Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 19"3. május 33. A kémények kiváló gazdái Népesedés és közgondolkodás A Kéményseprő és Cserép- ranvai János irányításával és a Kpi-skt-míton kivin mnti ví<-_ J A Kéményseprő és C'serép- kályhaépítő Vállalat jövőre ün­nepli fennállásának 25. évfor­dulóját. Megyénk kéményeinek gazdáit most a jubileum előtti évben „kellemes meglepetés” ér­te : negyedszer kapták meg a Kiváló Vállalat kitüntetést. Bí- róczi Gyula, a vállalat igazga­tója nem kis büszkeséggel mond­ja, hogy e négy kitüntetés mel­lett még sok oklevéllel is elis­merték a megye vezetői a ké­ményseprők nehéz munkáját. — Százhetven dolgozónk kö­zül — mondja az igazgató — már ketten kapták meg az Épí­tőipar kiváló dolgozója kitünte­tést és negyvenhármán birtoko­sai a Kiváló dolgozó jelvénynek. Eredményeink elérésében szá­mottevő segítséget jelent a szo­cialista munkaverseny, illetve a brigádmozgalom. A megyében tíz kirendeltségünk vetélkedik egymással. Eddig a kecskeméti­ek érték el a legjobb eredmé­nyeket, a Vígh András vezette 20 tagú brigád már háromszor nyerte el a szocialista címet. A jánoshalmiak tizennyolcán, Ba­ranyai János irányításával és a kiskőrösiek tizennégyen Foga- rasi Ferenc brigádvezetővel az élen pedig egyszer kapták meg a kitüntető címet. A kalocsai és a hartai brigád remélhetőleg ennek az évnek a végén zárkó­zik fel a szocialista brigádok mellé — ha ők is teljesítenek minden feltételt. — A vállalat nevében két te­vékenység szerepel... — Lehet, hogy nem sokáig. A cserépkályha lassan-lassan „ki­megy a divatból". Hat évvel ezelőtt például még 800 új cse­répkályhát építettünk. 1970-ben már mindössze 250 megrendelést kaptunk, tavaly pedig 50-et ké­szítettek szakembereink. Termé­szetesen részlegünknek azért bő­ven van munkája mert a régi cserépkályhákat két-három éven­te át kell rakni. Szakembereink emellett a kémények vakolásá­val, illetve javításával foglalkoz­nak. Három éve kezdődött erő­teljesen-a gázprogram végrehaj­tása és azóta nagyon sok ké­ményt hoztunk rendbe. Kecskeméten kívül most Kis­kunfélegyházán dolgozik egy brigád, amely a gáz bevezetése előtt felülvizsgálja és kijavítja a kéményeket, A hagyományos tü­zelőanyagok „kiszorításában” je­lentős helyet foglal el az olaj js. Az olajkályhák üzemeltetésének szintén nagyon fontos követel­ménye a jó huzatú kémény, tehát az olajtüzelésre áttérőknek is ajánlatos rendbe hozatni a ké­ményeket. Dolgozóink különben az olajkályhák javítását is meg­tanulták és vállalnak is ilyen jellegű munkát. Vita Bácsbokodon Idősebbek és fiatalok hívtak meg Bácsbokodra, hogy közö­sen vitassuk meg a lapunk április 18-i számában megjelent Ezren hiányoznak Bácsbokodról című demográfiai riport kö­vetkeztetéseit. Mert a konzekvenciák alapjául szolgáló tény, miszerint ebben a gazdag, kiegyensúlyozottan jómódú bácskai faluban is a minimális reprodukció alá zuhant a természetes szaporodás arányszáma, aligha vitatható. Alapító tagjaink közül még ma is tizennyolcán dolgoznak a vállalatnál, s nagy szerepük van az utánpótlás nevelésében. Ná­lunk ugyanis nincs iparitanuló­képzés, felnőtt dolgozók három évi átképzés után tehetnek szak­munkásvizsgát. Oktatásukban különösen dicséretre méltó mun­kát végez Székely János kecs­keméti