Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-09 / 106. szám
/ 1973. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Sokoldalú szolgáltatás Idestova másfél éve lesz, hogy — 1972. január 1-én — megalakult Kecskeméten a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda. Az azóta eltelt időszakban a lelkes kis gárda tagadhatatlanul jelentős eredményeket ért el a szocialista ünnepek, szertartások népszerűsítésében. — Az elmúlt évben 105 házasságkötésnél, 60 ünnepélyes névadásnál és 32 társadalmi temetés alkalmával kérték az iroda közreműködését — sorolja Kórossy Artur, az iroda vezetője. — Törekvésünk a családok nagy ünnepeit, az egyén életének emlékezetes pillanatait még hangulatosabbá, szebbé, bensőségesebbé tenni. S hogy ez a szándékunk találkozik a lakosság egyetértésével, ezt bizonyítja, hogy az idei esztendő első négy hónapjában rendezett ünnepélyes házasságkötések száma — 107 — az egész elmúlt év ilyen rendezvényeinek mérlegét meghaladja. Az 1972. évi 60-nal szemben 1973 első harmadában 25 ízben igényelték a szülők kicsinyeik ünnepélyes névadását. Ez arra enged következtetni, hogy az idei mutatószám feltétlenül kedvezőbb lesz. Az iroda huszonhétféle szolgáltatást kínál a lakosságnak. A huszonhetedik a pótmamaszolgálat, amelynek bevezetése országos visszhangot váltott ki. s a jelek azt mutatják, hogy a későbbiekben még fokozottabb érdeklődésre tarthat számot. „Élő” orgonamuzsikát az esküvőhöz — április végéig — 87-en kértek, s a házasságkötést követően 72^ alkalommal koccintottak pezsgővel az anyakönyvvezető, az ifjú pár és a tanúk. A városi tanács korábban e célra csak ritkán igénybevett dísztermében 15 esküvőt tartottak. Városunk ez egyik leg- reprezentatívebb, az alkalomhoz illően feldíszített helyisége az iroda megalakulása óta egyre gyakrabban fogad különösen nagy létszámú násznépet. Közmegelégedésre. öt alkalommal rendezett esküvői ebédet, vagy vacsorát az iroda, amelyet ünnepi fotók megrendelésére á házasságkötési alkalmak több mint a felében kérték fel. ötleteknek, elképzeléseknek továbbra sincsenek híján az iroda vezetői, munkatársai. S nemcsak az emlékezetes, nagy sorsfordulókat igyekeznek szocialista módon ünnepeltetni, hanem a feléjük való ösztönzésre is gondolnak. Ezt példázza legújabb tervük: a magányosok klubjának létrehozása. Városunkban sem kevés az egyedülálló, a társra vágyó ember. Az ő üres óráik tartalmassá tételét, — s nem titkolt szándékkal — esetleg élettársra találásukat is szolgálja majd a klub, amelynek méltányos tagdíj ellenében, 30 éven felüli egyedülálló férfiak és nők lehetnek a tagjai. Számukra a program kulturált körülmények ^ közt. családias környezetben ígér szórakozást, ismerkedést. — A klub ügye egyelőre még meglehetősen „cseppfolyós” állapotban van — folytatja az irodavezető. — A legfőbb gond a helység kérdése: vájon hol legyen? Bár számos elképzelés is akad már, a végső elhelyezés mindeddig bizonytalan. Épp ezért bármilyen hasznos, jó ötletet, életrevaló javaslatot szívesen fogadunk. És nem csupán a klubra, hanem valamennyi szolgáltatásunkra vonatkozóan. amelyek tartalmi gazdagítása soha el nem hanyagolható feldatunk. J. T. A GYŐZELEM TAVASZÁN 1945. május 9-én, 28 esztendővel ezelőtt a hitleri Németország feltétel nélkül kapitulált. Véget ért az emberiség történetének legvéresebb háborúja. Volt azonban olyan fasiszta egység, amely még a fegyverletétel után is folytatta a harcot. Alanti cikkünk ezt a kepéssé ismert történetet ismerteti. * Villámként járta be a hír a csapatokat: a fasiszta Németország kapitulált. Boldogságunk, örömünk határtalan volt, hiszen négy hosszú éven át mentünk tűzben és száz halál között, hogy végleg felmorzsoljuk az ellenség erőit. Vártuk az órát, a percet, hogy megszűnjék a csatazaj. És végre elérkezett. Csodálatosan derűs idő fogadta 57. hadseregünket a Keleti-Alpokban. Lent a völgyben minden zöldellt, virágzott. \A hegyoldalak tele voltak alpesi rózsával. Körös-körül nyugalom honolt. S nekünk ismét fegyvert kellett ragadnunk, mivel e frontszakaszon a németek nem szüntették be az ellenállást. 1945. május 9-én reggel kilenc órakor, mintha csak a győzelem napját ünnepelte volna, megszólalt a tüzérségünk. Katonáink, tisztjeink újra harcba szálltak. A német csoportok maradványait két nap alatt felszámoltuk. S reánk csak ezt követően, két nappal később köszöntött be a várva vári béke. Az 57. hadsereg Magyarország felszabadításában is részt vett. Sok bajtársunk hullott el mellőlünk, de teljesítettük kötelességünket. A magyar lakossággal hamarosan jó kapcsolatokat teremtettünk. Ügyes-bajos dolgaikban bizalommal fordultak hozzánk, s a harcokban sokszor segítségünkre voltak. Hadseregünk a Balaton déli partján védelmi állásokba vonult. Kaposvár, Dombóvár, Szigetvár lakossága segített a védelmi vonalak építésében. Azóta 28 év telt el. A lövészárkokat ceszántot- ták. A városok és a falvak megszépültek. Személyesen győződhettem meg erről, amikor egy küldöttséggel vendégként jártam Magyarországon. Két éve történt, hogy veteránok különvonatával Magyarországra érkeztünk. A háborús emlékek felelevenítése már a vonaton megkezdődött. A határra érkezve, nagyon meleg fogadtatásban volt részünk. Sokan vették körül ümitri) Kravcov tábornokot, a Szovjetunió Hősét, az egykori hadipilótát, aki Budapest felett négy ellenséges gépet lőtt le légiharcban. Igaz, megrongálódott a gépe, ő maga tizenhat sebből vérzett. A pilótát magyar parasztok mentették meg, a legközelebbi házba vitték és elsősegélyben részesítették. Most, amikor a győzelem 28. évfordulójára emlékezünk, nemcsak a második világháború utolsó, csatáira, s a győzelemig megtett „nehéz útra gondolunk, hanem arra is, hogy rríi mindent alkotott a két nép, a magyar■ és a szovjet nép az eltelt évek alatt, s arra, hogy a szovjet és a magyar népet ma szoros barátság és harci szövetség köti össze. Vlagyimir Pelruhin ezredes 0 Az ELEKTROMETAL Nagykereskedelmi Vállalat dolgozóinak kicsinyei számára rendezett hatos névadó-ünnepség. ® Kettős házasságkötés — a „főszerepben” KISZ- fiataiokkai — a városi tanács dísztermében. Zenekari hangverseny Kecskeméten A hétfői kecskeméti hangverseny egyik értéke volt maga a műsorválasztás. Négy XX. századi szerző egy-egy műve hangzott el, mindegyik jelentős darab, hangversenyeinken — Budapesten kívül — mégis elég ritkán szólalnak’ meg, többek között az előadásukhoz szükséges apparátus igen nagy száma miatt. Másrészt e művek alaposan próbára teszik az előadók felkészültségét; végül a fogadtatás szempontjából is „merésznek” tűnhet egy hangversenyt csupa „modern” műből összeállítani — bár az elhangzottak többsége fél évszázadnál idősebb alkotás, s csak akkor tartható „merésznek” e vállalkozás, ha föltételezzük, hogy közönségünk ízlése és érdeklődése még mindig valahol a múlt századnál tart. A hétfői koncert s;kere azonban éppen az ilyen lappangó feltételezéseket cáfolta meg. A műsort Járdányi Pál: Vivepte e moriente című műve nyitotta. Különös, tragikus jelentőséget ad e kompozíciónak, hogy egy negy- venhároméves zeneszerző utols i kompozíciója, öntudatlan búcsúja az élettől. A második tétel hallgatásakor lehetetlen nem gondolnunk erre, egyébként ez a- sirató mint alkotás is jobb a mívesen szerkesztett, ám kissé konvencionális hangú első tételnél. Stravinsky zongoraversenyének előadása már csak azért is nagy feladat, mivel századunk e zseniális — és művészetében univerzális — alkotójának teljes életműve csak az utóbbi években nyert „polgárjogot” zenei életünkben (a korábbi fenntartások és elmarasztaló vélekedések fokozatos háttérbe szorulásával), s így előadói hagyományai csak most vannak nálunk kialakulóban. Fellegi Adám zongoraművész dicséretére szól, hogy fölényesen megbirkózott a szólam rendkívüli technikai | és stiláris problémáival, s — ami ennél még fontosabb — jókedvű, lendületes tolmácsolásában meg tudta éreztetni a mű alapvető zeneiségét, játékosságában is komoly mondanivalóját, a kompozíció arányosságában kiteljesedő emberi tartalmat. A fúvósokból, bőgőkből és üstdobokból álló kisérő együttes gondosan igyekezett megoldani feladatát, a partitúra most még homályban maradt számos részletét nyílván a Stravinsky -zenében való nagyobb jártasság tudná teljesebben, plasztikusabban kiemelni. A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar a hangverseny második részében régen hallott színgazdagsággal és megjelenítő erővel muzsikált. Debussy: Egy faun délutánja című zenekari prelűd- jét és Ravel: Daphnis és Chloé II. szvitjét néhány technikailag kevésbé sikerült részlettől eltekintve csaknem kifogástalanul játszotta. Bár a beszámoló élére kívánkozott volna, hadd írjak itt Med- veczky Adómról, aki ezen az esten vezényelt első ízben Kecskeméten. A kitűnő fiatal karmester ritmikailag rendkívül feszülten, kifejező mozdulatokkal, jól megfogott tempókkal keltette életre a műveket. Zenei elképzelései mind a Debussy-mű színváltásaiban, mind a Ravel-zene jól felépített fokozásaiban és hatásos csúcspontjaiban, színpompájában és táncos fergetegében rendkívül meggyőzőek voltak. Körber Tivadar-SE- gg ^ 1 ^ g g Egy i betű miatt folyó gyűlölködő harc — mennyire szemléletes jelképe ez Madách Imre Az ember tragédiájá-ban a nagy eszmék dogmákká silányulásá- nak, s az .ebből fakadó kicsinyes, értelmetlen hadakozásnak. S mégis: a fogalmak tiszta értelmezésében olykor egyetlen betű is fontos lehet. Jelen esetben éppen az i, hiszen a kispolA két fogalom között természetesen kapcsolat is van, hiszen a kispolgári ideológia a kistulajdonos, kistermelő osztály társadalmi helyzetét, érdekeit, törekvéseit tükrözi és fejezi ki. S a mai helyzetelemzés számára éppen ez jelenti az első bökkenőt. Miért tekintjük ennyire fontosnak ma a kispolgári világszemlélet elleni küzdelmet, mi tartja fenn és élteti ezt az ideológiát jelenleg, amikor a kistulajdonos rétegéhez immár a magyar lakosságnak mindössze körülbelül másfél százaléka tartozik? A gondolkodásmódot azonban nemcsak a mai létfeltételek befolyásolják. hanem a tegnajjjak is. Márpedig Magyarországon mind a munkáspsztály, mind a szövetkezeti parasztság többségében olyan emberekből áll, akik vagy maguk is kistulajdonosok, főként kis- vagy középparasztok voltak korábban, vagy ilyen családból származnak. Az alkalmazottak és értelmiségiek körében pedig még erősebb ez a hagyomány, hiszen a kapitalizmusban ezek mint közbülső rétegek tipikusan a kispolgári világszemlélet nordozói. De nemcsak a múltról van szó Marx annak idején hangsúlyozta —, s gondolatát Lenin helyeslőleg elevenítette fel később, — hogy a kapitalizmus és a kommunizmus közötti átmenet társadalma még szükségszegárság és a kispolgáriság szavakat csupán ez különbözteti meg egymástól. A két fogalom tartalma azonban igencsak eltér: a kispolgárság társadalmi osztály, vagy réteg, a kispolgáriság viszont világszemlélet, gondolkodásmód, életfelfogás, erkölcsi nézetrendszer, s az ezeknek megfelelő gyakorlati magatartás. rűen magán viseli a polgári társadalom anyajegyét. Marx ezzel kapcsolatban elsősorban a termelt javak elosztásának tényleges egyenlőtlenségére, a munka szerinti differenciálásra utalt, amely mindaddig szükségszerű, amíg a termelőerők fejlettsége .nem teszi majd lehetővé a valóságos egyenlőséget a társadalmi munkamegosztásban és az anyagi javak elosztásában. A marxizmus klasszikusainak e gondolatait a gyakorlat messzemenően igazolta. Sőt, olyan tapasztalattal is járt, amivel ők nem számoltak: nevezetesen azzal, hogy a szocializmusban is fennmaradnak az áru- és pénzviszonyok. A történelem „ravaszsága”, hogy a kommunista társadalmat csak úgy érhetjük el, ha messzemenően építünk az átmeneti kor említett sajátosságaira, noha magában a kommunizmusban ezek már nem lesznek jelen. Addig viszont kettős tendencia hordozói, nemcsak a kommunizmus felé haladás eszközei, hanem egyúttal talajául szolgálhatnak a kispolgári nézetek, felfogások továbbélésének, sőt adott esetben átmeneti felerősödésünknek is. Gyakran esik .szó arról, hogyan fejeződik ki a kispolgári mentalitás különböző erkölcsi tulajdonságokban: az anyagiasságban, önzésben, a mások iránti közömbösségben. A kispolgári felfogás azonban nemcsak ezekben jelentkezik, hanem a politikáról alkotott, azzal kapcsolatos véleményekben is. De a mindennapi gondolkodásban POLITIKAI VÉGLETEK Társadalmi helyzetének bizonytalanságából eredően a kispolgárság politikai szemléletében ellentétes tendenciák találhatók. Ezek egyike az ellentétek összebékítésére, a „sarkok legömbölyítésére” való törekvés. S mi tagadás, ez a szemlélet még nem halt ki közgondolkodásunkból. A nemzetközi kérdések osztályszemlélettől mentes, vizenyősen pacifista értelmezésében épp úgy megmutatkozik, mint a honi negatív jelenségek elleni határozott fellépéstől, a helytelen nézetekkel folytatott polémiától való félelemben, az „élni és élni hagyni” szemléletének érvényesítésében. A kispolgári és a szocialista gondolkodás között szinte vízválasztó az egyéni és a társadalmi érdek kapcsolatának értelmezése. Elméletileg és gyakorlatilag egyaránt szakítottunk azzal a felfogással, amely az egyéni érdekben eleve valami „gyanúsat” ■szimatol, vagy megkövetelné mechanikus alárendelését egy ugyancsak mechanikusan felfogott közérdeknek. A szocialista közösségben élő szocialista ember számára e kettő egysége, harmóniája az alapvető. De ez az egység ellentmondásokat is hordoz, s az ebből eredő konfliktusok esetén a társadalmi érdek elsőbbsége az irányadó. A kispolgári gondolkodású ember egyrészt egyéni érdekeit is egyoldalúan értelmezi, leszűkíti főként az anyagi javak birtoklására és a „kényelmes” életre. Másrészt számára az így felfogott egyéni érdek az elsődleges, a meghatározó. Tévedés lenne azt hinni, hogy a kispolgári ma- gatartású ember mindig megkánemegyszer tapasztalható a politikai kérdések kispolgári megközelítése, s olykor hangot kap irodalmi, művészeti alkotásokban is. De van égy másik véglet is: a türelmetlenség, a kapkodás, a negatív jelenségek miatti pánik nem kevésbé kispolgári- jellegű, mint az előbb említett langyos nyárspolgári ság. Aki éveket, olykor évtizedeket igénylő problémákat egyetlen intézkedéssel szeretne megoldani, s ha ez lehetetlennek bizonyul, kétségbe esik — az, függetlenül szándékától, ugyancsak kispolgári módon közelíti meg és értelmezi a szocialista építőmunka összetett feladatait. S végső fokon egy platformra kerül az opportunistával: mindkettőjük jellemzője végül a meddő tagadás, a tényleges megoldáson fáradozóktól való öncélú „elhatárolódás” lesz. rosítja a társadalmat.. Ellenkezőleg, gyakran nagy hasznot hoz számára, számottevő értékeket alkot, keményen, szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozik — mindaddig, amíg ezzel egyéni céljait, törekvéseit is szolgálja. De menten közömbössé válik a közérdek iránt, ha annak szolgálatában nem érzi magát közvetlenül érdekeltnek, vagy ez netán még korlátozza is személyes céljai elérésében. E néhány vázlatos utalás természetesen nem meríti ki a kispolgáriság fogalmát. Sokféle megnyilvánulásának egyike-má- sika szinte valamennyiünk tudatában ott él, együtt létezve és hadakozva a szocialista eszmékkel. Ezért leküzdése sem valamiféle külön feladat az ideológiai nevelőmunkában. hanem szorosan kapcsolódik annak legfőbb céljához, lényegéhez: a közgondolkodás szocialista vonásainak erősítéséhez és általánossá tételéhez. Gy. L. A Kiskunsági Ruhaipari Vállalatnál nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlásra, de ez mellett nem feledkeznek meg a lenőttek oktatásáról sem. Jelenleg 150 első-, másod- és harmadéves ipari tanuló készül itt a szakmunkás-életre. Minden évfolyam külön műhelyben tanul. Az oktatás színvonalára jellemző, hogy az idei szakmunkástanuló-versenyen az üzem női- és iérfiszabó-csapata szerezte meg a megyei első helyet, s közülük e‘gy-égy kislány az országos versenyen az ötödik helyet szerezte meg. A felnőtt dolgozók1 tudásukat évek óta a ruhaipari technikumban gyarapítják, s eddig már tizennyolcán szereztek itt magasabb képesítést. A múlt év óta a technikum már szakközépiskola, s ennek első osztályában 19- en tanulnak. Az idei szervezés már rhegkezdődött, s eddig tizennyolcán jelentkeztek az első osztályba, s vállalták a négy évi tanulást. A nyáron a technikumi negyedik osztályban hatan, a harmadik osztályban pedig tizenöten fejezik be tanulmányaikat. O. L. % ... 0 Ambrus Fcrencné néhány évvel ezelőtt mint segédmunkás dolgozott a szabászaton. Sikeresen elvégezte a Ruhaipari Technikumot, s azóta rajzoló ugyanitt. Mint mondja, nehéz volt a tanulás, de megérte. Most újabb erőpróba előtt áll, szakmunkás-elókészitő tanfolyamra jár s bizik ai>l>an, hogy ez a vizsgája is sikeres lesz. (Opauszky László felvételei.) TANULÓ fiatalok felnőttek AZ ELMÉLET KÉRDÉSEI Kispolgáriság - ma 0 Czakó Erzsi a másodéves női szabók közül a legjobbak egyike. Tanulmányi eredménye átlag 4,3. ÉRDEKEK ÉS ÉRTÉKEK TÁRSADALMI GYÖKEREK i
