Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
ft 1973. március 22. • PETŐFI NÉPE • 5 A népművelés árnyoldalai I. Vállalatok, szövetkezetek Sokáig fehér foltja volt az egész megyét átfogó ellenőrzéseknek az a téma, amelyet nemrégiben tűzött vizsgálati programjára a megyei népi ellenőrzési bizottság. Ez pedig: a népművelésre fordított, több forrásból származó összegek fel- használása és az ifjúság szórakozási lehetőségeinek vizsgálata. Azzal, hogy a kérdést alaposan, szakértelemmel és elemző igénynyel vizsgálta meg a NEB, úti törő munkát végzett. S hogy mennyire szükség volt ilyen átfogó ellenőrzésre,. azt éppen a jelentésben található, nem éppen hízelgő megállapítások bizonyítják. Nem csak és főleg nem elsősorban az tette indokolttá a vizsgálatot, mert itt milliókról, hanem mert a népművelésről, mint egyik igen fontos alapelvről van szó. Ha úgy tetszik, a kulturális forradalom legnagyobb „barrikádjáról”. Csak kis mértékben A viszonylagosan teljes kép kialakítása céljából a NEB 118 gazdálkodó egységet — vállalatokat, termelőszövetkezeteket — vizsgált meg abból a szempontból, hogy milyen összegű kulturális alappal rendelkeztek 1972-ben, s azt a pénzt hogyan, mire használták fel. Ennek a 118 egységnek az említett évben 6,5 millió forintja f volt kulturális célra, s ennek döntő részét vállalaton belül használták fel különböző címen. „A kulturális alap jogcím szerinti felhasználását értékelve megállapítható, hogy az csak kis mértékben szolgálja a dolgozók kulturális igényeit, műveltségi színvonalának emelését...” — olvassuk a vizsgálat egyik megállapítását. Milyen jogcímeken használják tehát a pénzt, illetve, ami ennél izgalmasabb kérdés, mire, menynyit költenek? Ismeretterjesztésre, ■ oktatásra vállalatoknál 59 ezer forintot, tsz-eknél 65 ezer forintot. Klubok, művészeti csoportok: 135 és 102 ezer forint. Színház, mozi, kulturális vetélkedők: 121 és 125 ezer forint. Könyvtár, újság, televízió, rádió: 181 ezer és 93 ezer forint. Bélés külföldi utazás: 850 ezer forint és — szövetkezeteknél — 1 millió 601 ezer forint. Állami, mozgalmi, társadalmi ünnepek: vállalatoknál 1 millió 29 ezer forint, szövetkezeteknél 553 ezer forint. A számoltat nem öncélúan idéztük, hiszen azok világosan választ adnak az említett idézetre, amely szerint csak kis mértékben szolgálják a pénzfelhasználások a dolgozók műveltségi szintjének emelését. Az általános ismeretterjesztésre, közművelődési célú oktatásra ugyanis a 6,5 milliónak mindössze 2—3 százalékát fordítják. Tanulmányutak ? Meglepően magas viszont — különösen a termelőszövetkezeteknél —* az az összeg, amelyet bel- és külföldi utazásra költöttek. A vizsgálat viszont kiderítette, hogy ezek az .utak lényegében jutalomüdülést jelentettek, s hogy egyes vállalatok, tsz-ek vezetői állami pénzből utaztak minden közösségi haszon nélkül. A Kiskunhadasi Állami Gazdaságból például 1972-ben fizikai dolgozó nem volt társas-, külföldi utazáson. Az erre a célra elköltött 44 ezer forintból hét fő utazott külföldre az adminisztratív és vezető' állású dolgozók közül. Mondanunk sem kell, hogy ezek sem „tanulmányutak” voltak, hanem jutalomüdülések. A költségek elszámolásánál tehát nem tartották be az ide vonatkozó rendelkezéseket. Persze nem tartották be — nemcsak Kiskunhalason — azt a