Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1973. március 21. IFJÚSÁG - IFJÚSÁG Ankét a szakmunkástanulóknál Az ajtó melletti asztalon elhe­lyezett ajándékokból már sejteni lehetett, hogy az összejövetelen jutalmazásra is sor kerül. A kecskeméti 607-es Szakmunkás­képző Intézet klubtermébe ér­kező fiatalok szemügyre vették a könyveket, lemezeket, labdá­kat, társasjátékokat, aztán meg­nézték a Petőfi Népében megje­lent cikkekből gondosan össz- állitott, s a falra függesztett tab­lókat. Kasztéi Balázs, az intézet pe­dagógus KISZ-szervezetének ve­zetőségi tagja köszöntötte a Pe­tőfi Népe ankéton megjelent mintegy ötven szakmunkástanu­lót, s a vendégeket, közöttük dr. Weither Dániel főszerkesztőt. Mint mondta, a szakmunkáskép­ző intézet pártszervezete fel­kérésére a pedagógus KlSZ-szer- vezet előfizető kampányt szerve­zett a szakmunkástanulók köré­ben. A két hónapig tartó akció­nak az volt a célja, hogy minél több ipari tanuló rendszeresen olvassa a megyei lapot. Nagy sikeiTel /.áru II a kam­pány. .Immár elejéiül Weither Vilmos igazgató és Saruit Hála személyzeti főelőadó irányításá­val több. mint ltiO új előfizetőt toboroztak az iskolában. Az ak­ció során nagyon sokan negyed, fél, illetve egész évre fizettek elő az új formátumban megje­lenő megyei napilapra. Az I/7-es osztály például 13 előfizetőt, az I/l-es osztály 11 előfizetőt, az I '5-ös osztály tíz előfizetőt gyűjtött. A második évfolyam 14-es osztályának ta­nulói tizenkét előfizetőt, a 11-es osztály tíz előfizetőt toborzott. A harmadik évfolyam 1-es oszályá- nak szervezése során tizenöten, a tízes osztály akciója nyomán pedig hatan fizettek elő a na­pilapra. A KISZ-tagok közül Fokit Sándor, a III 11-es osz­tály tanulója, Kői Béla, a III 12- es osztály tanulója gyűjtötte a legtöbb előfizetést. A pedagó­gus KISZ-szervezetben Gróf Ka­talin, Török Piroska és Bakonyi Leventéné érte el a legjobb ered­ményt. Az eredményhirdetés után a Petőfi Népe szerkesztőségének feladatáról, munkájáról, a lap előállításáról, az új formátum­ról, illetve az új nyomdatech­nikai eljárásról dr. Weither Dá­niel tájékoztatta az ankét részt­vevőit. Ezután a szakmunkástanulók tettek fel kérdéseket. Sok szó esett a társadalmi, politikai, gaz­dasági életünk kérdéseiről, a la­kásproblémáról, a népesedés le­lassulásáról, a külpolitikai ese­ményekről, a kultúrálódási lehe­tőségekről. a művészetekről, az olvasásról. Fiatalokra jellemzően, mindenre reagálva érdeklődtek a szakmunkástanulók. Kérdéseik megfogalmazásából kiderült, hogy választott szakmájukon kí­vül a politikai eseményektől a megyeszékhely gazdasági, társa­dalmi terveitől kezdve szinte minden érdekli őket. A l’.árs Kiskun megyei Lap­kiadó Vállalat nevében Dalmali József szervező köszönte meg a pedagógus és a tanulói KISZ- szervezet eredményes munkáját, s a szervezés irányításáért Török Piroskának, a pedagógus KISZ- szervezet titkárának és Kasztéi Balázsnak, a pedagógus KISZ- szervezet vezetőségi tagjának ajándékokat adott át. Ezután következett az össze­jövetel egyik legizgalmasabb ese­ménye: a tombola. Az előfizető gyűjtők ugyanis tombolajegyeket kaptak, s közöttük sorsolták ki a hat főnyereményt és a több, mint harminc kisebb ajándékot. A legszerencsésebb tanulók: a III 1-es osztály tanulói zsebrá­diót nyertek. Csabi József, Fű­lő p István, Kői Béla, Héjas Im­re és Demcsák Ferenc könyve­ket. lemezeket, játékokat kaptak. T. L. SZINKRONBAN Ganz-Villamossági Művek ba­jai készülékgyára. Belépek a ka­pun, tányérsapkás portás állít meg. Mondom neki, a fiatalokat keresem. Csodálkozva néz rám, hisz’ — mint később megtudtam — az itt dolgozók nagy része fiatal... A gyárban négy KlSZ-alap- szervezet működik. Százhatvan ifjúkommunista idejét ugyanis lehetetlen összehangolni. Meg aztán nincs is olyan nagy helyi­ség, ahol egyszerre ennyi fiatal taggyűlést, szellemi vetélkedőt, vagy kultúrműsort rendezhetne. Kisebb csoportokban viszont he­tente többször is találkoznak • Burszky Attila KISZ-titkár az exporta készülő BVR-72-cs feszültségszabályozó működé­sét ellenőrzi. egymással. A 2-es számú alap­szervezetnek például 16 tagja van. — Szinkronban dolgozunk — mondja Burszky Attila KISZ- titkár, s hogy értsem, mindjárt hozzáteszi: — Ez a neve a szo­cialista bridágunknak. Már hét­szer kaptunk oklevelet. A KISZ-alapszervezetek akció- programjának közös vonása: a Petőfi-évforduló méltó megün­neplése és a X. VIT-re való ké­szülődés. De az idei feladatter­vük részleteit különféleképpen dolgozták ki. Nagyon sok egyéni ötletet, jó kezdeményezést, szí­nes, tartalmas programokat gyűj­töttek össze. Kommunista mű­szakokat tartanak szellemi ve­télkedőket rendeznek, más üze­mekben dolgozó fiatalokkal ta­lálkoznak. Színvonalas kultúr­műsorokat, vetélkedőket, sport- versenyeket rendeznek a forra­dalmi ifjúsági napok keretében is. — Sok iíjúgárdista dolgozik itt, a gyárban — mondta Schmidt Lajos esztergályos, aki egyben a városi ifjúgárda szakaszparancs­noka. — Télen hetente egy fog­lalkozást tartunk, nyáron gyak­ran kirándulunk, vagy kime­gyünk a lőtérre. Nagyon örülök annak, hogy a gyárban hamaro­san önálló ifjúgárda szakasz ala­kul. így majd munkaidő után még több időt tölthetünk együtt hasznosan. Tárnái László Nők a pult mögött- Kerekasztal-beszélgetés a nőpolitika eredményeiről A Kismajsa és Vidéke ÁFÉSZ központi irodájában ült össze — két-férfi — két nő részvételével a „soronkívüli” kerékasz­tal-tanácskozás. Kettő: kettő — igazságos arány ahhoz, hogy a legfőbb felelősök számba vegyék, miként hajtják végre a párt nőpolitikái határozatát ennél a szövetkezetnél. Képünkön a kerekasztal. Bal­ról indulva: Gyuris Alajosné közgazdasági osztályvezető, a nő­bizottság titkára, Sipos Jenő igaz­gatósági elnök, Katona Margit főkönyvelő, a községi nőbizottság tagja és Nyerges Benjámin ke- reskedelrrfi osztályvezető, eszbé- titkár. Néhány adat az összképhez. A 4700 lelkes szövetkezeti tagság 70 százaléka nő. Az ÁFÉSZ közel 300 dolgozójából 195 a nő. Mind­két arány beszédes. Mindenna­pos feladattá teszi a nőpolitikái határozat érvényre juttatását. Hogy érvényesül ez a vezetés­ben? A jelenlevők közt ülhetne most Katkó Ferencné, a Vegyes ktsz. könyvelési osztályának ve­zetője, a szövetkezet igazgató- sági tagja, nőbizottsági elnök, s Pintér Sándorné felvásárlási osz­tályvezető, — ha nem lenne vi­déken. A kiskereskedelmi boltok, ven­déglátó egységek 78 vezetőjéből 42 nő — és 12 vezetőhelyettes kö­zül 7. Azt se hallgassuk el, hogy a 6 szocialista brigád tagságának há­romnegyede nő, főt közülük 3 tel­jes női brigád. Tavaly hatan kap­tak kiváló dolgozó kitüntetést. Hatvanöt nő törzsgárdatag, aki 5—20 éve van a szakmában. Pillantsunk most már bele az 1971. októberében készült intéz­kedési tervbe. Ki-ki saját pél­dányára támaszkodhat a számba­vételnél: mi valósult meg belőle? Riporter: — Kezdjük a keres­kedelmi és vendéglátóipari alkal­mazottak munkahelyi körülmé­nyeivel. Sipos Jenő: — A kiskunmaj- sai, szanki vendéglő konyháját korszerűsítettük azóta. Van már öltöző, mosdó, zuhanyozó. Szán­kon gáztüzeléssel megy a főzés is. Csólyospáloson ugyancsak szabvány szerinti a konyha, s a szociális helyiségek is. Riporter: — Milyen viszonyok voltak hetvenegy előtt? Sipos Jenő: — A majsai ven­déglő konyhájában összezsúfolva dolgoztak az emberek. Az ala­csony helyiség gőzben állt a szellőzöllenség miatt. A világítás sem volt megfelelő. Szánkon egy helyiségből állt a konyha, most van mosogató, előkészítő is. Csó­lyospáloson nem is főztek. Katona M'argit: — Bár het­venben korszerűsítettük, ki ne felejtsük a központi irodát sem. Előtte itt se voltak szociális he­lyiségek. Sipos Jenő: — Ezerkilencszáz- hatvanöt előtt általában a ve­gyesbolt jellemezte kiskereske­delmünket, ahol petróleum, élel­miszer, ruházati cikk egymás mellett volt található. Intenziven szakosítottunk. Például a ruhá­zati szakmában is fajtánként: ruha, cipő, divat-, konfekció-, méteráru boltjaink vannak. Kü­lön üvegbolt is ... Mindez nem csupán alkalmazottaink munka- körülményei, hanem a vásárlók szempontjából is előnyös. Ugyan­így kétirányú; tehát a nagyszá­mú szövetkezeti nőtagság, s a nőlakosság egészének második műszakját könnyítik olyan új szolgáltatásaink, mint a vegy- tisztítás, mosás bevezetése, a háztartási kölcsönzőbolt felállítá­sa, a tanácsadással egybekötött különféle — konzerv-, mosószer-, korszerű lakásbemutatók tartá­sa.. . Ja, és Majsával együtt 5 gázpalack-cserehely. Gyuris Alajosné: — A lakás­bemutató iránt olyan nagy az érdeklődés a környéken is, hogy az idén Szánkon, Csólyospáloson is tervezünk ilyet... Visszatérve az üzlethálózatra. Kiskunmajsán, Szánkon egy-egy önkiszolgáló élel­miszerboltunk van. Más eladási körülmények; nem kell ide-oda szaladgálni. Katona Margit: — A kötött­divatáru boltban kilencen dol­goznak. Azelőtt, a keskeny pult két oldalán szinte összeértek a vevők, eladók. A berendezés át­alakítás óta kétszer annyi áru le­het elől. A pult egyben árube­mutatásra is szolgál. Alacsony a polcos állványzat, nem kell lét­rázni ... Olalykályhával fűte- nek . . . Jutalékosak, tehát a ke­reset oldaláról se mindegy, hogy ugyanannyi idő alatt töb­bet tudnak eladni. Riporter: — Ha már kereset­ről is szó esett: milyen bérin­tézkedések történtek? Sipos Jenő: — Azonos képzett­ségnél, beosztásnál, munkapro­duktumnál nincs különbség férfi és nő bérezése között. Katona Margit: — Talán úgy helyesebb, ha hozzátesszük: az­óta jobban odafigyelünk. Történ­tek arányosítások a munkatelje­sítmény szerint... Van is rá pél­da (‘lóg. Sipos Jenő: — A bérfejlesztési lehetőséget mindig kihasználjuk. Ebből a nők ugyanúgy részesül­nek; nem „takarékoskodunk” az ő hátrányukra... Évközben is mód nyílt bérjellegű juttatások­ra. 400—800 forintos összegekben. Nyerges Benjámin: — Gon­dunk van a kisgyermekes anyák­ra. Jelenleg tizennégyen vannak gyermekgondozási szabadságon... Sipos Jenő: — Ha időközben béremelés volt, visszajövetelük- kor „abban állnak be”, ahogy például az ő beosztásukban vál­tozott. Mintha itt lettek volna. Nyerges Benjámin: — Addig is tartjuk a kapcsolatot. Meglá­togatjuk őket, tanácskozásainkra meghívjuk, s ha szociális helyze­tük olyan, segélyben is részesül­nek. így a többgyermekes anyák... Az ő érdekükben mó­dosítottunk a kollektív szerződé­sen is; két- vagy többgyermekes anyáknak külön 6 nap szabad­ság jár. Sipcs Jenő: — Tizenkét he­lyért 11 800 forint évi hozzájáru­lást fizetünk az óvodának; ta­valy 28 000 forintot adtunk a bővítéshez. Riporter: — E szép eredmé­nyeken túl bizonyára van még tennivaló? Katona Margit: — Kis bolt­jaink egy-két nőalkalmazottja bi­zony nem könnyen birkózik meg a „kiszerelt áruk” 70—100 kilós csomagjaival. Valami javulás már észlelhető; a belföldi cso­magok „kisebbednek”. Az im­portáruk még tartják nagyobb súlyukat. Riporter: — Sokszor látjuk, hogy az üzletekben zárás után is hosszabb ideig dolgoznak. Sipos Jenő: — Ilyenkor legin­kább „ármegírás” folyik. Például a ruházati cikkekre — pulóver­ra, zsebkendőre, zoknira stb. — egyenként „ráírják” az árakat, hogy, - másnap már forgalomba kerülhessenek. így van előírva. A gyár, a nagy kereskedettem anélkül küldi az árut. Gyuris Alajosné: — A munka­idő csökkentése központilag is probléma. Az egy-két személyes kis boltok helyzete nehéz ebből a szempontból. Nyerges Benjámin: — Elég sok az előre nem látott túlmunka az üzletekben. Az áru nem min­dig nyitvatartás alatt érkezik; utána is át kell venni. De több más tennivalója is van a keres­kedőnek nyitás előtt, s zárás után. Az ilyen túlmunkák miatt szeretnénk majd 7 órára csök­kenteni a nyitvatartási időt. Ez persze még nem „holnapi” prog­ram. Egyelőre azzal pótoljuk, hogy például boltvezetőknek évi 6, helyetteseknek pedig 3 nap pótszabadság dukál... ... Ez történt eddig Kiskun­majsán. A jövőből valamit. Már­cius 5-ével kezdték el annak a 3 emeletes, 21 lakásos épületnek a munkálatait, amelynek föld­szintjére az új ruházati áruház kerül. A „mintegy” 24 alkalma­zott többsége nő lesz. ök ismét fejlettebb munkakörülmények közé kerülnek ott. Ugyanakkor felszabadul a mostani ruházati bolt, s átadja helyét egy nagy csemegeüzletnek ... Akkor me­gint magasabbak lesznek a nő­politikái követelmények, amihez azonban elengedhetetlen a mai és holnapi jó „alapozás” Tóth István (Tóth Sándor felvételei) A kerekasztal. • A pulton is árubemutató. Aktivista — Tehát akkor holnap Gará- ra megyek... Köszönöm, szer­vusz. A telefonálást befejezte. Szelíd, barátságos szeme kér­dez csak: mi járatban vagyok? — Horváth elvtárs?... — né­zek körül a bajai járási nép­front irodájában, hátha felfe­dezek valami holmit, kabátot, kalapot, amely jelzi, hogy bent van a népfronttitkár. De író­asztalán kívül semmi. — Délelőtt operatív bizottsági ülésen volt, még nem jött vissza. Bizonyára hosszúra nyúlt a ta­nácskozás, és most ebédel még. — Az elvtárs? — Gondolom, bizottsági tag, akinek ilyenkor is „bejárása van” ide. Szerényen mosolyog. Bemu­tatkozik. — Lukács Béla nyugdíjas ... Tetszik tudni — kitart egy ki­csit —, aktivista vagyok. Bor­zasztó lenne, ha nem mozog­hatnék. Ügy megszoktam már a népfrontmunkát. Amikor szükség van rám, készenlétben állok. — Mióta népfrontos? Meglepődik. Töpreng, restell­kedik, mintegy elnézést kérőén tárja szét leengedett kezét. Mo­solyog. Szinte bocsánatkérően. — Dátumhoz nemigen lehet kötni. Kilencszázhatvanöt-hat- vanhat óta számítsam, amikor leszázalékoltak? — Mivel? — Szívvel — mutatja. S ez olyan kiszámíthatatlanul rakon­cátlankod ik, hogy nem lehet rendszeres, időhöz kötött elfog­laltságot vállalnom, mint nyug­díjasnak ... — Folytatja az elő­ző kérdés válaszát. — De hát azelőtt is társadalmi munkás voltam én ... A tsz-szervezéskor szinte a határban laktam. ötvenháromtól ötvenhétig a tanácsnál dolgozott, majd az FMSZ-nél volt ;rríezőgazdasági osztályvezető. Mint főagronó- must, nem egyszer kérték fel szakértőnek. — Mégis, melyik a legkedve­sebb tevékenységi köre? Ingatja a fejét. — Mindent nagyon szívesen elvégzek, amire megkérnek. Társadalmi népi ellenőr is va­gyok. Most a választás előké­szítésébe merültem bele. A múlt hetekben — két ízben — 9—9 községet jártam le. De nemcsak a választásról, hanem a nőnap megrendezéséről is meg­tárgyaltuk a szervezési teendő­ket a tizennyolc helységben. Titokban elnéznem sápadtas arcát, keresem a fáradtság jele­it, amelyek makkegészséges em­bernél se lennének feltűnőek ennyi igénybevétel után. Mintha tekintetemből olvasna. — Nem számít mikor van rám szükség. Ha este, hát akkor megyek. Februárban egyszer Kecskeméten jártak értekezleten Horváth elvtársék. Hazajövetelük után sürgősen tájékoztatni kellett a községi bizottságokat... Mo­torra kaptam, s körbeszaladtam a járást... Aktivista, társadalmi munkás, önzetlenül. Bizonyára belepirulna fehé­res arca, ha ilyet kérdeznék tő­le: „És a fizetség?” Mennyivel hatalmasabb erő a hozzá hasonló tízezrek belső em­beri tartása, mint azoké a — külsőre legtöbbször izmos, erős, az anyagi biztonságot, szuper jó­létet hivalkodva sugárzó „oko­saké”, akik egy szalmaszálat nem tesznek keresztbe, ha nem látnak belőle pénzt. Sajnálkozva pillant a karórá­jára. — Megbocsásson, de ... fél há­romra a járásbíróságon kell len­nem. Népi ülnök vagyok, s szé­gyelleném magam, ha nem len­nék pontos... —h —n Baja, Eötvös u. 1., Kalocsa, István király u. 44., Kecskemét, Rákóczi u. 2., Kiskunhalas, Hősök tere 5. Üveg­fantázia A férfi mélyen a kékes gázláng apró fénye fölé hajolt. Kezében vékony üvegpálcát és csi­peszt tartott. Az üveg vörösen feliz­zott és képlékennyé vált. majdnem el- csöppent. A mesteri kéz gyakorlott moz­dulattal visszatartja, kinyújtja, hajlítja, egyengeti, amíg az üveg nem alakul szarvassá, vagy em­berré, vagy madár­rá. amelyeket a Ívo­vi mester oly nagy szeretettel készít. Vitalij Ginzburg vezeti a Ívovi Radu- ga üveggyár ipar- művészeti műhelyét. Hivatalos képesítése íg.v hangzik — szili­kátipari mérnöktech­nikus. Az üveggel már diákkorában kezdett kísérletezni, most pedig elismerten Iparművész fo­kon bánik vele. Munkált eddig húsz nemzetközi kiállításon mutatták be. A művész szüntelenül újabb utakat e,zze* egyre gazdagabbá válik alkotásainak formanyelve. Képünkön a Hucul esküvő című kompozíció egy részlete. (APN—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents