Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-09 / 106. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 9. A Mathiász-díjas Magyar Ferenc A híres kecskeméti szőlőneme- sítőről elnevezett Mathiász-díj eddigi három tulajdonosa közé tartozik a Szikrai Állami Gazda­ság igazgatója, Magyar Ferenc. rllmélet és gyakorlat szervesen kapcsolódik össze a pályáján, amit a következő felsorolás ön­magában is érzékeltet. Az öntö­zés kérdéseivel több mint 10 éve foglalkozik a Tudományos Aka­démia mezőgazdasági üzemi víz­gazdálkodási bizottságának tagja­ként, kiveszi részét a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztéri­um kertészetfejlesztési szakbizott­ságának munkáiból; dolgozik az országos kertészeti szaporító­anyag koordinációs munkabizot- ságában; az elnökségbe válasz­totta az állami gazdaságok sző­lészeti és borászati szakbizottsá­ga; vezeti az Állami Gazdaságok Kiskereskedelmi Egyesülését, amely nyolcvannégy gazdaságot fog össze. Mindemellett tanít a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karán. Minisztériumi munkák, majd a kertészeti főiskola adjunktusi teendői után érkezett Bács-Kis- kunba. 1954-ben nevezték ki a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatójává. Erre az időre így emlékezik: — A gazdaság stabilitásának megteremtésén kívül elsősorban az őszibarack-termesztés fejlesz­tése volt a célom, és az almater­melés legbelterjesebb formáival foglalkoztam. Több száz holdra kiterjedő, termőkaros telepítése­ket hoztunk létre. A gépesítés ér­dekében pedig az elsők között telepítettünk széles sortávolság­ban szőlőt a homokon. — Mikor került a megye má­sik, északi részén fekvő Szikrai Állami Gazdaság élére? — Némi kitérővel vezetett ed­dig az utam. Hét esztendeje he­lyeztek ide, de még ezt megelő­zően megbíztak az Ültetvényler- vező Vállalat megszervezésével és irányításával. Majd visszakér­tem magam a termelésbe, s ettől kezdve a Kiskőrösi Állami Gaz­daságban dolgoztam egészen 1966-ig, a szikrai gazdaság meg­alakulásáig. Itt szintén a homoki szőlő- és gyümölcstermesztés tet­te ki (a munkám zömét. Olyan sajátos, homoki gazdaság meg­szervezése volt a célom, amely a kertészeti ágazatok egybekap­csolásával mind nagyobb nyere­séggel dolgozik. Emellett a fais­kolai termelés tartozott a fő ágazatok közé, majd áttértünk a zöldségtermesztésre is, amit erő­teljesen gépesítettünk. A szőlő- és gyümölcságazatban teljes fel­dolgozó vertikumot alakítottunk ki, a faiskolánkban pedig a leg­újabb fajtákat szaporítjuk. — Jelenleg milyen elképzelé­sek foglalkoztatják? — Terveim — ez természetes — elsősorban a gazdaságunkhoz és a megyei célokhoz kapcsolód­nak. Főképp a gyümölcs-, pon­tosabban az őszibarack-termesz­tés tartozik az érdeklődési kö­römbe. Igen fontosnak tartom Bács-Kiskunban a csonthéjas gyümölcsösök területi fejleszté­sét. A rövidesen bekövetkező re­konstrukció lehetővé teszi az új és jó fajták meghonosítását. A szőlőtermesztést ugyancsak kor­szerűsítjük. A műszaki fejleszté­seken belül elsősorban a szüret gépesítését tűztük ki célul, s az idén már kombájnnal takarítjuk be a termés jelentős részét. S nem utolsósorban arra törek­szünk, hogy kialakítsuk, bevezes­sük a nagyüzemi zöldségtermesz­tés legmodernebb módszereit. A zárt paradicsomtermesztési rend­szerünket a megyében, majd az egész Duna—Tisza közén is el szeretnénk terjeszteni. — Miben határozná meű a munkamódszerét? — Az előzőekben vázolt ten­nivalókat munkatársaimmal kö­zösen,. velük egyetértésben vég­zem. Meggyőződésem, hogy jó munkahelyi légkör alakult ki, ami nagyon fontos dolog. Elve­im közé tartozik, hogy csak a nagyfokú bizalom, a kezdemé­nyezési lehetőség nyújtása, s az emberi megbecsülés adhat erőt a továbbiakhoz. S ez a későb­biekben talán a sikert is meg­hozza — fejezte be a beszélge­tést a Mathiász-díjas Magyar Ferenc, Halász Ferenc Ujjak helyett géppel A fonónők folyamatos tevé­kenységének egyik kerékkötője a gyakori szálszakadás. Napi mun­kájuk során több száz; vagy több ezer csomót kell megkötniük a szálvégek összeerősítésére. Nagy gyakorlatuk ellenére a kézzel va­ló csomózás nem mindig tökéle­tes. nem beszélve arról, hogy sok időbe telik, amíg a dolgozó elsajátítja a gyors mozdulatot. Egy NDK cég hozta forgalom­ba a képen látható fonalcsomó­zó szerkezetet a munka meg­könnyítésére. Az erősen tartó, rö­vid révű halászcsomókat létre­hozó csomozógép kamgárn, kár­tolt fonal és mindenekelőtt mű­szálak összekötésére alkalmas. Egyszerűen tisztítható, alkatré­szei könnyen cserélhetők. Keze­lését a fonónők gyorsan elsajá­títják — annak ellenére, hogy kezdetben mindig bizonyos el­lenkezéssel fogadják az efféle se­gédeszközöket. Szuperszonikus hajtómű A szuperszonikus — hangse­bességen túli — személyszállítás megindításának küszöbén álló repülőgépipar minden eddiginél nagyobb erőfeszítésébe került, ■míg hosszú évek munkájával si­került kialakítani a súlyban és teljesítményben egyaránt megfe­lelő hajtóműveket, amelyek meg­építéséhez a különleges fémek és ötvözetek egész sorát használták fel. A képen látható 8 méter hosz- szú és 1,8 méter átmérőjű su­gárba jto művet a General Elec­tric cég kutatói tervezték. Toló­ereje 22 ezer kg, ami egy 150 ezer(!) lóerős klasszikus moto­réval egyenértékű. A hatalmas teljesítményű hajtómű üzem­anyag-fogyasztása is tekintélyes, ez azonban „megtérül’’ a na­gyobb sebesség '(xavidebb üzem­idő) révén. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS Munkások a falusi közéletben • Ipari bázis alakult ki sok vi­déken, s ez nagymértékben hoz­zájárult ahhoz, hogy a falvak lakói között mind több az ipari munkás, s nem is elszigetelten él­nek a falu más dolgozóitól, ha­nem gyakran egyazon családban megtalálható mind az ipari mun­kás, mind a mezőgazdasági dol­gozó. Üj helyzet alakult ki tehát a munkásosztály és a parasztság vi­szonyában. A munkások és pa­rasztok ' találkozása a községek számottevő részében mindenna­pos dologgá vált. hiszen a mun­kások jelentékeny része falun él. Mindez a falusi közéletre, a falvak közösségére is jelentős ha­tással van.' Gyakran hangoztat­juk, hogy a munkásosztály társa­dalmi-politikai szerepe, felelőssé­ge nem ér véget az üzemek ka­puinál, hanem a lakóterületen is érvényesülnie kell. S ez nemcsak a városra, hanem a falura is ér­vényes. Különösen nagy szerep hárul itt azokra az ipari munká­sokra, akik a saját lakóhelyükön, vagy annak közvetlen környékén dolgoznak, tehát nem töltenek órákat az utazással. Számukra minden lehetőség adott, hogy a falusi közélet cselekvő részesei­ként képviseljék és tovább sugá­rozzák a munkásosztály szemlé­letét. gondolkodásmódját, és a legnagyobb hatást gyakorolják a falu közösségére. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mind több falusi munkás ismeri fel ennek szükségességét. E felismerés párosul a lakóhely gazdagodásában való közvetlen, személyes érdekeltséggel is. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy a közfunkciók ellátásától a község fejlődését szolgáló társadalmi ak­ciókig mindenütt ott találjuk a munkásokat. Ott vannak a köz­ségi párt- és KISZ-szervezetek vezetőségeiben, a tanácstagok kö­zött, a népfront testületéiben. Társadalmi munkájukkal segítik az óvodák és bölcsődék, járdák és utak. csatornák és vízhálóza­tok megépítését. Nem elég azonban, ha csupán egy-egy politikai kampány idején esik szó erről. Az érintett üzemi pártszervezeteknek folyamatosan szorgalmazniuk kell a munkások — különösen a kommunisták — részvételét a községi politika ala­kításában. Megértve és megértet­ve. hogy a helyi politikát semmi- esetré sem szabad leszűkíteni az út- és járdaépítésre, a víz beveze­tésére és az egyéb kommunális feladatokra. E tekintetben a falu­si munkásokra, s mindenekelőtt a párttagokra igen nagy feladat hárul. S ezen mind az üzemi, mind a községi pártszervezetek­nek folyamatosan kell munkál­kodniuk. • Ez utóbbiaknak — a többi között — fontos tennivalójuk a munkások rendszeres tájékozta­tása a lakóhelyi eredményekről, problémákról, tervekről. Érdem­leges közéleti, politikai tevékeny­séget ugyanis csak megfelelő is­meretek birtokában lehet foly­tatni. Jelentékeny teendők várnak a munkásokra a falusi közgondol­kodás alakításában, a munkás- osztály szemléletének, életfelfo­gásának terjesztésében. Ha szük­séges. a munkásnak kell elfogad­tatnia azt. amire a közösségnek ugyan szüksége lenne, de ennek teljes felismeréséhez még mind­nyájan nem jutottak el. Ha úgy adódik, segítenie kell megszeret­tetnie az új technikát, ami szá­mára már nem idegen. Szükség esetén szorgalmaznia kell a gye­rekekkel való szülői törődést, a továbbtanulást. S még számos pél­dát lehetne felsorolni, amikor a kommunista munkásnak a párt álláspontját a falusi közvélemény állásfoglalásává kell tennie. En­nek nagyon lényeges fóruma le­het maga a család is. • Az üzemi és községi párt- szervezetek akaratán, törődésén, összefogásán, tevékenységük ösz- szehangolásán múlik elsősorban, hogy falvaink társadalmi életé­ben még jelentékenyebb szerepet játsszanak az ipari munkások, s az egész közösség javára még erőteljesebben érvényesüljön a munkásosztály szemlélete, vezető szerepe. Hegedűs László, az MSZMP KB fnunkatársa i ÚJ JOGSZABÁLYOKRÓL Az Elnöki Tanács 1973. évi 9. számú törvényerejű rendelete a testnevelés és a sport irányításá­ról szól. Végrehajtásáról a Mi­nisztertanács 10/1973. számú ren­delete intézkedik. Az új jogsza­bályi rendelkezések szerint a test­nevelés és sport országos hatás­körű központi irányító szerve az Országos Testnevelési és Sport- hivatal, amely a Minisztertanács felügyelete és közvetlen irányí­tása alatt áll. A testnevelés, a sport területi és helyi irányítása a tanácsok feladata. Ennek érdekében szer­vezik a lakosság ilyen igényei­nek a kielégítését, összehangol­ják a testneveléssel és sporttal foglalkozó szervek tevékenységét, fejlesztési célkitűzéseit. A terü­leti és helyi feladatok ellátásá­ban a megyei tanácsok végre­hajtó bizottságainak szakigazga­tási szerveként testnevelési és sporthivatalt, a városoknál, a já­rási hivataloknál pedig sportfel­ügyelőséget kell létrehozni. A községi szakigazgatási szerv fel­adatköre kiterjed a testnevelés­sel és sporttal kapcsolatos fel­adatok ellátására. Különélési pótlék. Az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter, valamint a munkaügyi mi­niszter 8 1973. számú «■"vüttes rendeletével módosította az épí­tőipari dolgozók különélési pót­lékáról szóló 16/1971. ÉVM— MiiM-réndelet. A módosítások kiterjesztik n rendelet hatílva alá tartozó vállalatok káré'. I?-. például a KPM közúti igazgató­ságainak építési munkahelyein dolgozókra, a víz-, csatornamű- és fürdővállalatok, továbbá a re­gionális vízmű és vízgazdálko­dási vállalatok közműépítési, fenntartási tevékenysége köré­ben foglalkoztatottakra. Az egyéb szervek családfenntartó építő­ipari munkásaira, termelő dolgo­zóira és változó munkahelyű családfenntartó építési alkalma­zottaira i<s kiterjed a rendelet ha­tálya, ha az említett dolgozók többek között az építőipari szö­vetkezetek és egyéb ipari szövet­kezetek, a fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek építőipari rész­legeinél vannak foglalkoztatva. A rendelet hatálya nem terjed ki a vállalatoknál és egyéb szer­veknél dolgozó gépjárműveze - tőkre — kivéve a dömpervezető­ket és az építőipari gépláncban dolgozó tehergépjármű-vezetőket —, a munkakönyv nélkül foglal­koztatott tanulókra és szakmun­kástanulókra. Ez utóbbiakra még akkor sem, ha foglalkoztatásuk szakmunkásbérrel történik. Nem tartoznak a rendelet hatálya alá a szövetkezeti tagsági viszony­ban álló dolgozók sem. Az egyéb szerveknél foglal­koztatott, nem családfenntartó építőipari munkások, termelő dolgozók és változó munkahelyű, nem családfenntartó építéshelyi alkalmazottak sem különélési pótlékban, sem pedig kiküldetési (külszolgálati) élelmezési térítés- 'ben nem részesíthetők. A rende­let a családfenntartó dolgozó kü­lönélési pótlékát egységesen napi 10 forintban állapítja meg. Fi­gyelmet érdemel, hogy’ bár a rendelet 1973. április 10-én lépett életbe, de rendelkezéseit 1973. január 1-től alkalmazni kell. A kihirdetés és a hatálybalépés kö­zötti időben a rendeletben fog­laltaktól eltérő többletkifizetések (különélési pótlék, kiküldetési, külszolgálati, élelmezési költsé­gek) összegét az érintett dolgo­zóktól nem szabad levonni. * Lakbér-hozzájárulás. Végezetül sok embert érintő, fontos rende­letre hívjuk fel a figyelmet. A pénzügyminiszter,, az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel a 15 1973. számú együttes rende­letben kiegészítette a 31971. szá­mú rendeletét, amely a lakbér- hozzájárulásról szól. A kiegészí­tés szerint a Minisztertanács 1001 1973. .számú határozata alap­ján 1973. március 1. napjától bér­emelésben részesült munkások és a termelést közvetlenül irányítók 1973. évben bármilyen címen el­ért keresetnövekedése után a lakbér-hozzájárulások összegét 1974. január 1. napjával csök­kenteni nem lehet. Az említett dolgozók lakbér-hozzájárulása 1975. január 1-től kezdődő csök­kentésének alapjául szolgáló ke­resetnövekedés kiszámításához az 1974. évi keresetet az előző évi­hez, vagyis az 1973. évihez kell viszonyítani és a hozzájárulás összegét a havi keresetnövekedés 25 százalékával csökkenteni kell. dr. Kerék Laj >3 csoportvezető ügyész Ezt írja a Krimszkaja Pravda Április második felében tartot­ták meg Szimferopolban az Uk­rán Irószövétség Krím területi szervezetének vezetőségválasztó közgyűlését, ahol Á. Malin, a szervezet elnöke számolt be a te­rület íróinak kétévi alkotó- és közösségi munkájáról. A szovjet nép, köztük Krím la­kossága, gigantikus munkát végez a kilencedik ötéves terv felada­tainak teljesítéséért. A krímiek most szocialista munkaverseny­ben vannak a kubányi, nyikola- ievszki és herszoni területek dol­gozóival. Területünk íróinak az a feladata, hogy alkotó munká­jukkal segítség földijeik erőfeszí­téseit, megkeressék közöttük a jövő irodalmi műveinek hőseit, ábrázolják harcukat, küzdelmei­ket — vezette be előadását A. Malin. Moszkvában, az ukrán iroda­lom bizottsága előtt sikeresen szá­moltak be tavalyi munkájukról a terület írói. Komoly, alapos be­szélgetés folyt e fórumon kül­lőink, prózaíróink tevékenységé­ről és megállapítást nyert, hogy a krímiek alkotómunkája magas szintű, igényes. Elismerően nyi­latkozott a kritika is a félsziget íróinak megjelent műveiről, kü­lön kiemelte A. Nyikanorkina Negyven nap, negyven éj című regényét, N. Taraszenko verseit. Hosszan lehetne sorolni azokat a műveket, melyek az elmúlt két évben kivívták a kritikusok és az olvasók elismerését — mondotta az előadó. A beszámolási időszak alatt léptek a nagyközönség elé első műveikkel B. Eszkin. A. Tkacsen- ko. D. Kononyenko. Megjelent a fiatal költők antológiája Az első fürt címmel. Korunk és kortársaink — köl­tőink és íróink alkotásainak fő témái ezekben az években. Fá­radhatatlanul keresik kortársaink között a követésre méltó hősöket. Ebben segíti az irodalmárokat az a szoros kapcsolat, melyet olva­sóikkal. a termelésben dolgozó emberekkel tartanak fenn. — E gondolatokkal fejezte be előadá­sát A. Malik. A beszámolót követő vitában felszólalt L. D. Szolodovnyik. Az UKP Krím területi bizottságának másodtitkára is. aki a Krím iro­dalmárainak feladatairól beszélt. A tartalmas vita után a köz­gyűlés résztvevői M. V. • Glusko írónőt választották a területi szer­vezet elnökévé. Ukrajna exportja Nagy sikert ért el Ukrajna a Szovjetunió fennállásának 50 esz­tendeje alatt a gazdasági élet és a kultúra területén. Ma — mint ezt Pjotr Tronyko, az Uk­rán Szövetséges Szovjet Köztár­saság minisztertanácsa elnökhe­lyettese bejelentette — az ország termeli a világ acél- és traktor- gyártásának 8—10 százalékát. Az ukrán vállalatokban készült re­pülőgépek, gépkocsik. Diesel- mozdonyok. számítógépek, kohá­szati berendezések és más ter­mékek a világ csaknem 100 or­szágába jutnak el. ma BaraBaiBfliraBaDaBasaMBfliDarara Szemetesek KENYÉR ÉS ÉLET A városi élet Kecskeméten 1972-ben összesen 56 ezer köb­méter szemetet, különböző hul­ladékot „termelt”. A Városi Ta­nács Kommunális és Költségve­tési Üzemének négy kukás, há­rom félpormentes (ez a szakki­fejezés) rakterületű Csepel, két MTZ vontatója és egy konténe­res szemétszállító teherautója naponta 150 köbméter hulladé­kot gyűjt össze a lakótelepek­ről és az utcákból, de szerény becslések szerint a napi szemét ennél 100 köbméterrel több, mert a vállalatok maguk hor- dat.ják ki, és a lakosság illegális szeméttelepeket is „működtet.” Vontató kanyarodik elém Kecskeméten a Halasi úton, megrakva papír és más hulla­dékkal. A platón három ember ül esőköpenyekbe burkolózva. Cudar idő van, még a szél is fúj. Követem őket a Mat- kói úti szeméttelepre, ahon­nan irdatlan nagynak látszik Kecskemét, hatalmas gyárkémé­nyeivel, toronyházas lakótele­peivel, s ahol az égő szemét füst­jéből emberalakok válnak ki, s közelednek a vontatóhoz. Az egyik asszonytól megkér­dezem, hogy mit csinálnak itt, ekkora esőben? — Guberálunk — mondja. — Ez mit jelent? , — Jönnek a szemetesek, mi meg kiválogatjuk a hulladék kö­zül ami még használható holmi, meg összegyűjtjük a vasat és bevisszük eladni a MÉH-be. Katona Istvánnal beszélgetek, aki az imént ugrott le a vonta­tóról : — Én január 15-től vagyok a kommunális üzemnél, előtte a kórház mosodájában dolgoztam, de nagyon kevés volt a fizetés és eljöttem rakodónak. Itt két­ezer-negyven forintot kapok, jóval többet. Hiába, kell a családnak, mert van egy gyerekem is. Most a Széchenyivárosból jöttünk — folytatja —, s ha leborítottunk, megyünk a műszaki főiskolára. Elég nehéz munka a rakodás, de nem ez a rossz, hanem büdös a szemét és az ember olyan lesz tőle, mint a dög... Nem érzi? — Bólintok. — Cifrát mond ar­ról, hogy mi lenne akkor, ha nem takarítanák el a város sze­metét mindennap. — Persze vannak olyan emberek is, akik nagyon rendesek hozzánk, s megkínálnak bennünket egy-egy pohár borral, főként ünnepek előtt és ünnepek után. — Lenézik a szemeteseket? — Le hát, mert ehhez nem kell iskolázottság: szóval, nem vagyunk úriemberek, meg ilyen. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Ferenc is, akit a legidő­sebbnek nézek hármójuk közül. Pipázgatás közben elmondja, hogy lerobbant az egyik kukás kocsi, s most ők helyettesítik, s ő már négy éve végzi ezt a mun­kát. Csipő Sándor, aki Lászlófal- váról jár be naponta dolgozni, mellénk kanyarodik a traktorral és lecsavarja' a vezetőfülke üve­gét. — Lászlófalváról hyolcan dol­gozunk az üzemnél. Mindennap teherautót küldenek értünk. — válaszolja. — Van valamilyen tisztálko­dási lehetőségük? — kérdezem. — Jobb ha nem is kérdezi — vág közbe Szabó Ferenc. — Ka­punk negyedévenként egy szap­pant, semmi más. Az utcasep­rőknek van fürdője bent a vá­rosban, de az nekünk messze van munka utár, meg mi nem is mehetnénk oda. Fürdő, az na­gyon kellene, mert büdösek va­gyunk. hiába adnak munkaru­hát. kötényt, beleivódik a bő­rünkbe. — A családjuk mit szól, hogy ilyen munkát végeznek? — Nekem legalábbis nem mondta még az asszony, hogy én miért vagyok szemetes. Kenye­ret keresek és kész! Valakinek ezt is kell csinálni, mert pár nap alatt nem lehetne ebben a vá­rosban megmaradni, ha nem hordanánk el a hulladékot. Csató Károly (Követkézig: Sári néni munkája)

Next

/
Thumbnails
Contents