Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

1973. március 1. • PETŐFI NÉPE • 5

önmaguk

szórakoztatására

Az egyik tanácskozáson a szabad idő hasznos eltöltéséről, a művelődésről, szórakozásról vitatkoztak a fiatalok. Valaki megkérdezte : „Véleményetek szerint van-e értelme annak, hogy a gyárakban, üzemekben, intézményeknél dolgozó, versszerető fiatalok irodalmi szakkört, vagy színpadot alakítsanak?”

Mielőtt erre választ adnánk, egy alapvető félreértést kell tisztázni. A vállalatoknál működő, amatőr irodalmi szakkörök tagjai ugyanis elsősorban önmaguk szórakoztatására, szabad idejük hasznos eltöltése céljából hozták létre a kis csoportokat. Ilyen szempontból tehát teljesen mindegy, hogy az előadásokat ötve- nen, vagy csak öten nézik meg. A nézők száma nem befolyásolja a fiatalok ambícióját. Ez egyetlen számadattal is bizonyítható: az elmúlt évben 12 vállalati irodalmi színpad alakult Bács-Kiskun megyében. Ezenkívül több, mint ötven ifjúsági klubban működik irodalmi szakkör. A versmondás, az éneklés, prózai részletek felolvasása, egyfelvonásos színművek előadása kitűnő szórakozást jelent a fiataloknak.

Ez a tény egyben válasz is a fenti kérdésre. De menjünk egy gondolattal tovább. Jól megfigyelhető, hogyan változik a fiatalok szórakozása. A felszabadulás előtt, de még az ötvenes évek elején is nagyon kevés vállalati kultúrteremben volt például lemezjátszó. Márpedig akkor is jól szórakoztak a fiatalok. Szavaltak, s hegedű, vagy harmonika kíséretre énekeltek. Aktívan részt vettek a szórakozásukban.

Később a lemezjátszó, magnó mellé ültek a fiatalok, s zenét hallgattak. Néhány évig ugyan nagy becsben volt-a lemezhallgatás, közös tnagnózás — beszélgetni nem illik, sőt, tilos —, de ez a passzív időtöltés hosszú távon nem elégíthette ki az igényeket. Valami új lendületes, az eddiginél változatosabb időtöltésre volt szükség.

Itt is, ott is, amott is húsz— huszonötén lehetnek. Versekről, könyvekről, zenéről beszélgetnek. Kezdetben talán nem is tudnak egymásról többet annál, mint az!, hogy szeretik az irodalmat. Az esti összejöveteleken kicserélik gondolataikat, s mondjuk — leírják, mi a véleményük a világról, a környezetükről, egymásról. A szövegbe „beépitenek” verseket, prózai részleteket, énekszámokat. Amikor elkészültek ezzel, előadják önmaguknak. Ha megunták, újra kezdik az egészet. Játszanak. Komolyan, őszintén fejezik ki a gondolataikat. Ez a fontos, önmaguk szórakoztatásának neve: irodalmi színpad.

T. L.

Petőfi nyomában - a Néphadsereg Művészegyüttesénél

Ősbemutató: Kiskőrösön

A zongorán lejátszott dallam: zaklatott, tele van nyugtalansággal, feszültséggel. A táncosok teste is hirtelen hátra feszül, mozdulatuk hirtelen megdermed» és abbamarad — a néző szinte érzi, hogy most valami különleges, váratlan eseménynek kell következnie. Dél elmúlt, már vége a próbaidőnek, de Novák Ferenc tánckarvezető koreográfus nem ereszti el a táncosait. Hol a zene ütemét találja lassúnak, hol a mozgást erőtlennek, majdnem minden lépésen' igazít még valamit. Közben azt is elmagyarázza. hogy amit most a próbateremben láttunk nem önálló produkció, hanem része az együttes nagyszabású Petőfi-emlékmű- sorának.

— Már járja az országot egy Petőfiről szóló kamaraműsorunk — tájékoztat Görgei György, művészeti vezető. — február 13-án pedig Petrovich Emil erre az alkalomra írt Petőfi kantátáját mutatta be együttesünk az Erkel Színházban. A most készülő ösz- szeállítás, igazi nagy műsor lesz, fellép benne a teljes énekkarunk, tánckarunk, szimfonikus zenekarunk, énekes szólistáink, színészeink.

A készülő műsor címe: „ ,.. dalom viharodnak előjele, forradalom!” — arra enged következtetni, hogy a Néphadsereg Művészegyüttese nevéhez, művészi elkötelezettségéhez méltóan Petőfi forradalmi költészetére helyezi a hangsúlyt.

— Valóban. Az első rész egyetlen nagy ívben fogja össze a költő életútját, kiemelje hazaszeretetét, forradalmiságát. A második részben pedig azt szeretnénk a közönségnek megmutatni, hogy Petőfi álmai hogyan valósultak meg a szabadságharc bukása után, a magyar történelem hogyan formálódott egészen napjainkig. Felvillantjuk 1919 harcait, a felszabadulás évét. a finálé pedig a szocialista internacionalizmus gondolatát sűríti’ a „Nemzetek tánca” — c. tánőkompozí- cióban.

Az ének, zene. tánc és élő szó egyidejű jelenlétét a színpadon Iglódi István rendezése fogja össze. Megszólalnak Kodály Zoltán dalai, s a zeneszerzők között Balázs Árpád, Ránky György nevével is találkozhatunk. Miben különbözik még ez a műsor a Petőfire emlékező többi rendezvénytől?

— Igyekeztünk olyan" kevésbé ismert anyagokból — kritikákból, levelekből, versekből — ösz- szeállítani. amelyek még a Petőfi életművében járatosabb nézőkre is az újdonság erejével hathatnak.

Az újdonság erejével hat a

tánckar jelenléte, mozgatása is a színpadon. Novák "Fefenc koreográfus a hagyományos népi táncot szinte anyanyelvként használta, hogy segítségével expresz- szionista stílusban adja vissza a verseknek, tartalomnak megfelelő hanngulatokat. Így született meg a Fehéringes figurája — Szűcs Elemér táncolja, — aki Petőfi szellemét képviseli a színpadon. A koreográfusi fantázia eredeti szülötte a Pilvax-versek után meginduló, robbanó erejű körtánc, a magyar Carmagnole ...

A rendkívül izgalmasnak ígérkező műsort először Kiskőrösön mutatják be, március 7-én. Március 19-én pedig a kecskeméti Katona József Színházban lép színpádra a Néphadsereg Művészegyüttese.

Vadas Zsuzsa (Fotó: Tóth Sándor)

• Részlet a tánckar próbájáról. A Petőfi szellemét megjelenítő Fe héringes — Szűcs Elemér táncolja.

2. ZENDÜLÖ JOBBÁGYOK

Nézzük az első úriszéki esetet, amely 1613. június 18-án került tárgyalásra Németújváron. Negyvenöt csatári jobbágy íelzendül, nem ismerik el hegymesternek az úr által kijelölt személyt, másikat választanak helyette. A földesúrhoz intézett levelükben őseik szabadságára hivatkoznak, akik ugyancsak maguk választottak egy-egy évre hegymestert, s azt az úr elismerte. Érdemes figyelni a földesúrnak írott levelet, annak igen megalázkodó hangját, s következtetni belőle arra, hogy ezen jobbágyok magatartását mégis zendülésnek vették, s annak ellenére, hogy a tárgyaláson nem jelentek meg, alaposan megbüntették, őket. Persze, ha meg is jelenik a negyvenöt jobbágy az úr széke elqtt, egyáltalán nem biztos, hogy igazat adnak nekik, mégha őseik szabadságára hivatkoznak is. Ügy gondolom, ez sértette leginkább a földesurat. Az alább közölt folyamodványt — bár azt magyar

nyelven írták — ma már igen nehéz megérteni, szükséges volt tehát* annak „lefordítása”. Íme a levél:

„Nagyságodnak örökké való szolgálatunkat • ajánljuk, mint kegyelmes urunknak. Az hatalmas isten áldja és látogassa Nagyságodat minden javaival. Továbbá Nagyságodnak való könyörgésünk volna,' mint kegyelmes urunkhoz a csatári hegyi mester dolgában, hogy Nagyságod ne bántaná Szent György napjáig, mert megfelelő ember Tóth János arra, a mostani hegyi mester. Mert a mi eleink is azzal az igazsággal éltek, hogy akit hegyi mesternek tettek Szent György napján, viselte esztendeig. Mi is akarnánk élni, azzal az igazsággal, amilyen igazsággal éltek eleink, és most is azzal élnek mindenütt mind Nagyságod tartományában, mind pedig az országban mindenütt. Nagyságod ne küzdjön ellenünk azért, hogy ezt a hegyi mestert elvesse és másikat tegyen meg helyette.

