok külföldi keres­lete. Május végéig csak palacko­zottból 38 millió üveggel továb­bítottak a külföldi megrendelők­höz. A borok versenyképességét igazolja, hogy szinte a világ min­den tájára eljutnak. A szocialista országok közül továbbra is a legnagyobb megrendelés a Szov­jetunióból érkezik. Az exportra kerülő áruk egy részét az állami pincészetek adják, de egyre nö­velik borkivitelüket az állami és termelőszövetkezeti gazdaságok is. Különösen sokat fejlődött az alföldi bortermelés, a borkínálat jelentős része innen kerül kii. A választékbővítésre, a borok esztétikai forgalmazására sokat adó szőlészeti nagygazdaságokban éppen ezért gyakran megfordul­nak a külföldi vevők. Legutóbb az Izsáki Állami Gazdaságban járt A. A. Szergejev, a Szojuz- plodimport üzletkötője, aki ked­vezően nyilatkozott a magyar borokról. Elmondta, hogy újab­ban a magyarországi üzletkötések alkalmával felkeresi a nagyobb szőlőtermelő gazdaságokat, ame­lyeknek a borait vásárolják. A közvetlen kapcsolatok kialakítá­sával rövidül az információ út­ja a fogyasztók és a termelő­üzemek között. Mostani vevő- kőrútján az Izsáki Állami Gaz­daságban — ahonnan 1,2 millió palack bort exportálnak — az idei BNV-n nagydíjat nyert Pom- paour pezsgő érdekelte a vendé­get. Egy órával előbb érkezett a tervezettnél a 607-es szakmun­kásképző iskolába Csák Gyula József Attila-díjas író. Néhány pillanatig voltak csak tanácsta­lanok a magyar—történelem munkaközösség vezetői, a terve­zett író—olvasó találkozó rende­zői. Éppen akkor nyitották meg a könyvheti. árusítással összekö­tött, házi kiállítást. Megkérték Csák Gyulát, hogy dedikálja mű­velt. A rokonszenves vendég készséggel vállalta a feladatot, nem is sejtve, hogy milyen erő­próba vár rá. Hetven kötet fo­gyott el újabb műveiből szinte percek alatt. Hasonlóan jól sikerült a leen­dő szakmunkások és Csák Gyula találkozója is. Gróf Katalin igaz­gatóhelyettes üdvözölte a rend­hagyó irodalomórán a könyvheti vendéget, majd az író válaszolt a diákok által feltett, érdekes kér­désekre. Négy vásárló közül hívjuk fél­re egy kis beszélgetésre a kis­kunhalasi könyvesboltban Honfi Ágostonné eladót. Amikor meg­tudja, hogy újságíró vagyok, már sorolja is az eddigi eredményeket. — A vasárnapi rossz idő elle­nére a pavilon beváltotta a re­ményeket. Harmincezer forintot meghaladó forgalmuk volt. Az üzlet ajtaját is sűrűn nyitogat- ták: itt. szombat reggel óta 26 ezer forint értékű könyv talált gazdára. Pedig az ellátás nem a legjobb, nem tudtuk feltölteni készleteinket, megrendeléseinket nem teljesítették. A féláru anto­lógiák gyorsan elfogytak. Jól idő­zítették ellenben a Magyar re­mekírók sorozatot. Az első köte­tek iránt nagy az érdeklődés. Ezekből is kevesebbet kaptunk a szükségesnél. Megköszönöm a felvilágosítást és az egyik vevőhöz. Peszeki Lászlónéhoz fordulok. Kiderül, hogy félig-meddig szakmabeli. A szakmunkástanuló intézet könyv­tárosa. Fekete Gyula könyvei iránt érdeklődik. Eddig is figye­lemmel kísérte pályafutását, de a szombati, a halasi könyvtárban tartott, remekül sikerült író—ol­vasó találkozó után még jobban kedveli. Sajnos, a könyvesbolt egyetlen Fekete Gyula kötetet nem kapott (szervezés?!). A fia­tal könyvtáros táskája tömve könyvekkel. Legfelül a Minerva Nagy Képes Enciklopédiájának a 2. kötete pompázik. Tovább szemlélődve látom, hogy értékes művekkel gazdagodik Peszekiék házikönyvtára. A Bajai József Attila Művelő­dési Központ ifjúsági klubjában kiállítást ügyeskedtek a magyar könyvnyomtatás ötszázadik év­fordulójára. Egy XVI. században kiadott,^ latin nyelvű mű az egyik legérdekesebb mű a házi tárla­ton. Sokan gyönyörködnek a Chronica Hungarorum hasonmás kiadásában is. ötletes kezdemé­nyezés. Bácsalmáson a főtéri könyv­sátornál az első napokban sokan kérték a versesköteteket, a Kör­kép antológiát, a szovjet írók el­beszéléskötetét. Itt is panaszkod­nak. hogy némely műből jóval kevesebbet kaptak, mint ameny- nyit rendeltek. Bíznak abban, hogy az érdeklődés lanyhulása csak átmeneti. Még tart a könyv­hét . . . Heltai Nándor GYAKORLATON 0 Határőrizeti foglalkozáson. A parancsnok Gyulai Imre hallgató Amikor a őrsre érkeztünk Fő- rizs Sándor hallgató politikai foglalkozást vezetett. Gyalai Im­re hallgató pedig hauirőrizeti ki­képzést tartott. Kívülről érkező tapasztaltabb tisztek azonnal kö­vetkeztetni tudtak, hogy vizsga­gyakorlatok folynak. A foglalko­zást vezetőkkel való beszélgetés közben meg is tudtuk, hogy p. Kossuth Lajos Katonai Főiskola Határőrtanszékén tanulók gyakor­lati szolgálaton vannak. Fórizs Sándor IV. éves hallgató Szegedről került a főiskolára. Még a Rózsa Ferenc gimnázium­ba járt, amikor hivatásos Katonai szolgálat iránti vonzalma kifej­lődött, pedig a családban senki sem volt hivatásos katona. Édes­apja a szegedi Tanárképző Fő­iskolán tudományos szocializ­must tanít. — Kiskoromtól fogva érdekelt a katonaság — mondja —, s a határőrszakot meg azért válasz­tottam, mert ez a fegyvernem békeidőben is harci feladatot Iái el. Eddig még nem csalódtam, bár az alapkiképzésen többször is úgy éreztem, hogy nem fogom végig bírni. Évente ugyanis 14— 15 tantárgyból kell vizsgázni és a megterhelésünket csak fokozza hogy a foglalkozások egyharmadc terepen van, meg aztán a tanulás mellett még a szolgálati felada­tokat is el kell látni. Négy éven át eddig sikerült a nehézségeket leküzdeni. — En viszont katona család­ban nevelkedtem — jegyzi meg Gyalai hallgató —, aki a kiskun- halasi II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági Technikumból került a főiskolára. Édesapám határőr főtiszt, s az ő munkáját lesve kerültem kapcsolatba a határőri­zettel. Egyébként Fórizs Sándor már törzszászlós és szakaszparancsnok. Gyalai Imre pedig zászlós rend­fokozatot visel. Tisztté avatásuk után a kis­kunhalasi kerületnél politikai munkásként szeretnének dolgoz­ni. Szeretik az embereket és van türelmük mások ügyes-bajos dol­gaival törődni, a gondok megol­dását segíteni. Fórizs hallgató — a szakasz­parancsnoki beosztása mellett — a főiskola KISZ végrehajtó bi­zottságának is tagja. Négy év alatt már tíznél több elismerést kapott, köztük a KISZ KB di­csérő oklevelét. Az első évet 4,67, a másodikat 4,00, a harma­dikat 3,53 eredménnyel zárta. A hetedik félévben Fórizs jeles lett, Gyalai pedig jó eredménnyel vizsgázott. ! Most a, gyakorló szolgálat után az államvizsgára készülnek har­cászatból, határőrizetből, tudomá­nyos szocializmusból és pedagó­giából. — A gyakorlati munka során egyébként a legnagyobb gondot — mondják a hallgatók — a szolgálatszervezés és az őrs egész tevékenységének az összehango­lása okozta. Az iskolán tanult elvek gyakorlatban való helyes alkalmazásához az őrsökön dol­gozó tisztektől nagyon sok segít­séget kaptunk, ami egyrészt az államvizsgára való felkészülést, másrészt a főiskola befejezése után a tiszti hivatás megkezdé­sét is megkönnyíti. Gazsó Béla Szárnyasok Kelebiáról KEREKES IMRE kisregénye: fffTgwfiw Évről évre több baromfit tar­tanak a kelebiai Rákóczi Csilla­ga Termelőszövetkezetben. A tavaly elért 4 millió 200 ezer forintos nyereség fele ebből az ágazatból származott. A szövet­kezetben kihasználva á termé­szetes vizeket, a halastó egy részén 9 ezres törzskacsatele- pet alakítottak ki. Az innen származó tojásokat egészen ez év februárjáig eladták. Az idén azonban elkészült -— Korpa Ká­roly újítását felhasználva — a korszerű keltetőüzem, ahol há­rom műszakban tizennégy dol­gozó látja el a felügyeletet, a fizikai munkát úgyszólván telje­sen megszüntették. Az itt al­kalmazott módszernek köszön­hető az is, hogy 80 százalékos a kelési eredmény, ha a tojáso­kat nem válogatják, de a 92 százalékot is elérték, ha átvi­lágítás után rakták a tálcára. A keltetőből eddig 190 ezer na- poskacsa került ki, aminek egy részét a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalatnak adták át, de szállítottak Veszprémbe és Balassagyarmatra is belőle. A törzstelepen és a keltetőn kívül az ágazathoz tartozik még a pecsenyekacsa-nevelő, ahol 58 ezer kacsát nevelnek fel az idén. Naposlibából 33 ezret tartanak, ebből 10 ezer lesz a májliba. A hizlalásban mindig jó eredmé­nyeket értek el, 1972-ben 300 ezer forint májprémíumot kap­tak. A víziszárnyasok mellett 158 ezer pecsenyecsirkét szállí­tanak a feldolgozóknak. Az el­képzelések szerint ezt az ágaza­tot nagymértékben fejlesztik. Társulni kívánnak több terme­lőszövetkezettel egy új tojótörzs beállítására: 10 ezer tyúkot tar­tanának kizárólag export cé­lokra. Amennyiben ez a társu­lás nem jönne létre, az ágaza­tot saját erőből fejlesztik. A pecsenyecsirke-állományt az idén még 40 ezerrel növelik és megkezdik az újabb modul-ba­rakkok felállítását, hogy jövőre 500 ‘ezret tarthassanak. D. É. (7.) — Hé, ki van ott? Szabályosan húzza a lóbőrí. Be kellene másznom az ablakon, de alapszabály, hogy éjjeliőr ajtón-ablakon ne lépjen be, ha mégegyszer ki akar onnan lép­ni. Hol egy kő? Vasrudat talá­lok. Van még egy ép ablak, há­rom lépésről belevágom. Erre aztán abbahagyja. — Gyere ki! — mondom, — mert belédlövök! Felugrik, kintről látom, ahogy imbolyog a sötétben. — Gyere az ablakhoz, mu­tasd a pofád! — Jól van na — mondja a hang —, nem kell mindjárt így beszélni az emberrel. — Ne pofázz — mondom —, gyere az ablakhoz. Odajön. Mutatja magát, a sze­me majd leragad. A haja cso­mókban egy kóc. Már megint ez a naplopó, a Perecz Vince. Ezen a Perecz Vincén többet szórakoznak a gyáriak, mint a cir­kuszban. Targoncás lenne, csak az a baj, hogy többet ért a tar­goncához, mint a műszerészek. Csak belenyúl, aztán három na­pig keresik, mitől nem megy a targonca. Ez hozta divatba a ku­tyás Elzát is. Előfordult már, hogy