Petőfi Népe, 1973. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. február 4.

MUNKÁ SARCOK

Az újító

A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár újítási előadójának tájékoztatójából:

— Gyárunkban a múlt évben 2 millió 253 ezer forinttal csökkentették az önköltséget az újítások. A benyújtott javaslatokból huszonhármat rövid időn belül alkalmaztak a műhelyekben. Tavaly 92 ezer forint újítási díjat osztottunk ki ötvenkét dolgozó között, s a még használatba nem vett újítások után többen ebben az évben kapják meg a megfelelő jutalmat. Több javaslat amellett, hogy anyagi megtakarítást eredményez, a dolgozók védelmét is szolgálja.

A legtöbb újítás — számszerint tíz — a tmk-ból származik, ebből hétben érdekelt Makai Péter csoportvezető, aki ezért a tevékenységéért 3 ezer 100 forintot kapott eddig.

Portréjához hozzátartozik, hogy mint csoportvezető negyvenkét különböző szakmunkással és tizenkét ipari tanulóval látja el a tmk-feladatokat. Tagja az üzemi pártbizottságnak és a szakszervezeti tanácsnak. A polgári védelmi egység parancsnokhelyettese. Tavaly sikeresen végezte el a marxista-leninista középiskolát, most pedig az esti egyetem első évfolyamára jár.

A tmkrmühelyben egy kék overállos férfitől érdeklődöm Makai Péter után.

— Én vagyok — mutatkozik be, s amikor előadom jövetelem célját, készségesen válaszol kérdéseimre.

— Mióta megszereztem az első szakmunkás-bizonyílvunyt, mindig izgatta a fantáziámat az, hogyan lehet a munkafolyamatokat egyszerűsíteni. Magasabb képzettség megszerzéséhez nem volt módom, hát tanultam úgy, ahogy tudtam. Csongrádon sajátéit3111 el a kovácsszákmát, később szerszámgéplakatos, majd gépjármű-villamossági sze - relő képzettséget szereztem. Ezután elvégeztem egy hegesztőmajd egy műszakirajz-tanfolyamot. közben biztonságtechnikai' vizsgát tettem... Csepelre 1949-' ben kerültem, majd 1951-ben jöttem ebbe, az akkor még nagyon kis gyárba.

Akkoriban alig 110-en dolgoztak itt. most meg vagy ezerötszáznn vagyunk.

— Hol vannak már az akkori kezdetleges, öreg gépek? Jó néhányat átalakítottunk belőlük, de nagyon sok új, korszerű gép került ide azóta. Azt gondolhatná az ember, hogy a korszerű gé• Rajzasztalon a friss ötlet

(Kovács János felvétele)

pékén nincs újítanivaló. Pedig van, mégpedig nem is kevés. ' Soroljak példákat?

Itt vannak például a daruk. Értékes szerkezetek, de korábban sok baj volt velük. No, nem az üzemképességükkel, hanem a használatukkal. Ezek a daruk ugyanis hitelesítve vannak bizonyos súlyra, és azelőtt többször előfordult, hogy megrokkant valamelyik. Vagy a kezelője volt figyelmetlen, vagy utasítást kapott a megengedettnél nagyobb teher emelésére. A daru „szegény” erőlködött ameddig bírta, azután megrokkant, hosszú időre kiesett a munkából.

Sokáig gondolkodtunk, amíg sikerült a megoldás. Készítettünk egy olyan szerkezetet, amely — ha nagyobb a súly — megállítja az emelést és önműködően le is zárja a darut. Ilyenkor azután rajtunk kívül senki sem tudja üzembe helyezni, megtudjuk azt is, hogy ki a felelős, és ami a legfőbb, megakadályoztuk a terheléstúllépést.

Sok gondot okozott a lemezollók munkavédelme. A balesetek elkerülésére olyan újítást vezettünk be, hogy amíg a védőrács nincs leeresztve, nem lehet működtetni az ollót...

— Mikor jut ideje az újítások -kidolgozására?

— Ennek nem lehet az idejét megszabni, jön magától. Ha felkelti a figyelmem valami, mondhatom. szinte éjjel-nappal — rnég horgászás közben is — azort tűnődöm. Van úgy, hogy későn este otthon veszek papírt, ceruzát és elkészítem a kezdetleges vázlatot. Itt benn azután kollégáimmal nekiülünk a megoldás kidolgozásának. Mert mondanom sem kell, a legtöbb újítás kollektív munka. Sokat segít Ferenc István művezető, Megyesi Mátyás, a villanyszerelők csoportvezetője. Seres Antal, Kutasi Vilmos és mindazok, akik szeretik az újat...

Opauszky I.ászló

A ttol tartottunk, hogy a népes családból senki nincs itthon — jegyzem meg, miközben az apró termetű, derűs tekintetű Antal Imréné ajtót nyit, s a kis tanya tágas konyhájába invitál bennünket.

— Éppen magam vagyok. A három legkisebb délutános az iskolában, Feri fiam az egyik rokonhoz szaladt el, Panni és Kati munkában vannak Kecskeméten, Jóskám katona, sorköteles. Ennyien vagyunk. Azaz, hogy a három legidősebb fiam, és egy lányom már a maga szárnyán. De tessék talán beljebb ... — tárja ki az ajtót, amely mögött két egybenyitott szoba tárulkozik elénk.

A konyhai nagyasztal mellé telepedve a sokgyermekes család, s főként az édesanya élete, gondjai felől érdeklődöm. S az 50 évesen is fürge, élénk észjárású, tizenegy gyermek édesanyja így kezdi mondanivalóját:

— össze nem lehet hasonlítani, annyival könnyebb most már! Tetszik tudni, mit jelent az, hogy a gyerekeim a meleg szobában még este kilenckor is rádióznak és naponta elsorolják: anyu, hadd maradjunk

még fenn?... Azt nem lehet elmondani! Mert ezelőtt pár évvel minden áldott nap, alighogy beaikonyodotl, azért rimánkodtak, hogy feküdjünk már le, mert ha apu megjön, azután már úgy se lesz itt alvás... Nincs is emberi sora a családnak, ahol az apa iszákos. Az én apjukom sajnos, olyan volt. Valamikor a gazdaságban dolgozott. Tizenhárom éven át én is ott segítettem r.cki a szőlőben. Amikor reggel otthagytam a munkát, mert hazaszaladtam a .gyerekeket ellátni, ő is abbahagyta. Reggelizett addig. Amikor bementem ebédet főzni, elténfergett valahová borozni, vagy lefeküdt a fa alá. Minden tizedikén meg ott kellett a sarkát taposni, mert különben pénzt nem láttunk. Aztán beteg lett a tüdejére, 9 évvel ezelőtt

Azóta minden más. .

nyugdíjazták. Abból a betegségből kigyógyították. Utána szívasztmás lett. De az italozást az istennek se hagyta volna abba. Tessék elgondolni: 700 forint nyugdíj, ebből eleve lejött ötven, a szénutalványra. Ennyi jutott, ha jutott a családnak. És akkor még kicsik voltak a gyerekek... Naponta biztattam, kérleltem, hogy menjen dolgozpi, de hiába.

— Most hol van a férje? — kockáztatom meg a kérdést bátortalanul. S a nem kevés megpróbáltatást megért anya így folytatja a történetét:

— Tetszik tudni, mostanában azt mondogatom az ismerősöknek, hogy egy nagy bűnöm van csak. Mégpedig az, hogy nem tíz évvel korábban léptem a tsz-be. Mert a tsz, a saját kereset, az a biztos támasz! 1969- ben iratkoztam be, s a kertészetben vállaltam munkát. Eleinte néha eljött segíteni a férjem. A legelső őszön olyan jól bevált a paprika, hogy több mint 8 ezer forintot kaptam érte. Fogtam is a négy lány kezét és mentünk haza Kecskemétre. Szegénykéim, életükben akkor kaptak először új nagvkabátot. El sem lehet mondani azt az örömöt. Az apjuk meg? Aznap este is csúnya részegen állított haza, nem maradt nyugtunk,

A második évben már nem segített, csak egyetlen egyszer jött el a karalábét kapálni. Hiába biztattam, hogy ide figyelj, apjukom, úgy szeretnék új bútort venni. Mert csak két rossz ágyunk volt és a másik kettő még rosszabból a gyerekeknek összetákolt vacak. Ugye, mindenki vágyik a szebbre... ö meg azzal a rettentő csúnya beszédével csali nagyokat káromkodott. hogy ameddig ő van, addig ugyan ide bútor nem

jön, minek az... Szidással mentem és szidással jöttem a munkából. A gyerekekkel küszködtünk a földön egész nyáron, abban a forróságban. És akkor előálltam, mondtam neki: én ezt nem bírom tovább, még éjjel se nyugodhatunk tőled! ö meg csak hajtogatta a magáét, hogy már pedig másképp nem lesz, mert ő- csak rosszabb lesz. És akkor 27 év után azt mondtam neki, hogy menj isten hírével. Megmutatom én, hogy másképpen boldogulunk, ha magunk maradunk! Azóta egy másik faluban van, a családos fiaimnál. Jóska, a katonafiam karácsony táján meglátogatta. Azt mondja, ugyanolyan, mint volt. Kérdeztem, emlegette-e a kisebbeket. Az én fiam meg mondja: ugyan, anyuka, azt sem tudja talán, hogy egyáltalán varinak...

Az anya sóhajt egyet, s aztán szinte felszabadultan folytatja.

— Abban az esztendőben, hogy nyugtunk lett, a keresetemből betettem a postára ötezer forintot. Később kértem négyezret kölcsön a tsz-től. Egész szobát vettem belőle! Kétszemélyes rekamiét, sezlont, foteleket, háromajtós szekrényt, asztalt karosszékeket. És üvegajtós szekrénykéket csináltattam a nagyobb lányoknak.

•— Itt, a házban csak a Jfcangon levő zománcos tűzhelywiaradt, ami közös volt. Azt a gangot is a gyerekekkel egymagunk építettük a tanyához. . De tessék már jönni, legalább a szekrény belsejét hadd mutassam meg — indítványozza a hirtelen, felcsillanó szemmel.

— Ez a katonafiamé, egy mu:ikábajár i és egy ünneplő nagykabát Ezek az öltönyei... Ez meg Ferikémé... Aztán a nagylányok ruhák még nadrágkosztümjük is van, meg csipkeblúz, merthogy ez a divat mostanában. Katikám és Pannikám mind haza adják a fizetésüket; egyik a Konzervgyárban, a másik a MÁV-nál dolgozik. Egyformán 20 forint zsebpénzt adok nekik hetenként és igyekszem mindent megvenni nekik, ami kell. Most a 19 éves Pannim menyasszonyjelölt, az ő stafírungja a soros. Legutóbb egy pötytyös ágygarnitúrát vettem meg neki ... Ezek meg a kicsjk ruhái. Jóskám mondta is nekik: de jó sorotok van, ti szerencsések vagytok! Nem úgy, mint amikor én voltam gyerek ...

Ismét a konyhába térve, a falemezekkel teli asztalra mutatva tudakolom: — Itt készülnek talán a ládák, amelyekből jókora rakományt láttunk az udvaron?

— Igen. Ahány láda, annyi forint. Ha összefogunk, megcsinálunk mi hetvenet is naponta. Legtöbbször Ferikével szögezzük. A magányos anyákat és a rászoruló idősebbeket így is segíti a tsz, hogy télen is meg legyen a kereset. Legutóbb 929-at adtunk át, az annyi forint! Szóval, én csak áldani tudom a laki teleki Szikrát! Havi átlagosban tavaly is megvolt a kétezer forint keresetem. Ehhez 1080 a családi pótlék, meg hozzájön a 369 forint tartásdíj. Beosztással szépen megvagyunk. Most, a télen két kisebb hízót vágtunk. Szenet a múlt héten hozattam 15 mázsát, a jó időig kiszolgáld

Jóskámnak legutóbb is piskótát vittünk. Mert Pannival már másodszor jártunk nála látogatóban Nyíregvházán. Elmondhatom, hogy Élet már az életünk. Katikám már elmehetett volna varrótanulónak, de inkább dolgozni ment. De Magdinak — ő a legjobb tanuló a gyerekek közül, 4,7-es az átlaga — okvetlenül tovább kell tanulnia. Az iskolában is erre biztatnak. Legalább ő, ez az egyik célunk. A másik meg: jövő télire olajkályhát veszünk...

Perny Irén

Gond a terjeszkedés Kerekegyházán

Mintha egy bácskai falu települt volna a homokra; széles, nyílegyenes utcák szabályos hálózatából áll Kerekegyháza. A szerkezet nem a spontán történelmi fejlődésre, hanem mérnöki elgondolásra utal. A hajdani telepes falu alig több, mint százéves múltra tekint vissza. De a visszatekintésre nem sok ideje marad — sokkal inkább jelen és jövőbeli gondjaival kell

szembenéznie.

*

Mert a Bácskára csak a szerkezet emlékeztet. Módosabb gazdaházat a főutcán is alig találni. Annál több nádtetős, rogyadozó, szobakonyhás viskót. Ez különösen akkor tűnt elő, amikor tavaly kivagdosták az 50-cs évek közepén ültetett, óriás-nyárfákat.

t£3t£] tata tata ja l£HEH£U3l£3l£HE]lEli£H£ll£H

Mintha egyszerre lemezteleneden volna a falu; avult „idomait” kénytelen volt a világ elé tárni. Más kérdés, hogy épp ezzel függött össze a nyárfaallé felszámolása, a virulens fagyökerek áttörték a szobák földpallóit, sőt az alapozás nélküli falak itt-ott meg is repedeztek.

*

Bajnóczy József tanácselnök szavaiban is mintha az efölötti szemérmes szégyenkezés bújkálna:

— Még kell húsz év, amikor a légi nádtetős házak eltűnnek a főutcáról. A faluképtől egyhamar tehát nem tudunk megszabadulni. Az egyetlen emeletes épület itt a központban az iskola. Az új vendéglő is földszintesre „sikerült” ... A városiasabb külsőre nézve egyelőre csak terveink vannak. Egv új áruház például, néhánv szállodai szobával az emeletén.

És persze majd az új lakótelep. De hol? A nagyközség északi peremén a Helvéciái Állami Gazdaság 75 holdas területéből kért a tanács egv száz méteres sávot. Ezt könnyűszerrel lehetne közművesíteni. Igen ám, de a gazdaság csak az egész területtől hajlandó megválni, ötmillióért... Hol van ennyi pénz erre Kerekegyházán?

Holott legalább negyvenen laknak albérletben, sokan közülük családdal. Már lakásszövetkezetet is alakítottak — egyelőre a nem létező területre. S ezenkívül a családi házak részére juttatandó telkek kimérése is akadályokba ütközik. Legutoljára 1970-ben mértek ki 80 telket, az nyomban el is kelt, legtöbbje már beépült. Most egv 280 telekre szabdalható területet szemeltek ki. de a kisajátításra nem kaptak hitelt az OTP-től. Illetve a kért eevmillió 700 ezer helyett kapnak összesen 600 ezret — egyelőre csak ígéretben Elgondolkodtató hogv két hónán alatt visszafizethető hitel nincs olyasmire, amelv előfeltétele dolgozó kisemberek hailékteremtésének.

Nem éltették el a szövetkezeti lakótelep tervét sem. E célra a

légi vásárteret jelölték ki. amely már amúgy is körülépüli, s megérett az eltelepítésre.

*

Ez a falu már eljegyezte magát az iparral... A kereső lakosság 47 százaléka talál megélhetést a helyi üzemekben. A MEZŐGÉP itteni gyáregységében, a Habselyemben és a ktsz-ben. Egyik üzem sem előzmények nélküli: a ktsz —éppúgy, mint máshol — a valamikori magánkisipari kezdeményekre épült, a MEZŐGÉP elődje a gépállomás, majd a gépjavító volt. a Habselyem pedig a már megszűnt dobozüzem utódja.

Volt tehát valamelyes folyamatosság. Ez közrejátszik abban, hogy az iparban dolgozó mintegy ezer személynek legalább az egyharmada „kétlaki” életmódot folytat, mert egyúttal tagja a három szakszövetkezet valamelyikének. Csakhogy ezt a helyzetet a helybeli mezőgazdasági termelés még így is megsínylette — és sínyli manapság is —, az elhagyott terület már meghaladja a másfél ezer holdat, s ez a határ összterületének majdnem az egytizede. S ez nemcsak olyan szempontból súlyos ellentmondás, hogy valamikori művelt területek válnak parlaggá. Hanem oly módon is. hogy amíg a belterületen a terjeszkedés akadályokba ütközik, mert nincs telek, addig pár kilométerrel odébb elterülő parcella a kutyának sem kell... Üresen áll a Búhegyi iskola, s a körülötte levő tanyák is elnéptelenedtek. *

Mert hiszen ki művelje meg a földet? Az a másfél ezernyi idős parasztember, vagy néni. aki már túl van a munkaképes korhatáron? A gondok — méghozzá a szociális megoldatlanság szintjén — itt csomósodnak össze a leginkább.

Az idős embereknek mindössze az egyharmada az. aki valamilyen formában ellátott: nyugdíjat. járadékot kap. De a többség még mindig az egy-másfél holdas rissz-rossz. elcsenevészesedett szőlőjén tengődik. A tanács — nem tehetvén mást — akkor avatkozik be, amikor az életkörülmények kritikussá válnak. Jelen, leg 28 közsegélyezettet tartanak nyilván, akik rendszeres támogatásban részesülnek. De további 86 idős ember — több-kevesebb rendszerességgel — kap rendkívüli segélyt. Ez utóbbira, éves keretként 33 ezer forint áll rendelkezésre. s ennek kisebb hányada a megyei segély, önmagában véve csekély összeg ez is ... De öszszehasonlításként nem árt megjegyezni, hogy a népesebb Izsákon az említett összeg töi*edékével is megoldják a legégetőbb gondokat.

íme. e? húzódik az iparosítás árnyékában ...

Anélkül, hogy a bajokat mindenestől az iparosítás nyakába varrnánk. Mert ennél nyomosabb ok az, hogy a szakszövetkezetek is híján vannak a kezdeményezésnek, gondjaik orvoslását évek óta csak „fentről” várják.

*

Nem csoda, ha ilyen gondok súlya alatt a tanács csak a legutóbbi időben fordít figyelmet a tanyavilágra. Amely még ma is a lakosság egyharmadával jelent egyet. Telkek hiányában az innen való beköltözés is „leállt”. Megkezdődött viszont a külterületi villamosítás, tavaly 24 tanyát kapcsoltak a hálózatra, amelyhez tanyánként 3500 forinttal oly módon járult hozzá a tanács, hogy amíg ez az összeg le nem telik, addig nem kell községfejlesztési hozzájárulást fizetniük. Méltányos és indokolt kezdeményezés ... Az ÁFÉSZ megszervezte a mozgó árusítást, a napi fogyasztási cikkeket gépjárművel hordják körül naponta.

Rövidesen pedig körzeti orvosi rendelő is lesz a tanyán — a Béke Szakszövetkezet W hatos támogatásával.

... A főutca nyárfasorának kivágása után. az elmúlt ősszel újból beültették a kövesút melletti tágas térségeket, kínai jegenyék csemetéivel. Mire ezek sudárrá növekednek, talán már kevesebb lesz a „takargatnivalójuk”, mint elődeiknek volt.

Hatvani Dániel