Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-16 / 63. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. március 16. Hogyan lehet az ember segédművezető? — Ügy, hogy szól neki a gyár főmérnöke, hogy elsejétől vegye át ezt a beosztást — mondja tréfásan mosolyogva Vakulya Magdolna — va^y ahogy mindenki nevezi Magdi —, akivel az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységében beszélgettem. — Persze — teszi hozzá gyorsan — közel sem ilyen egyszerű a dolog: .. A beszélgetés előzményeként el kell mondani annyit, hogy a gyáregység jelentős fejlődés előtt áll. Elkészült az új, hatalmas üzemcsarnok és a második félévtől kezdve már itt is indul a termedés. Ehhez pedig háromszáz új dolgozóra van szükség. Felvételük, betanításuk már javában tart, s mire az új csarnokban zümmögni kezdenek a korszerű gépek, lesz mellettük elegendő szakképzett kezelő. Ezeket azonban előbb még meg kell tanítani a munka fogásaira. A saját szakmunkásgárda ki- nevelése már régen kezdődött. Négy évvel ezelőtt láttak jieki a középszintű vezetők oktatásának. Most érik az akkor elvetett mag. Júniusban kilencen fejezik be a cipőipari technikumot. A harmadik osztályban nyolcán, a második osztályban pedig tizenhármán tanulnak. A most végzős hallgatók egyike Vakulya Magda. Az üzemben elért ,.karrierjéről" így nyilatkozik: — Már a gimnáziumban elhatároztam. hogy a cipőipart választom. Nem utolsósorban azért, mert anyukám is itt dolgozik, s én pedig a gimiből ide jártam politechnikai oktatásra. Áz érettségi után ide jöttem inkább a gyárba, előbb segédmunkásnak, majd betanított lettem. Egy év múlva, 1969 őszén kezdődött a cipőipari technikum, természetesen azonnal jelentkeztem. Nappal dolgoztam, iskolába jártam, este pedig tanultam. Elmondhatom, hogy igen jók az eredményeim. Valószínű azért — teszi hozzá elgondolkodva —, mert' nagyon szívesen tanulok. Pedig nem könnyű. Huszonötén kezdtük és most a nyáron már csak kilencen végzünk. — Hogyan került a mostani beosztásába ? — Ügy, mint ahogyan beszélgetésünk elején tréfásan mondtam, 1972 októberében közölték velem az új beosztásom, s azután megkérdezték, hogy elvállalom-e. Nagyon meglepődtem, de vállaltam. Jól összeszokott gárda a szalag, bíztam abban, hogy új beosztásomban is ■ támogatnak. Ügy is lett. A művezetőm, Szondi Lászlóné, Erzsiké nénj, sokai segít, szívesen ad át gazdag szakmai tapasztalataiból. A szalagon huszonötén dolgozunk, s közülük tizenöten nemcsak életkorban, hanem a szakmában is jóval idősebbek nálam. Mégis tudunk szót érteni. Giziké néni —* Rádi S^n- dorné — például már nagymama, több. mint tíz éve dolgozik itt. ö is, de a többiek is hallgatnak rám. — A jövő? — Elsősorban a téchnikumi tanulás befejezése, minél jobb eredménnyel. Azután jobban jut majd időm a KISZ-munkára_ is. Mint az üzemi csúcsvezetŐ9ég tagjának, most is van feladatom bőven, de ha nem kötne le any- nyira a tanulás, még többet is tudnék tenni. Ä magánéletben? Jövendőbelim egy termelőszövetkezetben gépkocsivezető. Családomról még annyit, hogy a bátyám szintén itt dolgozik, mint technikus, nővérem ugyancsak itt kezdte. Opauszky László / , m • Otthon sokat és szívesen tanul. i r 1 I 1 m F • Magdi a szalagon munka közben. Fellélegzés - 12 év után Nemrég szemléltettük egyik riportunkban, hogy a hat településre szétszóródó Homokmégy életében milyen felszabadító hatása lett a — csak az utóbbi 2 évben megépült ' több, mint 2 kilométer hosszú kövesútnak. A nehezén túljutott vezetőember szerényen visszafogott örömét, fellélegzését véltem kihallani Györki István szavaiból akkor is, midőn