Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

1973. május 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A szovjet borok »királya« a BNV-n A Szovjetunióban a legismer­tebb állami pincegazdaság, a Masszanda legalább húszféle ter­mékét mutatja be a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A favorit a fehér muskotály, a Masszandra- féle nehéz bor, valamint a Juzs- noberezsnij márkás ital. A Krím italait nem először íz­lelhetik Budapest borínyencei. A fehér muskotály 1958-ban itt Bu­dapesten szerezte meg a nem­zetközi borászati kiállítás nagy­díját. Egy angol borszakértő meg- kósotolva az egyik benevezett italt, elragadtatással kiáltott fel: — Uraim! Ilyen bort tisztelet­lenség ülve inni! Nem tudom, hogy ez az ital milyen nemzeti­ségű. de merem feltételezni, hogy készítésének helye csakis Orosz­ország lehet. A szakértő nem tévedett. A bor valóban szovjet muskotály volt. Az 1970-es jaltai nemzetközi borverseny a fehér muskotálynak meghozta a második nagydíjat, a kristályserleget. A szovjet musko­tály ezenkívül még 15 arany- és egy ezüstérmet nyert. A híres muskotály hazája a Jalta közelében levő krasznoka- menkai „Gurzuf” állami gazdaság. Az ötvenes évek elején Alek- szandr Jegorov idős és tapasztalt borász felfigyelt az itteni musko- tályfajták kivételesen ritka aro­májára. Ezekből a fajtákból ké­szültek a legjobb édesborok és likőrök. Jegorov javasolta, hogy e fajták minden egyes tőkéjét külön tartsák nyilván, vagyis törzskönyvezzék. így született meg az a bor, amelyet a szakértő „Vörös rubinkő”-nek nevezett el. Ma ennek a bornak vásárlója Anglia és Franciaország, a Né­met Szövetségi Köztársaság és Ja­pán. Kanada és az Egyesült Álla­mok. Ismert lett a Masszandra pincegazdaság, amely ezt a bort készíti. A gazdaság hatalmas pin­céiben legalább harmincféle már­kás és nehéz bor érik. Kétszáz­éves borkollekcióval rendelkezik. Csak néhányat említsünk az uni­kumok közül: Heres de-la Fron­tiere, 1775-ös évjárat. Madeira Ri­bera 1837-ből, Szaperavi Feodo- szia 1883-as évjárat, Tokaj Masz- szandra 1905-ből. Caberne I. Tó­dor és Semilion Oreanda 1910-ből, továbbá Koronázási mézédes, He­tedik menyország, Kavalergard- szkoje... összesen több mint 70 fajta. Ha felkeresik a vásár szovjet pavilonját, figyeljenek fel a Masz- szandra borra. A palack címkéjén összesen 140 érem található. Min­den egyes bemutatott, italféleség valóságos hősköltemény azoknak a szakembereknek, a lelkes mun­kájáról, akiket szűkebb hazájuk­ban a borok költőinek neveznek, és akik. Gorkij szavai szerint, a tiszta napfényt csepegtetik az em­berekbe. Szergej Santir (APN—KS) • Aranyérmes grúz-borok. A JELÖLŐ GYŰLÉSEK NYOMÁN »Kerekasztal-beszélgetés« A KÖZLEKEDÉSRŐL A bajai járási népfrontbizottság munka­módszerei közé immár hagyományként vonult be a „kerekasztal-beszélgetés”. Az előző vá­lasztások után „próbálták ki”. Kitűnően be­vált. Élnek is vele. A „főpróba” 1971-ben a közlekedésről volt. Azt a kereskedelmi problémák megvitatása követte. Majd sor került más, közérdekű kér­déskomplexum kerekasztal-megtárgyalására is. A mostani választások után is — egyik leg­fontosabb politikai feladatának tekinti a nép­frontbizottság, hogy a jelölő gyűléseken el­hangzott javaslatokat, kezdeményezéseket és igényeket elemezze, rangsorolja és a lehető­ségekhez képest megoldja. Ennek jegyében szervezte legutóbb a Volán, a KPM Közúti Igazgatósága, a közlekedésrendészet, Baja s az érintett községek képviselőinek bevonásá­val az új ciklus első „kerekasztal-beszélgeté- sét” a közlekedésről. A járás jelölő gyűlésein 2735 közérdekű hozzászólás hangzott el. Ebből 144 a közlekedéssel kapcsolatos. (Érdemes emlékez­tetni az előző választás ilyen vonatkozású adataira. Akkot 2029 felszólalásból 114 foglalko­zott a közlekedéssel.) Volt értelme S ha már az összehasonlítás­nál tartunk, — más különbsége­ket is tapasztalhattunk. 1971- ben a járás 6 községének veze­tői ültek le a „kerékasztal” mel­lé. Most pedig a következő he­lyiségek népront elnökei, titká­rai jöttek el: Szente Márk (Bácsalmás), Pestality József (Bácsbokod), Lázár Mihály (Bácsborsod), Bogár János (Csát- alja), T. Szabó István (Érsekcsa- nád), Müller Márton (Maradas), Szteszkál Anna (Nemesnád úri - var), Vida Imréné (Sükösd). Tehát több község képviseltet­te magát. Ugyanakkor az idei vendégek — Sükösd és Csátalja kivételével — olyan községekből utaztak be, amelyekből 1971-ben nem vettek részt a beszélgeté­sen. Részint arra utal ez, hogy azóta máshol is felismerték en­nek célszerűségét, részint — és főleg — pedig annak is mutató­ja, hogy a most, „hiányzó” hely­ségekben bizonyára sikerült a gondok jelentősebb részét fel­számolni. Azaz: volt értelme a kerekasztalvitának. Mert bizony nem szűkölködött egész éles vitákban az az előző találkozás. „10 éve kérik” — ilyen alcímmel foglalkozott la­punk a bátmonostoriak seregnyi panaszával, melyek alátámasz­tására Oláh Imre vb-elnök bő dokumentációt hozott... Volt mit hallgatnia Nuszpl Ferenc­nek, a 9. sz. Volán kirendelj- ségvezetőjének.. . Most már jókedvűen célzott az azóta tett intézkedésekre, amikor Horváth Ferenc nép­fronttitkár csak úgy a „szeme sarkából” felé intézte a kérdő hangsúlyos megállapítást. — Nicsak, Bátmonostoráról se jöttek már ... 55 kérdés — Segítő kritika A mostani „kerekasztal-be- szélgetésen” 55 kérdés hangzott el a húsz jelenlevő részéről. Ám egyik jellegzetessége az volt a tanácskozásnak, hogy nem hatá­rolódott már olyan mereven kérdezők, illetve válaszolók tá­borára a kerekasztal, mint még az elsőn. Nemcsak Baja képvi­selője, Rétháti Józsefné, s a községek vezetői kérdeztek, ér­deklődtek, hanem sokszor vi­szontkérdeztek, részletesebb tá­jékoztatást kértek az érdekelt szervek képviselői is, mint akár Szabó László rendőr őrnagy, a KPM-es Tóth László, dr. Orha István a járási hivatal elnöke, vagy Földvári Imre városi nép­fronttitkár. Volt néhány finom kritikát tartalmazó konkrét fir­tatás a szervek képviselői részé­ről egymáshoz is. Barátságosan, segítő szándékú javaslattal. Pél­dául. — Korszerűsítésre, fenntartás­ra kevés pénz van. — Szólt a KPM képviselője többek közt. Mire a közlekedésrendészet. — Nem értek az útépítéshez; most csak mint „sofőr” nyilat­kozom. Olyan príma út a Wes­selényi út. öröm volt rajta köz­lekedni. Most le van szórva zú­zalékkal. „Csinálják”. Nem le­hetne azon a pénzen sokkal rosszabb utat karbantartani? Más. A bajai útjavítások sok­sok nehézségéről beszélt a vá­rosi tanács képviselője. Hogy kevés a saját ember, a szakvál­lalatok meg húzódoznak a szá­mukra „piti” munkáktól. Erre a megjegyzés. — Az a két kövező mióta olyan utcarészen dolgozik, ahol nem is laknak... — Jobban kellene „súlyozni” az útjavításokat ilyen nagy vá­rosban. Addig hagyják a „ká­tyút” az alig forgalmas utcá­ban, míg a főbb vonalakon sok­kal rosszabbak a viszonyok. Még akkor is, ha az előbbiben eset­leg a tanácstag élelmesebb volt. Kölcsönös tájékoztatás Jólesett, hallani, mennyi jó­szándékkal igyekezett ki-ki elő­segíteni a közös gondok megol­dását. Nem „támadtak le” sen­kit, hiszen — mint Szabó László rendőr őrnagy találóan kifejezte — „mindenki jót akar”. Nem egyszer elhangzott, „Kielégítő volt-e a válasz?”. Csupán egy­szer volt ilyen: „Arra még nem kaptam feleletet...” — De ez is megtörtént. Ebben a közvetlen hangulatú légkörben igazán kölcsönös volt a tájékozódás egymás — a szer­vek, intézmények, községek — helyzetéről, lehetőségeiről, gond­jairól. A Volán, a KPM képvi­selői ismét meggyőződhettek ar­ról, mennyi lakossági kérelem elintézését várják közlekedés te­rén is a helyi vezetőktől. Ez utóbbiak pedig jóval tárgyilago­sadban, tájékozottabban tudják mérlegelni, rangsorolni az igé­nyeket, akár útépítési óhajról, akár új buszjárat kérdéséről van szó. Ami újabb és újabb autó­buszok beállítását illeti. Erre most nincs mód. Egyéb fejlesz­tésekre ment már el a pénz.’ Igények — ellenimondásokkal Egyébként az 55 kérdésből legtöbb a Volán-nak jutott. Sok — menetrenddel kapcsolatos. Ezúttal is megmutatkozott, hogy bár az új menetrendek összeállí­tása előtt összegyűjtik a taná­csok lakossági igényfelméréseit, a járatidőkön mindig akad mó­dosítani való. Nem kevés az el­lentmondásosság sem a kíván­ságokban: ami jó az üzembe já­rónak, nem megfelelő a bevásá­rolni igyekvőnek; ha itt kórsá­nak tartják az indulást, s tíz perccel későbbre szeretnék, a harmadik községben már azért zúgolódnának, mert lekésnek valamiről. Nem egyszerű tehát az egyeztetés, s a megközelítő realitás így alakul ki, ha együtt cserélhetik ki véleményüket az érdekeltek. Olyan problémán azonban, amikor mondjuk 4 perc differencia miatt nem éri el a busz a vonatcsatlakozást, a Volán és a MÁV együtt tud se­gíteni. Közlekedési témákban is messze gazdagabb volt ez a ke­rekasztal-beszélgetés az előzőnél. 1971-ben Volán-központúság uralkodott, annyi volt az észre­vétel. Mostmár az útépítés, köz­lekedési rend, munkavédelem egyaránt helyet kapott a tárgya­lásban. Egészen az útjelző tábla célszerűbb elhelyezéséig menő konkrétsággal. S olyan új kíván­sággal, hogy mostmár falun is válogassák meg, hol „parkíroz­zanak” munkakezdésig a trak­torok; ne pöföghessenek, lár­mázhassanak bármelyik utcában. Tóth István Bemutatjuk Tohai Lászlót A Bács-Kiskun megyei Tanács 1973. május 15-én megtartott alakuló ülésén általános elnök- helyettessé választotta Tohai László elvtársat. A tényt az ala­kuló ülésről közölt tudósításunk­ban röviden megírtuk. Most be­mutatjuk olvasóinknak Tohai Lászlót, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettesét. Tohai László 1932-ben született Kerekegyházán. Szülei vagyonta­lan emberek voltak, édesapja férfiszabóként dolgozott, alkalma­zottak nélkül, édesanyja pedig a háztartást vezette. Két testvére van. A műszaki egyetemen meg­szerezte a gépészmérnöki diplo­mát, majd a Marxizmus-leniniz- mus Esti Egyetemének politikai gazdaságtan szakosító tanfolya­mát végezte el. Első munkahelye a Ganz-MAVAG volt, ahol, mint önálló gyártmányszerkesztő dol­gozott rövid ideig. 1957. február elsején került a megyei tanács­hoz, ahol az ipari osztályon elő­ször mérnökként, majd csoport- vezetőként, később osztályvezető­helyettesként, azután pedig, mint osztályvezető dolgozott. 1963 óta tagja a Magyar Szocialista Mun­káspártnak. A megyei tanács vb tervosztályának vezetőjévé 1970. március elsején nevezték ki, s ezt a funkciót töltötte be általános elnökhelyettessé történt megvá­lasztásáig. Mint a megyei tanács vb terv­osztályának vezetőjét, az Orszá­gos Tervhivatal rendszeresen föl­kérte különböző jogszabályok elő­készítésére és szakmai konzultá­ciókra. Kiemelkedő szervező, te­vékenységet fejtett ki a tanyai általános iskolák villamosításá­ban és ezeken a helyeken az ok­tatás tárgyi feltételeinek fejlesz­tésében, a tanyai iskolásoknak készülő kollégiumok építésében. Részt vállalt a megye ötödik öt­éves tervének előkészítésében, az egyes ágazatok igényeit tanul­mányszintű anyagokban dolgozza fel. Tohai elvtárs többször része­sült kitüntetésben. Három alka­lommal — 1959-ben, 1966-ban, és 1970-ben — kapta meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést', 1970-ben az Országos Tervhivatal Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, 1966-ban a Munka Ér­demrend ezüst fokozata, 1972-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést érdemélte ki. Országos moziüzemi tanácskozás Kecskeméten Orbán István kiállítása HANGVERSENY ANNA-BÄ L HELIKON-ÜNNEPSÉG SPORTESEMÉNYEK Balaton-parti nyár A Balatonnál a hét elején megkezdődött a nyári kulturális és szórakoztató program. Az ese­mények sorát a Vidám Színpad hétfő esti balatonfüredi szerep­lése nyitotta meg. A program szerint a nyári idény 120 napján több, mint 200 kulturális és szórakoztató ren­dezvényre kerül sor. Ezenkívül több tucat sportesemény kínál látványosságot a vendégseregnek. Május 24-én kezdődnek meg 94 középiskola 3000 diákjának részvételével a keszthelyi Heli­kon-ünnepségek. Érdeklődésre tarthatnak számot a veszprémi várhangversenyek is. Tihanyban két z°nei programot ajánlanak; július 2i-től augusztus 11-ig mú- zeumkerti-hangversenyek lesznek, míg az Apátság-templomban 25 alkalommal rendeznek orgona­hangversenyt. A déli parton a kőröshegyi templom orgonahang­versenyei várják a zenekedvelő­ket. A könnyű műfaj kedvelőinek neves fővárosi művészek és ze­nekarok adnak műsort. A balatoni műsorban szerepel továbbá a siófoki Kálmán Imre- est, a buzsáki búcsú, és a ba­latonfüredi Anna-bál. Hajdanán a mozi a legveszé­lyesebb üzemek közé tartozott. Krónikák őrzik a nagy kataszt­rófák emlékét. Az utóbbi évti­zedekben a közönség már a leg­teljesebb biztonsággal foglalhat helyet a nézőtéren, hála a világ­szerte benevezett biztonsági in­tézkedéseknek. A filmszakma dolgozóit azonban napjainkban is sokféle foglalkozási ártalom fenyegeti. Veszélyesek az elek­tromos árammal működő gépek, baleseteket okozhatnak a sokhe­lyütt korszerűtlen munkakörül­mények. Érthető, hogy a filmszakmá­ban nagy gondot fordítanak a munka- és egészségvédelemre. A télen tájértekezleten beszélték meg a tennivalókat és most Kecskeméten, a tegnap kezdődő kétnapos országos konferencián, a moziüzemi vállalatok igazga­tóinak, műszaki osztályvezetői­nek és munkavédelmi előadói­nak részvételével tájékozódtak az új feladatokról. A Bács-Kiskun megyei Mozi­üzemi Vállalat munkavédelmi tevékenységét Akucs László igazgató ismertette. Elöljáróban a technikai korszerűsítés fon­tosságát hangsúlyozta. Elmond­ta, hogy sikerült a helyi taná­csokkal jó kapcsolatot kialakí­tani és az új művelődési házak­ban létesített mozik megfelelnek a követelményeknek. Bejelentet­te, hogy megkezdődött az izsáki és kalocsai mozi felújítása, tel­jes átépítése. Mivel a rendelke­zésükre álló összeg valamennyi filmszínház modernizálását nem teszi lehetővé úgy döntöttek, hogy a városokban és a nagy­községekben levő mozikat csino­sítják, korszerűsítik. Ezeken a településeken lakik a népesség 60,3 és itt él a megye moziláto­gatóinak 71,7 százaléka. Végezetül Akucs László nagy elismeréssel szólt a vállalatnál kibontakozott újító mozgalom­ról. Gáspár Károly, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége mun­kavédelmi főfelügyelője előadá­sában méltatta a vendéglátó Bács-Kiskun megyeiek eredmé­nyeit, majd az újabb rendelke­zésekről adott áttekintést. Délután nézték meg a vendé­gek a kecskeméti Balázs Béla szocialista brigád által készített munkavédelmi diafilmet és ek­kor hangzottak el a korreferá­tumok. Ma délelőtt a Városi mozi elő­terében rendezett kiállításon is­merkednek a tanácskozás részt­vevői a ROBIT—3 automatával és itt hallgatják meg Rohrba- cher Béla osztályvezetőt, aki az automatizálás tapasztalatait Is­merteti. H. N. „Kisparaszti családból szárma­zom. Már gyermekkoromban pró­bálkoztam a faragással, de az élet nehézségei miatt csak 60 éves koromban, nyugdíjazás után kezdtem intenzíven dolgozni. So­kat köszönhetek Barcsay Jenő tanár úrnak, aki — autodidakta létemre is —, igaz szívből adott bíztatást. 1967-ben Budapesten, majd 1969-ben Kecskeméten és több vidéki városban mutatkoz­tam be ... Több külföldi kiállí­táson vettem részt.” A Ferenc­városi Pincetárlat által kibocsá­tott meghívóból idéztük fenti so­rokat. Itt nyílik ugyanis május 25-én a mátkái származású, Or­bán István fafaragó és Dévényi Antal naiv művész kiállítása. A tárlat június 7-ig tekinthető meg. Üvegek és betétdíjak Hovatovább odáig jutunk, hogy ha valamilyen üvegbe töltött készítményt vásárolunk, az árához nyugodtan hoz­záadhatjuk a betétdíjat is. Függetle­nül attól, hogy szerepel-e a címkén az „üveggel együtt” — felirat avagy nem. Tapasztalatokat már bőségesen gyüjthettünk ezen a téren hisz idő­ről időre megjelennek a boltokban az értesítések, miszerint „az x típusú üveget csak y határidőig váltjuk visz- sza”. Olyankor aztán vagy átnézi a vásárló az otthon levő üvegeket, hogy ván-e az említett típusból és gyorsan visszaviszi, vagy későn ébred és ak­kor kidobja. Vannak — sajnos — egészen más­fajta betétdíj variációk is. Abba a faj­tába, hogy a büféknél vett üveges üdítő italokhoz a betétdíjat is felszá­molják, a visszaváltásnál mit sem akarván tudni róla, vagy éppen úgy vágva elénk az 1,50-et vagy 3 forin­tot, mintha megsértettük volna az el­adót — már sokan beletörődtünk. Vagy megvesszük a 20—40 fillérért — mikor hogy adják — a műanyag po­harat és rögtön kitöltjük az itókát, vagy ha megittuk, az immáron nyűg­gé vált üveget bedobjuk a szemétko­sárba. A legutóbbi meglepetés üvegügyben akkor ért, amikor a Közép-magyaror­szági Pincegazdaság szegedi palacko­zójának címkéjét viselő, hosszúnyakú „Szemelt rizling” feliratú üveget vit­tem a boltba. Kérem ezt nem tudom visszavenni — mondta az eladó majd látva csodálkozásomat folytatta: — „Tőlünk sem veszik át újabban, pedig be vagyunk terhelve vele”. Ami ma­gyarul annyit tesz, hogy a boltnak is felszámították a betétdíjat. Nekem most csak két üveg árával maradt kevesebb a pénztárcámban. De hányunknak, hány forintja bán­hatja ezt az új meglepetést? Nem tu­dom. Abban viszont bizonyos vagyok, hogy az üvegbetét-manőverekből származó nyereség jogosnak a- legna­gyobb jó indulattal sem mondható. — dé —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents