Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

1

4 .» PJETÖBI NÉPE • 1973. március 14.

Es a többiek?

Zsugorodik a tanyavilág Zsanán

így is lehet

H. Béla 1971 őszén maradt ki az általános iskola hatodik osztályából. Azóta már a negyedik munkahelyén dolgozik.

Jogos a íölszisszenés? Típusa volna a gazdasági életünket mérgező, a munkahelyi fegyelmet megbontó vándormadaraknak?

H. Béla esete (reméljük) nem egyedi, ezért érdemes közreadni: Miután kimaradt az iskolából, téglaüzemben volt kisegítő munkás, majd egy kőműves mester alkalmazta 13 forintos órabérrel. Ekkor még alig múlt 16 éves, s havonta háromezer körül keresett ...

Mivel mestere télire nem tudott számára munkát adni, a kecskeméti baromfifeldolgozó gyárban jelentkezett segédmunkásnak. Igaz, megkezdődött a Lakitelek—Kecskemét közti ingázás, órabére is 9,50-re „csökkent”, de a jó munkahelyi légkör, a megfelelő munka miatt úgy látszott, hogy itt megállapodik, öt osztályt végzett, fizetésében mégis jóegy- néhány szakmai képzettséget, érettségit stb. követelő munkakört előzött meg. Ezen a ponton sokan a tanulás elleni győzelmet ünnepük, vele azonban más történt.

• Lakóhelyén dolgozók esti iskolája indult, s a lehetőség ébresztette ráj hogy mit kell tennie. Jelentkezett. de munkahelyén nem egyeztek bele „továbbtanulásába”, a szükséges munkaidőkedvezményt számára nem engedélyezték. Üj munkahely után nézett, s végül a tiszakécskei MEZÖGÉP-nél lett lakatos segédmunkás 6.50-es órabérrel, vagyis fizetéskor a boríték jó pár száz forinttal lett kevesebb. A tanulást vállalta, erősebb volt benne (s szüleiben!!) az elhatározás, mint a több pénz utáni vágy.

H. Béla élete egyenes útra terelődött. önerőből. Amikor kézbe veszi a végbizonyítványt, második csatáját akkor nyeri meg.

De mi van a többiekkel? Évente százak kerülnek ki úgy, az iskolapadokból, hogy nem fejezték be általános iskolai tanulmányukat. Segítünk nekik?

Leírok egy kijelentő mondatot: Minden munkahely fokozottan nagy gondot fordít arra, hogy különféle eszközökkel ösztönözze, elősegítse munkásainak az alap- műveltséget biztosító nyolc őszutói,v- elvégzését.

Igaz ez az állítás?

faern 'mindig és nem mindenhol!

Sokhelyütt tapasztalható .merevség. nemtörődömség, szűklátókörűség, A mostani mulasztások következményei a század végén jelentkeznek majd; ha továbbra is tétlenkednénk. Kedvező jelek mutatkoznak. szerveződnek a változást sürgető szándékok, energiák. A legfontosabbak egyikét említjük: a KISZ megyei bizottsága intézkedési tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy az eddiginél többen — lehetőleg mindenki — végezze el a nyolc általánost. Segítsék minél többen ezt- a kezdeményezést tevőlegesen is.

Lezsák Sándor

Néhány évtizeddel ezelőtt még jelentős tanyavilággal rendelkezett Zsana, de a fejlődés egyre inkább a városba és á községbe vonzotta a tanyavilág lakóit. 1960-ban a Zsana második körzetéhez tartozó területen 130 lakóházat tartottak nyilván, még ugyanebben a körzetben, 1972-ben már csak 68 házban laktak. A lakók egy része Szegedre, más része Halasra, vagy Zsanára költözött. Zsanáról egyébként sokan járnak Halasra iskolába, s a község életének egyik fellendítője az Egyetértés Termelőszövetkezet 604 tagjával. A község központjába tömörülő lakosság sok vonatkozásban nélkülözi a nagyobb községekre ma már jellemző kulturális, ipari és kereskedelmi ellátást,. Igaz, hogy Zsanán 62, televízió és a hozzá tartozó tanyavilággal együtt'278 rádió van, 95 Petőfi Népe, 200 Szabad Föld és még jó néhány napilap fogy el) mégis hiányolják az egyéb szórakozási lehetőségeket.

A község élelmiszer-ellátása általában jónak mondható, de sok panasz hangzik el az iparcikkek miatt, kevés a választék a ruházati cikkekben, nincs raktár, s így nincs készlet sem. Nem lehet cipőt kapni, s egy-két műszaki árutól eltekintve ez sem kapható. ’Régebben kéthetenként vándormozi tartott előadást, ma már ezt is nélkülözik a zsanaiak. Hogy mennyire nagy az érdeklődés, .ezt bizonyítják az esetenkénti színházi előadások, melyeket zsúfolt nézőtér előtt tartanak. Régebben kérték az italbolt bővítését, két éve már oda is hordták a téglát, melyet lassan megemészt az idő. de az italbolt csak nem bővül. A községben 60 betétesnek 1 millió 250 ezer forintja van a szövetkezeti takarék- pénztárban. Az alig 1700 lakosú községben 68 személygépkocsit tartanak nyilván, ugyanakkor a férfiaknak 15 kilométerre, Halasra kell bejárniuk, ha fodrászhoz akarnak menni.

Most a közelgő tanácsválasztások jelölő gyűlésein bizonyára Zsanán is lesz néhány olyan javaslat, amely társadalmi összefogással sok fennálló problémát megoldhat.

Sz. F.

Sokszor hallottam már, hogy a szakszövetkezetekben nem sokat tehet a nőbizottság, létrehozása nem feltétlenül szükséges. Az év elején megtartott zárszámadó közgyűlések némelyikén valóban egy szó sem hangzott el a nőkről, a nőbizottságokról, mintha nem is léteznének. Már pedig a tapasztalat, gyakorlat azt mutatja, hogy ahol a nőbizottságok jól dolgoznak, ott a „nőkérdésben” és szociális téren sokat léptek előre. Követendő példa erre a jakab- szállási Népfront Szakszövetkezet.

Tavaly az év elején jártam náluk. Akkor még csak beszélgettek róla, hogy a gyermekgondozási segélyt jó lenne hosszabb ideig adni a kismamáknak. A rendelet szerint a szakszövetkezetben dolgozó nők csak 5 hétig kaphatják. A községben pedig nincsen bölcsőde, gyakran nincs kire hagyni a kisgyereket. Az alapszabály módosításakor az asszonyoknak ezt a kívánságát is figyelembe vették. A módosított alapszabály szerint most már a kismama 20 héten át keresete 75 százalékát kapja, majd további 7 hónapig 600 forintot. Ez évben négy ja- kabszállási asszony részesül a kedvezményben. Abban a kedvezményben amiért már megdolgoztak.

Gyümölcsszedés, szállítás idején sosem háborogtak ha szombaton, vagy vasárnap is válogatni, csomagolni kellett. Tudták, hogy akár otthon a család, a szövetkezet is csak abból gazdálkodhat, amit megkeresett. A pénzt először elő kell teremteni, elkölteni csak utána lehet. A szakszövetkezetben a nőknek 200, a férfiaknak 250 napot kell dolgozni egy, évben, a kilencvennégy leány és asszony közül tizenhatan töltöttek 280 napot munkával.

A munka mellett jut idő a másokkal való törődésre is. Késő ősszel egy beszélgetés során felvetődött, hogy jó lenne megnézni már a tanyákon élő idős gazdákat. Molnár Dánielné és Vidéki Mátyásné, a nőbizottság két vezetője megkérte a gazdaság egyik dolgozóját, Márta Dávidot, kísérné el őket a helvéciai tanyákra. A szövetkezet vezetősége odaadta a gépkocsit és megkezdték a láBácsalmás nagyközségi tanácsa megvitatta és egyhangúan jóváhagyta az 1973 évi költség- vetési tervet. A íejlesztési alap kiadási rovatában, egyezően a bevételi rovattal, ötmillió 853 ezer forint szerepel, melyből a célcsoportos lakásberuházásra (tanácsi rendelkezésű többszintes lakóházak építésére) négymillió-százezer forint, ravatalozó építésére 500 ezer forint, az új piactér kisajátítási, illetve tereprendezési céljaira pedig százezer forintot, a nagyközség részletes rendezési tervének elkészítésére 200 ezer forintot költenek.

Örömmel hallottuk az ülésen, hogy a tanács ez évi költségvetési tervében mintegy 1800 métogatáspkat. Amint elmondották, sok öreg elsírta magát, hogy rájuk még gondol valaki. Segítő szándékkal rokon, ismerős évek óta nem nyitotta meg az ajtajukat.

Találtak idős házaspárt, egye- dülélőket ágyban fekvő betegként és olyan állapotokat, hogy nem egyszer szorongatta a sírás a látogatók torkát is. Végül negyvenkét idős szakszövetkezeti gazda kapott támpgatást valamilyen formában. Egyszerű lett volna a 300—400 forintot átadni, s ezzel letudni a kötelességet. A nehezebb, de értékesebb segítségformát választották. Mindenkitől megkérdezték mire lenne szüksége, felírták, megvásárolták és még karácsony előtt elvitték mindenhova. Élelmiszereket ruhaneműt adtak kinek-kinek kívánsága szerint összesen 13 ezer forint értékben.

Amikor elkészült az elmúlt évi mérlegbeszámoló, kitűnt mennyi a nyereség, újra összeült a gazdasági és a pártvezetőség, a nőbizottság és a szociális bizottság. Döntésük eredményeként január 30-án „öregek napját” rendeztek a jakabszállási művelődési otthonban. A nőbizottság tagjai megvendégelték az öregeket, majd százhatvanöt volt szakszövetkezeti gazda között osztottak szét 80 ezer forintot. Ki 300-at vett át, ki 600-at, ahogy rászorult.

A törődés azóta sem szűnt meg. Mint mondták ennyit nem tudnak mindig adni, mert nem sikerülhet mindig ilyen jól a közös gazdálkodás. De a meglátogatott idősek gondját, baját számon tartják. Tudják, hogy Beregi Pálnét, akinek rendszeresen be kell járnia a tanyáról Kecskemétre az orvoshoz, mikor kell legközelebb autóval bevinni. Az új problémákat, kéréseket a helvéciai területen dolgozó Vidéki Mátyásné tolmácsolja a szakszövetkezet központjában és mindig igyekeznek megtalálni a segítés módját.

Ügy kezdtem az írást, hogy így is lehet. De fogalmazhattam volna úgy is, hogy így érdemen, sőt így kell az érdekeknek egymáshoz kapcsolódni, a lehetőségeket kihasználni.

D. É.

ternyi vízhálózat-bővítés (két közkifolyóval) és 650 méter hosszú járdaépítés is szerepel. A Vörösmarty Könyvtár könyvállományának fejlesztésére az

1972. évi 17 ezei forinttal szemben az idén 27 ezer forintot fordítanak. Kedvező hatást váltott ki az a bejelentés is, miszerint a tanács megállapodást kötött az állami gazdasággal az óvoda bővítésére, melynek fenntartási költségeit teljes egészében a gazdaság vállalta. Továbbá elfogadta. illetve jóváhagyta a tanácsülés azt az együttműködési megállapodást is, amit a tanács a Hazafias Népfront, valamint a KISZ nagyközségi bizottságával kötött.

S. Gy.

/

Kérdezzék meg Kurucz Bélát

Néhány nappal ezelőtt a jánoshalmi községi pártbizottságon a pártmunkáról tárgyaltak. Néhány ember szinte erején felül vállal pártmunkát, s ezt legjobb tudása szerint el is végzi. Van olyan is — nem nagy számban — akik különböző okokra hivatkozva nem szívesen vállalja ezt a megbízatást. Szóba került az is, van-e a pártmunkának emberformáló ereje, akire rábízzák, érzi-e annak súlyát, felelősségét, s mennyire jelent saját számára is örömet a jól végzett pártmunka. A sok-sok kérdés után a pártbizottság titkára kissé elgondolkodott, s aztán ennyit mondott: kérdezzék meg Kurucz Bélát.

A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ládaüzemében találtuk meg valóságos fűrészpor- tenger közepette. A szalagfűrészről egymás után potyogtak a munkadarabok és Kurucz Béla csak rakta, rakta mindig az újakat, egy percnyi megállás nélkül. Homlokán már elkenődtek a verej- tékcseppek, de ez számára mind mellékes. Várják az anyagot, sürgős a munka és még egyéb területen is sok a tennivalója. Nem szívesen jön velünk egy csendesebb irodába, ahol néhány percre beszélgetésre invitáljuk. Meg is jegyzi: nem lehetne műszak után?

1968 óta dolgozik a ládaüzemnél. Kissé szégyenkezve mondja — bár semmi szégyelnivalója —, hogy „csak” betanított gépmunkás. A kívülálló ugyan nem venné észre munkadarabjain, de még a meo is csak elismeréssel nyugtázza. Kurucz Béla két életet él a ládaüzemben. Kettőt, amely mégis elválaszthatatlanul összetartozik. A Kossuth háromszoros szocialista brigád vezetője, s most művezetője jelenlétében szerényen megjegyzi, hogy talán-talán negyedszer is elnyerik a kitün- tétc címet. A művezető nem is állhatja meg szó nélkül: Béla, nem kell szerénykedni, ha valaki, akkor ti biztos, hogy elnyeritek.

1958 óta tagja a pártnak. Az első igazán komoly pártfeladatot 1971-ben kapta, amikor azzal bízták meg, hogy a szocialista brigádban dolgozók köréből nézze meg, kik azok, akik alkalmasak lennének a pártba való felvételre. Kurucz Béla nemcsak megnézte, de nagyon sokszor beszélgetett a dolgozókkal, meghallgatta a véleményüket, megkérdezte tőlük, egyetértenek-e azzal, amit a helyi pártszervezet határozatba foglalt az üzem érdekében. A válasz legtöbbször egyértelmű igen volt, s a következő feladat ekkor kezdődött.

Mit akarnak és mit tudnak tenni a határozatokért. Később egyre többen nemcsak egyetértettek, de a kommunistákkal egy sorba álltak a párt helyi határozatainak valóra váltásáért. Taskovics Józsefet az újság-előfizetés szervezésével bízták meg. Panto- csik Jenőné a Kossuth Könyvkiadó kiadványainak terjesztését vállalta, azóta nem kis eredménnyel. Mrekva Lajos azt kapta feladatul, hogy az üzemnél dolgozó fiatalokkal foglalkozzon, segítsen az üzemi tűzoltócsapat fiatalokkal való felfrissítésében. Rácskai Istvánt becsülettel végzett pártmunkája után, s nem utolsósorban egyéni magatartásáért a munr kásőrség soraiba javasolta.

Kurucz Béla maga is tagja a munkásőrségnek, sőt, ezen belül 1971-ben megkapta a Haza szolgálatáért kitüntetést, s az ünnepi kivonulásokon mellén csillog a Kiváló munkásőr jelvény. A műhelyben a vállalat kiváló dolgozójaként ismerik, de amire talán mégis a legbüszkébb, március 1-én a párt- aliapszervezet előtt adták át számára a Kiváló pártmunkás oklevelet.

Mindezeket nehéz volt megtudni róla, mert Kurucz Béla nem szívesen beszél önmagáról. Ha ráterelődött a szó, a következő mondatban már a töb- biekről, a brigádról, az üzemről, a kollektíváról, a közösségről, a közös eredményekről beszélt.

Nem véletlen, hogy a községi pártbizottság titkára .Kurucz Béla pártmunkás példájára hivatkozott. Ahogyan ő beszél a pártmunkáról, annak szépségeiről, eredményről, a gondokkal, bajokkal együtt és mégis tele örömmel, aki hallgatja, önkéntelenül is megállapíthatja: nincs nagyobb öröm, mint amikor az ember munkája, erőfeszítése visz- szatükröződik egy üzem, egy közösség nagyszerű eredményeiben.

Szabó Ferenc

Lakásépítésre 4 milliót költenek

GÁL SÁNDOR:

12. ORVOSOK, KURUZSLOK

A következő, nem mindennapi történetet 1816. szeptemberében jegyezte fel a fiskális. Az ügy inkább mosolyogtató, semmint hát- borzongató, de kitűnik belőle némi bölcsesség, a salamoni ítéletből ismert megoldás, noha itt orvosokról van szó. A két delikvens Limbek József és Papp Márton.

„Limbek* József helybéli seborvos, az ugyantsak helybéli seborvos Papp Mártont fényes nappal az utczán előbb szóval mots- kolván, azután pedig kegyetlenül megvervén. Minthogy ezen verekedés a megveretett Papp Mártonnak a verekedés közben gyakorlott dühösködése és rakonczát- lansága miatt elő nem kevésbé segíttetett, az is bűnösnek találtatott. Limbek József azon kívül, hogy a szék színén keményen

megdorgáltatott, és zabolátlansága a szemére hányatott Papp Márton sérelméért, gyógyításáért és az orvosságokért fizetendő 81 forintoknak megfizetésében marasztalta- tott...”

Szóval közérthetően fogalmazva, az úriszék csak azért büntette ilyen enyhén Limbek József seborvost, mert maga a megvert Papp Márton nem volt hajlandó türelemmel viselni az ütéseket, s közben maga is „rakoncátlanko- dott”, vagyis bizonyára visszaütött a kollegának. Sajnos nem derül ki a periratokból, vajon miért veszett össze a két seborvos? Csupán feltételezhetjük, hogy Papp Márton elcsábított néhány pácienset Limbek Józseftől, mire az megdühödve őt fényes nappal megverte.

Valószínűleg nem is volt több orvos akkoriban Kecskeméten, így aztán meleg táptalajul szolgált a körülmény a kuruzslóknak,

akik a legképtelenebb dolgokat művelték. Kuruzslók — a mai büntetőjog meghatározása szerint azok, akik érvényes orvosi diploma nélkül orvosi tevékenységet fejtenek ki. Ilyen kuruzsló volt az 1816-os úriszéki iratok szerint Kabát Ágnes, Oláh András hitvese is. Ezt egy bűnügy iratából tudjuk. Maga az ügy is homályos:

„Fischer Antal helybéli születésű, golyóbissal töltött puskáját a város alatt levő Nyomáson vigyázatlanul kilövé, s a feléje közeledő szegény Kováts Istvánnak lábát keresztül lőtte. A sebnek helyes kezelése elmúlasztván, a meglövetett Kováts István 13 nap múlva meg is halt. Ezen vigyázatlan cselekedetéért Fischer Antal fél eszendei rabságra, vasban töltendő közmunkára, minden héten két napi böjtre. ítéltetett, s Kováts István díjának 40 forintokban leendő fizetésében ma- rasztaltatott.

Kabát Agnes, Olláh András hitvese, az előbbi rab által meglövetett Kováts István .lábának jjt gyógyítását a köztilalom ellenére |f magára vállalta, kuruzslása és helytelen gyógyítása által annak halálát siettetvén, öregsége te- kintetibül két heti áristommal fe- nyíttetett és a gyógyítástól eltil- tatott...”

Annak vizsgálatára nem tért ki a Tekintetes Űriszék, hogy Fischer Antal mit keresett a Nyomáson golyóbissal töltött puskával a kezében, s miért, hogy a puska vigyázatlanul éppen akkor sült el, amikor szegény Kováts István feléje közeledett? Ezek pedig olyan, minden bíróság előtt elsősorban

tisztázandó kérdések lettek volna, amelyekből kiderül, hogy netán Fischer haragudott Kovátsra, s lelőtte. A homály azonban homály maradt az idők végezetéig.

Nézzünk még egy, a kuruzsláshoz igen közel álló esetet, de amely igen érdekes, páratlan a maga nemében. A két vádlott Cseh Bálint és felesége Simon Zsuzsán na.

„Cseh Bálint és Simon Zsuzsánna, Cseh Bá’.intné, akik Pintér Mártonná kettős s'.opós gyermekeiknek altatóul mákfejet adván be vádo'tntnak, mivé! a két szop ' s gyermek örökössen elaludt. De mivel a mákfej nem méreg és a parasztoknál szokásos altató, s együgyűságük tekintetibül is mérget adóknak nem vétethetvén, elbocsáttani rendeltetnek ...”

A házaspár tehát olyan együgyű volt — a szék szerint —, hogy méregkeverőknek nem lehetett őket tekinteni, de egyébként is a mákfej nem méreg. Most már csupán az a kérdés maradt volna tisztázásra, hogy ha valóban nem méreg az ópiumot tartalmazó mákfej, akkor mitől aludtak el az ikrek. Nem sokban különbözhetett az együgyű házaspártól maga Pintér Mártonné sem, hiszen kétségtelenül ő kérte meg Cseh Bálintékat, hogy adjanak altatót a gyerekeknek. Annál inkább izgatja az embert ez az „elbocsáttatni rendeltetettek” végzés, mert más esetekben — amint majd látni fogjuk — orvosszakértőt hallgatott ki az úriszék. Itt miért nem kérdezték meg a patikust?

Nem merült fel az előlüllő Szontagh István úrban, hogy ami a parasztoknál rendes altató, az csecsemőknek lehet méreg. Továbbá, hogy a házaspár mégsem lehetett olyan együgyű, hiszen tisztában voltak az ópium hatásával, azért kérte éppen őket Pintér Mártonné, a kettős szopós gyerekek anyja. Bizony nem más a Cseh házaspár tette sem, mint kuruzslás.

Következik: Házasságtörők

• Bilincsek