Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

GÁL SÁNDOR: ■M 5. TISZTÍTÓ ESKÜ Nem találkoztunk olyan esettel, amikor a földesúr feljelentette engedetlen jobbágyait, s azokat felmentették volna a vád alól. Még akkor sem tette meg ezt az úriszék, ha nyilvánvaló volt a vádlottak igazsága, illetve alapta­lan volt az úr vádaskodása. Ér­zékletesen kitűnik ez abból a per­ből, amelyet 1609-ben folytattak le, s amelyben a körmendi pol­gárok ellen azért indít az úr ke­resetet, mert azok nem jelentek meg robotra, palánk állítására. Az alperesek, vagy vádlottak visszautasítják a vádat, mondván, hogy ők már leszolgálták a heti robotot, s a palánk építésére ki­jelölt napon a város székén kel­lett megjelenniük. Tiltakoznak a tiszttartónak velük szemben ta­núsított magatartása miatt is, aki a feni címen nemcsak tüzelőfá­juk elvételével büntette, hanem ebnek nevezte, három napi fog­ságra vetette és ütötte-verte őket. Nézzük meg, mi lett tiltakozásuk következménye, illetve először azt, hogy miként adták elő pa­naszukat. „Azt feleljük, hogy meg szol­gáltuk az őnagyságának az heti munkát, a palánkon is rajta vol­tunk ugyan azon a napon, de mert, hogy akkor nap a város­nak törvényt kellett szolgáltatni, az esküdteknek ott kellett lenni (a vádlottak között városi esküd­tek is voltak G. S.). Ezért őke­gyelme ugyan az nap megbün­tetett, fánkat ledobáltatta a ka­puban. Ezzel' őkegyelme nem elé­gedett meg, este behivatott, a vá­ros kapujánál várt bennünket, s éjjel behajtatott a várba. Mi őke- gyelmének engedelmesek voltunk, ahová mondta, oda mentünk. Itt bent a kapu közben szól­tunk neki: uram, ne bántson bennünket, mert az úr őnagysá- ga dolgát megszolgáltuk, öke- gyelme a (tiszttartóról van szó G. S.) tiszteletlen szóval illetett ben­nünket: vigyétek el ezeket az ebeket előlem, mert még ma ta­lán a vérükben fürdőzöm. Ez­4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 4. A mentőszolgálat belülről után őkegyelme fogságra hajtott, ott pedig kit hajánál fogva, kit pedig vert szúrt, úgy hányatott be a fogházba. Így büntetett őke­gyelme bennünket, harmad na­pig tartott a fogságban. Ezt őke­gyelme nem cselekedhette volna rajtunk. Ami a palánkot illeti, azt ugyan megcsináljuk. Ami a vádlottak mentségét il­leti — olvashatjuk tovább az úr képviselőjének válaszát —, hogy aznap törvényszék lett volna, nem igaz. Hanem volt egy* szom­bathelyi embernek törvénye, meghagyta az úr, hogy azt előre vegyék és azután menjenek pa­lánkot építeni. Ezért az ő felele­teik ebben nem igazak, mert ví­gan engedetlenek voltak, s ilye­neket szabad a tiszttartónak meg­büntetni ...” A vádlottak válasza jrre: „A törvénykezési dolog az volt, hogy az a városnak tisztességbe járt. A vidéki peresek pediglen szer­ződésbe vették volt magukat, de nem mehettek véghez benne, ha­nem törvényt kellett szolgáltat­nunk. Az idő ebben él is telt. Valamikor hivatott őkegyelme, eljöttünk. Mind ezeket hagyjuk csak az őkegyelme személyére.” Ez utóbbi mondat azt tartal­mazza, hogy esküdjék meg a tiszttartó a maga igazára. Az úri­széki elnök azonban leinti a he- veskedő vádlottakat, kijelentve, hogy nem' tartozik az úr bizo­nyítani és esküdni, hanem ma­guk a vádlottak mentsék ma­gukat. További mentséget azon­ban már nem tudott említeni a megvádolt társaság, így aztán döntésre került a dolog. Érdemes figyelni, hogy a tiszttartónak nem kellett bizonyítani a vádat. El­lenben a beperelt jobbágyok vol­tak kénytelenek cáfolni — ha tudták — az ellenük felhozott vétkeket. Már-már természetes, hogy ez nem járt sikerrel, hiszen a vádat eleve elfogadták, s mely úriszék vetette volna el ' az úr szavát egynéhány jobbágy vallo­mása ellenére. Mégis, hogyan döntöttek ebben az ügyben több, mint háromszáz esztendeje? „Deliberátum est: A mi törvé­nyünk azt találta, hogy a felperes az úr őnagysága képében, mint magistratus járt el, esküre, bizo­nyításra nem kötelezhető. Így és ezért az alperesek mindegyike személyében tizenötöd napra az ő képességük szerint megesküdje­nek. Személyek szerint ha meg­esküdnek, megmenekednek. Ha pedig nem esküdnek meg, mind­egyik 20 forint bírságot fizet...” Ez az eskü volt az úgynevezett tisztító eskü, a perdöntő eskü egyik formája. Akkor alkalmaz­ták ezt, ha a vád nem volt elég­gé bizonyítva, vagy az ügyet a bíróság nem látta eléggé tisztá­zottnak. Ilyenkor megengedte a vádlottnak, hogy védekezését es­küvel erősítse meg. Ha a vád­lott ilyen esküt tett, tisztázta, megmentette magát. Az ismerte­tett ügyben elég volt, ha csupán „személyükben” esküsznek a perbevontak. Súlyosabb, különö­sen főbenjáró ügyekben azonban az eskütársak számát a vérdíj szabta meg. A jobbágy vérdíja 40 forint volt, esküje pedig 1 fo­rintot ért. Neki tehát főbenjáró ügyben negyvened magával kel­lett esküdnie. Vagyis még 39 sze­mélyt keresni, aki hajlandó az ő ártatlanságára megesküdni. Igen ritka esetnek számított, ha ez si­került valakinek. Következik: Örököl a földesúr A cím ne tévessze meg az ol­vasót — ezúttal nem a percek­kel folytatott versenyfutásról szó­ló tudósítást takar. A „belülről” itt a kecskeméti mentőszolgálat működési feltételeire vonatkozik. Öltözők mindenütt hetjük. A munkavédelmi felügye­lő hasonlóképpen vélekedett. Külső jel nincs Külső jel még nincs, a lakos­ság a szolgálat Hibátlan munká­jából nem következtethet a fenti körülményekre. A munka — ezt a laikus is tudja — nem könnyű. Az embe­rek a 210 órából legalább 70-et töltenek kivonulással, a túlóra sokszor a rendes munkaidő egy- harmada. A fegyelmet a rózsás­nak nem mondható viszonyok kö­zött is meg kell követelni. A baj­társ megszólítás nem véletlen és nem is hangzik idegenül. Az alapszabályt — az élet perceken múlhat — nem lehet szem elől téveszteni. A szolgálat felkészültségéről ta­núskodik a közelmúlt tömegsze­rencsétlensége. A jelzés után hat perccel 5, kilenc perccel pedig már 8 mentőkocsi volt a helyszí­nen. A szolgálat ekkor esett át a tűzkeresztségen, hiszen a 10— 15 esztendős törzsgárda tagok sem emlékeznek hasonló kataszt­rófára. A vezetők az áldozatos munkát a jutalmak messzemenően igaz­ságos elosztásával, gondoskodás­sal honorálják. Erejükhöz mérten komfortosabbá tették az állomást is: bevezették a gázfűtést, új a melegítőkonyha és a fürdő, a fa­lakat azonban nem mozdíthatják ki helyükből. A mentősök tevékenységéből kitűnik, hogy a körültekintő ve­zetés és nem utolsó sorban az itt dolgozók hivatástudata egyelőre ellensúlyozza a mostoha állapoto­kat. Az idő sürget A zsúfoltság egyes következmé­nyei ;— a fekete-fehér öltöző, a betegelkülőnítő hiánya, a pici fürdő — már jelenleg közvetlen fenyegetést jelentenek a dolgo­zókra, hozzátartozóikra és a be­tegekre egyaránt. A helyzet már így is megért a változtatásra. A szűk helynek van azonban más, a közérdeket minden átté­tel nélkül érintő hatása: gátolja a fejlesztést. Ez pedig egyre sür­getőbb; az állomás egyetlen or­vosa, a vezető főorvos, állandó orvosi ügyelet, rohamkocsi nincs. Az orvosi beavatkozás térben, időben történő előrehozása, a megfelelően műszerezett, kisebb műtétek elvégzésére alkalmas ro­hamkocsival kiegészítve' nyiván- valóan a betegek gyorsabb gyó­gyulását segítené, a sérültek élet- bemaradásának esélyeit növelné. Az óhaj teljesülésére most van remény. Az egészségügyi minisz­terhelyettes a közelmúltban tett látogatása alkalmával írásbeli ja­vaslatot kért az állomás minő­ségi fejlesztésére. A vezető fő­orvos első helyre a folyamatos orvosi ügyelet megteremtését tet­te, s valószínűnek látszik, hogy piegkapja a szükséges három stá­tuszt. Ha lesz orvos, lesz roham­kocsi s, ezt az Országos Mentő- szolgálat igazgatója jelentette ki. A minisztérium és az OMSZ „csak” ad, de nem felel arrra a fogas kérdésre, hol helyezzék el az orvost, nem beszélve a roham­kocsiról, amely a garázs ajtaján be sem fér. Nem egyéb ábránd­nál a jelenlegi épületben az am­bulancia kialakítása sem. Az összes dilemmát egycsapás- ra félretehetnénk az új mentőál­lomás felépítésével. Erre azonban csak az ötödik ötéves tervben ke­rül sor. Megnyitásra tehát még optimistán számolva is 5—6 évet várhatunk. Nincs más, áthidaló megoldást keresni. A vezető főorvos javas­latában három alternatívát említ: emeletráépítés a jelenlegi épü­letre, a műhely átalakítása és a fölötte húzódó front bővítése, har­madikként az állomás melletti lakóház kisajátítása. Az utóbbit 1967-ben már latolgatták a ta­nácsülésen, ki tudja miért elna­polták. Az akkori kettő helyett az épületben ma hat család él. Melyik a járható a három út közül? Lehet, hogy egyik sem, negyediket kell választani, ezt azonban az. építészek, pénzügyi szakemberek hivatottak elbírálni. Valami azonban bizonyos : a meg­oldáson a megyei és városi ta­nácsnak itt és most kell gondol­kodni. A döntés elodázása a kí­nálkozó alkalom könnyelmű el­szalasztását jelentené; pedig a mentőszolgálatnak valamennyien potenciális ügyfelei vagyunk ... Pulai Miklós Kikötő a Vrangel-öbölben • Az élenjáró építkezés legjobb exkavátorkezelői: Vlagyimir Zaha­rov, Borisz Uskov, Andrej Rotar és Mihail Rafalovszkij. APN Eszmecsere a mezőgazdasági Nem könnyű összefoglalni egy tartalmas ankét tanulságait. Különösen akkor, ha olyan izgalmas témáról van szó, mint a mezőgazdasági gépellátás, forgalmazás, hiszen a technika gyor­suló fejlődése az igényeket rendkívül megnövelte. Talán ezért volt olyan magas hőfokú a vita a Petőfi Népe szerkesztősége és az AGROKER megyei vállalata által rendezett tanácsko­záson. A forgalmazó cég igazgatója, Pálfi Pál bevezetőjében ismertet­te az eredményeket, gondokat, a gépvásárlási lehetőségeket. El­mondta többek között, hogy a vállalat felügyeletét ellátó AG- ROTRÖSZT kereskedelmi tevé­kenységet vizsgáló felügyelő bi­zottsága az alábbiakat állapítot­ta meg: A vásárlóerő bizonyta­lansága miatt sokszor még év közben is lényegesen módosul a mezőgazdasági üzemek gépbeszer­zési igénye. Néha a kedvezőtlen terméskilátások, máskor amiatt, hogy a termelőszövetkezetek köz­vetlenül a szezont megelőzően kí­vánják gépparkjukat növelni. Ez arra mutat, hogy a vevők jó ré­szének nincsenek távlati elkép­zelései,- eszközállományuk fejlesz­téséről, mértékéről. Mindezt egy olyan gép- és alkatrészrendelési mechanizmussal, ahol a gyártó művekhez, vagy a külföldi part­nerekhez másfél évvel a szállítás előtt fel kell adni a rendelést ■*— követni nagyon nehéz. A vita lényegében ezekről a gondokról folyt. Dr. Sós Géza, az AGROTRÖSZT osztályvezető­je elmondta, hogy az előre lekö­tött gépek, alkatrészek, berende­zések utánrendelését csak ritka esetben fogadják el a partnerek. Ha az üzemek újólag jelentkez­nek különböző igényekkel, ak­kor már nehéz a kereslet kielé­gítése. Szendrei Sándor, a Ma­gyar Nemzeti Bank megyei fiók­jának igazgatója is arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb előre­látással tervezzék meg a gazda­ságok gépparkjuk bővítését. Ugyanezt hangoztatta Augusztin Károly, a MEZÖBER megyei igazgatója is. Az állami gazdaságok képvise­lői — köztük Polonyi BéLa, a te­rületi igazgatóság osztályvezetője, valamint Lándori Gyula, a Ba­jai Állami Gazdaság kukoricater­mesztéssel foglalkozó osztályveze­tője — az összefogást hangoz­tatták. Ma már a jelentősebb beruházások megvalósítását egy- egy üzem nem vállalhatja magá­ra. A komplex géprendszerek al­kalmazása együttműködést köve­tel. Egy-egy ilyen korszerű gép­sort csak közösen tudnak jól kihasználni, gazdaságosan üze­meltetni. Példa erre a bajai ku­koricatermesztési rendszer. Már kidolgozták a napraforgó-ter­mesztés zárt rendszerét is a Bácsalmási Állami Gazdaságban, amelyhez szintén már több ter­melőszövetkezet csatlakozott. A termelőszövetkezetek vezetői saját gondjaikat ismertették. El-' mondták, hogy a pénzügyi lehető­ségeik behatárolják a gépek be­szerzését. Sokszor még közös erő­vel sem tudnak drágább beren­dezéseket megvásárolni. Ehhez az is hozzájárul, hogy növekednek a kiadásaik, részben az állami el­vonások emelkedése, másrészt a termelésbe bekerülő ipari cikkek drágulása miatt. Ide tartoznak a gépek is. Ha van pénz, gyakran nincs olyan géptípus, amit ke­resnek. Máskor a kínálat na­gyobb, de a fizetőképes kereslet csökken. Példákat is említettek. Vannak egyes erőgépek, amelyeket szíve­sen vásárolnának. Kár, hogy az MTZ—80-as típusú traktor csak 1975-ben jelenik meg a piacon. A T—150-es pedig csak 1974- ben rendelhető. Több' kombájnt szeretnének. Az E—512-es típusú NDK arató-cséplőgépből csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. Kár, hogy az SZK—5-ös kombájnok csak jövő­re jelennek meg. Az önjáró, szá- lastakarmány-betakarításra al­gépellátásról kalmas gépek beszerzése egyre bizonytalanabb és előrelátható­lag csak az idény után lehet be­lőlük majd kapni. Az állatte­nyésztést segítő gépekben nem várható választékbővülés. Egyes berendezésekből viszont elegendőt tudnak kínálni. Kielé­gítőnek ítélhető meg a növény­védő gépek készlete. Szállító, anyagmozgató és rakodógépekben zavartalan az ellátás. Ígéret hangzott el a forgalma­zó vállalat részéről, hogy a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Fejlesztési Bizottsága által rendelkezésre bo­csátott keretösszeg erejéig az AGROTRÖSZT import főosztá­lyának közvetítésével nyugatról fejőgépek, tej házi berendezések, trágyakezelő gépek beszerzésére is van lehetőség. Babies Antal, a csávalyi Egye­sülés Termelőszövetkezet elnö­kének véleménye szerint ma egy üzem vezetőjének legalább tíz esztendőre előre kell látnia a gépbeszerzésben is. Ehhez viszont szükséges, hogy több információ­hoz jusson; mint jelenleg. Eb­ben számítanak a termelőszövet­kezetek területi szövetségeire. A szövetségek, mint érdekképvise­letek, sokat tehetnek e tekin­tetben is. A gépek, berendezések beszerzésére, a munka megszer- ' vezésére tehetnek javaslatpkat. Ajánlásokat készíthetnek a ' mű­szaki fejlesztés során kialakít­ható együttműködési lehetőségek­re is. Többen hangsúlyozták, hogy a területi szövetségek szerepe a technikai fejlődéssel ebben a vonatkozásban is megnövekedik. Mint egyik legfontosabb tanul­ságot vonták le a jelenlevők, hogy ilyen eszmecserékre gyak­rabban van szükség. Segítik a kölcsönös informálódást, a néze­tek kicserélését, alkalom ez arra is, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői a műszaki forradalom­ban jelentkező gyors változásokat észleljék. K. S. Képünkön: szinte naponta ér­keznek a vagonokban szállított gépek, berendezések a megyei AGROKER kecskeméti telepére. S a feltételektől nem lehetünk elragadtatva. A szolgálat 16 év alatt kinőtte, már-már szétfeszí­ti otthonát. A helyiségek mind­egyike — kényszerből — többféle funkciót tölt be^A négyágyas-pi­henő egyúttal öltöző, a következő szoba még „többre hivatott”: öl­töző, étkező, konyha, s a televí­zióról ítélve kulturszoba is, mind­ez alig 16 négyzetméteren. A szol­gálatvezetők irodájában öltöző, gyógyszer- és mentőeszköz raktár honol az urh-rádió és a telefo­nok társaságában. Apropó tele­fon! Az állomás vidékről egyet­len vonalon érhető el, az ígért másik volna száma szerepel ugyan az új előfizetői jegyzék­ben, de kár tárcsázni — nincs bekötve. A fürdőben mindössze egy zu­hanyállás van. A tisztálkodás pe­dig itt elsősorban a dolgozók és a betegek védelmét szolgálná. A higiénia megkívánná, hogy a ko­csik személyzete egy-egy fertőző ^ beteg szállítása után két kivonu­lás között is megtűröd jön. Az sem nevezhető ideálisnak, hogy a soros szolgálat szobája a tranzit páciensek várakozó helye is. Így fest a mentősök hátországa. Az alapvető technikai eszközök, a gépkocsik állapota nem különb. A tizennégy járműből — a sza­bályok áthágásával — tizenket­tőt szorítanak be a garázsba. Az állomás saját javítóműhelyt ren­dezett be. Ésszerűen, mert a szol­gálat mozgásképessége nem függ­het a szervizek bizonytalan vál­lalási és kivitelezési határidőitől. A három szerelő egy aknán vég­zi a kecskemétié mellett további négy állomás gépkocsijainak kar­bantartását, zömét az udvaron. Helyet kérnek még a műszakin kívül a nyolc állomás gazdasági, egészségügyi irányításával járó tennivalók. A feladatok, a lehe­tőségek és a követelmények szembesítése után az épületet, a feltételeket elégtelennek minősít­Hárommillió lóerő A poznani H. Cegielski Gép­gyárban eddig előállított hajtó­motorok összteljesítménye elérte a 3 millió lóerőt. Az RND—90 típusú motor az üzem legújabb, számos szerkezeti és üzemelési előnnyel rendelkező termékei kö­zé tartozik. Az 1971. évben a poznani gépgyár 73 főhajtóművi hajómotort állított elő. A gyár Európa legnagyobb hajómotor­gyártó üzeme. A világranglistán — japán cégek után — az ötödik helyet foglalja el. A Szovjetunió legnagyobb mély vizű kikötőjének építésébe kezdtek a távol-keleti Vrangel- öbölben. Első része még a mos­tani ötéves tervidőszakban elké­szül. Mólói egész éven át tud­nak majd fogadni nagy hajókat. A kikötő mellett az öbölre né­ző lakónegyed épül. Iskolákat, gyermekellátó intézményeket, kórházakat, sportkomplexumo­kat és klubokat létesítenek majd a part menti településen. A Lenini Komszomol Közpon­ti Bizottságának határozata az építkezést a szervezet védnöksé­ge alá helyezte. Az ország min­den részéből érkeznek ide fiatal fiúk és lányok, hogy részt vegye­nek a kikötő és az új város fel­építésében. A felső képen Antropov, aDal- morgidrosztroj nevű tröszt fő munkavezetője. Jacenko az épü­lő kikötő igazgatója és Senyko, a helyettese. /

Next

/
Thumbnails
Contents