Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1973. május 24. — Fáradhatatlanul — a közösségért Nem végeztem felmérést annak kiderítésére, milyen az aránya megyénkben a tanácsok legidő­sebb tagjainak. Aligha túlzók azonban, ha azt állítom, hogy a doyen az Orgoványon lakó Mar­ton Imre, aki — hét X-el a vál­lán — ismét bizalmat kapott a legutóbbi választáson. A korát íeledtetően mozgékony, nagyon rokonszenves ember 1950 óta tevékenykedik folyamatosan a közéletben, a helyi tanács tag­jaként. Orgován.vi születésű, úgy ismeri tehát a szőkébb pátriáját, mint a tenyerét. Fiatal éveiben az alkalmi munkások, béresek verejtékes kenyerét ette, a fel- szabadulás után pedig — nyugdí­jazásának idejéig — a szövetke­zeti mozgalomban tevékenyke­dett. Munkája során, de azon túl­menően is szoros kapcsolatban állt az emberekkel, akiknek gondját-baját nem egyszer tette magáévá, s lelkiismeretesen, fá­radhatatlanul intézte. Beszélgettem választóival, akik egyénisége főbb jellemzőiként bá­torságát, őszinteségét és követke­zetességét hangoztatták. Megtud­tam. hogy az elmúlt 23 év alatt nagyon kevés tanácsülés zajlott le jelenléte, illetve érdemi hoz­zászólása nélkül. Körzetének problémáii mindig nyíltan ter­Citrom papírgalacsinnal? Két kicsiny gyermekem van, akik örvendetesen sok citromot . fogyasztanak, így hetenként leg­alább egv kilót kell beszerez­nem. Tapasztalt vevőként közöl­hetem, hogy a boltokban forgal­mazott áru jórészt kemény héjú. vagyis zöld, kevés a leve. Pusz- . tán e tény is bosszúsággal tölthet el, de nemcsak ezért ragadtam tollat. Aznap reggel is. mint oly sok­szor, a bevásárlás szándékával jöttem-mentem a megyeszékhely piacán. Szokás szerint felkeres­tem a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezet pavilonját, ahol — nem kis meglepetésemre — szép. érett citrom kínálta ma­gát. Rögtön kértem belőle. Az eladónö villámgyorsan rakta zacskóba a gyümölcsöt, lemérte a súlyát, s már fizettem is. Oda­Meddig élünk még félelemben? Sokak nevében — akik Bocsa egyik külső kerületében. Zöldha­lomban lakunk — írom e sorokat. Környékünkön egyre többen jár- nak-kelnek légpuskával a kezük­ben. s körültekintés nélkül lö­völdöznek. A golyóknak nem egy fácán, fogoly és egyéb hasznos madár, illetve háziszárnyas lett már áldozata, de az is megtör­tént. hogy embert találtak el. A sérült, borotvapengével operálta ki testéből az ólomdarabkát. Er­re az önmütétre azért került sor, mert az orvosi beavatkozás ese­tére megfenyegette őt a légpuska tulajdonosa. Hallottuk, hogy egye­Futok a pénzem után Ismerősöm társaságában tértem be a minap Kecskemét egyik kül­városi vendéglátó egységébe, a Csöpi eszpresszóba. Kávét, illetve rövid italt fogyasztottunk, majd fizettünk. A 14 forintos számla ellenében két papír tízest adtam a felszolgálónőnek, aki zsebre tette a pénzt, s máris sarkon for­dult. Kis ideig még várakoztunk, reméltük, eszébe jut. hogy vissza kellene adnia 6 forintot. Nem igv történt. Ekkor elhatároztam, tud­tára adom a dolgot. Udvariasan Szerkesztői üzenetek Benkő János, Lajosmizsc: Tá­jékoztatásul közöljük, hogy a nagyközségből történő végleges távozásuk nem járhat jövedelem­csökkenéssel. A magyarázat: a korábban termelőszövetkezeti tag­ként dolgozó, s ma már nyugál­lományban levő feleségét — az 1967. évi III. törvény 38. és 69. §-ában. valamint a végrehajtás tárgyában kiadott 6 1967. (X. 24.) MÉM sz. rendelet 180. §-a (2) be­kezdésében foglaltak szerint — az állandó lakóhelyének megváltozá­sa esetén is megilletik az eddigi juttatások. özv. Gábor Albertné, Kecske­mét: A nehéz anyagi helyzetben levő és rendszeres orvosi ellátást igénylő sógora ügyében írott pa­naszát kivizsgálta az illetékes ta­nács szociálpolitikai csoportja, amely szerkesztőségünknek küld­te meg a választ. Eszerint a kör­nyezettanulmányok egyértelműen bizonyították, hogy az idős ember szociális otthoni elhelyezésére vo­natkozó kérés indokolt volt. Mi­vel nemrégen megüresedett egy hely a kecskeméti szociális otthon­ban. így oda utalták be rokonát, akinek gondjai ezzel megnyugta­tóan rendeződtek. özv. Juhász Dánielné, Bocsa: Nyugdíjazásával kapcsolatos pa­naszát felkérésünkre a megyei ta­nács vb kiskőrösi járási hivatala vizsgálta ki, amely a napokban juttatta él hozzánk a megállapí­tásait tartalmazó levelét. Ebből jesztette elő, s addig vitázott, ér­velt, amíg kedvező megoldás nem született az adott ügyben. Orgovány sokat fejlődött az utóbbi két évtizedben. Portalani- tott utakon és betonjárdákon köz­lekednek az emberek, többségük lakásában viLlany világít. A la­kosság zöme helyben dolgozik, kulturális igényeik kielégítését korszerű művelődési otthon és filmszínház szolgálja. Az életkö­rülmények kedvezőbbé tételében nem kis része van az olyan ak­tív tanácstagnak, mint a közös­ség érdekeit szivén viselő Imre bácsi, akire újabb feladatok vár­nak. Hiszen a következő négy év­ben törpevízművel és ABC-áru- házzal gyarapodik majd a község. Bővítik az óvodát is, a tanyai gyermekek számára pedig kollé­giumot építenek. A tervek mielőbbi megvalósí­tásához természetesen szükséges az orgoványiak társadalmi ösze- íogása is. Marton Imre, a 70. életévében járó tanácstag már azokat a tennivalókat rendszerezi, amelyek a nagyarányú település- fejlesztési programból adódóan várnak reá, illetve a 20-as számú választókörzet lakosságára. Kerékgyártó József tanár Orgovány haza kicsomagolván az árut, fe­jemhez kaptam, amikor meglát­tam, hogy valamennyi citrom zöld, társaságában pedig egy ma­réknyi, golyóvá gyűrt papír ta­lálható. A következő nap már reklamáltam is a történtek miatt. Mondanom sem kell. tagadtak mindeht az alkalmazottak, s ha­tározottan állították, hogy náluk nem vásárolhattam ilyen minősé­gű árut, s hogy ők nem adnak a vevőnek göngyöleget. Próbáltam bizonygatni igazam, de amikor sértően hangoskodni kezdtek ve­lem. s a panaszkönyvet sem vol­tak hajlandók ideadni, sietve tá­voztam. Vajon mi a véleményük az esetről a téesz vezetőinek? Magyari Józsefné Kecskemét. Lenin tér 10. III. em. 36. sek vadásztársaságba akarnak je­lentkezni, feltehetően azért, hogy a puskahasználatukat legalizál­ják. Mi most is félve közlekedünk erre felé, de akkor lenne csak rettegés az életünk, ha olyanok is kapnának fegyvert, akik — mivel tilos pálinkafőzéssel is foglalkoz­nak — gyakorta ittasak és meg­gondolatlanul cselekednek. Kér­jük az illetékeseket, figyeljenek fel Zbldhalomra és sürgősen in­tézkedjenek a tarthatatlan álla­potok megszüntetése érdekében! ifj. B. Varga József Bocsa, IV. kér. 91. közöltem vele, hogy még tartozik nekem. Erre fölényesen végig­mért. majd így felelt: még mit nem! Az eset óta többször jártam az eszpresszóban, de még nem kap­tam vissza a pénzemet. Vagy ta­lán a Csöpit fenntartó megyei vendéglátó vállalatnak utasítása van a borravaló kötelező kasz- szirozására is? Bognár Sándorné Kecskemét, Sörház u. 21. kiderül, hogy önnek, mint a bó- csai Aranyhomok Szakszövetkezel tagjának eddig nem keLlett fizet­nie nyugdíj járulékot. A saját ké­rése alapján hozott testületi dön­tés azonban a 33 1972. (XI. 2.) Korm. sz. rendelet 12. §-a értel­mében hatálytalanítható: a men­tesítés^ feloldása iránti kérelmét — amelyet a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóságának Bács-Kiskun megyei Igazgatósá­gához kell címeznie — ez év de­cember 31-ig nyújthatja be a szakszövetkezethez. Ha onnan kedvező választ kap. s öt eszten­dőre visszamenőleg befizeti az évi 1026 forint — vagyis összesen 5130 forint — járulékot, jogosult­tá válik az öregségi járadékra. Korom Sándor, Tiszakécske: A sajnálatos módon elveszett telek­könyvi betétje pótlásával kapcso­latban már intézkezett a Kecske­méti Járási és Városi Földhivatal. Értesülésünk szerint rövidesen befejeződik a betétpótlási eljárás és a fontos okmány a rendelkezé­sére áll. Addig sem kell azonban elhalasztani az új családi háza építési munkájának megkezdését. Tanácsoljuk, mielőbb keresse fel a szóban forgó hivatal telekkönyvi i észlegének vezetőjét, aki a be­téttervezetről hivatalos másolatot készít. Ennek birtokában nemcsak az építési engedélyre jogosult ön, de építési kölcsönt is felvehet az Országos Takarékpénztár terüle­tileg illetékes fiókjától. Összeállította: Velkei Árpád Gépesített húsfeldolgozás A Bács megyei Allatiőrgalmi és Húsipari Vállalat kiskunfélegy­házi üzemében a múlt ősszel ké­szült el az új feldolgozócsarnok. Ezzel befejeződött a nagyszabású rekonstrukció, s azóta az üzem dolgozói a korábbinál sokkal megfelelőbb körülmények között végezhetik munkájukat. — Az új csarnok jelentősen nö­velte üzemünk kapacitását — mondja Pittmann Béla főmérnök. — A húsfeldolgozás sokkal kor­szerűbb és gyorsabb lett. A fizi­kai munkát jórészt kiszorító új gépek naponta 150 tonna húské­szítmény gyártását teszik lehető­vé. Ez a kapacitás jelenleg nincs kihasználva, naponta mindössze száz tonna különböző árura ka­punk megrendelést a kereskede­lemtől. Kolbásztól a szalonnafé­lékig átlag 40 féle árut gyártunk. — Sajnos — teszi hozzá —, a fo­gyasztók. rajtunk kívül álló okok miatt, nem mindig elégedettek áruinkkal. Egy példát. Szívesen készítenénk naponta friss, meleg tepertőt, porcot és más, szinte csemegének számító árut. Sajnos, a kereskedelem csak másnap haj­landó átvenni, s mire az üzletek­be kerül, frissesége már nem az igazi. Nagyon örülnénk annak is, ha a mostaninál jóval előbb meg­kaphatnánk a rendeléseket. Ké­szítményeink minőségét, sőt vá­lasztékát is növelni tudnánk, ha legalább négy-öt nappal előbb tudnánk, hogy a boltoknak —. s • Korszerű szovjet gyártmányú gyorsvágógép segíti a töltelékáru alapanyagának elkészítését. Nemcsak vágja, hanem a megfelelően adagolt, különböző fűszerekkel a keverést is elvégzi. Felvételünkön eppen befejeződött egy „adag” keverése, s ez most már a töltőgé­pen keresztül kapja meg az üzletekben látható végső formáját EGYEDÜLÁLLÓ MÉRETEK A szovjet gépgyártás, amint az SZKP XXIV. ülésszakának hatá­rozatai tervbe is vették, más ne­hézipari ágakkal összehasonlítva gyors ütemben fejlődik. Ebben a félévben a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva, a gép­gyártás és fémfeldolgozás terme­lése 11 százalékkal nőtt. Ebben a viszonylatban a Szov­jetunió Európában az első, a világon pedig a második helyet loglalja el. Az 1971—75-ös ötéves terv ele­jétől körülbelül 4100 gép, beren­dezés, készülék és műszertípus szériagyártását kezdik meg. 1975 végéig 1200 ezer kW teJjesit- ményű egyedi energiablokk, 5 ezer köbméteres nagyolvasztó-be­rendezés, 350 tonnás konverterek, rotorkomplexumok és új mező- gazdasági gépek és berendezések tervét készítik el. Ezek a mére­tek egyedülállóak a világon. Huzavona az üveg­visszaváltással Rendszeresen visszatérő bosz- szúságot okoz a vásárlóknak az üvegvisszaváltással kapcsolatos huzavona, jóllehet változatlanul érvényes az az 1970-ben kiadott rendelet, amely szabályozza a visszaváltási kötelezettséget. A sorozatos panaszok nyomán a Belkereskedelmi Minisztérium il­letékes főosztálya a minisztériumi hivatalos értesítőjében kiadott közleményben „emlékeztette” a vállalatokat a hatályos rendelet­re. s annak egységes értelmezésé­re. A minisztérium nyomatékosan felhívta a kereskedelmi vállala­tok figyelmét arra, hogy boltjaik az általuk értékesített áruk üres betétdíjas üvegeit, palackjait a nyitvalartás minden napján és minden órájában kötelesek visz- szaváltani. Sem a vállalat, sem a bolt nem korlátozhatja a vissza­váltás időtartamát. Az utcán át is árusító vendég­látó üzletek ugyanúgy kötelesek visszavenni az üres italos pa­lackokat, mint az élelmiszerbol­tok. A rendelkezés alapján a mi­nisztérium hangsúlyozta hogy az üzletekben az üvegek átvételét még akkor sem szabad megtagad­ni, ha a közelben külön üveg­visszaváltó bolt működik. természetesen a vásárlóknak — mire van szükségük. Üzemünk fejlesztése az ősszel elkészült új feldolgozócsarnok át­adásával nem ért véget. Jelenleg teljes erővel folyik a gáztüzelésre való áttérés. Bízunk abban, hogy a 12 millió forintos munka első eredményeként az egyik kazán már augusztus végén gázzal mű­ködhet, az év végére pedig telje­sen száműzhetjük a hagyományos tüzelőanyagokat. A jelenleg ren­delkezésre álló szociális létesítmé­nyek messze elmaradnak az igé­nyektől, s helyettük 20 millió fo­rintért újakat létesítünk. Valószí­nűleg még ebben az évben meg­kezdődik az építkezés. A távlati elképzelések is nagyon szépek. A tröszt beleegyezésével már készül egy húskombinát tanulmányterve. A későbbi években építendő hús- gyár adataiból csak egyej: mosta­ni, háromszáz dolgozót foglalkoz­tató üzemünk óránként 45 sertés, vagy 15 szarvasmarha vágására képes, az új üzemben majd órán­ként 200 sertés és 30 szarvasmar­ha kerülhet a feldolgozó gépso­rokra. Szakmunkás-ellátottságunk je­lenleg még nem kielégítő. A hely­beli ipari szakmunkásképző inté­zetben három évfolyamon, négy osztályban 120 jövendő húsipari szakmunkás tanul. Huszonötén hamarosan a mi üzemünk dolgo­zói lesznek. A többiek visszamen­nek lakóhelyükre. ÁFÉSZ-ek és más kisebb húsfeldolgozók szak­munkás-utánpótlásaként —, mon­dotta befejezésül a főmérnök. Ezt követően rövid sétát tettünk az új feldolgozó csarnokban, s képeink ízelítőt adnak az itt dolgozók munkájáról. Opauszky László • Naponta 2—3 mázsa, műanyagba töltött virsli hagyja el az üzemet. A végtelen hosszú „virslikötelet” automata méri és kötözi megfelelő hosszúságúra. * (Opauszky László felvételei) A FIÚ, /ÍZ ÜGYIRAT MÖGÜL — Van egy percnyi ideje? Nézze. . . — állított meg az ut­cán Molnár Ernő, a Kecskeméti Városi Tanács VB műszaki osz­tályának ügyintézője, s máris elém tartott egy, a zsebéből elő­vett, hosszában ketté hajtott ak­tát. Alsó csücskén piros ceruzá­val írót tan ez áll: „Az intézke­dés V. 20-ig felfüggesztve”. Kér­dő tekintetemre pedig hozzá tet­te : — Az aktában engedély nél­küli építkezés bontásának el­rendeléséről van szó. De a lé­nyeg, a fiatalember, aki az ügy­irat mögött van. Higgye el, gaz­dagabb lesz, ha ezt a fiút meg­ismeri. Rám legalábbis olyan hatással volt... Kérem, írjon ró­la. * Nem sokkal később alkalmam nyílott beszélgetni, megismer­kedni Görög Jancsival. Bal ke­zének gyűrűs ujja gipszben. — Éreztem én, hogy fáj, fáj- dogál. de nem gondoltam, hogy komoly baja lehet. Azt hiszem, a tégla csinálta. Ez lett belőle; egy hét táppénz. . . Megmutatha­tom az albumomat? Jobbjával máris a jókora ak­tatáskájába nyúl. előbánvássza az albumot és külön is egy cso­mó fényképet. — így nézett ki, amikor még csak az alap volt meg . .. Ezen már kezd látszódni a fal. . . Itt már körülbelül egv méter ma­gas. Tetszik látni, munka köz­ben ott a mester, vagyis én. Ra­kom a falat. Mert mindent a két kezemmel csináltam, csak egy­szer volt segíteni a barátom... Hát. ami azt illeti, a szétbontá­sa gyorsabban ment... — süti le a fejét. — Mestersége a kőműves szakma? — Nem. de értek hozzá. Ál­talános lakatos vagyok. Sárai Szabó László volt <t mesterem, a Talfája utcában. Ö tanított a jó­ra. Azt hiszem, szeretett. Igaz, jó munkása is voltam. A bá­tyám is nála tanult. Mondta is a mester, hogy soha olyan jó ta­nulóm nem volt, mint a két Gö­rög gyerek. Most mozdonyve­zető gyakornok vagyok a MÁV- nál. A húsz évet be kell tölteni, akkor mehetek tanfolyamra. Én nyáron töltöm be. Azt mondta a főnök, jövőre mindenki moz­donyvezető lesz, aki most gya­kornok. Gőzössel járunk, én fű­tök és amit csak lehet, ellesek a mestertől. Sokat kell dolgozni, de ez nem baj, mert sokfelé já­runk. A kötelező munkaidő havi 210 óra, de az én átlagom kettő- százötven. Sőt, a múlt hónapban kétszázkilencven volt. .. Ami szabad időm maradt, azt mind a házam építésére adtam. Nem­sokára már a tetőt lehetett vol­na rátenni... — Miért kezdett hozzá enge­dély nélkül? Miért nem kért útbaigazítást előbb a tanácstól? — Tetszik tudni, épített a Má- riahegyben mindenki. Aztán ki­fizette a büntetést, és lehetett kérni a fennmaradásit. Így gon­doltam én is. Akkor is a falat csináltam, amikor megtudtam, hogy ... A közelünkben ugyanis hatóságilag bontottak. Én azt nem bírtam elviselni, hogy a törvénnyel összeütközésbe ke­rüljek. Kértem, hadd szedjem .szét a falat magam ... — A telket örökölte talán? — A szüleim nyolc évvel eze­lőtt vették meg azt. a 800 négy­szögöles portát, abból kaptam 200 négyszögölet... Azelőtt a Budai hegyben, egy feles zöld­ségesnél laktunk, pici lakásban. De azok eladták, nekünk meg el kellett onnan mennünk. Hű. de nagy