központi utasítást sem, amely szerint a pénz felhasználását demokratikus úton kell eldönteni. Gyakorlatilag egy-két ember szubjektív döntése a meghatározó s rosszul értelmezett, vagy meg sem értett demokráciával egy szűk csoport használja a sokszor magas összeget. Mi a fontosabb? Bizonyára szembe tűnt az olvasónak, hogy a vizsgált vállalatoknál 1972-ben több, mint egy millió forintot költöttek — a kulturális alapból — különböző ünnepségekre. Ez nagyon sok. Annyira sok, hogy az összeg meghaladja az ismeretterjesztésre, akadémiákra, tanfolyamokra, klubokra költött pénzösszeget. Ez ugyanis — szintén tavaly és szintén a vizsgált vállalatoknál — mindössze 194 ezer forint volt. Nem azt mondjuk, hogy például nőnapon, május elsején, termelési tanácskozáson stb. ne vendégeljék meg az ünnepeiteket, a dolgozókat, de ezek ne váljanak eszem-iszommá, ne a „terülj asztalkám” jelentse az ünnepet. Főleg akkor ne, amikor a szakmai képzettséggel, az általános műveltséggel is bajok vannak. Ez utóbbi kettő ugyanis sokkal fontosabb feladat, mint a vendéglátás. Az 1970. évi adatok szerint a megyében foglalkoztatottak 40,8 százalékának nem volt meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Az iparban dolgozók 31 százaléka, a mezőgazdasági dolgozók pedig csak 13 százaléka rendelkezik szakmai képesítéssel. Ilyen körülmények között megérti e valaki, hogy miért használt fel a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára az 1970. évi 99 ezer forint kulturális alapból 78 ezret ünnepségekre, 1971-ben a 131 ezerből 91 ezret, s 1972-ben a 63 ezerből 34 ezer forintot ugyancsak ünnepi rendezvényekre. Melyik a fontosabb? A szakmai és az általános műveltség emelése, vagy a „mindent átfogó reprezentatív ünneplés”? A kérdés szónoki, válaszolni bárki tud erre. Évi 70 millió forint Némi. a látszat kedvéért történt társadalmi jellegű adatgyűjtést is talált az ellenőrzés. Több vállalat felmérte ugyanis dolgozóinak képzettségét, általános műveltségét, de intézkedés alig történt. Ezt igazolja a kulturális alapból közművelődési cAokra fordított összegek aránya is. Pedig, ha számításba vesszük a nem vizsgált gazdálkodó egységeket, művelődési otthonokat, intézményeket, könyvtárakat, kiderül, hogy ilyen célokra évenként mintegy 65—70 millió forintot irányoznak elő a megye tanácsai, s ezt fel is használják, de mégis alacsony azoknak a száma, akik ebből részesülnek. Az okokat ismerjük. Az említett okokon túl azonban még közrejátszik az is, hogy a termelő üzemek, és a közművelődési intézmények együttműködése, a helyi tanácsok ilyen értelmű kezdeményezése még gyerekcipőben jár. Gál Sándor (Következeik: Művelődési otthonok). Kétezer fiatal üdült a fővárosban Befejeződött a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok téli üdültetése. A KISZ Központi Bizottságának kezdeményezésére az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács 108 forintért teljes ellátással, egyhetes üdülést biztosított az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok részére. A 19 megye 2000 fiatalja egyhetes turnusokban 1973. január 13-tól március 14-ig üdült a Hotel Ifjúságban. Autóbuszos városnézés ’során megismerkedtek hazánk fővárosával, a 100 éves Budapesttel. A Mezőgazdasági Múzeum és a mezőgazdasági jellegű gyárak, vállalatok