Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-06 / 130. szám
1973. június 6. • PETŐFI NfiPE • • Felvételi előzetes II. Kiváló eredmény szükséges A 18 évesek továbbtanulási álmaiban igen fontos helyet foglal el az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem bölcsész kara. Tavaly a pszichológia, könyvtár és népművelés szakokra tizenötszörös volt a túljelentkezés, ezért fordult elő, hogy még magas pontszámmal is sokan kimaradtak. Mivel az érdeklődés az idén sem csökkent, a felvételhez szükséges minimális pontszám 17—19,5 marad változatlanul vagyis csak azok a jelentkezők reménykedhetnek a bejutásban, akik a felvételi vizsgán kiváló eredményt érnek eL Az alábbiakban ismertetjük, hogy hány hallgatót vesznek fel a különböző szakokra az 1973/74-es tanévben. Magyar nyelv és irodalom — idegen nyelv és irodalom 60 Magyar nyelv és irodalom — történelem 10 Történelem — idegen nyelv és irodalom 30 Történelem — földrajz 10 •Orosz — idegen nyelv és irodalom 20 Angol — idegen nyelv és irodalom 10 Könyvtár — valamely bölcsésztudományi vagy természettudományi tanári szak 20 Népművelés — valamely bölcsésztudományi vagy természettudományi tanári szak 20 Pszichológus 15 Tavaly több, mint 5 pályázó jutott minden férőhelyre és bár még nem számolták össze pontosan hányán is jelentkeztek, — hozzávetőlegesen az idén is a tavalyihoz hasonló túljelentkezésre számítanak. Az ELTE természettudományi karán már valamivel kedvezőbb a heljyzet: „csak” mégegyszer annyi jelentkezőt várnak, mint ahánynak helyet is tudnak szorítani. Legtöbben pályáztak a biológia és kémia szakra, legkevesebben a matematika-, fizika-, a kémia—fizika-, a matematikus, vegyész és fizikus szakokra. A tanári szakokra az idén felvehetők száma: matematika—fizika 100 kémia—fizika 20 biológia—kémia 30 földrajz—orosz 15 földrajz—angol 15 földrajz—spanyol 15 vegyész szakra 25 fizikus szakra 25 matematikus szakra 70 biológus szakra 15 geológus szakra 5 geofizikus szakra 5 Amire egyedül csak Budapesten van lehetőség: néhány hallgató az első, vagy második évfolyam elvégzése után az alábbi szakokra specializálódhat: — csillagásznak: a matematika —fizika és a fizikus szakról, — geográfusnak: a földrajz szakról, — meteorológusnak: a matematika—fizika, vagy a matematikus és fizikus szakokról. — térképésznek: a földrajz szakról. Felvesznek még 80 fiatalt programozó matematikusnak, — a 3 éves képzés főiskolai végzettségnek felel meg. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tavaly is, az idén is átlagosan négyen pályáznak egy helyre. Felvehető 170 fiatal, de igazság szerint a 170 helyből 76 már el is kelt, ennyi ugyanis a tavalyi előfelvételisek száma. Tavaly 16,5 volt az alsó ponthatár, előreláthatóan ugyanez marad idén is, a felvételnél viszont a kétféle pontozási rendszer közül azt választják majd, amelyik kedvezőbb a jelöltnek. Természetesen, ez a szabály a többi egyetem és főiskola felvételi vizsgáira is érvényes. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen Szintén tartja magát a tavalyi két és félszeres túljelentkezés. A különböző karokra összesen 440-en pályázhatnak az idén. Az érdeklődésre jellemző, hogy a számítás- technikai jellegű és az idegen nyelvekkel kapcsolatos szakok kivételével máshova aránylag kevesebben jelentkeznek. Sajnos közülük is jónéhányan éppen azért, mert úgy gondolják — gyengébb tanulmányi eredménynyel is felveszik őket. Még mindig nem csillápult az óriási érdeklődés a művészeti pályák iránt. Az Iparművészeti Főiskolára például mindössze 45 pályázót vesznek fel, s a tehetség a legalapvetőbb követelmény — de minden évben ennek a sokszorosa jelentkezik abban a hitben, hogy a vélt tehetség pótolja a rosszabb osztályzatokat más tantárgyakból. Vadas Zsuzsa A KOLLÉGIUM - OTTHON Örömök és gondok Félegyházán Kiskunfélegyháza iskolaváros. Nem egy ünnepi beszéd, megemlékezés, beszámoló mondata ez. Anélkül, hogy számadatokat és arányokat sorolnék fel, igazat kell adnom ennek a megállapításnak. Elég, ha csak az idei oktatási-nevelési beruházásokat említem meg: a Batthyány utcai új általános iskolát, a petőfivárosi óvodát, a gépészeti szakközépiskola tanműhelyét, s az első általános iskolai diákotthont, a tanyai kollégiumot. Ezek a gyors ütemben épülő intézmények szeptembertől több száz gyermeket, diákot várnak. Hogy mégis vannak eondok? Naevon mélyről, messziről indultunk el. Az igazsághoz tartozik, hogy a félegyházi oktatási épületek egy része már kinőtte önmagát, s nagy-nagy szükség van újabb iskolák, óvodák, kollégiumok építésére, a régiek bővítésére, korszerűsítésére. Itt van például az ének-zenei iskola kálváriája. Néhány éve életveszélyessé vált az iskolaépület, s azóta nincs az ének-zene tanulóinak kényelmes, az igényeknek megfelelő helye. Osztálytermeink különböző iskolákban vannak, s már alig várják, hogy ősztől az új 16 tantermes iskolába költözzenek. Az említett iskola két termet kapott a Petőfi Sándor Gimnázium épületének második emeletén levő középiskolai fiúkollégiumban. Nehéz lenne eldönteni, hogy ez a kényszerűség szülte szükségmegoldás melyik gyerektársaságot sújtotta nagyobb mértékben. Az általános iskolások délelőtt elfoglalták a kollégium két tanulószobáját, ami tulajdonképpen nem jelentett különösebb problémát, hiszen a kollégisták is a tanítási órákon voltak ebben az időben. De „Közös lónak túrós a háta” — tartja a közmondás, s ebben van valami igazság. Hiába igyekeztek díszíteni, szépíteni, egy kicsit mindig sivár, nyomasztó hatású maradt a két szoba. Alaposan elhasználódtak a bútorok is. Nem lehetett valami kellemes eltölteni a délutáni szilenciumok idejét ilyen környezetben. — Jó, jó — inthetne valaki—, a korszerűséghez elsősorban pénz kell. A városi művelődés- ügyi osztályon megtudtam, hogy a megyei tanács nyolcvanezer forintot adott a Petőfi Sándor kollégium felszerelésének felújításához, otthonossá tételéhez. Mint egy falat kenyér, úgy kell ez az összeg a többi helyiség rendbehozatalára is. A diákotthon szobáit járva benyitottam a hálótermekbe. A két egymásba nyíló terem közül a kisebbikben 8X3,5 méteres alapterületen 16, a nagyobbikban (területe 112 négyzetméter) 46 fekvőhelyet — emeletes ágyakon alszanak a diákok — számoltam meg. Mivel a helyiségek 4 méter magasak, egy személyre hét, illetve kilenc légköbméter jut, ami megfelel ugyan az előírásoknak, ám a termek mégis zsúfoltak, a szobák ilyen körülmények között nem tehetők otthonossá. Hogy mit lehet ilyen helyen csinálni, ez könnyen elképzelhető: legfeljebb vetkőzni, lefeküdni, felkelni és felöltözni. Az öltözőszekrények egy része addig a folyosón volt, egy személyre egy kétajtós szekrénynek a fele jut. Az intézmény legvonzóbb terme a klubszoba, asztalokkal, székekkel, ' televízióval, rádióval, könyvszekrénnyel berendezve. Ilyennek kellene lenniük a tanulószobáknak is, de hadd tegyem hozzá, bármennyire is barátságos a klub, nyolcvan fiú — ennyien laknak á kollégiumban — semmiképpen sem fér el itt kényelmesen, talán még negyven sem. Mit lehet tenni a zsúfoltság enyhítésére? Első lépésként már az ősztől felszabadul a diákotthon folyosójáról nyíló szolgálati lakások egyike. Javulást jelent az is, hogy az ének-zene iskola szeptembertől már nem használja a tanulószobákat. A hálótermek ridegségét meg . lehetne szüntetni válaszfalak építésével, sajnos, ez az út állítólag nem járható, hiszen új ajtónyílást csak a terhelést hordó főfal megbontásával lehetne kialakítani. Igen jónak látszik viszont az a terv, amit dr. Somogyvári Zoltán igazgató vázolt fel előttem. A termeket — kísérletképpen máris hozzákezdtek — szekrényekkel osztják kisebb, otthonosabb részekre, ahol hat-nyolc fiú alkotna egy-egy kis közösséget Ily módon megszűnnek a nagy hálótermek és a tanulószöbák, otthonosabbá, barátságosabbá válik a kollégium, s ez minden bizonnyal a fiúk közérzetére, tanulmányi eredményére is jó hatással lesz. Az ősszel megüresedő lakás helyiségeit is beleszámítva a jelenlegi nyolcvan helyett száz tanulót lehetne, illetve kellene elhelyezni a diákotthonban. Ehhez viszont még nem áll rendelkezésre a költségvetési összeg, mintegy évi 200 ezer forint. Remélhetőleg ez is mielőbb jóváhagyásra kerül. Bense .Györgynek, a városi tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjének tájékoztatása szerint a következő ötéves tervben várható egy százhúsz személyes középiskolai diákotthon felépítése is. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a fiúkollégium lakóinak többsége a megyei beiskolázású gépészeti szakközép- iskola (pillanatnyilag még gimnázium és szakközépiskola) tanulója. Szeptemberre újabb 90 elsőst vár ez a fontos intézmény, s már bizonyos, hogy nem minden rászoruló gyermek juthat be a kollégiumba. Néhány év múlva a szakközépiskola tanulóinak java része joggal fog igényt tartani diákotthoni elhelyezésre. Vajon mi lesz velük, ha addigra nem épül fel egy új kollégium?! Két tanulság is kínálkozik. Az egyik: mindezt évekkel ezelőtt, az iskola fejlesztésével együtt át kellett volna gondolni. A másik: a kollégium a tanulók második otthona, sőt, itt több időt töltenek el, mint odahaza, érthető tehát, hogy otthonosságra vágynak. Ez pedig nem érhető el a megfelelő anyagi eszközök és fel- szerelési tárgyak nélkül. A nagyobb fejlesztések mellett tervszerűen kell továbblépni évről évre a régebbi iskolák, kollégiumok korszerűsítésében is. Ügy, ahogy az most a félegyhózi fiú- kollégiumnál is történik, ahol szerény eszközökkel de mégis előbbre jutnak. Kíváncsian fogjuk az ősszel szemügyre venni az átalakított kollégiumi termeket. Kontra György Folyóiratszemle Új írás A számról számra saját színvonalát tartó iolyóirat ezúttal az elbeszélésekkel okoz sok gyönyörűséget a szépirodalmat kedvelőknek. A nemrég meghalt Gerelyes Endre A mennyországba menetelő részegek címmel írt vallomás-novellát, mely megdöbbentő meditáció a halálról, tépelődés a kitervelt önpusztításról. Simonffy András, az író-barát meleg emberi szavakkal búcsúzik a fiatalon távozott Gerelyestől, akiről ezt Írja: „Egy, talán még meg sem született nemzedék írói, etikai gondjait vállalta magára.” Tatay Sándor festői színekkel gazdag, plasztikusan szemléletes elbeszélésének a címe: Kék vizű tó. Nemes György, Dobál Péter Is szép novellával jelentkezett; mindkét írás élvezetes és elgondolkoztató olvasmány. Közli a lap Déry Tibor: Kedves bópeer .. . ! című kisregényének első részét. Várjuk a folytatást. A Körkép rovatban a szerkesztőség köszönti a hatvanéves Weöres Sándort. A „teremtő erő csodájának” és „virtuóz verseidnek” mondják a költőt, s mindvégig a legteljesebb elismeréssel szólnak róla. Megállapítják, hogy noha Weöres Időnként kívül esett irodalmunk értékrendjén, jelentőségét mindig érezték a kortárs költők. Tisza táj A Szegeden megjelenő folyóiratnak e száma mintha a szokottnál halványabb, jellegtelenebb lenne. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy most hiányzik belőle 'a tőlük annyira megszokott, valóságfeltáró, szociografikus írás, tanulmány. Az egy Thlery Árpád-novellán kívül hiányzik a széppróza Is. Sajnos, sok közhelyet tartalmazó 3 rutinszerű verset találunk e számban, melyeknek esztétikai-művészi ereje, hitele nem győz meg, nem ragad magával. Sajnáljuk, hogy a nálunk oly népszerű, Bács-Kiskun megyei származású Kiss Benedekről is ezt kell leírnunk. Szerencsére a kitűnően tehetséges Utassy József itt közölt négy verse maradandó élményt ad. A kritikai rovat sem éri el most a szokott színvonalat. Néhány írás szinte teljesen nélkülözi az elmélyült elemzést, az egyéni véleményt, egyéni látást,- állásfoglalást. Legfeljebb azt dicsérhetjük, hogy az olvasók figyelmét ismét a határon túli magyar irodalomra Irányították a szerkesztők. A legélvezetesebb s egyben legel- gondolkoztatóbb az a tanulmány, melyet Domokos Mátyás írt Fodor Andrásról, új kötete ürügyén. A nemzedék hangja című Fodor-kötet a költő cikkeit, tanulmányait tartalmazza. Ezek alapján próbál Domokos érdekes — és Jellemzően találó — portrét rajzolni róla. V. M. Népszerű a Musica Rinata sorozat Keresik a művészlemezeket a Gramopresszóban Bach muzsikája köszönt a Gra- mopresszóba belépve. A rejtett hangszóróknak köszönhető az illúzió: itt még a falak is zenélnek. Úgy érzem, hogy illetlenség megzavarni a szárnyaló muzsikát, de az újságírót sürgeti a kötelesség. A kecskeméti hanglemezbolt sikeréről szeretné tájékoztatni az olvasókat. A Művelődésügyi Minisztérium és a Hanglemezgyártó Vállalat által meghirdetett verseny egyik kategóriájában első helyezést értek el. 1972-ben 190 ezer forint értékű magyar kiadású művészlemezt értékesítettek. Kétszer annyit, mint az előző iyí'S • Virág, muzsika, gazdag választék, figyelmes boltvezető ... (Pásztor Zoltán felvétele.) növekedésének okairól kérdezem a Gramopresszó vezetőjét, Szabó Veronikát. — Kitűnő lemezek jelentek meg tavaly, amit az is bizonyít, hogy a magyar gyár több nemzetközi díjat kapott. Bővült a választék, minden harmadiknegyedik napra jutott valami újdonság. Ezeknek az okoknak tulajdonítható, hogy országszerte növekedett a hanglemezek iránti érdeklődés. Kecskeméten az átlagosnál is gyorsabb, nagyobb volt a fejlődés. Az intenzív zeneoktatás, a sok hangverseny kedvező hatását mi is éreztük. Igen népszerűek voltak a Musica Rinata sorozat kiadványai, Liszt, Bach, Kodály és Bartók művei. Kodály hat lemezből álló kórusmű sorozatából negyvenet adtunk el. Jó ötletnek bizonyult a hanglemezbarátok klubjának megszervezése. (Ismeretes, hogy aki a száz forint tagsági díjat kifizeti az nagy kedvezménnyel vásárolhat 12 lemezt.) Hárman dolgozunk itt a boltban — én már 12 éve — és szívügyünk a komoly zene. — Következetes „pult-agitációt” folytatunk. Pillanatok alatt megtudom, hogy mit is jelent ez a kifejezés. Vásárlók érkeznek, eléggé bizonytalan érdeklődési körrel. Tapasztalhattam, hogy a bolt dolgozói milyen kedvesen, ügyesen keltették föl a kíváncsiságot a klasszikus művek iránt. Biztos vagyok abban, hogy ebben az esztendőben is a legjobbak között végeznek a terjesztési versenyben. H. N. Egy sokoldalú pedagógus Majsztrovics Istvánné magyar—történelem szakos tanár Bácsbokodon. A marxizmus— leninizmus esti egyetem harmadikos hallgatója. Legutóbb egyik előadója volt a tudományos diákköri konferenciának. Az ő pályázatát találták legjobbnak. A címe: Az MKP, az UFOSZ és a DÉFOSZ helyi szervezeteinek kapcsolata és harca a földreform megvédéséért. A konferencia után beszélgettünk a munkájáról,, életéről. — Ügy tudom, máskor is pályázott már. — A társadalom és a gyerek címmel szociográfikus dolgozatot írtam. Azt tapasztaltam, hogy a szervezett nevelés mellett óriási hatással van a gyerekekre a társadalom. Sokféle dolog ellensúlyozza az iskolai nevelést. És sajnos, a külső hatás az erősebb. Nagy befolyásoló tényező például a rossz családi élet, a nemtörődömség, iszákosság. — E mostani dolgozat írására mi késztette? — Az Oktatási Igazgatóság meghirdette a pályázatot. A fel- szabadulást követő évek magyar munkásmozgalma volt a megadott téma. — Sok munkát igényelt az elkészítése? — Ügy illene mondani: nagyon sokat. De nem panaszkodom. Igaz, hogy a tanácsháza padlásán és egyéb helyeken harminc év iratanyagát néztem át. Ehhez jöttek a személyes beszélgetések a még élő idősebbekkel. Azokkal, akik akkoriban a „történelmet csinálták”. Az anyaggyűjtésre sok erő, idő kellett. A feldolgozásra s a megírásra bizony kevés jutott. — Hallottuk, milyen sokirányú elfoglaltsága van. A tanítás mellett úttörőcsapat-vezető, könyvbizományos, munkásmozgalmi tanfolyamot, irodalmi színpadot vezet, tagja a községi előadói munkaközösségnek. Nem sok ez? — Sok, de magamnak csinálom. És örömmel. Igaz, töröm a fejem rajta, mit kellene abbahagyni, hogy több időm maradjon magamra és a családomra. A férjem is „fellázad” időnként; ám szerencsére megérti, hogy szeretem a munkáimat. Egy részlet Majsztrovics Istvánné pályamunkájából: „Házról házra jártak, agitálták az embereket, hogy menjenek bátran a földosztó bizottsághoz és igényeljenek földet. A nincstelenek, mint Molnár György, akinek hét gyermeke volt, Zsikó József, Pilaszán István az elsők között tűzték a karót újonnan szerzett tulajdonuk mezsgyéjére. Március 18-án kora reggel indult a bizottság a Heizl-féle tanyára és földbirtokra. A dolgozat mindvégig ilyen szemléletes. Valóságos „regénye” azoknak a forradalmi hevületű esztendőknek. — Sok időt, munkát „beleölt” ebbe a munkába. Megérte? — Sokan el se hinnék, menynyivel másként lát az ember bizonyos dolgokat egy ilyen jellegű munka végzése közben. S különösen utána. Teljesebb és részletesebb, alaposabb lesz a kép a történelmünkről. Ügy érzi az ember, jobban érj;i a történteket, mint addig. Megvilágosodnak az összefüggések. S még valami: mióta ezen a pályamunkán dolgoztam, még inkább magaménak érzem a falumat. Varga Mihály Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak A Kodály-énekverseny kecskeméti elődöntőjének főpróbáját elégedetten hallgatta a rendező, figyelte az operatőr. A tulajdonképpen az esti műsoron illetékes bíráló bizottság elnöke azonban váratlanul, ám nagyon határozottan megállította a próbát. — Julika, kedves — szólt a műsorközlőhöz —, mit szóiba a Tanár úr, ha hallaná, hogy az_ő tiszteletére szervezett vetélkedőn azzal a csúnya „produkció” kifejezéssel rontják a nézők, hallgatók nyelvérzékét. Akad bőségesen jobb, szebb, magyarosabb kifejezés... Pillanatnyi csend támadt. A fejek q közbeszóló, Ortutay Gyula felé fordultak. A próbán csak a rendező intézkedhet, ő felel a műsorért. Látszott, hogy P. L. nem számított erre a közjátékra. Gondolkodott egy villanásnyit és beleegyezően bólintott. Elfogadta a jó tanácsot. Vidámabban folytatódott a próba, mert lelke mélyén mindenki igazat adott a zsűri elnökének, aki olyan meggyőzően, kedvesen igazította ki a műsorközlőt, hogy beavatkozását senki sem tekintette okve- tetlenkedésnek. Ezzel a szüntelen készenléttel, jobbító javító igyekezettel találkoztam a jeles akadémikus Fényes, tiszta árnyak című, az idei könyvhétre megjelent kötetében. Használni akart, amikor társaival megalapította a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, a magyar valóság ösztönzésére vállalt részt a tudósnak készülő ifjú a társadalom átalakításából, ez a magatartás jellemzi politikusi, pedagógusi, népművelő tevékenységét. Már az 1935-ben publikált Nyíri és rétközi parasztmesék című dolgozat is jelzi, hogy Ortutay nem marad, nem maradhat meg szaktudománya keretei között. Látja és érzékeli a parasztságot, a magyarságot fenyegető veszélyeket. Cselekvésre buzdít. Meglepő, hogy ez a régi tanulmány már a teljes felkészültség vértezetében mutatja az ifjú tudóst. Alapos tárgyismerettel dolgozza föl témáját, utal a nemzetközi összefüggésekre. Stílusában szerencsésen vegyül az élőbeszéd közvetlensége és a tudományos publikációktól követelt pontosság, árnyaltság. Minden során átsüt a változtatás szándéka, a hasznos elvek, elméletek gyakorlati érvényesítésének a sürgetése, az adódó lehetőségek feltárásának igénye. A Népmese, népdal — néprajzi hanglemez című, 1938-as keltezésű írásban tucatnyi érdekes megállapítás, a szaktudományt gazdagító következtetés után azt hangsúlyozza, hogy az egész akció csak akkor éri el célját, ha a néprajzi hanglemezeket felhasználják az iskolai oktatásban. Nincs helyünk valamennyi tanulmány, cikk felsorolására, ezek olvasásakor támadt gondolataink rögzítésére. Tájékoztatásul csak annyit: hat fejezetben csoportosította a Szépirodalmi Kiadó gondozásában megjelent 440 oldalas kötetét. A ciklusos beosztás megkönnyíti a sokfelé ágazó, dús vegetációjú életmű áttekintését, a tájékozódási pontok kijelölését. A fejezeteken belül alkalmazott időrend csak hangsúlyozza Ortutay Gyula egyéniségének nyitottságát, a születő új és a bevált régi dialektikus szintézisének megteremtésére irányuló hajlamát. Örömmel olvastuk újra a kecskeméti Forrás című lapban megjelent írásokat, az új szempontokat alkalmazó Radnóti-tanulmá- nyokat, cikkeket, és a napjainkban különösen időszerű művelődéspolitikai fejtegetéseket is. Heltai Nándor
