Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1913. március ti Dohánytermesztés önköltségcsökkentéssel • Készülnek s nádtőrmelékbi Iákkal 5vereti melegágyak. A kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezet 2730 hold földjével nem tartozik a nagy gazdaságok közé. A tagság lét* • Ezen a képen, ahol a dohányos brigád két tagja már veti a magot — jól látszik, hogy a bálák milyen vastag, meleg falat képeznek az ágyak körül. Az olcsóságuk mellett a célnak is jobban megfelelnek mint a drága és vékony deszka. • Onódi Ágoston és Tajti Károly, a két szerelő a csőhajlító géppel dolgozik. száma 351, közülük 240-en vesznek részt rendszeresen a közös munkában. Szorgalmukra, eredményeikre jellemző, hogy a tavalyi 23 millió 398 ezer forintos árbevételi tervet 27 millió 917 ezer forintra teljesítették. A termelőszövetkezet vezetői és tagsága mindent elkövet, hogy termelésük minél olcsóbb legyen. Ezt bizonyítja a többi között az is, hogy a csibenevelésük igényeinek kielégítésére saját takarmánykeverő üzemet létesítenek. Ebben az évben mintegy 470 ezer csibe nevelését, illetve értékesítését tervezik és az ehhez szükséges 140 vagon tápot saját üzemükben sokkal gazdaságosabban tudják majd előállítani. Az üzem az első félév végén kezdi meg a termelést. Régi hagyományai vannak ebben a gazdaságban a dohánytermesztésnek. Tóth Ferenc brigádvezető irányításával már megkezdődött az idei munka. Készítik a melegágyakat, vetik a magot, amelyből nevelik majd a száz holdra elegendő palántát. A korábbi évektől eltérően a melegágyak oldala nem deszka lesz, hanem ennél sokkal olcsóbb nádtörmelékből préselt bála. A palántaszükséglet félét ily módon olcsóbban nevelik, de jelentős ön köl tségcsökken tést eredményez hogy a három — egyenként 80 méter hosszú és 7,5 méter széles — fóliaalagút vázát is maguk készítik. Ónodi Ágoston és Tajti Károly szerelő egy csőhajlító gépet készített, s ennek segítségével képezik ki az alagutakhoz szükséges csöveket. Felvételeinken e szorgalmas munkából adunk ízelítőt. Opauszky László (Kovács János felvétele.) Köszönöm a megtiszteltetést — Nem vágyódtam én soha magas beosztásra, nem akartam én soha vezető lenni, megelégedtem a beosztásommal, s csak azon igyekeztem, hogy azt tudjam jól ellátni. Most jelöltek a községi tanácsba. Csodálkoztam, amikor tudomásomra hozták, hogy a jelölő gyűlésen én leszek a „főszereplő”. Előbb húzódoztam egy kicsit, de azután csak beleegyeztem. Persze — ez még nem tanácstagság, hiszen csak ezután jön a választás, ott dől el, hogy ki képviseli ezentúl Pálmonosto- rán a 28-as körzet lakóinak ügyeit. Nem olyan nagy határ ez, de azért aki gyalog akarja bejárni, időzhet a dűlőutakon egy ideig... Meséljek magamról? Ugyan mit? A múltból sok dolog van, amire nem szeretek emlékezni, de azért akad olyan is, amiből tanulni lehet. Nem volt valami jó sorom valamikor. Itt születtem a tanyán 1927-ben, s azóta itt élek. Amikor a hatvanas évek elején jött az átszervezés, egy hold földem volt és nyolcat műveltem kishaszonbérben. Volt ám hajtás hajnaltól napestig. Akkoriban sokan mondogattuk, hogy „nem baj, dolgozunk, amennyit kell, de ez a sajátunk”. Most már mosolygok ezen a többivel együtt. Szóval, úgy gondoltam, hogy nem lépek be a közösbe, inkább elmegyek a sógoraim után az erdő- gazdaságba. A tsz elnöke, meg a többi ismerős azonban lebeszéltek, sőt, a belépésem után még a vezetőségbe is beválasztottak. Fo- gatos voltam egy évig. Két lovat — a Rezgőt, meg a Mancit vittem a közösbe. Azokkal dolgoztam továbbra is. Egyszer, amikor jövök a kovácshoz, azt mondja Tóth bácsi: — Hallod-e Jóska, te olyan ezermester—barkács ember vagy, nem volna kedved idejönni a műhelybe? Nem kellett nekem kétszer se mondani, hagytam a lovakat és felkötöttem a kötényt, á gyeplőszár helyett pedig a nagykalapácsot vettem kézbe. Így dolgozgattunk a műhelyben vagy két évig, amikor megkérdezték : Akarok-e önkéntes rendőr lenni. Miért ne? Az én érdekem is, hogy rend legyen. Azóta is segítem a rendőrök munkáját. No, a kovács szakmába már jól belejöttem, amikor szó esett arról, hogy jó lenne megszerezni a szakmunkás-bizonyítványt. Igen, de nekem valamikor csak arra volt módom, hogy hat osztályt Járjak. Nekiálltam a tanulásnak és sikeresen levizsgáztam a VII. meg a VIII. osztály anyagából. Sajnos, a körülményeim úgy alakultak —, meg az idő is elszaladt felettem —. hogy letettem a tanulásról, Maradtam betanított kovács. Ha „szorít a cipő” nincs ám itt munkaidő, dolgozunk amíg készen nem vagyunk. Sokszor érek haza későn este. ha sok a munka. Itt lakunk nem olyan nagyon messze, az E—5-ös úttól fél kilométerre. Szép tanyám, egyelőre nem is költözöm be onnan. Közel laknak a szüleim, meg a feleségem szülei, nem hagyhatjuk itt őket. A fiam már majdnem a maga ura. Kecskeméten dolgozik az erdőgazdaságban, mint karbantartó lakatos. Ügy volt, hogy visszajön, de sportember, és nem engedik. Kislányom még csak ötödikes, ha meggondolja, később ő is elmegy. Tavaly februárban nagyot változott a sorunk, végre padlásra kerülhetett a petróleum- lámpa. Amikor kigyúlt a fény, már nem volt elég a világosság, más is kellett. Elsőnek mosógép váltotta fel a teknőt. később televízió, meg rádió is került a tanyába. Van miből, az itteni jövedelmem mellett a háztájiból is jut költeni való. A jelölő gyűlés a Kerekes-tanyán volt március 15-én. A felszólalók mellettem voltak és mindjárt kértek is. Szeretnének buszmegállót a Csengelei út végén, mert sok arra az idős ember és rossz időben nehéz nekik • Ha jönnek a traktorosok, hogy baj van a vonóhoroggal, azonnal segítünk. elgyalogolni az iskoláig, Szó volt a bekötőutak állapotáról is, arról, hogy nagyobb gondot kellene fordítani rájuk. Mondták, hogy majd választás után jönnek hozzám más ügyekkel is. Hát, ha megválasztanak, ha nem, hozzám jöhetnek. Eddig is segítettem, ha kellett, azután sem zárom be a tanya kapuját senki előtt. Erre most már az is kötelez, hogy a múlt év őszén felvettek a pártba. Azt hiszem, a kommunisták sein csalódnak majd bennem, nem bánják meg. hogy soraikba fogadtak. ök is azt mondták a felvétel előtt, hogy: Köztünk a helyed ... És én elhatároztam, hogy ezt a helyet a jövőben is nagyon megbecsülöm. Elmondta: Novák József, a pál monostori Keleti Fény Tsz kovácsa. Fényképezte és lejegyezte: Opauszky László 9 Van meg lovunk, s patkolásuk nem kis figyelmet igényel. 9 Közeledik a kukorica vetése, a kovácsok is részt vesznek a vetőgépek előkészítésében. Vígh Feri és mestere, Novák József munka közben. Kertészeti múzeumot létesítenek Hírt adtunk már róla, hogy kertészeti múzeum létesül Kecs- kemét-Miklóstelepen. Az előkészületek már megkezdődtek. Az elképzelések szerint a kertészettel foglalkozó állami gazdaságok összegyűjtik azokat a régi, szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos eszközöket, anyagokat, melyek muzeális értéknek számítanak. A szakbizottság anyagilag is hozzájárul a múzeum létesítéséhez. Vállalta, hogy a kertészettel foglalkozó állami gazdaságok egymillió forint körüli összeget adnak erre a célra. Fotósztár I*űr,-: SaSsIP’ ' ■ ■’/MttWWtm Aligha lesz mostanában paprikás ebből a kedves birkából, amely olyan fenséges önérzettel állt modellt a fotóriporternek, a kunpeszéri tanítólakás kis teraszán. Kár, hogy a házőrző ku- tyus lemaradt a képről. Ide- lent jobbra csóválgatta a farkát nagy restellkedve. Szemérmesen sütötte le szemét, súnyta majdnem a földbe fejét a nagy illendőségben. Talán egy jó szót várt — na, koma, ugorj csak fel a gyapjashoz! —, s már is ott termett volna játszópajtása mellett. Nem hívták, veszteg maradt, így aztán fotosztár se lett belőle. Nem úgy a jámbor birkából, amelyet annyira megigézett a fényképezőgép lencséje, hogy amikor szembenézett vele, moccanni se tudott. Ügy kellett taszigálni, nógatni, míg végre „beállt”. Persze, könyen lehet, hogy mire teljesen rendbejön az új tanítólakás, a bundás nem lesz majd ilyen kimozdíthatatlan úr a verandán. Egyelőre ő az elkényeztetett kedvenc, csak „eszmei” birkapapríkásnak való. De ki lát ekkora jámbor jószág „lelkületébe”. Hátha azon merengett el a felvétel pillanatában, hogy a ház — és a szomszédos hasonló épület — helyén, ahol áll, egy-két óve még giz-gaz, embermagasságú bozót, nádas volt. Az egykori „senkiföldjén” pedagóguskölcsönből húzták fel e házakat. Tóth I. — Tóth S. GÁL SÁNDOR: 20. BIRKATOLVAJOK A kecskémét környéki pusztákon messze híres pásztorélet folyt. A pásztoremberek márciusban kihajtották az állatokat a serdülő legelőkre, s ott éltek a barmokkal addig, amíg le nem esett a hó, vagy azután is. A gazdát nem érdekelte, hogy mit tesz a pásztor, de egy dologra igen érzékeny volt: hiánytalanul őrizze a rábízott barmokat. Ez aztán nagy próbák elé állította a juhászt, a gulyást, a csikóst. A szegényebb legények, csóró földművelők szemében az egyik legnagyobb érték éppen a marha, a juh és a serény ló volt. Nem számított tehát a ritka esetek közé, amikor éjjel néhány elszánt ember megtámadta a mit sem sejtő pátsztorokat és néhány juhot, marhát, lovat magával ragadott a sötétben. Gyakran emberhalállal végződött az ilyen „kiszakítás”. Komoly feladatot jelentett tehát az úriszéknek az ilyen tolvajok kézrekerítése, megbüntetése, de különösen az, hogy megfékezze az eseteket. Mondanunk sem kell. hogy ez soha nem sikerült, még akkor sem, ha egymás után végezték ki a „cégéres gonosztevőket”. Mindig volt, aki kockázatatott. s mindig volt olyan is. akit nem bírt elfogni a hatóság. Szégyentől égett a nagytiszteletű fiskálisi hivatal valameny- nyi tisztviselője, amikor például a Benei pusztán a rablók rátörtek a jászberényi ménesre, s onnét a csikósok leverése után 16 darab lovat elhajtottak. De talán még a lónál is nagyobb értéket képviselt a birka, ellopása is könnyebben megeshetett. A lopott birkákat levágták, borit a tímárnak, húsát az orgazda hentesnek adták el. Sok ilyen birkalopásról van följegyzés az úriszéki jegyzőkönyvek között. Például: „Balogh András terheltetik azzal, hogy még a múlt esztendei október 12-én estenden helybéli lakosok Nagy Sándor, Bóta János, Végh Ilona. Király Károlyné, amidőn a szegedi vásárrul a Pusztaszeri Pusztán hazafelé keresztül jöttek volna, két rablók által megtámadtatván és leveretvén, kész pénzben és portékában összesen 860 forintok tőlük el- raboltatván azon rablóknak egyike a Szeged városban raboskodó Csűrös Pál. másika pedig ezen rab. Balog András volt. Terheltetik még azzal is, hogy a múlt esztendő végén mint fel- jebbi tettéért nyomozódás alatt levő rab az ársetomot megásván, elszökött. Szökése után lemenvén a Szegedi földre, s ottan egy általa megnevezni nem akart juhász- szal összecimboráskodván, feljö- vének a kecskeméti határba, s ottan az úgynevezett Monostori pusztán Nagyságos Kovács István juhászát, Tóth Istvánt megtámadták, megkötözték és 27 darab jeles birkákat, úgy a juhásznak subáját, mándiiját, kalapját és nyakravalóját elrabolták. Kerülvén meg már utánok a juhokból néhány darab. „Balog Andrást egyesztendei rabságra, negyed- évenkénti 20—20 pálcaütésekre, hetenként kétszeri böjtre ítélte az úriszék. Voltak aztán olyanok, akik a birkalopást csupán alkalmi megoldásnak tekintették, egyet a sok lehetőség közül. Ilyen emberként ismerhető meg a korabeli iratokból Bállá János és cimborája, Czibak József, továbbá Szabó István is. Nézzük meg e három tolvaj cselekedeteinek krónikáját: „Bállá János terheltetik azzaj, hogy még a múlt esztendei nyáron Nagyságos Kováts Gáspár juhfalkájából 19 birkákat a már megfenyítettetett Szabó Istvánnal elloptak, de amelyekért eleget tettek. Terheltetik még azzal is nevezett Bállá János, hogy a múlt esztendei őszön a Félegyházán raboskodó Czibak Jóskával a félegyházi Juhász Tatár János falkájához * odamenvén, onnan már egy juhot loptak is, de a kutyaugatásra felébredt Tatár Jánost e rab társával leütötte és elszaladt. Szinte az elmúlt őszön ugyancsak Czibak Jóskával elment Balia János a kerekegyházi pusztára és ottan Gálos Ferencné (Lázár Erzsébet) lakásán az ajtót erőhatalommal kinyittatni ' parancsolván, midőn azt Gálosné nem cselekedte, az ajtót magok befeszegették. A mécset meggyújtván, Gálosnét a szobába bekergették, magok pedig a kamrábul 53 forint áru holmit elvittek ... Terheltetik még ezen rab azzal is, hogy ugyancsak az elmúlt őszön Czibak Jóskával Fülöpszáilásra menvén, ottan Besnyei Mihály udvarából egy fias tehenet, egy akolból pedig egy szamarat ellopván azokat elsikkasztották. Végre pedig terheltik még ezen rab azzal, hogy a múlt esztendei szeptember 29-én estve Kállai János — ki kocsin Pestről Szegedre portékát fuvarozva a félegyházi határban az úgynevezett Csőrösi erdő mellett haladt — a többször említett Czibak Jóskával megtámadtatván. 3 darab öt forintokat. 11 darab ezüst húszast, egy ezüst tízest, egy kulacsot. egy baltát, kenyerét, húsát erőhatalommal elvették.” Mindketten másfél-másfél esztendei rabságra ítéltetettek a már ismert mellékbüntetésekkel: vasban közmunka, böjt, pálcák Következik: Sikertelen akció. • A deres.
