Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
GÁL SÁNDOR: 6. ÖRÖKÖL A FÖLDESÜK i A tizenhatodik századból származó úriszéki jegyzőkönyveket, perszövegeket olvasgatva, az embernek önkéntelenül is eszébe jut Illyés Gyula verse: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon. Ebben Dózsa felsorolja, hogy mikor és miért kellett fizetnie a jobbágynak. Tulajdonképpen mindenért, ha az úr útnak indult, ha megtért az útról stb. De — rátérve a perekre — kiviláglik az is, hogy ennél jóval több és bőségesebb csatornán folyt a pénz a földesúr kasszájába. Ha két jobbágya összeveszett, őket megbüntették — a pénz az urat illette. De felsorolhatnánk úgyszólván az élet minden megnyilvánulását, mert azokból a földesurat tized, harmad illette meg. Sőt örökölt is az úr magtalanul elhalt, bár vég- rendelkező jobbágya után. Az 1586-os évből van egy ilyen esetünk, Körmendről. Amint említettük, a földesúr magának követeli Varga László, magtalanul elhalt jobbágyának összes javait, melyeket az illető halála után annak mostohaanyja és atyafiai — testvérei — vettek birtokukba. A testvérek azzal védekeznek, hogy Varga László végrendeletében őket nevezte meg örökösnek. E végrendeletet-azonban az úr nem fogadja el érvényesnek. így aztán előre látható, hogy az úriszék elutasítja a végrendeleti örökösök igényét. A mostoháét azért mert őt az elhunyt még életében kielégítette, az atyafiakét pedig azért, mert az elhunyt birtokai ősöktől maradt javak, tehát nem hagyomá- nyozhatók. Az ítélet szerint egyedüli örökös a földesúr. Figyeljük meg, hogy milyen úton-módon szerzi meg a földesúr az elhalt után maradott javakat. Fő hivatkozási alapja az úriszéknek a döntésben a „dec- retum”, vagyis a hírhedt Wer- bőczy-féle Hárrnaskönyv. Nézzük azonban elejétől- a nem hosszú szövegezésű pert. „Az úr őnagységa képében azt mondja az udvarbíró úr, hogy az minémű marhája (ebben a szó- használatban vagyont jelent G. S.) volt Varga Lászlónak, kivég- rendelekzett és leszármazó nélkül halt meg, az úrra szállott. Az udvarbíró azt kívánja, hogy azt a marhát, amit elvittek, adják elő és azután törvényt kér felőlük, hogy hír nélkül elvitték a marhát. Azt mondják az alperesek, hogy nem tartoznak ők Itt törvényt állani, mert őnekik bírójuk vagyon és a városon a bíró előtt az törvényt áll, mert ők úgy vitték el a marhát, mint atyafiak... Hogy az alperesek hol tartoznak törvényt tenni, nem az ő dolguk. Itt tartoznak törvényt állani az úrnak és ha itt a törvény űket megszabadítja (vagyis nem nekik ad igazat) aztán a város színén pereljenek.” Erre azt válaszolják makacsul az alperesek, hogy a marha nem szállott az úrra, mert az elhalt végrendeletet tett és az ő vagyonát hagyta az ő atyafiaira. Az úriszék viszont újólag kifogásol, mondván, hogy ennek a végrendeletnek semmi helye nincs, mert a végrendeleti tanúk éppen maguk az örökösök, s így azt írattak magukra, amit akartak. „Ami pedig illeti a többi ingatlan jószágot, ki Varga Péteré lett volna, Lászlóra, a fiára száll- ván, a fiú idegennek senkinek sem hagyhatta, mert ő ebben semmit sem talált, hanem az atyjáról szállott reá...” — olvassuk a továbbiakban, amit, ha mostani nyelvezetre lefordítunk, a következőket tudjuk meg: Varga László a jószágot apjától, Varga Pétertől örökölte, s mint ilyen vagyont, azt senki .idegennek nem adományozhatja, hiszen ahhoz a vagyonhoz semmit sem tett hozzá ä maga keresményével, vagyis nem gyarapította. Ha gyarapította volna is, akkor csupán az általa szerzett vagyonrészt hagyatékolhatta volna atyafiainak. Mindezeket törvényben is megfogalmazta a már említett