Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

1973. május 27. • PETŐFI NÉPE 0 3 KKNDÖZETLENÜL Állványok Kecskeméten, a Schőnherz Zoltán tér 9. számú toronyház egyik oldalát tavaly augusztus­ban állványokkal vették körül. Erre azért volt szükség, mert az épületről több négyzetméter nagyságú vakolatdarabok hull­tak le, s hatalmas dörrenéssel vágódtak a betonra. Az állvá­nyok azóta is ott vannak, a va­kolat azóta is hull. Szerencsére és véletlenül még senkit nem zúztak halálra. Pedig volt már olyan, hogy a dörrenés előtt né­hány perccel szaladtak el a gyerekek a helyszínről. Érthető tehát a házban lakó szülők ag­godalma, amellyel ezeket az életveszélyes vakolathullásokat figyelik. Ez az egyik veszély. A másik, hogy a gyerekek, akik csupán játéknak tekintik az állványokat, időnként felmász­nak azokon a kilencedik eme­letig. sőt a toronyház tetejére, s ott akrobatikus mutatványo­kat végeznek az arra járó fel­nőttek legnagyobb rémületére. Miért kell várni a Kecske­méti Ingatlankezelő Vállalatnak közel egy évet az állványok el­készítése után arra, hogy hozzá­kezdjen a tatarozáshoz? Azért — kaptuk az információt a vál­lalattól — mert erre a munkára nincs kapacitásuk, s külső kivi­telezőt sem találnak. Igaz, hogy az állványozási munka — ame­lyet a Kecskeméti Építőipari Szövetkezet végzett — 39 ezer forintba került, s az is igaz, hogy a közel tíz hónap óta ki­használatlanul ott levő állvá­nyokra máshol is szüksége lett volna a vállalatnak, mégis úgy beszlének erről az ügyről, mint­ha semmi jelentősége nem vol­na. A vállalat egyik vezetője, akivel a kérdésről beszéltünk, kijelentette, hogy nekik ilyes­mire nincs kapacitásuk! Hát akkor mire van — ha szabad kérdeznünk. Mire van, ha nem a lakóházak tatarozására, az életveszély elhárítására? Ügy gondoljuk, hogy ezt soron k í- v ü 1 kellene megoldaniuk. Fur­csa az is, hogy május 24-én úgy informált bennünket a vállalat, hogy „már dolgoznak az épüle­ten'’, holott egyetlen lélek sem volt az állványokon, de még a környékén sem. Ezt. azért tud­juk, mert jártunk a helyszínen. Ki lesz a felelős, ha a tizedik emeletről lezuhan egy gyerek, ha a mázsányi vakolatdarabok egyszer halálra zúznak valakit? Teljesen érthetetlen ez a bűnös közömbösség, ez a patópáli nyu­galom. Bürokrácia Az előbbinél apróbb eset az. amely ugyancsak Kecskeméten, az SZTK-ban történt, viszont kitűnő példázat arról, mire ké­pes a bürokrácia. Ha bürokrá­cia lényegét akarnánk megma­gyarázni. csak ezt a kis törté­netet kellene ismertetnünk. Nyugdíjas a •szuny a szenvedő alany. aki cukorbetegségben szenved Ez. azt is jelenti, hogy bizonyos időközönként vizsgála­ton kell jelentkeznie az SZTK- ban. Ahhoz viszont, hogy ott szóba álljanak vele, körzeti or­vosi beutaló szükséges. Eddig természetesnek is mondhatjuk az eljárást, amit szabályszerűen be is tartott az illető. Csakhogy az SZTK-ban véletlenül eltörött a kis üvegcső, amibe vért vei­tek a pacienstől, így tehát ami­kor az eredményért jelentkezett, közölték vele: sajnos eltört az üveg, a vizsgálatot nem tudták befejezni. Mi lett volna az ér­telemszerű, a logikus cseleke­det? Az, hogy újra vesznek tő­le néhány csepp vért, jobban vigyáznak az üvegre és más­nap már közölhetik a labora­tóriumi vizsgálat eredményét. Esetleg — talán nem túlzott ez az igény — elnézést kérnek a kétszeri fáradozásért a beteg­től. Nem ez történt. Ridegen közölték vele, hogy az üveg eltört, eredmény nincs, menjen újra a körzeti orvoshoz, kérjen másik beutalót, azzal je­lenjen meg az SZTK-ban, ahol ha sorra kerül, ismét vért vesz­nek tőle, s majd azt követően újra mehet az eredményért, ami meg is lesz, ha nem törik el újra -z üveg, ha nem felejtik el, ha eppen ráérnek, ha ked­vük lesz hozzá, ha, ha, ha ... Az illető nem ment el másod­szor mert ettől a kis történettől — úgy érzi — jelentősen emel­kedett a vércukorszintje, s a laboratóriumi vizsgálat úgysem tudná kideríteni az okot. Mert az ok a bürokrácia, amelynek ellenszere, hogy ne járassanak kálváriát egy nyugdíjas asszony­nyal, különösen akkor ne, ha az SZTK a hibás, a vétkes. —dorgál— Egészségünk biztató távlatai Dr. Pataky József nyilatkozata a megyei kórház helyzetéről A Bács-Kiskun megyei Kórház ügye, jövője sokakat foglalkoz­tató, nagy érdeklődésre számot tartó téma. Annál is inkább fon­tos a régóta vajúdó gondok mi­előbbi enyhítése, mivel megyénk egészségügyi ellátása köztudomá­súan az országos átlag alatt van. Kecskemét és Kiskunhalas szín­vonala az egészségügyi adottsá­gok szempontjából, s ebből kö­vetkezően a személyi ellátást te­kintve is, egyelőre a megyei sta­tisztikai átlagot sem éri el. Ilyen meggondolásokból kiindulva kér­tünk tájékoztatást dr. Pataky Jó­zseftől, a Bács-Kiskun megyei Ta­nács VB egészségügyi osztályá­nak vezetőjétől a jelenlegi me­gyei kórház rekonstrukciójáról, valamint az épülő új kórházzal kapcsolatos tudnivalókról. — Addig, amíg például Kis­kunhalasnak és környékének egészségügyi ellátását a jövő év­ben munkáját megkezdő kórház és rendelőintézet megnyugtatóan nem segít megoldani, konszolidá­ció a megyeszékhelyen sem vár­ható — kezdte nyilatkozatát az osztályvezető. — Ami Kecske­mét körzeti orvosi hálózatát illeti, egybevetve az elmúlt esztendő­ket, jelentős fejlődésről számol­hatunk be. Bizonyítja ezt néhány sokatmondó számadat is. Az or­szág 73 városának sorában e te­kintetben Kecskemét 1969-ben az utolsó előtti helyet foglalta el. Két évre rá azonban már a 47. helyre került. A városi tanács legutóbbi vb-ülésén előterjesz­tett fejlesztési tervek szerint még a jelenlegi tervidőszakban továb­bi lényeges javulásra van kilátás. • Milyen szakaszban van a megyei kórház rekonstruk­ciója? — A 6. éve folyó munkának a második ütemével még ez év­ben elkészülnek az építők. A Bács-Kiskun megyei Állami Épí­tőipari Vállalat a jövő hó végé­re ígéri a befejezést. Ismerve a vállalat vezetőinek felelősségtudatát, s a dolgozók lélkiismeretességét, nincs okunk kételkedni abban, hogy a szerző­désben rögzített időpontokhoz ra­gaszkodnak is. 0 Lényegében mit tartalmaz­nak az említett „ütemek”? — Az első ütemben a főépület egyik részét erősítették meg. Ek­kor a Bányai Júlia Gimnáziumba kerültek a nőgyógyászati osztá­lyok, s a KÖJÁL-ban kapott el­helyezést a fertőző-, a nővérkép­ző intézetben pedig a gyermek- osztály. Az építés e szakaszának befejezte után is — szükség­megoldásból — egyelőre néhány osztály még az ideiglenes helyen működik. A most végződő re­konstrukciós időszakban újítják fel a kórház főépületének a be­járat felőli részét. Ennek elké­szültével bővül majd a nőgyó­gyászati osztály, csökken a zsú­foltság, s a gyermekosztály is visszaköltözhet eredeti helyére. • Szóljunk röviden a megyei szakorvosi rendőintézet bő­vítéséről is. Ennek végleges elkészülte a jövő év elején várható. A vá­rosi tanács végrehajtó bizottsá­gának ülésén elhangzott javasla­tokra támaszkodva bízunk abban, hogy 1974 végéig a tüdőgondozó intézet kiköltözhet a megyei kór­ház tüdőosztályára. Ezzel is sok helyet nyer a rendelőintézet. • Tudomásunk szerint néhány kapcsolódó, kiegészítő egész­ségügyi intézmény elhelye­zése is jó úton halad. Még ez évben létrehozzuk a megyei kórházban az oly régóta hiányolt kijózanító állomást. Emellett nagy horderejű az egész­ségügyi miniszter elvtársnak a megyei pártbizottságon tett láto­gatása alkalmával elhangzott ígérete. Ennek értelmében ugyan­is a mentőállomás rövidesen a korszerű gyógyítás követelmé­nyeinek megfelelő rohamkocsit kap. A közútjainkon sajnálatosan sokasodó baleseteknél tesz majd felbecsülhetetlen szolgálatot ez a „mozgó műtő”, amelyben a se­gítségnyújtást szakorvosok vég­zik majd el. • Bizonyára egyetért Pataky elvtárs azzal a vélemé­nyünkkel, hogy a kétségkí­vül nagy jelentőségű ki­egészítő intézkedéseket nem becsülve le, az egészségügyi ellátás legfőbb céljainak el­érése véső fokon csakis az új megyei kórház felépülé­sével válhat lehetővé. — Feltétlenül így van. A me­gyei tanács alakuló ülésén a mi­niszter átadta tanácselnökünknek az új kórház jóváhagyott prog­ramtervezetét. Ennek birtokában már a jelenlegi tervidőszakban megkezdődik az építkezés. Ez to­vábbi 680 kórházi fekvőhelyet je­lent, s egyúttal olyan osztályok felállítását is, — például sze­mészet, ortopédia —, amelyek hiányát eddig sínylettük. Mind­ez egyúttal a rendelőintézet bő­vülését, a rendelkezésre fordít­ható több órát, kisebb zsúfoltsá­got és kevesebb várakozást is eredményez. 6 Mit várhatunk az új kórház majdani, a gyógyító munká­ba lépésétől? A kecskeméti Széchenyiváros- ban felépülő nagyszabású egész­ségügyi létesítményünk terület­előkészítési munkái már meg­kezdődtek. Az 1972. évi árszintet alapul véve, egy kórházi hely költsége 820 ezer forintot tesz ki. Itt említjük meg, hogy a követke­ző tervidőszakban létesülő új mentőállomás is az új kórház területén tölti be hivatását. Beszéltünk már arról, hogy ko­rábban — a kiterjedt tanyavilág, a mérsékeltebb gyógykezelési igények, a biztosítottak alacso­nyabb száma miatt — a megye egészségügyi ellátottsága az or­szágos átlagszintet sem érte el. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, az életszínvonal emelkedése, legfőképpen pedig az egészségügyi törvény hatására napjainkban az ellátás lehetősé­geivel már az egész lakosság él. E megnövekedett követelmények azonban csakis kellő tárgyi fel­tételek birtokában teljesíthetők. A kiskunhalasi kórház felépítése és a megye többi kórházának fejlesztése mellett az.új megyei kórháztól joggal várhatjuk, hogy Bács-Kiskun megye lakóit a jö­vőben legalább olyan színvona­lú egészségügy szolgálja, mint az ország más. kedvezőbb hely­zetben levő megyéiben — fe­jezte be nyilatkozatát az egész­ségügyi osztály vezetője. J. T. Számítástechnikai tanfolyam Egyhetes számítástechnikai tanfolyam kezdődik május 28-án Kecskeméten, az Oktatási Igazgatóság székházá­ban. A tanfolyamon a járási és városi pártbizottságok gazdaságpolitikával foglalkozó munkatársai, valamint néhány nagyüzem párttitkára vesz részt, összesen har­minc személy. Első nap Budapesten, az Országos Vezetőképző Köz­pont Számítástechnikai Intézetében tartják a foglalko­zásokat. Ugyancsak 28-án, az Oktatási Igazgatóságon egyhetes tanfolyam kezdődik a lakóterületi körzeti párttitkárok részvételével. Az ötven hallgató többek között ellátogat majd tapasztalatcserére a kecskeméti IV. kerületi kör­zeti pártalapszervezetbe is. CIKKÜNK NYOMÁN Csinosítják a kirakatot A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól, Sohajda Ferenc igazgató aláírásával kaptunk gyors választ május 19-én, A kalocsai utcán címmel megjelent írásunkra. , »Vállalatunk 5101-es számú kalocsai boltjával kapcso­latos észrevételükre intézkedésünket megtettük. Utasí­tottam a bajai kirendeltség dekorációs csoportját, hogy a vidéki boltok kirakatainak dekoratív rendezésére az elkövetkező időben nagyobb gondot fordítsanak. Észrevételük munkánk hatékonyabb végzését elősegí­tette, amelyért ezúton is köszönetét mondunk.” A szabad idő haszna HA MÉG NEM IS VÁLT ÁLTALÁNOSSÁ, egyre szelesebb réte­sekre terjed ki a 44 órás munkahét, amely kéthetenkénti szabad szombatot tesz lehetővé nagyon sok ember számára. Június 1-vel ez a tábor ismét jelentősen megnövekszik, mi\e1 az állami es közigaz­gatás és a különböző társadalmi szervek dolgozói is csökkentett mun­kaidőt élvezhetnek. Nagyon sok szó esik arról — a- rendelet külön is felhívja rá a fi­gyelmet —. hogy gondoskodni kell a munka zavartalan és zökk, nő­mentes ellátásáról, a folyamatos ügyintézésről, s valóban ez a leglé­nyegesebb. Ha csökkenne a termelés, vagy a hivatalok bezárnák ka­puikat, értelmét veszítené az okos és célszerű rendelkezés. Mégis most ezúttal nem erről kívánunk szólni, hanem éppen azokról, akik pihenőt tartanak, s magáról a megnövekedett pihenőidőről, úgy is mondhatnánk, hogy a nagyobb szabad idő hasznáról. Hiszen végté­re is ezért történik minden, az emberek érdekében, akiknek társa­dalmunk — ahogy növekvő lehetőségeink engedik — egyre többet akar és Lúd is nyújtani. NEM SZERETNÉNK ELTÚLOZNI a kéthetenkénti sza­bad szombatok, az így kapott négy-öt óra többlet-szabadidő jelentőségét, hiszen ez mindössze egy fél munkanap, de mégis több annál. Több, mert a szombati nap egészen a rendelkezésünkre áll kéthetenként, s ilyen értelemben már lehet ve­le valamit kezdeni. Főként, ha utazásra szánja az ember, amire egyébként nem volna lehetősége. Sőt, akadnak majd bizonyosan, akik idővel már péntek este elkezdik a víkendet, feltéve ha gépkocsival esetleg saját hétvégi házzal rendelkeznek. Maradjunk inkább a va­lószínűség számítások alapján a realitások talaján. Ez pedig arra utal, hogy egyelőre a legtöbben nem fogják ilyen hasznosan eltöl­teni a kapott szabad időt, mivel nem áll módjukban. Az előzetes fel­mérések során a feltett kérdésre, hogy mire fordítja a szabad szom­batját, a legtöbb válasz — főként nőket kérdeztek — így hangzott: Kitakarítok, mosok, vasalok, bevásárolok. Sokan még hozzátették: Ez is nagy szó. mert legalább kevesebb marad a házi munkából szombat dél­utánra és vasárnapra. Csak az egyedülállók közül akadtak olyanok, akik olvasással, sétálással, kirándulással kívánják eltölteni a szom­bati napjukat. BIZONYÁRA, sőt egészen biztosan, azok is számoltak ezzel a tény­nyel, akik a rendeletet megszövegezték, hiszen nem lehet várni egy- csapásra, hogy a szabad idő igazi haszna megmutatkozzék. Mégis ez az elérhető módszere az ember kulturáltabb életmódjának, ez a hoz­zá vezető út: a szabad idő. Hogy ezzel még sokan nem tudnak megfelelő­en élni, illetve nincs lehetőségük rá — végső soron ez is az embe­reken, s a társadalom egészén múlik. Mert nem elég a lehetőséget megadni, de tanítani, nevelni is kell az embereket az okos és célsze­rű időbeosztásra, s ami ennél is fontosabb, segíteni kell mindenki­nek, elsősorban a nőknek, háziasszonyoknak a házimunka robotja alóli felszabadulásban. Arra van szükség, hogy mindenki a saját pi­henésére, szellemi gyarapodására és testi épülésére használhassa fel a szabad időt. NAGYON SOKFÉLE IGÉNY kielégítéséről van tehát szó, s amikor erre gondolunk, el kell ismernünk, hogy még nagyon sok a tenniva­ló. Vajon a szolgáltatások odáig fejlődtek-e már nálunk, hogy az em­berek többsége igénybe veszi, mert olcsónak és kielégítőnek találja azokat a házimunka kiküszöbölésére? Van-e elegendő félkész konyha- termék a boltokban, miért nem terjed még mindig a tej és más élel­miszer házhoz szállítása? Miért kevés a kifőzde, a szerény, kispénzű embereknek is megfelelő gyorsbüfé? Megkérdezhetnénk, hogy mit tegyen, aki a városi lakónegyedekben akar napközben szórakozni, időt tölteni. Sportolhat, bemehet vala­milyen klubhelyiségbe, vagy olvasóterembe? Ilyesmit alig találni, szerte a megyében, vagy legfeljebb a városközpontokban. A sport­pályák legtöbb helyen csak az aktív sportolóknak vannak nyitva, s a játszóterek a gyermekek befogadására sem elegendők. A kirándulóhelyek zsúfoltak, nehéz a kijutás, ritkák a buszjára­tok, megoldatlan az étkezés, de sok helyen az egészségügyi létesít­mények, az elemi higiénia eszközei is hiányoznak. Csak nagyon lassan alakulnak, terjednek a természetbarát szak­osztályok, melyek segítenének a hétvége egészséges eltöltésében, prog­ramok szervezésében. Ezekre alig jut pénz a vállalati keretekből. EGYSZÓVAL NAGYON SOK MÉG A TENNIVALÓ, s azt is modhatnánk, a szabad idő lehetősége csak az első lépés ahhoz, hogy ennek hasznát is vegyék az emberek. Talán erről is többet kell majd beszélni a jövőben, s főleg mindenütt többet tenni azért, hogy a sza­bad hétvége igazi célja — a kulturált pihenés — általánossá vagy legalább elterjedné váljon. T. P. Nyáron gazda a juhász . . . 0 A százhatvan kislibát terelgeti a mama, a kisunoka segítségével, akit ugyan ebben a pillanatban mindennél jobban érdekel a fény­képezőgép ... Keményre száradt a dűlőút kátyútengere, egy-egy nagyobb göröngy súrolja az aszfalthoz szo­kott gépkocsi alját. Az Endre majorban mutatták meg a tá­voli, fák közé bújt piros tanya­tetőt, s nem gondoltam volna, hogy vagy húsz percig kell ka­nyarogni, zötyögni amíg elérem Márkus Viktor juhász lakását. Pöttöm lányka játszadozik a zöld gyepen nagy sereg pelyhes kisliba társaságában. A fal mel­lől két álmos puli ballag elő, arra is lusták, hogy ugassanak ... — Nincs még itthon a férjem — fogad szívélyesen Márkusné, — beszaladt Gátérra, de már jönni kellene neki. A tanya sarkához siet, hosz- szan néz a falu irányába. — Azt hiszem, ő lesz az — mutat a zöldellő gabonatáblák 0 A kitüntetett juhász és ked­vence, a Jancsi bárány. között megbújó keskeny útra, ahol egy kerékpáros közeleg. Néhány perc múlva már a tanya melletti birkahodály fa­lához támasztja kerékpárját a gazda, s csodálkozva néz az autós idegenre. Előadom jöve­telem célját, szeretnék beszél­getni a kiskunfélegyházi Egye­sült Lenin Termelőszövetkezét juhászával' akinek nemrégen Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese nyújtotta át a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. — Sokan azt mondják: köny- nyű a juhásznak, csak legelteti a birkákat azután vizet ad ne­kik és akár le is heverhet a hű­vösre. Igaz, a munkánk nincs annyira időhöz kötve mint azo- ké. akik üzembe járnak, de azért ennek a nehezét csak az ismerheti, aki már próbálta. Nekünk nincs munkaidőnk, de ha kell éjféltől éjfelig talpon vagyunk. Az elletést, a fejést, a birkák betegségének gyógyítá­sát és a többi más teendőt nem lehet megszabott munkaidő kö­zé szorítani. Persze — egyedül nehéz lenne, de a Mama állan­dóan segít — néz szeretettel a feleségére^ — Mióta foglalkozik juhok­kal? — Alig nyolc éve. Hétgyere­kes uradalmi cseléd családba születtem, s bizony már gyer­mekkoromban megtanultam mi az élet. Most, ha visszagondolok a múltra, szinte hinni sem aka- iom, hogy valamikor milyen nehezen éltünk . . Szóval Szarvason, a Sárgahegyesi Ál­lami Gazdaságban kezdődött a juhász pályafutásom. Egy na­gyon goromba, kötekedő, de a szakmáját nagyon értő juhász mellé kerültem először. Senki sem bírta sokáig mellette, azt jósolták, én is hamar „meglé­pek”. Nem így történt. Tudtam, hogy nekem el kell sajátítanom a tudnivalókat, s bizony kez­detben el kellett tűrnöm né­hány jogtalan sérelmet is. Ami­kor azután a juhász látta, hogy komolyan veszem a munkám, megváltozott. Alig hat hónap múlva már az ő javaslatára bíz­tak rám egy háromszázas fal­kát. Négy évet töltöttem el a gazdaságban, s amikor eljöttem, hoztam magammal egy Kiváló dolgozó jelvényt is ... Ugye, meglepő, hogy ott ki­tüntettek és mégis eljöttem? Ügy ám, jöttem a birkákkal négy évvel ezelőtt. A termelő- szövetkezet akkor vett az állami gazdaságtól kétezer birkát, s megkérdeztek bennünket, jö­vünk-e? Jöttünk. Azóta itt élek, ebben a tanyá­ban, s mondhatom, nem bán­tam meg a „gazdaváltást”. A termelőszövetkezet vezetői min­den segítséget megadnak a munkához, így öröm dolgozni. Ügy szokták mondani, hogy nyáron gazda a juhász, télen meg sír a juhai miatt. Ennek az a jelentése, hogy nyáron te­rített asztal a határ, van eleség bőven, de télen már etetni kell és a birkáktól általában sajnál­ják az elegendő abrakot. Itt vi­szont nincs ok sírásra, minden szükséges élelmet megkapok a juhok részére, ezért nem romla­nak le tavaszra. Mellettünk az asztalon halkan szól a táskarádió, Nők lapja, Képes Üjság, Petőfi Népe és más lapok. — A feleségem olvassa őket, én csak a rádiót hallgatom. Most akarunk venni egy kis zsebrádiót, hogy ha legeltetek, akkor is halljam mi újság a vi­lágban. — A legeltetés közben lehet olvasni is — vetem közbe. — Igen, annak, aki tud — mondja Márkus Viktor — mert én, akármilyen furcsán hangzik, nem tudok írni—olvasni. Mond­tam. cseléd voltam világéletem­ben, az első világháború idején kellett volna iskolába járni. Azután teltek-múltak az évek, nekünk is hét gyerekünk lett — büszkék is vagyunk valameny- nyire —, sokszor próbáltak megtanítani a betűvetésre, de nem ment. A nevem leírom, szá­molni tudok annyira amennyire kell. Nappal nincs idő ilyesmire este pedig a mécses, vagy pet­róleumlámpa világánál már nehezen menne a tanulás. Most már én csak így élem le az éle­tem ... Kedvesen invitál Márkus Vik­tor, nézzem meg a birkákat. Be­lép a hpdályba a 337 gyönyörű bárány "közé, kedvencét keresi. — Jancsi, Jancsi, hol vagy? Gyere csak ... Még néhány hé­tig lesznek itt ezek, 170 meg­marad a többi pedig „külföldi útra” indul — mondja, miköz­ben kihozza a fényképezőgép elé a kedvencet. Csodálkozva készítem el a felvételt, mert bi­zony én sehogysem tudtam vol­na kiválasztani „Jancsit” a 337 egyforma bárány közül. A Mama és a kisunoka köz­ben elterelik a tanyától a kis­libákat. — Amellett, hogy feleségem sokat segít a bárányok gondo­zásában, a háztáji állatok ne­velésében is oroszlánrészt vállal — szólal meg mögöttem Márkus Viktor, aki közben visszaenged­te a többi közé a kedvencét. — A jövedelmem átlag hatvanezer forint évente, ehhez jön még a háztáji. A múlt héten adtunk el hét süldőt, kilenc még meg­maradt, s mellettük két anya­koca. Érdemes foglalkozni a li­bával, remélem ez a százhatvan is meghálálja őszre a gondosko­dást. Szeretnék tehenet is tar­tani — egyet vagy kettőt, de úgy tudom, a juhásznak ezt nem engedik ... Opauszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents