Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

1973. június 3. • PETŐFI NÉPE • 3 » Kitüntetett pedagógusok ntuiúiilnr Kiváló Dolgozója kitüntetési kaptak: .. Faraaó József nyugdíjas igazgató-helyettes Kecel, Gelencsér György JSSt ;?*>■ K»p*tó»v O»»gf»; általános iskola, dr. Marincsák Ferenc igazgató Kecskemét, Nagy KÄ Xlános iskola, Veszély László szakfelügyelő Dunavecse, általános iskola, Bagó József né vezető ovonő Kalocsa, II. sz. napközi otthonos óvoda, Csefkó Mátyás ^t“^agnílSiíí" lános Iskola Dudás Ferenc igazgató Balotaszallas, általános ísKOi, Eszik Sándor igazgató Kecskemét, Czollner téri általános iskola, Zoltánná igazgató, Helvécia-Feketeerdő általános iskola. Hever Gospá tanár Jászszentlászló, általános iskola, Homoki Gyorgyne tanarKecs- St Banyai Júlia Gimnázium, Hordós Károly tanar Kecskernet, Katónk József Gimnázium, dr. Judák Imrene vezető ovono Kiskun- S felsővárosi óvoda, dr Kerekes Bálintné tanár Kalocsa, István Sáriamdr Kováts Lászióné tanár Kiskunmajsa, 2^ « általános iskola, Marünovits László tanár Kiskörös P.fof,R?fand°^tZCe^lr^n Szakközépiskola, Molnár Ilona igazgató-helyettes Baja, Tóth Kálmán GimnazTum és Vízügyi Szakközépiskola, Nógrádi Sándor tanító Kis­kunfélegyháza, Selymesi általános iskola, Penzes János tanulmány felügyelő Kiskőrös járási művelődési osztály, Sebok Sandorne tanar Kecskemét, Gyógypedagógiai Intézet, Szolm«^ ügyelő Baja-Kiscsávoly általános iskola. Torna János_ igazgató Kun Smiklós, Damjanich J. K. Fiúkollégium, dr. Vass-Eysen Ervin fő­orvos Kecskemét, Megyei Kórház. ÄÄÄyÄis« megye, XÄÄS5 \0U70s\\á Tiszakécske Űibög általános iskola, Bockl József igazgató CsáSa, SSos iskola? Vincze Lajosné igazgató Tiszakécske, Kerek­domb általános iskola. SZERZŐDÉS 30 munkáslakás építésére AZ IFJÚSÁGI MUNKÁÉRT A Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat által már megkez­dett munkáslakás-épitési akció tovább folytatódik a megyében. Tegnap a Kecskeméti Városi Ta­nácsnál a KPM Kecskeméti Köz­úti Igazgatósága kötött szerző­dést, miszerint 1973—1975 között tizenöt munkásának lakásépítését támogatja 50 ezer forinttal. A la­kások a Széchenyivárosban ház­gyári technológiával épülnek. Az erről szóló szerződést Cs. Nagy Pál, a közúti igazgatóság igazga­tója, Herold József az OTP me­gyei igazgatóságának helyettes vezetője és dr. Mező Mihály a városi tanács általános elnökhe­lyettese írta alá. A KPM Közúti ' Igazgatósága egyébként a megye különböző városaiban még újabb 15 munkásának lakásépítését tá­mogatja a fentiekhez hasonló összegekkel. Kedves ünnepség keretében ki­kitüntetéseket adtak át tegnap dé­lelőtt a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottságán. Komáromi At­tila a KISZ megyei titkára me­leg szavakkal köszöntötte azo­kat a pedagógusokat, akik ki­tűntek az ifjúság nevelésében. Ezután átadta a ..Kiváló ifjú­sági nevelő” kitüntetést az alábbiaknak: Budai Albertné (Kerekdomb), Deák Ferenc, (Kalocsa), Szolno- ki Jenő (Kiskunfélegyháza), 'Németh Ferenc, Karsay Imre, és Mészáros Irén (Kecskemét), Kishegyi Simon és Szilaski La­jos (Baja). . Nem a pénz, hanem a cél Értékeltek az országos diáknapok pályázatait MEGJEGYZÉSEK Éberség, ne hagyj el! Ismereteim bővítésére becsü­letszóra kölcsönkapott tájékozta­tókkal megyek a Hivatalba. Pontos megnevezésétől nem azért tekintek el, mert szíves segítsé­get nem illik hálátlansággal vi­szonozni. Sokkal inkább azért, mert a tapasztalat, melyet^ el­mondani kívánok, meglehetősen általános. Nos, ott is állok már a Hivatal fo­lyosóján, szemközt az ismerős irodával. Belépni azonban nem merek. Az ajtó ugyan tárva-nyit­va, az íróasztalon tömérdek ak­ta, s az intézőjük személyes hol­mija. Két fotel közötti asztalkán hivalkodó kerámia váza alatta tetszetős szőttes. A fogason fér­fiesernyő. De egy fia lélek se­hol. Tétován következő ajtóig lépek. A látvány ugyanaz: tárt ajtó — szabad a vásár. S ugyan­így a további, harmadik iroda is..,. * Téblábolok, megfordulok a sa­ját tengelyem körül, s már-már úgy döntök: nem' hagyom itt a kölcsön kapott papírokat, amikor a negyedik irodából kilép egy fiatal lány. — Öh, a mentőangyalom! — mondom neki, s felkérem; csap­jon fel tanúnak, hogy hoztam és semmit nem viszek el abból a bi­zonyos első irodából. — Nagyon szívesen készséges a kislány és megmagyarázza, hogy az irodák azért üresek, mert a kollégák ebédelni mén- tek — És ha netán egy ragadós kezű „ügyfél” tévedne be köz­ben? Olyan, amilyennel a Kék fényben volt már alkalmunk „ta­lálkozni”. — Nem szabad ám mindig a rosszat feltételezni, j . feleli ked­vesen, s látni rajta, hogy szent meggyőződésseil. De lám, az iro­dát, ahonnan előjött mégis kulcs­csal zárja... Baráti figyelmeztetést bizonya­ra nem venne zokon a hivatali főnök — gondolom, s máris cel- baveszem a kissé távolabb levő vezetői „rezidenciát”. Nincs sze­rencsém! Itt ugyan nem tárt aj­tó fogad, de a titkárnő sehoL Bátortalan kopogtatás a főnök ajtaján. Válasz nincs. Benyitok és — üres a szoba! — Éberség ne hagyj el!—szisz­szenek fel, s valami olyasfélét éreztem, mint akit kelepcébe csaltak. Mert bejönni „simán” bejöttem, de hogyan jutok ki anélkül, hogy tolvajnak ne néz­zen, aki távozni lát... —y —n Kinek a dolga? * A minap, mielőtt Kecskemétről Bé­késcsabára indultam, megnéztem a menetrendet. S a biztonság kedvéért telefonon is felhívtam a tudakozót: valóban öt óra negyvenkor indul az autóbusz? — Pontosan akkor — hang­zott a válasz. Időben ott Is voltam, többed magammal. Am a busz nem jött. Csak negyedórás késéssel állt elő. Furcsállottuk, hogy a késésért sen­ki nem kért elnézést az utasoktól. Sőt, amikor többen szóvá tettük, hogy az ülőhelyeket vastagon belepte a por, nem lehet leülni, akkor a kala­uznő zsörtölődött: „miért a személy­zetnek mondják?” Amikor mondtam neki, azért, mert a Volán igazgatója éppen nem tartózkodik a kocsiban, akkor mérgesen a vállát vonogatta. Es letörölte — a saját ülőhelyét, a vezető mögött. Ml többiek meg — ki a zsebkendő­jével, ki a nála lévő újságpapírral — segítettünk magunkon, ahogyan tud­tunk. Kérdeztük a kalauznőt: kinek a dolga lett volna gondoskodni arról, hogy tiszta legyen Indulás előtt a ko­csi — s hogy pontos időre előálljon —, de ismét csak vállvonogatás volt a válasz. Nem tudjuk hát, kinek a dolga lett volna letörölni a vastag port az ülé­sekről. De egyben biztosak vagyunk: hogy nem az utasoké. Bronzkori temető A Á tiszafüredi Majoros-halmon, mintegy tizenötezer négyzetméter ki­terjedésű területen a magyarországi középső bronzkor eddigi legnagyobb temető-részét tárták fel. A. föld mé­lyében konzerválódott leletek képet adnak a kor eszköz-, fegyver-, ék­szer-, és kerámia-típusairól. Kiemel­kedő leletként tartják számon a két nemzetségfő sírját. Május 25-én kihirdették Sá­rospatakon áz országos diákna­pok műfordító versenyének ered­ményeit. A Bács-Kiskun megyei diákok közül sokan kaptak díjat. Arany fokozatot ért el orosz nyelvből Lapp Gabriella, a kecs­keméti Katona József Gimnázi­um, s angol nyelvből Cserháti Adrienné,, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanulója. Ezüstérmet szereztek: Papp Sarolta és Kiss Ferenc (orosz nyelv), Szűcs Péter, Babinyecz Andrienne, Georgievich Yvette, Ginder Éva és Faragó Zsuzsanna (angol nyelv). Mindannyian a kecskeméti Katona József Gim­názium tanulói. Ugyancsak ezüst fokozatot érdemelt angol nyelv­ből Jeszenszky Éva és Szalay Katalin, valamint francia nyelv­ből Kurucz Zsuzsa (Bányai Júlia Gimnázium, Kecskemét. Ugyan­ezen a napon hirdették ki Sop­ronban az országos diáknapok helytörténeti pályázatának ered­ményeit. A kecskeméti Katona József Gimnáziumból tíz tanuló munkáját díjazták. Aranyfokozatot kapott: Jurá­szik Katalin, Fekete Erzsébet, Prohászka Anna. Ezüst fokozatot: Tóth Katalin, Herczeg Gyógy, Hegedűs Szilvia, Szögi Beáta, Farkas Mária. Két pályázó bronz fokozatot ért el. Arany fo­kozattal jutalmazták még Kele­men Katalin (Baja, Tóth Kál­mán Gimnázium) dolgozatát. A fentieken kívül még tizen­két megyénkbeli diák kapott pá­lyázatáért bronzérmet. • A minőségre kolóbrigádja. A SZOMSZÉDBAN LÁTTUK Vásárcsarnok - 3 hónap alatt A Petőfi Népe 1972. október 24-i számában „A szomszéd el­ismerése” c. cikkünkben írtunk arról, milyen életrevaló módszer­rel készül az országgyűlési kép­viselők Szolnok megyei csoport­ja a megye, de főleg annak székhelye kereskedelmi és szol­gáltatási helyzetének konstruk­tiv megtárgyalására. Tapaszta­latszerző szomszédolásra a kör­nyező megyékbe látogattak. Deb­recen, majd Békéscsaba után Kecskemét került sorra, ahová a megyei lap két vezető munka­társa is elkísérte a képviselő­ket. A látottakról, hallottakról lapjuk október 22-i számában számoltak be megyéjük lakossá­gának. Ennek alapján idéztük, hogy képviselő vendégeink „nem tit­kolt elismeréssel” tanulmányoz­ták Kecskemét kereskedelmét, ellátását. Megírtuk többek közt, hogy délelőtt közepetáján néz-* tek körül a -kecskeméti piacon. Meglepte őket, hogy míg oda­haza Szolnokon ilyenkor már csak „keresgélnek”, itt szebbnél szebb gyümölcsben, . harmat­friss zöldségben válogathattak. Dicsérték a piac gondozottságát, tisztaságát, ahol „földről rég nem árulnak portékát”. Mindezt azért bocsátottuk elő­re, hogy annál hangsúlyosabban essék most a mi elismerésünk a szolnoki változások láttán. Hogy mi történt érdemben és általá­ban a tavaly év végi rendkívüli képviselői ülés óta, a szolnoki piac ékesen demonstrálja. Alá­festésül két felvétel szolgáljon. Az első kép pontosan az ápri­lis közepén látott állapotot szem­lélteti. Itt volt, illetve majdnem ez voLt Szolnok régi piaca. A megyeszékhely belvárosában, gi­gantikus hatású új negyedik gyűrűjében. Hogy mi volt azon a terepen, amelyet a munkagé­pek egyengetnek, erről dr. Cza- kó Sándor, a tanács vb-titkára és Tárnái István termelési, ellá­tási osztályvezető tájékoztatott. Továbbá' arról is, milyen az a második képünkön látható új vásárcsarnok, amely az április 5-én kezdődött építkezés óta —r bravúrosan rövid idő alatt — mintegy 70 százalékos „készült­ségi fokra” jutott napjainkig, és június végére, apró-cseprő munkákat leszámítva, elkészül. Volt: egy igen korszerűtlen, hepe-hupásra koptatott téglabo­rítású, öreg piactér, amelynek nemcsak zsúfoltsága, hanem tisz­tántartása is szüntelen gondot jelentett már a tanácsnak. Rajta 32 bódé állt — hasonló az átme­netileg még meghagyott kis „sufnikhoz”. Ma pedig áll már a négy hosz- szú hajós vásárcsarnok, melyet Tárnái István mutat be. A fe­dett térség 3000 négyzetméter. Lesz benne 10, egyenként 81 négyzetméter alapterületű Pavi­lon, melyekben külön-külön több, átlagosan 3—3 árusítóhely alakítható ki. Irodapavilont kap a csarnok- és piacintézmény. Egyéb szükséges helyiségek is helvet kannak itt, terménytá­• Ilyen volt a „piac” április közepén. • Ma: áll az új vásárcsarnok. Háttérben az új. Zagyva-parti lakó­telep. Jobbról a legújabb, 10—10 emeletes lakóházakkal, melyek mindegyikében 129 család lelt otthonra. Ebből az „ütemből” ed­dig tíz ház épült fel, további három alapját is lerakták már. (Nagy Zsolt felvételei) A szokott­nál lendüle­tesebb, pezs­gőbb munka folyik Kecs­keméten, a hunyadivárosi iskola építé­sén. A kívül­álló szemlélő a nagy sür- gést-forgást látva, úgy vé­lekedik, hogy itt valami tit­kos erő szinte űzi, hajtja az építőket. Hogy mi is ez a mozgató rugó, arra Tóth Er­nő, a Bács- Kiskun me­gyei Építési és Szerelőipa­ri Vállalat igazgatója ad­ja meg a választ. , — .Semmi másról nincs szó _ mondja -—, mint az adott szó t eljesítéséről. Közismert. hogy oktatásügyünk országszerte tan­teremhiánnyal küszködik. Kecs- keméten sem jobb a helyzet, kü­lönösen a gyorsan népesülő Hu­nyadivárosban, ahol az u.j lakó­telep gyermekeinek igen mesz- szire kell járni iskolába. Az itt épülő tanintézetet a szerződés szerint 1974. május 30-™ fellett, volna befejezni, az ÉPSZER párt-, szakszervezeti és gazdasá­gi vezetése azonban elhatározta, hogy előbbre hozza a határidőt, úgy, hogy már a idén megkezd­hessék benne á tanítást, Termé­szetesen a döntő szót az építke­zésen dolgozo szocialista briga dók mondták ki, amelyekkel részletesen megtárgyaltuk az ügyet, s mondanunk sem kell, nagy lelkesedéssel vállalták a feladatot. — S mi volt a véleménye a műszakiaknak? — kérdem Nyi­las Gábor főmérnöktől. __ Vállalatunk műszaki gar­dája 30 év körüli fiatalokból áll Lelkesen fogadták az elgon­dolást, s az egy évvel korábbi — vagyis ez év július 31-i határidőt, hogy úgy mondjam, presztízskérdésnek tartják. Elő­szőr is az ütemes építőanyag­beszerzést kellett biztosítani. Amit a szállító vállalatok nem igazoltak vissza megfelelő idő­re, azt felkutatták az ország kü­lönböző részein. Azután munka­erő-átcsoportosításokat végez­tünk, s mintegy negyven új szakmunkást is felvettünk, sőt alvállalkozókat kerestünk ki­sebb munkák elvégzésére. A szocialista brigádok vezetőivel a legapróbb részletekig megbe­széltük a munka ütemezését. Az egész építkezés idejére szinte óráról órára egyeztettük a tech­nológiai sorrendet, hogy az egyik szakma ne hátráltassa a mási­kat a munkában. Még arra is több variációt dolgoztunk ki, hogy ha bizonyos anyagok még­sem érkeznének meg idejében, akkor hogyan szervezzük a munkát. Aki ezekben a napokban meg­tekinti az építkezést, szinte el­képzelhetetlennek tartja, hogy július 31-én megkezdhetik a mű­szaki átadást. A szakemberek azonban elégedettek, az építő- munkások magabiztosak a dől- gukban. Hegedűs Elek művezető látható élvezettel járja az épü­letet, s mint mondja, még so­hasem volt olyan biztos a dol­gában, mint most. A minőség­is nagyon ügyel Tóth István bur­gel sincs baj. A víz- és közpon- Ufűtés-szerelést például olyan jól és gyorsan készítették el, hogy ilyenre még nem volt pél­da a vállalatnál. ... Szőke Zoltán, a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád veze­tője- örömmel kalauzol a hatal­mas épületben, s büszkén muto­gatja, mit végzett eddig az irá­nyítása alatt dolgozó tizenkét kőműves. Becsületbeli ügynek tartjuk a határidőt, és azóta mozgalom nálunk, hogy minden­ki a teljes munkaidejét kihasz­nálja. Már előző nap ki kell ad­nunk a brigádnak _ a munkát, mert egy percet sem' akar sen­ki sem tétlenül ácsorogni. Tóth István kőműves szólt közbe. _ A brigád most az aranyto­k ozatot akarja megszerezni, már csak ezért is biztos vagyok ab­ban, hogy időre elkészülünk az iskolával. Szabó János ezt még azzal toldja meg: rernéli. a szak­ipar sem marad le, ők igyekez­nek a kezük alá dolgozni, s munkaterületet biztosítani ré­szükre. Majoros Ferenc bólogat rá, hogy biztos így lesz. Szőkéék Szelei Imre kőműves brigádjával kezdettől fogva itt dolgoznak. Szelei Imre úgy sac- colja, hogy június 10-re elké­szülnek a tanterem vakolásá­val, s ezzel a kőművesmunka 96 százalékát befejezik. Azután már az épület homlokzati ré­szének kiképzése marad csak hátra. A burkolok brigád vezetője, Tóth István a már kikövezett vizes helyiségeket ' mutatja. Gyorsan haladunk — mondogat­ja —, de a minőségre nagyon vigyázunk. És egyáltalán nem az anyagiak — a pénz — ösztö­nöz, hanem a cél, hogy ősszel már taníthassanak itt. Tombácz Zoltán asztalos azt újságolja, hogy az ablakok mind a helyü­kön vannak, már az ajtókat il­lesztik a helyükre. A villany- szerelők a hálózat 99 százaléká­val elkészültek, s Molnár Gyula brigádvezető brigádjával már Kalocsára készül, ahonnan csak akkor jönnek vissza, ha a fes­tők is végeztek a termekben. Addig ugyanis nem rakhatják helyükre a lámpatesteket és egyéb szerelvényeket. Egy évvel — pontosabban 10 hónappal — korábban épül fel a hunyadivárosi iskola. A peda­gógusok és az építők napját egy­szerre ünnepeljük a • mai napon. Mintha volt ebben valami jel­képes. Nagy Ottó rolótól, gombavizsgálón át a vécéig. Természetesen, az őster­melőket is szabadárus terület várja. A csarnok mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcsellátást biztosítja a réginél magasabb színvonalon, a MÉK, ÁFÉSZ, s a megye téeszeinek pavilonjai­ban. Nem hiányzik azonban a húsbolt, az élelmiszer-kisker, s a vendéglátó pavilonja sem. Ugyanígy megtalálható a. vető­mag, s növényvédő szer elárusi- tóhelye. Alig várták azonban vendég­látóink, hogy a kivitelezők nagy­szerű teljesítményéről szóljanak. A vásárcsarnok építője a szolno­ki MEZŐGÉP, több alvállalkozó közt társulva a nyíregyházi ME- ZÖGÉP-pel, amely az alapozás­tól a szerkezetek felállításáig a munkák jelentős részét végzi. A mélyépítési munkákban a Ti­sza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat jeles­kedik. A város vezetői nagy el­ismeréssel számoltak be, hogy valamennyi közreműködő válla­lat dolgozói „rendkívül korrek­tül tartják ‘be a határidőket”. Ami pedig a nagy gyorsaság nyitja: a vásárcsarnok a szol­noki MEZÖGÉP-nél kikísérlete­zett újszerű eljárással épül. Úgynevezett „változó kereszt­metszetű, hegesztett acélvázak­ból” készül a Csarnok, amelynek teherbírása mintegy 60 százalék­kal növekszik ezáltal. Ugyanak­kor hosszabbra és nagyobb fesz­távra építhetnek a különlegesen hegesztett acélvázakból. Külön­böző mezőgazdasági építmé­nyeknél — sertéstelepek, mar­haistállók, színek stb. — igen jól bevált ez a megoldás... Amely, mint látjuk, az új al­kalmazási területen, vásárcsar­nok-építésnél is kitűnően „vizs­gázik” Tóth István- . .Vám • Sok malter kell a tornaterem vakolásához. Géppel keverik és japánerrel szállítják az anyagot a Szőke és a Szelei kőműves bri­gádnak. , , /Tó<h SÁrulnr felveteld)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents