Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-18 / 114. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 18. Tűnődés az »arcnélküliségről« EGY LAJOSMIZSEI ANKÉT NYOMÁBAN Elmentünk Lajosmizsére, hogy nyílt vitában szembesítsük azokat a véleménykülönbségeket, amelyek a lapunk március 8-i számában megjelent Lajosmizse, az arcnólküli nagyközség című írásunk nyomán támadtak. Az újságíró voltaképen örülhet, ha cikke vitát kavar, még akkor is, ha az a felháborodás és az ellenérzés jegyében bontakozik ki. Ebből állapíthatja meg, hogy eredményes munkát végzett. Más kérdés, hogy — eredeti szándéka szerint — hasznosat-e. Ámbár kétséges, egy újságcikktől elvárható-e olyasféle közvetlen haszon, hogy általa — mondjuk — jobban tejeljen a tehén, fokozódjék a termelékenység, vagy akárcsak az, hogy derűsebbek, közvetlenebbek legyenek az emberi kapcsolatok. Arról viszont nem mondhatunk le— és a hivatása rangjára, tisz- tességgére valamennyit is adó újságíró nem .is mond le —, hogy a társadalmi fejlődés ellentmondásosságának, egynémely visz- szásságának szóvátétele esetén az emberekben az önismeret, a közért való cselekvés, a tenni akarás igénye buzogják fel. Ezért, amikor ankétot rendeztünk Lajosmizsén, a Népfrontklubban, s ott megjelentek a riagyközség különböző társadalmi rétegeinek, hivatalos szerveinek, gazdasági egységeinek a képviselői, nemcsak az érvek, hanem az indulatok eredőire is kíváncsiak voltunk. Kiderült, hogy a cím, az „arc- nélküliség” hangsúlyozása — amely nem többet és nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy az írás szerzője Lajosmizsében nem vélte felfedezni a sajátos, a más helységektől jellegzetesen megkülönböztető arculatot, a szélső ^pólusokat összekötő híd ívét nem látta kirajzolódni — önérzetet sértett. Az önérzet értelmezésénél — általában — nem az a lényeges, hogy jogos-e, vagy jogtalan. Hanem az, hogy milyen célok ércekében mozgósítja az indulatokat. Többnyire csak a védekező, az elhárító, a defenzív — tehát az önigazoló — szerepre tart igényt. Ha a lajosmizseiek önérzetében — legalábbis az ankéton ..résztvevőkében ,,r- „csak,. ennyit fedezünk fel, és nem többet, akkor a cím szükségképpen sarkos, élére állított megfogalmazása egy az egyben igazolódott volna. De az önérzet ezúttal, úgy érzékeltük, inkább aktivizált, ilyenfajta felhanggal: .......csakazértis megm utatjuk, hogy tudunk lokálpatrióták lenni, mert itt élünk, és számunkra igazán nem mindegy, hogy milyenek a lajosmizsei állapotok ... Természetesen az sem, hogy azok miként tükröződnek a megyei sajtóban, a párt lapjában.” Azon vég nélkül lehetne vitatkozni, hogy Lajosmizse külső megjelenésében, tehát arculatában van-e jellegzetesség vagy nincs. De ennél lényegesebb hogy vannak-e olyan polgárai, lakói, akik akarják, hogy legyen karaktere ennek a nagyközségnek is. És hogy Lajosmizsén élnek ilyen emberek, egyre növekvő számban, az garancia arra, hogy ez az arculat egyre .inkább kirajzolódik. Feltéve, hogy az önérzet nem az önelégültségnek falaz. Hanem a jobb életfeltételek megteremtésére ösztönöz. A tényt, miszerint a lajosmizsei helyi társadalom összetételében rendkívül heterogén és sok irányban rétegezett, senki nem vitatta. Annál inkább kifogásolták az ebből adódó, pontosabban az ezzel is összefüggésbe hozható következtetéseket. Jelesül azt, hogy a rétegek között elkülönülés mutatkozik, legalábbis nem közelednek egymáshoz, s ez a helyzet önmagában is táptalaja a kasztosodásnak. Az életmód, a szémlélet, s a köznapi magatartás szintjén. Önmagában még a nagyközség településszerkezete is ennek a folyamatnak kedvez. Nyilvánvaló, hogy más foglalkozási csoporthoz tartozók laknak a főútvonal mellett, mint az attól távolabb eső utcákon, megint mások az új lakótelepeken, a tanyavilágban — ám még áz is mennyire különböző! —, vagy a vízgépészeti gyár melletti lakókolónián. A szóban forgó írásban nem törtünk erkölcsi pálcát afölött, hogy Lajosmizsén is — épp úgy, mint másutt — az emberek azok társaságában oldódnak fel leginkább, ahová tartozónak vallják magukat, vagy ahová ténylegesen is tartoznak. A zárt körű rendezvények iránti rokonszenv ebben leli magyarázatát. (E sorok írója, nem sokkal a cikk megjelenése után, „Tavasz hívogató” bálra kapott meghívást. A nőbizottsági — tehát népfrontos! — rendezvény díszes, elegáns meghívójának alján ott díszelgett az obiigát figyelmeztetés: „Belépés csak meghívóval!” Személyes meggyőződés, azaz helyszíni tapasztalat "íratja ide, hogy a zárt körűségnek érvényt is szereztek.) Ezzél együtt persze az is igaz, hogy a közélet, a fejlődés iránt leginkább elkötelezett lajosmi- zseiekben elevenen él az összefogás igénye, s ennek érdekében igyekeznek is lépéseket tenni. Ékes bizonyítéka ennek épp a népfront klub, amelynek több mint száz tagja összetételében a lakossági rétegződés széles skálájára terjed ki, s a program is színes, eleven, érdeklődést kiváltó és serkentő. Abban, hogy Lajosmizse kommunális fejlődésének mutatói a nagyközségek sorában a jobbak közé tartoznak, a lakók ezreinek áldozatkész munkája is, környezetet alakító, csinosító, komfortosabbá tevő igyekezete is tükröződik. Ki vitatkozna ezen manapság? Az egy főre jutó 900 forint körüli társadalmi munka — egy év alatt — nem csekély dolog. Még akkor sem, ha a közért való munka —a vízvezeték lefektetésénél például — az egyéni érdeket is szolgálta. Nem kár- hoztatást, hanem méltatást érdemel az olyan összhang, amelyben a közös és a privát érdek találkozik. Vagy talán mi is adósak maradtunk az utóbbival? Nem csekély az a fáradozás sem, amelyet a mostani nagyközségi vezetés tesz —, s azonkívül az iskola, s még néhány intézmény, üzem — a cigánylakosság öröklött hátrányainak felszámolásáért. E tekintetben eredményt csak igen hosszú távon várhatunk. Dehát végül is a nagyközségi lakosság legesendőbb rétegéről van szó! S ezért a vele szemben táplált, s heliyel-közzel még ma is felbukkanó előítéletekről sem feledkezhetünk meg, főleg ha azok gátjai a felzárkózás érdekében tett intézkedéseknek. Lajosmizse, mint bármely más helység a világon, nem teheti zárójelbe a múltját. Száz éve sincs, hogy önálló közigazgatási egység, s ez a rövid múlt is a megtelepedés vajúdásaival súlyos. Jászberényt, ahonnan az őslakosság kirajzott, még a 30-as években is úgy emlegették, ha arrafelé vették az útirányt: „Elmegyünk haza”. Mert még mindig inkább odakötődtek, az ősi fészekhez, semmint a néhány évtizedes homoki lakóhelyhez. S azóta is a legkülönbözőbb irányú népmozgásnak esik útjába — hiszen majdnem az ország földrajzi középpontjában helyezkedik el —, végigélt megannyi megrázkódtatást, s egészen a legutóbbi évekig a helyi vezetés sem nőtt fél a feladatokig. Amit tehát cikkünk az „arcnélküliség” jellemzőiként felsorolt, többnyire nem más, mint a kavargó múlt mostani lecsapódása. „Végre kezdünk együtt lenni” — mondotta a tanácselnök a vita során, s nem véletlenül, hiszen csak mostanában érkeznek el oda, hogy elfogultság nélkül szembesítsék a korábbi helytelen vezetési gyakorlatot a jelen tennivalóival. S ennek megfelelő következ- tetééékét vonjanak lé. A vitatott cikk megállapításai csak a történetiség folyamatába ágyazva igazak, tehát éppen nem örökérvényűek. Mégkevésbé pályázhatnak a „szentírás” rangjára. A cikk, azzal, hogy elindította a vitát, s olyan szellemi légkört indukált, amely a lajosmizseiek százait készteti nagyobb önismeretre, betöltötte funkcióját. Nem marad más belőle, mint a leírtak továbbgondolása és meghaladása. De talán ez sem kevés. H. D. Mezőgazdasági könyvespolc Italok A-tól Z-ig Egy gazdagon illusztrált könyv, amely arról szól, mit hogyan igyunk? Igaz, hogy a közmondás szerint „A legjobb ital a tiszta víz”, de korántsem ez az egyedüli jó ital. Elegendő, ha csak belelapozunk a könyvbe, amely a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg, hogy rádöbbenjünk, milyen változatos és gazdag -a lehetőség. Izeket, zamatokat keverhetünk ki otthon egy kis gyümölcslé, tojás, zöldségféle hozzá- -adásával, olyan italokat készíthetünk el, amelyekért a bárokban -drága pénzt kérnek. Szóval: házi drink-bár. Vendég jön, ünnep van, névnap, vagy évforduló, s négy-ötféle italt is produkálhatunk ugyanabból az anyagból. A recepteket közli ez a könyv, de recepteken túlmenően arról is szól, mit hogyan, milyen pohárban tálaljunk. Sőt, még arra is tanácsot kap az olvasó, hogyan, milyen ételek kíséretében szolgálja fel a különböző italokat, milyen hőfokon. »Présfelhőkarcoló« Huszonöt szintes prést állították fel a távol-keleti város, Amurszk famegmunkáló kombinátjában. A „prés-felhőkarcaló” minden szintjéből kész lemezlapok jönnénk ki, ezekből évente 20 millió köbmétert küldenek a szovjet Távol-Kelet új építkezéseire. A BUDAVÁRI PALOTÁBAN Az újjáépülő Budavári Palota két szárnyában is megindulhat hamarosan az élet. Az építők egy évvel a határidő előtt elkészítették azt az épülettömböt, ahová még ebben a negyedévben a Nemzeti Galéria költözik. A palota krisztinavárosi szárnyát, ahol a Széchényi Könyvtár kap majd helyet, csak 1978-ra készítik el, de befejezés előtt áll annak a két toronynak a berendezése, amely a könyvtár lesz. Képünkön: A festmények raktározására több száz négyzetméternyi drótháló borítású keret szolgál. (MTI foto — Csikós Gábor felv. — KS) Mindannyiunk feladata A környezetvédelem az utóbbi évtizedekben világszerte napirendre került. Fontosságát bizonyítja, hogy 1972-ben Stockholmban világkonferenciát is rendeztek ebben a témában. Tanulmányok, jogszabályok sorozata lát napvilágot. Államközi tárgyalások is folynak erről a kérdésről és nemzetközi érvényű megállapodások kötésére van kilátás az emberi környezet védelme érdekében. Miről is van szó konkrétan, miért ez a nagy nemzetközi társadalmi és tudományos aktivitás? A civilizált ember a mai modern társadalom élet- és munkakörülményeinek megteremtésével egyidőben a saját létfeltételét képező térmészeti környezetét is pusztítja, szennyezi, rongálja, tehát végeredményben saját biológiai létét veszélyezteti. Csak a legfontosabb környezeti ártalmakat említem meg, amelyek közül egyesek már szinte lehetetlenné teszik az emberi élet folytatását. Gondoljunk az ipari üzemek légszennyezésére. Ontják a füstöt, a gázt, a káros anyagokat. Álló és folyóvizeink mérgező ipari melléktermékekkel vannak szennyezve. A közlekedés szintén füst, gáz és zajártalmat okoz. A nagyarányú erdőírtások következtében pusztító talajeróziók, porviharok jelentkeznek. A felhőkarcolókban, ezekben az üveg és betonbörtönökben ' százmilliók kényszerülnek lakni, rájuk is hatnak az urbanizációs ártalmak. Hazánkban szerencsére még nem olyan nagyméretű a környezeti ártalom, hogy katasztrófáról beszélhetnénk, de azért nekünk is megvannak a sürgős tennivalóink. Nálunk is működik már az Országos Környezetvédelmi Bizottság és kormányhatározat is született a tennivalók összehangolására. Nekünk, az erdészetben dolgozóknak, kiemelt szerep jut a környezetvédelmi feladatok ellátásában. Külön szerencsénk az, hogy a környezetvédélem egyik legfontosabb részét alkotó természet- védelem hazánkban elsősorban erdőhöz kötött tevékenység, mert vagy egy különleges erdőrész jelenti a védelem tárgyát, vagy egyes évszázados fák, ritkán előforduló facsoportok, történelmi nevezetességű faegyedek és egyéb erdei objektumok védelmét kell megszerveznünk. Nagy jelentősége van az erdőnek a közgazdálkodás szabályozásában, forrásaink, folyóvizeink tisztaságában, az állat- és madár• Tőkésrécék a Szclidi tó partján. világ védelmében, a városlakó emberek pihenését, felüdülését szolgáló közjóléti funkciók ellátásában. Ennek megfelelően újabb három csoportban kategorizáljuk erdeinket. Első csoportba a gazdasági erdők tartoznak amelyeknek elsődleges céljuk a fátermesztés. Második csoport a védelmi erdőké. Ezeknek erózió-, szélvédő, természetvédelmi, egészségvédő céljuk van. A harmadik kategória a közjóléti erdőké. Ezek kirándulás, pihenés, üdülés céljából létesülnek. Ezek a funkciók természetesen átfedik egymást; egyik kiegészíti a másikat. Megyénkben az említettek sajátságosán jelentkeznek. A funkciók teljesen egybeolvadnak. A gazdasági erdők szinte kivétel nélkül védelmi erdők is, ugyanakkor közjóléti feladatokat is ellátnak, mivel más lehetőség nincsen megyénk lakott területeinek közelében. A természetvédelmi funkciót — egy kivételével — teljes egészében az erdők biztosítják, mivel a korábban védetté nyilvánított összesen 731 hektár területű 12 természetvédelmi objektum közül 11 erdőrész. vagy élő faegyed 526 hektárnyi területtel, 205 hektár pedig legelő. A megyei természetvédelmi bizottság által nemrég védelem alá helyezésre javasolt újabb területek nagy része szintén erdő, illetve az ott található .famatuzsálemek. Környezetvédelmi érdekből természetvédelem alá kell vonnunk a megyénkben még megtalálható szikes tavakat a maguk madárvilágával, az emberi kultúra által még érintetlen homokbucka vonulatokat, eredeti ősnövényzetükkel, vagy az egyes, több ezer évvel ezelőtt lefűződő Duna-ágakat, amilyen például a Szelidi tó. Az utolsó órában járunk, hogy megyénk fent említett természeti ritkaságait megmentsük az utókor számára, mert a belvízlevezetésekkel, a szőlő- és gyümölcstelepítéseket megelőző terepegyengetésekkel további fennmaradásukat tennénk lehetetlenné, illetve kialakulásuk természetes körülményeit megszüntetnénk. A természetet szerető erdész szakemberek, de valamennyi fát ültető, erdőt ápoló erdészeti, vagy mezőgazdasági dolgozó napi munkája közben egyúttal magasztos emberi kötelességének, a környezetvédelemnek is eleget tesz. Mindannyiunknak legyen feladata, hogy az utánunk következő generációk számára egészséges, esztétikus környezetet tudjunk teremteni. Akadályozzuk meg természeti környezetünk további pusztítását, szennyezését, s egyúttal minél többet állítsunk helyre a természeti körülményekből is. dr. Tóth Károly a kecskeméti erdőfelügyelőség vezetője Sikeres kísérletek a fluorgaz lekötésére Kecskeméten, a leninvárosi lakók évek óta panaszkodnak amiatt, hogy a LAMPART Zománcipari Művek gyáregysége tűrhetetlen mértékben szennyezi fluorgázzal a városrész levegőjét. Mint arról már többször beszámoltunk lapunkban, megkezdődted a kísérletek a sok kellemetlenséget okozó gáz lekötésére. Ezekben a napokban az eddigi eredmények értékelése és a további tennivalók meghatározása folyik, amelyről a vállalati központ és a gyáregység műszaki vezetői, valamint a tudományos kutatók a helyszínen tartanak megbeszéléseket. Török Dezső, a SZOT Munka- védelmi Tudományos Kutatóintézetének igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta, hogy tavaly nyáron kapcsolódtak be a kecskeméti fluorgázprobléma megoldásába. Bizonyos tapasztalatokkal ugyan rendelkeztek már e téren, ám a zománcgyártásnál felszabaduló fluorgáz lekötésére sem hazánkban. sem külföldön eddig nem készítettek berendezéseket. Igen nagy problémát okozott többek között, hogy 300—600 fokos hőmérsékletű gázról van szó, amely ráadásul sok szennyező és korróziót okozó anyagot tartalmaz. Még tavaly októberben elkészültek a kísérleti berendezéssel, amely a mérések szerint a flluor- gáz 96 százalékát képes lekötni. Jelenleg a berendezés további tökéletesítésén, s egy sor technológiai kérdés megoldásán fá- • radoznak. Nemcsak a levegő szennyezettségének megszüntetéséről kell ugyanis gondoskodni, hanem a gáz lekötése közben keletkező, s a szennyvízcsatornákba jutó mérgező anyagok közömbösítéséről is. Eddig több, mint egymillió forintot költöttek a kísérletekre, valamint az azok nyomán elkészített berendezésre, amelyeket a kecskeméti Autó- és Gépjavító Ipari Szövetkezet készített el és szerelt fel szinte hetek alatt. A további tennivalókról Ander- ka János, a LAMPART Zománcipari Művek műszaki igazgatója tájékoztatta lapunkat. Hangsúlyozta, hogy még 1971-ben az ország minden környezetvédelemmel foglalkozó kutatóintézetével felvették a kapcsolatot. Végül a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete és a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet vállalkozott a fluorgáz elvonó berendezés megtervezésére. A kísérletek sikerrel jártak, s ezután már az a feladat, hogy a üzem méreteinek megfelelő nagyságú — az összes fluorgázt lekötő —, berendezésekét tervezzenek és készítsenek. Néhány részletkérdés azonban még megoldásra vár — többek között a fluort lekötő anyagok elvezetésére megfelelő csőhálózat kiépítése, stb. A kísérletek és a mérések erre vonatkozóan tovább folynak. Ezek befejezése után — előreláthatóan már az ősszel — megkezdhetik a gázelvonó berendezések tervezését. Azon fáradozunk — mondotta a műszaki igazgató, — hogy a tervek birtokában mielőbb kivitelezőt találjunk, s megszabadítsuk a fluor- gáz ártalmaitól a kecskeméti Le- ninváros lakosságát. N. O. A homokviharok megfékezése A szél okozta talajerózió megakadályozására észt kutatók különleges szert készítettek; a „Ne- rozin nevű vegyj anyagot szétpermetezik, s az száradás után vékony réteget alkot a homok felületén. A nerozinréteg a legnagyobb viharnak is ellenáll, ugyanakkor a talajból előbújó növényeket a felszínre engedi. A futóhomok vándorlásának megakadályozásánál is kitűnően alkalmazható. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Ismét a szemétről Május 6-án megjelent számunkban közzétett Kimondja a rendelet című cikkünkre válaszolt a ‘Kecskeméti Városi Tanács Költségvetési és Kommunális Üzemének vezető főmérnöke, Pólyák Péter. Ami az üzem elnevezését illeti, arról a következőkben tájékoztat a levél: „ ... Bármenynyire is homályosnak hangzik, az elnevezést nem mi választottuk, az ország minden városában, sőt nagyközségekben is működnek hasonló rendeltetésű és elnevezésű szervezetek — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium döntésének megfelelően ... A rendelkezésünkre álló eszközök és a létszám miatt fő feladatainkat is csak nagy erőfeszítésekkel tudjuk ellátni. Azt azonban semmiképpen sem tudjuk ellenőrizni, hogy ki mennyi szemetet tesz ki a kapuja elé, illetve, hogy igénybe veszi-e rendszeresen, vagy időszakosan az általunk nyújtott szolgáltatást. Az úgynevezet partizánkodó szemét- lerakás — folytatódik a levél — amit a cikk is említ, valóban elítélendő és azzal mi is egyetértünk, hogy az ilyen, meg nem engedhető módon és helyen lerakott szemét rontja a levegőt, a városképet. Azonban, hogy ilyenekkel lehet találkozni Kecskeméten, az nem az üzemünk hibája, hanem az érintett terület lakosaié, akik sem közvetlen környezetük, sem az egész város tisztaságát nem tekintik lelkiismereti ügynek. Éppen ezért 1972- ben például a közterületekre engedély nélkül lerakott szemét mennyisége meghaladta a kétezer köbmétert, amit az üzem dolgozóinak „társadalmi munkában” kellett elhordaniuk. Megjegyezzük, hogy a szóban forgó helyekén a szemét lerakását tiltó tábla volt és van elhelyezve ... A fentiektől függetlenül azt is szeretnénk a sajtó tudomására hozni, hogy üzemünk nem kapja meg a szükséges hatósági és társadalmi segítséget ahhoz, hogy ilyen jellegű szabálysértések ne történjenek...”
