Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

1973. március 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Új könyvek a költészet napjára A költészet napja, április 11-e alkalmából az idén több mint fél­száz kiadvány jelent meg, illetve jelenik meg. A Magvető Kiadó gondozásá­ban ismét megjelenik a Szép ver­sek válogatása, amely ezúttal 60 mai magyar költő verseit közli. József Attila összes versei a Szép- irodalmi Kiadó nagy klasszikusok sorozatában lát napvilágot és tartalmazza á költő időközben felfedezett 6 új versét is. , Ady Endre „Intés az őrzőkhöz” című, a szépirodalminál megjele­nő gyűjterhénye a rendkívül gaz­dag költészet legjellemzőbb, leg­fontosabb verseit tartalmazza. Babits Mihály lírai életművét reprezentálja, a szépirodalmi ol­csó könyvtár sorozatában megje­lenő Húsvét előtt című kiadvány Keresztury Dezső válogatásában. Somlyó Zoltán több mint 100 ver­sét találhatja az olvasó a „Bo­rítsd szememre szoknyád!” című kötetben, amely Vas István válo­gatásában és bevezető tanulmá­nyával jelenik meg a költő szüle­tésének 90. évfordulója alkalmá­ból. Tersánszky Józsi Jenőnek „Tol­lal és gitárral” címmel a Mag­vető Kiadónál megjelenő könyve fütty-, gitár-, furulyakísérettel .előadott műveket, mesejátékokat, társadalmi szatírákat tartalmaz. Elsőkötetes szerző mutatkozik be Kemsei István személyében, Arc című kötetével. Megkóstoltuk Magyarországot — ezzel a címmel jelenteti meg immár másodszor a Corvina Ki­adó Miguel Angel Asturias és Pablo Neruda közös könyvét. A szlovén nép lírájának háború utáni termését, az elmúlt negyed­század legszebb, legsajátosabb verseit mutatja be az Európa Modern Könyvtár sorozatában megjelenő „Csillagok és szívek” című kiadvány. Üj, lényegesen bővített kiadásban jelennek meg Somlyó György műfordításai a Magvető gondozásában. A Szélró­zsa című kétkötetes kiadványban ógörög sírfeliratoktól mai görög költőkig, elfeledett középkori an­goloktól és franciáktól a modern Dél-Amerjkáig pásztázza végig a világirodalmat. Az évezredes vietnami iroda­lom legfrissebb alkotásaiból ké­szült az Időmadár című váloga­tási í * S S S .» * •> • ■ S S i A rím varázsa című kötet szer­zője László Zsigmond, munkájá­ban a rímnek közel kétévezredes múltját és mai átalakulását raj­zolja meg. Kortársaink címmel indul az Akadémiai Kiadó új sorozata. Tudományos igényű tanulmá­nyokban mutatja be a Kortárs mai irodalom legnevesebb alko­tóit. A sorozat első köteteiben Si­mon Zoltán: Benjamin Lászlóról, Rába György: Szabó Lőrincről, Kovács Sándor Iván: Váci Mi- hályról írt. FIATALOK Délelőtt tíz-tizenegy óra. A szép, tágas könyvtárban, amerre csak nézek, mindenfelé fiatalo­kat látok. Beszélgetőket és könyv­be, folyóiratba mélyedőket. — Mindenütt így kellene — gondo­lom. Hogyan is kezdődött. Nemré­gen a kiskunhalasi 618. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ Bizottsága és a városi könyvtár szocialista szerződést kötött. Egyik pontja: a könyvtárban dél­előttönként, mielőtt a napi taní­tás elkezdődik, helyet adnak a bejáró tanulóknak, hogy haszno­san tölthessék el idejüket. Eljöttünk, hogy megnézzük: mi valósult meg eddig a vállalásból? Kíváncsian számolok: kereken hatvan fiatal. Akik utcánőgyelgés, csavargás, presszóba menés he­lyett könyvek, folyóiratok, napi­lapok, hanglemezek közt töltik idejüket. Tizenöten-húszan olvasnak. A többiek, egy másik teremben ze­nét hallgatnak, sakkoznak, mal­moznak, dominóznak. Pihenés­képpen; mert utána ők is olvas­nak, tanulnak, mint a többiek. Kátai Vali az iskolai KISZ- csúcsvezetőség tagja. Elsős szövő tanuló. Felnőttes, (messziről ta­nárnőnek néztem). Ezt mondja: — Jól érzik magukat itt a gyere­kek. Nyugodtan tanulhatnak. És jó a zene is; szeretik. Válogathat­nak az olvasásban és éz nagysze­rű. Lunger Pál könyvtáros: — Ma reggel is, már félnyolckor az aj­tó előtt várakoztak többen. — Fegyelmezettek? — Fiatalok; ki lehet velünk jönni. — Fárasztó, Iszapban talált múzsák 1. Pável orosz cár gatcsina- parki palotája súlyos károkat szenvedett a második világhábo­rú idején. A palota és a park a 18. századvégi építészet- és park- kultúra remeke; az olasz Vi- cenzo Brenna és az orosz Vaszi- lij Bazsenov alkotása. A Fehér > tóra néző* teraszt a négy múzsa csodálatosan meg- fornvált alakja díszítette. A hit­leri megszállók tönkretették a palotát és a parkot. A múzsa­szobrok közül kettőnek a feje és a karjai hiányoztak, két szobor pedig eltűnt. A közelmúltban a palota­múzeum tudományos munkatár­sai felkutatták a tó fenekét és az iszapba ágyazódva megtalál­ták a két eltűnt márványmú­zsát. A restaurálás után a mú­zsák ismét elfoglalják régi he­lyüket a Gatcsinai-parkan. Környezetismeret - előzetessel A Kecskeméti Zrínyi Ilona Ál­talános Iskola 3/c. osztályos ta­nulói környezetismereti órán is­merkedtek a tanács és a párt épületével. A lelkesen érdeklődő emberpalántáknak T amási László- né tanítónő beszélt mindkét ház történetéről, külső-belső szépsé­geiről, s arról a munkáról, mely e házak falai között folyik. peszélgettem a gyerekekkel. Rajeczky Gabriella. Csontos Amarilla, Bárány Béla és Farkas Ildikó — meg a többiek — el­mondták, hogy itt az emberek ügyeit intézik, például a „ház­ügyet”, meg ;,az esküvőket” stb. Olyan is volt, aki azt mondta: ...— Itt intézik a gépjárműügye­ket”. Belenéztem az apró jegyzete- lők füzetébe. Egyikben ez állt, több más mellett: „Szép díszte­rem”, a másikban meg ez: „Ta­nácselnök, osztályvezetők, elő­adók”. A beszélgetéskor körém sereg­lett „háromcésektől” azt kérdez­tem: melyik épület tetszik nekik jobban: az új pártház, vagy a ré­gi tanácsháza? A válaszok közt ilyen is, olyan is volt; de nagy — és kellemes — meglepetésem­re legtöbben szinte kórusban mondták: Mind a kettő!” És egyikőjük megmagyarázta: azért, mert a régi műemlékek is szé­pek. az új meg modern. Gyaní­tottam, hogy ebben az okos vá­laszban a tanító néni „keze is benne van”. Megtudtam, hogy jól sejtettem ezt, amikor erről kérdeztem Tamási Lászlóné „há­ta mögött” néhány gyereket. Mindent alaposan elmagyará­zott előre a kis „nebulóknak”. V. M. és arányok A KÖNYVTÁRBAN • Dóczi Mária talált magának egy nyugodt sarkot. (Szabó Ferenc felvétele) hogy naponta ennyien vannak a könyvtárban? — Igen; de mi vállaltuk, hát teljesítjük. S ha arra gondolunk, hogy közülük há­nyán töltenék haszontalanul az időt; örülünk. Tompáról jár be Halasra Tóth Imré elsős villanyszerelő tanuló. Ma fél nyolckor ő is „döngette” a könyvtár kapuját. — Gyakran jársz ide? — Min­den nap. Jó ez: van könyv, új­ság, lemez, meg minden. — Mi­lyen folyóiratot olvasol szívesen. — Fülest. Meg a Rádiótechnikát. Egy másik leány: — Én a Lá­tóhatárt, az Üj frást szeretem legjobban. És természetesen az Ez a Divat-ot. Ismét más: — Átböngészem a Népszabadságot, a Nők Lapját és a Szabad Földet. És szeretek keresztrejtvényt fejteni. — Be is küldöd? — Nem azért csinálom. Csak úgy. Száznegyvenöt féle napilap és folyóirat van a könyvtárban. Irodalmi, társadalmi, természet- tudományos és műszaki-technikai lapok, folyóiratok. Található itt angol, német és orosznyelvű egy­aránt. Író vendégek is gyakran jön­nek, hogy találkozzanak olva­sóikkal. Volt itt Ladányi Mihály, Jókai Anna, Baranyi Ferenc,. Varga Mihály Alap • ELŐTTEM VAN a kimuta­tás, amely szerint Baja város és néhány környező község — Sü- kösd, Gara, Bácsalmás — ipari és mezőgazdasági üzemei ösz- szesen 18, egymástól jól külön­választható célokra használják fel kulturális alapjukat. Az első látásra lenyűgöző változatosság­ra lehet gyanakodni. Az arányok tüzetesebb tanulmányozása vi­szont már nem erre, hanem az egyhangúságra enged következ­tetni. Kitűnik, hogy 1972-ben a ba­jai járási Népi Ellenőrző Bizott­ság által vizsgált gazdálkodó egységek kulturális alapjukat belföldi kirándulásra 28,4, kül­földi társasutazásra 15,2 “„-os mértékben használták fel. Moz­galmi ünnepekre, évfordulókra további 10,6 családi és társa­dalmi ünnepségekre 8.7 %-os mértékben költöttek' az alapból. Akárhogy is vesszük, a felsorol­tak összesítése az éves kulturá­lis költségek kétharmadát vet­ték igénybe. Senki nem tagadhatja, hogy a fenti célokra történő felhaszná­lások szükségesek, fontosak, s többnyire hasznosak is. Sőt, ami az utazást ilíeti, kellemesek is. A kirándulásnak, a kollektív tu­rizmusnak is van kulturális tar­talma, főleg ha ilyen igény je­gyében bonyolítják le. A baj — hangsúlyozzuk — az arányok­kal van. • A FELHASZNÁLÁSBÓL arra lehet következtetni, hogy a hangsúly a ritkán előforduló, az eseményszámba menő alkalma­kon van. S ezek között van a hónapokig tartó pangás, a sivár szellemi intervallum. A mozdu­latlanság. Mert arra, ami a kul­túra rendszeres, állandó jelenlé­tét szolgálná, csak töredékek jutnak. -Ismeretterjesztésre 2.7, szakkörök támogatósára 1,6, közművelődési célú oktatásra Három kilométerre a Dunától A bátyai művelődési ház bejárata mellett kétnyelvű felirat. — Közel negyven százalékban lakják a községet szerb nem­zetiségiek — mondja Guti József igazgató, aki maga is beszéli a szerb-horvát nyelvet. Egyébként fiatal ember, huszonhárom éves. Tavaly augusztus óta vezeti a művelődési házat, ősszel szeretne beiratkozni népművelő—könyvtáros szakra. Ezt az intézményt 1970 augusz­tusában avatták fel, a község lakóinak nem kis örömére. A mintegy három millió forintos költséggel készült épület szemre igen tetszetős, kívülről-belülről egyaránt. A hétszázötven négy­zetméternyi alapterületen van két klubhelyiség, tanácskozóte­rem, könyvtár, fotószoba, iro­dák, öltözők, mosdók. A nagyte­rembe kétszázötven néző fér; a színházi előadásokon kívül he­tenként kétszer filmvetítést .tar­tanak ebben a helyiségben. — Milyen „élet” van a műve­lődési házban? — Kezdjük a fotóklubbal. An­nak idején kétezer forintért vá­sároltunk felszerelést, egy Szme- na 8-as fényképezőgépet, egy nagyítót, képszárítót, néhány edényt. Tulajdonképpen „szegé­nyes holmi” ez, de sajnos, pén­zünkből nem futja többre. Ami még ezenkívül megtalálható a laboratóriumban, az Csanádi Istvánnak, a klub vezetőjének saját felszerelése. A művelődési ház anyagi támogatása csak any- nyit jelent, hogy megvásároljuk a szakkör által készített fény­képeket, ebből az összegből „tartják el” magukat. Sajnos, az öttagú fotóklub felvételei nem a legsikeresebbek... En­nél eredményesebben dolgozik a mintegy negyven tagot számláló MHSZ-küub; lövész „bajnoksá­gokat”, összetett honvédelmi versenyt rendeznek. A lelkesen tevékenykedő csoport vezetője Várossá alakuló falvak Ukrajnában sikeresen halad a megvalósulás útján az a szociá­lis program, amelynek célja, hogy a falusi életkörülmények közel kerüljenek a városi élet­viszonyokhoz. A Szovjetuniónak ebben a második legnagyobb lé­lekszámú köztársaságában 20 000 falut teljesen újjáformálnak. A falvakat a következő tíz év alatt minden közművel és ké­nyelmi berendezéssel ellátott, városias jellegű településekké alakítják. A tervek elkészítésé­nél figyelembe veszik az éghaj­lati, táji és néprajzi viszonyokat, valamint a nemzeti építészeti hagyományokat. A munkákat meggyorsítja, hogy erőteljesen növekszik a búza-, a cukorrépa- és a gyümölcs termelésére sza­kosodott kolhozok jövedelme. Nagy jövedelemmel jár az itteni állattenyésztés és a baromfitar­tás is. (BUDAPRESS) Korsós Péter tanár. Színjátszó­ink Drágszélen és Homokmé- gyen is szerepeltek egy zenés összeállítással, a nyáron is sze­retnénk elmenni néhány köz­ségbe. Hatéves szünet után ta­valy októberben szerveztük meg a „társulatot”, tizenöt lelkes fiatal — öt érettségizett van köztük, többségük szakmunkás — és háromtagú tamburazene- kar közreműködésével. Szívesen megtanulnánk egv-egy komo­lyabb darabot is, de tartunk tő­le, igen kévés lenne az érdeklő­dő. Ami az ifjúsági klubot il­leti, nem túlzás, ha azt mon­dom: szinte minden kísérletünk kudarcba fulladt. A szeptemberi foglalkozáson még harmincán jelentek meg, megbeszéltük a terveket, elképzeléseket —, s az­tán később egyre kevesebben jöttek el a csütörtöki kötött fog­lalkozásra (talán a folytatásos tv- filmejc miatt?!), s végül az if­júsági klub lényegében meg is szűnt. Most KISZ-oktatással és szellemi vetélkedőkkel próbál­kozunk, hogy ismét megnyerjük a fiatalokat. Nem szóltam még az ismeretterjesztő előadásokról. Általában negyven-negyvenpt hallgató jön el a TIT-rendezvé- nyekre, legutóbb mezőgazdasági téma volt „napirenden”: a ke- mizálás szerepe a növényter­mesztésben. — Színházi előadások? — Ez is fájó pont... A há­romezer lakosú községből szá­zan—százhúszan jönnek el egy A bácsalmási II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola 49 végzős nyolcadikosa közül tizenegyen a diákotthon lakói, tanyai gye­rekek. Hogyan képzelik el jövő­jüket, milyen pályát választot­tak — tudakoltuk tőlük a na­pokban. Mindegyikük tovább tanul. Ket­ten szakközépiskolában. (Baján, illetve Kiskunhalason). „Jó” né­gyes tanulók, tanáraik vélemé­nye szerint megállják a helyü­ket a középiskolában is. Isme­reteik bővítéséhez nagyban hoz­zájárultak a kedvező kollégiumi körülmények. Kilencen szakmunkásképző in­tézetben folytatják tanulmányai­kat. A fiúk közül négyen vá­lasztották a mezőgazdasági gép­szerelő szakmát. (Amennyire ör­vendetes ez a tény, annyira el­színdarabra. Egy nótaesten (!) alig néhány széksor telt meg ... így nem csoda, hogy sorra „rá­fizetünk” ezekre a rendezvé­nyekre. A művelődési ház. épületében van a községi pártszervezet iro­dája is. Hogyan’ítéli meg á bá­tyai közművelődést Fekete Péter párttitkár? — Néha úgy vesszük észre, alig lehet kimozdítani az embe­reket a házukból. Régebben még nagyobb volt a közömbösség, a lakosság egyáltalán nem ba­rátkozott meg a bizony igen­igen korszerűtlen művelődési házzal. Talán majd a fiatalok megindítják a szellemi „erje­dést”. .. Az igazsághoz tartozik, hogy a rosszul megválasztott színdarabok is riasztják a kö­zönséget, mint például a Déryné Színház által bemutatott Sipos család is ... Karsai István iskolaigazgató szerint a község pedagógusai so­kat tesznek a színvonalas köz- művelődésért. Több tanár dol­gozik klubvezetőként, párt- és KISZ-oklatóként. Fehér Zoltán, az országosan ismert néprajzi szakember például a községi könyvtár vezetője és a szép si­kereket — rádiófelvételek, pécsi vendégszereplés — elért iskolai énekkarral is ő foglalkozik. A beszélgetések alapján ne­kem úgy tűnt, és a tények ezt bizonyítják: a jó adottságokkal rendelkező bátyai művelődési házban még „szur.nyadozik” né­hány lehetőség. Meggyőződésem, hogy eredményes összefogással, tudatosabban megtervezett mun­kával mielőbb sikerül megszün­tetni a művelődés iránti közöm­bösséget ebben, a Dunától há­rom kilométerre levő faluban is. Kontra György gondólkoztató, hogy a „hagyo­mányos” mezőgazdasági pályák itt sem vonzzák a fiatalokat.) A többiek? Motorszerelőként illet­ve a vendéglátóiparban szeret­nének dolgozni ketten-ketten és az egyik fiú szobafestő lesz. Az iskola igazgatója úgy véle­kedik, hogy a kollégisták jól beleilleszkedtek a közösségbe és az új, sok tekintetben előnyö­sebb körülmények is hozzájá­rultak továbbtanulási szándéka­ik valóra váltásához. A nagy­községben sok gyakorlati isme­retre tettek szert, bővült a vá­laszték és érvényesült a közös­ség ösztönző hatása. Kedvező helyzetben dönthettek jövőjük felől; alapos stúdiumok előzték meg a nagy elhatározást. H. N. 0,1, ifjúsági klubok támogatásá­ra 0,2 % jut, vagy inkább ma­rad. A korábbi két év felhaszná­lásai is nagyjából a tavalyi arányoknak felelnek meg. Ami arra utal, hogy a bajainál jóval szélesebb körű, s hosszú időn át megcsontosodott gyakorlatról van szó. A gazdálkodó egységek részéről az az ellenérv, hogy társadalmi igényeknek tesznek eleget, nem helytálló. A NEB- vizsgálat ugyanis kiderítette, hogy jó né.lány helyen a kultu­rális bizottságokat sem hívták életre, vagy ahol ez megtörtént, ott sem működnek, létezésük merőben formális. Néhány üzem a kulturális alap felhasználásá­nak a tervével is adós maradt. • A TÁRSADALMI érdeklődés felől maga a NEB volt kényte­len tájékozódni. Hogy milyen eredménnyel, azt a következő idézet példázza: „A dolgozók érdeklődése a rendezvénytípu­sok tekintetében eléggé szerte­ágazó. A bácsalmási ÁFÉSZ dolgozói a zenés összejövetele­ket kedvelik. A bácsalmási Ruhaüzem KISZ-fiataljai a tár­sasutazásokat részesítik előny­ben. A sükösdi Üj Élet Tsz, a garai Vegyesipari Ktsz, a garai Partizán Tsz idősebb korosztá­lyú dolgozói a harkányi gyógy­fürdőbe való kirándulásokat he­lyezik előtérbe. Ne tegyük itt vita tárgyává, hogy ezek a megállapítások mennyire mérvadóak. Mert ha azok, akkor sem a dolgozókat illeti elmarasztalás. Hiszen csak arra emlékezhetnek, amiben ré­szük volt. • SZEGÉNYSÉGI bizonyítványt nem a pacalvacsorák és a har­kányi gyógyfürdők vendégei ál­lítanak ki magukról, hanem azok. akik az üzemen belüli kul­turális munka csúcspontját eb­ben vélik megtalálni. H. D. Múzeumaink kincsei Avar övdíszek Kada Elek, Kecskemét híres polgármestere nagy buzgalom­mal kutatta a táj múltját. Gi­táron a harcias avar nép nyo­mait keresve, megtalálta az egyik vezér sírját is. Teljes fegyverzettel, harci paripájával földelték el — mint erről a pol­gármester 1911. március 17-én tartott előadásában beszámolt. fí. Tóth Elvira, a Katona József Múzeum Igazgatóhelyettese sze­rint a század elején feltárt nagy kiterjedésű avar temető legér­dekesebb övdíszítményei a 143- as sírból kerültek elő. „Az ön­téssel készült cizellált indadí­szes nagyszíjvég, a csat és a visszatekintő szép madarat áb­rázoló kis korongos veretek ara­nyozottak. A szép művű méltó­ságjelző övét (ebben a sírban nem volt harci fegyver) gazdag és rangos férfi viselhette, amit az itt talált arany fülbevaló pár is bizonyít.” A leletek a Vili. században kerültek a földbe. Az ötvösmunkákat a kecske­méti múzeum őrzi. —i —r A nagy elhatározás

Next

/
Thumbnails
Contents