Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

1973. március 24. • PETŐFI NÉPE • 3

Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka

Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter beszéde

Elöljáróban dr. Korom Mihály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjogi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljárásban részt Vevő hatóságok és személyek jogait és kötelezettségeit szabályozó rendelkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendszerünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amelynek során az országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módosította 1971-ben a Büntető Törvénykönyvet, 1972- ben pedig a Polgári Perrendtar- tást. '

— Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükségszerűségből került az országgyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvény- erejű rendelettel megalkotott és eddig hatályban volt büntető- eljárási jogszabályunk alapvetően jól betöltötte feladatát. Éppen ezért a most előterjesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elveket és rendelkezéseket, amelyek eddig is gerincét jelentették büntetőeljárásunknak. A bűnüldözés mai követelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azonban nemegyszer ellentmondásba kerültek egymással. A vitathatatlanul helyes elvek érvényesítésére hivatott részletszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyolulttá és hosszadalmassá, nehézkessé tették a büntető igazságszolgáltatást.

— A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kifejezésre: a szocialista törvényesség további erősítése, a differenciálás követelményének jobb érvényre juttatása és a büntetőeljárás egyszerűsítése minden szakaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egyaránt.

— Büntető igazságszolgáltatásunk vezérfonala, hogy az eljárás minden szakaszában érvényesüljenek a törvényesség követelményei.

A büntetőeljárás szabályozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni; továbbá, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat milyen jogok illetik meg, illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Ezek a célok a törvényjavaslat minden rendelkezését áthatják és új rendelkezései kifejezik a törvényesség továbbfejlesztésére, 1 illetve garanciáinak biztosítására irányuló törekvéseket.

— Hazánkban a törvénnyel ösz- szeütkozésbe kerülő állampolgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben kifejezésre jut a társadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen az eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat: „Senki sem tekintendő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntető- eljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége. Ez az „ártátlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig is érvényesítettük ezt az elvet. A törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza.

Kitért a miniszter arra, hogy a törvényességi garanciák további erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelkezései, amelyek — alkotmányunkkal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait.

— Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli. hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyonelkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását.

— A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két csoportra osztotta: bűntettekre és vétségekre, Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségi eljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja.

— A javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző a törekvés a büntetőeljárás hatékonyságának növelésére, valamint — a törvényességi/és a garanciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére. Így poldául a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás során a tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekményekről jegyzőkönyv felvétele helyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat. Továbbá — a javaslat értelmében — az első fokú bírósági eljárásban rendszerint nem háromtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon egy szakbíró és két népi ülnök tagja van —, hanem egyesbíró jár el. A bírósági fellebezési eljárásban a másodfokon eljáró bíróság jogköre jelentősen szélesedik.

A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsított eljárás mellett kettőséget jelentett, és csak a papirosmunkát növelte. (Eltörlésének van azonban egy másik indoka is: ugyanis a terheltté nyilvánítás fogalmának a magyar nyelvben egészen másfajta — nem éppen hízelgő — értelmezése is van.)

Az ügyészi munkával kapcsolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bírálnak el. Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszában az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javaslat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejtése köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás.

Végül — egyebek között — a bírósági tárgyalás előkészítésére az adminisztráció korszerűsítésére (például: bizonyos esetekben a jegyzőkönyvezés helyettesíthető magnetofonfelvétellel vagy más korszerű technikai eszközzel) a jogerős ítéletre vonatkozó rendelkezéseket ismertette a javaslatból.

Beszéde befejezéseként dr. Korom Mihály hangsúlyozta:

— A beterjesztett javaslat — az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az ösz- szehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő és következetes küzdelemnek, amelyet a bűnözés ellen, a közrend és közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Csak a törvényjavaslatba foglalt eljárási rendelkezések következetes, törvényes végrehajtásával valósíthatók meg büntetőpolitikánk céljai.

Az igazságügy-miniszter a kormány nevében kérte az ország- gyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvényerőre.

Tovább lehet növelni a terméseredményeket

A Bácskái Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének körzetében levő harmincnégy közös gazdaság évről évre szántóterületének 25 százalékán vet kukoricát. Ezt az arányt szükségessé teszi a fejlett állattenyésztés. A körzetben mindinkább korszerűsítik a fontos takarmánynövény termesztését. A legújabb termelési rendszerek kezdenek tért hódítani. Innen indult el a bajai kukoricatermesztési rendszer, amelyhez a körzetből tíz közös gazdaság csatlakozott.

A elmúlt esztendőben is számos tényező befolyásolta a kukoricatermelést. . Tény azonban az, hogy a körzet 22 közös gazdaságában magasabb volt a termésátlag, mint az elmúlt 12 év során bármikor. A legjobb eredményt a katymári Űj Élet Termelőszövetkezet érte el, 90 hektáron csaknem 68 mázsa kukoricát termelt hektáronkénti átlagban.

Az elmúlt évben elért termésátlagokat helytelen volna túlértékelni. Számolni kell az időjárási tényezőkkel, a talajerő-visz- szapótlás jelenlegi helyzetével, a

gépesítéssel kapcsolatos gondokkal.

Mindezekről tárgyaltak azon a tapasztalatcserén, amelyet Baján tartottak pénteken a körzet mezőgazdasági szövetkezeteinek vezetői. A tanácskozást a területi szövetség kezdeményezésére hívták össze. Értékelték az elmúlt évi kukoricatermesztési eredményeket, meghatározták az idei tennivalókat. Megállapították, hogy megfelelő fajták, a korszerű technológia alkalmazásával tovább lehet növelni a terméseredményeket.

KEDVEZŐEN ALAKULNAK a baromfiipari szerződések,

le nincsen elegendő

Növekszik a baromfihús-fogyasztás, a baromfifeldolgozó vállalatok felkészültek az igények kielégítésére. A MÉM-ben arra számítanak, hogy idén 150 ezer tonnányi vágóbaromfit vásárolnak fel a vállalatok és a kereskedelem. Az előirányzat teljesítéséhez azonban arra van szükség, hogy az elmúlt évinél nagyobb arányban növekedjen a broyler csirke „termelés”. A tavalyihoz képest 7000 tonnával kell fokozni a pecsenyekacsaszállítást.

hűtőtér

A baromfiipari vállalatok szerződéskötései —, amelyekben megállapodnak a termelőkkel az idei szállításokra — kedvezően alakulnak. Az ipar által igényelt mennyiségnek több, mint 80 százalékára vannak szerződéses partnereik. A baromfiiparnak előreláthatóan sikerül majd az elmúlt évi átvételt 1000 vagonnal meghaladó menyiségre szerződést kötnie. Érre a növekvő hazai igények miatt szükség van, s többletexportra is kilátás nyílik.

A baromfiiparnak gondot okoz, hogy a megfelelő teljesítményű vágóberendezések mellett nincsen elegendő hűtőkapacitás.

Több baromfiipari vállalat ezért hűtőházi fejlesztési programot valósít meg.

A növekvő érdeklődés láttán számos vidéki mezőgazdasági

nagyüzemben korszerűsítették az üzemépületeket, hogy a biztonságos értékesítési lehetőségeket kihasználva több baromfit küldhes- senek Budapestre és a városokba.

. r I» ‘nnUnn Akkor tízen voltak

a teli nagy javítás

A mezőgazdasági nagyüzemekben befejezéshez közeledik a téli nagyjavítás. A gépeket, traktorokat és a különféle mezőgazda- sági felszereléseket a termelő- szövetkezetekben és az állami gazdaságokban házi műhelyekben újították fel. Az alkatrészellátás a téli hónapokban is megfelelő volt és így nem okozott gondot a nagyjavítás. A gépszemléken

— amelyek a javítást követik

— a szakemberek ellenőrzik, hogy a munkavédelmi előírásoknak mindenben megfelelnek-e a felújított berendezések. A téli nagyjavítások idején több, mint 400 traktorra szereltek fel olyan védőkeretet, amely felborulás esetén megvédi a traktorost.

Egy év alatt 42 ezer borjút vettek át

Egy év óta van érvényben az a miniszteri határozat, amely az állatforgalmi és húsipari vállalatoknak kötelezővé teszi a háztáji gazdaságok által felkínált borjak megvásárlását. Azóta a felvásárlás egy év adatt jelentősen emelkedett; 1972-ben például 42 000 borját vettek át a vállalatok, csaknem kétszer annyit, mint egy évvel korábban.

A tenyésztésre felkínált állatok nagyobbik részét azokban a termelőszövetkezeti gazdaságokban helyezték el, amelyek rendelkeztek a tartáshoz szükséges korszerű technológiai feltételekkel. A gazdaságok jó része két évvel korábban még elzárkózott az állatok fogadása elől, mert nem tudtak megfelelő feltételeket teremteni a borjak felneveléséhez. Ez a körülmény az idén már nem jelent akadályt, tekintettel arra, hogy a gazdaságok anyagi támogatásban részesülnek; azok a tsz- ek, amelyek az 1—30 napos üsző- borjat a megyei vállalatoktól vásárolják meg és épületeiket legalább öt évig a borjak tartására használják fel, egyszeri támogatásként, borjúférőhelyenként 4000 forintot, riövendékférőhelyenként pedig 2000 forintot igényellhetnek.

Szintén kedvező feltételek mellett köthetnek borjú értékesítésére szerződést a háztáji állattartók az állattenyésztési felügyelőségekkel is.

Poros, fakult fénykép kerül le Balogh János jánoshalmi lakásának faláról. Idős embereket ábrázol, de tekintetükből’ a határozottság sugároz, s valameny- nyin látszik, hogy megjárták az élet iskolájának nehezebbik osztályait. A kicsi szobában a kályhából íorróságot áraszt a pattogó kukoricacsutka. Az asztalon fényképek, régi emlékek és két piros doboz. Az egyikben a Tanácsköztársaság Emlékérem, a másikban 25 éves pártmunkás emlékérem.

A rövid bemutatkozás után mi másról beszélhetnénk, mint a régi időkről, amely Balogh János életében kitörölhetetlen emléket hagyott. Őszülő hajszálait oldalt fésüli a váratlan vendég tiszteletére, pedig a tisztelet, a megbecsülés inkább neki járna. A 90 éves veteránnak, akit már nem egyszer majdnem elragadott a halál.

Már 5 éves korában kanásznak adták, hogy legalább magának meg legyen a kosztja. Édesanyja meghalt, s nagyanyja 84 éves volt. amikor először és utoljára meglátta. A hányatott élet már 14 éves korában cselédnek szólította, s hogy a nyomort enyhítse, iskola helyett is dolgozni ment. Aztán jött a katonaság, a huszarélet, s amikor leszerelt, napszámból tengette most már kettőjük életét, mert 1906-ban megnősült.

Az első világháború Horvátországba sodorta, ahol négy évig katonáskodott. Már a fronton sokat hallott a proletárok eljövendő feladatáról, melyben sorsának jobbra fordulását is vélte.

1919-ben önként jelentkezett a vörösőrségbe Jánoshalmán. A boldogabb életbe vetett hitét, küzdelmét az emberibb életért hamar derékba törték. 1919 őszén mint. veszélyes kommunistát a szegedi katonai börtönbe vitték, ahol hat hónapig ette a rabok kenyerét. A büntetés végét azonban nem várta meg. Egy szabadkai rabtársával együtt megszökött. Nyolc évig élt Horvátországban, de ott is utolérte az üldöztetés. 1928-ban vérdíjat tűztek a fejére. Élve vagy halva el kell fogni és visszatoloncolni Magyarországra.

Amikor erre az időre emlékezik, úgy árad belőle a szó, mintha az események tegnap történtek volna. Kezében szorongatja a falról leemelt fényképet és kissé szomorúan mondja: tízen voltunk Jánoshalmán, akik a Tanácsköztársaság idején nyíltan is felemeltük szavunkat. Sajnos kilencen már meghaltak, s most csak egyedül vagyok hírmondója

az akkori nehéz, de számomra örökké felejthetetlen időknek.

Balogh János a község megbecsült embere, aki még ma is megfordul a fiatalok között és ma is dolgozik. Igaz, hogy „csak” a piactéren kerékpármegőrző, de ilyen korban már ez is fáradságos munkát jelent. Mielőtt elbúcsúzunk tőle megkédezzük: az idős veterán, a harcban meged- zett kommunista mit üzen a mai fiataloknak?

— Magam világ életemben paraszti munkát végeztem, most mégis elsősorban a munkásfiatalokhoz szólok. Tartsanak ösz- sze, őrizzék meg azt, amit az öregek számukra kiharcoltak. Legyenek büszkék arra, hogy két kezük munkájával építhetik saját jövőjüket, becsüljék a szakmát, s úgy dolgozzanak, hogy a következő korosztály is büszke legyen elvégzett munkájukra. Ha a Horthy-rendszcrt el nem söpörte volna a történelem vihara, akkor ma én sem mondhatnám el 90 éves koromra, hogy ezért a rendszerért nem sajnáltam semmi fáradságot és jóleső érzés, hogy lépten-nyomon érzem a társadalom megbecsülését.

Tízen voltak. De munkájuk most százak és ezrek elismerésében, hálájában tükröződik vissza. Jövő hónapban ünnepli Balogh elvtárs 90 éves születésnapját. A többieket élő szóval már nem köszönthetjük, csak a szeretet virágaival emlékezünk rájuk. De Balogh elvtársnak még hosszú békés, nyugodt életet kívánunk hálás szívvel.

Sz. F.

Zenei élet Kiskunfélegyházán

A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját ünnepi hangversennyel köszöntötte Kiskunfélegyháza városa. A Petőfi-em- lékbizottság által rendezett műsor nemzeti múltunk három nagy alakja: Petőfi Sándor, Dózsa György és Kodály Zoltán emléke előtt tisztelgett. Néhány, a városból származó művész vendégszereplése mellett a hangverseny nagyobbik részét azok adták, akik jelenleg Kiskunfélegyháza zenei művelődésének áldozatos és sok kitartást követelő munkáját végzik. A szerdai esemény jó alkalmat kínál, hogy munkájukról, eredményeikről rövid áttekintést adjunk.

A műsor első felében a zeneiskola tanárai léptek színpadra, ök nevelik a félegyházi gyerekeket a hangszerek segítségével a zene szeretetére. Maga az iskola pár éves múltra tekint csupán visz- sza. Munkáját számos körülmény nehezíti. Egyik a csak átmenetileg megoldott elhelyezés, az épület gondja, mely egyébként általánosan jellemző zeneiskolai hálózatunkra. A másik sajátos fél-, egyházi jelenség: az intézmény nyolc nevelője közül egyedül az igazgató lakik helyben, a többiek mind „utazó tanárokként” látják el munkájukat.

Eredményeiket tények bizonyítják, bár ők maguk korántsem elégedettek, többre, jobbra törekszenek. Növendékeik jelen vannak minden megyei seregszemlén, fesztiválon, versenyen. De még ennél is fontosabb az a kulturális tevékenység, melyet a városon belül végeznek. Rendszeresen tartanak növendékhangversenyeket. műsorokat visznek üzemekbe, tsz-ekbe. részt vesznek különböző társadalmi megmozdulásokon, ünnepélyeken. Bár tanáraik egyike sem rendszeresen koncertező művész, s zenei tudásukat és az ügy iránti elkötelezettségüket inkább a pedagógia területén gyü- mölcsöztetik, időről időre kisebb kamaraegyüttesekké szerveződve /agy egyéni számokkal ők is közönség elé lépnek. Így a szerdai hangverseny, melyen Báthory Sándor. Horváth János, Király István. Lantos Sándor. Lantos Sándorné, V. Nagy Bálint, dr.

• Az Ifjúsági Vegyeskar.

Szűts Istvánná és Török János szerepelt, a harmadik ilyen rendezvény volt az iskola fennállása óta.

A hangverseny második részében — a vendégművészek számai és egy szavalat mellett — a Petőfi Kórus és az Ifjúsági Vegyeskar adott elő összesen 12 kórusművet. Érdemes ezzel kapcsolatban utalnunk arra, hogy az utóbbi évtizedben hazai viszonylatban az öntevékeny énekkari mozgalom visszaeséséről szoktunk beszélni — nem alaptalanul. Kiskunfélegyháza örvendetes kivételt jelent az országos tendencia alól. Ez elsősorban Kapus Béla karnagy odaadó munkájának az eredménye, ö az, aki több mint két évtizede fáradhatatlan lelkesedéssel és hatalmas energiával szervezi és vpzeti a város kóruséletét. Gondok. nehézségek persze itt is akadnak. A Petőfi Kórus például éppen a közelmúltban lendült ki az együttes létét már-már veszélyeztet# holtpontról, azzal, hogy három termelőszövetkezet vállalta a patronálá- sát.

Az Ifjúsági Vegyeskar a város középiskoláinak tanulóiból verbuválódott. A kórusban folyó zenei nevelőmunkának különös jelentőséget ad az a tény, hogy tagjainak , egy része olyan iskolába, illetve osztályba jár, melyben énekes zenei nevelés egyáltalán nincs. (Ezenkívül három középiskolának saját kórusa is van, mely elsősorban iskolán belüli feladatokat lát el.) Az Ifjúsági Vegyeskarnak a város zenei életébe való aktív bekapcsolódásán túl fontos szerepe, hogy utánpótlást nevel a felnőtt énekkar részére. Így nem fenyeget — mint az sok helyen tapasztalható — a kórus „elöregedésének” veszélye.

S hogy a félegyháziak mennyire saját ügyüknek tekintik a városban folyó zenei munkát, annak meggyőző bizonyítéka a művelődési központ telt nézőtere, s az a sok őszinté taps, mellyel a közönség a produkciókat fogadta.

Körber Tivadar