Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
1973. február 8. • PETŐFI NÉPE • 8 PANORÁMA Taskent ma és holnap A városok története és arculata a történelem hosszú évszázadai alatt formálódik ki. Taskentnek, az Üzbég SZSZK fővárosának története is a messzi múltba nyúlik. A város építészeti arculatán ez vajmi kevés nyomot hagyott. Az 1966-os földrengés után amikor több régi épület rombadőlt illetve erősen megrongálódott, Taskent újjászületett. A város építése a Szovjetunió népei testvéri barátságának szimbólumává vált. Az építkezésben részt vett az egész ország. A földrengést követő évek alatt a moszkvaiak, a leningrádiak és valamennyi szövetséges köztársaság építői több mint 6 millió négyzetméter lakott területet építettek be. Üzbegisztán fővárosa szakadatlanul fejlődik. Megkezdték az első középázsiai metró építését. Az első állomásokat 1074-ben adják át. Gyors ütemben fejlesztik a városi közlekedés egyéb eszközeit • A város egyik új építészeti remekműve a központi múzeum egyik részlege. is. A villamosvonalak hossza a IX. ötéves tervben 45 km-re, a trolibuszvonalak hossza 60 kmre nő. Á város a Zsiguli gépkocsik szakszerű javítását ellátó szervizt kap, évi 13 ezer javítottgépkocsi-kapacitással. Az itt lakók életét sok más létesítmény is megszépíti. Így pl. új sportstadiont, teniszpályákat, korcsolyapályát, kereskedelmi központot és új postaépületet kap. A beépített lakóterület a IX. ötéves terv során 3,1 millió négyzetméterre emelkedik. (APN) • A Lenin téri szökőkút nemcsak díszíti a város központját, de a forró nyárban a helyi klímát is kellemessé varázsolja. 0 Taskent új szállodája. Kocsis Albert és Szabó Csilla szonátaestje NEM SZÍVESSÉG A KÖTELESSÉG Kérték az újságírókat: gyakrabban és jó „hegyes tollal” írjanak a szolgáltatók és a fogyasztók viszonyáról,. Azért van erre szükség, mert a Ké' fél közötti kapcsolat: még ma, a sűrű intelmek ellenére sem kifogástalan. Hovatovább úgy tűnik, ala- és fölérendeltség alakul ki a fogyasztók — tágabb értelemben: az ügyfelek - rdyására. Párki, aki e sorokat olvassa, bizonyára maga is bosszankodott már amiatt, hogy valamelyik hivatalban fanyalogva intézte ügyét a hivatalnok: fennhéjázó módon viselkedett vele az éttermi felszolgáló, a szervizben hajszálon múlott, hogy nem hozták tudomására: örüljön, ha egyáltalán szóba állnak vele. — Sajnos, példák sokasága igazolja, hogy a kérés nem alaptalan, hagyon is időszerű. Hiszen az esetek nem egy-egy szentéllyel, s nem esetenként történnek meg, hanem társadalmi jelenséggé duzzadtak.'Ha pedig ez a helyzet, akkor nézzünk szembe a tényekkel, s közös erővel forduljunk ellenük. Egyszerűen azért, mert befolyásolják a közhangulatot, útjában vannak a fejlődésnek indult szocialista demokratizmusnak. Az volna a természetes és kívánatos, ha a,szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatáról szólva, kölcsönösségi alapon beszélhetnénk a tiszteletadásról és az udvariasságról. Így lenne jó. A mérlegelés azonban arra a következtetésre juttatja a vizsgálódót, hogy ebben a szolgáltatónak kell vállalnia a kezdeményező szerepet, mert ügyfelének nem szívességet tesz, hanem kötelességét teljesíti. Minden bizonnyal úgy vélekedik maga a szolgáltató is akkor, amikor időnként ő is ügyfélként, vagy fogyasztóként jelenik meg valahol. Lehet és kell kritizálni — a legkülönbözőbb formákban — a szolgáltatói ágazatoknak ezeket a dolgozóit, akik kiszolgáltatottként kezelik ügyfeleiket. De ennél messzebb is el kell menni, hogy elősegítsük a két fél egészséges kapcsolatát. Mindenekelőtt maguk a szolgáltatók döntsék el: vajon ők vannak-e ügyfeleikért, vagy fordítva? A tárgyilagos válasz nem hagyhat kétséget. Legalább ilyen lényeges, sőt lényegesebb, hogy a szolgáltató egységeknél a vezetés olyan morált teremtsen, amely megköveteli az ügyfelek iránti udvariasságot, készséget. A szemléleti változás hozhat eredményt. Ez azonban nem alakul ki önmagától. Hiábavaló a panaszkönyv, ha