a községfejlesztési eredmények után az Aranykalász Tsz- nél végbement fordulatról kezdett beszélni. Mivel hogy félig elmenőben volt már, röviden, de szinte sodró erővel szólt. — Ami tizenkét év alatt nemigen történt meg, nyugodtság, érdeklődés, színvonalas, megfontolt hozzászólások jellemezték a mostani zárszámadó közgyűlést... Ahogy az új kövesutak, végre, évszázadok távolságából hozták egymáshoz közel a szállásokat — meg a boltokhoz, kultúrához —, úgy érett most már minden bizonynyal végleg egységessé a 4 tsz- ből egyesült Aranykalász. Bízik a tagság az új vezetőségben, az új szakemberekben. Bizonyítékok? Hallgassuk csak, ahogy a párttitkár elősorolja. • — Lényegesen javult a tagság jövedelme. 1972-ben 80 forintot ért egv tízórás munkanap. A háztáji gazdaságokból külön hatmillió-hatszázezer forint bevétele lett a családoknak. — Ehhez ám meg kellett fogni a munka végét. Kivált, ha számításba vesszük, mennyi a belvizes területünk. 1970-ben például a kalászosok 28 százalékát elvitte a víz. 1972-ben egymillió 800 ezer forint volt a belvízkár nagysága, mind emellett sikerült mégis elérni 17 mázsás búzaátlagot. — Mi is volt a közgyűlésen? Az okos felszólalásokat említette. — Először is: 95 százalékos megjelenésre aligha volt még példa ... A Beke Istvánéhoz hasonló hozzászólásokat támogatva egyhangúlag csatlakozott a tagság a szarvasmarhaprogram elindításához. Közbevptőleg: a háztáji állattartás jövedelmezősége is hozzájárult annak megértéséhe?, mennyi fantázia van a nagyüzemi tenyésztésben. Elhatároztuk, hogy í 1973-ban megkezdjük a 300-as hizómarha- telep építését, s jövőre be is fejezzük. A későbbiek folyamán sem állunk le ezzel, folyamatosan két újabb, 300—300-as telepet hozunk tető alá. Teljes egyetértés fogadta, hogy a közös vállalkozás tagjaként nyerjünk mi is többet abból a szellemi tőkéből, amelyet szakembereink testesítenek meg. — Nem olyan tehát a szemlélet, hogy a tagság a házáji előnyeinél ragadt volna meg? — Sőt éppen abból tapasztalhatták az emberek, milyen erős a közös, hogy a téesz juttatott igen jelentős tömegű vegyes takarmányt a háztáji állattartás támogatására. Meggyőződtek egyrészt, hogy azt a nagyüzem részeként, eredményességét közös érdekként fogjuk fel, másrészt növelte a kedvet a még nagyobb jövedelmet hozó közös, nagyüzemi méretű állattenyésztés fejlesztésére, az országos programban való bekapcsolódásra. — Volt-e ötlet, javaslat? — Rigó Károly fejtette ki, hogyan éljünk még okosabban az erdős, fás területeinkben meglevő lehetőségekkel. Előtárta, hogy a Asszonyaink, lányaink szívesen téesz tulajdonában levő földekről 80 ezer köbméter fát tudunk kitermelni. Javasolta, hogy vegyük fel a kapcsolatot a ládagyárral, állapodjunk meg a fa itteni feldolgozására. Mindjárt kiterjeszthetjük ezzel a téli foglalkoztatottságot. — Kovács Mátyás elvtárs, a tanácselnök említette. hogy * hétszáz tagja van az Aranykalásznak, s annak 50 százaléka nyugdíjas. Mindketten beszéltek a termelésszerkezet átalakulásáról, a keinizálásról, gépesítésről, ami szintén munkaerő felszabadulásával jár. Közük bizonyára sok a „nő. — Értem, mire gondol... Legutóbb éppen erről tárgyalt a pártvezetőség. Mondhatjuk, hogy ez is rendbejött. A mi falunkban is elevenen él a kalocsa vidéki nép- művészeti hagyományok ápolása. Asszonyaink, lányaink szívesen hasznosítják az anyáikról nagyanyáikról rájuk szállt nemes örökséget. Bedolgoznak a kalocsai háziiparba. Mintegy kétszázötven-háromszáz nő talál ebben keresetnövelő elfoglaltságot... ... Szinte egyszuszra, egy hosz- szabb beszélgetés záradékaként mondotta el a fentieket Györki elvtárs. Amiről pedig ilyen lendülettel lehet pár perc alatt szólni, annak nem a, szavakban van meg a fedezete. Hanem a dere- kas erőfeszítésben, ami kézzel fogható, szemmel látható gyümölcsöket érlelt. Tóth István LE A TÚLZOTT VÁLASZTÉKKAL! Mindennek az idegen módi az oka! Hazánk fiai rákaptak a külföldi holmikra. Asszonyaink, leányaink francúz kenceficével cicomázzák magukat, a férfiember — ha ez a szenvedélye — a német meg a cseh barkács instrumentumokra esküszik, de még az oktalan gyermek is án- gol, meg japánus magnetofonért rimánkodik. Egy Kossuth kéne ide, az ö védegyleti mozgalma, hogy korbáccsal kergetné ki a magyarság szent templomából az idegen kufárok holmiját, a simanyelvű taljánét, az álnak németet, a fösvény ángolét! Ki hallott ilyet? A gazdasági illetékesek, ahelyett, hogy védővámmal sújtanák, tilalomfával korlátoznák, sorompóval útját állnák a külföldi ' csecsebecsédnek, becsalogatják ide, és eljárásuknak még olyan hangzatos neveket ís adnak, mint választékbővítés, a hazai ipar serkentése, versenyszellem, satöbbi. Győzzük meg a honi vásárlót, hogy a mi portékánk jobb? Strapálja magát az ördög! Ha az üzletekből eltűnik a külföldi holmi, meglátják, tüstént a miénk lesz a legszebb, a legkiválóbb! Ott van aztán a külkereskedelem. Mi dolog az, hogy kimegy az a sok fránya üzletkötő, összevásárol vadidegen országokban mindenféle automatikus gépet, programozott vezérléseket, aztán eladja itthon a mi manufaktúránknak? Eb ufa fakó! A magyar lélek konzervatív, idegen tőle 'az agyafúrt gépi masina, a magyar azt szereti, amit a saját kezeügyével megcsinálhat. Hogy egyes gépeink még nem a legtökéletesebbek a világon? Hát ha nem, akkor is legyünk hozzájuk elnézőbbek. Elvégre ezek mégiscsak a mi lelkűnkből leik edzett piros-fehér- zöld gyártmányaink, itt termettek ebben a szép, hegyes-völ- gyes, délibábos, akáclombos magyar népgazdaságban. Ihajla! Meg aztán a fogyasztókat is meg kéne már egy kicsinység rendszabályozni! Az a baj. kérem szépen, hogy túl sokat tetszenek külföldre mászkálni! Mikor beadja az ebadta a pásztorkérvé- nyit, mind azt írja bele, hogy a tájban akar gyönyörködni. De nyavalyát a tájban gyönyörködik; azt kajtatja, melyik portéka szebb, meg jobb, mint miná- lunk. Szerintem az árpolitika sem tükröz hazafias szellemet. Mert most úgy van, hogy a külorszá- gi portékát drágábban árulják, mint a hazait. Ha ózonban fordítva volna, ha a szittya áru kerülne több pénzbe, akkor a vásárló úgy okoskodna: ohó, ez bizonyosan azért drágább, mert ‘e% a jobbik. És akkor szívesebben vásárolná a miénket, mint az ifnportot. Azt kérjük: tessék pártolni a magyar ipart! Erre Jő a válasz: tessék jobbat gyártani! De hiszen a jobbat pártolni nem nagy kunszt, tartja az ősmagyar közmondás, akkor is tessék megtámogatni bennünket, ha rosszabbat produkáltunk! Egy szó, mint száz: magyar árut, a magyar fogyasztónak, a magyar üzletekbe, eszi, nem eszi, ne kapjon mást, azt a fűzfénfütyülő rézangyalát a firmamentumos piaci kapcsolatoknak! Az Első Magyar Bóvlikészle- Hezö Vállalat vevőszolgálata nevében: Olvashatatlan aláírás; — igazgató. Közzétette: —nova— Tanácsadó fiatalok Kalocsán tavaly megalakult a Falusi Ifjúsági Tanács. A tsz- szövetséggel és a járási KISZ- bizottsággal közösen kialakított tervei között szerepelt több, a fiatalokkal kapcsolatos elemzés, adatgyűjtés elkészítése. Az ifjúsági tanácsot az idén újjászervezték. Bizonyos vagyok benne, hogy sokakban felmerült a kérdés, mi tette szükségessé a változtatást. Sztankovics Anna, az új- solti Kossuth Tsz üzemgazdásza már az elmúlt esztendőben is vezetőségi tag volt, így jól ismeri azokat az okokat, amelyek a változtatást szükségessé tették. Beszélgetésünk során kitűnt, hogy a gazdag programból nem sokat tudtak megvalósítani. Az elemzések elkészítésére se idő, se ember nem volt, hiszen mindannyian dolgoznak. Előfordult, hogy elment egy-egy szakember a körzet valamelyik téeszébe, beszélgetett a vezetőkkel; mit, hogyan kellene csinálni. Bebizonyosodott azonban, hogy a helyi lehetőségeket legjobban a helyiek ismerik. A tavaly választott út, bár szebb és látványosabb volt, de a járható, a hatékonyabb az a módszer, amit az idén választottak. Az ifjúsági tanács legfőbb feladata a tájékoztatás lesz, az év elején — saját tapasztalataik és a szövetkezetek küldöttéinek javaslatai alapján — ösz- szeállított témavázlat szerint. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy nagyon sok szövetkezetben dolgozó fiatal nem ismeri jól a központi rendeleteket, nem tudja állandóan figyelemmel kísérni, megszerezni az új információkat. Így, ha ismerik is a gondokat, jogaikkal, lehetőségeikkel nincsenek tisztában. Legtöbbször csak hosszú idő után tudják meg, hogy már régen megoldhatták volna problémáikat. Az ősszel rendezett vitán is több téesz képviselője tette szóvá a szakképesítéssel bíró növénytermesztők csaknem mindenütt alacsony bérszínvonalát, azt, hogy ugyanannyit kapnak, mint azok, ákik nem szakmunkások. A tsz- szövetség segítségével sikerült eredményt elérni minden olyan szövetkezetben, ahal az anyagi erő rendelkezésre állt. Mondhatná valaki, hogy1 az említett példa már tulajdonképpen az érdekvédelem körébe tartozik. Ezt a funkciót pedig a KISZ és a tsz-szövetség betölti, tehát az ifjúsági tanács így tulajdonképpen már a harmadik érdekvédelmi rendeltetésű szervezet. Pedig ez esetben nem az apparátus felesleges felduzzasztásáról van szó. Egyrészt mert a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok nem mindegyike KISZ-tag, másrészt, mert a tsz-szövetségnek — bár valóban hatékonyan képviseli tagszövetkezetei gazdasági és társadalmi érdekeit — nem a legfőbb feladata az ifjúsággal való foglalkozás. A Falusi Ifjúsági Tanács szerepköre elsődlegesen a tanácsadás, a tájékoztatás, illetve a vitákon, megbeszéléseken elhangzottak továbbítása a területi szövetségekhez, illetve az ifjúsági szervezetekhez. D. É. 1 ' * 0 1 GÁL SÁNDOR: 14. A TÖBBNEJÜSÉG VÉTKE Ne csodálkozzon a kedves olvasó, hogy ilyen hosszan foglalkozunk a házasság. \s ezen belül (pontosabban kívül) a gyerekek eseteivel. Hiszen abban az időben ezek a dolgok főbenjáró bűnt jelentettek szélsőséges változataikban. Ilyen szélsőséges esettel is találkozik az ember, ha az úriszéki jegyzőkönyveket lapozgatja. Az írástudatlan, s zömében ez által műveletlen, a pusztákon, barmok között tengődő, vagy cselé- deskedő „istenadta nép” szinte ösztöneiben élt. A törvényekben megfogalmazott tilalmakat úgy értelmezte, mint amelyekkel az V urak önnön érdekeiket, gazdaságukat védik tőlük, a földönfutó szegénységtől. S ez valóban így is volt. Látta ugyanakkor, hogy a házasság szentsége csak akkor „állíttatik helyre korbácsokkal, áristommal és hóhér pallosával”, ha ők. a szabad személyeknek nevezett, de valójában servis (szolga) sorban élő nincstelenek vétettek ellene. Az anyagi és erkölcsi elnyomás aztán, ha különös súllyal nehezedett egy-egy cselédlányra, kiszolgáltatott asszonyra, s nem volt ritka, amikor az ilyen ember „elméjében megháborodott”. Mert mivel lehetne magyarázni Urbán Teréz esetét, aki gyermeket lopott: „Urbán Trézsi, aki Pestről Beuer Ádáín nevű három esztendős gyermeket az édesanyjától ellopta, vétkét csak az gyengíti, hogy a gyermek épségben visszaadatott az anya kezére. Mindezért Urbán Trézsí egy esztendei rabságra, fertályonként 20 korbácsokra, összesen nyolcvan korbácsra ítéltetett...” Vajon így akart bosszút állni a Bauer családon, ahol cselédes- kedett. Gondoljunk vissza ugyanakkor arra. hogy az ópiummal örökre elaltatott gyerekek gyilkosait szabadon engedte az úriszék, hogy Fischer Antal, aki golyóbissal töltött puskáját vigyázatlanul kilövé. s egy embert halálra sebzett, mindössze fél esztendőt kapott. Persze a nyilvánvalóan tébolyodon személyt — bármit követett is el — érthetően szabadon bocsáitotta. illetve nem büntette az úriszék. Ilyen volt például nevezett Bozsó Ilona is: „A fisca- lisi Hivatal által bemutatott tébolyodon Bozsó Ilona. Csuka Tóth István hitvese ellen végbement azon nyomozódás, hogy az a Varjú Gábor nevű gyermeket magához édesgetvén, egy tíárddal agyon vagdosta, mivel cselekedete imputació alá nem eshet, a Magistrátus felvigyázására adatott. Férje bedig tartására és orvoslására kötelezvén egyedül 40 forint vérdíj ítéltetett javaiból megtéríttetni . ..” Mindkét esetben csak feltételezés, hogy például Urbán Trézsi vágyódott a hit szerinti házasságra, „a gyerekre, de bátorsága nem volt elrugaszkodni az ugyancsak hit szerinti erkölcsöktől. Kérője nem akadt, hiszen ismerjük a búidosó kuruc rigmusát: „Soha soha vetett ágyban, soha soha hites vágyban ...” A légé■=ra*»i „Fekete József lutheránus, helybéli lakos többfeleségűség vétkébe keveredvén, az Űri Törvényszék által halálra ítéltetett, Peré apelláta útján a Tekintetes Királyi Táblához vitetett, honnan ügye most vissza küldetett, de úgy, hogy nevezett rab elkerülvén a hóhér pallosát, három esztendei rabságra, vasban töltendő közmunkára, minden héten kenyéren és vízen töltendő kétnapi böjtre és félesztendőnként ötve- nével elverendő 300 páltzákra ítéltetett... Ezen kegyelmes ítélkezés leérkezvén, de minthogy a rab időközben elhalálozott, ezen ítéletnek publikálása feleslegessé lett...” Persze, nem tudjuk, ki volt ez a Fekete József nevű polgár, de a halálos ítéletet maga a királyi tábla is igen súlyosnak tartotta. Furcsa módon most az ellenkezőket tapasztalhatjuk: az asszonyokat nem vonták felelősségre, noha mindenképpen bűnösök voltak az akkori fogalmak szerint. Ha hites uruk volt, akkor azért, ha pedig hajadonok voltak, azért. Az előbbieket „nős-paráznaság”, az utóbbiakat pedig fajtalankodás miatt állították törvényszék elé. Lehet, hogy Fekete József nem volt hajlandó megnevezni „bűntársait”, vállalva ezzel azt, hogy az összes vétek az ő fejére tornyosult. Talán emiatti dühében, mint megátalkodottat ítélte halálra az úriszék. ö azonban „önként” távozott az örök vadászmezőkre. Következik: Háborgó tizedes. • Tömeges kivégzés. nyék körülbelül így éltek, s amint később látni fogjuk, a pásztorembereknek — csikósoknak, gulyásoknak, juhászoknak — körülményeik miatt alig volt alkalmuk házasságra gondolni. Bozsó Ilona házasságából nem szármázott gyerek. Bizonyára ezért tébolyo- dott meg a szerencsétlen, hiszen urát. fogadott és vállalt hitét el nem hagyhatta, s fékezhetetlen irigység, a bosszúval határos vágy kergette gyermekgyilkosságba. Fejezzük be azonban ezt a részt egy tragikomikus üggyel, amint a címben is utaltunk rá: a többne- jűség vétkével. Mert végzetes sors várt arra a férfira is, aki — mert esetleg felesége nem szült neki gyereket, más asszony, lány felé húzódott — kirúgott a hámból, s ez napvilágra jött. Tömör fogalmazásban álljon itt Fekete József gyászos története.
