Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1973. április 4.

A FIATALODÁS TITKA

Tizenhárom éve alakult a tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezet. Elnöke azóta is Vincze Lajos, aki így jellemzi a közös gazdaságot:

— Alapításkor 240 tagunk volt, most 470. Az utóbbi években számos fiatallal gyarapodtunk. A tagság átlagéletkora 42,5 esztendő, ebben benne vannak a nyugdíjasok is. Ha csak a dolgozó tagokat számítjuk, 36 esztendő az átlag. Még ennél is fiatalabbak a szakvezetők, valamennyien 30-on aluliak, nem számítva engem és a főagronómust, akik alapítók vagyunk. Az 1045 hektáros gazdaságban szakosítottuk a termelést. Ennek köszönhetően meggyorsult a fejlődés. Tavaly már 80 millió forint bruttó termelési értéket állítottunk elő, az idén százmilliót terveztünk.

A néhány mondatos tájékoztatóból az életkorra vonatkozók ragadtak meg legjobban. Az adatokból az tűnik ki, hogy a tiszakécskei Űj Élet az ország egyik „legfiatalabb” szövetkezete.

Mivel a gazdálkodás fő célja az állattenyésztés fejlesztése, a fiatalokat elsősurban ebben az üzemágban keresem.

Sándor Zsolt főállattenyésztővel sikerül találkoznom és együtt járjuk a gazdaságot. Huszonhat éves, agráregyetemet végzett, a termelőszövetkezet KISZ- titkára. Az ifjúsági szervezetnek 28 tagja van.

Arról faggatom, mondja el, hogyan érzi magát a mezőgazdasági nagyüzemben ?

— Azt hiszem, valamennyi fiatal szakember véleményét összefoglalom akkor, ha azt mondom, hogy szívesen dolgozunk itt. A magasfokú szakosítás, az ágazatok önállósítása növeli a felelősségünket, de egyúttal alkotó vágyunk kibontakozását is segíti. Azt szokták mondani, hogy ha hagyják áz embert dolgozni, többre képes. Nálunk így van. A vezetőség természetesen ellenőrzi a munkát, bírál, észrevételez. Ez jó is, mert segít bennünket. Gyakran vitatkozunk, de anélkül nem megy. Érvekkel, tényekkel igyekszünk meggyőzni egymást. Ez egyben az alkotó légkör kialakítását is segíti. Mindig van valami új elgondolásunk, amit az asztalra teszünk megvitatás céljából. Ez előre viszi a közös ügyet.

Némi gondolkozás után folytatja.

— Nemcsak erről van szó. Itt a vezetőség törődik az emberekkel. Támogatja például a tagok lakásépítését. Eddig 54 tanya szűnt meg és 71 új laká: épült, tavaly négy társasház került átadásra, az egyik ben én lakom a családommal. Ezek voltak az első úgynevezett kétszintes házak. Most alapoznak újabl 24 lakást, ezek már háromszintes épületek lesznek Gondolnak a fiatal anyákra is. A tanáccsal összefog va itt, Kerekdombon óvoda és napközi otthon épült. Minden termelőszövetkezeti tag óvodáskorú gyerme kének elhelyezése meg van oldva.

Mutatja a kacstafarmot. Egyszerű, szerfás, nádtető- épületek és betonmedencék melegvízzel. A szövetke zetnek három termálkútja van, az egyik a kacsatele pet táplálja és a baromfiólakat fűti.

0 Sándor Zsolt korán kezdi a napi munkát. A majorokat már hajnalban sorra kell venni.

Huszonötezres a kacsa-törzsállomány. Naponta mintegy 15 ezer tojást szednek össze az asszonyok. Országosan is figyelemre méltó eredményeket értek el tojáshozamban. Ezt a melegvíz kedvező hatásának tulajdonítják.

Félmillió pecsenyecsirkét értékesítenek évente. Tavaly az összes húsértékesítés 80 vagon volt, ezenkívül 1,3 millió darab tenyész-kacsatojást szállítottak el. Az idén belép a szarvasmarhatelep hozama is. Elkészült a korszerű istálló 300 tehén számára.

Korchma Csaba telepvezető megkérdezi tőlem, hogy tetszenek a modern berendezések. Igenlő válaszomra elmosolyogja magát.

— Még csak a kezdetén tartunk, mi nem vagyunk elégedettek. Sok mindent kell még finomítani.

Pedig a svéd Alfa-Laval fejőberendezés a világon a legkorszerűbbek közé tartozik.

A generáció-váltás jól sikerült az Üj Élet Termelő-, szövetkezetben. A fiatalok dinamizmusa hat a gazdálkodás fejlődésére.

A vezetőség, a tagság helyesen teszi, hogy bízik az ifjúságban.

K. S.

Pozsgay Imre:

A realitás szocialista vívmánya

• A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa 1906-ban megfelelő ellőkészítő munka után, a népgazdaság és a társadalom fejlődésének mélyreható elemzése alapján határozta el a gazdaságirányítási rendszer reformját, az új irányítási rendszer bevezetését. ,

A reform célja olyan gazdaság- irányítási mechanizmus kialakítása volt, amellyel biztosítható a szocialista termelési viszonyokban rejlő előnyöknek a korábbinál is eredményesebb érvényesítése, a szocialista tervgazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása. A reformmal szembeni követelmények a párt gazdaságpolitikájából adódtak és így hangzottak: az új irányítási rendszer gyorsítsa meg a szocializmus teljes felépítését; fejlessze a termelőerőket és a szocialista tulajdonviszonyokat, növelje a vállalatok önállóságát, javítsa tevékenységüket; biztosítsa a gazdaság fejlődésének nagyobb terv- szerűségét, fejlessze a szocialista tervgazdálkodás módszereit; hatékonyabban érvényesítse a szocialista bérezés elvét, fokozottabban ösztönözzön a jobb minőségű munkára.

• A gazdaságirányítási reform

az ellenforradalom óta alkalmazott gazdaságpolitika szerves folytatása, annak továbbfejlesztése az intenzívebbé váló gazdasági fejlődés követelményei szerint. A párt azonban nem hagyott az iránt sem kétséget, hogy jóllehet a reform az intenzív gazdasági növekedés feltételeit hivatott biztosítani, mégsem csupán gazdasági ügy, hanem nagy horderejű társadalmi vállalkozás, amely a termelési és elosztási viszonyok fejlődésén keresztül hatást gyakorol a társadalom politikai, erkölcsi viszonyaira, az emberek magatartására és az intézményekre is.

Amikor az elhatározott célok, feladatok oldaláról vizsgáljuk a reform megvalósulását, akkor ezt megfelelő történelmi szemlélettel

kell tenni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új gazdasági mechanizmus meghatározott gazdasági szerkezetet örökölt annak ellentmondásaival, egyensúlyzavaraival együtt. Istmerve az örökölt ellentmondásokat, az átállást úgy kellett megoldani, hogy az ne okozzon semmiféle megrázkódtatást a gazdaságnak, s ezen keresztül a társadalomnak.

• Az elmúlt öt év bebizonyította, hogy a reform koncepciója alapvetően bevált, általánosan elismerik sikerét, szocialista jellegét. Bebizonyosodott azonban az is, hogy egyes esetekben a vártnál bonyolultabb ellentmondásokon keresztül és sok tekintetben előre nem számított hatásokat, jelenségeket kiváltva érvényesül.

Az ellentmondások és a gazdasági egyensúllyal kapcsolatos problémák megvilágításánál, azonban abból a pozitív tényből kell kiindulni, hogy a reform bevezetése még rövid időre sem járt együtt a termelés és az általános életszínvonal visszaesésével, sőt, egészében véve szakadatlan növekedésről adhatunk számot, amit egy ilyen — az egész eddigi megszokott cselekvést átrendező — döntő jelentőségű társadalompolitikai vállalkozásnál igen nagyra értékelhetünk.

A tények fényénél helyes megvilágításba kerülnek a reform negatív kísérő jelenségei is. Ezek egy része ugyan a reform időszakában jelentkezett, de nem annak a következménye.

• Itt elsősorban a fogyasztói magatartással összefüggő problémákat említjük. Hosszú, szűkös évek után a közfogyasztási cikkek viszonylagos bősége sajátos mohóságot, a sokáig nélkülözött javak gyors kielégítésének vágyát ébresztette fel az emberekben. A nagyobb problémát és káros magatartásokat azonban még ma is inkább az okozza, hogy az anyagi javak iránti kereslet, a viszonylagos bőség ellenére, messze megelőzi a kínálatot. Ez a helyzet kitermeli és ideiglenesen fenntartja a szükségletek kielégítésének törvénytelen és amorális formáit. Küzdeni ellene, természetesen a jogrend szigorával és morális elítéléssel is lehet, de igazán hatásosan úgy küzdhetünk, ha még nagyobb bőséggel, a termelés és a piac további ésszerű szabályozásával válaszolunk.

Komolyabb gondot okoznak azok az ellentmondások, egyensúlyi zavarok, amelyek közvetlenül a termelést terhelik. Ezekre a problémákra a párt Központi Bizottságának novemberi határozata a legnagyobb nyilvánosság előtt hívta fel a figyelmet, bebizonyítva, hogy nem gazdaságirányításunk szervi bajairól van szó, hanem részben a múltból ránk maradt, részben újonnan keletkezett, de múló torzulásokról, amelyek megfelelő intézkedésekkel és az egységes értelmezésre épülő társadalmi cselekvéssel kiküszöbölhetők.

• A reform tapasztalatait ösz- szefoglalva állapíthatta meg á Központi Bizottság: „Áz 1968. január elsején életbe léptetett gazdaságirányítási rendszer al- kalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait, és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép életbe és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben.”

0 Akik ma ennek az értékelésnek tükrében szemlélik gazdaságitársadalmi fejlődésünk tényeit, azok tudják, tiogy a gazdaságirányítási reform a szocialista fejlődés eszköze, egyben vívmánya is. Olyan vívmány és realitás, melyet újra meg újra fejleszeni kell, hogy a növekvő követelményeknek megfelelve, mindig jól szolgállhassa a szocialista társadalmi, gazdasági építőmunkánkat.

Alföldi bányászok

0 A biztonsági övét és a szerelést igazítja magára Trumpf László.

0 Ég és föld között a kötélpályán. Egy kis bemutató a menekülésből, amire mindig fel kell készülni.

Részlet az Olajbányászok a

Nagyalföldön című, tavaly megjelent könyvből: „A Dunától

Keletre eső országrészeken a felszabadulásig nem fejlődött ki számottevő kőolajbányászat. Ráadásul a visszavonuló fasiszta egységek felmérhetetlen károkat okoztak a felszerelésekben. Ezért alakult ki később az a nézet, hogy az alföldi kőolajkutatás feleslegesen kiadott pénz. A mai eredmények néhány lelkes, az Alföld jövőjében bízó, a párt támogatását élvező magyar és ' szovjet szakember, az áldozatvállaló munkásgárda állhatatos munkájának köszönhetőek mindenekelőtt ... A harmadik ötéves terv végére közepesből nagyvállalat lett a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat. A városok, települések fűtése mellett biztosítja a kohászat, az üvegipar, a vegyipar energiaszükségletének igen jelentékeny részét is”.

A szélben lobogva égő, áttetsző piros gázfáklya mint valami hódítási zászló leng a szanki földgázüzemnél. Igen, immár egy évtizede, hogy állandónak bizonyult tábort vertek az olajbányászok Bács-Kiskun területén.

Az „aranyhomok” fekete aranyat rejt, A kukoricatáblákból, vagy a szőlőtőkék közül fúrótornyok ároóca emelkedik ki. S az sem ritka eset, hogy a határt járó, kevés szavú mezőőr egyik napról a másikra fúróbrigáddal találkozik a körzetében, amelynek a föld alatti kincseiről mintha hallott volna valamit — „jártak már arrafelé mérnökök” —, de igazában nem hitte el.

A Statisztikai Hivatalnak 1967-ben még nem kellett odafigyelnie a megyei földgáz- és kőolajtermelésre, hiszen a meny- nyiség elenyésző volt. Viszont ma már naponta kétmillió köbméter földgázt juttat a modern szanki üzem az országos vezetékhálózatba, amelyre néhány hónapja Kiskunfélegyháza városa is rácsatlakozott a legújabb fogyasztóként.

A korszerű energiahordozók lelőhelyeit újabb és újabb területen keresi az ember, s nem is sikertelenül. A szanki üzem Tázlár irányába terjeszkedik, a szegediek pedig eljutottak egészen Kelebiáig, amivel BácsErős figyelmet igényel a torony

Kiskun legdélibb része szintén bekapcsolódott a termelésbe.

A helyszín ez alkalommal igencsak prózai: a kelebiai Népfront Tsz legelőterülete. Űj „csapás”, az olajosok keményre járt, lánctalpas nyomokat mutató útja vezet ide a nemzetközi vasútvonallal párhuzamosan. A sárga, homokos talajt fekete olajfoltok lepik be. Baloldalt a magyar őrház, valamivel távolabb pedig már a jugoszláv határőrs pihenőhelye áll. A lapos, vizenyős területre tartálykocsik állnak be, hogy az algyői gyűjtőállomásra szállítsák az olajat. Nem sokkal arrébb újabb kutat mélyítenek a bányászok. Mindez a jugoszláv—magyar kormányközi és iparági együttműködés keretében történik, hiszen a mezők egymásba nyúlnak.

Nagy László fúrómester, akinek a családja 270 kilométerre innen, Biharnagybajomban él, a melegedőbódé felé tart, hogy rádiótelefonon jelentse az elért mélységet. Bányászlámpa fénye

„fedélzetén” végzett munka.

Tóth Sándor felvételei

világítja meg a pontosan vezetett, szálkás betűkkel telerótt naplót, a dúrva deszkapadot és a bőrlócát, amelyeken meg lehet pihenni, az öltözőszekrényeket és szerszámokat, s az ütött zománcú vizeskannát. A meleget olajkályha sugározza szét a helyiségben. A Tamás nevű vadászkutya és Cirmuska, a kihozott kedvenc kiscica is megfér itt egymás mellett békességben.

— Sem ünnep, sem vasáma- puk a tizenkét nap alatt, amíg folyamatosan, megszakítás nélkül dolgozunk. Utána viszont négy pihenőnap jái, és kezdjük újra. Igaz, átlagban 2800—3000 forintot keresnek az emberek. S azt is elmondhatom, hogy igazi, férfias bányász-szövetség fűzi össze a brigádot, ami már az állandó veszélyérzet miatt is gyorsabban kialakul itt — jegyzi meg a fúrómester.

A kutatások és feltáró fúrások fekete aranyra, olajra találtak Kelebia határában is. Az alföldi bányászok költözhetnek egy ponttal arrébb, a következő Helyre. Halász Ferenc

A fáradhatatlan

tfözhely, hogy „röpke perc” az élet, „múló pillanat’’, mely gyor- san „eliramlik” velünk. Mennyire vonatkozik mindez az olyan ember életére, aki mindössze huszonhat esztendőt élt meg. Mert a legkegyetlenebb fajtából való halál hamar véget vetett az életútjának, a leggonoszabb, bosszúálló erőszak képében.

Berkes Ferenc élete ilyen volt, akinek ma ünnepelnénk, ha élne 80. születésnapját. Ilyen gyorsanelmúló, ilyen hirtelenmegszűnő.

Ha meggondoljuk, hogy ma is velünk egy sorban dolgozhatva még! Hisz volt barátai, harcostársai közül többen itt járnak-kelnek még közöttünk.

S ha meggondoljuk, hogy rövid élete alatt mennyit fáradozott! A soha-meg-nem-nyugvó, a sose pihenő, akinek életében az „éjt nappallá tenni” nem szólam volt, nem üres frázis: de mindig meglevő eleven valóság: élete értelme, minden napjának jellemző sajátosságaEz ünnepi alkalommal nem életrajzot írunk róla — megtettük ezt már többször, több formában is —, csak jelezzük gazdag élete egyes fontosabb állomásait, hangsúlyozva, hogy a rövidre szabott életekbe is hatalmas életanyag férhet, hogy a fáradhatatlan ember néhány gyorsan múló év alatt is maradandót alkothat, s hogy lelkesen és eredményesen végzett mttnkájára# a késői utódok, az utána jövő nemzedékei: is szívesen emlékeznek.

M

intha érezte volna, hogy kevés ideje jut életre, munkára: már gyermekkorában nyitott szemmel járt, s korán cselekedni kezdett. Ismerkedett — már az iskolai évek alatt — a'munkások életével, s jobbítani vágyba sorsukat. Fiatalon cselekvő, ható erővé változott benne az eszme, s a szenvedélyesen összegyűjtött műveltséganyag. Érlelődött benne a forradalmár.

Évei számát tekintve gyerek volt még, amikor a nagy író: Móra Ferenc barátjául fogadta, s munkatársnak lapjához, a Szegedi Naplóhoz.

Háború, katonáskodás, betegség: semmi nem akadályozhatta bt munkájában. Tovább írta, egyre nagyobb hévvel, harcos elszántsággal cikkeit, most már nem csak a Szegedi Naplóba, hanem a Népszavában, s a Pénzvilág című közgazdasági folyóiratban is, melynek egyik szerkesztője lett.

A proletár forradalom idején — rövid ideig; de hisz akkor minden •£» rövid ideig tarthatott — a Hangya Szövetkezet országos vezetője; már előtte is a szövetkezeti élet sürgetője. Azután élete legfőbb munkálkodást területe, a legjelentősebb, legtöbb erőt kívánó: kormányzótanácsi biztos Kecskeméten. Műveltsége, széles látóköre, emberi-erkölcsi tisztasága, egyenes jelleme, keménysége és következetessége együtt: itt avatták igazi forradalmárrá, a forradalom igazi katonájává.

Ekkori életének minden napját, óráját ismerjük; sokirányú tevékenységével kivívta hamar az emberek megbecsülését, ragaszkodó szeretetét.

Tekintélye volt; fiatal éveit meghazudtolva e bonyolult viszonyok között tántoríthatatlan, elvhü vezető volt. S nemcsak e városé, de az l. hadtesté is, melynek politikai biztosa volt egyben.

Csak ámulni lehet, mennyit Volt képes elvégezni, mennyiféle munkát azokban a hetekben! Mindenre kiterjedt a figyelme: a katonák és a polgári lakosság ellátására, a közrendre, a forradalom tisztaságára, a zavartalan életvitelre, még a kultúrális munka egyes ágaira is.

XMegvesztegethetetlan volt, és mindenben tárgyilagos. A pillanat- -L” nyi helyzetet gyorsan felmérő, aki a döntéstől nem húzódozott. Védte a rászorulókat, s lesújtott azokra, — lehetett az az ellenséghez tartozó, vagy a saját táborának embere —, aki megszegte a törvényt, aki így, vagy úgy, ártott a forradalomnak.

Saját öltözködésére, étkezésére, kényelmére egyetlen pillanatban sem gondolt. — Olyan időket élünk — mondta —, amikor egyetlen percre sem lehet nyugodni. Az állandó cselekvés időszaka volt az — s ő a körülmények logikájának engedelmeskedett.

Huszonhat éves volt, amikor végzett vele a bosszúálló halál.

Varga Mihály

"5