«Ami a Nagyságodnak járó ti- zedpénzt illeti, a hegyi mester adjon számot róla esztendeig, mert ekkoráig eredményes, senkinek kára nem lehet, sem vidékieknek, sem idevalósiaknak, kiknek szőlőik vannak itt csatári hegyen. Mert mi sem tettük volna őt hegyi mesternek, ha Nagyságodnak kárára lett volna, avagy azoknak, kiknek szőlőjük van itt. Ha pedig Nagyságod azt akarja, hogy csak egy hegyi mester legyen Csatárban, akkor sok szőlő kipusztul, ígyis elég puszta van, s annál inkább több lesz. Ha pedig mást leszen Nagyságod hegyi mesterré, mi hozzá sem megyünk, nem is gondolunk vele. Csak ezt akarnánk Nagyságodnak tudomására hozni. Nagyságodtól minden kegyelmes választ várunk, mint kegyelmes urunktól. Az hatalmas isten tartsa Nagyságodat minden javaiban. Nagyságodnak alázatos jobbágyai kicsinytől fogva a nagyig. Nagyságodnak örömest szolgálnak csatári nemesekkel és vidékiekkel egyetemben, kiknek szőlőik vannak a csatári hegyen.”

A még így is kacskaringós mondatokból kiolvasható, hogy ezek a jobbágyok — akiknek a névsorát is tartalmazza a korabeli jegyzőkönyv — ellenszegültek az úr akaratának, bármilyen kegyeletes formában írták is levelüket. Az a tény, hogy őgeik szabadságára hivatkoznak, már önmagában is zendülésnek számított. Ezt azonban megtoldot- ták azzal, hogy ha a, földesúr mégis más hegymestert tesz, akkor ők hozzá se mennek, nem is törődnek vele. Ebből már némi fenyegetés is kiolvasható, amely más természetű, mint a szőlők kipusztulására hivatkozó sorok.

A földesúr — amint tudjuk — azonnal az úriszék elé parancsolta a negyvenöt jobbágyot és zendülés címén akarta megbüntetni őket.

Nem kételkedhetünk annak a bírónak a döntésében, aki maga is a földesúr szolgája volt, ha nem is jogi értelemben. Természetesen az úrnak lett igaza, hiszen tulajdona volt a szőlő, amit a zendülők műveltek, sőt maguk a jobbágyok is már-már tulajdonnak számítottak. A folyamo-. dók tetézték „bűnüket” azzal, hogy az úriszékre rendelő parancsnak sem tettek eleget, nem is gondoltak vele és nem jelentek meg a tárgyaláson.

Az úriszék a jobbágyokat engedetlenség címén egyenként 20 —20 forint, tizenöt napon belül behajtható bírságra ítélte. Ez igen nagy összeg volt, ha tudjuk, hogy például egy hold szőlőt akkor 100 forintért lehetett venni. Mi haszna lett a zendü- lőknek a levélből. Anyagilag semmi, sőt ráfizettek a levélre, s a negyvenötször 2Q forint a földesúr kasszáját gazdagította. Mégis dicséretesnek kell mondanunk ezt a kiállást, a jogért való harcot, a későbbi nagyobb, országos zendülések kicsinyke csíráját. Benne lehetett azonban a csatári zendülőkben a Dózsa- felkelés emléke is, amikor őseikre hivatkoztak, noha közel száz év telt el a parasztvezér megégetése óta. De megsejtették ezt a földesúri bírák is, mert a zendülés legkisebb jelére azonnal és keményen lesújtottak. A jobbágyoknak pedig engedelmeskedniük fellett. ,

Következik: önként török lett

A történettudomány szolgálatában

Többször írtunk már, a — legújabb nevén — Bács-Kiskun megyei Levéltárról,- de általában inkább az itt folyó munka egy-egy részletéről. Ameny- nyiben ez egy cikk keretében lehetséges, próbáljuk áttekinteni ennek a fontos tudományos intézménynek egy esztendei működését. Dr. Balanyi Béla igazgatót kértük meg, legyen ebben kalauzunk.

— Miről és hogyan szól például a levéltár éves tevékenységéről összeállított jelentés? '

• A könyvtári galéria

Mutatja a 40

oldal terjedelmű, megjelenésében is szigorú precizitást tükröző, gépelt beszámolót. Mindjárt feltűnik a szöveg rendkívüli tagoltsága.

— Tizennyolc munkafajta végzéséről adunk számot — magyarázza a levéltárvezető, s mindjárt sorolja a legfőbbeket. — Iratrendezés, segédletkészítés, iratbegyűjtés, selejtezés, levéltárvédelmi feladatok, kutató- 'és ügyfélszolgálat, kiadványmunka, közművelődési tevékenység, a szakkönyvtár, az anyakönyvi másodpéldányok kezelése.

— Az iratrendezést említette elsőként, miért?

— Ez tulajdonképpen feladatcsoport, amelyben sok, egymástól el sem különíthető tennivaló találkozik. Ide — az iratok külső és elsősorban — az iratok külső rendjének fenntartása, illetőleg helyreállítása: szigorú raktárrend az ömlesztett irattömegek felszámolása, az eredeti irattári rend helyreállítása, ha az — például háborús dúlás következtében —r■ felborult, jelzetek, mintaállványozás, az iratsorozatok ideális rendben való felállítása — és így továifl!). Legfontosabb azonban, hogy az iratanyag belső rendje biztosítva legyen. Ezzel tölti be fontos szerepét a levéltár: a történettudomány

szolgálatát.

— Milyen irományok kerülnek a levéltárba ?

—Legyünk következeteseik, hogy világosan kitűnjék a levéltár szerepe. Az iratot valamilyen iratképző szerv: xtermésze- tes, vagy jogi személy — hatóság, intézmény, testület, vállalat, üzem személy stb. — hozta létre mégpedig rendszeres működése során. Ezeket ott irattárban őrzik. Ez az irattári anyag bizonyos idő múlva levéltárivá érik. Természetesen nem az egész, hiszen ami a folyamatos ügyintézésben fontos lehetett, a történetíró számára mit sem jelent. Levéltári anyag tehát azokból az iratokból lesz, amelyek a történettudomány érdekeit szolgálják. Ezért kell selejtezni a kevéssé fontos iratokat. „

— Hány iratképző szerv irományait őrzik a BácS-Kiskun megyei Levéltárban?

— Kerek számban kifejezve — ezerkétszázét. Jelenleg 6998 folyóméter irattömeget őrzünk.

1972-ben 200 folyóméter rendezését végeztük el, s erre 469 munkanapot használtunk fel. Ez mondhatni nemzedékeken át tartó munka, és nagy szakmai elméleti, gyakorlati — felkészültséget igényel. Nem választható el ettől a segédletkészítés, azaz olyan levéltári útmutatók, leltárak megszerkesztése, amelyek az iratcsoportok terjedelmének, felállítási rendjének, el- helyezési adatainak, tagolódása- nak, a bennük végezhető kutatás módjának, évkörének, rövia tárgyának s egyéb összefüggéseinek ismertetésével megköny- nvítik a történetkutatók munkáját. Tehát: lehetővé teszik a tudományos felhasználást.

—• Van-e változás idők $oran az alapvető rendezési raktárrendi módszerekben? .

— Példával válaszolók. A régi iratcsomós tárolási módot Idióta fokozatosan dobozölas- s a 1 váltjuk fel. A régimódi kartonlapos-gurtnis iratcsomóban — korszakokon keresztül sok károsodás érte a dokumentumokat például a par, a raktárak korhadékszemcsékkel teli levegője miatt, is. A dobozokban ettől védve lesznek. Eddig 1400 dobozba rendeztünk át iratókat, átlagosan 10—12 cm vastag kö-,

— Ez nyílván azzal jár, hogy más jelzetek kerülnek a dobozokra, mint a más mennyiséget tartalmazó iratcsomókra, ami

maga után vonja a segédeszközök átdolgozását is.

— Így van... De térjünk át az iratbegyűjtésre. A múlt évben főleg tanácsi iratokat szállítottunk át a levéltárba. Legtekintélyesebb mennyiségben — mintegy 100—100 folyóméternyit — a megyei, a kecskeméti városi, járási tanácstól, de szép „adag” jött Kiskunhalasról, Bácsalmásról, Kiskunmajsáról is.

Jelentős gyarapodása levéltárunknak a filmtár. A más levéltárakban őrzött, de a megyénkre vonatkozó iratokról filmet készítettünk. 2340 méterre rúg az eddigi körülbelül 180 000 filmkocka terjedelme. Becses szerzeményeink a Jászkun Kerületi Főkapitány és az 1820- as megyei adóösszeírások iratanyagáról készült filmék, melyek tanulmányozásához — vetítéséhez — 15 400 forintért filmleolvasót vásároltunk.

— Fontos levéltári feladat a területi iratvédelerrv öt • dolgozó 766 iratképző szervet patroryil. Tavaly * Í8Í-íiez látogattak ki, hogy megszemléljék az irattárat, szakmai -segítséget adjanak. Közreműködtek az iratkezelési szabályzatok, tervek készítésében.

— A kutató- és ügyfélszolgálat milyen 'új tartalmi jegyeket mutat?

— Tavaly 63 kutató 500 alkalommal keresett fel bennünket. Volt, aki néhány órát töltött csak, mások napokat, sőt állandó vendégünk is van. A kutatási témák színes és széles skálán követhetők: a tanyai nép helyzete, Petőfi kecskeméti tartózkodása, a perbeli bizonyítás eszközeinek fejlődése a 18. században — ebben éppen kollegája, dr. Gál Sándor kutatott —, Űj- kécske villamosítása, pénztörténet, a bajai kórház története, a Kecskemét körlil; erdők története, a II. József-féle kataszteri felmérés kecskeméti vonatkozásai, Móra Ferenc és Kiskunfélegyháza, a cigánykérdés, Kiskunfélegyháza sportja, az állat- egészségügy és orvoslás útja Kecskeméten és környékén — és sorolhatnám niég..

Ügyfélszolgálat: 737 személy ügyében adtunk felvilágosítást, 109 esetben készítettünk iratmásolatot, főleg szakmai képzettség, illetve munkaviszony igazolására nyugdíj ügyijén. Sajnos, sok a meddő keresés, — a háború alatt nagy mennyiségű irat elpusztult.

— A levéltári anyag gondozója, a levéltáros közvetlenül is bekapcsolódik a történettudomány munkájába; kutat maga is.. Gondolom, a kiadványi munkában ez érvényesül.

— Igen „Így kezdődött” cím- mel tavaly jelent meg Bálint Béláné és Szabó Sándor munkája, amely az 1944—45-ös eseményekre vonatkozó — megyei — iratokat tartalmazza. Kiadásra előkészítve áll, s már csak a finomítást végzi „Remények hajnalán” c. munkáján Szabó Csaba, ö az 1918— 19-es megyei események dokumentumait foglalja kötetbe. Jómagam Nagy* kőrös 18—19 századi, Szabó Sándor Kiskunfélegyháza 19. századi történelmén dolgozik;

.. . Igaz, hogy a levéltár történelmi levegőjében, régmúlt korok legfontosabb üzeneteit őrző iratok között könnyen megfeledkezik az ember a máról, ahonnan ide belépett. Öra azonban itt is van, s ha zengése a múltból szállt a jelenig, mégis azt juttatja eszünkbe: az idő, amelyben mi élünk, rohan, rohan. Az új vendég, aki arról kér igazolást, hogy bevonulása előtt, 1935- től 1940-ig X cégnél dolgozott, figyelmeztet. A levéltáros is a mában él. ’

Tóth István (Tóth Sán<}or felvétele)

!