Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1073. március 82. olvasóink*: a szó Emberek... Buda egyik szűk mellékutcáján robogott a személygépkocsink. Hirtelen megpillantottunk egy férfit, aki közeledésünkre felemelte karját, megálljt jelzett. Azonnal fékeztünk, s kisvártatva láttuk, hogy a szomszédos kapualjból áruval megrakott teherautó tolatott az úttestre. Amint elfoglalta helyét a menetiránynak megfelelően, elhajtottunk mellette. Észrevettük azonban, hogy a sofőr mosolyogva, barátságosan integetve köszönte meg türelmünket. A színhely: Baja. Idő: szombat délután. Gyalogosan igyekeztünk haza a munkából. A járdán levő személyautó ablakán kollégám bekopogott, s udvariasan figyelmeztette a bennülőket, hogy tilos helyen parkíroznak. Erre kivágódott az ajtó és a gépkocsivezető mellől felugró férfi arcul ütötte munkatársamat, aki vérző szájjal zuhant a betonra. A személyes élőlény alapján közölt esetek főszereplői emberek. Emberek, de mily nagy a különbség közöttük: az egyikre örömmel gondolunk, a másikkal feltehetően a bíróság előtt találkozunk majd... Fekete Jánosné Baja, Petőfi Sándor u. 30. Becsüljük,.óvjuk a közvagyont! Régóta vagyok a megyeszékhely lakója, s így joggal közölhetem, hogy a városi tanács rendszeresen gondot fordít az utcák, terek fásítására, füvesítésé- re> virágossá tételére. A számottevő költséget igénylő munkák révén szép látványban lehet részünk. Ez irányú örömünk, sajnos, nem teljes, mivel elég gyakori, hogy a pázsitot letapossák, a virágpalántát pedig kitépik az ismeretlen tettesek. Ez utóbbiaknak kedvelt területe a Rákóczi út, ahol a legtöbb kárt okozzák minden évben. Közeledik a tavasz, néhány nap múlva már szorgoskodni kezdenek a kertészek, virágágyat készítenek, palántáznak, fűmagot vetnek stb. Tevékenységüket övezze az eddiginél nagyobb megbecsülés. Utcáink, tereink parkjait, tehát a közvagyont pedig mindannyian óvjuk a rongá- lókkal szemben, akiket az illetékesek szigorúan vonjanak felelősségre ! Tóth Éerenc József Kecskemét, Rákóczi út 10. Kínos szituáció Vasárnap este történt az eset, a Nagykörösről Kecskemétig menetrendszerűen közlekedő, autóbuszon. Tumultus volt a kocsiban, ahol egy idős asszony is topogott, s tekintetével szabad ülőhelyet keresett. A sofőr mögötti ülésen — két hancurozó óvodáskorú csemete szomszédságában — talált üres helyet, ahová le akart ülni. S ekkor kezdődött a baj! ' A második sorban ülő, magasra tupírozott szőke hajú hölgy, ugyanis ellentmondást nem túróén közölte az öregasszonnyal, hogy ne telepedjen a kisgyerek mellé. E kijelentés hallatán megértőén bólogatott az a fejkendős fiatal nő is, — feltehetően a másik gyermek anyja —, aki a szőkeség társaságához tartozott. Többen voltunk fül- és szemtanúi a „harciasságnak”, amely annak ellenére sem mérséklődött, hogy a néni többször kö- nyörgött: csak néhány percre is, de hadd ülhessen le, hiszen fáradt, s messze még az úticél. Szavaira elutasító, sőt rendreuta- sító választ kapott. Igen kínos volt a szituáció, s bevallom nagyon szégyelltem magam — a két ifjú anya helyett is. A történitek után aggódva kérdezem: vajon hogyan nevelhetik tisztelettel gyermeküket azok. akik maguk is tiszteletlenek? r g. Kecskemét SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Diáklány” jelige. Soltvadkert: Név és pontos cím nélkül érkezett panaszával nem áll módunkban foglalkozni. Egyébként hiányoljuk a leírt eset konkrétumait, valamint a saját stílusát — sorainak egyharmada ugyan is nem egyéb, mint a lapunk március 8-i számában megjelent — teljesen más témájú — bó- csai levél szó szerinti másolata Érsek Tibor, Kecskemét: Az Észak Rács megyei Vízmű Vállalat jelentős költséggel újította fel a megyeszékhelyen levő nyilvános illemhelyet, amelyet már meg is nyitottak. Kárpitos brigád. Kecel: őszintén sajnáljuk, de a kéthetes késéssel beküldött nőnapi tudósításuknak nem adhatunk helyet a Petőfi Népe hasábjain. Napilap vagyunk, tehát a különféle rendezvényekről, eseményekről csak frissiben számolhatunk be. Kerekes Sándor, Tázlár: Ügyét a megyei tanács vb. kiskőrösi járási hivatala vizsgálta ki, s megállapította, hogy a tavaly értékesített bora vételárának összegéből szabálytalanul vont le 10 százalékot a helyi Egyetértés Szakszövetkezet, amely már intézkedett, hogy ön a követett pénzét megkapja. Értesüléseink szerint a történtekből okult a szakszövetkezet vezetősége, s úgy döntött, hogy az egyéniektől átvett must- és bortermés ellenértékéből a jövőben nem von le egyetlen fillért sem vagyonjogi hozzájárulás jogcímen. Puskás Istvánná, Kecskemét: Kár, hogy a megbotránkoztató esetre vonatkozóan nem közölt adatokat, amelynek hiányában sajnos el kell tekintenünk sorai megjelentetésétől, összeállította: Velkei Árpád MUNKÁSBECSÜLET — Én azt mondom elvtárs, hogy tisztességesen kell élni! Nemcsak otthon, a családi körben, hanem a gyárban is. a munkában is, mert az ember azzal tölti el egyharmad életét. Így kell ezt nézni! öntők. Nyolc órát verítékeztek, most jólesik egy kisfröccs a „Batthyány-művekben” — ahogy ők nevezik az egvik kecskeméti borozót. .— Még annyit, nehogy azt higyje az a becsületes munkás, aki mindent elfogad úgy, ahogy van, vagy aki csak szövegel és tehetetlen... — félbehagyja a mondatot, úgy is értjük egymást. Értjük. A munkásember álljon kj a maga és a társai igaza mellett, ne csak az öltözőben vitatkozzon. Ezt várják tőle. Vagy ha nincs igaza, akkor monőia meg: tévedtem. „Tedd le kissé a szerszámodat, engedd szabadon szívedet...” (József Attila: Munkás) Fogaskerék, ferde íogazású. Varga Sándor, a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában esztergályos. A gépműhelyben ennek az alkatrésznek a rajzát mutatja, hogy most ezen dolgozik, ez törött el a kinti daruban. Az alkatrész sürgősen kell, így megvárom, míg befogja az anyagot. — A Bereczki Zolival itt nőttünk fel, itt voltunk ipari tanulók. Itt szabadultunk és itt dolgozunk ma is. Lehet, hogy egy kívülállónak ez nem mond semmit, de huszonkét éy, az huszonkét év, rengeteg gonddal-bajjal. Akkor is itt voltunk, amikor egy fillér nyereséget sem osztottak, meg akkor is, amikor huszonhat napot. Ha kellett, én három műszakot is dolgoztam egyfolytában, pedig a kisfiam névadójára készültünk. — A G. Pista kilépett tőlünk, mert van neki szakmásított jogosítványa, és elment egy tsz-be sofőrnek, több pénzért. A dupláját kereste, mint itt. Megszedte magát, de éjjel-nappal menni nem volt gyerekjáték. Visszajött. Mint kiváló szakembert, vissza is vették — ez természetes. Az órabére annyi lett — 14.70 — mint nekünk, akik itt maradtunk. és magasabb órabérért nem mentünk sehova. Minket visszafogott, és visszafog ma is, hogy naponta tudjuk, holnap milyen sürgős munkát kell csinálni. Hosszú idő után ehhez már úgy kötődik az ember, mint a gyerekéhez. Ezért éreztük, hogy az intézkedés ránk nézve emberileg sértő, igazságtalan. Emiatt feszültség keletkezett a műhelyben, és ez nem jó, ezt meg kell szüntetni. — Hogy felmentünk a szakszervezeti titkárhoz? Fel! Ügy éreztük, és úgy érezzük ma is, hogy igazunk van. Tudja, az idetartozás nem puszta frázis: a múltunk és a becsületünk is. Kényesek vagyunk rá, ha átnéznek fölötte. Persze, nem arról van szó, hogy mi, idősebb munkások azt akarjuk, hogy másnak kevesebb legyen a fizetése. Nem. — Itt mindig sürgős feladatokat kell elvégezni, s ha évtizedek során kicsit megfárad az ember, jólesik, ha megkérdezik tőle, hogy elfáradtál, elvtárs? Ha feszültség van. akkor nem kérdezik meg egymástól az emberek. „Itt élünk mi! Idegünk rángó háló vergődik benn’ a múlt síkos hala” __________ (József Attila: Munkás) S zeghalmi József művezető nagy tenyerével „igazgat” a gépek között, ahol hórihorgas alakjánál szinte minden alacsonyabb. Dörmögő, mély hangja átüt a zajon: — A G. Pista kiváló köszörűs volt, s amikor elment, alig tudtuk pótolni. Amit ő csinál, mondjuk 15 forintos órabérért, azt a munkát különben el kellene vinni más vállalathoz. Az megközelítően 500—600 forintba kerülne. A döntésnél, hogy any- nyit kapott, mint a régi esztergályosok, ez is közrejátszott. Most már tudom, hogy nem jól döntöttünk, mert feszültség lett a műhelyben. De csak egy ilyen eset van, több nincs! Mert álljunk íneg egy pillanatra! Az önérzetnél, meg a filléreskedésnél sokkal többről van szó! — Nézze, én huszonhat éve vagyok itt, erről a' gépről kerültem el művezetőnek, s állítom, hogy volt időm megtanulni a saját bőrömön, hogy „merre, hány lépés”. Embereken, emberi kapcsolatokon, a kialakult munkásbecsületen meg az önérzeten kívül kerülve dönteni nem szabad. — Mi itt élünk együtt, ezzel a nyolcvanéves marógéppel, vagy ezzel a hasonló korú gyalúgéppel, vagy ezzel a nem éppen korszerűnek mondható esztergagéppel, atnivel a kenyeret keressük, amivel ennek az egész gyárnak biztosítjuk, hogy mennek a gépek, dolgozhatnak az emberek. Nem tudom, hogy érti-e. de ez nem gyerekjáték: nem szervezés, meg technológia — hanem élettér. Szeghalmi József szenvedélyesen beszél. Még ráncai is kisimulnak a homlokán. Érzelmi, akarati kötődés (ezt fogják fel idegeim) a falakhoz, ezekhez a jó meg rossz gépekhez, köny- nyű, meg nehéz munkához, egymáshoz — a mindennapi teremtés nagyszerűségéhez: a munkásélethez, a munkáscselekvéshez, a munkáserkölcshöz, a munkásbecsülethez. Mindez itt van. Konnfliktusaival együtt: a valóságával. „egyszerűen akarok szólni, hisz’ te akartad, mindent amit megérintettem, odaadok a kezeidbe mindent elmondok...” • (József Attila: Munkás) » Varga Sándor esztergályos jut az eszembe. Az a pillanat, amikor megkérdeztem tőle, gondolt-e arra, hogy elmegy? Hirtelen mély emberi keserűséget, a meghatódás fájdalmát olvastam ki szeméből. — Gondoltam rá — mondta. — Mit érezne, amikor a 25 éves munkakönyvének első bejegyzése után az adminisztrátor odanyomná a pecsétet, hogy kilépett? — Igen... — a szó hangsúlya lassan íereszke- dett. A mondatot nem folytatta. Nehéz lenne —, ezt éreztem. Ez is a munkásbecsület. Csató Károly i Jól vizsgáztak az újonnan nemesített borszőlő fajtajelöltek Befejeződött az újonnan nemesített homoki szőlőfajták borbírálata a Kecskeméti Szőlészeti Kutatóállomás Miklóstelepén. A bizottság az idén is kitűnőre értékelte az 1972-es évjáratú, nemesített szőlők borait. A kísérleti termesztésben levő — 1—2 hektáros táblákon — 70 fehér és vörös bort adó fajtajelölt többsége alkalmas a köztermesztésre, elszaporításukkal biztonságosabbá válhat az alföldi szőlőtermesztés. 1 A hibridek ugyanis fagytűrőek, megfelelnek a gépesítés követelményeinek, a betegségekkel szemben ellenállók. Ami pedig a bor minőségét illeti: kitűnő. Üj íz, szín és illatanyagokat tartalmaznak. A vörös ,bort adó hibridek közös tulajdonsága a jó festőképesség: a héjban és a húsban egyaránt bőséges vörös színanyag halmozódik fel. Az új borszőlő fajtajelöltek — amelyeket több ezer kereszteződésből szelektáltak a kutatók — az idén tizennegyedszer fordulnak termőre. Ennyi idő elegendő a bizonyításra. Az új fajták iránt élénk az érdeklődés. A kertészeti gazdaságok igénylik az új, minőségi bort adó hibrideket, s gyökeres vessző hiányában ez évben is nagy mennyiségű zöldoltást kérnek az intézettől, ..amit az értéktelenebb szőlőfajták átoltására használnak fel. • A légféküzcm hatéves fennállása óta itt dolgozik Virágh Sándor- né, aki júliusban innen is megy nyugdíjba. A JÁ RMÜPROGRAMHOZ KAPCSOLÓDNAK Gyártók és szolgáltatók egyszerre A hazai járműprogramhoz kapcsolódva légfékszelepeket állít elő a Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet. A magyar szabadalom alapján készülő gyártmányokból az idén 7 ezret szállítanak a Csepel autókhoz és Ikarus autóbuszokhoz. A termék időközben korszerűsödött. A legfontosabb változás, hogy az öntési technológia módosításával javult az alapanyag minősége. Szolgáltatást is végez a légfék- üzem, vállalva a későbbi javítási munkákat. Mindez száz asszonynak ad állandó elfoglaltságot. Legutóbb elkészült a tehergépkocsikba való centrifugális olajszűrők négyszáz darabos nullszériája, amelyek — a próbák szerint — jobb teljesítményűek és olcsóbbak, mint az eddig Nyugatról behozott megfelelőik. (Pászor Zoltán felvételei.) • A kiskörös! asszonyok a légfékszelepeket szerelik össze. Érdemes megnézni Budapesten a Mezőgazdasági Múzeum új tárlatát 1 Amikor az autóbusz bekanyarodott a városligeti Vaj- dahunyadvár elé, örömmel olvastam a feliratot: Kalocsai Mezőgazdasági Szakközépiskola. A leendő szakemberek jöttek hát ismerkedni a Mezőgazdasági Múzeum új kiállításával, amely, akár a február 24-től március 24-ig tartó egészségügyi hónap szemléltető eszköze is lehetne. Hamarosan kiderült, hogy a gyerekek nem tudtak erről a tárlatról, ők még a kalocsai pápri- kakiállításnál tartottak, azt akarták megtekinteni. Ha már eljöttek, azért végigszaladtak á gondosan csoportosított szakanyagokon. A komor adathalmazokat riadtan elkerülték, az ötletes masinát, amely gombnyomásra megmondja, hogy a reggel elfogyasztott táplálék mikor hagyja el a gyomrunkat — csalódottan nyomogatták: hát bizony, az elromlott. Ezek után szélsebesen elnyargaltak új csodák, új látnivalók felé!... Pedig hát igen érdekes ez a tárlat. Szokatlansága is azzal magyarázható, hogy ez ideig nálunk ig^n kevés szó esett például a mezőgazdaságban dolgozók egészséges életmódjáról, ezen belül is a helyes táplálkozásról. A kiállítás célja: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az (erdőgazdaság és a faipar* vezetőinek, dolgozóinak figyelmét ráirányítani az egészségvédelem időszerű kérdéseire és korszerű megoldására. 'Aki jól odafigyel a tablókra, a tárlat valamennyi írásos és egyéb szemléltető anyagára, azormal láthatja a különbséget a meglevő és a javasolt életkörülmények között. Az elmúlt években bekövetkezett változást azt hiszem a mai emberek testsúlyán lehet legjobban lemérni: ma háromszor annyi cukrot, kétszer annyi húst fogyasztunk mint régebben. Tojást, csaknem hatszor annyit eszünk, mint azelőtt. Ennek következtében jóval nagyobb a ka- lóraifogyasztásunk is, pedig most nincs erre szükség, hiszen mindenütt — a mezőgazdaságban is — jelentősen csökkent a fizikai munka. A kiállítás józanul’ szembesít bennünket a túltápláltság káros és fenyegető következményeivel. Nem a sajátfüstölésű házikól- bász és szalonna fogyasztásáról akar lebeszélni, de odateszi melléjük a salátákat, zöldségféléket, és a gyümölcsöket. Ebből is egy keveset, meg abból is. A változatos táplálkozás egyszerre szabadít meg a fogyókúrázó koplalás keservétől és a felesleges kilók terhes szépséghibájától: így találunk majd nagyobb örömöt a munkában, s mindazokban az egészséges elfoglaltságokban, amelyek a kulturált életmód velejárói nemcsak városon, hanem egyre inkább a falvakban is. A kiállítás részletesen foglalkozik a mezőgazdasági munkakörülményekkel. Mivel a gazdaságok egyre jobban kezdenek üzemi, gyári formát ölteni, a fejlődés — mint például a gépek, az elektromos áram, a vegyszerek alkalmazása — ugyanakkor új veszélyforrása is a foglalkozási megbetegedéseknek. A kiállítás hasznos tanácsokat ad, hogyan lehet elkerülni a baleseteket, bemutat néhány ízléses és praktikus munkaruhát, s korszerű védőöltözetet, felhívja a figyelmet a világítás, s a színek alkalmazásának fontosságára a munkahelyi jó közérzet megteremtése érdekében. Megismertet olyan örömmel üdvözölhető újdonságokkal, mint például a túlnyomásos szellőzésű növényvédelmi védőruha, fűthető szőnyeg, fűthető lábbeli, csúszás- gátló padozat és ugyanilyen talpú munkacipő, műanyág ujjvédők késvágás ellen, ez utóbbi különösen a baromfifeldolgozó üzemekben tehet hasznos szolgálatot. Biztató, hogy már megkezdődött a sorozatgyártása. Ilyen jellegű kiállítást még nem rendeztek hazánkban, ezért talán nem is árt kicsit alaposabban felkészíteni az embereket a nem mindennapi látvány befogadására és feldolgozására. Annál is inkább, mert a tárlat később vándorkiállításként útnak indul, bejárja az egész országot. Nem olyan látványos igaz, mint egy kép-, vagy szoborgyűjtemény, de nem is az a célja, hogy gyönyörködtessen. Tanítani, nevelni, pontosabban segíteni kíván, hogy az ország minden részében méj egészségesebb körülmények között dolgozzanak, s éljenek az emberek. V. Zs.
