Petőfi Népe, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

1913. Június 16. • PETŐFI NÉPE • 3

Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka

Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter felszólalása

MUNKÁSOK MŰVELTSÉGE

(Folytatás az 1. oldalról)

— A pénzügyminiszteri beszámolóból világosan kitűnt, hogy a kormány intézkedései nyomán népgazdaságunk elmúlt évi fejlődése összességében tervszerűbbé vált, a fejlődést jelző mutatók a IV. ötéves tervben rögzített arányokhoz közeledtek, és megfelelnek a népgazdasági terv előirányzatainak — mondotta bevezetőben az építésügyi és városfejlesztési miniszter, majd megállapította:

— Alapvetően fejlődés volt tapasztalható az építőipar elmúlt évi munkájában is. A beruházási egyensúly javítására " hozott intézkedések keresletcsökkentő hatása ellenére az építőipar termelése nem csökkent, sőt a lakosság életszínvonalát közvetlenül befolyásoló lakásépítésben éppen az elmúlt évben kimagasló eredményt értünk el. Javult az építkezések koncentrációja, a lakosság építőanyagellátása, fejlődés tapasztalható a kommunális létesítményeknél, az egyedi nagyberuházások építkezésein pedig túlteljesítést értünk el.

— Az építőipar eredményeinek jelentőségét növeli, hogy múlt évi feladatai a korábbi évekhez képest sokrétűbbek és bonyolultabbak voltak. Olyan megváltozott gazdasági környezetben kellett a tervfeladatokat teljesíteni, amikor csökkent és összetételében is változott a kereslet, módosult és átrendeződött a termelési struktúra. Ez az építőipar vállalataitól körültekintőbb, szervezettebb munkát igényelt.

— A beruházások tervszerű alakítására hozott kormányintézkedések hatására az építőipar korábbi dinamikus fejlődési üteme — az éves terv célkitűzéseivel összhangban — lelassult. Ennek megfelelően az országos építőipar termelése 1972-ben az előző évi szinten alakult, a kivitelező építőipar pedig 3 százalékkal teljesített többet az előző évinél.

— Az állami nagyberuházások építési feladatainak megvalósítása változatlanul az építőipar súlyponti feladata, itt a teljesítés 8 százalékkal emelkedett.

— Javult az építőanyag-ellátás, a lakossági igények kielégítése kiegyensúlyozottabbá vált. Az építőanyag-ipari termékek hiánya általában megszűnt, az ellátás időszakonkénti zökkenői néhány termékre korlátozódtak, de az átmeneti hiány mennyiségileg nem volt számottevő.

Részletesen szólt a miniszter a beruházási helyzet javítására tett kormányintézkedésekről, amelyek pozitív hatása már 1972- ben jelentkezett, majd nyomatékosan hangsúlyozta: gátat kell vetni a nem megfelelően előkészített vagy a népgazdaság teherbíróképességével nem számoló beruházásokat célzó törekvéseknek.

— A 15 éves lakásfejlesztési terv teljesítésének eddigi üteme alapján az egymillió lakás felépítését előirányzó program feltétlen megvalósulása, sőt bizonyos túlteljesítése várható — mondotta ezután. — Az 1972- ben megépített 90 000 lakás hazánk lakásépítésének történetében egyedülálló teljesítmény: minden ezer lakosra 8,7 lakás jut. Ez az arány eléri a fejlett európai szintet. A 90 000 új lakásba több mint negyedmillióan költöztek be. A szanálások mérséklésére hozott kormányintézkedések hatására a korábbi

évekkel szemben 1972-ben mintegy 4000-rel kevesebb lakást bontottak le, s ez is javította a tiszta lakásszaporulatot.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és a Központi Bizottság 1972. novemberi állásfoglalása az építésügyi ágazat tevékenységét is hosszabb időre alapvetően határozza meg. A párthatározat végrehajtására a minisztérium már eddig több jelentős intézkedést tett, és javaslatot terjesztett a kormány elé. Ezek között említem meg a takarékosabb műszaki megoldások előmozdítására, a termelés gazdaságosságának javítására, a termékszerkezet átalakítására, a vállalati szervezés fejlesztésére, a termelőkapacitások jobb kihasználására, a könnyűszerkezetes program végrehajtására, a bértömeg-szabályozás kísérleti bevezetésére, a káderekkel való foglalkozás megjavítására, a szakmunkások és szakemberek továbbképzésére tett intézkedéseket.

Ezzel kapcsolatban rámutatott: az államháztartás teherbíróképessége véges, és közismert, hogy a célcsoportos lakásépítés teljesítésének pénzügyi korlátái vannak. Ugyanakkor elterjedt a nagy arányú szanálásokkal együttjáró és költséges város- központok építésének igénye. Egyetértünk azokkal, akik az ilyen területen meglevő elmaradást fel akarják számolni, de ennek ütemét egyrészt összhangba kell hozni az ország teherbíróképességével, másrészt esztétikai szempontból sem kívánatos ennek a feladatnak rohammunkával történő megoldása. Ezért e törekvéseket korlátozni kellett oly módon, hogy a városközpontok átépítésének folytatását, illetve megkezdését központi engedélyhez kötöttük. Ennek alapján több városközpont létesítését az Országos Tervhivatallal együtt csak feltétellel, illetve kiegészítéssel engedélyeztük.

Az intézkedések nyomán csökkentek a beruházási kiadások. Ez kedvezőbbé teszi a lakásépítési program teljesítését.

— Az építőipari árak és ezen belül a lakásépítési költségek stabilizálására a minisztérium jelentős intézkedéseket tett és tesz a jövőben is. Az új építőipari árrendelet az építési munkák jelentős részét a hatósági megkötésekkel kialakítható árformába sorolta, a szabadár a munkák rendkívül kis körére szűkült le. Az új árszabályozás számos egyéb szigorítást is tartalmaz, az árszint az eddiginéíl erőteljesebb korlátozását jelenti. A házgyárak elkészítették az épületek vállalat árjegyzékeiig amelyektől csak hatóságii árintézkedés révén térhetnek el. A szabadáras anyagok esetében a vállalatok az árváltozás szándékát előzetesen kötelesek az Országos Anyag- és Arhivatalnak bejelenteni. Fokozzuk az árak előzetes és utólagos ellenőrzését is.

A miniszter a közművesítésről szólva hangsúlyozta: fejlesztjük kapacitásunkat, S olyan közmű- építési technológiákat kísérleteztünk és próbáltunk ki, amelyek a városi rekonstrukciók során alkalmasak a járműforgalom zavarása nélkül a feladatok végrehajtására.

— A tartalékok kiaknázásának egyik leggazdagabb lelőhelye az üzem- és munkaszervezés. A minisztérium a vállalati szervezésfejlesztési feladatokkal már

több éve szervezetten, sokoldalúan foglalkozik, 1970 elején termelésszervezési bizottságot hoztunk létre. 1970—1971-ben — többek között — elkészült az építőipari üzem- és munkaszervezés fejlesztését célzó kutatások hároméves programja, 15 minisztériumi vállalat, valamint a fővárosi tanácsi és a szövetkezeti építőipar szervezésfejlesztésének középtávú programja, négy vállalatot pedig kijelöltünk a szervezésfejlesztés bázisvállalatául.

— Sok a tennivaló — mondotta a miniszter —, különösen a munkahelyi szervezésben. Nagy figyelmet kell szentelni a munkaszervezés és a folyamatos anyagellátás javítására. Az egyre növekvő műszaki-gazdasági követelmények szükségessé teszik a munkások és a szakemberek képzésének és továbbképzésének szélesítését, elmélyítését Ennek megv- valósítása érdekében biztosítottuk a továbbképzés előfeltételeit,^ a korszerű követelményeknek megfelelő tananyagot adtunk ki.

— 'A párt- és kormányhatározatok alapján márciusban végrehajtott központi béremelés a kereseti arányokat kedvezően befolyásolta az építésügyi ágazatban is.

Befejezésül a miniszter a következőket mondotta: — Ügy vélem, hogy a népgazdaság 1972. évi fejlődéséhez az építő- és építőanyagipar dolgozói is hozzájárultak.

Az ez évi munkánkat a múlt év eredményei határozzák meg. Ami jó volt, azt tovább keld fejleszteni, ami pedig munkánkban hiányosság, azt meg kell szüntetni. Fokozzuk erőfeszítéseinket, hogy sikeresen zárhassuk az 1973-as évet is.

• Egy kis csoport jött be az igazgatói irodába. A gyár különböző üzemrészéből, műhelyeiből, munkahelyeiről gyűltek össze. Az idegen, aki nem ismerte őket, azt hihette, hogy talán valamilyen közös ügyben panaszkodni jöttek. Az arcuk komoly és ünnepélyes volt. Aztán a megbízottjuk, egy munkáskülsejű férfi, szólani kezdett. Se nem reklamált, se nem panaszkodott, még csak nem is kért semmit az igazgatótól és a jelenlevő gyári vezetőktől. Csupán közölni óhajtott valamit a többiek nevében is. örömmel jelentette, hogy az üzemben indult általános iskolai osztályban tizennégyen befejezték tanulmányaikat, vagyis a nyolcadik osztály anyagából sikerrel levizsgáztak. Köszönte a vezetők, a pártszervezet, a szakszervezet segítségét, s ígérte, hogy munkájukban igyekeznek hasznosítani a tanultakat. Vagyis most már hozzáfoghatnak többen is közülük a szakmunkás-képesítés megszerzéséhez. Aztán a tanárnőjük Petőfi-idézettel zárta a kis ünnepséget: Ha majd a szellem napvilága...

• Sajnos, nem túl gyakoriak még az ilyen jelenetek. Nem is az esemény formai része hiányzik, hanem az ok, az alkalom, amiért erre sor került az említett helyen. Az igazság az, hogy minden erőfeszítés ellenére csökkent az utóbbi évekbe,n a dolgozók iskolájában tanulók száma. Nem azért, mert lényeges javulás történt az általános iskolát be nem fejezett felnőttek számarányában. Ez az arány változatlanul kedvezőtlen, sőt, aggasztónak is mondható. Némelyik üzemben eléri, vagy meghaladja 15—20 százalékot. Községekben, új üzemekben néhol a dolgozók egyharmadát ide lehet sorolni. Sokan vannak, akiknél csak a befejező osztály hiányzik, de a tanyáról, külterületről bekerültek között az olyan sem ritka, aki még az ötödik, hatodik osztályt sem végezte el.

• Okosan tették például a Kéziszerszámgyár kecskeméti gyáregységében, hogy előbb csak nyolcadik osztályt indítottak, a következő tanévben pedig már hetedik osztályt is szerveznek. Elmondták a most tanulók, hogy bizony olykor lent a műhelyben nem találtak kellő támogatásra, megértésre, nem úgy, mint a gyár vezetői részéről. Ezért is köszönték a segítséget. Nyilvánvaló, hogy csak az egész éven át tartó rendszeres támogatással érhető el, hogy a

munka utáni tanulástól ne menjen el a kedve az üzemi dolgozóknak. Fárasztó, nem könnyű feladat ez számukra, s akik legyűrték a nehézségeket, minden elismerést megérdemelnek. De megérdemlik ezt a tanárok is, akik szintén különleges feladatokkal találkoznak, hiszen néha sokat felejtett emberekkel kell az anyagot megértetni, felfrissíteni, majdnem elölről kezdeni.

•. A nagyobb tudás megszerzésének első lépcsőfokai ezek, de mindenképpen hasznot hajtők azok számára is, akik nem kívánnak tovább tanulni. Egyeseknek viszont feltétlenül előrelépést jelent, mert ettől függ esetleg a szakmunkásvizsga letétele vagy más beosztás megtartásának lehetősége. Az ilyen kézzelfogható hasznot nem is számítva, nagyon nagy szükség van mindenütt a növekvő tudásra. Az üzemekben különösen, mert a tudomány és technika térhódítása nem képzelhető el az alapvető ismeretanyagban, matematikában, fizikában legalább alapfokon jártas dolgozók nélkül. De gazdagabb lesz az ember azáltal is, hogy gyarapszik a humán műveltsége. Esetleg éppen ezek révén válik rendszeres újságolvasóvá, könyvolvasóvá. Különösen, ha tanárainak még erre is kiterjed a figyelme.

• A munkások kulturális színvonalának fejlesztését valahol itt kellene kezdeni, az alapoknál. Beleszámítva természetesen azt is, hogy ez a kisebbik hányad, a többség ma már rendelkezik az általános iskolai tudással, sőt a kvalifikáltabb szakmákban egyre többen érettségivel is. De ha a hátrányos helyzetben levő réteget elhanyagoljuk, az ipart fejlődés intenzív lehetőségeit csökkentjük, fékezzük. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a minden tekintetben jól képzett munkaerő sem ma, még kevésbé a jövőben nem áll elegendő számban a rendelkezésünkre. Ahol ma elhanyagolják a betanított és segédmunkások továbbképzését, s nem teszik számukra lehetővé, hogy megszerezzék az általános iskola nyolc osztályát, ott az üzem holnapját teszik kockára.

• lEzért is szemléltük jóleső érzéssel a bevezetőben említett kis csoportot a megye egyik üzemében, akik éltek a lehetőséggel és elindultak az úton, mely a nagyobb tudáshoz, műveltséghez vezet.

T. P.

Növényvédő állomás épül Kecskeméten

A megye legkisebb strandja

A megyei növényvédő állomás 1954-ben alakult. Működését Kis- kunmajsán kezdte, majd 1955-ben Tassra költözött. Azóta is itt tevékenykedik.

Az állomás feladata elsősorban az üzemi növényvédelem ellenőrzése, a karanténfeladatok elvégzése, a növényvédőszerek hatásának laboratóriumi vizsgálata. Munkáját a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának felügyelete alatt végzi.

Szükséges megjegyezni, hogy az állomás feladata az elmúlt években sokat változott. A termelő üzemek egyre több növényvédő géppel rendelkeznek. Jeienleg 1550 ilyen berendezés van a gazdaságokban. Százhuszonégyezer hektáron repülőgéppel végeztetik a kártevők elleni védekezést. Százhetven növényvédő szakember dolgozik az üzemekben.

Mindezek t hatására és következtében a megyei növényvédő állomás fokozatosan leépítette saját gépparkját. Jelentősége azonban nem csökkent, ami már az előbbi — a tevékenységét jelző — felsorolásból is kitűnt. Űjabb feladatok is jelentkeznek. Tevékenysége kibővül a víz- és környezetvédelemmel, a zárt rendszerű termesztési módszerek növényvédelmének segítésével, ellenőrzésével.

Az elmúlt esztendőben 1100 növényvédelmi szabálytalanságot fedett fel az állomás szakgárdája. A növényvédelem elmulasztása mérhetetlen károkat okozhat. Exportlehetőségeinket is csökkentik a növényvédelemmel kapcsolatos mulasztások.

Több éves téma már az állomás Kecskemétre történő költözése. A jelenlegi telephely miatt ugyanis nehéz a megyei irányítás megvalósítása. Kecskeméten a leendő állomás területe már ki is van jelölve. Az eredeti tervek szerint jövő év őszén átköltözött volna az állomás Tassról. A beruházást korlátozó rendelkezések miatt azonban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium úgy foglalt állást, hogy az építkezést csak a következő ötéves terv időszakában lehet megvalósítani.

A jelenlegi helyzet nehezíti a növényvédő állomás alkalmazottainak munkáját, annak ellenére, hogy például a karanténszolgálat központja Kecskeméten van. Szükséges lenne egy korszerű növényvédő állomás mielőbbi létrehozása. Ezért tárgyalások folynak a MÉM illetékeseivel arról, hogy a tervezést már jövőre megkezdik, az építkezést pedig már 1975-ben. Ezzel egy időben gondoskodnak szolgálati lakásokról is.

K. S.

Még 1926-ban épült fel Solton a megye mindmáig legkisebb strandfürdője. Bővítésére az elmúlt évtizedekben vajmi keveset költött a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Csupán 1957—58- ban épült hozzá egy nyolckádas tisztasági fürdő.

28 fokos, jód- és kéntartalmú gyógyvízforrás látja el a két parányi úszómedencét vízzel. Sajnos, a hatszor hat és a kilencszer hat méteres, 175 centiméter mély betonkád még arra sem elegendő,

hogy abban az iskolások kötelező úszóoktatását elvégezzék. A nyári csúcsforgalom idején sokszor kétszázan is lubickolnak a gyógyvízzel telt medencékben. A kis strandfürdőt egyébként példásan rendben, tisztán tartja a kezelője.

A nélkülözhetetlen kommunális létesítmény bővítésére mégis összefoghatnának az érdekeltek. Nem lenne kidobott pénz ez a beruházás. (Foto: Pásztor, szöveg: Kiss.)

1II1IIS1

........

v

.v.

KEREKES IMRE kisregénye:

tiTTfinaw

(15.) A két suhancot a kültúr- háznál szétzavartam. Régi mese, három pali közül mindig az az erősebb, aki közbelép. Csak az egyik szólt vissza:

— Ezért még számolunk. Gáspár.

— Kérem a számlát — mondom.

Tudtam, ha nekem jön, a másik mellém áll. Elkotródptt. Megfigyelésem szerint, ahogy elment a portásfülke mellett, egy pillanatig megállt.

— Kotródj — mondtam —, mert odapörkölök

Köpött. Nem felém, csak oldalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt köp, az bosszúálló. Aki a

becsületét védi, az szembeköp.

Elkotródott. Milyen a világ.

Cseng a telefon a portásfülkében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta vonult keresztül a front. Változnak az idők. Én is azt a tanácsot adtam, hogy ne álljon ellen. Ha front van, feküdjön le. Ez minden fronton szabály. Ha egyszer egy nő fejébe veszi, hogy neki fáj a feje, olyan gyógyszert ki nem találnak, amitől az kiáll. Az nem létezik.

Könnyű a mucusnak, ha éjjeliőrrel kezd. Az asztaltól könnyű felugrani. De igazság szerint az

éjjeliőrnek nincs asztala. És ha lenne?

Szóval, innen elmenni nem lehet. Az éjjeliőrnek nincs asztala, de nincs helyettese sem. Ezt akárki belátja. De még egy haver sincs, hogy vigye a szót a főnökkel, míg az eltávozott visz- ajön.

Az éjjeliőr marad. Nincs főnöke, de mása sincs. Egyedül hagyják a gyárban. Ha rácsapják a lakatot a műhelyajtóra az esti műszak után nincs mentség. Onnan nincs kiút. Elég, ha a mucus annyit mond, hogy rajta vonul át a front. Ellenőrzés? Azt csinál, amit akar.

Minthogy nem maradt más, így jutott eszembe az az eset, amikor először .leütöttek. Azóta már másodszor is. Ezért a pénzért. Na, ebből elég. Mióta a sötét sarkon alulmaradtam, három lépésre távozom a kerítésfaltól. Vagyis nagy ívben veszem a kanyart. Ez így van.

Ha bántanak az előjelek, az első eset mindig eszembe jut. Erre gondolok ma este is. Ellenőrzőm a kulcsokat a táblán, lead- ták-e mindet. Főleg az adminisztráció. Vannak jelek ugyanis, >gy a túlórázók nemcsak adminisztrálnak. Legyen nekik. De

csak kilencig és ne tovább! Vais, ne az én bőrömre. Tapasztalatom szerint ugyanis, ami fél öt- >' kilencig nem megy, az már nem megy kilenc után sem. Erről ennyit.

De el lehet tűnni a gyárudvaron is. Van raktár, pince, zug, éppen elég. Csakhogy ez rizikó, mert nyolc előtt a rendészet átfésüli a terepet. Meg kell hagyni, ezt jól csinálják. Van egy térképük, ahol csak azok a helyek szerepelnek.

Zugtérkép. Közröhej, de így van. Elindulnak a zugtérképpel és a félreeső helyeket, valameny- nyit végigbóklásszák. Egy rendész villog a zseblámpával. Odavilágít. Márpedig köztudott, hogy akire ráesik a fény, annak vigyázni kell, hogy merre mozdul.

Szépen süt a hold.

Tizenegy után indulok az első körre. Tehát begomboltam a kis- kabátot, ahogy szolgálatban szokás és megütöttem a sipkám silt- jét, hogy félre ne álljon és megrántottam a nadrágszíjat és megnéztem az irányt, amerre indulok.

És akkor megszólalt a sziréna.

Jött a rendőrség, méghozzá nagy apparátussal és működtek

a nagy bajszos adó-vevők és mint a szöcskék ugráltak le a kocsikról a rendőrök és mintha mindegyik mindig itt lakott volna, úgy tudták az irányt és veszik körül a gyárat. És a gyár mögött reflektoraikkal olyan csíkokra szabdalták a sötétséget, mintha a rét nem is maga a rét lenne, hanem egy óriás zebra háta. Ezt aztán igazán nem gondoltam volna, hogy ma este én még meglátom az óriási zebra hátát.

Valami gyilkost kerestek. Valaki itt látta a környéken. Nem találtak semmit. Van ilyen. A gyilkosok nem válogatósak, ha arról van szó, hogy rossz nyomra vezessék a rendőrséget.

Így aztán, egy estére, ezen a környéken nagyon megváltozott az élet. Az ittas egyén ugyanis rögtön józan lesz, ha megjelenik a rendőrség. Vigyázzba állnak az ipszék. Jó látvány. Nehogy lemaradjunk erről, a szemközti hosszú házsoron valamennyi fényforrás kigyúlt, mintha a hatóság díszkivilágítást rendelt volna él. A nagy fényben a portásfülkéből is világosan látszott, hogy Erdélyi úr, a festő, az ablakban állva nagy tisztelettel tekintett szét a környéken. Most

jött rá, milyen mutatós ez a panoráma és itt volna már az ideje. hogy vászonra dobja ezt a tájat. Persze, rendőrség nélkül. Vajda úr. a KÖZÉRT-es hunyorgott, minthogy ő nem festő és az üzleti higanygőzlámpa fényében ázott szemeit bántotta ez a világítás. Tölcsváry Andrienne a daxlit próbálta nyugtatni, minthogy az eb idegesen rohangált. Ösztöneivel érezte, hogy kint valamiféle nyomozás folyik. Richter úr is modorálta magát, a maradék fél üveg sört kiskabátja belső zsebébe süllyesztette. Ettől olyan nagy mellűnek látszott, mintha ő volna a környék köz- felkiáltással választott légoltalmi parancsnoka. Persze, mint ahogy mondani szokták, valami fuvolázó békekorban. Lipták úr mindezt már saját erkélyéről szemlélte, mert a talponálló a szirénaszóra tisztességtudóan bezárt. Az öreg tanárék alatt, ott ahol a fiatal házaspár lakott, szintén nyitva volt egy ablak és most hallatszott először, hogy sír a gyerek.

Az éjjeliőrnek jó füle van.

(Folytatjuk)