nincs szigorú felelősségre vonás ... Egyáltalán minek kell panaszkönyv! Miért kell kifüggeszteni a táblát az üzletek falára, hogy a kedves vevő a sarokba állított mérlegen maga is ellenőrizheti, hogy az áru súlya egyenlő értékű a fizetett összeggel? ... Ennyi erővel azt is megtehetnők, hogy a vásárló leméri magának a portékát, fizet, s az ajtóban a személyzet ellenőrzi, hogy jól csinálta-e a dolgát. A fogyasztónak bizonyítás nélkül is éreznie, tudnia kell. hogy azok, akik vele udvariasak, iránta szolgálatkészek — egyben tisztességes emberek. Ha a fogyasztó megszokja, hogy a postai alkalmazott, a tévészerelő, az eladó, a fodrász, az órajavító, egyszóval a szolgáltató érette van, az ő érdekeit szolgálja — hiszen ezért szolgáltató! — akkor megszűnik a bizalmatlansága is, és a kapott szolgáltatásért nem csupán pénzzel fizet, hanem egy-egy kedves, elismerő szóval is. Az ügyfél akkor is ügyfél, ha a hivatalba bemenet nem köszön. Ám aligha akad ügyfél, hogy ne köszönne el. ha rádöbben: no, itt tisztességgel intézték dolgomat. Cs. L. A népszerű és neves művészházaspár szép műsorra] látogatott el Kecskemétre: Mozart, Beethoven és Brahms egy-egy alkotását játszották az Országos Filmharmónia keddi bérleti hangversenyén. Már most, beszámolónk elején le kell szögeznünk, hogy a koncert második fele — ráadásként két Schubert-tétellel kiegészítve — adta a teljesebb és maradandóbb élményt. Mozart C-dúr szonátája (K. 296.) az éppen klasszikussá érett műfaj szép példája, telve a mozarti derű itt-ott borúsabbá váló hangjaival. Társas muzsika ez a javából, mely nem nélkülözi a férfias vonásokat, de a keménységet mégis nehezen viseli el. A zongora olykor kissé harsány szólama elfedte a hegedűt, s a bizonyos fokú merevséggel megszólaltatott dallamok, figurációk is eltávolították egymástól a két hangszert. Ennek ellenére az összjáték nem szervedett tempóban, ritmusban csorbát. Hasonló jelenségnek lehettünk tanúi Beethoven F-dúr (Tavaszi) szonátája esetében is. A nagy bécsi mester művét az utókor felől közelítették meg egyébként is az előadók: inkább a kezdődő romantikát hangsúlyozták benne, semmint a delelő klasszicizmust. A záró rondó lendületes előadása azonban méltán váltotta ki a közönség lelkes tapsát. Brahms d-moll szonátája nagy technikai biztonsággal, robbanékony temperamentummal szólalt meg ezen az estén. Különösen emlékezetes a nyitó tétel lassan hullámzó megnyugvása, a zongora szólama felett zengőn daloló hegedű-dallam a második szakaszban. Az egész darab során jobb szólam-egyensúlynak örülhettünk a lefedett zongora miatt, mint a koncert első részében. A sajnos amúgy is kemény, s meglehetősen kiegyenlítetlen hangzású zongora nem kedvezett a klasszikus műveknek. Brahms töményebben felrakott szólama Szabó Csilla igen intenzív muzsikálásában sokkal meggyőzőbben, marandó élményt jelentve hatott. Kocsis Albert játékának legszebb pillanatait is a Brahms-szonátának köszönhetjük. A kitűnő zongoraművésznő és hegedűművész a ráadásként játszott Schubert-muzsika (D-dúr szonatina III. és II. tétel) megragadóan szép előadásával bizonyára tovább növelte népszerűségét a kamaraesteken kivételesen nagy számúnak mondható és végig figyelmes hallgatóság körében. Ittzés Mihály A műszeripar a gyógyászatért A felső képen: Az ajkai Városi-Járási Kórház intenziv osztályán Medicor gyártmányú HS 661 betegőrző készülékkel ellenőrzik a súlyosabb betegek alapvető életfunkcióját. Jobb oldali képen: A Medicor gyár legújabb termékei közé tartozik az ME hordozható elektrokardioszkóp. A műszer elsősegélynyújtásnál hasznos segítség az orvosoknak. (MTI foto — Kovács S. — KS) Sóher angol férjek A MÜVÉSZMOZI TAVASZI PROGRAMJA Végre, magyar férfitársak! Végre egy olyan hét eleji értesülés, amely férji minéműségünkben dohhat fel' minket, magyar férfiúkat. Mindig is hangoztatom, hogy bátrabban kell élnünk életviszonyaink nemzetközi egybevetésével. Az örömhírt is ennek köszönhetjük. A Reuter hírügynökség jelenti, hogy az angol háziasszonyok többségének véleménye szerint a férjek nem adnak haza eleget a háztartási költségek fedezésére. A megkérdezettek 65 százaléka kevesellte a koszt pénzt! Az is kiderült a közvélemény-kutatásból, hogy az asszonyok 35 százaléka nem tudja, mennyit keres a férje. Gondolom, már is dagad a büszkeségtől jó magyar férjtársaim kebele. Mert — csak úgy mellékesen —, nálunk aztán olyan nincs, mint azoknál a sóher angol férjeknél. Hogy aszszonyaink 35 százaléka ne tudná, mennyit keresünk? Ennyi, igenis tudja minálunk, mi van a borítékban, valamint a bukszában. De ez még nem olyan számottevő dicsőség. Igazi fölényünket az angol férjekkel szemben az általunk hazaadott kosztpénz magasabb összegei fejezik ki. Ezt aztán nem lehet letagadni, semmiféle kapitalista mellébeszélés nem cáfolhatja. Csak ránk kell nézni! Magyar nőkre, férfiakra, kicsinyekre, s nagyokra — úgy társadalmi felbecsüléssel. Hiszen napjainkban mind többször harapjuk el a szót — pironkodva, restelkedve —, midőn találkozásaink alkalmával imígy kedveskednénk egymásnak: „Nahát, hogy te milyen jól né...” — A... ,,-zel ki”-t sürgősen lenyeljük. Mert nem csupán ez, hanem az a hökkent pillantás is sértés számba megy, amellyel egymás pukkancsosodó formátumát szemrevételezzük. Bizony, bizony dagadásra erőteljesen hajlamos nép lettünk. Hónapról hónapra ellenőrizhetjük ezt sajátmagunk a televízió előtt ülve is. Ugye hányszor áll meg egy-egy döbbent pillanatra a családi össz-szuszogás, amikor általunk keszegnek ismert egyéniségek ábrázata — néhány év távlata után — most már úgy fér rá a képernyőre, ha félrehajtja buksiját az illető. Még így is hányszor kell negédes mosollyal elterelni figyelmünket arról, hogy ismerősünk tokája enyhén rábuggyan a tévéskatulya rámájára. Aztán meg: észrevették-e már, hogy egy-egy rendezvényen az a benyomásunk, — legalább másfélszer annyian ülnek az elnökségi asztalnál, mint szoktak. Szinte elvész köztük az asztallap. Már-már dohognánk, hogy íme, megint többen kerültek közülünk a pódium túlsó oldalára, mikor rövid számolás révén minden tisztázódik. Ördögöt népesebb az elnökség! Még hiányzik is belőlük kettő. Csakhogy erőteljes hízásnak indultak, s a minőségi változás vált feltűnővé. Egyre szélesebb tévé-képernyőre, egyre hosszabb-szélesebb pódiumra lesz tehát szükségünk, nem beszélve az élet olyan térségiről, mint az ülő alkalmatosságok, ruházati cikkek — oísó, s felső nadrágoktól a melltartókig, ingnyakig —, továbbá a tömegközlekedési eszközök, — ahol testünk terjedelme antagonisztikus — kibékíthetetlen — ellentmondásba kerül a régebbi méretekkel. De ha az embernek eszébe jut, hogy a táplálkozásunkkal járó, s egyre kitörőbb örömeink arányában növekszik levegőkapkodásunk lépcsőmászáskor, továbbá mind számosabb polgártársunkkal csinál buta tréfákat a szívinfarktus, — mindjárt lohad a kosztpénzben kifejezett nemzeti-férfi gőgünk. Pláne, mikor a tudomány is ránk ijeszt, hogy egészségtelen magas nálunk az egy főre jutó napi 3200, sőt a parasztságnál 3500 feletti kalória. Ü;OÍ' Tehát akkor fordítsunk hátat ama dicsőségünknek, hogy mi, magyar férjek busásan tetézettebben adunk haza kosztpénzt, mint az angol uraságok? Az legyen a megoldás, hogy közegészségünk épsége érdekében jelentősen mérsékeljük az aszszonyainknak szánt és megszokott kosztpénz mennyiségét? Szó se legyen róla! Egészségünk javát az az egészséges fordulat szolgálja igazán, ha a kalorikus élelmiszerek mennyiségét reformáljuk meg radikálisan, s a kosztpenznek így nyert maradványait fogyasztási kultúránk olyan területein kamatoztatjuk, mint mondjuk lakásunk, otthonunk ízlésesebb berendezése. Ha például nem lesz négy likőrös készlet a vitrinben, csak három, s a megmaradt helyre könyveket veszüpk. Vagy az özikés, hupikék patakos falvédö helyére szőttest, s a kommód tetején — mondjuk — népművész faragott szobrocskájával váltjuk fel a búcsúban vásárolt gipszkutyát. Tóth István