a reggeli műszak találja meg a sarokban. Ismeri a zugo­kat, vackot csinál magának, az­tán benyúl a targoncába. Leadja és már mehet is pihenni. Óra­bérben alszik este tízig, tíz után potyára. De ha tízkor kivonul, mindig pofázik valamit. — Könnyű az alvajáróknak — mondja nekem a múltkor. Most megvagy, gondolom. A kezem a farzsebre teszem, a stukkerra, lássa, hogy most nem viccelek. — Mássz ide — mondom neki. — Nem férek ki az ablakon. — Préseld magad! — paran­csolom. Kimászik. Vakarja magát, mert a gyárban sok a bolha. — Már itt se lehet egy jót aludni — mondja. — Gyere csak velem, a töb­bit majd elintézzük. — Mi a fene, még az eső is esett — mondja. — Esett... — mondom. — Na, akkor jó. Mennyi az idő? — kérdezi. — Fél egy ... — Fél egy? Akkor siessünk, mert elmegy a villamos. Nem szólok. Mikor a portás­fülkéhez érek, mondom neki. — Gyere be. Bejön. Világosat csinálok, szét­néz. Látja, hogy fekhely is van a sarokban, fapriccs. — Kiadhatnád — mondja —, sokan kószálnak erre estefelé. — Jegyzőkönyvet csinálunk. — Csináld — mondja —, de én alá nem írom. — Jól van, de akkor felhívom a rendészt. — Oké — mondja —, már úgyis eleget aludt. Elmondom a rendésznek, hogy megfogtam a Perecz Vincét. Er­re levágja a telefont. Az eső új­ra zuhog. — Tűnj el — mondom —, ne is lássalak. Áll kinn fedetlen fővel az esőben. Nadrágzsebben a kőt ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan be tud itt rendezkedni éjszakára. — Gyere be — mondom. Alám néz, már úgy alulról felfele, nem akarom-e csőbe húzni. Teát töltök neki, még forró, igya meg, ráfér. Köszörü­li a torkát, sehogyse tudja el­kezdeni. — Eljönnék én hozzád ide, éjszakai segédmunkásnak — mondja. — Hát csak igyekezz. — Miféle mesterség ez? — Szép. — Mi a szép? — A sötét. — A sötét? — Az. Több a sötét, mint a világos. A sötét tömegre is több, kilóra is. — Ezt ki mondta? — Csak körül kell nézni, te süket... Nézz körül, hát nem több? — De több. — Nahát, erőltesd meg ma­gad. — Minek? — Ha bele akarsz látni az éjszakába, nyilvánvaló, hogy nem alhatsz. — Te látsz a sötétben? — Nem mindig. De néha lá­tom, hogy a sötétből figurák alakulnak, a sűrűje összeáll. — Párzanak? — Aha. — Mondom ugye ... Megivott két bögre teát, aztán tovább lépett. Állok a portásfülke előtt az utcán. Ilyenkor eső után a hosz- szú házsor ablakai már mind sötétek. Az öreg házaspárnál már napok óta nem világítanak. Meg kéne tudni, mi van velük. A Lipták úr már fordult egyet első álma után. Erdélyi úr, a festő, még éjfél előtt vacsorához ült, de az első szelet parizernél feje az asztalra bukott. Slezák- né egyetlen pár harisnyája már a fregolin szárad, Tölcsváry Adrienné szobatiszta daxlija pe­dig bizonyára felkapta a fejét, mikor Perecz Vince elhúzott az ablak alatt. Richter úr még le­het, hogy számolja a borravalót, amit a blokk alatt csúsztattak neki, hogy kevesebb legyen a sörhab. Vajda úr, a KÖZÉRT- es, lefeküdt ugyan, de nyitott szemmel a plafont bámulja. Azon meditál, mégis nem vol­na-e jobb, ha kibékülne a fele­ségével. A nyolcórás hírekben mond­ták, hogy sok a mentők dolga. Frontátvonulás van. (Folytatjuk.) 0 Pecsenyekacsából 58 ezret nevelnek az Idén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents