Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 7. ESEMÉNYEK SOROKBAN Baker gyermekvárost létesít Tito jugoszláv elnök és felesége hétfőn Brioni szigetén vendégül látta Josephine Bakert, a világ­hírű francia énekesnőt. A szívélyes hangulatú találkozón Baker be­számolt megvalósulóban levő ter­véről; nemzetközi gyermekvárost létesít az Adriai-tenger partján. Husszein amerikai útja Hétfőn megérkezett Washing­tonba Husszein jordániai király, és kedden találkozott Nixon el­nökkel. Az uralkodó magánjellegű­nek nyilvánított látogatása során megbeszéléseket folytat Rogers külügyminiszterrel is a közel-ke­leti helyzetről. Csehszlovák külügyminiszter Szíriában A hivatalos látogatásra hétfőn Damaszkuszba érkezett Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügymi­niszter kedden megkezdte tárgya­lásait Abdel Halim Khaddam Szí­riái miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel. Robbanás a torpedórombolón Robbanás történt, majd tűz ütött ki egy amerikai torpedó­romboló fedélzetén a nyílt vízen. Három tengerész életét vesztette, négyen súlyosan megsebesültek, őket helikopterrel szállították el a hajóról. Szocialista Internacionálé A Szocialista Internacionálé irodája február 7—9. között San­­tiagóban ülést tart — közölték Bécsben. Az Internacionálé oszt­rák elnöke. Bruno Pittermann ve­zeti az ülést, amelyre 15 ország­ból várnak pártküldöttségeket. Kanada tiltakozik Mitchell Sharp kanadai külügy­miniszter hétfőn a parlamentben kijelentette, hogy országa, amely elsőként tiltakozott a csendes­óceáni francia atomrobbantások ellen, folytatja ezt a tiltakozást. Waldheim elfogadta a meghívást Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár szóvivője útján megerősítette, hogy meghívást kapott az Indo­­kínával foglalkozó nemzetközi értekezletre és a meghívást elfo­gadja. < Párizsban egyezségre jutottak Mozgásban az ellenőrző gépezet • A katonai vegyes bizottság két VDK-tisztje Saigonban a Son Nhut repülőtéren. (Telefoto—AP—MTI—KS) Sztrájkolnak az észak-ír protestánsok Az angolbarát „Egyesült Lo­­jalisták Tanácsa” nevű protes­táns szervezet, amely az észak­írországi protestáns szervezetek vezető testületé, hétfőn este 24 órás sztrájkra hívott fel, tilta­kozásul amiatt, hogy a belfasti brit hatóságok internáltak két protestáns merénylőt. A szerdára, vagyis mára meg­hirdetett sztrájkkal a lojalisták amiatt akarják nemtetszésüket kinyilvánítani, hogy tagjaikkal szemben a brit hatóságok .— most először — ugyanazt az el­járást alkalmazzák, amely eddig csak az IRA katolikus terroris­táival szemben volt használat­ban. A belfasti brit hatóságok hét­főn este közölték, hogy az el­múlt héten 40 gyanúsítottat vet­tek őrizetbe Észak-írországban, közülük 12-en tartoznak az IRA ideiglenes szárnyához — hatan pedig különböző szélsőséges protestáns szervezetek tagjai. Stokowski köszöntése A DIFK és a saigoni kormány képviselőinek első találkozójá­ról a saigoni küldöttség veze­tője, Pham Dang Lam úgy nyi­latkozott, hogy egy-két napon belül befejezhetik az első tár­gyalási szakaszt, s utána maga­sabb szinten, valószínűleg kül­ügyminiszterek íolytathatják az eszmecserét Dél-Vietnam poli­tikai jövőjéről, a három össze­tevőből álló országos tanács létrehozásáról — immár Saigon­ban. A dél-vietnami fővárosban kedden ismét ülést tartott a nemzetközi ellenőrző és felügye­lő bizottság. Michel Gauvin ka­nadai diplomata a bizottság el­ső elnöke az ülés után kijelen­tette, hogy pontos dátumot még nem tud mondani, de az ame­rikai foglyok első csoportját va­lószínűleg szombaton bocsátják Kissinger kínai útja A kínai hírközlés ezúttal is kommentár nélkül, „Közlemény” címmel jelentette be Henry Kissinger február 15-e és 19-e között sorra kerülő ötödik pe­kingi látogatását. A hír a va­sárnapi Zsnemin Zsipao harma­dik oldalán, lent húzódik meg. A lakonikus tálalás ellenére a hír kétségkívül nagy feltűnést kelt Kínában, mivel a vietnami tűzszüneti megállapodás aláírá­sának halogatása, majd a hanoi és haiphongi bombázás miatt kényelmesebbé vált kínai—ame­rikai párbeszéd dinamikus foly­tatását és elmélyítését jelzi. A megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a kínai vezetés a leghevesebb bombázás idején sem tett olyan gesztust, amely veszélyeztette volna a kínai— amerikai kontaktus már kiala­kult (kereskedelmi, illetve „né­pek közötti” küldöttségcserében megnyilvánuló) formáit, de a kínai vezetők a nyilvánosság előtt a vietnami néppel való szolidaritásuk bizonyítására to­vábbra is bírálták az amerikai politikát. Lesz-e béke Okinawán? Taira Koicsi, az okinawai nemzetgyűlés elnöke nyilatko­zott a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rárió tokiói tudó­sítójának, Éliás Bélának. El­mondotta, hogy véleménye sze­rint Okinawa státusa mitsem változott azóta, hogy huszonhét évi amerikai megszállás után 1972. május 15-én a sziget is­mét japán fennhatóság alá ke­rült. Az azóta eltelt időszakban tovább erősítették az amerikai támaszpontokat, amelyek ma a Távol-Kelet legnagyobb katonai báziskomplexumát jelentik az Egyesült Államok számára. — Okinawa* visszatérése Ja­pánhoz csak akkor válik- teljes­sé, ha felszámolják az amerikai támaszpontokat, felszabadítják az azok által elfoglalt földterü­leteket és lehetővé teszik, hogy a sziget lakossága maga intézze sorsát — mondotta. — Az ame­rikaiak jelenlétét semmi sem indokolja. Okinawa megszállása része annak az amerikai terv­nek, hogy az újrafelfegyverzés útjára tereljék Japánt. Ez a terv szöges ellentétben van mind a potsdami megállapodásokkal, mind a japán alkotmánnyal, amely kifejezetten tiltja az or­szág militarizálását. Elhatáro­zott szándékunk, hogy a végső­kig folytatjuk a harcot az ame­rikai megszállás ellen, a tá­maszpontok és a japán—ameri­kai biztonsági szerződés felszá­molásáért. Amíg ezt a célt nem érjük el, nem lesz béke Okina­wán — mondotta nyilatkozatá­ban Taira Koicsi. Chile választásra készül Pabló Neruda hazatért • Heath brit miniszterelnök (jobbról) köszönti a 91 éves Leopold Stokowskit, a londoni Albert Hallban, ahol a világhírű karmester tiszteletére fogadást rendeztek abból az alkalomból, hogy 60 éve vezényli a londoni szimfonikus zenekart. (Telefoto—AP—MTI—KS) — A márciusban kezdődő tör­vényhozási választások az im­perializmus elleni élet-halál harc kezdetét jelentik, s ez a harc addig tart, amíg végképp lerázzuk láncainkat — jelen­tette ki Salvador Allende chilei köztársasági elnök hétfőn a santiagói nemzeti stadionban összegyűlt többezer főnyi tömeg előtt. A tömeggyűlésen a köztársa­sági elnök a márciusi választá­sokon közös listán induló bal­oldali kormánykoalíció program­ját ismertette. Beszéde végén a chilei elnök bejelentette azt is, hogy Pablo Neruda Nobel-díjas költő, aki ed­dig Chile párizsi nagykövetének tisztét töltötte be, felmentését kérte — többek között arra hi­vatkozva, hogy a márciusban kezdődő választások idején sze­retne odahaza tartózkodni. A költő a közelmúltban súlyosabb betegségen esett át, s most a chilei tengerparton pihen. (UPI, AFP, AP, TASZSZ) Fejlődik a kereskedelmi hálózat szabadon. Dél-Vietnamban fokozatosan mozgásba lendül a tűzszünet ellenőrző gépezete; a négyoldalú katonai vegyesbizottság (a há­rom vietnami fél és az Egye­sült Államok képviselői), vala­mint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság (Kanada, Magyarország, Indonézia és Len­gyelország képviselői) kiküldik megfigyelő csoportjaikat a kör­zeti ellenőrző központokba, és megkezdik a tűzszünet megtar­tásának ellenőrzését. Dél-Vietnam hadszínterein ez­alatt továbbra sem szűnt meg teljesen a harci tevékenység, a saigoni csapatok a tűzszünet megsértésével többhelyütt pró­bálkoztak kivetni állásaikból a népi erőket. Az amerikai légierő hétfőn is folytatta Laosz bombázását. (Folytatás az 1. oldalról) cikk-áruház építéséhez is hozzá­látnak a negyedik ötéves terv keretében. Kecskeméten a Papír- és- író­szerértékesítő Vállalat raktárának egy részét — mintegy 400 négy­zetméteres belső teret — a Cent­rum Áruház egy otthon típusú áruház kialakítása céljából még ebben az évben átveszi. Ehhez a minisztérium támogatást nyújt. Szó esett még a kecskeméti és kiskunfélegyházi új centrum áru­ház, a kiskőrösi 1000 négyzetmé­­res áruház, valamint a városok­ban és nagyközségekben égetően szükséges peremboltok építéséről. Míg öt ABC-rendszerű perembolt 1975-ig való felépítésében megál­lapodás született, addig az emlí­tett áruházakra vonatkozóan úgy döntöttek, hogy létrehozásukat az ötödik ötéves terv programjába illesztik be. Kiskőrösön a keres­kedelmi gondok enyhítésére — mint azt Brachna János, a MÉ­SZÖV elnöke bejelentette — még az idén elkezdik és jövőre be is fejezik egy kb. 500 négyzetméteres ABC-áruház építését. Ugyanak­kor Kecskeméten a Kéttemplom köz üzletutcává alakításának ter­vezése már megkezdődött. Mint Reile Géza, a városi tanács elnö­ke elmondta, a megállapodások többségét már szerződésbe fog­lalták néhány fővárosi és megyei vállalattal, illetve kereskedelmi szervvel. A megye vezetői és a minisz­terhelyettes között hosszas eszme­csere folyt a szállodai helyzet ja­vításáról. Sághy elvtárs reálisnak tartotta, ha az ötödik ötéves terv­időszakban Baján tervbe veszik egy kisebb, korszerű szálloda épí­tését. Ennek finanszírozására egyébként már korábban kötele­zettséget vállalt a Hungária Szál­lodaipari Vállalat. Az üzemi dol­gozók étkezésének megjavítására a megyei vendéglátóipari vállalat keretében keresnek lehetőséget, s ezt a minisztérium segíti. A megye vezetői ismertették a miniszterhelyettessel a fűtőolaj- és üzemanyagellátási gondokat. Sághy Vilmos elmondta, hogy rö­videsen országos intézkedések várhatók e tekintetben. A megbe­szélések végén a kereskedelmi szakmunkásképző intézetek léte­sítésével foglalkoztak, majd a mi­niszterhelyettes meglátogatta a város több kereskedelmi létesít­ményét. A műkertvárosi új lakó­telep kereskedelmi ellátottságát tanulmányozva Szabó János.kon­zervgyári dolgozót lakásában ke­reste fel. s érdeklődött a vásár­lási lehetőségekről. N. O. A tisztább környezetért dolgoznak Az ország városaiban, tele­pülésein a burkolt utak területe csaknem 45 millió négyzetmé­ter, s a köztisztasági vállalatok ennek több mint háromnegyed részét tisztítják rendszeresen — az 1971. évi statisztikai adatok szerint. E legfrisebb kimutatá­sokból kiderült, hogy a rend­szeresen tisztított útfelület ará­nya alig növekedett, a fejlődés inkább a gépesítés kiterjeszté­sében mérhető, mert a munka­erőhiány is a mechanizálásra kényszeríti a vállalatokat. így 1971-ben mintegy 20 millió négyzetméternyi útburkolatot, az előző évinél 3,7 százalékkal nagyobb területet tisztítottak géppel. Az utaknak nagyobb részét, 64 százalékát naponta, 36 százalékát pedig már ritkáb­ban, hetenként egyszer-három­­szor takarították. Az országban 41 város- és községgazdálkodási vállalat, 63 költségvetési üzem, s négy vá­rosban — Budapesten, Miskol­con, Pécsett és Sopronban — pedig kifejezetten köztisztasági jellegű vállalat végez úttisztí­tást, különféle útkarbantartási munkát. Gyorsabb a fejlődés a szemét­­gyűjtésnél. Az 1971. évi adatok szeriéit az összes lakások 36,5 százalékából, csaknem 1 millió 200 ezer lakásból szállítják el rendszeresen a szemetet. A la­kásoknak és a lakóházaknak 22,6 százalékából naponta. Utazás Naszreddin Hodzsa szülővárosában Olcsó utazások a Volán Tourist programjában Idén az elmúlt évinél is vál­tozatosabb programot kínál a Volán Tourist a külföldre igyek­vő turistáknak: 40 féle útvonal között választhatnak az érdek­lődők. Az 1970-ben alakult uta­zási iroda forgalma évről évre növekszik, tavaly már csaknem tízezren keresték fel Volán­emblémás busszal a környező országokat, kétszer többen mint egy évvel korábban. A fiatal utazási iroda növek­vő közkedveltségének magyará­zata: főként a kevéspénzű turis­ták igényeihez igazodva olcsó, de változatos társasutazásokat szervez. Ehhez a Volán Tröszt autóbuszparkja biztosítja a tech­nikai feltételeket. Szász-Svájcba a hét napos üdülés részvételi díja például 2050 forint. A jugo­szláv tengerpartra is szervez áprilistól—októberig egyhetes üdüléseket az iroda. A tavalyihoz hasonlóan a Szovjetunióba is indít az iroda idén utakat, de a hatalmas tá­volságok miatt autóbusz helyett vonattal. A Moszkvá—Kalinyin —Leningrád társasutazás részt vevői ezért vasúttal teszik meg a városok közötti utat. Még az ilyen távoli táj, mint Üzbegisz­tán is elérhető elfogadható úron; a Moszkva—Taskent—Szamar­­kand útvonal érinti Eucharát, Naszreddin Hodzsa szülővárosát is. Az új utak közül talán leg­érdekesebb a 16 napos spanyol­­országi üdülés, 5900 forintért Palma de Maiorcában. (MTI) Peter Kumalo dél-afrikai író novellája Halál a napfényben A történetben nem hallunk sem. a négersorsról, sem a dél-afrikai fasizmusról., sem a rendőrön­kényről. A cenzúra elhárításának is szerepe lehet ebben, bizonyára. De Kumalo olyan író, aki ért a ki nem mondás művészetéhez. Az erőszakos halál borzalmát írja meg és közvetve ugyan, de félre­érthetetlenül protestál, lázad a gyilkos diktatúra ellen; s mi vele együtt ítélkezünk. Aznap, amikor két barátommal együtt bejöttem Cape Townba, láttam e merő tragédiát, életnek és hirtelen halálnak drámáját, amelyet a valóság ját­­s»Ht el a hatodik kerület, a fokvárosi Csikágó kör­nyékén; és ettől az élménytől félni kezdtem, és már meztelennek is érzem magam. Az egyik megálló után a busz lassan közeledett a Tennant Street felé. amikor a széles utca sarkán rohanó férfi bukkant föl. Szorosan a nyomában fia­tal fiú szaladt és á vad üldözőt egy galerira való suhanc követte. Vagy harminc yardot tehettek meg, a bandavezér már majdnem elkapta a menekülőt, amikor az elképesztő fürgeséggel megállt, sarkon­­fordult, ütött — és mi, a buszon, már csak a tett végeztével láttuk meg a kést a felemelt kézben, ak­kor döbbentünk rá, hogy a kamaszt leszúrták. A másik megfordult újra, és továbbmenekült, — a le­döfött fiú megtorpant, mellére nézett és mintha túl gyorsan értette volna meg, hogy mi is történt vele — ingén a vörös folt egyre nagyobbodott — láttuk arcán a hitetlen meglepetést, az érteden rémületet, láttuk, hogy élni akar, nem akár meghalni itt, most, előttünk. „Oh! Istenem segíts!” — kiáltotta és sza­ladni kezdett a busz fara felé, míg a vér kicsorgott szívéhez szorított bal kezének ujjai közül — mintha csak meg akarná állítani a vérsugarat. A busz pe­dig csak ment, nagyon lassan, a motor halkan mor­mogott, s az utasok a döbbenet pózaiba meredtek, szóra képtelenül. Aztán megpróbáltunk letolakodni a busz emele­téről, le az alsó peronra, de az egyik utas, aki már az előbb Jefelé indult, mozdulatlanná dermedt az iszonyattól és félre kellett löknünk. A haldokló keze nyomán nagy vérfolt maradt a fényes, krómacél kapaszkodón, ott ahol a fiú rá­markolt, hogy felhúzza magát a peronra. Most az ülések közti folyosón feküdt, hátára fordulva, lába térdben becsuklott, karját hátracsapta — mintha egy térdeplőt döftek volna le imádkozás közben. Az inge átázott a vértől, a vér ’ráfröccsent a nad­rágjára, az ülésekre, és a padlóra is. Mellkasa nehezen emelkedett — az ing szorosan ráfeszült bordáira, ahogy lélegzetet vett. Nyitott, senkire sem néző kifejezéstelen szemében indulat látszott, borzalom, a félelmetes és tébolyító tudat, hogy az elképzelhetetlen dolog, a halál, <már köze­ledik, és hogy a fiú nagyon egyedül van. Az élet vére pedig egyenletesen ömlött átszúrt szívéből. És mi, mi oly tehetetlenek voltunk, nem menthettük meg ezt a gyönge, fiatal életet. És a halál, amikor jött, gyors volt és hirtelen, mint az aranyló naplemente, amikor háttal állunk a napnak, vagy mint véletlen harangkondulás nyári éjszakán. Teste már olyan emberé volt, akiből ki­törlődött minden emberi, hulla volt: élettelen, akár valami tottyadt, személytelen bábu, melyből hab és vér folyik; s kárminpiros csíkot hagyott a peron kemény acélszegélyein és a forró aszfalton. Az utasok persze pánikba estek, de azért akadt néhány ember, aki, mikor a busz végre megállt, se­gítségért sietett, orvosért, a mentőkért, és a rend­őrségért. S máris szájtáti, de hemzsegő tömeg ke­rekedett a sikátorokból, ahonnan ez a fiú oly gyor­san érkezett, hogy meghaljon. Cifra ruhájú embe­rek és munkától törődöttek, meg szennyes ruhá­­júak is; meg kócoshajú, piszkoskötényű háziasszo­nyok, részegek, meztelentalpú gyerekek, akiket a halál varázsa elhívott a játéktól. Mind izgatott, mind kíváncsi volt, mind látni akart és amikor már látott, kényelmetlen, kérdő némaságba csitult, az ellenséges és kéretlen jelenség láttán. És az egész idő alatt nem szakadt meg a gyors beszéd, az izga­tott hangok remegő zümmögése, amely fölé kérdé­sek és bizonytalan magyarázatok emelkedtek. — Jaj, szegény anyja — mondta egy asszony. — Hogy hítták? — Itt a Tennan Streeten lakik..'. — Jaj, borzasztó. — Vigyázz — csupa vér... — mondták mások és aztán kérdések következtek. — Meghalt? Csak nagyon kevesen merték felelni, hogy igen, meghalt, hiszen még ők is remélték, hogy él — életben kell maradnia. Nemigen válaszoltak tehát, csak hümmögtek halkan, kényszeredetten. És aszáj­­tátó tömeg hullámzása felélénkült, amikor újabb járókelők jöttek és azok is előrenyomakodtak. Az­tán : — Nézd, ez az asszony az anyukája... Az emberek arca aggodalmas volt, elrémült, szá­nakozó. Egy síró kisgyerek fúrta át magát a töme­gen, és valaki megszólalt: „Istenem, ez a kisöccse.” — s a gyerek felszállt a buszra, halott bátyjához, élve akarta őt látni és halottnak találta; őrjöngésé­ben egy arrahaladó autó kerekei elé vetette magát, de elkapták. Az emberek összszorultak, utat nyitot­tak a fiú szüleinek, akik jöttek már zokogva és jaj­gatva, s amikor meglátták, a halottat, hisztériás gör­csökben fetrengtek; az anya haját szaggatta tébo­lyultként. A szomszédok nyugtatni próbálták őket, elvonszolni — de a szülők nem mentek el, nem mozdultak a holttest mellől. A mentők és a rendőrség egyszerre érkezett meg, szabad útért harsogó szirénázással. Egyenruhás em­berek toppantak ide, hangjuk tekintélyt gerjesztő és parancsoló; utasításokat osztanak, elküldik az ácsorgókat, kérdéseket adnak fel. Aztán felemelik a hullát, és elviszik. A rendőrök sietnek, hogy utól­­érjék a gyilkosvadászatra indult tömeget — de a gyilkos már messze jár, rég eltűnt az egyik mel­lékutcában a piactér mellett, s ámikor a hatóság elvonul és vele együtt a csődület oka is, szétdszlik a tömeg, lassanként és kelletlenül, még kérdezős­ködnek. Az újonnan jöttek szomjasán hallgatják a többiek bizonytalan magyarázgatásait. Sütött a nap, ez a délutáni égről lelógó óriás, izzó labda, vad nyári erejével és szétterjesztette meleg, ragyogó fé­nyét, mint valami aranyköpenyt — de három ember feje fölött egy nagy, fekete felhő támadt és ők ott­maradtak, sírtak a határtalan sötétben. (Fordította: Raáb György) i

Next

/
Thumbnails
Contents