Petőfi Népe, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-16 / 63. szám
f ÉRDEMES MEGNÉZNI BUDAPESTEN Kardok, zászlók, ágyúgolyók 48-ból Dicsőséges napokra mindig szívesebben emlékeznek az emberek. Ezért adják szinte egymásnak a kilincset a Hadtörténeti Múzeumban, ‘ahol „1848—1849-es forradalom és szabadságharc” — címmel új, állandó kiállítás nyílt. Ősz nagyapák hordozzák körbe lelkesen kérdezősködő unokáikat, meghatottan és szakavatottan kalauzolják a csemetéket vitrintől vitrinig, győztes csatáktól a világosi fegyverletételig. Fiatalok viharzanak be az ajtón, felületesen rohannának végig a, három termen, de valahol középütt megtorpannak, szemükbe csap a történelem „forgószele”, ballagnak vissza a bejárthoz, s kezdik élőiről, most már felfokozott ér- deklődésssel, kíváncsisággal a tanulást. A hangszóróban 48-as indulók lelkesítik a látogatókat, a falakon körben múltat idéző festmények, korabeli metszetek: „Trombita harsog, dob pereg, indul a csatába a sereg...” Az újkori történelem első önálló magyar hadserege. Tüzérségünk sem volt, azt is a nép szabadságvágya, küzdeniakarása hívta életre a semmiből. Mi maradt mindebből? Ma már játékszernek tűnő, de annál értékesebb háromfontos és egy- fontos ágyúcső, hadiröppentyűk, ágyúgolyók, még hadikaszák is — ezeket a gyalogság, s a nemzetőrség hasz-, nálta — személyes tárgyak, becses ereklyék. Itt vannak előttünk, s mégis, 125 évnyi távolságra tőlünk: ennyi idő választ el bennünket nemzeti szabadságharcunk dicsőséges — és. tragikusan szomorú korától, a'magyar márciusnak az európai haladással párhuzamos eseményeitől. Ez az egy és negyedszázad fakóra haloványította az egykori kokárdák élénk nemzetiszíneit, megtépázta, elkoptatta a sok vihart látott tolifogók ékes festéseit — de nem tudta elmosni, kitörülni az akkori idők történelmi jelentőségét. Ha akkor nem fújják meg ezeket a kürtöket, nem bontják ki ezeket a zászlókat, s nein ragadják meg ezeket a kardokat, ká- szákat, egyéb fegyvereket, ma kisebb önbecsüléssel nézhetnénk egymás szemébe, hiszen az sem biztos, hogy 48 híján rátalálturlk volna arra az útra, amely elvitj bennünket az első magyar proletárhatalomig, onnét pedig egészen oda, ahová 1946 után eljutottunk. • A Hadtörténeti Múzeum épülete a Várban. ® Lovas nemzetőr vörös csákója 1848*—49-ben. Mennyi mindent mesélhetnének ezek a szemnek is tetsző emléktárgyak, híres 48-as katonatisztek személyi tulajdonai: Lenlkey János tábornok huszártarsolya, Klapka és Bem apó kardja: utóbbi a kolozsvári hölgyektől kapta ajándékba, a díszes handzsárt viszont ő adta Petőfinek. Az ajándék sértetlenül túlélte tulajdonosát, a győztes csaták egetrengető diadalát, az elbukás sötét, nemzeti gyászát, a későbbi viharokat és örömünnepeket és most itt van. Petőfi Csatadalát juttatja a nézők eszébe, egy fegyver, amely nem gyilkos .gondolatokat, hanem költői rímeket sugalmaz. Egy/ kiállítás, amely a leírt, olvasott és megfakult szavak mellé odateszi az eredeti dokumentumokat, a használati tárgyak, viselétek, hadmozdulatok, fegyverek, csaták eredetiben megőrzött, vagy pontosan rekonstruált képét. A vitrinekben elhelyezett anyag pedig összefüggő képet ’ad az akkori eseményekről. A magyar történelem dicsőséges, nagy napjairól. V. Zs. Olvastuk A gondolatolvasó zseni Egy moszkvai ifjúsági napilapban érdekes ' cikk jelent meg Tofik Hasszán-Aga-Ogli Dadasev történetéről. Tofik 1947-ben, Bakuban született. Tizennégy, vagy tizenöt éves lehetett, amikor egy ful- lasztóan unalmas irodalomórán fölmerült benne, milyen jó volna ha sikerülne „megdadogtatni” a tanárt. Jó erősen maga elé képzelte a jelenetet, mire a „kísérleti személy” kínos szótagolással, mint egy elemista, minden betűnél ösz- szegabalyodó nyelvvel kezdett olvasni. A felbátorodott Tofik ezután rendszeresen sétáltatta a tanárokat a padsorok között. Tofik efféle kísérleteit sok szempontból kifogásolni lehet, ám a fiú mégsem volt „anarchista”: gyakran csillapította le diáktársai zsi- bongását pusztán gondolati sugallattal. Tizennyolc éves fejjel, Wolf Messing egyik föllépését látva, döbbent rá, hogy ő is képes ugyanazt megcsinálni, amit a telepatikus-mutatványairól híres mester. Most már rendszeresen tanulta otthon a „szakmát”. Eldugtak előle egy pénzdarabot és ő a gondolatokból olvasta ki, hová rejtették. A hipnózist is ekkor, a rokonain gyakorolta először. Amikor elérkezett az idő, hogy szakbizottság előtt tegyen bizonyságot képességeiről. A bizottság nem egykönnyen adta meg magát. Elgondoltak egy szót és To- fikna/c le kellett írnia; számos tárgy közül kellett kiválasztania azt a bizonyosat, amelyikre gondoltak. Egyszer megingott. Már-már fölnyitotta egy zongora fedelét, de a kezét visszahúzta. Odalépett az egyik jelenlevőhöz: „Koncentráljon, kérem”, majd sarkon fordult, a zongoránál termett és most már fölnyitotta. Bonyolult mutatvány ^ befejező aktusa volt ez és ő boldogan emelte ki a zongorából azt a csomag cigarettát, amelyet meg kellett találnia. S ekkor Tofik megkapta a színpadi fellépésre jogosító engedélyt. Ford.: Réz Marianne A fény nem aludt ki... Ml lesz a sorsa a bajai József Attila Művelődési Központnak? Bajának csaknem harmincötezer lakosa van. Ennek egyötöde 14—30 éves, tehát fiatal. A keresőknek több, mint a fele az iparban dolgozik. Baja iskolaváros: csaknem harmirjc oktatási intézményében tízezer diák tanul. A fentiekből törvényszerűen következik, hogy a lakosság érdeklődése a művelődés iránt megnőtt. Ugyanakkor az igények kielégítése a művelődési központ rozoga épülete miatt egyre nehezebbé válik. A további sorsával kapcsolatos, évek óta tartó huzavona is akadályozó tényező. A város lakosságát szüntelenül foglalkoztatja, mi lesz a sorsa a művelődési központnak? Lebontják? Üjat építenek? Átalakítják? A vélemények és elképzelések újra és űjra összecsapnak. Kezdeményezések A művelődési ház 1952—1956 között járási irányítású volt. Azóta városi, de a járási szakmaimódszertani irányító funkciója mindvégig megmaradt. Több megyei — sőt: országos — kezdeményezés indult el innen. Például a klubmozgalom; szabályzatukat országosan elterjesztették, mintának. Vagy a tsz- ek kulturális tervezésének s a községi művelődési otthonok munkájának segítése. Sorolhatnánk még tovább. „Forradalmi” tett volt a részükről annak idején, és indulatos viták okozója, hogy bevitték a presszót az intézménybe. Nézzük a számokat A Liszt Ferenc Énekkar 15 éves. Víg László karnagy vezetésével aranykoszorúval kitüntetett együttes. Aranyérmes a húsz éve működő tamburazenekar. Szabó Gyula a vezetője. A „kiváló” címmel kitüntetett Duna Foto- klub széles körben ismert. A művelődési központnak az elmúlt években átlagosan évi százötvenezer látogatója volt. Ez — több más mellett a régebbi évek jó munkáját dicséri. Ta- • valy 79 műsoros rendezvényükön negyvenezren jelentek meg. 1972-ben száztizenkilenc táncos rendezvényükön huszonötezren szórakoztak. Ez mind szép. Igenéin, de van néhány erősen elgondolkoztató a számokban. 1969-ben még hét szakkörük működött, most kettő.- Az öt évvel ezelőtti negyvenhét tanfolyam tizennégyre csökkent. 1962-ben már 12 művészeti csoportjuk volt, ma viszont csak 8. (S ha ezek munkáját közelebbről is megnézzük, ez a lefelé irányuló tendencia még szembetűnőbb.) Égető gondok Helyszűke miatt csak gyors felsorolásban : — Az épület teljesen elöregedett. Kívül-belül hull a vakolat, repedezettek a falak; bentről a hasadékokon lehet látni az eget. A legnagyobb és legforgalmasabb termüket — mert életveszélyessé vált — hatóságilag bezáratták. ;— A berendezés, a bútorzat szintén elavult, ócska, alkalmatlan a korszerű munkára. — A rossz, csúnya környezet miatt elfogynak az igényes látogatók. Haldoklik a felnőtt klub, teng-leng az ifjúsági. — A színházterem berendezése, világítása korszerűtlen (többször megírtuk már), rosszak az öltözők. — Kevés az itt dolgozók száma. (Igazgató, főelőadó, művészeti előadó, gazdasági vezető.) Még legalább két kulturális szakember kellene. — Évek óta küzdenek az épület úgy-ahogy karbantartásáért; idejük, energiájuk nagy része erre megy el. Hiába. ' — Állami támogatásuk évi száznyolcvanez'er forint. Tizenkilenc éVvel ezelőtt kilencvenezer volt. (Tiszakécskén ma száznyolcvanötezer forint.) — S végül: a presszó — a „legszebb” helyiség az. épületben! — berendezése csúnya, sérti a jó ízlést. Munka — erőlködéssel Elismerés azoknak, akik ilyen körülmények közt sem vesztették kedvüket. Bánáti Tibor igazgató két évtizede népművelő. Több kitüntetése van. „Ősidők” óta tanácstag, vb-tag is. Régóta országosan elismert népművelő. 'Wilhelm József főelőadó ugyanolyan „öreg rókája”, kipróbált harcosa a kultúrának. Szocialista kultúráért kitüntetést kapott munkájáért. Nem ment el a kedvük. Csak szeretnének végre — érthetően — jobb körülmények közt dolgozni. Naponta erőlködéssel . végzik a munkát. Ennek eredménye, hogy a „romok alól” egy-egy szép eredmény kiviláglik. Sokat törődnek a felnőttoktatással. Műsorokkal, tanácsokkal segítik a termelőszövetkezeteket. Éppen most szervezik meg az amatőr filmklubot. Segítik a fotoklub, az énekkar és a képzőművész kör munkáját. Előadásokat szerveznek, s próbálnak „életet lehelni” a felnőtt- és ifjúsági klubba. Vélemények Egy utcai járókelő: — Nem járok oda, nincs gusztusom hozzá. Másik járókelő: — Szívesen megyek a rnűvházba; de csak a presszóba. Az az egyetlen tűrhető helyiségük. Ismét más: — Baját a Sugovicáról ítélik meg. Na meg a halászléről. Nézzék meg a kultúra házát — és ítéljenek. Bánáti Tibor igazgató: — Városi szinten gondosabb tervezés kellene. • Sok elképzelés született, de egyik sem valósult meg. Az Országos Népművelési konferencia szellemében jobban figyelembe kellene venni a köz- művelődési szakemberek és a régi munkatársak véleményét. Ili Márton kandidátus, csillagász: — Az épület külső képe nemhogy vonzaná, de elriasztja a közönséget. A művelődési központ vezetőit — érthetően — elárasztották már a nehézségek. Talán ezért csökken a kezdeményezések száma. A komolyabb, tartalmasabb kulturális munka nagyobb támogatást érdemelne. Molnár János, művelődésügyi osztá Ívvezető: — Szerény körülmények között elismerésre méltó munka fo. lyik a művelődési központban. Ennek köszönhető, hogy a „fény nem aludt még ki”. Viszont több csoportot, foglalkozást kellene kihelyezni más szervhez, intézményhez. Az úttörőház tanácsi irányítás alá került, sokban rendelkezésükre áll majd — ez is segít valamit. Elismerjük: több szakemberre van, szükségük; azon leszünk, hogy ez a kívánság mihamarabb teljesüljön. Segítene, ha télen a szigeti üdülőket, nyáron a víziszínpadot kihasználhatnánk a közművelődés számára. Kincses Ferenc, a városi tanács vb-elnöke: — Az a cél, hogy a város valamennyi közművelődési intézménye közös irányítás alá kerüljön. A művelődési központ feladata lenne ezeket összefogni. Hangsúlyozni kell: a város kulturális élete nem cSak egy központi helyen zajlik. ' Üzemi és tsz-klubokban, s más intézményekben is. Túl kell lépni azon á régi szemléleten, hogy van egy ház, ahol minden kultúra együtt van, s a többi mellékes. Az épület falain kívülre kell lépni. 1975-ig nincs lehetőség új művelődési ház építésére. A jelenlegi színházterem korszerűsítése azonban fontos — és reális követelmény megoldható. Távolabbi terv, hogy a jelenlegi épület emelete maradjon meg irodáknak, a város egész közművelődési munkájának irányítására, s a földszinti részt alakítsuk ki kulturált vendéglátó kombinátnak. Összegezés helyett Az élet, a változó, fejlődő igény Baján túlhaladta a lehetőségeket. A fokozódó gondok ellenére is értékes munka folyik az egyre romló falak között. Most azonban dönteniük kell: merre tovább? Méghozzá egyre sürgősebben. Varga Mihály J 1973. március 16. • PETŐFI NÉPE • 5 A magyar film és közönsége • A filmszakma államosításának közelgő negyedszázados évfordulójára készülődve örömmel és büszkeséggel összegezhetjük e fontos művészeti, népművelési ág kimagasló eredményeit. A felszabadulás előtt az ország hat-hét- száz mozijában többnyire külföldi filmeket vetítettek. A Tiangos- film térhódításának az évében —" 1930-ban — a bemutatott alkotásokból minden második a hollywoodi álomgyár terméke, minden ötödik német gyártmány. Magyar film nem készült, a következőben is csak kettő. A legfiatalabb, művészet (sokáig kétségbe vonták e minősítést) a hanyatló kapitalizmus időszakában született és — tisztelet a kevésszámú kivételnek — legtöbb terméke árucikké vált. A minél nagyobb haszon érdekében szentimentális ostobaságokkal az erőszakot népszerűsítő kalandfilmek özönével rontották az emberek ízlését és igyekeztek elterelni az emberek figyelmét az élet Valódi kérdéseiről. A két világháború között tehetséges filmrendezőink, operatőreink többsége külföldre kényszerült. mert idehaza nem akadt számukra tudásukkal aránvos fel- . adat. • A felszabadulás után idehaza kedvezően változtak a filmművészet kibontakozását befolyásoló körülmények. Mindenekelőtt: a kultúra fontos közüggyé vált. Jellemző, hogy az első játékfilm értékes, haladó gondolatokat tartalmazó irodalmi alkotás alánján készült. Bródy Sándor: Tanítónő című művének filmváltozatát még 1945-ben bemutatták. A koalíciós idők politikai harcai, a gazdasági nehézségek. a visszahúzó ..hagyományok”. a magánkézben levő mo-* zihálózat miatt tartós és műve- 1 lődéspolitikai céljainkkal teljesen összhangban levő változásokra csak a gyártó cégek államosítása. 1948 március után kerül- * hetett sor. A magvar film azóta a világ élvonalába került és sok-sok alkotása kultúránk valós értékei közé sorolható. A Taloalalnyi föld, a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Szegénvlegénvek. a Szakadék f vagv a mostanában bemutatott Fotográfia: remekmű. Még nagyobb sikernek tarthatjuk, hogv kialakult az igényes filmkedvelők tábora. Sokat tettek ezért az államosított filmszakma dolgozói, a forgalmazó vállalatok, de az eredmények elválaszthatatlanok általános gyarapodásunktól. A tizedes meg a többiek című alkotást — például — csaknem hárommillióan tekintették meg, a Szegénylegényeknek 1 millió háromszázezer nézője volt. Bács-Kiskun megyében is a jól végzett munka tudatával tekinthetnek vissza az 1953-ban szervezett megyei moziüzemi vállalat dolgozói tevékenységükre. • Üj mozik épültek, a meglevőket korszerűsítették, sokszor a műszakiak lelkes társadalmi munkájával. Itt kezdődött meg és itt fejeződött be leghamarabb a szé- lesvásznúsítás. 1957. november 7- én nyílt meg a vidék első szélesvásznú mozija, a kecskeméti Árpád. A kiskörzeti állomások és a tanyai filmklubok révén eljutottak a hazai és külföldi ah kotások a tanyavilágba. Kecskeméten szervezték meg — a városi tanács kezdeményezésére — az ország első filmesztétikai szakkörét és ez a megye mindig erős bázisa volt a filmklubmozgalomnak. Kalocsán 1971-ben egy-egy lakos átlagosan 13,5-szer volt' moziban, Baján 12,6-szer. Az országos „ranglistán” ezekkel az eredményekkel a városok között a második, illetve harmadik helyet foglalják el. A megyei moziüzemi vállalat dolgozói, a megye népművelői megérdemlik az elismerést, a köszönetét. A filmszakma államosításának az évfordulóját azonban nem -önmaguk ünneplésére használják fel, hanem szocialista művészetünk további népszerűsítésére. Az elmúlt évtizedek eszmeileg és tartalmilag legjobb alkotásaiból egy csokrot állítottak össze és ezeket a műveket a megye valamennyi mozijában újra műsorra tűzik. • A filmek időrendben elevenítik föl e művészeti ág fejlődésének jelentősebb korszakait és alkalmat adnak a régi nagy élmények felidézésére. • Összefoglalva a mondandókat leírhatjuk, hogy a hazai filmművészet — a viták, gyengeségek, balsikerek ellenére — köz- gondolkodásunk forrrtálásának jelentős tényezője. H. N. FILMJEGYZET A magyar ugaron Mikor kijöttem a vetítésről, fényesen sütött a nap. a járókelők odatartották arcukat a kellemesen simogató, tavaszias fényeknek. különösebb érdeklődés nélkül nrtentek el egymás mellett, s fejüket valószínűleg nem fájdí- totta világtörténelmi méretű aggodalom. Irigylésreméltó, gyermeki ártatlanság, vagy tűzzel- vassal irtandó, felháborítóan közönyös, kispolgári magatartás? Végső soron sok mindenre lehet következtetni abból az egyszerű tényből, ahogy két ember elmegy egymás ■ mellett. Anélkül, hogy különösebb jelentőséget tulajdonítanának a másik ' arcáról esetleg leolvasható érzelmeknek, jeleknek. Kovács András filmrendező mindenestre keményen megköveteli hőseitől, hogy minden pillanatban készen álljanak önmaguk és környezetük megméi-eté- sére. Szoros, fegyelmezett gondolatokból épített kört húz köréjük és ebből nem lehet felelőtlenül meglógni, vagy kisétálni. Nem lehet találomra elindulniok az, utcán, vaktában sétálgatniuk az emberek között, hanem vállal- niok kell önmagukat, feketén, vagy fehéren, múltban és jelenben, szolgálatban és a nap minden percében. Ez pedig nem könnyű dolog. Nincs könnyű dolga Zilahy tanár úrnak sem, aki értelmes, becsületes tanárember, sőt tanítványainak éppen ő hívja fel a figyelmét Ady költészetében a forradalmi hangzásokra, s a „magyar ugaron” oly ritka éleslátással ismeri fel és fogalmazza hibátlan logikájú, bölcseleti mélységű mondatokba a történelem lezárult fejezetének tanulságait. Még véleményét is a kibontakozó korszakról, a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalomról. Zilahy tanár úr azonban az az ember, aki legfeljebb együttérez, vagy szép férfias, értelmiségi gesztussal felháborodik, de nem csap az asztalra, nem szalad fejjel a falnak, mert azt nem tartja okos dolognak és nem is bo- .Tja el agyát az indulat, mert cselekedetei soha sem ragadják olyan messzire, hogy emiatt komoly veszélybe sodródhatnék. Van ugyan egy pillanat, amikor a veszélyérzet felerősödik, házkutatást tartanak a lakásukon, ahol húga a volt népbiztoshelyettes barátjukat rejtegeti. Zilahy tudott a dologról,, nem örült neki . és nem ellenezte. A lebukás'veszélyével intelligensen szembenézett, de a fennálló rendszerrel ténylegesen nem szegült szembe, hiszen nem tett semmit.- Csak elfogadott, s megmagyarázott dolgokat. De olyan helyzetben, amikor vérbe és sötétségbe borult a szabad levegőből éppen csak egy keveset szippantott ország, nem elég megvetően elfordulni a magyar ugart gazként benövő vadnacionalizmustól, a maguk biztonságát féltő, megfélemlített emberek nyálas képmutatásától. A film' hősét mindenesetre nehéz helyzetbe hozta a rendező könyörtelenül meggyőző érvelése. Fémes izzású, lenyűgöző gondolatsorok között megy a rendező által kijelölt sorsa felé. Latinovits Zoltán azzal szerez meglepetést, hogy vibráló, nyugtalan lényétől annyira elütő okosan, megfontoltan töprengő típust teremt, helyenként éppen a visz- szafogottságában megrendítő drámai erővel. A filmnek nyilván lesznek hívei és lesznek ellenzői. De hatása alól, gondolkodtatási kényszere alól nem lehet egykönnyen szabadulni. V. Zs.