kéményseprő, aki mellett már legalább harmincán sajátí­tották el a szakmát. Több mint két órán át záporoztak az érvek és az ellenérvek. Sok fontos kérdésben egyetértésre jutottunk, máshol ki-ki fenntartotta eredeti álláspontját. De igazából nem is a riposz- tozás manőverei voltak izgalmasak. Hanem a közgondolko­dásnak azok a mozdulatai, amelyek a népesedés országos gondjának helyi vetületében keresnek önigazolást. nem az átlagos, hanem az annál jobb helyre sorolta. Ha az ezernyi embert hiányol­tam ebből a községből, akkor azt munkaerejével, aktivitásával, pro­duktivitásával együtt hiányoltam. Ebben az összefüggésben az éven­te megépülő 15—20 lakás nem sok, hanem nagyon is kevés. Egészséges népességarány esetén a többszörösének kellene meg­épülnie. Meglehet, 27 milliónál jó­val kevesebb lenne a lakossági betétállomány. O. L. Azt írtam a cikkben, hogy a tsz állattenyésztésében nehéz fizikai munkát végző bokodi gazdák az elmúlt évtized vége felé „átenged­ték a terepet” a homokvidékről ideérkezők számára. Ezzel kap­csolatban sem a tényt, hanem annak exponálását vitatták, mondván, hogy ezek az emberek megtették a magukéi, amikor bú­csút mondtak a majorbeli mun­kának. már nyugdíjasok lettek, vagy ahhoz állottak közel, az egyébként csakugyan szép jöve­delmet a család összmunkájával érték el. Mint mondották, ez már csak azért sem lehetséges, mert mindig újabb, korszerűbb termékek je­lennek meg, s ezek a régebbi, kezdetlegesebb típusok „kiselejte­zésére” ösztönöznek. Rendben van. ne fukarkodjunk az elismeréssel. De a lényeg még­is az. hogy a fiatalabb bokodiak közül nem akadtak vállalkozók, az állatgondozói tevékenység foly­tatására. Mert ha már a kima­gasló jövedelemnek sincs vonz­ereje, akkor joggal feltételezhet­jük, hogy a mezőgazdasági mun­káról épp azok alkotják a legel- marasztalóbb értékítéletet, akik számára az átszervezés hozta meg az e munkától való „szabadulás” lehetőségét. Világos a képlet: a tartós fo­gyasztási eszközök nem is olyan tartósak. Sőt egyre kevésbé azok. A technika fejlődésével párhuza­mosan mind gyakrabban érezzük szükségét a cserének. Ezért na­gyon kétes értékűnek tartom azt az érvelést, amely pedig itt is el­hangzott. s ami szerint „az em­berek végre élni is szeretnének, ezért törekednek a fogyasztásra”. Az élet tartalma ezek szerint olyan eszközök, beszerzésére szű­kül le. amelyek kihordási ideje egynéhány év. Méghozzá a lakó- népesség megújulásának árán! Túl rövidlátó életprogram ez, hi­szen még azzal sem kalkulál, hogy az elkövetkező -évtizedek fogyasztási cikkeit is meg kell termelni valakinek. Kontár Sándor tizenöt, Varga József pedig kere­ken húsz éve dolgozik a szakmában. Ilyenkor, jó időben elviselhető a magasban, de ha jön az ősz, a hideg szél... valószínűleg senki sem irigyli őket. • Néhány évvel ezelőtt még Kontár Mihály is ké­ményseprő volt, de másik szakmát is szerzett, s most olajkályhák javításával foglalkozik. (Opauszky László felvételei.) A bácsbokodiak számára az ipar jelentheti a kényelmesebb, tisztább, kulturáltabb munkafel­tételeket. a nagyobb jövedelmet semmi esetre sem. A fiatal, ter­mékeny korosztályok elvándorlá­sának okai más szférában kere­sendők. 197 millió tonna gabona Azt a kérdést is nekem szögez­ték, mivégre hiányolom én az ezer embert Bácsbokodról, amikor itt 315 lakó jut száz lakásra, s ennél a megyei átlag is kedve­zőbb. Ráadásul a régen épített há­zak nagyobb része vizes; maga­san van a talajvízszint. Moszkvában megtartotta ülését a Kolhozok Országos Tanácsa. J?zen megvitatták az idei mező­gazdasági év számos fontos prob­lémáját. A központi kérdés, ame­lyet a tanács megvitatott: a kol­hozok tartalékainak felhasználá­sa a mezőgazdasági termelés nö­velése céljára. A kolhozoknak és szovhozoknak az idén országos viszonylatban legalább 197 mil­lió tonna gabonát kell betakarí­taniuk. A kolhozok tanácsa e központi feladat megoldása céljából azt ajánlotta a gazdaságoknak, hogy ésszerűbben használják ki a föl­deket, gépeket, műtrágyaféléket, növeljék a munkatermelékenysé­get. Az ország leggazdagabb me­zőgazdasági területein már intéz­kedéseket foganatosítottak a ga­bona vetésterületének jelentős növelésére: csökkentették a kis hozamú növények vetésterületét, bevonták a vetésforgóba a leesa- polással művelhetővé vált új föl­deket, felszántották a parlagon heverő földeket. A szovjet mezőgazdaság jelen­leg két millió traktorral rendel­kezik, s az idén további 328 ezer traktort, több mint 224 ezer te­herautót és más gépet szállítanak a mezőgazdaságnak. Ebben az évben 57 millió tonna ásványi műtrágyát és nagy meny- nyiségű növényvédő vegyszert kap az államtól a szovjet mező- gazdaság. CIKKÜNK NYOMÁN ígérik: nem lesznek »szépséghibák« Talán a fogyasztáséban? Adatokkal is cáfolták azt az ál­lításomat. miszerint a község la­kosságának ellátottsága a legtöbb tartós fogyasztási cikkből közel áll a telítődéshez. Ez is igaz. Dehát amikor Bács- bokodot majd négy és fél ezren lakták, akkor a mostaninál is jó­val kevesebb lakás volt. Isten ments, hogy azokat a körülmé­nyekét visszakívánjuk, de joggal feltételezhető, hogy az akkori sta­tisztika a gazdag Bácsbokodot Vitapartnereim jórészt értelmi­ségiek voltak, s jó néhány okos fejtegetést hallgattam végig. Ezek közé tartozott a tsz-elnöké is. El­mondta, hogy 700 körüli a dolgo­zó tagok és alkalmazottak száma, s ha megfeszülnek, ennél többnek akkor sem tudnak munkát adni. Mert a közgazdasági lehetőségek behatárolják, hogy egy-egy ága­zatban hány embert foglalkoztas­sanak. S csak olyan ágazatot sza­bad megtartani, amelynek a ter­mékei keresettek. Véleménye szerint azért esett vissza a szaporodás, mert az em­berek nem láthatják előre, hogy utódaik számára lesz-e elegendő munkahely — akár traktor, akár esztergapad, akár íróasztal. Már­pedig manapság mindenki a biz­tonságra helyezi a fő hangsúlyt, főleg ha a felserdülők jövőjéről van szó. Bűvös, körbe jutottunk? E fata­lista szemlélet meg sem kísérli annak feltételezését, hogy egy életerős nemzedék képes lesz ar­ra, hogy helyet csináljon magá­nak a jövőben, méghozzá a szo­cializmus jövőjében. Vagy talán egy megfogyatkozott létszámú és elöregedő népesség szocializmusa lesz majd „gazdagabb”. És ha igen, miben? De ne is fussunk ennyire előre. Az a szemlélet, amely a termé­szetes szaporodás visszaeséséért, érzett felelősségünket a misztikus ködökbe burkolt közgazdasági meghatározottságra hárítja át, magát a közgazdaságot, mint tu­dományt és mint gyakorlatot já­ratja le. már azzal is, hogy meg­próbálja ellenünk fordítani. Holott a közgazdaság az embe- „rért.van, a jöyonkért. s.épp ezért nem mindenható. Hatvani Dániel Lapunk május 3-i számában a „Szépséghibák”- című cikkben egyebek közt a kecskeméti Park étteremben május 1-én uralkodó állapotokat — a pincérek közö­nyét, a vontatott kiszolgálást — tettük szóvá. BA CSALMÁSí MOZAIK Mindezek az intézkedések reá­lis lehetőségeket teremtenek a kedvezőtlen tavalyi esztendő kö­vetkezményeinek leküzdéséhez és a kolhozok idei terveinek és kö­telezettségeinek eredményes tel­jesítéséhez. (APN) Az UNIVER Szövetkezet veze­tősége most az alábbiakban vá­laszolt az említett cikkre: Építőipari kivitelező vállalatok, TÜZÉP-telepek! Rövid határidővel szállítunk FEDELLEMEZT az alábbi minőségben és termelői áron 120-as csupasz fedéllemezt 150-es csupasz fedéllemezt 120-as homokolt fedéllemczt 150-es homokolt fedéllémezt 120-as linóleumos csupasz lemezt 91-es linóleumos csupasz lemezt 500-as vastag bitumenes fedéllemezt üvegfátyol és alufólia hordozójú, párazáró és páraelvezető lemezt Üjkígyósi ÁFÉSZ Fedéllemez Üzeme 5661 l'Jjkígyós, Kossuth u. 29. (Békés megye) Telex: 83362. Telefon: 5. 793 „Közöljük, hogy a lap május 3-i számában megjelent cikkben leírtakat megbeszéltük a Park ét­terem dolgozóival. Sajnáljuk, hogy előfordult ez az eset, egyéb­ként nem jellemző ez a Park ét­terem kiszolgálásának színvonalá­ra. Figyelmeztettük a dolgozókat a hiányosság miatt, s mindenek­előtt azért, hogy hasonló esetek máskor ne forduljanak elő.” Vörösmarty szobra a hűvöst adó gesztenyefák alatt. Az isko­la udvarán önfeledt gyerekek játszanak. Nevetésük vidáman száll a fák fölé. Szemben a mű­velődés háza. Kívül-belül gyö- nyörködtetően szép. S ha beszé­lünk az ott dolgozókkal, hamar kiderül: falai között sokféle, s tartalmas munka folyik. Csak az a csúnya hirdetőtábla ne lenne ott az épület előtti El­csúfítja a szép parkot. Tűnő­döm: senkinek nem jut eszébe eltávolítani onnan? suk vele községünk szép terét, vigyük el onnan gyorsan!" A Lenin úton, egyik ház falán márványtábla. Rajta a szöveg: épült ekkor és ekkor stb. És a táblán öt (!) helyesírási hiba. Ilyen is ritkán akad! Egy-kettő még „elmegy” másutt is — saj­nos —, de öt?! Nem lesz ez sok egy kicsit? A Hősök terén is otromba hirdetőoszlop. Ügy látszik, senki nincs, aki mondaná: „Ne csúfít­A női fodrászüzletet kívülről magtárnak nézné az ember. Megnézem a belsejét is — gon­dolom. Az még csúnyább. Füs­tös, omló falak. Mondják, hogy korábban cipészüzlet volt. An­nak talán megfelelt. De a „szép­ség műhelyének”?! Naponta ötven-hatvan vendég megfordul itt. A bácsalmási nők is szeretnek szépek lenni. A bel­ső teremben — hol ugyanolyan kopott minden — a kozmetikai részleg. Ide is eljön tizenöt-húsz vendég naponta. Faggatom a vendégeket: meg vannak eléged­ve? Dehogyis! — Miért? — A , visszataszító környezet miatt. De j hová is mehetnének máshová, itt Bácsalmáson? A főutcán, a presszó előtt, van egy kis bódé. Öreg és roggyant, rettenetesen elhanyagolt. — Mi volt ez? — kérdezem. — Trafik — mondják az itteniek. — És mióta nem használják. — Évek óta. Varga Mihály 2 2 2 2 VÁLJANAK KÖZKINCCSÉ A JÓ VEZETÉSI TAPASZTALATOK Hogyan szerveztük meg a háztáji üzemágat? Ma már politikailag és közgaz­daságilag egyaránt szerepének megfelelően értékeljük a háztáji termelést. Erre a népgazdaságnak nagy szüksége van és a fejlődés jelenlegi szakaszában jelentős tartalékot képvisel. Szerepe azért is, jelentős, mert így egyes me­zőgazdasági termékekből a tsz- tagok önellátásukat is biztosít­ják. let kellene a meglevők mellé A háztáji állattartás tehát le­hetővé teszi a tsz-gazdák egyéni tulajdonában levő épületek, álló­eszközök hasznosítását, elősegíti a közös munkában résztvenni már nem tudó családtagok nyugdíja­sok, járadékosok (töredék-mun­kaerő) hasznos foglalkoztatását iá. A háztájiból nyert kiegészítő jövedelem hozzájárul a tsz-tagok életszínvonalának emeléséhez. Helyi lehetőségek Van más szempont is. Ha a mi termelőszövetkezetünk a háztáji­ban nevelt, hizlalt állatállo­mányt a közösben kívánná el­helyezni, akkor a szarvasmarha­ágazatban 14,5 millió forint, a sertéságazatban 30 millió forint, a baromfiágazatban 10,5 millió forint, összesen mintegy 55 millió forint értékű új állattartási épü­A mi szövetkezetünkben 1963. óta folyik szervezett háztáji ter­melés, jelenleg 316 család rész­vételével. A mezőgazdasági át­szervezés folytán felszabadult és megüresedett istállók gyors ter­melésfejlesztési lehetőséget kínál­tak. Ezek hasznosítását mi zárt baromfiállomány tartásával kezd­tük. Tenyészérett jércéket adtunk a termelőknek. Előírtuk a tech­nológiát. A technológia előállítá­sához beszerzéséhez segítséget ad­tunk. Táptakarmányt biztosítot­tunk. Rendszeresen szaktanács- adást végeztünk. Meghonosítottuk a modern, nagyhozamú fajtákat Megszerveztük a közös értékesí­tést. A vállalkozás minden várako­zást felülmúló eredményt hozott. A szervezett termeltetés ered­ményeképpen megtízszereződött a baromfiállomány a háztájiban. A kezdeti sikerek után szerződéses termelési rendszerünket kiterjesz­tettük a háztáji állattartás és termelés minden területére. 1967-től a termelt javakért mun­kanap jóváírást alkalmazunk. Családi tervezés A háztáji szerződéses termelte­tés irányítását a közös és a ház­táji gazdaság együttműködésének szervezését kezdettől fogva a ház­táji agronómus végzi, akinek fe­ladata a háztáji termelés koordi­nálása. A termelőszövetkezeti nagyüze­mi tervezési rendszerben a háztáji gazdálkodás teljesítőképessége a családi tervezés alapján illeszke­dik be. Ennek keretében az elő­re elkészített nyomtatványon min­den tsz-család megtervezi: a ter­melőszövetkezettől várt jut­tatásokat, a szemes termény, zöld­takarmány, pillangós és nedvdús takarmány iránti igényét. Közli a szerződés.': felkínált állat és ál­lati termékeinek mennyiségét és a háztáji állatlétszámot. Megje­löli a családi részesművelésre el­vállalt terület nagyságát, a vál­lalt munkanapok számát havi bontásban és a várt jövedelmet. A családi terv minden adata összesítésre kerül és beépül a közös gazdaság üzem tervébe. A háztáji gazdaságokban ter­melt és közös révén értékesített állat, állati termék, termény* 1963-ban még csak egymillió 700 ezer forint, viszont 1971-ben már 8 millió 935 ezer forint, 1972-ben pedig 10 millió forint összegű volt. A háztáji termelés méretei vetekednek más üzemágak nagy­ságával, viszont á problémái sok­félébbek, szerteágazóak. Ezért szükségesnek láttuk, hogy a ház­táji gazdálkodást is üzemág-szer-

Next

/
Thumbnails
Contents