Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1913. június 3. Lipcsébe készülnek A helyi politika kulcsa — Sokféle módszerről szó esett itt, mégis felesleges lenne azt fe­szegeiül, melyik a helyesebb. Szerintem minden módszer jó, amely megfelel a helyi adottsá­goknak. Mindenképpen hasznos viszont, hogy egymás gyakorla­tából nagyszerű alapötleteket meríthetünk... a községi partbizottsági titká­rok részvételével a közelmúltban Jánoshalmán megtartott, ta­pasztalatcsere jellegű munkaér­tekezleten az egyik felszólaló kezdte el mondanivalóját a fen­ti, lényeget tömörítő megállapí­tással. Az a sokféle módszer ugyanis, amire utalt, tulajdon­képpen a tanácskozás fő témá­ja: az MSZMP Politikai Bizott­ságának a községi pártszervezetek munkája továbbfejlesztésére vo­natkozó, 1972. március 21-i hatá­rozata köré csoportosult. E hatá­rozat tükrében tekintették át a községi pártbizottságok titkárai a helyi politika pártirányítását, s annak tapasztalatait. Mind a vendéglátó házigazdá­nak, a jánoshalmi községi párt- bizottság titkárának — a helyi gyakorlatot bemutató — vitain­dítójából, mind az azt követő tapasztalatcseréből beszédesen kiviláglott, hogy nem volt ered­ménytelen a Politikai Bizottság határozata óta eltelt több mint egy esztendő. Számos figyelemre méltó pél­da hangzott el arról, hogy a mindennapok gyakorlatában mi­lyen, a helyi viszonyokhoz illő sokszínűség jellemzi a párt po­litikájának hatékony megvalósí­tását, a közaségek társadalmi, politikai életének irányítását, koordinálását. E tevékenység alapját, iránytűjét magától ér­tetődően a párt X. kongresszu­sának határozatai képezik. Va­lóra váltásuk helyi tennivalóiknak megszabásához pedig a megyei, járási és nem utolsósorban a községi pártértekezlet határoza­tai • nyújtanak jelentős segítsé­get. Mindezek együtt gazdag tárházát jelentik a helyi poli­tika feladatainak. Ebből „merí­tenek” a községi pártbizottsá­gok és végrehajtó bizottságaik az évenkénti program, s a mun­katerv összeállításakor Beszámoltatás — vitafórum A munkaértekezleten elhang­zott tapasztalatokból felemlít­hetnénk, hogy a községi párt- szervek politikai irányító tevé­kenységét milyen eredményesen segítik egyre több helyen a pártbizottságok mellett működő különböző munkabizottságok. De talán elegendő ezzel kapcso­latban egyetlen utalás: nyilván­való, hogy megkönnyíti a helyi tennivalókra, s azok elvégzésé­nek mikéntjére vonatkozó állás- foglalást, ha az adott jelentő­sebb téma a pártbizottság meg­felelő munkabizottságának elő­zetes összesítő felmérése, kísé­retében kerül a testület elé. ‘ Kínálkoztak figyelmet érdem­lő, jól példák a helyi pártbi­zottságok alapszervezeteket irá­nyító, segítő, ellenőrző tevé­kenységének fejlődését illetően is. Ennek fontosságát aligha szükséges külön hangsúlyozni, hiszen a párt politikáját a kom­munisták hivatottak képviselni. a párt vezető szerepe érvénye­sítésében nélkülözhetetlen, hogy mind színvonalasabbá váljék az alapszervezetekben folyó mun­ka. Hadd említsünk meg legalább egy követésre érdemes módszert a pártszervezetek irányításának jánoshalmi gyakorlatából: A he­lyi párt-végrehajtóbizottság fél­évenként általában 4—4 alap- szervezetet számoltat be a 17 közül a pártélet különböző te­rületeiről. Ilyenkor az alapszer­vezeti titkár mellett soha nem mulasztják el meghívni az adott munkaterület elsőszámú veze­tőjét sem. Részint azért, hogy személyes részese legyen a vég­rehajtó bizottság értékelésének. Azért is, hogy közvetlenül érte­süljön az alapszervezet problé­máiról, további teendőitől, s hogy megismerje, mely területe­ken szükséges segíteni a párt­szervezet munkáját. Gondosan ügyelnek rá, hogy a beszámolta­tás lényegében tanácskozás, vi­tafórum legyen, amely (kölcsö­nösen kamatozik a további mun­ka során. Egyeztetve a terveket Meddő vállalkozás lenne a já­noshalmi tanácskozáson, a Politi­kai Bizottság határozata végrehaj­tásával összefüggésben elhangzott megannyi tapasztalatot akárcsak vázlatosan is egyetlen cikkben tö­möríteni. Hiszen sok érdekes mon­danivalót kínáltak a felszólalók a tömegszervezetek és mozgalmak helyi pártirányítását illetően épp úgy, mint ahogyan figyelemre méltó módszerek és tapasztalatok elhangzottak a káder- és személy­zeti munka, nemkülönben a gaz­dasági élet vagy éppen a helyi tanácsok. pántárányításának gya­korlatából. Ez utóbbi kettőnél azonban legalább néhány módszer felvillantásával érdemes külön is elidőzni. A gazdasági élet pártirányításá­ról szólva a Politikai Bizottság feladatul jelöli: a községi párt­szerv segítse, ellenőrizze, hogy a helyi tanács és a községben műkö­dő gazdasági egységek vezetői rendszeresen egyeztessék állás­pontjukat az üzemek olyan ter­veivel és tevékenységével kapcso­latban, amelyek a település egé­szére kihatással vannak. Az ezzel kapcsolatos igen jó példák közé tartozik a jánoshalmi szövetkezeti tanács, amelyben va­lamennyi helyi szövetkezeti szek- «or képviselteti magát. A tanács feladata pedig a nagyközség gaz­daságpolitikai elképzeléseinek egyeztetése, állandó konzultálás menet közben, a párhuzamos tö­rekvések koordinálása, az esetle­ges átfedések megszüntetése, a község gazdasági, beruházási, el­látási, sport- és kulturális célkitű­zéseinek legcélszerűbb megvalósí­tása érdekében. Ugyancsak felkeltette a tanács­kozás résztvevőinek figyelmét, amikor László József, helyi párt­bizottsági titkár megemlítette: A szövetkezeti tanács tagjai — fi-' gyelemmel a nagyközség élénk sportéletére és a mintegy kétezer általános és középiskolás diákra — most éppen a párt ifjúságpoli­tikai határozatából adódóan az egészséges testkultúra. fejlesztése feltételeinek. megteremtésében, kooperációban egy 1200 személyt befogadó községi sportcsarnok lé­tesítése céljából állapodtak meg. A sportcsarnok mintegy 7,5 mil­liós beruházási költségéből 4,8 millió forintot saját — a helyi szö­vetkezeti szektor . hozzájárulása­ként nyújt a szövetkezeti tanács. A sportcsarnok építését még az idén megkezdik és 1975-re terve­zik a megnyitását. Sablonok nélkül Még több példaadó kezdeménye­zést, módszert kínált a Politikai Bizottság határozatának a községi tanácsok pártirányítására vonat­kozó passzusa, illetve annak gya­korlati megvalósítása. Tiszakécskén az ismeretes — az egészségügy célját szolgáló Szimphonia-akciót, a tanyai gáz­cseretelepeket ■ — napjainkban Két nap a községért jelszó követi. S a kétnapi keresettel való hozzá­járulását a szűkebb haza fejlesz­téséért a nagyközség lakosságá­nak 90 százaléka vállalta, mert az elsődleges törekvés most, a bent­lakást, penziós ellátást és a házi gondozás központját egyaránt je­lentő öregek házának létrehozása. Kecelen a rendkívül sikeres — két év alatt a tervezett 32 helyett 48 kilométer hálózatot létrehozó — vízműtársulat után az úgyne­vezett „ingyen óvoda” felépítése a nagy cél. A hallottak szerint nem férhet hozzá kétség, hogy az öt- venszemélyes, társadalmi erőből épülő gyermekintézményt ez év augusztusában felavatják. A mun­kából a nagyközség apraja-nagy- ja kiveszi a részét. Legutóbb a nagyközség ifjú házasaihoz jutott el a felhívó-kérő szó, hisz mint jövendő szülők, érdekeltek az óvo­dában és így az építkezés segíté­sében is. Folytatni lehetne még a példá­kat, amelyek kézzel foghatóvá te­szik a helyi pártszervek irányító tevékenységének hatékonyságát. Belőlük az is kirajzolódik: nincs sablon, minden helységben a sa­játos, a lakosságot legjobban fog­lalkoztató gondok orvoslására összpontosulnak az erők. Nem vé­letlen tehát, hogy az erőteljesen fejlődő Kisszálláson — ahol éven­te mintegy negyven lakhatási en­gedélyt ad ki a helyi tanács — a figyelem nem utolsósorban a ki­terjedt tanyavilág gondjaira össz­pontosul. A tanyaközpontokban fellelhető épületek rendbehozásá­val megteremtették az ott élők számára az égymással és a község vezetőivel való találkozások, a kü­lönböző rendezvények lehetőségét. S a cél most a hosszabb távon is fennmaradó tanyák villamosítása. Erre mintegy 700 ezer forintot kí­nált fel a lakosság. Az említett, s az el nem mon­dott valamennyi példa mögötti lé­nyeget azonban így összegezték többen is a tanácskozás résztvevői ,közül: — Az a pénz, amellyel a fej­lesztési célokra rendelkezik a he­lyi tanács, rendszerint nagyon ke­vés. Ez még inkább aláhúzza a politikai múnkánk fontosságát az egész lakosság mozgósítására, a társadalmi erők feltárására, össz­pontosítására és a legokosabb fel- használására. Természetesen, min­dig a legfontosabb célok megvaló­sításáért. Ezt a munkát nagy kö­vetkezetességgel, a tanácsi, gazda­sági szervekre, a népfronttnozga- lomra, a tömegszervezetekre tá­maszkodva vihetjük sikerre. Perny Irén KEREKES IMRE kisregénye: (4.) Az a lány, akiről szó van, már az első este odapörkölt, ahogy meglátott a porta előtt. — Magát aztán jól itthagy­ták ... Mi a fene, gondolom, még nem is láttalak, már így rám­nyitod a szád. Csak ránézek, végig a figuráján. Az ilyen új személlyel ne diskuráljon az ember, mert lehet, hogy tegnap még az URH-val volt ügye. Az­tán mégis: — Aki féltékeny —“ mondom —, az maradjon. — Oda ne rohanjak! — Csak így­Az arcát tisztán láttam, ahogy elővillan. — Ha máskor nem volnék itt, a kerítés mellett vagyok talál­ható. — Ne szaladjam körül a gyá­rat? — Még az ujjaival is ját­szott a levegőben. — Csak úgy mondom ... — És ha megpróbálom? — rittyent oda nekem. Menj már, kisanyám, mert még valaki meglát, hogy itt csináljuk az arénát. Más se kell nekem. Ha az éjjeliőrt nem ve­szik komolyan leteheti a lantot. Meg kell hagyni, figurája aztán van. Még a kabátja is mini. De van is mit mutogatnia, nem mondom. Lehet olyan jó har­mincas. Csak beszél, gondolom, mert annyit az is tud: mikor le­het egy iyen poszton bulizni? A villanyfőzőre készítem a vi­zet, mert az éjjeliőrnek az a legjobb, ha teázik. Ez ébreszt is, melegít is, orvosilag is taná­csolható. Már ki is ment a fejemből <fez a mucus, amikor .valaki beszól a portásfülke ablakán: — Na híres, fő a tea? — Ez nem önkiszolgáló — mondom ♦ — aki teát akar, az jöjjön be. Visszajött a minis. Pali . le­gyek, ha nem igaz, ahogy letette a kabátját és ott állt előttem a testhezálló pulóverben, olyan szag lett az egész portásfülké­ben, mintha összetörtek volna egy kölnis üveget. — Ez az irodád? — Ez — mondom —, meg az egész gyár. — Van még a gyárban va­laki? — Egyéb se hiányzik. — És ha jön a razzia? — Nem lebuj ez, csak portás­fülke. — Már úgy értem, ha jön az ellenőrzés. — Van eszükbe, örülnek, ha akad egy őr. — Mármint... — Mármint én. — Na akkor, én most a leg­jobbkor jövök, mi? — Hát éppen nem rosszkör. Az első kör csak úgy tizenegy után történik. — Az első kör? — Megkerülöm a gyárat. — Én addig mit csinálok? — Megvársz, ha akarsz. De ha nem, jöhetsz velem is. Nevettünk. Így történt az eset. Megittuk a teát, aztán ül­tünk a portáspadon. Szüntele­nül kérdezett, hogy tulajdon­képpen mire kell vigyázni az éjjeliőrnek. Később eloltottuk a villanyt, a sötétben társalog­tunk. A téma nem tartozik a kívülállókra. Az elmúlt héten érkezett vissza az NDK-ból a Kecs­keméti Alföld Aruház Válla­lat vezetőiből álló küldöttség, amely a két ország szövetke­zetei közt már eddig is fenn­állott jó kapcsolatok még szo­rosabbra fűzésén fáradozott. Az együttműködést „magasabb szinten”, az NDK , szövetkezeti áruházainak Kari Marx Stadt-i CONSUMENT központja, illetve a SZÖVOSZ és a HUNGARO- COOP szervezték. A megállapodás értelmében megyénkből az önálló vállalatként működő Alföld Áru­ház, míg az NDK-beli mozgalom képviselői közül a lipcsei szövet­kezeti nagyáruház lépett egyez­ségre. Ennek mottója: „Áru — ba­ráti országból”. A két ország ter­mékeiből még ebben az évben köl­csönösen vásárheteket rendeznek, amelyek célja: szemléltetni, bemu­tatni az eredményeket, kifejlesz­teni az áruházak kollektívái kö­zött a szocialista közösségi szelle­met, s a kereskedelem különböző ágazataiban tapasztalatokat cse­rélni. « Az utóbbi hónap során mindkét cég vezető szakemberei árukivá- 1 osztó tárgyalásokat folytattak. Kölcsönös megállapodás született arra nézve, hogy az NDK-ból származó áruk vásárhetét Kecs­kemétén a Duna—Tisza közi na­pok keretében — szeptember 20— 26. között — rendezik meg, az Alföld Áruházban. A magyar ter­mékek vásárhetére pedig október 22-től 27-ig került sor, a lipcsei szövetkezeti nagyáruházban. Mint említettük, a partnerek mindegyike kiválasztotta már a bemutatásra szánt termékeket. Itt is, ott is mintegy 8—10 millió fo­rint értékű árut cserélnek és hoz­nak majd forgalomba. Nálunk" az Alföld Á'ruház külön e célra ki­jelölt osztályán lesznek megte­kinthetők és megvásárolhatók a német cikkek. Szóljunk arról is, hogy előrelát­hatólag — legalább is a kereske­delmi szakemberek eddigi dönté­se alapján — melyek azok a ter­mékek, amelyeket majd bemutat­nak, s amelyek az előzetes vára­kozás szerint a legnagyobb érdek­lődésre tarthatnak számot A német partner főként kötött­árukat, jellegzetesen magyaros ajándékozási és népművészeti holmikat, majolika és kerá­mia tárgyakat igényel. Be­mutatják Lipcsében a megyei élel­miszeriparának reprezentáns ter­mékeit is, köztük természetesen az UNIVER Szövetkezetnek a na­pokban a Kiváló áru megkülön­böztető jelének viselésére jogosult tubusos ételízesítőit. Kapósnak ígérkeznek az Alföld Áruház Vál­lalat fajszi tagszövetkezetében ké­szített ízléses mini halfőző bográ­csok, amelyekből a lipcseiek mintegy ezer darabot rendeltek. Ezzel szemben az NDK-ból ru­házati cikkek, háztartási és mű­szaki áruk — így különféle szer­számok, villanyfúrók, hajszárítók stb. —, továbbá édességek és kon- zervek érkeznek, s lesznek kapha­tók a vásárhét folyamán. J. T. Aztán elindultam, hogy meg­kerüljem a gyárat, ö meg ott maradt a portáspadon. Ha van isten, gondoltam, akkor most szóval tartja a tolvajokat. Jól kiléptem, bár arra gondoltam, hogy úgyse vár meg. Mindenesetre váratlanul ala­kult ez az éjszaka. A hosszú házsoron egyetlen ablakot ki nem nyitottak, hogy szellőztessenek. A Richter úrnál nem volt se kis bőrönd, se be^ vásárló szatyor, de amikor a ka­puhoz ért, szétnézett, a belső zsebéből kirántott egy üveg Kő­bányait, és jól meghúzta. Zug­ivó. Vajda úr, a KÖZÉRT-es, ezúttal nem taxin, hanem gya­log érkezett. Válik. Fütyörészve eltűnt a kapu alatt. És amire nem tudom mikor volt példa, Erdélyi úr, a festő, megállt a kappban és töprengett, hogy to­vább menjen-e. de aztán legyin­tett a levegőbe és befordult a lépcsőházba. Lipták úr nem is mutatkozott. Tölcsváry Adri- anne viszont a szokott időben megjelent, pórázon a daxlival. A legjobbkor, mert alighogy ki­lépett, beleütközött Slezáknéba. Ettől úgy félrevágta a fejét, mintha valaki vezényelt volna neki.. Pedig már jól benne jár a korban. Hiába, ő már soha nem érti ezt a világot. A Nelli megvárt. Minthogy így hívják. Ült a portáspadon, ahogy ottmaradt. (Folytatjuk) A kalocsai ének-zenei Pécsi Sándor, a Kalocsai Ének­zenei Általános Iskola igazgatója szokása szerint az első tanítási óra előtt bekukkantott a parányi tanáriba. Üdvözölte a kartársa­kat, meghallgatta az iskolai élet friss híreit. A kialakuló beszél­getésben semmi feszesség, forma­litás. A külső szemlélő is érzékeli a kellemes légkört, megkapja a jó "hangulat. A jelenet láttán megál­lapítja, hogy régi ismerősök, ba­rátok. munkatársak találkozásá­nak a tanúja. — Aligha tévedek — mondom az igazgatónak —. ha az össze­szokottságot tartom a testület legfőbb erényének. — Így van — helyesel Pécsi Sándor —. többen 15 éve, az is­kola megalapításától együtt dol­gozunk. Együtt kezdtük a bizo­nyítást — Kalocsán is van Sze­repe, jövője az énekes iskolának — dr. Lakatos Istvánnéval, Sere­gi Imrénével. Vállalta a kezdet nehézségeit 1957 őszén Várszegi Lászlóné. Molnár Józsefné, Pécsi Erzsébet. Ne feledkezzünk meg Molnár Lajosné hivatalsegédről se, aki 15 esztendeje lelkiismere­tesen végzi munkáját, rendben tartja az öreg épület vastag falú tantermeit. Az „álapítók” közül tavaly ment nyugdíjba Galina Imre, Mácsai Katalin, összerá­zódtak a kartársak a közösen megélt jóban-rosszban. A kollek­tíva nagyobb része évek óta azo­nos. — Bizonyára nehezen találják meg itt a helyüket a pályakezdő fiatalok — aggodalmaskodom, hi­szen szilárd baráti körök alakul­tak ki az évek folyamán. — Nálunk szerencsére nincse­nek nemzedéki ellentétek — sie­tett megnyugtatni az igazgató. — Az idősebbek azt szeretnék, ha minél képzetebb, szorgalmasabb pedagógusok folytatnák, amit ők elkezdtek. Ha valaki igyekszik, támogatják. Ha sikere van, vele örülnek. Ebből a szempontból előny, hogy kis létszámú a tes­tület. Csupán tizenhatan dolgo­zunk itt. s közülünk négyen tar­toznak a fiatal generációhoz ' — Közvetve utalt gondjaikra... Mi nehezíti munkájukat? — Több minden. Kies,' a he­lyünk. Legalább négy teremre lenne szükségünk. Talán köny- nyebben lélegzünk, ha elköltözik innen a gondnokság. Nálunk sen­ki sem húzódozik a munkától, időnként mégis nehézséget okoz az ügyeleti szolgálat beosztása. Kevesen vagyunk, gyakrabban kell egy-egv pedagógust ilyen feladattal megbízni. Énekkarun­kat, tánccsoportunkat sűrűn fel­kérik az iskolát szereplésre. — Nyilván az elismerés sem marad el... A kedves szavak, a biztató te­kintetek. a helyi párt- és_ tanácsi vezetők, a szülők ismétlődő kö­szönetéi újabb erőfeszítésekre ösztönöznek mindnyájunkat. Az iskola, a tánccsoport, az énekkar több kitüntetést kapott az elmúlt másfél évtizedben. (Lakatos Ist­vánná, igazgatóhelyettes, karnagy néhány hete vette át a Szocialis­ta Kultúráért kitüntető jelvényt. Táncosainkat határainkon túl is ismerik. Szerepeltek már az NDK-ban. Franciaországban, Finnországban. Nem akarjuk el­kiabálni. de minden eddiginél hosszabb út előtt állunk. Két hétté a távoli Ibériai félszigetre utazunk. — a tervek szerint — ahol részt veszünk a Pireneusi Játékokon. „Kiváló t- együttes” címmel kitüntetett tánccsopor­tunk nagy sikert aratott a leg­utóbbi jubileumi műsoron is. Kü­lönösen a Kalocsai kislakodal- mas. a Süss föl nap váltott ki nagy tapsot. Pedig az itteni kö­zönség ért a folklórhoz. Kórusunkról kevesebb szó esik, pedig ők is megérdemelnek min­den elismerést. Már ősbemuta­tókra is vállalkoztunk. Mi adtuk elő elsőként Karai: Muzsikáló századok című művét és más al­kotásait. — Szép, szép a művé­• Furulyázni jó... • Teli torokból (Kiima »Győző felvételei! szét, a helyi hagyományok ápo­lása. a hírnév, de az általános iskolában mégis az oktatás-neve­lés színvonala a legfontosabb. A fellépések nem mennek a tanulás rovására? Nem szorulnak háttér­be a reáltárgyak? — Volt tanítványaink többsége kitűnően megállta hélyét a főis­kolákon, az életben. Kell-e ennél jobb bizonyítvány munkánkról? A legelőször végzett osztályból hatan műszaki pályát választot­tak, ugyanennyien dolgoznak pe- da'gugusként. Négyen szakmun­kásként. hárman orvosként ke­resik kenyerüket. A zenét csupán egy tanulónk választotta élethi­vatásául ... Áz igazgató név szerint sorolja, hogy kiből mi lett. — Tartják a kapcsolatot vala­mennyi volt növendékkel? — cso­dálkozom. — Vissza-visszajárnak. Beszá­molnak tanulmányaikról. Maguk­tól jönnek, nagy örömünkre. Né­ha a kisebbekkel fociznak az ud­varon. Több gimnazista pedig megkérte Klára nénit, az ének­tanárt, hogy részt vehessen a hét­fői közös énekléseken. — Köszönjük a „bizonyítást”. — Nem értem* még a végére — mosolyog a nemrégiben a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett igazgató (a Szocialista Kultúráért jelvényt már kétszer megkapta.) — Kitűnő tornászaink vannak. Lakatos Gabriella leg­utóbb megyei első lett. Tamás Zsuzsa é$ Gulyás János pedig ötödik-ötödik helyezést ért. el. Ilyen kis iskolától ez - igazán jó teljesítmény. Az egyik szülő, La­katos László, a sikerek legfőbb kovácsa. Társadalmi munkában oktatja a tehetséges gyerekeket. Hosszú ideig tartana, amíg föl­sorolnám a megyei, városi ta­nulmányi versenyeken diákjaink által szerzett helyezéseket. Külö­nösen matematikában, fizikában és orosz nyelvben jeleskedtek. Távozóban így összegeztem tapasztalataimat. A kalocsai ének­zenei iskolában felelősséggel dol­goznak művelődéspolitikai cél­jainkért. a sokoldalúan fejlett új nemzedék neveléséért, oktatá­sáért. Megérdemlik az elismerést. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents