Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

1973. májú« 24. • PETŐFI NÉPE • $ Levelezők magnószalaggal A nyilvánosság inkább csak arról vess tudomást: miiyen küzdelem alakul ki u egyetemekre való felvé* telért, árért, hogy a* érett­ségizett fiatalok közöl mi­nél többen eljussanak a hőn áhított diplomáig. Ar­ról már kevesebbet tud _ » közvélemény; milyen sok­irányú kutatás folyik, hogy minden diploma mögött ér­tékesíthető képzettség, hass* nos ismeret legyen. Vonat­kozik ez különösen a nem nappali tagozaton szerzett | diplomákra. '■ Kétségtelen tény, hogy aokkat nehezebb munka mellett elsajátítani a felső­fokú ismereteket, mint ha valakinek csak a tanutmá- | nyaival kell foglalkoznia, j Az is természetes, hogy a | szervezett, folyamatos ok- k tatás színvonala magasabb ■ mint ha a hallgatókat csak | a vizsgákon ellenőrzik. A . probléma ott van, hogy az alacsonyabb szintű képzés, ?'. a gyengébb képzettség — jelenleg -r egyenértékű diplomával jár, Az ország korszerű kép-' ;í zettségű diplomás szakem­berekből többet igényel,;’ mint aménnyit a nappali tagozatokról kibocsátanak, pi Tehát szükség van és még — várhatóan hosszabb tá­von — szükség tesz » mun­ka mellett: felsőbbfokú to­vábbtanulás! formára. Az eddigi fél mérésekig-3j megállapítható : 'korátitóiit-'^ elsősorban olyanok , .-veitek?'; | ■ részt a műnk» ;Sriéílé%ivf#-S sőbbfokú képzésbe»; ■::ákík^r*í eek utólag vált,- szükségessé?'^ a diploma-, akik már . nagy*?vÁ részt ?. szakmai .tápasitáikv fok birtokában látták? .''hoz’r-'/s' zá — igaz idősebb fejjél''-“?-./ a tanuláshoz.. £* . utóbtfe-« években ieyoingökholf.-^^lj leatkezők korósatáöyáí' -fifefif ■ tolódik és egyre-több közöt-^S tűk,- aki --y/jóbli h«jján':^?|| mert nem -yéttéfc' fél av'h'apjfg^ pali tagosaira, valahogyan/?/^ él akar jutni a diplomáig, j A tapasztalatok szerlnty.ép~<._ pen ezen a felfogáson és gyakorlatira.^ kell változtatni. MSm . - /. • :MiiSWil9ag . Ennek érdekében -maga*,^ sabb mércét kívánnak szab- ’ ni a levelező oktatásban ?| résztvevők számára is,, ésj./ág az önálló tanuláshoz'- magas M színvonalú segédeszközöket biztosítanak. Néhány ered*.? menyes kísérletről már bé % is számolhatunk. " >1 A magnószalagos? fcisérjefc.-^í alkalmazásakor -'-.áíiböl; -méáa duiiak ki: & mondott sáó ? meggyőzőbb az írott . .betű-- :;S; »ét. A .módszer.- lényégé: ?a,?;.?-: téma ' legkiválóbbjainak*^ előadásai kölMönőzhétő**? magnószalagon házavihétl.á. j/gj levelező hallgató.,és otihí«?| tanulási tempójának meg­felelően újra és újra meg­hallgathatja. ? .’, ” *-<< 7-^ Célravezetőnek /ígérkézík:'V?| az úgynevezett kooperativ -J képzés — amellyel a Márx .,'§ Károly Köágazdaságtudó- mányi Egyetemen kezdték meg a kísérletet. Ennek so« rún a haitgátok az évfolya­mokat váltva, nappali és le­ve Mű tagozaton végzik. Ez­zé5 egyrészt néhány évet n > *mck. amit munkában (öl .beinek • el, - másrészt , «»• giscsak . megismerik "a , m gasabb szintű koncént- ráit? tanulási módszereket. . * /Uapvetö fejlődést várnak a levelezők számára szer­kesztett. űjtípusú útmuta­tóktól is. Ezentúl nem egy­szerűen kötelező irodalmi jegyzéket adnak majd a levelezők kezébe, hanem olyan, résziéi« tijókozfátttóp amely magába foglal min- J een szükséges im'ormáeiót és segít a nehezebb anyag­részek önálló feldolgozásá­ban. Eddig már elkészült az önéilenőrzéshe? sok segítsé­get nyújtó segédkönyv elckironikábóí és szérkesz- . tik a tudományos szocializ­mus és,, a politikai - gazda­ságtan segédkönyvét is. Remélhető, hogy ha si­kerül a felsöoktatásnák:?«| ezen a nehezebb útján is rendét teremteni, akkor a végcél — a diploma —; * nemcsak jól hangzó vég- .•/.wtttségét,. hanem- korszerű*’'? ■ . ■ : I HIVATÁ SA NÉPMŰVELŐ Filmjegyzet A kecskeméti drámatörténeti sorozat 14. évadja befejező­dött. Egy francia szerző modern lélektani krimijét adták elő a színészek búcsúzásul, mintegy „vigaszdíjul” a sok komoly, elmélyült figyelmet igénylő este után. Udvaros Béla, a sorozat elindítója, lelkes szervezője és ren­dezője — aki ezúttal még játszott is a változatosság kedvéért — kicsit meghatottan foglalta össze szándékait, célkitűzé­seit, s köszönte meg partnerei nevében is a közönség érdeklő­dését, figyelmét. Amikor 1960-ban a Petőfi Népe A színházi közönségneve- iés új módszere címmel hosszú cikkben köszöntötte Udvaros kezdeményezését, még senki sem gondolta, hogy pár évnél tovább tart a sorozat. S eltelt majdnem másfél évtized! Szinte egyedülálló siker. Kik voltak az elindítók, a segítők? Ezt már Udvaros Bélától kérdezem. — A megyei könyvtár segít­ségével kezdtük, de bekapcsoló­dott a TIT is. Később a városi művelődési központ lett a szál­lásadó gazdánk és patrónusunk. A támogatók sorában kell emlí­tenem a Szakszervezetek Megyei Tanácsát is. Egyszóval mindig akadt, aki felkarolt bennünket és tovább lendítette a sorozatot. — Mi volt a célja ennek a so­rozatnak? — Az volt a célunk, hogy új és értőbb közönséget neveljünk a színháznak. Az első évadban „A görög sorstragédiától a szo­cialista realista drámáig” volt a sorozat címe. Nem volt könnyű tíz estében szinte átfogni az egész drámatörténetet. A módszerünk ismert. Udva­ros tartott egy bevezető, kedvcsi­náló kis előadást, aztán a színé­szek felolvasták a szöveget, rendszerint részleteket egy-egy darabból. így három-négy köz­reműködővel szinte illusztrálták a különböző korszakokat, stílu­sokat. Legtöbbször három-négy­száz ember, köztük sok diák, nézte, hallgatta végig előadásai­kat. — A második évben változ­tattunk a módszeren. Egy-egy művet mutattunk csak be, mo­dern XX. századi műveket Ma­jakovszkijtól, Dürrenmattig. Ez is bevált, sikert hozott. Aztán Thália mosolya címmel világhí­rű nagy klasszikus vígjátékok keresztmetszetét adtuk megfele­lő magyarázó szöveggel. — Egyszóval a drámatörténeti előadásokból modern dráma es­tek lettek? — Nem volt könnyű minden • évben kitalálni valami mást, mint az előző évben. Büszke vagyok rá, hogy mindig sikerült becsalogatni a közönséget. — És nemcsak Kecskeméten! — A harmadik évben Kalocsa is felfigyelt ránk, s meghívtak bennünket. Az új könyvtárban játszottunk, mint egy körszín­házban. Nagy élmény volt szá­munkra, még a lépcsőkön is ül­tek a fiatalok, de ott voltak a város vezetői is. Hét évig jár­tunk oda, párhuzamosan Kecs­keméttel. Aztán csatlakozott Ba­ja is, jó néhány évig három vá­rosban ment a sorozatunk, amíg győzték a szállításunkat a mű­velődési autók. De eljutottunk két éven át Kiskunfélegyházára és tavaly Halasra is. — Más megyei lapokból érte­sültünk arról, hogy az ország távolabbi vidékén is sikerrel szerepelt a „társulat". — A Petőfi-sorozatunkkal — erre egyébként először Kőszeg és Szombathely kért fel bennün­ket — valóban sok helyen meg­fordultunk, a két említett váro­son kívül Győrben, Szekszárdon, Siófokon és — erre szintén büszke vagyok — Izsákon, elő­ször falun, 85—90 ember előtt... A társulat elnevezés persze túl­zás. De mindég a színház leg­jobb művészei vállalták ezt a munkát. Hadd említsem azokat, akik már elmentek: Koncz Gá­bor, Baracsi Ferenc, Szilágyi Tibor, akik még Pestről is visz- szajártak, segítettek nekünk. Mindig szívesen lépett fel Gyó- lay Viktória, SároSi Gábor, Me­zei Lajos, Perényi László, Köl- gyesi György, s bárki, akit fel­kértem. A színház fiatalabb mű­vészei is, mint most Piróth Gyu­la és Úri István. S tavaly, az ünnepi klasszikus sorozatunkra eljöttek: Gábor Miklós, Besse­nyei Ferenc, Pécsi Sándor, hogy eljátsszák nagy fővárosi szere­peik egy-egy részletét, az Oidi- pusz királyt, Otellót, Falstaffot. Pécsi utolsó vidéki fellépése itt volt nálunk... Nehéz elfelejteni. S nem a pénzért jöttek, ez is tény, hanem az ügyszeretet von­zotta ide őket. — Az idei évadban megint valami újat hoztak. — Egy-egy kamaradrámát vé­gig eljátszottunk, olvasva és játszva, nem könnyű feladat a színész számára, de sokat tan- nultak belőle, kicsit rögtönözni, feloldódni a szövegben. Persze a fellépést mindig megelőzte né­hány próba. S a közönség elfo­gadta ezt is hiszen újat kapott, s megértette, hogy néhány este miatt nem tudjuk betanulni az egész szöveget. — Nemcsak a módszerbeli újra gondoltam, hanem az üzemi fel­lépésekre is, amikor az újat em­lítettem. — Ebben is volt kockázat. Ki­menni az üzemekbe. Vajon mi­lyen lesz a fogadtatás? És nem csalódtunk. A Fémmunkás, a Baromfiipari Vállalat, a Z1M, a Konzervgyár volt a házigazda. A darabot is megvitattuk utána, mondhatom, nagy élmény volt a színészeknek is. Restaurálják a pécsi várfalat • Pécsett a XIV—XV. században épült a belső vár védőfala. Az Országos Műemlék Felügyelőség feltár ja és felújítja, majd parkot és sétányt alakít ki a régmúltat idéző várfal környékén. (MTI-fotó — Bajkor József felv. — KS.) Harmadik nekifutás — Tulajdonképpen hány ilyen drámaestjük volt a megyében? — Ha jól számolom 220—230 előadást tartottunk, s volt egyé­ni jubileumom is, éppen a ZIM- beli előadáson, amely életem négyszázadik drámaestje volt. Jól esett a városi tanács figyelmes­sége, az emlékoklevél és a ked­ves ajándékok. — Az utóbbi három esztendő­ben ez az elismerés nem volt az egyedüli. — Nem panaszkodhatott», több­ször is kifejezésre jutatták a vá­rosi, a megyei szervek, hogy ér­tékesnek tartják népművelői munkámat. Három éve a Szocia­lista Kultúráért érdemérem, 1971-ben az SZMT nívó díja. majd egy évre rá a művészeti díjat is megkaptam. Ezekre min­dig örömmel emlékezem vissza. — Es most hogyan tovább? Lesz még egy évadja a sorozat­nak? Ügy illene, hogy a 15. sem maradjon el. — Nem tudom, kapok-e megbí­zást rá. A kecskeméti Katona József Színházhoz fűződő kapcso­latom, ahol rendező voltam, 16 év után, az idén megszűnik, nem újították meg a szerződésemet. — Ez azt jelenti, hogy Kecs­keméttől is megválik? — Valószínűleg. A megyébe azonban még visszatérek. A ti- szakécskei művelődési központ felkért egy színházi baráti kör vezetésére, havonta egy-egy na­pot töltr>k itt. — Remélem találkozunk még. Mindenesetre engedje meg, hogy mint egyszerű néző, a közönség nevében is megköszönjem, amiért rányitotta szemünket a nagy­világ drámairodalmi termésére. Igazi népművelői munka volt. F. Tóth Pál Egy új diploma A svájci hatóságok bevezették a háziasszonyi diplomát. A je­lentkezőknek legalább négy évi háztartásvezetést kell igazolniuk, továbbá le kell tenniük egy há­romnapig tartó vizsgát. A vizsga­anyagban szerepel egy ebéd el­készítése, lakberendezési tár­gyak kiválasztása, villamos-, ház­tartási gépek használata és maximális takarékossággal vég­zett vásárlás. Első nekifutásra az ember ne­hezen akarja elhinni azt, amit látott: hogy valaki kiszálljon a bársonyszékből csak azért, hogy fapadoson utazzék tovább?!... Ilyen nincs. Legalábbis nem áll­nak hosszan tömött sorokban a munkaközvetítőnél azok az igaz­gatók, akik a „fenti” kényelmes, luxusjáratokból, „lenti” teher­vagonokba kívánnak . átszállni, akik az értekezletekre, meddő tanácskozásokra elpocsékolt időt a két kezük munkájával szeret­nék termékennyé tenni, dehát a film nem „csak” erről szól. Nem a beosztás a fontos, hanem ai elhatározás. Nem szükségszerű, sőt nem is tipikus, hogy éppen egy nagyvállalat vezérigazgatója mondja ki nyíltan: a pozíció nem pótolja a cselekvést, a beérke- zettség biztonságos nyugalma a mindennapok újrakezdésében ön­magunk újrateremtését. Nem szükségszerű, de lehetséges. Es, ha lehetséges a vezérigazgatói székben, sokszorosan lehetséges mindenfajta más, látszólag irigy­lésre méltó munkaterületen. Második nekifutásra éppen ezért tetszik szinte fenntartás nélkül Bacsó Péter filmje. Az ember nemcsak átérzi, meg is érti a főhősben feszülő indulato­kat: nem a világot akarja meg­váltani, csak önmagát, de hogy körülöttünk valami megváltoz­zék, ahhoz először magunkon kell változtatni. Micsoda hatal­mas mozgást indított el a film főhősének egyetlen becsületesen vállalt, és következetesen végig­vitt lépése!... Attól kezdve, hogy az önmagát menesztő ve­zérigazgató újrakezdi ott, ahol húsz éve abbahagyta és vissza­megy hegesztőnek, elvileg ki­vonja magát a hivatali forgalom­ból, gyakorlatilag bebizonyítja, hogy mégsem felesleges, sőt a párnázott ajtó védelme nélkül is ki tudja vívni magának azt a tiszteletet és elismerést, amelyet tudásának, emberségének és nem kizárólag a kinevezésének kö­szönhet. A film a hamis értékítéletek és nem az igazgatók ellen har­col. Drámai erővel és szinte már dokumentumszerű hitelességgel teremti meg társadalmunk külső világát és belső értékrendjeit és éppen a társadalom legkülönbö­zőbb rétegeiből verbuválódott, úgynevezett „nehéz embereket” töinörítő brigád sorsán keresztül mutatja meg: igenis szükség van jó vezetőkre, akik formálni, ne­velni tudják az embereket. Ké­pesek kiemelni őket a maguk kicsinyesen leszűkített világából, sőt önmagukat is, most már va­lóban szükségszerűen, újból ki­emelik, mert a fejlődés rendje éppen az. hogy az ember ne re­kedjen meg ott, ahová állították, vagy afiová ő állt jószántából. Harmadik nekifutásra kikíván- kozil^, a kritika is: kár volt „fel lazítani” a történet feszes drá­maiságát az igazgató és a rik­kancs-diáklány között szövődő, meglehetősen homályos szerelmi szállal, enélkül is vígig lekötné a néző figyelmét a történet izgal­mas maisága, a munkáskörnyezet szépítés nélküli, markáns hite­lessége, a családi és hivatali élet jól elkapott és felvillantott „háttere”, és nem utolsó sorban a főszereplő. Avar István rend­kívül megnyerő, szinte már „ci­vil” szereplővé egyszerűsödő szí­nészi játéka. Bacsó Péter legna­gyobb érdeme, hogy minden filmjében — így ebben is — korunk és társadalmunk legége­tőbb kérdéseit fogalmazza meg, a modern filmművészet nyelvén. Miközben hamis eszményeket, beidegződéseket rombol. — új erkölcsöket teremt, hisz abban, hogy a szocialista gondolkodás- mód nem elérhetetlen, megvaló­síthatatlan, főleg amíg akadnak emberek, akik inkább a rangjuk­ról mondanak le. mint önmaguk­ról. . V. Zs. A SZÖVETKEZETEK TÁMOGATÁSA Beszélgetés az UNIVER Szövetkezet elnökével Nem mondunk újat annak megállapításával, hogy szövetkezeteink jó része az ifjúsági törvény szelle­mében, a költségvetés engedélyezte keretek között erejéhez mérten támogatja a fiatalokat tömörítő kü­lönböző jellegű intézményeket. Bordós Lajostól, a kecskeméti UNIVER Szövetkezet elnökétől ennek a jelentékeny anyagi „védnökségnek” a részletei felől kértünk tájékoztatást. • — Az elmúlt két évben a tanyai kollégiumok fej­lesztésére. az iskolák felszerelésének kiegészítésére, óvodák bővítésére számottevő összeget fordított szö­vetkezetünk — mondotta az elnök. — A kollégiumi alapra például az említett időszakban 60 ezer, óvo­dák fejlesztésére 260 ezer forintot utaltunk át. Ez utóbbi célkitűzés megvalósítása során 80 ezer forint jutott a hetényegyházi óvodának, amely 1975-ig rendszeresen évi 40—40 ezer forintot kap majd. A Városföldi óvoda korszerűsítését 40 ezer forinttal se­gítettük elő. a Kecskeméti Városi Tanácsnak pedig új óvodák építéséhez félezer tonna építőanyag díj­talan helyszínre szállítását vállaltuk. Ennek fejében a tanácsok meghatározott számú helyet biztosítanak a szövetkezeti dolgozók és tagok óvodás korú kicsi­nyeinek. Két esztendő során mintegy 80 ezer forintot for­dítottak az iskolák támogatására. Közülük a — zömmel munkásszülők gyermekeit nevelő — Czoll­ner téri általános iskolának az audiovizuális okta­tás jobbá tételére két lemezjátszót és egy Minivi- zort juttattak. Orilux tv-készüléket kapott a miklós- telepi, 1000—1500 forint értékű könyvet a helvéciai központi, a haleszi és a ballószögi, ezenkívül másfél ezer forint értékű szemléltető eszközt a helvéciai központi általános iskola. Nagyobb összeg jutót még a ballószögi és a ménteleki iskolának a tantermek csinosítására. Érthetően szoros a kapcsolat a Berkes Ferenc kollégiummal, amely az UNIVER jóvoltá­ból ebben az évben egy televízióval gyarapodik. Nemcsak az iskolák részesülnek évenként rend­szeres könyvjuttatásban, hanem az idén először az egyik szociális otthon lakóit is megajándékozza a szövetkezet. A megyében működő ÁFÉSZ-kultúrcso- portokat 13 ezer forinttal támogatják. — Alapszabály rögzíti ÁFÉSZ-eink némelyikében, a gazdaságilag szilárdabbakban, az erre rászoruló idős tagokról való anyagi gondoskodás mikéntjét. Az UNIVER Szövetkezet közgyűlése 70 ezer forintot szavazott meg arra a célra, hogy belőle az idős ta­gokat évente egyszer 500—1000 forint összegű se­gélyben részesítsék. Az elosztás mértékét egyébként a községi intéző bizottságok, valamint a helyi tanács és pártvezetés véleményét figyelembe véve döntik el — fejezte be az elnök a tájékoztatást. J. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents