Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

1373. május 30. ® PETŐFI NÉPE • 3 A rádió mellett Vajon miért a késő esti órákban sugározza a rádió néhány izgal­mas vitaműsorát? Jobb, ha minél kevesebben hallgatják? Az esti adás már nem a háttérrádiózást szolgálja, figyelmet követel, s akit érdekelnek a viták, úgy is „ki­vadássza” a műsorból, amit meg akar hallgatni. Szokott ön hazudni? A világért sem akarom önvizs­gálatra késztetni az olvasót ezzel a kérdéssel. Bár miközben a hétfő esti Mikroláncot hallgattam (mű­sorvezető Petress István), a kitű­nő riportrészletek elgondolkoztat- tattak — valóban sokszor, és nem mindig a legjobb szándékkal fül­lentünk. Miért? Dr. Barta Lajos pszichológus több pontba foglalta a kisebb-na- gyobb hazugságok okait. Munka­helyünkön elferdíthetjük az igaz-/ ságot például a büntetéstől való félelem miatt, meg nem érdemelt előny reményében, betyárbecsü­letből, rossz szándékból. A bürok­ratikus légkör, a túlzott vezetői szigor is hazugságra kényszeríthe­ti az embert. Szóval, füllentünk. De csak raj­tunk, beosztottakon és vezetőkön múlik — s ez volt a műsor végső kicsengése —, hogy a pletyka, a torzítás, a' valótlanság ne mérgez­ze a munkahely levegőjét. Az egyestől az ötösig A Katedra, a rádió egyik peda­gógusoknak szóló műsora három adásban foglalkozott az értékelés, osztályozás problémáival, s a múlt pénteken summázta a vita tanul­ságait. A szakemberek, de a diákok és a szülők is jó ideje érzik, hogy va­lami „nincs rendben” az osztályo­zás körül. „Jegy-fetisizmus” — így nevezik sokan a problémát. Az értelmi tevékenységre adott osz­tályzatok befolyásolják a gyerek sorsát, egy gyengébb jegy gimná­ziumi, egyetemi felvételtől ütheti el a tanulót. S ugyanakkor némi­leg a háttérbe szorul az egész sze­mélyiség átfogó értékelése. Mi hát a legjárhatóbb út? Az Országos Pedagógiai Intézetnek a vitában részt vevő munkatársai szerint jó megoldás lenne a je- t lenlegi osztályzási mód szöveges értékeléssel való kiegészítése, vég­ső soron olyan értékelés, ami a ta­nuló teljes személyiségéről ad ké­pet. Ehhez a Rendtartás követel­ményrendszerét is jobban szem előtt kellene tartani, s pontos, tu­dományosan megalapozott teljesít­mény-mérési módszereket kidol­gozni. Érdemes meghallgatni A héten érdekesnek ígérkezik a művelődésről folytatott békéscsa­bai beszélgetés ismétlése (szerda, Petőfi, 20.58), s a hangjátékok ked­velőinek valószínűleg élményt je­lent Békés István rádiókomédiá­ja, melynek címe: A temetkező (péntek, Petőfi, 20.28). Kontra György Disszidálni Pestre is lehet »Eredeti« bemutató nyár előtt a kecskeméti színházban Citerazenekarok találkozója Balotaszálláson Valami ősrégi szabály a szín­házak világában az, hogy nyá­ron, vagy a nyár beköszöntése előtt — tehát a színházi évad vége felé — már csak a leg­könnyebb fajta vígjátékokra jön be a közönség. Hiába, a nap­fény, a jó levegő, a kirándulás lehetősége, nagy riválisa mijv denfajta kőszínházbeli színpadi produkciónak. így gondolják, illetve gondolták valamikor a hozzáértő bennfentesek. Csákhát ez nem mindenkor, és nem min­dig igaz. Mert lehet zenés já­tékkal, operettel zárni egy éva­dot, de ilyen művek kiválasz­tásakor sem szabad félretenni a jó ízlést és nem utolsósorban a kötelező művelődéspolitikai meggondolásokat. Miért kell ezt előre bocsátanom? Azért, mert ezeknek a megfontolásoknak még a nyomait sem lehet felfe­dezni a színház idei utolsó da­rab-választásában. A Disszidálni Pestre is lehet című „műalko­tás” ugyanis mintadarab bizo­nyos szempontból. Mégpedig a giccs összes ismérveit tanítani lehetne ennek a kritikán aluli silányságnak a bemutatásával. Ilyen tömény formában alkal­mazni a mindenféle színpadi előzményektől hajánál fogva előrángatott giccses elemeket, ilyen válogatás nélkül összedo­bálni egy kétrészes zenés játék­ban az előregyártott szituáció­kat, gégékét, untalanul ismételt közhelyeket, ez már majdnem művészetnek számít. A Disszi­dálni Pestre is lehet című mű­alkotást tulajdonképpen minősí­teni, boncolgatni, teljesen cél­talan. Az egyetlen művészileg is minősíthető eleme az elő­adásnak a muzsika, Nádass Gá­bor kellemes, megtanulható ze­néje és ami egy-egy pillanatra elfogadhatóvá, eltűrhetővé teszi a jeleneteket, waz ttt-ott meg­csillanó kellemes, hangulatos színészi játék. A tolmácsolás más elemei azonban már fel­mondták a szolgálatot. Teljesen érthetetlen például, miért kel­lett hangerősítőkkel a lűrhetet- lenség határáig felerősíteni az énekhangot egy olyan darabban, amely inkább a hagyományos dzsessz, mint a beat formavilá­gához áll közelebb zenéjét te­kintve. A nézők panaszkodtak, hogy az első sorokban egyene­sen kínszenvedés volt az egyéb­ként is torz mikrofonhangot ilyen hatalmasra felerősítve „él­vezni”. Az egyébként elég. erőteljes zenekari hangzást is, a legtöbb esetben teljesen elfedte az ének­hang. (Mellékesen meg kell je­gyezni, hogy a szereplők több­sége minden erősítés nélkül be tudja tölteni a hangjával a szín­padot és a nézőteret. Tehát az egész hangerősítés-trükk formá­lis és értelmetlen). Néhány nevet a szereplők soraiból érdemes megemlíteni. Kellemes, invenciózus játékot nyújtott a nyugdíjas tengerész szerepében Baranyi László. Ma­gyar Mária dinamikusan, han­gulatosan játszott, igazán kát volt operai igényességű ének­hangját egy rossz mikrofonnal eltorzítani. Sass József kedves, mulatságos, rutinos alakítást nyújtott. Úri István mint Pestre disszidált olasz, ismét bebizo­nyította hozzáértő tehetségét a kőnnyűműfajban is. Mezei La­jos néhány szavas szerepében kitűnőre vizsgázott. Az álomje­lenetekben jól érvényesültek Boross István koreográfiái el­képzelései. Hangulatilag jól il­lettek a darabhoz Poós Éva kosztümjei. Gyökössy Zsolt ren­dezői elképzelései általában el­fogadhatók voltak. A kecskeméti közönség azon­ban velünk együtt bizonyára na­gyon csodálkozik. Két kérdésre nem- adott választ az előadás. Hogyan lehetséges az, hogy a kecskeméti színház, mely az idei évadban egyik kezével Shakespeare remekét, a III. Ri- chardot és Arthur Miller fe­lejthetetlen sikerű művét kí­nálja, a másikkal pedig az évad­zárás pillanataiban ezt az elég­gé minősíthetetlen giccset nyújt­ja. Hogy egyeztethető össze ez a kettő egymással? A másik nagyon halk kérdésünk az len­ne, látta-e ezt a darabot a kecs­keméti színház dramaturgja? Alig hisszük. Csáky Lajos A kedvelt népi hangszer, a ci- tera avatott mesterei találkoznak június 3-án, vasárnap délelőtt tíz­kor a balotaszállási művelődési házban. A Bács-Kiskun megyei Népművelési Tanácsadó által szer­vezett rendezvényre — amely az első ilyen jellegű esemény az or­szágban — megyénk tíz községé­ből, városából érkeznek együtte­sek. Köztük lesz az országszerte, sőt külföldön is ismert kiskunfél­egyházi és tiszakécskei citerazene- kar, és' a nemrég alakult, fiata­lokból álló lakiteleki együttes. A találkozó iránt nagy érdeklő­dés nyilvánult meg. A muzsika mellett népi díszítőművészeti és fafaragás-kiállítás várja a vendé­geket. A bemutató után neves népzenei szakemberek értékelik a zenekarok teljesítményét, s taná­csokat, útmutatást adnak a továb­bi munkához is. Érdekességként kell megemlíte­ni, hogy a Csongrád megyei Sán- dorfalva község tizenhat éve ala­kult — a képünkön látható — ci- teraegyüttese is részt vesz ven­dégként a találkozón Egy ötletes hangszer, a „citera- asztal” is megszólal vasárnap Ba­lotaszálláson. Készítője Gyuris Ká­roly „ezermester”, a helyi Kossuth Tsz raktárosa. K. Gy. Szépen, magyarul beszélni — Szépen beszélni: természetes — így kezdi a beszélgetést Kováts Andrea, a Kecskeméti Bányai Jú­lia Gimnázium harmadikos ta­nulója, a győri országos Kazinczy szép magyar beszéd verseny egyik győztese, öt éve szaval rendsze­resen. — Dankó Imre tanár úré az ér­dem — ezt mondja szerényen. — Betűről betűre „átrágta” velem a szövegeket. Kijavított, ha rossz volt a hangsúly, a kiejtés. Arra szoktatott: értsem az író gondo­latát, a szöveg belső, mélyebb tar­talmát is. Hasznos volt számomra, hogy hangversenyeken Körber Ti­vadar zeneiskola-igazgató jóvoltá­ból műsorközlő lehettem. Hálás vagyok neki is. — Kérem, meséljen a győri ver­senyről! — Illyés Gyula egyik művének részletét olvastuk fel, tekintélyes szakemberek előtt. Míg ki nem léptem a dobogóra, izgultam. De hamar elszállt a félelem. Barcs Sándor: A földgolyóról jelentem című könyvéből vettem a szaba­don választott szöveget. Nagyapja — aki néhány éve halt meg — egyetemi tanár volt. S a dédapja, Kováts Pál kecskeméti jogakadémiai tanár, a tekintélyes Katona József Kör főtitkára a szá­zad elején. Andrea sokoldalúságá­val és szorgalmával méltó akar lenni emlékükhöz, gazdag életük­höz. — Még van időm gondolkozni: merre tovább? Talán a Zenemű­vészeti Főiskolára jelentkezem. A szavalásnak, s a szép beszéd mű­vészetének sem akarok hátat for­dítani. Nem félek a jövőtől. Hi­szem, hogy a jókedvem mindentől megvéd. ~ Varga Mihály Változatos, gazdag program Siker az építők napjára Svájcban Lapunk néhány nappal ezelőtt már beszámolt arról, hogy az idei építők napja alkalmából nagyszabású sportnap lesz Kecskeméten, a Széktói Stadionban. Most Laczy Endrétől, az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszervezetének Bács megyei titkárától, az építőnapi előkészületekről érdeklődtünk. — Az építők napjának megyei ünnepségét június elsején tartjuk Kecskeméten, az SZMT székhazában, a megyei tanáccsal karöltve. Tohai László, a megyei tanács elnökhelyettese ünnepi beszédében méltatja a nap jelentőségét és megemlékezik megyénk több mint 13 ezer építőipari dolgozójának fontos tevékenységéről. Ezt követően mi­niszteri kitüntetéseket kapnak a legkiválóbbak, s ugyancsak itt ad­juk át a Szakszervezeti Munkáért arany és ezüst érmeket, valamint okleveleket. A szakszervezetünkhöz tartozó vállalatoknál a munkahelyi meg­emlékezéseken kívül központi ünnepségeket is tartanak. A Bács me­gyei Építőipari Vállalatnál és Fémmunkás kecskeméti gyárában is ez alkalommal adják át a Kiváló dolgozó kitüntetéseket. Nagyszabá­sú majálisra készül a Fémmunkás kiskunhalasi gyára, melyet Kun- fehértón rendeznek. Ugyancsak ezen az. üdülőhelyen tartják építők napi majálisukat a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat dolgozói, a Bács megyei ÉPSZER Vállalat pedig a Pehán.v erdei vállalati üdülőjében rendez nagyszabású találkozót. Hasonló a készülődés a Fa- és Épü­letasztalosipari Vállalat bajai gyárában, ők a Sugovica partján töltik majd együtt a napot — remélhetőleg kellemes időben, vidáman szó­rakozva. — örülünk annak — mondotta befejezésül a megyebizottság titká­ra —, hogy máris nagy érdeklődés előzi meg a kecskeméti sportna­punkat. Bízupk abban, hogy a kilenc sportágban vetélkedő 550 spor­tolót nagyon sokan biztatják majd és nagy közönsége lesz a dél­utáni női labdarúgó-mérkőzésnek is. O. L. Osztatlan siker kísérte a Kecs­keméti Ének-Zenei Általános Is­kola és Gimnázium kórusának svájci fellépéseit. Mindenütt nagy elismeréssel fogadták műsorukat. A legnagyobb sikert a Tonhalle koncerttermében aratták. ahol több mint kétezren tapsoltak ki­tartóan, szűnni nem akaróan a magyar énekkar teljesítményének. A hangversenyt meghallgatta a Magyar Népköztársaság svájci nagykövete, valamint a svájci kül­ügyminisztérium kulturális osztá­lyának a vezetője. A nagykövet ebéden látta vendégül Kardos Pál karnagyot, a küldöttség vezetőit, s külön is kifejezte köszönetét azért, hogy műsorukkal növelték hazánk barátainak a számát. A diákok hétfőn a késő esti órákban értek haza. Első útjuk az iskola igazgatójának a lakásához vezetett, ahol szívből jövő szere­náddal köszönték meg fáradozá­sait, gondoskodását. A svájci hangversenyek ismer­tetésére még visszatérünk. H. N. Évadzáró koncert Baján AUTOFUROSZTES • Jól hasznosítják a legelőt a tengeren túlról érkezett jószágok. \ Kovács János teivéteie) Néhány hete érkeztek repülő­géppel az Amerikai Egyesült Ál­lamokból a hereford szarvasmar­hák a Kiskunhalasi Állami Gaz­daságba. A fajtát Angliában te­nyésztették ki és kedvező tulaj­donságai elősegítették, hogy az egész világon elterjedjen. Jelen­leg a szarvasmarha-állomány na­gyobb részét adja az amerikai kontinensen, nagy számban ta­lálható Ausztráliában is. Színe vörpstarka. Testalkata az ideális hústípusnak megfelelően mély és széles. Szívós, igénytelen, kiváló alkalmazkodóképességű, jól hasz­nosítja a legelőt. — Fejlesztési programunk megvalósításának egyik állomása ennek az állománynak a megvá­sárlása — hangoztatja Bús Já­nos. az állami gazdaság igazga­tója, aki személyesen járt az Egyesült Államokban és maga választotta ki a ranchokon — ahogy a külterjesen gazdálkodó farmokat nevezik a tengeren tú- lon — a jószágokat. A továbbiakban elmondja: — Hústípusra szakosítjuk a gazdaság szarvasmarha-állomá­nyát. A hereford tenyészanyagöt fokozatosan növeljük. Számunk­ra ez rendkívül gazdaságos. Nagy területű kihasználatlan legelőnk van Számításaink szerint a 2118 hektár gyepterület, amelyről ed­dig alig félmillió forint értékű szénát, nyertünk, mert a többit nem tudtuk betakarítani géppel, a hereford fajta révén jól hasz­nosul. Eddig a termelés nagyobb része kárbaveszett, a jövőben minden füvet tudunk értékesíte­ni és nyerünk — ahogy számol­gattuk — 10 millió forint értékű szénát. Kétszáz növendék üszőjük és négy bikájuk van a hereford faj­tából, Kétszáznegyvenhét hektár legelőt kerítettek be számukra. A jószágok éjjel-nappal kint vannak. Szétszórtan legelnek. A füvön kívül abrakot is fogyaszta­nak, amelyet a magyar gyártmá­nyú PHYLAFOR nevű takar­mánykoncentrátummal dúsítanak. Ez utóbbi értékes vitaminokat és ásványi sókat tartalmaz. Az igazgató elmondja, hogy rendszeresen kapják az úgyneve­zet Hereford Szövetség folyóira­tát, Az angol nyelvű szöveget helyben lefordítják és a szakem­berek tanulmányozzák. Az eddigiek azt biztonyítják, hogy az állatok jól érzik magu­kat az új környezetben, szépen gyarapodnak. A tapasztalatok szerint a hereford és a magyar­tarka keresztezése az utóbbi faj­tára jó hatással van. Ilyesmivel kívánnak kísérletezni a Kiskun- halasi Állami Gazdaságban is. K. S. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igázgatóság kamarazenekara hét­főn este tartotta évadzáró hang­versenyét a József. Attila Műve­lődési Központ színháztermében. A zenekar művészi munkáját el­ismerését és az együttes népsze­rűségét leginkább a zsúfolásig megtöltött nézőfér jellemzi.' Ez­úttal is igényesen összeállított műsorral lepték meg a bajai kö­zönséget. Két szám a zenei rit­kaság élményével hatott. (Pachel- bel: Kanon és Gigue, valamint Purcell: Chacony.) A zenekar Bach Brandenburgi verseny cí­mű művének tolmácsolásával mutatta meg leginkább képessé­geit. A szólistafeladatokat is az együttes tagjai látták el, Dobai Tamás (fuvola), Radványi Géza (hegedű). Dobai Tamásné (zongo­ra) és Gál Zoltánná (cselló). Mo­zart két fiatalkori és derűs hang­vételű divertimentója (rövid, 5— 6 tételes táncsorozat) fejezte be a koncertet. Az elhangzott művek betaní­tása és vezénylése Bolberitz Ta­másnak, az Operaház kitűnő fia­tal karnagyának az érdeme. Ö az együttes állandó művészeti irányítója. Nagy része van ab­ban, hogy a bajai muzsikusok az utóbbi időben olyan szép sikere­ket értek el. ' Szerepeltek a vaj­dasági Zomborban, felléptek Bu­dapesten a Zeneakadémián. A zenekar tevékenysége szoro­san kapcsolódik a helyi társadal­mi eseményekhez, amint azt a megyei műszaki hetek bajai meg­nyitóján tapasztalhattuk. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kamarazenekara eredményes évadra tekinthet vissza. Gál Zoltán Nos, kérem, így változnak az idők. Régen — ugyebár — a romanti­kus bajai utcákon is lovak patkói kattogtak csupán, ahogy például konflis elé fogva kocogtak „célfuvarban". Az akkori környezetszeny- nyezödésben annyiban játszottak szerepet, hogy a pacik az utcasep­rőkön kívül a verebeknek is rendszeres juttatással járó munkát ad­tak. Míg csak szekerek,, fiákerek közlekedtek a macskaköveken, az igavonó egy az egyben volt lóerő. Amikor az illem, s a gazda szép­érzéke úgy diktálta, a lovat fürösztésre valamilyen nagyobb kiterje­désű vízhez, kubikgödörre, alaposabb mosdatósra esetleg a Dunára tessékelték ki. Áz eleven lovat napjainkban szinte végképp kiszorította a közle­kedésből az autó, azaz a motorba bújtatott lóerő. Ennek előnyeit nem szükséges részletezni; hogy mással táplálkozik, gyorsabban, s veszé­lyesebben jár és a környezetet is másnemű anyagokkal piszkítja. S ugye, mint képünkön is látható, az autó tisztán tartásáért se csapnak akkora hűhót, mint valamikor u lovaknál. Nem kell vele vályogvető gödörbe, folyószélbe állni fürösztésre. Megoldható ez az utcán is. Nem kell hozzá szem, hogy észrevegyük: a konflis elébe fogott szürke bánatosan fordítja félre fejét a látványtól. Bizonyára megszi- matolla a különféle szappanok, kencék illatait, melyek az autóról fe­léje szálltak. „De jó ennek. Hogy elkényeztetik! Én bezzeg örülhettem, ha néhány veder Duna-vizet lódítottak rám.” — Es búsul, búsul sze­gény szürke. Nemhiába: nagy a feje. Hátha még tudná, hogy ennek a műveletnek a neve nem is fürösz- lés. Annál sokkal előkelőbb hangzású: autószerviz! (t) (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents