Petőfi Népe, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-29 / 99. szám
1973. április 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Bel Ami Kialakultak az évek folyamán a ma operettjének nevezett zenés játékok, a musical comedy-k „gyártási technológiájának” legfőbb alapelvei. Sőt bizonyos nemzetközi „szabványosítás” is létrejött. A kiindulópont mindig egy nagy név, aki művészetével bevonult már a világirodalomba. Ki kell választani a 'nemzetközi irodalmi nagyság életművéből azt a regényt, színművet, mesét, vagy esetleg költeményt, amely a reklám-pSzichológusok szerint a pillanatnyi ízlésirányzatok szempontjából figyelembe jöhet, ebből kell készíteni a zenés vígjátékot. Ha megfelelő tehetségű zeneszerző, ötletes, hozzáértő szövegíró nyúl a műhöz, akkor az esetek többségében nem haragszik túlságosan a néző, ha a színlapon megemlítik az eredeti mű világirodalmi nagyságú szerzőjét is, a jelenkori alkotók neve mellett. Néha kongeniális remekművek születnek. Gondoljunk a West Side Story mindent elsöprő sikerére, műfajt teremtő erejére, de az utána következő művek sorában már igazában az öt ujjunkon megszámolhatnánk a hozzá hasonló, sikeres átköl- téseket. Maupassant sem kerülhette ki a. szövegírók és slágerszerzők rohamát. Nevével fémjelezve sikeres filmek egész sora ültette át 1 regényeit, novelláit a filmgyárak kulisszái közé. Csak a Bel Ami jó néhány megfilmesítést megért, sőt egy ízben már operettet is fabrikált belőle az osztrák filmgyártás. Ma már filmtörténeti érdekesség az akkori rendező és főszereplő Willy Fort alakja és művészi pályafutása. Az idősebb korosztályhoz tartozó filmbarátok még emlékeznek franciás könny edségű, szellemes játékára, amely képes volt feleleveníteni a néző előtt e kedves karriervadász Maupassant-megál- modta arcvonásait. A kecskeméti színház előadásán a Bel Ami egy kevésbé ismert szövegíró és valamikor, a náci időkben sokat foglalkoztatott zeneszerző, Peter Kreuder együttes munkájaként került a közönség elé. A kettőjük közül a zeneszerző teljesítménye az értékesebb. Romantikus dallamvezetésű, hangulatos számai, jól tálalt zenei ötletei illenek a d#r_ rab hangulatához. A szövegíró azonban szinte csak a cím sike-, rés átvételéig jutott el.. A regény éles kritikai hangvételével., érdekes. fordulataival, típusteremtő fantáziájával igazi remekmű. A kecskeméti színház előadásán azonban átrendeződtek fontosságukat tekintve a darab szereplői, szinte teljesen kiesett a sorból a Bel Ami útját egyengető okos, és romlott szépasz- szony, madame Forestier alakja, aki a háttérből mint bábokat Kosztümös játék Maupassant ürügyén a kecskeméti színházban mozgatta a regényben szereplő történet és a francia nagypolitika alakjait. A középpontba szinte minden társadalmi beágyazottság nélkül, nyegle világfiként Bel Ami került. Körülötte viharzik a kokottok és szépasszonyok tarka serege, egy- egy mutatós tánckép kedvéért elejt a mese jelentős eseményszálakat, a látványosan mozgó, egyébként lendületes és szép díszletek kavargásában bizony eléggé elvész a lényeg. A rendezés mindent megtett, hogy szép külsőségek között, jó tempójú színészvezetéssel, a nagy táncos, zenés jelenetek festői beállításával legalább a felszínes szórakozás követelményeinek eleget tehessen. Udvaros Béla, a rendező felismerte, hogy nem a darabban nagyon vérszegényen csörgedező mondanivaló, hanem a látványosság és a disztingvált, lendületes színészi játék irányában kell keresni az előadás legelfogadhatóbb stílusát. Ez a törekvés többé-kevésbé sikeresen meg is valósul a Bel Ami előadásain. Németh László karmester vezetésével jól működik a zenekar, Csinády István díszletei elfeledtetik, hogy tulajdonképpen forgószínpad kellene az ilyen fajta zenés játékok előadásához. Rimanóczy Yvonne jelmezei színesek, bár itt-ott kicsit túl nagy a tarkaság. A tánckar Boros István sodró lendületű koreográfiái, elképzeléseit nagy igyekezettel és dicséretes felkészültséggel valósítja meg, csak- hát a lehetőségekhez képest túl nagy a szereposztás, egy igazán látványos revü előadásához nincs elég erő a kecskeméti együttesben. Úri István (Georges Duroy) alakításában úgy tűnik, tehetségének új oldalait fedezte fel a kecskeméti közönség. Játéka elegáns, lendületes, a szövegkönyv követelményeihez jól alkalmazkodik. Rendkívül rokonszenves, érzelemgazdag játékával Magyar Mária az együttes egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Rövid szerepében hangulatot teremt Juhász Tibor, otthonosan mozog az elegáns világfi újságkirályt alakító Perényi László is egyébként nem túl nagy erőfeszítést kívánó szerepében. A népes szereplőgárdából említést érdemel ifjú Tatár Endre, a gyarmatügyi minisztert játszó Szalma Sándor, Ribár Éva, Kolgyesi György. Balogh Rózsa szerepével alaposan elbánt a színpadi átdolgozá Franz Gribitz, teljességgel jelentéktelenre kisebbítette és szinte egyetlen lehetőséget sem kap az egyébként kitűnő színésznő ajj; ra, hogy játékával bizonyítani tudja Forestier feleségének emberi adottságait, cselszövő szenvedélyét, okosságát és romlottságát. Csáky Lajos »Szelídítik« a Tiszát Több mint százhúsz éves múltja van a Tisza szabályozásának a folyó középső szakaszán, ahol a rendkívül kanyargó folyómeder visszatérő árvizeket okozott. A vízszabályozásokkal tizenkilenc átvágás készült el. a nagy kanyarok kiiktatásával mintegy száznegyven kilométerrel rövidítették meg a folyó itteni szakaszát, gyorsították a víz lefolyását. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság folytatja a múlt században megkezdett szabályozást, korszerű építési technológia alkalmazásával rendezi, „szelídíti” a folyót. Több külföldi és hazai technológiát próbáltak ki és alkalmaznak. Szolnoknál a Tisza bal partján olasz importból származó, úgynevezett Renó matracból készítettek mintegy háromszáz mér- ter hosszú kísérleti burkolatot. A vízügyi igazgatóság szakembereinek találmánya a rácsos me. derbiztosító-mű. A vasbeton-rács- szerkezet gyorsan beépíthető és jól védi a folyó medrét a víz eróziójától. Alkalmazása gazdaságos, negyven-ötven százalékos költségmegtakarítást jelent a hagyományos rőzsepokróchoz és kőhöz viszonyítva. 9 A két fiatal főhős, (Magyar Mária és Űri István). Horváth Ambrusné 1973 1887 Április 27-én, 86 esztendős korában meghalt Horváth Ambrusné, a kecskeméti munkásmozgalom egyik ismert vezetőjének özvegye. Hosszú betegségét türelmesen viselve szinte észrevétlenül távozott' el az élők sorából ez a csendes kis öregasszony, aki élő tanúja volt mindannak, ami a századforduló utáni években a magyar munkásmozgalom helyi sejtjeiben kibontakozott. Férje, a szervezett munkásság kiváló alakja, a nyomdászból lett harcos tollú újságíró volt, aki a Magyar Alföld című munkáslapot 1911-től 1914-ig — az újság betiltásáig — szerkesztette. Fazekas Rozália korán özvegyen maradt, hiszen Horváth Ambrust a frontra küldéssel távolították el az útból politikai ellenfelei, majd az ott szerzett tüdővész végzett vele fiatalon. Szobra ott áll a kecskeméti vasút kerti sétány elején. Előtte is tisztelgünk, reá is emlékezünk, amikor az elhunyt özvegy végső búcsúján részt veszünk, a család — fia, leánya és unokája — fájdalmában osztozunk. Horváth Ambrusné temetése május 2-án, délután fél három órakor lesz a nagykőrösi református temetőben. A keceli »ingyenóvoda« Forestierné és társasága, (Perényi László, Szalma Sándor, Űri István és Balogh Rózsa). A keceli tanácsháza mindig jó „forrásvidék” újsághírek gyűjtésére. Nem emlékszem ilyen kibúvóra: „Hát most semmi különös nem történik nálunk. Pangás van.” — Ha nyakig ül is a munkában, Laták Ede tanácselnök, vagy Logaida József vb-titkár — üres1 kézzel sose engedi el az újságírót. Most is, látom már az ajtónyitáskor. „rosszkor" jöttem. Logaida József gépbe diktál. Hősies türelemmel, hogy minél hamarabb eltűnjenek körűié a magas iratbarikádok. Sok papírrpun- ka jár a választással. Egyetlen árulkodó sóhaj nélkül „száll ki” a sürgős munkából. Órájára azért rápillant, hogy tájékoztasson: nemsokára egy bizottsággal indulnak ki a községbe. de addig is . .. — Perceken belül itt lesz Laták elvtárs, s 'akkor „kétszer- annyi” lesz az időnk. Ketten csak összehozunk egy hírcsokrot. Várjunk addig — javasolja. Alighogy kimondja, betoppan az elnök. — Újsághírt? — Felélénkül, már is fog egy széket,, s int mindannyiunknak. Üljünk csak le. — Itt van mindjárt a vízvezeték. — Ha tegnap meg tudta írni a Petőfi Népe N.-ről,hogy ott két kilométer vízvezetéket építenek, rólunk se hallgatja el bizonyára. Mert mi meg hét kilométert fektetünk le az idén a Szilosi településen . . . Mennyi is lesz ezzel összesen? — fordul a vb-titkárhoz, aki — miközben mondja az adatot — kontrollként előveszi a megfelelő iratot. — Igen, a belterületen 48 kilométer hosszú vízvezeték van már. Űgv. hogy a Szilosi települést is beleszámítva, minden utcában lesz már vízvezeték ... — Ebben az évben befejezzük. Jövőre a szennyvízcsatorna következik, — fűzi hozzá Laták Ede. — A vízvezeték költségeihez mennyivel járul a lakosság? — Telkenként háromezer forint készpénzzel és kétezer forint értékű társadalmi — földmunkával. Háromszázhetvenkét családot érint. Az elnök a fali térképhez lép, másik településre mutat. — Nyirjesen kétszáznegyven házhelyet alakítottunk ki. Az utóbbi par évben több, mint kétszáz beépült belőle. Ide épül az óvoda. Már nevet is adtunk neki: „Keceli Ingyenóvoda”. Jót nevet, s bizonyítja is, miért. — Teljes társadalmi összefogással épül. ötven gyereknek lesz benne hely. Bontásanyagból csináljuk. — Szülők, tanácsháziak bontanak — segít a felsorolásban Logaida József, de az elnök rögtön átveszi a szót. — Gazdasági szervek, kisiparosok, festők, kőművesek, földművesek, diákok dolgoznak rajta, támogatják hozzájárulással az építést. A diákok „10 tégla” mozgalmat kezdtek; mindenki ennyit tisztít meg. Ajtóra, ablakra, cementre, sóderre, s hasonló beszerezni valókra a szakszövetkezetek adnak ősszé 120 000 forintot ... Az óvoda valóban közügy. Felhozta szóba új tanácstag éppúgy, mint ahogy a „Faiparnál” sem hagyták ki „híreik” közül. A belső berendezést — kisbútorokat, függönytartókat, s több mást — ők készítik. Tudják, hogy óvodaügyben nemcsak Nyirjes, hanem az egész nagyközség érdekelt. Ebből az egy üzemből is tizenheten vannak jelenleg gyermekgondozási szabadságon. T. I. Űri István és a tánckar. Szakszervezeti kitüntetések A Szakszervezetek Országos Tanácsa május 1. alkalmából hosz- szú éveken át végzett tömegszervezeti tevékenységéért a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatával tüntette ki Csapiár Vilmost, a Katona József Színház szb-tilkárát, Kovács Endrét, a Kecskeméti Városi Művelődés Központ igazgatóját, Bande Sáu- dornét, a HVD^Z megyei bizottságának adminisztrátorát. A Szakszervezeti Munkáéit kitünte(Tóth Sándor felvételei.) tés ezüst fokozatát kapta Kme- tqpics János, a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének szocialista brigádvezetője, Sólya János Vaskút község szakmaközi bizottságának titkára, dr. Sánta László, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. titkára, Szalai László. a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat szocialista brigádvezetője A kitüntetéseket Borsodi György, az SZMT vezető titkára tegnap bensőséges ünnepség keretében adta át. Múlt, jelen, jövő A Bács-Kiskun megyében meghirdetett X. VIT — 10. akció egyik programja, hogy a fiatalok ismerjék meg munkahelyük, iskolájuk múltját, jelenét és jövőjét. A kecskeméti járásban eddig 42 KISZ-alapszervezetben látták vendégül a gazdasági vezetőket, illetve az iskolák igazgatóit, akik tájékoztatták a fiatalokat az intézmény, gazdaság történetéről és a fejlesztési tervekről, elgondolásokról. SZOMSZÉDAINKNÁL JÁRTUNK Korszakváltás a szolnoki állomáson Aki régen utazott keresztül a szolnoki pályaudvaron, most lenyűgözi ' az eléie táruló látvány. Az, ódon hangulatú, kormosbordó állomásépülettől „madártávlat- nyira” kerültek a sínpárok. A majdcsaknem emberöltőkön át megszokott, peronközeli vágányokat, jó pár évre kiiktatták a forgalomból. Akik azelőtt gyakrabban jártak arra. emlékeznek, hogy például a tekintélyes távolsági szerelvényeket a harmadik vágány „gördítette”. Ma — ezt a szerepet a „19-ik” tölti be — ugyancsak „harmadik vágányként”, mivel az átmeneti pálya a régi számozás szerinti 17-ikkel kezdődik. A vonatok és az „indóház” közötti távlatos térséget — sokan láthatták az erről régebben közvetített tévériportban — különböző robosztus, nemkülönben fúr-, mányos járművek, gépezetek népesítették be. Ezeket más, még rafináltabb géprendszerek, elekt- rifikált szerkezetek váltották fel, hogy aztán ők is átadják helyüket az újonnan felvonulóknak. Közben a sínpároktól megszabadított terepen alakul az" új pálya. „Titokzatos” formációjú „be- tonalagutak” nyúlnak el hosszan; vasbetonmezők vasrácsain táncoltak heteken át a hegesztőlángok, hogy aztán az egész mű „eltűnjön” — a fölébe rétegezett talajszint alá. Máskor hatalmas, mértani formájú mélyedések agyagszínű vizébep zúgolt a szivattyú, hogy aztán a megépült betonfalak közül minden eltakarodjon. Itt olaníroztak. amott mindent feltúrtak. S mire kérdezted, hát ott mi lesz. messze kiterjedő cső- és vezetékhálózat árkaiban, gödreiben serénykedtek az emberek. Kicsit bizarr, ugyanakkor bú- songósan kedves, ha nem éppen t Egyre inkább kibontakoznak az új személypályaudvar körvonalai (Nagy Zsolt felvétele.) megható élmény megfigyelni, miként merül egyre hátrább a múltba a kivénhedt. puritán szolnoki állomás. Csak a peron söntés- büfé sora tart lépést a mával. Előtte bonyolódik még az utasok áramlása várótermekből, pénztáraktól — ki a távoli vonatokhoz. Minél elevenebb az élet a forgalomtól felmentett, széles pályatesten. annál inkább tfirpül, halványodik, öregszik szinte roskataggá a régimódi állomás. Kivált akkor tűnik ez szembe, ha tekintetünket arra Szajol irányába elmozdítjuk. Ott már szinte befejezettnek hat az új személypályaudvar hosszú-hosszú épülettömbjének „eleje”. Arról kezdték, s egy terjedelmes szakasz ellátszik az öreg állomáskomplexum mögül. Ez egymagában is megnyúltabb tán, mint a régi összes tartozékaival együtt. Nos, itt az „elmúlásban levő” állomás mögött, a város felől szintén amolyan metróaránvú építkezés folyik. Itt aztán nem unatkoznak a hosszasabban várakozó utasok sem. Csak ki kellett lépni a váróteremből, s útszélességnyire tőlük olyan deszkakerítés fogadta őket. mint Pesten a földalatti munkálatai körül. A réseken aztán elnézelődhettek. Valóságos föld alatti labrintusban gyönyörködhettek. Az alagsori helyiségek, folyosók épültek még nem is olyan rég. Emberek. gépek nyüzsgése töltötte be azt a „süllyesztett betonvilágot.”, amely fölött ma már a képünkön látható személy pályaudvar-rész magasodik. Tóth István