Hármaskönyv, s az úriszék ítéletének indoklásában hivatkozik is erre a jogszabályra: „Ezért a decrétumnak (Hármaskönyv III. rész 30. cikkely) rendelkezése szerint az marhának a földesúrra kell szállni...” Ugyancsak mai nyelvezettel azt tartalmazza a Hármaskönyv említett szakasza, hogy az utód nélkül elnalt jobbágy „ősi” birtoka feltétlenül a földesúrra száll, arról nem is végrendelkezhetik. Az itt szereplő birtokot tehát, mint nem szerzemény! vagyont — függetlenül attól, hogy érvényes a végrendelet vagy nem — a földesúr örökli. Különösebb kommentár talán nem szükséges ehhez az esethez. Erőteljesen érződik belőle a Hármaskönyv jobbágyellenes és földesúri párti szelleme, amely még azt sem engedte meg, hogy a testvér örökölje az „ősi” vagyont, nehogy ezáltal gyarapodjon anyagiakban. Ilyen meggondolásókból tiltotta például az akkori törvény a jobbágyok kártyázását, hozzátéve, mert az elvonja őket a munkától, a robot teljesítésétől, továbbá nehogy annyit nyerjenek, amivel már birtokot vásá- rohatnának. Következik: Ajándékba — ember 4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 6. ezt a „tedd szebbé” mozgalomban érték el, minden brigádtag legalább 10 órát töltött az év során hólapátolással, takarítással — társadalmi munkában. Munkaidőn kívül is gyakran találkoztak a malom dolgozói. Ott voltak a községi ünnepségeken, részt vettek a József At- tila-emlékesten, a vállalati brigádversenyen a Kinizsi őrlőbrigád 5. helyezést ért el. Rendszeresen megtartják a politikai oktatásokat; az előadó legtöbbször Könczöl Sándor, akiről még azt is el kell mondani, hogy 1972-ben 20 órát töltött a szabadszállási általános iskolában társadalmi munkában. Elvégezte a vízvezeték-szerelést. A szabadszállási malom minden dolgozója hozájárult valamivel az elmúlt évi eredményekhez. Ketten közülük szakmunkásvizsgát tettek — a tanulási idő alatt a többiek végezték el munkájukat. A szocialista * versenymozgalom vállalati értékelése ugyan még nem született meg, de a szabadszállásiak módszere mindenképpen példamutató. D. É. Megalakult • Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre Kevés ilyen rég alapított, elismerten tekintélyes intézményt tart számon az agrártörténet, mint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, amely az elmúlt idők hasznos hagyományait igyekszik a mai kor szellemében ápolni. Ezzel a céllal hozták létre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Körét is, amely alkalmas a feltáró, gyűjtő, kutató munka, valamint az ismeretterjesztés tóvább szélesítésére. Az újonnan alakult Baráti Kör szívesen látja a tsz-tagok és vezetők, az állami gazdaságok szakembereinek, az egyetemek és főiskolák oktatóinak és hallgatóinak, az iskolák tanárainak és diákjainak a jelentkezését. A kör tagjai kedvezményt is kapnak előadássorozatok, múzeumi látogatások és tanulmányi kirándulások szervezésére. A kör központja Budapesten, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban lesz. Elindult Kossuth hintája Vasárnap délelőtt 11.00 órakor a Várban sok ezer érdeklődő jelenlétében búcsúztatták a Mátyás-templom előtt Kossuth Lajos híres hintáját — amellyel anAhol a növények vizsgáznak Kétéves fejlesztési program kezdődik az idén a kecskeméti Fajtakísérleti Állomáson, ahol évente 500 növényfajta tulajdonságait vizsgáztatják a szakemberek. Egy hektárnyi területen talaj- és légfűtéses fóliasátrak állnak majd, 26 hektáron pedig alag- csöves öntözésre rendezkednek be. A beruházás eredményeképpen nagyobb területen próbálhatják ki a köztermesztésre kerülő korai zöldségféléket, s ugyanakkor megnövekszik a kísérleti ellenőrzések biztonsága. A 3 és fél millió forintot kitevő ráfordítási összegből irodaház, szociális épület és laboratórium is készül. Jelenleg hajtatási kísérlettel ellenőriznek több, Kecskeméten nemesített paradicsomfajtát, illetve paprika és saláta fajta jelölteket. A Hollandiából ideszármaztatott, hazai nagyüzemi köztermesztésre javasolt retekből 500 csomónyit már le is szedtek eddig a fóliaházakban. A Certina, Káder, Neo- ró és Rótta fajták igen koraiaknak, kiváló tulajdonságúáknak bizonyultak, a terméseik kerek- dedek, szép világos piros színűek. H. F. A radiológiai osztályon A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet dolgozói évente több mint négyezer mintát vizsgálnak még. Tavaly és az idén a hatósági ellenőrzés mellett szerződést kötöttek a HUNGA- ROFRUCT Külkereskedelmi Vállalattal a szárított hagyma és a zöldségfélék tisztaságának, minőségének megvizsgálására. Az intézet nemrég új osztálylyal bővült. Ennek a radiológiai osztálynak a vezetője, Borsos Jenő elmondta, hogy jelenleg a zöldségfélék tisztaságát ellenőrzik. A sóska, paraj, saláta hamujából a storncium és cézium aktivitását mérik a magyar gyártmányú NK—150-es nukleáris számlálóval. A lángfotómé- terrel pedig a kálcium-fémtar- talmat határozzák meg. T. L. A magyar gyártmányú NK-150-es nukleáris számláló. (Tóth Sánior felvételei Itt a műanyaghegesztő Mindössze | négy ilyen NSZK-gyárt- mányú hegesztőkészülék található az országban, amelyek a po- liproplién és polietilén alapanyagú műanyag csövek összehegesztésére szolgálnak. Nagyobb szakipari vállalatok is csak a jövő évi fejlesztési tervükbe illesztették be a négyszázezer forintba kerülő berendezés megvásárlását. Az egyik készülék a Bács- megyei Állami Építőipari ' Vállalatnál van ' — kölcsönben. A szakemberek a munka során győződnek meg előnyeiről a házgyári és más építkezéseknél, miközben a csapadékelvezető- és nyomócsöveket szerelik. Az Építéstudományi Egyesület kecskeméti csoportjának szervezésében nemrég szélesebb körben is bemutattak a műanyaghegesztőt. Az új technológia remélhetőleg minél előbb meghonosodik a megyei közműépítésben és szerelőiparban. Képünkön Tántó Árpád az öszeillesztett csőfelületekét he- geszti. Az alsó fotó pedig azt szemlélteti, hogy a Legkülönbözőbb formájú csőidomok hegesztésére alkalmas a készülék. (Pásztor Zoltán felvételei) Három szocialista brigád dolgozik a szabadszállási malomban, a Kinizsi és a Zrínyi öt éve, az Arany János pedig tavaly alakult. Az elmúlt évi munkájuk értékelését ottjártam- kor^ gépelte Kovács Zsuzsa vezető adminisztrátor. Kíváncsiskodtam, melyik lett a legjobb. Válasz helyett odaadták a gépelt oldalakat. A vállalások szerint pontokba szedett beszámolóból kitűnt, hogy valóban nehéz választani a három brigád közül. A két műszakos üzem egy év alatt a központ által előírt 566 vagon helyett 596 vagon gabonát őrölt. A mennyiségi növekedés mögött azonban minőségi javulás is rejlik. Egy óra alatt 15 mázsa gabonát képesek feldolgozni a berendezések: 1971-ben ennél kevesebbet teljesítettek és ezért vállalták az elmúlt évben az őrlőbrigádok, hogy teljesen kihasználják a gépeket. Igyekezetük a vártnál jobb eredményt’ hozott és a nagyobb teljesítményt úgy érték el, hogy mázsánként 2 forint 40 fillérrel növelték a termelési értéket: ez egy műszakban csaknem 300 forintot , jelentett. Hozzáértő munkájukat misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1972-ben készített őrleményekből egyetlen szállítmányt sem küldtek vissza minőségi kifogással. A gabonafelvárló vállalatnál az elmúlt esztendőben is sok gondot okozott a vártnál nagyobb termés átvétele, az időszakosan alkalmazottak nagy száma és a sok túlóra. Szabadszálláson megoldották ezeket a problémákat. Igaz ehhez, az egész kollektíva megértése, ösz- szefogása kellett. A gabonafelvásárlás időszakában a két őrlőbrigád egy-egy embert adott az átvételhez. Kevés üzemben mondhatják el, hogy egész évben egyetlen percig sem álltak a gépek váratlan hiba miatt. A szabad- szállási módomban is úgy gondolták, hogy összesen 31 órát kénytelenek lesznek majd állni üzemzavar miatt. Hiszen berendezéseik — csakúgy mint a vállalat többi üzemében — meglehetősen régiek, kopottak. Az alkatrészek beszerzése Juhász Ferenc főmolnár feladata. Már az év elején igyekeztek megrendelni a tartalék csapágyakat és egyéb fontos tartozékokat. Az üzemvezető Mohácsi István is odafigyelt a munkára, ellenőrizte a karbantartásokat. Jó néhányszor előfordult, hogy Takács Kálmánná anyagraktáros táskájában a megrendelő lapokkal korán reggel elutazott Kecskemétre a szükséges alkatrészért és a 11 órai vonattal már Szabadszállásra is ért vele. Kívülállók számára talán nehezen érthető, hogyan tudták csökkenteni az energia költséget, hiszen többet termeltek a tervezettnél. Valahogy úgy takarékoskodtak az üzemben is, mint odahaza. Természetessé vált, hogy bármelyik dolgozó lekapcsolja a feleslegesen égő villanyt, nem engedi üresen vagy félig rakva futni a szállítószalagot. A malomban ottjártunkkor rend és tisztaság volt, azt hittük talán nem is dolgoznak. Az irodában aztán elmondták, hogy • Varga Irén és Léder Júlia perforálnak. (Pásztor Zoltán felvételei) • Glres Mártonná szárítja, csomagolja a termékeket. nak idején Kossuth Debrecen és Pest között közlekedett — és útnak indították Veronába, a március 11—19 között sorra kerülő nemzetközi mezőgazdasági és állattenyésztési vásárra. lemezek végét. Az egész munkának az a célja, hogy sima, fényes alumínium lemezek felülete érdes, szemcsés, matt színű legyen. Salétromsavas, borkősavas, kádakban „durvítják”, azaz anoxálják a lemezeket. Vízzel leöblítik, aztán szárítják. Jelenleg tizennyolc asszony dolgozik az üzemben. Betanított munkások. Havonta 180Ó—2000 forintot keresnek. Azelőtt több, mint harminc asszonyt foglalkoztattak, de tavaly csökkent a megrendelés. Jelenleg havonta mintegy 84 ezer lemezt készítenek, amelyet százas kötegekbe csomagolva szállítanak a nagykereskedelmi vállalatnak. Tárnái László Tabdi. A Vasút utca néhány száz méter után háromfelé ágazik. Most merre...? A Szőlőskert Termelőszövetkezet üzemét keressük. Kucsmás, nagy- bajuszú öregembertől érdeklődünk, merre találjuk a szövetkezet vegyi üzemét? Leszáll a bicikliről, körülnéz, gondolkodik. ‘ —Hát kérem, én nem tudom, hogy egyre gondolunk-e, a régi major mögött van egy gazdasági épület és ott az asszonyok valamilyen lemezeket csinálnak — magyarázza. — Biztos az lesz, amit keresnek, mert én errefelé nem tudok más üzemet. A pontos, szakszerű neve: Anoxáló üzem. Rotalemezeket készítenek. Pontosan talán már senki sem tudja, hogy kitől származik az ötlet, s tulajdonképpen miért ezt a melléküzem- ágat választották. Az ütött-ko- pott gazdasági épületet két évvel ezelőtt alakították át. Kimeszelték a termeket, a karbantartó részleg dolgozói pedig kádakat, különböző szerszámokat alumíniumvágó asztalokat készítettek. A Kőbányai Fémmű Vállalattól kapják a hajszálvékony alumínium lemezeket, melyeket az előkészítő műhelyben A/4-es méretre darabolnak. Ezután egy lyukasztógéppel perforálják a II DOM V \Y» NX I INI KA Többre, jobbra törekednek Szabadszálláson Rotalemez készül Tabdiban
