Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

4 • PETŐFI NÉPIÉ • 1973. június 6. SZAKMUNKÁSOK LETTEK A bácsalmási ruhaüzemben tizenegy évvel ezelőtt száz­nyolcvan dolgozóval kezdték meg a munkát. Ma már csaknem hétszáz az üzem létszáma. A gyors fejlődés következtében egyik nagy gondjuk volt — s részben ma is még —, hogy ke­vés volt a szakmunkás. Ezért határozták el két évvel ezelőtt, hogy az üzemben szerveznek szakmunkásképző tanfolyamot. A hatvanegy beiratkozó közül harmincegyen végeztek. Tapodi József üzemvezető el­mondta: a megnövekedett szak­munkáslétszámnak a termelés­ben máris jelentkezik áldásos hatása. Sőt, a dolgozók általános műveltségén s magatartásán is lemérhető ez. Mosit, hogy fosz­tották az első csoportnak a szak­munkás-bizonyítványt, máris azon gondolkoznak, miként lehetne újabb tanfolyamot szervezni. Az üzem további tervei is megköve­telik ezt. Szerencsére a dolgo­zók közt növekszik a tanulási igény. Az üzemvezető szerint Róka Istvánná személyügyi és oktatási felelősé a fő érdem; ő szervezte meg az üzemi „isko­lát”. Megkérdeztem néhány újdon­sült szakmunkást, ők hogyan vé­lekednek? íme két válasz. Erdei József né: — Szeretem az üzemet, kezdettől itt vagyok. Mindig vágyam volt, hogy szak­munkás-bizonyítványom legyen. Lehetőségem volt rá, hát éltem ve­le. Abban bíztam, jobban boldo­gulok majd az életben. Azóta művezető lettem, a fizetésem is ezer forinttal több. Nem bántam meg. Rádi Ignácné: — Nyilatkozni nehezebb, mint tanulni vagy vizsgázni. IJehéz volt, nagyon ne­héz két gyerek mellett, de meg­érte. Sokat biztatgattuk egymást, s bizony a két év hosszú idő volt. Azt hittük sokszor, sose lesz vége. Azóta új beosztásba kerültem, minőségi ellenőr va­gyok. így jobb. Kollár József műszakvezető volt egyik gyakoriLati oktató. Így emlékszik vissza a tanfolyam­ra: — Bizony, sűrűn elcsügged­tek a hallgatók, sokat kellett biztatni, buzdítani őket. Hogy ne széledjenek szét, mint a bá­rányok. Érdekes, hogy inkább családos anyák vállalták és csi­nálták végig, mint a leányok. A fárasztó munka mellett heti tíz óra tanteremben, s készülés a vizsgákra, nem gyerekjáték. Róka Istvánná meséli, milyen öröm volt látni: ezek a lányok, asszonyok, akik addig csak a háztartási s mezei munkához ér­tettek, fokozatosan egy szakma értői lettek, igazi szakmunkások. Sokan nagyon nehezen tudtak megbirkózni a tananyaggal, de a kitartás, a szorgalom meghoz­ta a gyümölcsét. Az üzem veze­tői azon vannak: a jövőben is megtalálják a módját, hogy ta­nulhassanak a tanulni vágyók. Néhányan különösen kitűntek a tanulásban, mint például Schob- lochler Mária, aki azóta szintén új beosztásba került. Meós lett, s kitűnően dolgozik. — Mennyibe került a tanfo­lyam a hallgatóknak? — kérde­zem Tapodi József üzemvezetőt. — Mindannyian díjmentesen tanulhattak. A vizsgadíjakat is az üzem vállalta. Ügy érezzük, hogy megérte. Egyáltalán nem mindegy, hogy akik itt dolgoz­nak, milyen értékű munkát vé­geznek. A helyiségproblémáink ellenére is ezért követünk el mindent, hogy a jövőben is ta­nulhassanak, akiknek igényük van erre. V. M. Nyár küszöbén a szövetkezeti kereskedelem Az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek elsősor­ban a jobb áruellátás megszer­vezésével és új áruházak, üzle­tek, presszók nyitásával készül­nek a nyárra — tájékoztatta la­punkat Hrebik Ferenc, az ÁFÉSZ-ek megyei titkára. Rövidesen átadják rendelteté­sének Baján, a Kölcsey úti la­kótelepen épülő ABC kisáruhá- zat. A lakótelepiek kérésére egy presszót is létrehoz itt a bajai fogyasztási szövetkezet. A ter­vek szerint júniusban nyitják meg az orgoványi iparcikk bol­tot, amely úgynevezett könnyű- szerkezetes elemekből készül. A bugaci szövetkezet vegyesboltot létesít a Bugaci Állami Gazda­ságban. Vegyes élelmiszerüzlet épül Szabadszálláson is. A köz­ség szélén megnyíló bolt külö­nösen a mezőgazdaságban dol­gozók ellátását javítja majd. A nyári hónapokban adják át ren­deltetésének a fajszi ABC kis- áruházat is. Az idegenforgalom szempont­jából is jelentős a lajosmizsei vendéglő és presszó, amely szin tén a nyári hónapokban nyílik meg. Bács-Kiskun megyében a Kecskemétről Budapest felé ve­zető E—5-ös országút mellett eddig egyetlen presszó, vagy ét­terem sem volt. Tízezer sertés - egy gondozó # A moldvai Telenestl falu mellett épült kolhozközi sertéshizlaldá­ban egyetlen ember 10 ezer jószág ellátását biztosítja, automati­ka segítségével. (Fotó: APN — KS.) MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVESPOLC Csomagolva többet ér! A nők, amikor bevásárolnak, szívesebben nyúlnak azért az áruért, amelyiknek tetszetősebb a csomagolása, még akkor is, ha nem tudják mit rejt a szép külső. Külföldön néha egy csomó kon- zervet összevásárolok csak azért, mert elcsábított a csoma­golásuk, holott jól tudom: a magyar konzervek ízletesebbek a legszebben felöltöztetett kül­földi árunál. A csomagolás fon­tosságáról mostanában nálunk is egyre több szó esik, de nem ártana többet tenni és keveseb­bet beszélni. Ehhez kíván segít­séget nyújtani Dózsa Lajos és Kótai Lajos új könyve, amely most jelent meg a Mezőgazda- sági Könyvkiadó gondozásában. A „Csomagolva többet ér!” — c. kötet hazánkban először fog­lalkozik a kertészeti és mező- gazdasági termékek csomagolá­sával. Megismertet az alapfogal­makkal, részletes tájékoztatást ad a csomagolóanyagokról és eszközökről, foglalkozik a kor­szerű csomagolás reklámhatásá­val, bevezet a csomagolás tech­nológiájába és kitér a gépesí­tett csomagolóüzemek létesítésé­nek műszaki és gazdasági kér­déseire. Nagyon jó szolgálatot tesz azzal is, hogy felsorolja a hazai és külföldi csomagológép­gyártó és kereskedelmi vállala­tok címét, a hazai csomagoló­anyagok és eszközök beszerzési forrásait, valamint közli az or­szágos és iparági szabványokat, műszaki irányelveket. Az életszínvonal növekedésé­vel az igények is növekednek. A csomagolás iránti fokozottabb igényesség az árubőség növeke­désével együttjáró természetes folyamat. Az élelmiszereknél gyakran az újszerűség egyedüli forrása is a megváltoztatott for­ma, adagnagyság, grafika, cso­magolóanyag, vagy csomagolási mód. A csomagolások fejlesztési programjának kialakításánál er­re is tekintettel kell lennünk. A csomagolás fontossága tehát kétségbevonhatatlan. Ezért is ajánljuk az új és igen hasznos kötetet minden kertész, mező­gazdász, élelmiszeripari szakem­ber figyelmébe. V. Zs. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Ügyeskedők Kiskimmajsán A magyar nyelv — nem mi ál­lapítjuk meg először — rendkí­vül gazdag kifejezési árnyala­tokban. Csupán egy példa erre: ha egy termelőszövetkezet elnö­kére azt mondjuk, hogy ügyesen gazdálkodik, ezzel elismerésün­ket fejeztük ki. Viszont, ha te­vékenységét úgy minősítjük, hogy ügyeskedő, ennek már van elíté­lő hangulata, olyan értelme, amely szerint az illető rendelete­ket. törvényeket kijátszva próbál eredményt elérni. Az ilyen ügyes­kedőket természetesen egészen másképpen nevezi a büntetőjog. A kiskunmajsai Rákóczi Szakszö­vetkezet elnöke. Kürti Kálmán, és társa. Csuka Alajos, egyénileg gazdálkodó is ilyen ügyeskedő volt. A büntetőjog szóhasználatá­val élve. viszont üzletszerű üzér­kedést követtek el. bűnszövetség­ben és jelentős mennyiségű, érté­kű áruval, a szövetkezet működé­sével leplezetten. Szakemberek tudják, hogy az említett szakszövetkezet a kedve­zőtlen gazdasági adottságúak kö­zé tartozik. Nos. tudta ezt Kürti Kálmán is. aki 1968-ban még csak elnökhelyettes volt, de már akkor azt javasolta a vezetőség­nek. hogy a mezőgazdasági ter­melés helyett inkább állatfelvásár­lással foglalkozzanak. Nem za­varta az elnökhelyettest, hogy eh­hez sem megfelelő mennyiségű takarmánnyal, sem pedig — az általában meglevő 60—70 szarvas­marha-állománynál többet befo­gadó — megfelelő istállókkal nem rendelkeztek. Kürti Kálmán azonban ragaszkodott az ötlethez. De mert látta, hogy a vezetőség tagjai kétesnek tartják a felvá­sárlásból eredő jövedelmet, rész­letesen kifejtette elképzelését. Az elképzelés a következő volt: Bízza meg a szakszövetkezet Csu­ka Alajost azzal, hogy a szövet­kezet nevében vásároljon fel szarvasmarhákat. Csuka ugyanis jól ismeri az állatvásárokon ki­alakult vételárakat, s ezek isme­retében a lehető legolcsóbban tud szarvasmarhákat venni. A Csuka Alajos felhajtói tevékenysége ré­vén a szövetkezethez került álla­tokat aztán, mint a szakszövet­kezet tulajdonát, eladják az állat­forgalmi vállalatnak, ahonnan vi­szont állami felárat kapnak érte. A haszon tehát egy percig sem kétséges. A szövetkezet vezetősége ehhez hozzájárult, sőt 7/1968. számú ha­tározatában megbízta Csukát a már említett felhajtói tevékeny­ség folytatásával. A felvásárlás felett viszont éppen Kürti Kál­mán gyakorolt felügyeletet. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy Kürti vette fel a pénztárból a szükséges összeget, s adta oda a vásárokat járó Csukának, aki az­tán neki számolt el. Persze Csu­ka Alajos nem a szövetkezeti mozgalom iránti rokonszenvből vásárolta fel az állatokat, hanerp mert neki — ugyancsak a hatá­rozat szerint — a vételár és az eladási ár közötti különbözet tíz százaléka járt. Ez — amint ké­sőbb látni fogjuk — nem volt kis összeg. Eleinte. 1968-ban nem sok szarvasmarhát vásároltak fel. De amikor 1969-ben Kürti Kálmán lett az elnök, nagyüzemszerűen indult meg az üzérkedés, ami az­tán 1970-ben érte el a csúcspon­tot. Ebben az évben — 1970-ben — nyolc szopós borjút, öt növen­dékmarhát és 115 felnőtt marhát, összesen tehát 128 állatot hajtott fel Csuka Alajos, és ezekért a telhajtó a tíz százaléknak megfe­lelő összeget, pontosan 61 ezer forintot kapott. Nem járt rosszul — ha csak a pénzt nézzük — a szakszövetkezet sem, hiszen az említett esztendőben ebből az üz­letből 258 ezer forint haszna szár­mazott. Két évvel ezelőtt, 1971- ben némileg csökkent a forga­lom. hiszen Csuka Alajos mind­össze 94 szarvasmarhát vásárolt fel, s ennyit továbbított a szövet­kezet az állatforgalminak. A ha­szon itt 123 ezer forint volt. Csu­ka Alajosnak az 1971-es forga­lom után még 30 ezer forint járt volna, de ezt már nem tudta fel­venni, mert közbelépett a halasi járási hivatal mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, majd a rendőrség, az ügyészség és a bí­róság. > A szakszövetkezet a felhajtó által vásárolt szarvasmarhákat mindössze néhány napig tartotta. Kifejezett célja nem a saját ál­lomány gyarapítása, hanem az állami felár megszerzése volt. Az állatforgalmi vállalat természe­tesen csak úgy vette át az állato­kat. ha azokhoz járlatlevél is volt, méghozzá olyan, amelyen a szakszövetkezet által történt vá­sárlás és a vállalatnak történő eladás között legalább hatvan nap telt el. Márpedig a majsai szak- szövetkezet nem tartotta hatvan napig a marhákat, s hogy az ál­latforgalmi mégis átvegye, olyan járlatlevelekkel vitték a jószágo­kat, amelyeken ez a minimum hatvan nap meg volt. Egyszerűb­ben: csaltak. Sohse azoknak a szarvasmarháknak a járlatát mu­tatták be. amelyeket eladni szán­dékoztak. hanem másokét. Arra szigorúan ügyeltek, hogy a hat­van napot betartsák. A haszon ellenére azonban né­ha pénzzavarba került a Rákóczi Szakszövetkezet. Ilyenkor Csuka Alajos segítette ki nagyvonalúan a közös gazdaságot. Egy alkalom­mal például 50 ezer forinttal, az­tán pedig 120 ezgr forinttal. Eze­ket az összegeket aztán, amikor a szövetkezet fizetőképes lett, visszakapta a hitelező. Jellemző, hogy mennyire csak ezzel törődtek a szakszövetkezet vezetői. Kürti Kálmán például rendszeresen nagy figyelemmel kísérte az üzlet alakulását és „gazdaságossági számításokat” végzett annak érdekében, hogy a pontos hasznot, a várható jöve­delmet előre lássa. Igaz, neki egyetlen fillér sem ment a zse­bébe. de tudnia kellett volna — s bizonyára sejtette is — hogy üzérkedni még egy közösség, egy szakszövetkezet javára sem lehet. A törvény ezt is tiltja, bünteti. Nem gondolkoztak semmivel sem másként a vezetőségi tagok. Egy idő után már kifogásolták, hogy miért csak Csuka Alajos kezeli a pénzt, miért csak ő bonyolítja le a felvásárlásokat. Talán nem já­runk messze az igazságtól, ha megkérdezzük: Csak nem a tíz százalékot sajnálták tőle? Nos, a vezetőség tagjai nem olyan irány­ban gondolkoztak, hogy szüntes­sük be az egész manipulációt, s gazdálkodjunk becsületesen, ha­nem követelték egy három­tagú felvásárló bizottság megala­kítását. Erre csak azért nem ke­rült sor, mert az egész akció megbukott, leleplezték őket. A kiskunhalasi járásbíróság Kürti Kálmánt egyévi szabad­ságvesztésre. mint főbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként pedig háromezer forint megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés­büntetés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Enyhítő körül­ményként értékelte a bíróság Kürti Kálmán magas korát (het­venéves). s büntetlen előéletét. Csuka Alajost a bíróság 20 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor IFJÚSÁG IFJÚSÁG Ifjú építők között Szőkésbarna fiú lépett a televíziókészülék elé. Bekap­csolta. Aztán a mögötte álló felnőttekre nézett, s kissé csodálkozva kérdezte: „A miénk ...?” Ezalatt a többiek az új asztalok köré telepedve a tágas klubszoba programjá­ról beszélgettek... Május 26-án, a gyermeknapon a Matkói Központi Általános Is­kola tanulóival együtt örültek a Bács-Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalat karbantartó üze­mében dolgozó KISZ-esek is, akik társadalmi munkában ké­szítették a klub berendezését, az asztalokat, székeket, könyves­polcokat, s ők vették a televíziót is. Az „egy üzem — egy iskola” elnevezésű mozgalom mellett a tmk-sok 13 tagú KlSZ-alap- szervezete a világifjúsági ta­lálkozóra való készülődésbe is bekapcsolódott. Az építőipari vállalat munkásszállása mellett levő karbantartó üzem június elején a házgyárba költözik. Az ifjúmunkások vállalták, hogy a régi telepen összegyűjtik a hul­ladékot, s az acélhuzalokat, ki­selejtezett gépalkatrészeket, önt­vényeket eladják. Az ócskavasért kapott pénzből 5 ezer forintot a VIT számlájára fizetnek be. De nemcsak a karbantartók vállalnak társadalmi munkát. Május 19-én, szabad szombaton, a vállalat KISZ bizottsága kom­munista műszakot szervezett, amelyen a fiatalok mellett az idősebbek is részt vettek. Ezen a napon több mint háromezren dolgoztak társadalmi munkában. A műszakért kapott pénz egy részét a kollégiumi alapra, illet­ve az óvodák és bölcsődék épí­tésére fizették be. A Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatnál működő 12 KISZ-alapszervezet akcióprog­ramja egy lényeges dologban megegyezik, ami egyúttal a há­romszáz ifjúkommunista szem­léletét is jól tükrözi: nagy gon­dot fordítottak az úgynevezett termelést segítő tevékenységre. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fiatalok vállalásai első­sorban a jobb, eredményesebb termelést célozzák. A társadalmi munkák, kommunista műszakok mellett bekapcsolódnak a válla­lati szocialista munkaversenybe, de hogy minél jobban ellen­őrizni tudják saját munkájukat, külön ifjúsági brigádversenyt is indítottak, amelyet a vállalati KISZ-bizottság értékel. — Az idén vállalatunknál 42 ifjúsági brigád versenyez — mondta Pór László, a KISZ-bi- zottság titkára. — Több mint öt­száz fiatal írta alá a munka­felajánlásokat. A vállalat profil­ja miatt meglehetősen nehéz volt ezeket a vállalásokat úgy össze­hangolni, hogy jelentős segítsé­get tudjunk nyújtani a termelés­ben. Erre elmondok egy példát. Az egyik kőműves ifjúsági szo­cialista brigád elhatározta, hogy határidő előtt átadja az épületet. A felajánlásukat nagy betűkkel kiírták az épülő lakóház falára is. Mikor az igazgató meglátta ezt, megkérdezte a kőműves fia­talokat, hogy szerintük jó ez a felajánlás, s biztosak abban, hogy tényleg átadják határidőre az épületet? Erre azonban már sen­ki sem tudott pontos választ ad­ni, hiszen nemcsak a kőművese­ken, hanem a többi szakmunká­son, a lakatosokon, asztalosokon, vízvezeték-szerelőkön, villany- szerelőkön is múlik. A munkacsapatok most rész­feladatokra tesznek vállalásokat, amelyeket az építésvezetőkkel be­szélnek meg. Így tehát nem tör­ténhet meg az, hogy bármelyik szakmunkásbrigád olyan fel­ajánlás megvalósításán dolgozik, amelynek teljesítése másoktól is függ. Most mindenki azért fele­lős, ami a saját munkájához tar­tozik. A segítség így ér valamit. Azaz egyre többet, mert ez a lényeges változtatás fellendítette az ifjúsági brigádversenyt. A tervező csoport dolgozóiból tavaly alakult Vedres Ist­ván ifjúsági Szocialista bri­gád például az idén már elnyerte a zöldkoszorús jel­vényt. A Puskás Tivadar bri­gádban fiatal villanyszerelők dolgoznak. Nemrég vezették be a villanyt a miklóstelepi 2-es számú és a Kiskunhalas-alsószál- lási Általános Iskola tantermeibe. A Petőfi ifjúsági brigád két részre szakadt, Gondilmre gép­szerelő, Lovas István kőműves és Szója Zoltán kőműves fél éve Zánkán az úttörővárost építi. A többiek a megyeszékhely új mű­velődési házának építkezésénél dolgoznak. • Pór László (balról) a KISZ- bizottság titkára Elek József (jobbra), a tmk- sok KlSZ-alapszervezetének titkára: „Látni kellett volna a matkói kisdiákok örömtől ra­gyogó arcát...” • Szabadi Gyula (balról) autó­szerelő 1969 óta dolgozik a vállalatnál. Szeretek a fiatalokkal együtt dolgozni, mert becsületesek, lelkiismeretesek, g közöttük én Is fiatalnak érzem magam — mondja Cseh László (jobbról> brigádvezető. (Tóth Sándor felvételei) A tíztagú brigád vezetője, Cseh László már nem fiatal­ember. Régi, tapasztalt szak­munkás. A fiatalok ezért válasz­tották a kollektívájuk élére. A 18—20 éves, kezdő kőművesek szeretik szakmájukban az újdon­ságot, változatosságot. Ötletek­kel, javaslatokkal naponta for­dulnak Laci bácsihoz, s tetszik nekik, hogy az „öreg” mindig megbízza őket valamilyen önálló feladattal. — Szeretek velük dolgozni — mondja Cseh László. — Egyrészt, mert nagyon rendesen, becsüle­tesen dolgoznak, másrészt pedig közöttük én is fiatalnak érzem magam. Most új célunk, hogy a bronz koszorú után az ezüst ko­szorús jelvényt is megszerez­zük ... A termelést segítő tevékeny­séghez szorosan kapcsolódik az újítás is. Ebben is jelentős ered­ményeket értek el az építőipari vállalatnál dolgozó ifjúmunká­sok. A napokban alkalmazzák elő­ször a Márton—Liszkai-féle mészkiemelő berendezést, azaz Márton József mérnök és Lisz- kai Sándor gépszerelő újítását. Ennek lényege: eddig markoló­géppel szedték ki a gödörből az oltott meszet. Ez a munkafolya­mat lassú, nehéz volt. Az újítók átalakították az úgynevezett ce­mentszállító csigát, amelyet be­leeresztenek a gödörbe, s így szedik ki az oltott meszet. En­nek az eljárásnak amellett, hogy lényegesen megkönnyíti (ezt a munkafolyamatot, az az előnye, hogy kiemelés közben a csigák darabokra törik a meszet. Egy másik, közelmúltban el­fogadott újítás Füzesi Pál, Bor- sányi Iván és Kávai Endre fia­tal mérnök nevéhez fűződik. So­kat foglalkoztatta őket az a prob­léma, hogy mivel az építőipari erőgépekkel leginkább gödrös, sá­ros talajon dolgoznak, hamar el­romlanák a gépek. Ezért úgyneve­zett vasbeton perforált úteleme- ket készíttettek. A könnyen szál­lítható útlapokat az építkezések környékén fektetik le, s ezek a munka befejezése után fel is szedhetők. Az útlapokat a me­zőgazdaságban. s a honvédség­nél is hasznosítani lehet. A szervezeti élettel kapcsolat­ban a KISZ-bizottság titkára el­mondta, hogy az alapszerveze­tek minden hónapban megtart­ják a taggyűléseket, sok helyütt ifjúsági fórumokat rendeznek, ahol gazdasági vezetőkkel talál­koznak. Az építőipari vállalatnál 42 fiatal párttagot tartanak nyil­ván. Tavaly kilenc fiatalt vettek fel a pártba- úgy, hogy az egyik ajánló a KISZ-alapszervezet volt. Tárnái László

Next

/
Thumbnails
Contents