megtekintése jól szolgálta a fiatalok szakmai látókörének szélesedését. Jártak az Országházban, utaztak az új metrón, voltak színházban ■ és múzeumokban. Sok fiatal most járt először a fővárosban, de voltak, akiket már többször is vendégül látott az EXPRESS. AKIRE SZÍVESEN EMLÉKEZÜNK A színész portréja Hát akkor, mivel is kezdjük? — Talán az operettel. „Hol van az a nyár, az a régi szerelem?” Az a Bál a Savoy-ban! A Cirkuszhercegnő!... Az a sok boldog, önfeledt színházi este, valamikor Kecskeméten! Emlékszik? ... Jó. Akkor ide felrakunk egy kis fodrot, füttert, aranyozást, primadonna-grüberlit és szeladonmo- solyt... — Olcsó megoldás! Szegényes. Ahhoz képest, ami volt. Olyan pazar kiállítású előadásokat azóta sem láttam. Amikor Médgyesi Marikával összetalálkozunk, minden második szavunk az: „Emlékszel még az ilyen nagy szerelemre?” Hát lehet azt elfelejteni? Életem egyik leges-legnagyobb sikerét?... Ez a „siker”-mosoly, ez jó. Ilyen alcím illene alá: Egy színész visszaemlékezései... —: Meséljek kedves, régi történeteket? Nem, arra ráérünk. Mutassa inkább az arcát. „Öltöztethető”. Kosztümös szerepekbe, korokba, stílusokba öltöztethető, jellegzetes és mégis engedelmesen formázható. Színészarc. Filmszerepekbe kívánkozó, az a típus, akiből ráadásul hiány .is van a filmvásznon . .. — Hát, hayolyan ritkán hívnak!... Tehát mégis csak dacból ragaszkodik annyira a színpadhoz? — Nem hiszi el: imádom. Vállalom a vallomás banalitását: mindenem a színpad. Bizonyítsa ... — Beéri a legutóbbi másfél esztendővel? Ennyi ideje, hogy ismét Budanesten vagyok, az Irodalmi Színpadon. Ez a másfél év számomra jól alakult. Mindjárt egy olyan szereppel mutatkozhattam be, amilyet még soha az életben nem játszottam. Képzeljen el lumpenprpletár díszletmunkásként, Karinthy Ferenc . egyfelvonásosában! Nagyon szerettem Giacomo-t, az olasz pénzmágnást, Janus Pannonius barátját. Hegedűs Géza: Versenyt a szelekkel — című darabjában. Közben vendégszerepeltem is: Győrben, legutóbb pedig Veszprémben. Itt, Tabi I,ászló Családi drámájában egv olyan szereppel találkozhattam, amelyben a színészi skála minden hangját le lehet ütni. a bohózattól a drámáig . .. Melyiket szereti jobban? — A vígjátékot. De egyszer már nagyon közel voltam ahhoz, hogy Hamlet legyek. Szegedről csalogattak vele és éppen Kecskemétre, melyik színész tudna ennek ellentállni? Lett, vagy nem lett? — Természetesen nem lettem. A Hamletból végülis Mária főhadnagy lett, a nagy drámai szerepből Zwikli Tóbiás. Nagy siker volt. Nekem nagy csalódás is. Már-már Hamletként nézni a világot, aztán Zwikliként búcsúzni a szereptől, ki tudja, — talán örökre ? ... ' Ez a pesszimizmus, ez valahogyan nem illik bele a portréba. Meg aztán nem is indokolt. . . — Én csak jobban tudom. Most májusban lesz 25 éve, hogy megkaptam a színészdiplomámat. Rát- kai Márton volt az igazgatónk, a tanárok: Apáthy Imre, Ascher Oszkár. Lázár Mária. Pethes Sándor, Sennyei Vera és Várkonyi Zoltán. Néhány évfolyamtárs: Máthé Erzsi, Mester János. Pándy Lajos. Vigyázat! Ez már nem is portré, hanem csoportfelvétel. Tabló. — Akkor ne maradjanak le róla a barátok sem. Nagyon sok barátomat énpen Kecskemétnek köszönhetem. A rendezők közül Serégi Lászlót, vagy Udvaros Bélát, akinek a Petőfi-műsorával együtt járjuk mostanában az országot. Voltunk mór Kőszegen. Szombathelyen. Siófokon kétszer is. A filmrendező Fazekas Lajos szinte minden filmjében játszom, most legutóbb a Történelmi társbérlet — című tv-fdinjében kaptam szerepet. Sok baráti szál .és emlék fűz. Kecskeméthez, legnagyobb sikereim és legnagyobb bukásaim színhelyéhez . .. A bukásokra már úgysem emlékszik senki . . . — De én igen. És még mindig, ennyi idő után is szeretném valamilyen módon jóvátenni.. . Majd megfeledkeztem róla! Családi kép nem kerül az albumba!?... — A fiamé! Most kétéves. Máris nagyszerű komédiás. De nem kívánom neki az apja mesterségét.. . Most viszont kellene valami szép. látványos, „színészi” befejezés. Hívjuk talán segítségül Bálint Györgyöt, akinek az írásait mély átéléssel tolmá• Egy régi nagy kecskeméti siker Dévay Kamillával, Shakespeare Sok hűhó semmiért című da rabjában. 0 Bitskey Tiborral a fővárosi Irodalmi Színpad Janus I’annóniusról szóló műsorában. csolta az Irodalmi Színpad „szellemidéző” szép emlékműsorában? Vagy Shakespeare-t, akinek szülővárosába néhány éve elzarándokolt? Hogyan is volt? „Nyár volt és esett az eső. Stratford an Avon szürkén és ázottan ünnepelte nagy fia születésének 400. évfordulóját. A folyón ázottan úsztak a híres hattyúk, és nedvesen fénylett a sok drága luxusautó a színház előtt, ahol Lawrence Olivier játszott. Az esőcseppek végifolytak az elegáns kocsik ablaküvegén, könnybeborították a várost, a parkot és a folyót, így aztán kinek tűnt volna fel egy magyar színész, aki sírni tudott volna a boldogtalanságtól. Állt a színház előtt a bejutás legkisebb reménye nélkül, messzebb volt tőle, mint amikor elindult hazulról... — Mindig tudtam, hogy a távolságban sohasem a kilométerek az igazán tragikusak!... Ez szépen hangzott És őszintén. Készen is vagyunk. Remélem, az olvasók mindebből már rég ráismertek: — Baracsi Ferencre!... Vadas Zsuzsa GÁL SÁNDOR: 18. Istenkáromlők A nagy bűnök közé számított az istenkáromlás is. Ez nem volt főbenjáró vétek, de a büntetés egyrészt nagy szenvedést, de azon túl kivételes megszégyenítést is jelentett. A bizonyítás ezekben az esetekben — amint az ügyek tanúsítják — nehéz lehetett. Olyan deliktumról van ugyanis szó, amelyet csupán tanúk vallomása alapján (közvetett bizonyíték) tudott megtörténtnek tekinteni az úriszék. A tanúk pedig legtöbb esetben a családhoz, közvetlen kör-" nyezethez tartozó férfiak, asszonyok voltak, akik rájöttek, hogy ha a férj, a testvér, a sógor, a legényfiú mellett vallanak, tehát azt mondják, hogy ők csupán valamiféle adta teremtettét hallottak — az úriszék tehetetlen és felmenti az illetőt. Ezzel a módszerrel gyakran éltek is. Kivéve néhány olyan esetet, amikor, az istenkáromlás éppen vagyoni vita miatt szaladt ki a szerencsétlen ember száján. Ilyenkor az „ellenfél”, aki ugyancsak érdekelt volt a vagyoni, örökösödési vita számára kedvező fordulatában, azonnal szaladt a fiskálishoz, „föladta” a riválist és. bajba keverte. Ha pedig egy-két tanú rávallott a káromlóra, még az úr sem volt neki irgalmas. Ilyesmi történhetett meg Sahin Jánossal is. Ezek az ítéletek igen rövidek, pár sorban elintézik a bűnös földi sorsának további alakulását. Az előbbi rabról például mindössze ennyi áll a könyvekben: „Sahin János istenkáromló egy órai kikötésre és 25 páltzákra ítéltetett.” A kikötésről tudjuk, hogy mi volt: az elítélt két csuklóját hátul összekötötték, s a kötéllel felhúzatták valamiféle alkalmatosságra. Gondoljuk el, ilyen helyzetben fiiggeni egy óra hosz- szat, majd amikor onnan — legtöbbször a fájdalomtól ájultan — levették, még 25 botot osztottak ki neki. Ha ettől is megszabadult és fellocsolták, bizonyára nagyobb tiszteletben tartotta az égi lakókat, s azok földi urait. , Az előbbihez hasonlóan szintén az 1824-es esztendei úriszéki tárgyalásról való a következő eset is: „Gombos, másképpen Kolsis Pál, mint több ízbeni istenkáromló, egy órai kikötés után 30 egész számú vesszőknek az akasztófánál leendő elviselésére és haza utasításra ítéltetett.” Az illető bizonyára nem kecskeméti ember volt Nemcsak megszégyenítés, de fenyegetés is van abban, hogy a vesszőzést az akasztófánál hajtották végre. Ez ugyanis kimondatlanul azt jelentette, hogy ha még egyszer istent káromolja az illető, már az akasztófa követkézik, hiszen most is közel élűt hozzá, mint „több ízbeni istenkáromló”. Valami indulatos fickó lehetett ez a Kotsis Pál. Nagy felsóhajtással hagyhatta el az úriszéki tárgyalótermet Buzsik József, akit ugyancsak az istenkáromlás vádjával állítottak elő. Ügyében felmentő ítélet született: „Buzsik József, kinek káromkodása nem tekénthetett az isteni személy ellen való káromkodásnak — szabadon bocsáttatni rendeltetett.” Volt, akit még simábban eresztett szabadon a bíróság: „Majoros Ferenc ellen az istenkáromlás ki nem jővén, elbocsáttatott” — annyit jelent ez, hogy nem volt bizonyíték, a megidézett tanúk nem hallottak semmit, vagy ha igen, az mindössze ártatlan morgás lehetett. Szintén nem tudták rábizonyítani az istenkáromlást Farkas Antal kecskeméti lakosra sem. Itt azonban valami gyanúja, esetleg halvány bizonyítéka mégis \tolt a széknek, mert felmentő ítélete végén a következőket olvashatjuk: „minthogy ellene az istenkáromlás vétke ki nem jött, szabadon bocsáttatik, azon túl atyjának és ipának (apósának) megbecsülésére feddés mellett megintetett- ..” Itt is családi perpatvar húzódik meg a deüktum mögött, s a felindult ifjú férj alaposan leszidhatta a két öreget — az apját és az apósát. Keservesebb sorsra jutott viszont Pál Zsigmond, akinek „életrajzából” mindössze annyit jegyzett meg a fiskális, hogy i „ketskeméti istentagadó”. Vétke pedig a következő: '„Megváltót, I Szűz Máriát, égbenlakó SzentséI geket káromolván fél esztendei rabságra, két ízben elszenveden- i dő egész seprűkre, vasban közmunkára. minden szerdán, szom- | baton kenyéren, vízen való böjtre ítéltetett. Megseprűztetése előtt bűne táblára felíratik, s a feje felé akasztatik.” Ki tudja ma már kihámozni, hogy miért dühösödött meg eny- nyire a jobb sorsra érdemes városlakó, milyen körülmények váltották ki belőle az egeket, s minden ott lakókat szidalmazó káromkodást? Ezt az úri szék nem vizsgálta, csak rásózta a büntetést, miután bizonyosodott vétke. A megseprűztetés pedig nem volt gyerekjáték. Azzal járt, hogy a hóhér a városházától az akasztófáig és vissza, láncra fűzve vezette a meztelenre vetkőztetett elítéltet, míg a hóhérlegény vesz- szőseprűvel verte az istenkárorn- lót. Természetesen a látványos- és százak kísérték oda-vissza. Gondoljuk el: kétszer átélni ezt , Következeik: Szentségtörés. t
