Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
1913. április i. 9 PETŐFI NÉPE • 5 Varrónő a népfrontban Egy érdekes, vallomásszerű szabadkozás emléke nem hagy nyugton, arra késztet, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Munkások részvételével tartott népfront-beszélgetésen történt, hogy egy fiatal- asszony, üzemi varrónő, alki tevékeny népfrontbizottsági tag, szinte szégyenlősen szabadkozott, hogy még nem párttag. Amennyiben szép és nemes — egyben az öntudat elmélyüléséről valló — az illető fiatalasszony törekvése a párttagság vállalására, annyira meglepetést okozott, hogy népfrontbeli tevékenységét csak akkor ítéli meg igazán értékesnek, ha mint párttag végzi. Mi tagadás, ez a probléma nem olyan egyszerű, mint a kétszer-ket- tő. Hiszen’ világos a mozgalom kötődése a párthoz és a munkásosztályhoz) Történelmi tény — így volt,a múltban, de így van a jelenben is —, hogy a népfrontmozgalom kezdeményezője és motorja a kommunisták pártja, elismert vezető ereje a munkásosztály. Ugyanakkor közismert, hogy a munkásosztály társadalmi céljai azonosak a széles nemzeti egység céljaival. Napjainkban, amikor az életszínvonal-növekedés nem csak kereseti kérdés, hanem belejátszik a lakóhely, a lakáshelyzet, a kommu^ nális ellátottság színvonaíá is, — de lehetne sorolni tovább —, szükséges minden szempontból a társadalom erőinek egyesítése, mozgósítása, akár országos, akár helyi célokról is legyen szó, s ennek az ösz- szefogásnak, ennek a szövetségnek a kerete a népfrontmozgalom. Nem szabad elcsépelt jelszóvá kopnia annak az igénynek, amit úgy fogalmazunk meg, hogy „a szocializmus építése magasabb szinten”, ez a feladatok bonyolultabb voltát, nehézségét jelenti, magasabb követelményeket akarunk kielégíteni. Ehhez szélesebb nemzeti összefogás kell, rejtett tartalékok feltárása, cselekvővé tétele, s mindez elsősorban a munkásosztályban található. Éppen céljai miatt maga a munkásosztály érdekelt leginkább abban, hogy a párt szövetségi politikájának megvalósításával, a népfrontban rejlő lehetőségek még jobb felhasználásával erősítse a jó hagyományokon alapuló tömegbázist, erősítse szövetségét a parasztsággal, mint a másik nagy társadalmi osztállyal, de fogja össze, aktivizálja tovább a társadalom egyéb rétegeit is, köztük az értelmiséget és a kistermelőket. De miért kell ilyen, szinte elméleti fejtegetésbe bocsátkozni, egy munkásasszony egyéninek tűnő problémáján? Mert nem is annyira egyéni az említett probléma! A fiatalasszony, mint sokan mások, nem tisztázott magában valamit. Abban a tévedésben van, hogy csak mint párttag fejthet ki igazán hatékony tevékenységet a népfrontban, úgy véli, hogy a párt ideológiáját kell képviselnie a mozgalomban. Vagyis nem érti a szövetségi politikának, s magának a mozgalomnak a lényegét. A népfront nem kiszélesített páirt, amelynek a marxista—leninista elmélet az alapja; nem ideológiai egység kerete, hanem politikai egységé, amelyben különböző társadalmi osztályba, rétegbe tartozó, különböző világnézetű emberek munkálkodnak. Nem az a követelménye. hogy világnézeti kohó legyen, hanem az, hogy egységbe, szövetségbe fogja össze társadalmunk minden becsületes, építőszándékú tagját, közös, együttes cselekvésre serkentse azokért a szocialista nemzeti és nemzetközi célokért, amelyek útján haladva már igazolt eredményeink vannak, akár népgazdaságunk, szociálpolitikánk' szintjére, akár nemzetközi tekintélyünk emelkedésének szép jelzésére gondolunk. Vagyis a népfront nem világnézeti mozgalom, hanem politikai akciómozgalom, amelynek eredményes részvevője lehet a falusi krónikaírók körében tevékenykedő tanár, a nemzetközi békéért, az erkölcsi nemesedésért szónokló pop, a szolgáltatásokban tisztességesen dolgozó kisiparos, az ellátásért tevékenykedő kiskereskedő, a köz javáért dolgozó, gondolkodó értelmiségi. Akcióról, cselekvésről van szó, ennek a fóruma és kerete a népfront, tehát nem a világnézeti különbségeket firtatja, hanem a közös érdeket kifejező politikát cselekvőén szolgálja. S mondani sem kell talán, hogy most, a tanácsi választások előkészítésének idején szövetséget kovácsoló szerepe különösen, színesen, látványosan bontakozik ki. A tanácstag-jelöltek társadalmunk valamennyi számottevő rétegét képviselik, azok az emberek ők, akik megválasztásuk után világnézeti különbségek ellenére a helyi politika megvalósításának közéleti képviselői lesznek. Ezek az emberek a párt közös érdekünkben kifejtett politikáját képviselik tanácsi testületekben és életünk minden fórumán. Mégegyszer hangsúlyozom; a párt politikáját és nem az ideológiáját. S ebben nincs ellentmondás, de lemondás sem. A párt politikája ugyan ideológiájából következik, de nem azonos azzal. Az azonos világnézet kötelező a párton belül. A párttag természetesen nem mond le az ideológiáról — hanem éppen annak jegyében cselekszik —, amikor a szövetség keretében a politikai egységet szolgálja. Kór ód i József SZÍNHÁZ ÉS NÉPMŰVELÉS Látogatás Kazimir Károly rendezőnél „A rendező felelős az együttesért, amely egyéni sorsokból, ambíciókból, bánatokból, boldogságkeresésből tevődik össze. Ha egy színház sikertelen, még a jegyszedő nénik is lehajtják a fejüket. Dolgozom és féltem azokat, akiket sorsuk egy fedél alá sodort velem. A rendező munkája mindig kockázatos kísérlet — de talán ez nem minden esetben keresett, hanem szükségszerű." Nyugtalan, kereső, fárad- hatatlan.Ahogy szemközt ül velem, színházi íróasztala előtt, szinte várom, hogy felugorjék a székéről, a mozgás any- nyira hozzátartozik az egyéniségéhez. Tulajdonképpen színész, aki el- játsza: milyennek képzeli a rendezőt, s mé-' gis rendező, aki töprengve, kutatva, de pihenés nélkül halad előre, s viszi, sodorja magával a színészeit. A színházát, mivel „rossznyelvek” szerint a Thá- Jia az az ő saját, külön színháza, amennyiben bűnül lehet felróni azt, ha valaki minden erejével egy ügyet szolgál, egy színház mellé kötelezi el magát. Nem is titkolja, hogy a színházról mindig szívesen beszél, mert a színház az élete. Az újságírónak azonban nehéz újat kérdezni, hiszen köztudott: szinte az egyetlen rendező, aki minden műhelygondját, elképzelését, ötletét, ritkán adódó nyugodt óráinak meditációit papírra is veti. Kíváncsi volnék, mit jelent számára az írás: megkönnyebbülést, feloldódást, segítséget? Majdhogynem komoran válaszol. — Fáradságot. Az írás, kemény szellemi munka és nem üdülés. Viszont szükségét érzem, hogy magyarázatát adjam annak, amit csinálok. így kényszerültem ró az írásra. Nem az írás öröméért írok, hanem hogy jobban megértsenek. A színpadi munka, sajnos, nem olyan maradandó, mint a leírt szöveg, eltűnik az időben, elfelejtik, ezért sem árt, ha legalább papíron nyoma marad annak, hogy mit sikerült megvalósí tanunk. Könyvet is írt A népművelő szinház-ról, ebben nagyszerű lehetőségeket kínál az érdeklődő olvasónak, hogy követni tudja makacs és szenvedélyes színházújító törekvéseiben. Hogy jobban megértse, miért, mitől másabb a Thália, mint a többi színház? Sokan azzal is vádolják, hogy szereti a feltűnést. Azért „talál ki” mindig valami újat. Kezdte a görögökkel, folytatta a Kalevalával, Dante Isteni színjátékával, majd jött az ősi indiai eposz, a Romajana és a tavalyi Kabuki-játék, a Csusin- gura. Az idei nyár körszínházi újdonsága ismét országos beszédtéma : török Karagőz-játék. Mi a magyarázata annak, hogy mindig új és meglehetősen szokatlan, úgy is mondhatnánk „egzotikus” témákkal jelentkezik? — Ilyen az érdeklődési köröm. Ez nálam nem egy előre elhatározott dolog, hogy most aztán felhívom magamra a figyelmet. De amit sokan csinálnak, azzal úgy vagyok: nem ragadja meg a képzeletemet. A művészetben renget.eg a járatlan út, és a színháznak joga van hozzányúlni mindenfajta témához. Azt a szándékomat pedig büszkén vállalom, hogy minél többen ismerkedjenek meg színpadon a világirodalom legrangosabb alkotásaival, vagy a távolabbi népek ősi kultúrájával. Sokan azt mondják, ez nem érdekli az embereket. A nézők szórakozni, nevetni akarnak, fő-' leg ezért mennek a színházba ... — Ezt ostobaságnak tartom. Mint minden általánosítást. Talán szerencsés helyzetben vagyok, mert én még nem tapasztaltam, hogy nálunk a közönség halálra unná magát. Sőt, általában az a ritka, amikor nem 5—10 percig tapsolnak a nézőtéren. A vádaskodás nem helyettesíti a produkciót. A művészet nemcsak elhatározás kérdése, hanem a cselekvésé: ki kell állni, hegedülni kell. Jól hegedülni. Egyetlen színháznak nincs joga saját magának játszani. Nagyon fontos, hogy a nézőtéren is üljenek, de mérvadó számunkra csak az lehet, ami realista és aminek mondanivalója van. Könyvében ezt írja: „Mindenkori szempontom az újszerűség, a gondolati érdekesség varázsa, ami nélkül nincsen színház. Soha nem rendeztem és ezután sem szándékozom rendezni bulvár- vagy bármilyen kommersz- darabot.” Megszállottja, elkötelezettje a „színháznak”, ezen túl a magyar színházi életnek. A tv-ben is inkább riportalanyként láthatjuk és nem mint rendezőt. Miért? — Annyira lefoglal a színház, hogy nincs rá energiám. Amit szeretnék megcsinálni, az ideköt a színpadhoz, magát az előadást úgyis közvetíti a tv. Az sem mellékes számomra, hogy nagyon kevésnek érzem azt az időt, amennyit egy tv-produkció felvételére fordítanak. Senki sem tudja, hogyan képes úgy beosztani az idejét, .hogy mindenre fussa, az alapos, nagyon átgondolt felkészüléstől, a színpadra állított, kész darab utólagos, írásos elemzéséig. Ilyenkor az’ olvasó is jól jár — nemcsak a néző —, mert izgalmas és szakszerű színházi olvasmányt kap a kezébe. Ilyen például Petőfi Sándor: Tigris és hiéna — c. darabjának körszínházi bemutatójáról írt kötete, amelyben az olvasó magától a rendezőtől tudhatja meg hogyan lett egy. meghökkentő ötletből sikeres előadás. Ha az utóbbira is kíváncsi — megnézheti a Tháliában. A Tigris és hiéna felújítása tisztelgés volt Petőfi szelleme előtt, a színház figyelmes és szép születésnapi ajándéka. Kazimir Károly ugyan azt vallja, hogy nem szereti az évfordulókat — „megbolygatják, felzaklatják az emlékezőt. De mégis az utókor számára nincs más lehetőség a tiszteletadásra, mint az emlékezés.” Vadas Zsuzsa • A felvételek otthonában, munka közben ábrázolják Kazimir Károly Kossuth-díjas kiváló művészt, a Thália 8zínhuz főrendezőjét. Fotó: Keleti Éva Ötszáz éves a magyar könyvnyomtatás Pályázati felhívás A Katona József megyei könyvtár (6001. Kecskemét, Kossuth tér 1., pf. 127) az országos kezdeményezésekkel összhangban pályázatot hirdet a könyv társadalmi szerepét, művelődés- történeti jelentőségét, ezek Bács- Kiskun megyei megformálódását méltóképpen bemutató tanulmányok, esszék írására. A pályázat beküldési határideje: 1973. október 15. Pályázni (jeligével, a nevet és lakcímet külön, zárt borítékban kell közölni) nyomtatásban meg nem jelent dolgozattal lehet. Feldolgozásra ajánlott témák: Munkáskönyvtárak, olvasókörök a felszabadulás előtt. — A könyv és olvasás megyénkben (járásunkban, községünkben) a fel- szabadulás utáni években. — Mit olvas a tanyán élő ember és hogyan jut olvasmányaihoz? — Olvasmányaim hatása világképem kialakulására. — Mit jelent életemben a könyv. — Miért szeretem a verset? — Nyomdászat, könyv- és lapkiadás a megyében, egy. helységben. — Könyvnyomtatás Kecskeméten a két világháború között. — Tóth László könyvkiadói tevékenysége. — Könyvművészeti hagyományok és törekvések a megyében. — Hírlapok és más időszaki kiadványok története. — • Egy város vagy intézmény könyvtárának a története. — Magánkönyvtárak, magángyűjtők a megyében, vagy egy városban, járásban. — Egy magán- gyűjtemény részletes bemutatása. — Megyém, városom a szép- irodalomban vagy egy szaktudomány irodalmában. — A megyében megjelent kalendáriumok, iskolai értesítők jegyzéke. Tetszés szerint kiválasztott kiadványtípus megyei bibliográfiája. Díjak: I. díj 3000 Ft, két II díj 1000 Ft. Bajai tudós \ francia egyetem katedráján 111 Márton a fizikai tudományok kandidátusa. Az MTTA Csillagvizsgáló Intézete bajai obszervatóriumának igazgatója. Negyvenhárom éves, tizenöt éve dolgozik ezen a munkahelyen. Nemzetközi konferenciákon, tudományos tanácskozásokon angol, német, orosz, francia és holland nyelven szólal fel, s tart előadást, Párizstól Leningrádig, Brüsszeltől Varsóig és másutt. Kandidátusi disszertációját orosz nyelven írta a Szovjetunióban. Jól ismeri a latin nyelvet is. Legutóbb egy évig meghívott professzor volt egyik francia- országi egyetemen. • III Márton a félautomata holdkövető kamerával Ki akart térni a beszélgetés elől. Nem szereti, ha írnak róla. — Nem azért dolgozik az ember — ezt mondja. Am amikor beszélni kezd! Ha tudományról van szó, „tűzbe” jön, szárnyakat kap. Hálás riportalany; nem találkoztam még nála jobbal. Tudós, tanár, népművelő. Mindent képes pillanatok alatt megértetni másokkal. Mutatja, hogyan kell a fotókon látható csillagképeket azonosítani. S bíztat, nézzek bele a nagyítóba. Felnagyítva látom egyik szputnyik útját. Ezt mondja: — Minden egyes felvéted izgalom: sikerült-e? Mert bizony sokba kerül, és drága a ráfordított idő is. — Mesélje el a mai napját! — kérem tőle. — Reggel postabontással kezdtem; három meghívó is jött egyetlen napra. — Megmutatná? — Egyik az űrkutatással foglalkozó nemzetközi értekezletre szól; a másik a TIT megyei elnökségi ülésére. A harmadik a Csillagvizsgáló Intézetbe. — Utána mit csinált? — Jelentést a koordinációs központunk részére, az elmúlt két hét megfigyeléseiről. (Olvasom egyik rovatát: „A 6305301 mesterséges holdról készült fotografikus megfigyelések összesítése”). Kérem, beszéljen a franciaországi útjáról. — Egy évig voltam meghívott professzor Besancon egyetemén. Ez akkora város, mint a mi Szegedünk. — Mit tanított ott? — Végzős egyetemistáknak adtam elő, a mesterséges holdak dinamikájáról. Ez az ő doktori előkészítésük része. Számomra hasznos volt az ott-tartózkodás azért Is, mert gyakran bejárhattam Párizsba; tehát sokat tanulhattam Is. — Leírta az előadásait? S milyen nyelven? — Leírtam, franciául. (Mutatja a négy vaskos kötetet: ezek az egyetemi jegyzetek, ottani tudományos és pedagógiai munkásságának dokumentumai.) Tudományos élményei között említ egy számomra igen érdekeset. Megismerkedett egy korszerű elektronikus számítógéppel, amely — pontosan írom! — másodpercenként másfélmillió műveletet végez. — Tervei? — A legégetőbb az igazán „prózai”: az épület csatornázását kdll megcsináltatnunk. — És szakmai-tudományos? — A magaslégköri szeleket tanulmányozom. A legutóbbi tíz év sűrűségmérési adatainak felhasználásával következtetni kell majd a magaslégköri szelek mozgására stb. — Mi a legnagyqbb öröme? — Ha valamiben eredményre jutok. Előre tervez az ember, aztán kimegy a toronyba, s észlel: meglátja azt a fránya holdat, — Műholdat — mondom. Am ő kiigazít: — Nem „mű”; mesterséges hold! Műláb, műfogsor van — de műholdat mi nem ismerünk. — Van ami olykor bosszantja is? — Ha az emberek összetévesztik a csillagászatot a meteorológiával. Gyakran cseng a telefon, s kérdezik: milyen idő lesz hol-* nap, meg ilyesmit... — Sokan furcsának tartják, hogy ennyi szép eredmény után is Baján maradt. Miért? — Itt • Az egyik munkatárs: Borsa Tibor geodéta mérnök, munka közben is akarok maradni. Ebben a városban. Talajt érzek a lábam alatt. S különben sem a város helye vagy nagysága szabja meg, hogy milyen eredménnyel dolgozik az ember. Dolgoztam én már jóval rosszabb körülmények között is ebben a városban; akkor sem gondoltam távozásra. — Hová utazik a közeli jövőben? — Bulgáriába és Nyugat-Né- metországba. Kellene mennem Görögországba is — de sajnos, nem fér bele az időmbe. Búcsúzás előtt megérkezik a felesége. Az iskolai matematika- oktatás kiváló és elismert vezetője, s egyik irányitója megyénkben — A férjem „megmételyezett” — mondja tréfálkozva — ugyanis tanítványa voltam a főiskolán. Varga Mihály
