Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-08 / 56. szám
4 • PETŐFI NÉPE • ' 1973. március 8. Lajosmizse, az arc nélküli nagyközség lllllllllllllli® Keresem Lajosmizse arcát, legalább egy jellemző fénykép- felvétel erejéig, de a vállalkozás csaknem lehetetlen: ennek a te-' lepülésnek nincs sajátos arculata. A részletek — az E—5-ös szakadatlanul hömpölygő benzingőzös vasforgataga, a víztorony betonkelyhe, a lapályon összegyűlt belvíz által visszatükrözött' emeletes társasházak, a felsőlajosi módos tanyák, nádtetős vityillók szomszédságában a 60-as évek iparfejlesztési politikáját hirdető mutatós üzemcsarnokok, az alsólajosi putritelep — nem állnak össze egész- szé. Városnyi méretű település — maga is Budapest és á megye- székhely kettős erőterében —, de a városiasságnak nemcsak jelenbéli, hanem jövendő ígérete nélkül. Mert városok a valamikori falvakból keletkeznek. De Lajosmizse nem falu, soha nem is volt az, mivel az a bizonyos belső kohézió, amely minden falunak egy meghatározott karaktert, s viszonylagos zártságot adott, annak híjával volt ez a település.-Lám, ezt az elvont elnevezést vagyunk kénytelenek használni Lajosmizsével kapcsolatban ... A nagyközségi jelölés pusztán a közigazgatási kategóriára utal. A tavaszi tanácsválasztásokra a nagyközségi tanács egy szerény külsejű programfüzetet jelentetett meg. Ebből megtudni, hogy önálló helységként Lajosmizse nem egészen 100 éve létezik. Az őslakosság — ha utódaiban még egyáltalán fellelhető — jászberényi eredetű. A legteljesebb mértékig nyitott társadalom a lajosmizsei. Erre utal a páratlanul magas népmozgási arány is. Az ipar- telepítés előtt, a 60-as évek derekán az évente elköltözők száma az ezer főt is meghaladta. Az" ideköltözők száma ennél 2— 3 száz fővel volt kevesebb. Ez a heves jövés-menés csak inos- tanában van mérséklődőben. Az innen kirajzók úi „honfoglalásának” útja a szomszédos Pest megye irányába rajzolható meg. Dabason, Gyónón, s másutt már valóságos lajosmizsei „kolóniák", utcasorok keletkeztek. Csökkenőben van az ingázás is, bár még mindig erőteljes. Csak Budapestre mintegy 700-an járnak el naponta. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ezek jó kétharmada vasutas, s a vonatozás közvetlenül összefügg foglalkozásukkal. Mindazonáltal a fővárosba való ingázás önmagában is felér egy második műszakkal, az utazás naponta 5—6 órát vesz igénybe. A belső mozgás üteme is lenyűgöző. A helyi iparban foglalkoztatottak száma nincs mesz- sze a kétezertől, s ez többnyire a mezőgazdasági emberfeleslegből adódott. De még a mező- gazdaság színképe sem egységes — 2 tsz és 5 szakszövetkezet gazdálkodik a határban, ezek tavalyi összesített bruttó termelési értéke 124 millió forint volt. Így, kimondva, nem csekély összeg ez, dehát jó 15 ezer holdon érték el. A korszerűbb lehetőségek körvonalai még csak mostanában vannak kirajzolódóban, az intenzív hasznosítást egyelőre inkább csak a háztájiban, illetőleg a szakszövetkezeti tagsági gazdálkodásban lelhetjük fel. Bonyolítja az összképet, s kissé ellentmondásossá is teszi a tanyai lakosság beköltözésének eléggé rohamos volta. Az elmúlt évtizedben 461 tanya szűnt meg. Újabban a tanyavillamosítás némiképp fékezi a beköltö- zési folyamatot. A több mint 1600 tanyának eddig közel az egyharmadát kapcsolták rá hálózatra. Arra vonatkozóan, hogy ezek a tanyák mennyire életképesnek bizonyulnak, érdekes adat áll rendelkezésünkre: a villamosított tanyák négyötödében tévé van, s ami az arányt illeti, ennek messze alatta marad a belterület ilyenfajta ellátottsága. Mindenesetre a beköltözést annak tudatában kell mérlegelnünk, hogy. a mezőgazdaság munkaerő-bázisát egyre inkább a tanyavilág adja. Egyfelől tehát a lázas mobilitás jellemzi a lajosmizsei társadalmat. Másfelől pedig ennek homlokegyenest az ellenkezője: a kasztosodás, az egyes rétegek életmód- és szemléletbeli elkülönülése. Tavaly a művelődési ház és a tanácsi vezetés közös kirándulást szervezett, hogy a gazdasági egységek vezetői, az itt élő értelmiségiek egyáltalán összeis- merkedjenek. Az egész nem volt sima vállalkozás, a szervezésben az okozta a legnagyobb gondot, hogy kit ki mellé ültessenek. Mert a résztvevők korántsem voltak hajlandók bárki mellé ülni. A legutóbbi Kresz-vetélkedő és autósbál meghívottal közül 70- en azért maradtak el, mert — tudomást szerezvén az asztal melletti ülésrendről — nem szimpatizáltak asztalszomszédjukkal. Annak idején a Pestről idetelepített üzem lakónegyedét „sikerült” oly módon elhelyezni, hogy annak semmilyen szerves kapcsolata ne legyen a helységgel. Ez az odaköltöző emberek életvitelére is kihatott, a helybeliekkel nem keresték a kapcsolatot, igaz, hogy ellenkező' irányból sem történt közlekedés. Számukra Lajosmizse a „gyarmat”, idegen és fura „bennszülöttekkel”, s alig várják a hét végét, hogy viszontláthassák a több mint 60 kilométernyi „irdatlan messzeségbe” szakadt fővárost. Bizonyos, hogy az elkülönülésre való hajlam az üzemtelepítés előtt is jelen volt, ám azóta mintha felerősödve munkálna Már olyasmire is volt példa, nem egy esetben, hogy az igényelt telket, amikor megtudták, hogy a? nem pontosan ott lesz, ahol arra számítottak, visszamondták. És szaporodnak az exkluzív rendezvények. Nincs még egy nagyközség, ahol annyi meghi- vós összejövetelre kerülne sor, mint Lajosmizsén. Érthető ezek után, hogy a népes, legalább 650 főt számláló cigánylakosságnak a teljes kiközösítésben van része. Mármint a nagyközség többi lakosa részéről... A művelődési ház vezetője gondban van: az odalátogató cigányoknak nem mulathat ajtót, félő viszont, hogy ezáltal a nem cigány érdeklődőket riasztja el. A művelődési otthon belső udvarát — célszerűségi okokból — egy vaskerítés választja ketté. Már előfordult, hogy egy , villamosipari szakmunkás felajánlotta: „társadalmi munkában” 30 voltos áramot vezet a kerítésbe, hogy azon a cigányok ne ugráljanak át. Nos, ha az át- ugrálás történetesen igaz is volna, a „felajánlás” akkor is hát- borzongató képzeteket kelt bennünk. Mindezzel nem azt kívánjuk tagadni, hogy Lajosmizse községfejlesztési mutatói a jobbak között foglalnak helyet. S azt sem, hogy a lajosmizsei átlagpolgár — van ilyen? — még társadalmi munkát is hajlandó végezni, főleg ha a saját portája előtt vezetik el a vizet. Az ipari színkép változatos, egyben-másban túl is nőtt a „kóceráj-szemléleten”, s szakmunkásokból kimondottan hiány mutatkozik, bármelyik pillanatban tucatszámra lehetne itt elhelyezkedni, válogatni a különböző munkaalkalmak között. Az ipari és a mezőgazdasági együttes termelési érték — ide számítva az ÁFÉSZ-t és az öt közös vállalkozásét is — tavaly jócskán fölözte a félmilliárdot. S. szó sincs arról, hogy a lakosság — egészében véve — rosszul élne. Ahol évente 70 ház épül és ahol 370 autótulajdonost tartanak nyilván ... Tizenháromezres lélekszámhoz viszonyítva ez nem is rossz. Lassanként majd azok a kommunális létesítmények is megépülnek, amelyek még hiányoznak. A hétközi, a szociális otthon, a százszemélyes óvoda. De valami mégis hiányzik innen, amelynek megteremtése nem a forinton múlik. A sorsára figyelmes lakóhelyi közösség. Vagy mondjuk így: az emberi melegség? Van itt egy tanyarpúzeum, ahol már — vagy még? — nem didereg a lélek. De ez kevés... Hatvani Dániel GÁL SÁNDOR: 8. VAKMERŐSÉG CÍMÉN Molnár Tamás 1623. november 28-án került az úriszék elé. Azzal bizonyára tisztában volt, hogy nem játszik a fejével, de előre sem ő, sem más emberfia nem sejthette miféle ítélet, születik majd az ügyben. A vád mindenesetre az egyik legjellemzőbb volt az akkori időkben: nevezett Molnár Tamás többszöri parancsolat ellenére sem volt hajlandó halat szállítani az úr számára. „Ez esztendőben, pünkösd nap tájában, midőn az úr Deákin a maga jószágában lett volna, itt a jószágbeli provizor az úr kívánsága szerint meghagyta a vádlottnak, hogy két lovat fogjon egy kocsi elé, hogy halat, tudniillik friss tokot vigyen az úrnak. Elsőben parancsolta 12 forint bírság alatt, másodszor Is, harmadszor is négy-négy forintok alatt, negyedszer 12 forint bírság alatt és legutólszor 20 forint bírság alatt. De a vádlott az esküdtnek a parancsoláskor azt merte mondani, hogy ha száz forinttal bírságolják is, ő pedig nem viszi, mert neki nagyobb dolga van annál. Ezért kívánja az úr. mint eféle contu- max( makacs) ellen érdeme szerint állítsanak törvényt, ki ura számára való dologban nem engedelmes. . A perbefogott jobbágy erre mindössze azt nyilatkozta, hogy az ő kegyelmes urának jóaka- rattyára bízza magát, tehet vele, amit akar. Az ítélet pedig így szól: „Minthogy vakmerőségre vetvén magát ez a vádlott és az úrnak parancsolatját hátra vetette, húsz forinton maradott az úr ellen ...” Vagyis vakmerőség címén húsz forint megfizetésére kötelezték. Alig egy év múlva hasonló vétek miatt került az úriszék színe elé egy Lengyel Miklós nevű vízmester is. Az illető ácsmunkák végzésére a pápai vár kapujához rendelt egy molnárt, akik azokban az időkben — ha vízimalmoknál dolgoztak — ácsmunkákhoz is értettek. Nos az uraságé volt a zsilip, amit meg kellett volna csinálnia a molnárnak, viszont ugyancsak az uraságé volt a malom is ahol a molnár dolgozott. A per onnan eredt, hogy a molnár a vízmester idézésére nem jelent meg a zsilipnél, hiszen éppen akkor az úr rendeletére a várban dolgozott. Ezt a vízmester nem tudta és felbőszült. Elment tehát a malomba, amely tízkerekes vízmalom volt, s abban az időben fölöttébb korszerűnek számított, s elvitt onnan egy korongvasat. Ez a vas a malomnak egy igen fontos alkatrésze volt, s nélküle a malom nem működhetett. „Ezen vádlott az elmúlt Szent Mihály nap tájában a jelen való esztendőben, nem tudhatik micsoda magában elvégzett gonosz szánt szándékból az úrnak molnárai otthon nem létökben az úrnak tízes malmából, mely itt van a pápai vár mellett, fegyveres és puskás kézzel ellenség képpen rárohanván, onnét egy korongvasat hatalmasul elvitt* és oda tette, ahová akarta. Ki miatt az úrnak őnagyságá- nak 25 köböl gabona kárnál többet vallottak ...” Ez a dolog egyik oldala. A másikat hasonló körülményességgel olvashattuk az alábbiakban: „Midőn főkapitány uram azon nap tájában Győrre ment volna, Lengyel Miklós uramat itthon hagyta a tisztségben. Meghagyta volt Lengyel Miklós uramnak, hogy a vízi kapura (a pápai várnak a víz felé néző kapujára) ajtót csináltasson, megüzenvén a vádlottnak, hogy molnárokat rendeljen ki a munKiért van az autóbusz? A címbeli kérdésre magától értetődő a felelet: az utasért. Nos, e véleményt egyáltalán nem erősíti meg a legutóbbi tapasztalatom. Bátorkodom ugyanis közölni, van olyan autóbusz — a forgalmi rendszáma: GC 55—99 —, amelyet nem minden utas vehet igénvbe. Bizonyítékul íme a velem történtek: Február 2-án Kecskeméten akadt tennivalóm, s annak végeztével azért mentem a MÁVAUT leninvárosi megállójába, hogy a délután odaérkező távolsági — vagyis a Bajáig közlekedő — busszal visszautazhassam Búcsúra. A „befutott” járat nem volt zsúfolt, így kettesével szánhattak fel az emberek. Amikor rám került a sor és megmondtam, hogy mely községbe szándékozom menni, a sofőr rámfödmedt: lépjek le, mert nem visz el! Hivatkoztam arra, hogy Kecskemétről Bócsára nem indul több közforgalmú jármű a nap későbbi szakában, hogy nem óhajtok itt éjszakázni, hogy még van bőven állóhely a kocsiban, ám érveim kevésbé érdekelték a? udvariatlanul viselkedő gépkocsivezetőt, aki becsukta előttem a feljárati ajtót és elindította az ^utóbuszt. Akkor este stoppal utaztam haza. Vajon mi a véleményük az esetről a VOLÁN 9-es számú Vállalat vezetőinek? Szabó József Bocsa Köszönet a lelkiismeretes gyógyító munkáért Súlyos fülbetegséggel kerültem az elmúlt hetekben a kecskeméti megyei kórházba, ahol sikeres műtétet hajtottak végre rajtam. Mind az orvosok, mind pedig a nővérek lelkiismeretesen gyógykezeltek, fáradságot nem kímélve ápoltak. Hosszabb idejű ott tartózkodásom során alkalmam volt tapasztalni, hogy valameny- nyi beteg hasonló bánásmódban részesült. így hát nemcsak a magam, de a * gyógyultan távozó többi társam nevében is ezúton mondok köszönetét dr. Frigyes László főorvosnak, valamint a fül- és gégészeti osztály doktorainak és ápolónőinek az áldozatkész munkájukért, kedvességükért. Végh Mihály né Ballószög, III. kér. 57. Vasutas eszperantisták tanácskozása kára, hogy azt addig megkészítsék, míg főkapitány uram megérkezik Győr városából...” Mire hazajött a kapitány, nem készült el az ajtó, mondván a vízimester, hogy a molnár nem jött, mert soros volt a várban, amint később megtudta. Azt a mester nem említette, hogy 6 közben a malomból elhozott egy alkatrészt. A kapitány kérdezte, hogy miért nem bírságolta meg a molnárt, hiszen tudomása szerint nem dolgozott a várban sem. Erre a mester nem tudott mit válaszolni. Az ítélet a következőként hangzott: „Mivel a vízmester a molnárt nem bírságolta meg, hanem elvivén az urak malmáról a korongvasat, magukat az urakat károsította, melyet semmiképpen sem cselekedhetett volna, azért a vakmerőségért 20 forintot fizet az uraságnak, azután pedig a pénzét keresheti a molnáron, ha tudja ...” Sok olyan esetet ismertethetnénk még, amelybén vakmerőség, engedetlenség, makacsság miatt marasztalták el a delikvenseket, az eféle contumax embereket. Ezt a kettőt is csupán azért jegyeztük fel, hogy némi fogalmunk legyen a földesúr jogairól, s arról, hogy mit tekintettek akkoriban „vakmerőségnek”: nevezetesen azt, ha valaki — ha csak közvetve is — kárt okozott az úrnak. Közvetett kár volt például az is, amikor az úr megtiltotta a jobbágyoknak, hogy saját borukat árusítsák. Ezt például vásár idején tette, hogy csakis az ő bora keljen. Aki ennek ellenére saját borából adott el, azt vakmerőség címén megbüntették. Következik: Aki nemes Hagyomány már, hogy év elején értekezletre gyűlnek össze az országban működő vasutas esz- perantista csoportok vezetői. Idén Budapesten, a MÁV szakszervezeti székházában került sor a tanácskozásra. Ennek két napirendje volt: az eddig végzett munka értékelése és az 1973. évi program megvitatása, egyeztetése. A Magyar Eszperantó Szövetség képviselője elismerően szólt a vasutas szakosztály propaganda tevékenységéről, a nemzetközi nyelvnek a szakmabeliek körében történő népszerűsítéséről, amelyet az év fő feladatául jelölt meg. Dicsérte a — MÁV munkáját, korszerűsítési terveit és a dolgozók életkörülményeit bemutató Szerkesztői üzenet Marosi Béla, Kecskemét: A lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korún. sz. rendelet 80. paragrafusának 2. bekezése így hangzik: „A bérlő halála esetén a lakás- bérleti. jogviszonyt az egyenes ágbeli rokona, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke, továbbá az örökbefogadó, a mostoha- és nevelőszülője folytathatja, ha a bérlő halálakor — állandó jelleggel — a lakásban lakott.” Mivel gyermekei állandóra bejelentettként laknak önnél. halála után főbérlői minőségben maradhatnak, a magántulajdonban levő lakásban. Az esetlegesen felmerülő, bérleti jogviszonnyal kapcsolatos vita eldöntése a Kecskeméti Járásbíróság hatáskörébe tartozik. Ha ez ügyben részletesebb felvilágosítást szeretne kapni, szíveskedjék felkeresni a Kecskeméti Városi Tanács lakáshivatalát, ahol kész- széggel válaszolnak kérdéseire. Tóth József, Kecskemét: Panaszát a Bács-Kiskun megyei Állami Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőséghez továbbítottuk, amely szerkesztőségünknek küldte meg a választ. Eszerint a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti tejüzemében készült tejfel minősége a korábbi hónapokban nem volt kielégítő, de a laboratóriúmi vizsgálat eredményeként tett intézkedés révén — ez a gyártási technológia megváltoztatását jelentette — rendeződtek a dolgok, s a termék előállítása jelenleg már a szabványnak megfelelően történik. A — Magyar Vasutas Világ című eszperantó nyelvű folyóiratot. Elmondotta, hogy igen biztató az a kapcsolat, amely az eszperantó nyelvet beszélő magyar és külföldi vasutasok között kialakult. Ez utóbbi révén is fokozódik az együttműködés az úgynevezett tranzitforgalom zökjtenőmente- sebb lebonyolítása érdekében. A résztvevők végül arról döntöttek, hogy a jövő évi munka- ülésüket Kecskeméten tartják, s ennek során nemcsak a vendéglátó vasutas eszperantó csoport életével, de a „hírős” város nevezetességeivel is megismerkednek majd. Bálint István . Kecskemét poharakban, illetve a kannákban forgalmazott tejfel ízével, zamatéval a fogyasztók is elégedettek, amit bizonyít, hogy az utóbbi időben nem érkezett ilyen Jellegű reklamáció a felügyelőséghez. az élelmiszer-ellennőrző szervekhez, illetve a tejüzemhez. Ami pedig . olvasónk egyedi esetét illeti. azzal sajnos, nem tudtak foglalkozni az illetékesek, mert a romlott tej felvásárlásának helyét és időpontját nem tüntette fel a levélben. Ifj. Vajda Mihály. Páhi: Az egységes szövetkezeti törvény értelmében az a tsz-tag, jogosult fizetett szabadság igény- bevételére. aki a naptári évben minimum kettőszázötven 10 órás munkanapot teljesített. Mivel a rendelkezésünkre álló adatok szerint ön 1969-ben kétszázhetvenhat, 1970-ben kétszázhetvenhárom. 1971-ben kétszázharminc- kilenc. tavaly pedig kétszáznyolcvanöt 10 órás munkanapot dolgozott. így az említett évekre — eltekintve 1971-től — megilleti a fizetett szabadság. Amennyiben saját hibáján kívül nem tudta eddig kivenni a szabadságot, annak — az átlagkeresete alapján történő — pénzbeli, vagy természetbeni megváltására tarthat igényt. Ha ügyét illetően vitás kérdések merülnek fel, panaszával a szövetkezeti döntőbizottsághoz. fordulhat. Ha az ott született határozat is sérelmes az ön számára, joga van fellebbeznie a megyei munkaügyi bírósághoz, összeállította: Velkei Árpád Egymillió csecsemőkelengye A Csecsemőruházati Szövetkezet 300 nődolgozója évente egymillió csecsemökelengyét készít. Képünkön: A szövetkezet dolgozói játékbabán mutatják be a csecsemőkelengyéket. (MTI-foto: Balassa Ferenc — KS)