problémái* voltak azok! Igaz. elég kicsi voltam még, de nagyon emlékszem rá. A ke­resztapám, anyukának a testvére segített akkor felépíteni ezt a kis szoba-konyhát — illusztrálja szavait ismét egy fényképpel. — A bátyám 23 éves, meg akar nősülni, de se lakás, se semmi. A legrosszabb esetben neki adtam volna a házam fe­lét. Ö egyelőre vett egy 350-es Jawat. annak a részleteit fi­zeti ... A nővérem már asszony, neki i-s van egy kis épülete ugyanazon a telken. Arra isany­n.vi személyi kölcsönt vettek fel a bankból! Mert azoknak sem volt semmijük ... Mialatt ezeket sorolja, keze a fényképalbumon nyugszik. Közben gépiesen felnyitja a fe­delét, s az igazolványképről fel­nagyított arcképére pillantva így szól: — No, itt a fiatalember! Ek­kor még 17 éves lsem volt... — Majd az asztalon levő fényké­pek közül kiemel egyet, bánato­san szemléli, s ennyit mond: — Itt meg, az a sok tégla!... Aztán tiszta tekintetét rám függesztve, magyarázza: — Persze, hogy engem is bánt, mégsem idegeskedem. De anyám­mal nem szabad beszélni róla. Ö sír és sír... Ök jót akartak. Azt mondták, kezdjem el az éle­tet, arra fordítsam a keresete­met. Részletekben vettem, mi­kor. mennyit tudtam, a téglát. Ténzt nem adok haza, inkább veszek cukrot, lisztet, meg ami a konyhára kell. A múltkor egy szőnyeget, jó nagyot vettem, a szobába. .. Tetszik tudni, én az apámtól is csak a jót tanultam, ö a DÁV-nál segédmunkás, már rég­óta. Biztosan szeretik ott is. Mert nagyon rendes, dolgos. An­nak nincs egv olyan vasárnap, hogy délután kifeküdjön a ba­rackfa alá. Máskülönben hogyan csinálhatták volna, hogy mind a három gyerekük kezébe szakmát adtak? Én az apám- példáját akarom követni. Öt a háború tönkretette, katong volt. Har­minckétévesen nősült. Nekem arra az időre gyerekeim kell, hogy legyenek! Én szeretem a szép életet, becsületes vagyok, ahogyan Sárai Szabó mesterem is tanította. Biztos, hogy jó moz­donyvezető leszek, mert ludotc a mások életével törődni, jólle­het, az enyémmel nem törőd­nek úgy... Azt számolom: én megkeresek három ezret. Az asszonyom, akit magamnak vá­lasztok, az is keres majd úgy 1800 körül. Ennyi pénzből, szé­pen beosztva kocsmázás nélkül, becsületesen ki lehet jönni. A gyerekeket is bele számolva... Én már 20 éves koromra lakást terveztem magamnak. Meg is valósult volna, ha nem kell szét­bontani. .. Ismét az aktatáskájába nyúl, s egy nagy füzetet vesz elő. A fedőlapján ez áll: ..Szakrajz fü­zet”. alatta a neve. — Tessék nézni: jól néz ki ez a ház! — mutatja az egyik raj- ♦ zot. — Magam számoltam ki, terveztem, rajzoltam meg min­dent. Szakrajz tanárom az isko­lában szegény Zoboki Laci bá­csi volt... Nagyon jól tanított! Bejárati ajtót a kétszoba-össz- komíortos házra olyat akartam, mint amilyen a Városi Mozin van. Alumínium díszítéssel, hisz értek hozzá. .. Rossz, hogy élőről kell kezdeni. Húsz éves koromra mái- nem lesz meg. De amibe bele kerültem, ez az esetem is azt mondja nekem: csak becsü­letesen mindig! Mert nem bün­tet meg, ellenben segít a tanács. Kedvezménnyel kapok telket. Olyat, ahol villany, meg víz is van. És támogatnak, hogy minél előbb fedél alatt legyen há­zam. Majd megláthatja az olyan lesz! Elébe, a kiskertbe "Ésupa rózsa kerül... Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents