Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

! » PETŐFI NÉPE • 1!>73. június 1(>. Keudrt a toserdei holt Tisza-ágon ! Az kétségtelen lény, hogy a tuserdy: parkerdő védelmére lett — s megyei lapban is közölt — legutóbbi intézkedések elei- lék céljukat. Tapasztalatból ál­líthatom: megszűntek a szabály­talanságok. a sétányokon már nem száguldoznak gépjármüvek, s a ritka lakat sem rongálják erejüket fitogtató legények. A hatóságok szigorú közbeavatko­zása — ugyanis fogalmazhatok: kötelességük maradéktalan telje­sítése — révén most már meg­felel rendeltetésének a termé­szetvédelmi terület, amely való­ban kellemes pihenést, kikap­csolódást nyújt látogatóinak. E pozitívumok azonban aligha tölt­hetnek el bennünket örömmel, hiszen a környékén még bőven 1 aláihatok visszásságok. A töserdei holt Tisza-agról van szó. Az erdővel közvetlen hatá­ros — néhol ö méteres mélységet is elérő — vízterületről, ahová rakorta kimerészkednek a fe­lelőtlenül bátor csónakázók. Bár négy személyesek az igénybe vett csónakok, olykor mégis ha- tan-heten szoronganak bennük. Lapunk április 28-i számának Olvasóinké a szó rovatában je­lentettük meg Erdősi Istvánná kelebiai lakos sorait legelőt a szarvasmarháknak! címmel. A levél írója mintegy száz állattar­tó társa nevében tette szóvá, hogy kornyékükön, az. úgyneve­zett Vasútföldön és Vermes já­rásban akadályokba ütközik a szarvasmarha tenyésztés, mi­vel a régebben még szá­mottevő nagyságú füves te­rület — a tőzeg- és vá­lyogki termelés következtében — évek óta fokozatosan csök­ken. Kifogásolta, hogy a községi termelőszövetkezet állatai gya­korta látogatják a gazdák bé­relt legelőit, s annak füvét dézs­málják. Ez utóbbi miatt nem tudják kielégíteni teheneik zöld- takarmány igényéi a tulajdono­sok. akik már a szarvasmarha el- •dásának gondolatával is foglal­koznak. A panass/a' kapcsolatos vizs­gálatról írásban tájékoztatta szer­kesztőségünket a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Gádor Jó­zsef. Mint közölte, a határmenti községekben, agy Kelebián is hosszabb ideig nem engedélyezr teli a -legeltetést — tekintettel a jugoszláviai állategészségügyi zárlatra. A kihajtási tilalmat — feltehetően ez okozott félreértést a lakosság körében — nemrégen feloldották, így a helyi közös gazdaságok kezelésében levő nagy: kiterjedésű, bőséges fűhoza­mú legelő már az egyéni állat­tenyésztők rendelkezésére áll. Kedvező áron vehető bérbe a te­rület, amelyen a legeltetés nincs korlátozva. Aztán előfordul, hogy úszni nem tudó felnőttek 10 éven aluli gyermekek társaságában ülnek csónakba és eveznek messzire, nemegyszer a sűrű vízinövények közelébe, tehát a legveszélyesebb helyekre. Az ilyen esetek tavaly emberéletet is követellek. Úgy tűnik, a tragédiából vajmi keve­sen okultak. 1 Je legalább az illetékesek te­gyenek lépéseket a tarthatatlan állapotok leszámolására. Szüksé­ges lenne például a csónakázó­határ jól látható megjelölése, va­lamint a vízre engedett saját tu­lajdonú, illetve kölcsönzött csó­nakok — biztonsági szempont-' ból történő — előzetes műszaki loliilvizsgálata. Az . előirt szabá­lyok- megszegőit pedig szigorúan hg.vel mezlessék, esetleg büntes­sék meg. És még valamit. A tetszés sze­rint elkalandozó csónakázók tönkreteszik a halászok varsáit es a horgászok úszóbójáit. So­kan így virtuskodnak. De med­dig? Bartos Gyula Kecskemét Szolnoki út Ifi. CHrom papirgalacsinnal? cím­mel május 24-i lapszámunk ugyanezen rovatában hoztuk nyilvánosságra a megyeszékhe­lyen lakó Magyari Józsefné leve­lét. Olvasónk sérelmezte, hogy a kecskeméti Vörös Csillag Tsz piaci pavilonjában nem a kért minőségű árut kapta meg. Az odahaza kibontott zacskóban ugyanis csupa zöld. éretlen cit­romot. ráadásként pedig marék- golyóvá gyűrt papírt talált. Reklamációját emelt hangon utasították vissza az eladók, akik a panaszkönyvet sem voltak hajlandók átadni részére. Az ügyben vizsgálatot tartott a kecskeméti Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnöke, Németh Zoltán, aki megállapításairól le­vélben informált bennünket. Eb­ből megtudtuk, hogy a pavilon­ban fogláTkoztatott dolgozók jegyzőkönyvbe foglalva jelentet­ték ki: mindig válogatás nélkül mérik n citromot, s az áru mi­nőségét illetően senkivel sem kivételeznek. Mivel a szóban forgó vásárlás napján darabon­kénti csomagolású citromot áru­sítottak, csakis ebből adódóan, tehát véletlenül kerülhetett pa- pírgalacsin a kifogásolt gyü­mölcs közé. E problémát akkor orvosolhatták volna, ha Magya­riné visszahozza az árut kicseré­lés végett. A történtek után a szövetkezet elnöke figyelmeztet­te az alkalmazottakat, ezentúl gondosan végezzék munkájukat, s a vásárlóknak az általuk megje­lölt áruból mérjenek. Utasítást kaptak arra is, hogy a pult kö­zelében helyezzék el a panasz­könyvet, s azt azonnal átadják, ha a vevő kéri. Szezonjellegű ládaüzem — Merre van a ládaüzom — ér­deklődtem Kömpöcön a község közepén. — Ott a második ház balra — mulat egy fakapura a megkérde­zett iskolás gyerek. Valóban az udvaron szénakazal magasságú gyümölcsösládahegy árulkodik az üzem ielenlétéről. A ládák ugyan ott vannak, de hol az üzem? Ez után kutatok az alacsony házban, míg egyik szobából — melyről utólag tudtam meg, hogy iroda és raktár együtt — kilép egy fiatalember, az „üzem” vezetője. Ö kalauzol a munkahelyre —egy másik szobába —. ahol hat asz- szony. lány szegezi a gyümölcsös- ládákat. — Ennyi az egész? — érdek­lődöm meglepetten, amit ő is ész» revesz. s mintegy magyarázatként hozzáteszi: ez a részleg csalt sze­zonjellegű. Tulajdonképpen a Kiskunfélegyházi MÉK Vállalat kömpöci felvásárlótelepe, s amíg nem kezdődik az igazi szezon, addig ládakész.ítéssel foglalkoztat­juk az. asszonyokat, lányokat. Ti­zenhármán voltak, amikor tavaly ősszel megalakult a lelep. de köz­ben férjhez mentek. A felvásárlótelep most van ki­alakulóban. Tavaly még az ÁFÉSZ kezelésében volt. A nyá­ri idényben 10 vagon gyümölcsöl vásároltak lel. Az idei tervük már .100 vagon. Az „irodába” piros-pozsgás kis­lány érkezik. Bemegy a helyisé­get kettéválasztó függöny mögé és egv doboz szöget Hoz elő. Le­méri és már távozna is. amikor az üzemvezető rászól: — Hát az átvételi aláírás hol marad'.’ A kislány elpirul, hiszen a siet­ségben előfordul, hogy elfeledke­zik az ember. De nem történt semmi. Egv gyors aláírás ér- mái ismét kopognak a kalapácsok. Akarva-akaratlanul az iutott eszembe, hogy itt fontosabb a munka, -mint az . adminisztráció, ami kell ugyan, de nem mindegy, hog” hány kézen keresztül. Kömpöcön egyelőre csak hat asz-' szony, de jól jövedelmező állás­hoz jutott, s tálán az sem mel­lékes. hogy minden szombatjuk szabad. Sz. F. • Szabó Piroska, az egyik leg­gyorsabb kezű ládaszegező munka közben. Az apostagi áttörök vállalásai Hagyomány már Apostagon, hogy minden tanév elején társadalmi­munka-felajánlást tesznek a községi úttörők. így történt ez tavaly szep­temberben is. amikor vállalták, hogy a 72—73-as iskolaév során rendszeresen gondozzák a szovjet hősök helyi temetőben levő sír­jait, valamint %a Nagy Lajosról elnevezett tér virágait, fáit. A tanu­lok becsülettel végezték el tennivalóikat — locsolták a növényeket, gyumtalanították, porhanynsították földjüket — és az elmúlt hónapok sor; n összesen nem kevesebb, mint 1100 órát töltöttek társadalmi munkában. A szép eredmény elérését segítette, hogy valamennyien ki­vették részüket a leendő vidámpark kialakításából is. A szorgalmas diákok legjobbjai értékes jutalmakat kaptak a gyer­meknapon, amelynek jól sikerült ünnepségét a fenyő- és platánfák­kal övezett iskola udvarán rendezték meg. Ott 10 lány, illetve fiú tett útlórőeskül. Bánrévi János nyugdíjas, Apostag, Adv E. u. 20. Válaszolnak az illetékesek Nyolc ember gondja, öröme Riport egy kalocsai nagycsaládról Nem egy olyan család él Kalocsán, ahol a gyerekek száma ötnél több. Legtöbbjüket úgy ismerik a városi tanácsnál, mint a szociális segély állandó alanyait. S míg végigmegyünk a listán, azon töröm a fejem, hogy vajon törvényszerű e a sok gyerekkel együtt járó szülői felelőtlenség, az alkoholizmus, az erkölcsi nihil, a börtön, a fegyelmi elbocsátás, s ami ezek­ből következik: az elesettség? Még akkor sem nevezhetjük ezt törvényszerűnek, ha Kalocsán a nagycsaládok nyolcvan szá­zalékánál ez a helyzet. Hogy az elesett sokgyermekesek száma mégis nagy — országosan is nagy — azokhoz képest, ahol a szülők nem nyűgnek, hanem örömnek, nem letaszító erőnek hanem megtartó bizonyosságnak, jövőnk alapjának, a felelős­séggel vállalt kötelességnek tekintik a sok gyerek nevelését, annak rengeteg oka van. Ezek között talán első helyen szerepeltethetjük a család jö­vedelmét. Gondoljunk-e azonban a pénz mindenhatóságára? Ez nem lenne helyes és főleg nem volna igaz. Kétségtelen vi­szont, hogy a pénz sok mindent megold. így például a lakás­gondot is. De — ez nem csupán Kalocsára érvényes — ha egy nagycsaládnak méreteiben, felszereltségében megfelelő, vagy főleg jó lakása van, az az esetek túlnyomó százalékában ma még a forgandó szerencse, a véletlen áldása. televízió-, rádiódíjak, könyvek, újságok, játékok. A kiadások tel­Ilyen szerencsés családnak mondhatjuk András Lászlóékat, akik Kalocsán, a József Attila utca 20. szám alatt laknak: a két szülő és hat gyerek. And- rásék azért szerencsések — s azért nem nevezhetők a nagy- családosok között tipikusnak —. mert négyszobás házban laknak. Az viszont, hogy eze­ket a szobákat hogyan rendez­ték be, miből, mennyiből él­nek. már korántsem tartozik a szerencse ..felségvizeire". Tuda­tosan vállalt, felelősséggel, szor­galommal és nagy erőfeszítéssel végzett munka eredménye. A férj agrármérnök, a Kalo­csai Állami Gazdaság egyik ke­rületének helyettes vezetője. Hajnali öt-hat órakor felül az IZS-re és este nyolckor száll ki a nyeregből a kapu előtt. Té­len i valamivel rövidebb a mun­kaidő. Az IZS saját tulajdona, OTP-hitelre vásárolták, mer! o régi motor már kidőlt alóla. A házat ugyancsak OTP-hitelre vették, s kölcsönpénzből lat&- roztatták. Ezt mind törleszteni kell havonta. — Mennyi a család jövedel­me? — kérdezem a t'iatalasz- szonytol az egyik szobában, amíg kint a nagyobb gyerekek enni adnak az ikreknek: két­évesek. tiúk. Andrásné töré­keny. vékony asszony. Azt mondja, hogy mióta Érsekhal­máról Kalocsára beköltöztek eb­be a házba, erősen érzi a be­tegségét. Foglalkozása pedagó­gus. — Hogy mennyi a jövedel­münk? Várjon csak! A férjem fizetése 4200 forint. Ehhez jön niég havi nyolcszáz forint, mert a gazdaságban ő a szakszerve­zeti titkár is. Régebben is ő volt, de amikor tavaly azt ter­veztük, hogy elmegyünk Kalo­csáról, gyorsan adtak nyolcszáz forintot, A családi pótlék 1920 forint, én a gyermekgondozási segélyt kapom, ami az ikrek után havi 1300 forint. Tehát hozzávetőlegesen nyolcezer jön be havonta. Személyenként ez ezer forintnak felel meg. Elvi­leg. .. Nem merültünk olyan számí­tásokba, hogy mibe kerül az. élelmezés, a ruházat, télen a fű­tés, a részletek, a hitelek tör­lesztése. De ezeken a feltétlenül szükséges kiadásokon túl más­ra is kell: iskolakönyvek — szeptembertől már négy gyerek jár iskolába —. bútor, szőnyeg. j^s listáját azonban képtelenség összeállítani. Viszont, ha az em­ber látja a gyerekeket, a szépen, praktikusan berendezett négy szobát, egyértelműen megálla­pítja: nem szenvednek hiányt semmiben a gyerekek, s a szü­lők: egy szoba az iskolásoké, íróasztallal, könyvespolcokkal, heverőkkel. s természetesen né­hány „komolyabb'’ játékkal. Egy hálószoba, - egy pedig úgyneve­zett nappali. A negyedik — ho­gyan is nevezzük? — a fogadó- szoba. Itt hatalmas zongora, tö­méntelen könyv, új bútorok, vázák, virágok, s a férj, az egy­kori válogatott lovasversenyző trófeái: első, második, harmadik díjak nemzetközi és hazai ver­senyekről. — A gazdaság nagyon sokat segít rajtunk. Például onnan kapjuk a tejet 1.50 forintért li­terenként. Hétköznap naponta három litert hozunk, szombaton pedig 6—7 litert. De ezen kívül is. Például a kislányom — öt l'iú és egy lány van Andrásék- nál — a nyáron Lengyelország­ba megy csereiidülésre. Ezt is a gaz.daságtól kaptuk — sorolja a liatalasszony, aki valamivel több csak. mint harminc. S mi­kor megkérdezem tőle, boldog-e, kicsit hallgat, aztán egy törté­netbe kezd. — Most éppen rosszkor kér­dezi ezt. Bosszús vagyok. Én so­ha nem kértem a városi tanács­tól semmit. Először folyamod­tam bölcsődei helyért az ik­reimnek. mert június 1-től dol­gozni szeretnék. Tudja mit mon­dott az illető? — nem akarom megnevezni —, ő nem foglalko­zik ilyesmivel. Évenként kétszer-háromszor lordul elő. hogy András László napközben is hazajön. Most ép­pen betoppan. Mondjuk neki, hol tartunk a beszélgetésben. (Azért szaladt haza,, mert a kis­lányról fénykép kell a kiutazá­si okmányokhoz.) — Reményem van rá. hogy megoldódik a bölcsőde. A gaz­daság ugyanis patronál egy óvodát. — Mi jelenti a szórakozást? — terelem békésebb tájak felé a beszélgetést. — Én szombaton délután, va­sárnap délelőtt magam mellé veszek néhány gyereket és ki­megyünk a gazdaság lovas is­kolájába. Én lovagolok, néha a gyerekek is, de ők inkább néz­nek engem, vagy más szórako­zást találnak. Persze, ha estén­ként már alszanak a gyerekek. szeretem nézni a televíziót, ha olyan a műsor, és ha nem va­gyok túlságosan fáradt. — Nekem jóformán még any- nvi időm sincs, mint a férjem­nek. Este megvacsoráztatom az apróbbakat, aztán fürdetés, az­tán fekvés. De még az ágyban is iszik egyik-másik tejet. Ott kell lennem, főleg a picik mel­lett, amíg el nem alszanak. Az éjszakáimból csípek le néhány órát az olvasásra. Mert mire én a televízióhoz jutok, már a má­sodik híradónak is vége. Leg­feljebb azt tudom meg, milyen idő várható holnapra. Csak a két legkisebb, az ikerpár van itthon, de gyanú­san nagy a csend a hatalmas előszobában. Kimegyünk! Az egyik babakocsit felfordították, s angyali türelemmel forgatják a kerekeket. Arcuk ragyog a boldogságtól, a sikerélménytől. Ök csak az élet örömeit látják, de hogy gondok is vannak, ar­ról éppen a két szülő tudna so­kat. sokat beszélni. Gál Sándor 0 Hárman a hat közül — anyukával. (Pászlor Zoltán felv.) Szerkeszti)! üzenetek Zsuzsi, Jancsi és a többiek Dorogi Lajos, Kecskemét: A Bánííy és a Talfája utca sarkán levő ejek- toros közkút május 16-t leszerelése azért vált .szükségessé, mert a meg­rongálódott akna talán át csurgó víz veszélyeztette a közeli házak alapja­it. Mindezt helyszíni szemlén állapí­totta meg a városi tanács műszaki osztálya, amely hónapokkal ezelőtt döntött a kút megszüntetéséről. Emi­att nincs fennakadás a környék víz­ellátásában. mivel a lakók egyéb — a vonatkozó rendeletben! előirt 150-200 méter távolságon belüli — közkútból nyerhetnek vizét. Tájékoztatásul kö­zöljük. hogy az ön utcájában, vala­mint a szomszédos utcákban lakó csa­ládok bármikor igényelhetik a laká­jaiknak vízhálózatba történő bekap­csolását. amely munkát soron kívül végzi el az Eszak-Bács megyei Víz­mű Vállalat. H J-né, Ballószög: Köszöntük sora­it. Annak másolatát illetékességből juttattuk el a megyei AGROKER Vál­lalat Igazgatóiéhoz. Pálfi Pálhoz, aki arról informálta szerkesztőségünket, hogy a kivizsgált ügyben megtette a szükséges intézkedést. özv. Király finréné, Kecskemét: Pa­nasza Jogos volt, ugyanis a felkéré­sünkre lefolytatott vizsgálat során be­bizonyosodott. hogy a területre be­osztott kéményseprő több mint fél éve nem végzett szakipari munkát az ön lakásában. Erről a Bács-Kiskun megyei Kéményseprő és Cserénkálv- haépilő Vállalat igazgatója. Biróezy Gyula informálta szerkesztőségünket, trásbeli válaszából megtudtuk azt is. hogy a szóban forgó ház kéményeit ellenőr jelenlétében, soron kívül tisz­tították ki. a munkaköri feladatának teljesítését elmulasztó vállalati dolgo­zó pedig szigorú figyelmeztetést ka­pott A sajnálatos eset kapcsán szük­ségesnek tartjuk hivatkozni a 1ÓT97ÍI. (IX. 5.1 EVM, sz. rendeletre, amelv egyebek között előíria. hogy a ké­ményseprő kéthavonként köteles ki­tisztítani a lakóházak kéményeit Összeállította: Veikéi Árpád Mint a féktelen kiscsikók, olyan rajcsúrral jönnek elő az iskola melletti, parkot szegélye­ző bokrok mögül. A tanácsháza előtt parkoló autósor láttán azonban megtorpannak, majd mintegy megszelídülve odasom­polyognak a sor végi, sötétkék színű Volgához. Re kukucskálnak az ablakán, szemügyre veszik a lámpáit. d’sz,árcsáit, s végül az autó faránál horgonyozik le az aprónép. A legk;sebb közülük, egy kocos fejű legényke mintha szeretgetni akarná, gyengéden végighúzza kezét a csomagtartón. S miután simnqatásának nyoma is marad a porlepte gépkocsin — milyen gyönyörűség! —. tucat­nyi kar ócska lendül hasonló si- ntoga fásra. Már a nyelvem végén van. hogy: ..Gyerekek, nem szabad!' De nem mondom ki. Biztosan cl­nyargalnának. Pedig — a kis- padov várakozva — olyan jó lát­ni az örjfeledtségiiket! Inkább így próbálom elvonni őket a ma- s :«toló ant ászcmlélöl: — Gyerekek, ki akar köziilctek segíteni? Mert nem tudom eldön­teni, hogy melyik autó a leg­szebb? . . . — En! En! Én!... — Tódul körém a gyereksereg. Elsős, má­sodikos fiúcskák, közöttük há­rom kislány is. Gyorsan eldől az autók szépség szerinti sorrend­je. A vélemények mellette szól­nak, tehát a piros autót foga­dom el a legszebbnek. A barátkozásunk most kezdő­dik el igazán. Mindenekelőtt megegyezünk, hogy egyszerre csak egyikünk beszél, különben nem értenénk egymást. Elsőnek a karomat simogató vékony cson­té Zsuzsi kérdez. — Néni. ugye. messziről tet­szett jönni? — Messziről — feleltem, de kis barátnőm máris visszaveszi a szót: — Es tetszik beszélni idegenül? Mert én tudok ám oroszul! A testvérem ötödikes, tőle tanul­tam. hogy taváris ucsityelnyica. iá szivodnyá .. . Tetszik tudni, hogy ez mit jelent? ... Es még azt akarom mondani, hogy mi is elutazunk ám messzire! Me­gyünk kirándulni az iskolával .. Hová is Eri! Valami esc. . . esc. . . csé ... Jaj, elfelejtet­tem! . .. De tudom már, Kecs­kemét! Oda megyünk, meri ad ám nekem az anyukám 130 fo­rintot és a Misinek is, á testvé­remnek. Mert az én anyukám nagyon gazdag! Három bukszája is van, de mind a három olyan kövér ám! — Az apukád hol dolgozik, Zsuzsi? — jutok kérdezéshez, s a kislány újfent belelendül: — Ó, énnekem nincs apukám, mert én még egészen pici voltam, amikor meghalt. Csak az anyu­kám, meg négy testvérenj van és az én anyukám a fatelepei, igen olt, a ládagyárban dolgozik és máskor is adóit nekem már tíz forintot is. Bizony. — Az én apukám a sütőipar­nál dolgozik — hozakodó: türelmetlenségében már a laba-j mát taposó, kerek arcú kislány. — Nagyszerű! Tehát, a te apu­kád süti a jánoshalmi kenyeret. Gondolom, finomat. Nos, kis- barátaim, ti meg tudjátok mon­dani, milyen kenyeret süt Évi apukája? — Jóéit! — zengik kórusban, csak egy hangocska sejtet más véleményt. — Bocsáss meg, nem értettelek — mondom a szőke, szeplős k'S- legénynek, aki .kissé határozot­tabban közli: — En nem szoktam kenyeret enni, mert csak a húst szeretem. Eközben Zsuzsi stréberül a fü­lembe súgja: — Biztosan azért jár másodszor az első osztályba, mert nem szereti a kenyeret! A kék .szemű, szeplős fiún lát­szik, van még mondanivalója. Társainak figyelmét kérve, bíz­tatom hát. Ö pedig sorolni kez­di: — Mink is voltunk kirándulni busszal. Baján. De én azelőtt este olyan nagyon ideges vol­tam l — Ilyen kisfiú ideges? Tudod, hogy mi az idegesség? — Igen, mert tetszik tudni, amikor az én apukám berugik, okkor soha nem lehet aludni, mert olyan nagyon kiabál és veszekszik az anyukrímmal és velem is és tányért is összetör és akkor én nem is tudok alud­ni és féltem, hogy akkor nem mehetek el Bajára . .. A hirtelen támadt csendben várakozón minden szempár rám szegeződik. — Jancsikám — szólok a kis szeplőshöz nem próbáltad meg még soha megkérni az apu­kádat, hogy a kedvedért és az anyuka kedvéért tegye meg, ne rúgjon be? ,— En akartam már, de amikor reszeg, nem szabad beszélni. . . — Amikor egészséges, jó ked­vű, akkor próbáld meg. — De, hát olyankor soha nem ér rá!... Abban a pillanatban két na­gyobbacska lány jön elő a bok­rok mögül és határozottan ren­delkezik: — Befelé, befelé! Véget ért a játékfoglalkozás! * Nagyot köszöntek ifjú bará­taim, s amilyen hirtelen előjöt­tek, olyan gyorsan el is tűntek a park bokorszegélye mögött. Ve- röfényes idő volt, s bennem mé­gis borongás támadt. Felidéztem magamnak a gyerekeket, az előb­bi pár pere. minden mozzanatát és erre gondoltam: — Szülők, vajon ismeritek-e igazán a gyermekeiteket, a ró­latok alkotott véleményüket? Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents